Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-05 / 184. szám

HiPLAP 1954 AUGUSZTUS 5,CSÜTÖRTÖK A% építésügyi minisztérium figyelmébe Egy főmérnöki leváltás tanulságos története Megyénk már néhány éve is fejlett építőiparral rendelkezett. Ezen a téren megyei viszonylatban Nyír­egyháza vezetett. A kiváló kőművesek és egyéb szak­munkások mellett széles munkaalkalmat és fejlő­dési lehetőséget találtak itt népi demokráciánk fiatal neveltjei: az ifjú, de am­bícióban és cselekvésben egyaránt lendületes éstett- rekész építész-mérnökök. Munkájukat mindig érdek­lődéssel figyeltük. Az évek során azonban mintha el­tűntek volna a megye épí­tőiparának életéből. Váj­jon nem tudták kielé­gíteni alkotó kedvüket? — Nem hisszük. Az építőipari munkásvándorlás belső okairól már sokszor érte­keztünk lapunk hasábjain. Nézzük most egy kicsit mélyebben az egyre na­gyobb méreteket öltő mű­szakiak vándorlásának okai mögé is. Sem szakmunká­sok, sem képzett műszaki vezetők nélkül nem vár­hatjuk megyénk építőipa­rának továbbfejlődését. — Ragadjuk ki Kalocsai Ist­ván elvtársnak, a 61/2. Épí­tőipari Vállalat volt főmér­nökének esetét. Kalocsai elvtárs két éve került Nyíregyházára. Mű­szaki felkészültségéről, tu­dásáról, szervezőképességé­ről meggyőződhettünk. Is­merjük jelentősebb újítá­sairól, mint például a kon- ténerezett téglaszállítás út­törő széleskörű alkalmazá­sáról, az előregyártott tég­labetétes nagyelemek kon­struálásáról, az előregyár­tott középületi vasbetonosz­lopok újrendszerű kapcso­lási megoldásáról, a tetőn- gördülő létraállvány alkal- mazásbavételéről, a textil- raktár tervváltoztatásánál végzett jó munkájáról is. Kalocsai elvtárs nem rej- tetteiiVéka alá szakmai tu­dását. Filmvetítések szer­vezésével igyekezett fiatal munkatársai ismeretét bő­víteni. Úgy látszik azonban ezek a tények mind nem számítanak a 61-es tröszt vezetőinek és az építésügyi minisztérium 4. számú igaz­gatóságának szemében. Ha­mar elfelejtkeztek arról, hogy például a nyíregvh;' i konténerezett téglaszállítás­nál szerzett tapasztalatok alapján, — „A magyar épí­tőipar” című folyóiratban is megjelent, — Kalocsai elvtárs tanulmánya alapján szervezték meg Sztálinvá- rosban a többszáz ember munkáját megtakarító mun­kamódszert. A Találmányi Hivatal a múlt évben el­rendelte az előregyártott új kapcsolású vasbetonok al­kalmazásának bevezetését. Népgazdasági károk Kalenda főmérnök tűrhetetlen magatartása miatt Az elmúlt héten a 61-es számú Építőipari Tröszt fő­mérnöke, Kalenda Lóránd kétéves, de eddig ered­ménytelen áskálódása után célt ért. Az építésügyi mi­nisztérium 4. számú igaz­gatósága útján, koholt vá­dak alapján leváltatta Ka­locsai elvtársat. Ismerjük a „személyi el­lentét” keletkezését. 1953 januárjában Nyíregyházán megtartott szakmai bemu­tatónál, ahol a trösztöt megbírálták, a jelenlévők legnagyobb megrökönyödé­sére Kalenda főmérnök el­lenőrzésekkel fenyegette a 61/2. Építőipari Vállalat műszaki vezetőjét. Kalocsai elvtárs ezekután is kérte, bogy a tröszt nagyobb oda­adással támogassa mun­káját a nyíregyházi iroda­ház és bérház építésénél. A bemutatón elhangzottak­kal lapunk akkori száma nyíltan foglalkozott, ami nem tetszett Kalenda fő­mérnöknek. Ezt követően Kalenda, ahol csak tehette, gátolta Kalocsai elvtárs munkáját. Az építkezési időszak alatt négy alkalom­mal állíttatta le a nyíregy­házi irodaház és bérház építését. Más esetben 1953 októberében Debrecenbe irányíttatta a félig kész bérháztól a toronydarut. — Ezzel tovább súlyosbította az építkezés helyzetét, an­nak ellenére, hogy a deb­receni vállalat írásban is tiltakozott a toronydarú átirányítása ellen. Másfél hónapi lemaradásba, és kettős felvonulási költségbe kergette az építkezést. Ha­sonló felelőtlenségre vall a későbbiekben az is, hogy Kalenda azonnali hatállyal csoportosíttatta át a válla­lat teljes munkaerejét a folyamatban lévő gazdasági építkezésekre. A megóvási munkák el nem végzéséből több leállított építkezésnél máris károk jelentkeztek. (A kisvárdai bölcsőde pin­cefala bedőlt, a textilraktár ducolása süllyedt, stb.) Ka­lenda főmérnök nem vette figyelembe Kalocsai elvtárs észrevételeit és javaslatait. Nagy ugrásokkal ezek­után el is értük tulajdon­képpen célunkhoz, Kalo­csai elvtárs leváltásának indokaihoz. Miért ^mondtak fel Kalocsai Istvánnak, a 61/2. Építőipari Vállalat főmérnökének ? Hat hónap óta folyik a 61 2. Építőipari Vállalat 63 dolgozójának és a 61-es tröszt 1953. IV. negyedévi prémiumpere. A dolgozók Kalocsai elvtársat kérték fel ügyük képviselőjéül. — Ugyanis a vállalat dolgozói, akik a prémium-ügyben ér­dekeltek voltak, nem nyu­godtak bele a minden jogi alapot nélkülöző és ér­vényben lévő rendeletekkel ellentétes tröszti intézke­désbe: nem fizette ki a tröszt a prémiumot. A vál­lalati egyeztető bizottság helyt adott a dolgozók ké­relmének és megítélte a prémium kifizetését. A volt igazgató a tröszt utasításá­ra a területi egyeztető bi­zottsághoz fellebbezett. A teb. további részletes vizs­gálat és bizonyítás után ugyancsak megítélte a pré­mium kifizetését. A végre­hajtó végzés ellen a válla­lat új igazgatója a tröszt utasítására a járásbíróság­hoz fordult. A járásbíróság szintén megítélte a dolgo­zók részére a közel 65 ezer forint prémium kifizetését. Az utolsó pert megelőzően megfélemlítésül elbocsátás­sal fenyegették meg Kalo­csai elvtórsat. A járásbíró­sági ítélet ismertetése Után felrendelték az építésügyi minisztérium 4, számú igazgatóságára és ott Kele­men igazgatósági főmérnök közölte vele, hogy „a pré­miumperben állásával ösz- sze nem egyeztethető ma­gatartása miatt” azonnali hatállyal felmenti tisztsége alól. Leváltás fegyelmi tárgyalás nélkül Valószínű érezték Kalo­csai elvtárs leváltói, hogy az ilyen felmondási indok sántít. Ezért Kalenda fő­mérnök koholt vádakkal „támasztotta alá”. Például azzal a valótlan állításával, hogy Kalocsai elvtárs jú­lius hónapban engedély nélkül ment szabadságra. Azzal is vádolták, hogy ösz- szeférhetetlen az igazgatók­kal és diszpécserekkel. Ez a megfogalmazás hamis. Nem igen lehet összeférhe­tetlenségnek nevezni azt, ha valaki a vállalat gazda­ságos működésének érde­kéért harcol és fontolóra veszi a felülről jövő köny- nyelmünek látszó utasítá­sokat. Számos hasonló alaptalan vádat is emlegetett még Kalenda. Utasítást adott Neiner elvtársnak, a válla­lat volt igazgatójának és Várszegi elvtársnak, a vál­lalat főkönyvelőjének, hogy Kalocsai főmérnök mulasz­tásairól szerezzenek számá­ra bizonyítékokat, mert ne­ki „útjában van ez az em­ber.” Mivel ők nem voltak hamistanúzásra kaphatók, rövid idő múlva menesztet­te őket. Tóth Károly volt tröszti diszpécsert szintén Kalocsai főmérnök ellen akarta felhasználni. Tóth nem állt kötélnek, — el­engedte a tröszt köteléké­ből. Azt is bűnéül rótták fel Kalocsai elvtársnak, hogy a Néplap sokat fog­lalkozik az építkezés pro­blémáival és állítólag tőle szerzi be szakmai értesülé­seit. Véleményünk Nem azt akarjuk bizony­gatni, hogy Kalocsai elvtárs főmérnöki munkakörében nem követett el kisebb hibákat, azonban egyálta­lán nem tartjuk „nevelő­hatásúnak” azt az eljárást, amelyet vele szemben ta­núsítottak. Nem értünk egyet az ilyen gyalázatos felmondással! Egyáltalán nem értünk egyet azzal, hogy a minisztérium 4. sz. igazgatósága a tröszt fő­mérnökének állításait el­lenőrzés nélkül elfogad­ta. — Persze, nem féltjük Kalocsai elvtársat, tudjuk, hogy megtalálja a helyét, tudjuk, hogy becsülettel to­vább szolgálja a népgazda­ságot- Azonban féltjük az építőipart a Kalenda-típusú vezetőktől, akik személyi sértődésből, vagy önző egyéné' érdekből károkat okoznak; az építőiparnak. Reméljük, hogy a minisz­térium, a hajdumegyei párt­szervek és a debreceni Néplap szerkesztősége a dolognak3« ez utóbbi oldalát megvizsgálja. O. A. Hogyan készülődnek az új kenyér ünnepére a boktalóránthózi járásban ? Régi, de igaz mondás: „Egységben az erő!” Ezt példázza a kenyércsata, de ezt példázza az árvízokozta károk, bajok orvoslásában összefogott hősies erőfeszí­tés és áldozatkészség. Járásunkban is él az ösz- szefogásnak ez a hatalmas ereje, elragadó szépsége. A példák sokasága mutatja, hogy mennyire együttérez járásunkban is a dolgozók tömege az árvízkárosul- lakkal és siet segítséget adni terményben, pénzben valamennyi árvízkárosult­nak: munkásnak, paraszt- nak, kisiparosnak, értelmi­séginek, kártszenvedettnek, hogy ne érezzenek szüksé­get, legyen asztalukon ke­nyér, testükön ruha, jószá­gaiknak élelem és erő, biz­tonság. Érzik a károsultak, hogy itt egy egészen más világ van kialakulóban, egy olyan világ, ahol egyre inkább összeforrott a mun­kás, a paraszt, az értelmi­ség. Igen, látja ma mindenki azt is, hogy sok olyan ember van ebben az ország­ban, mint Szmolka József apagyi egyéni dolgozó pa­raszt, aki 100 kg, búzá­val és 150 kg. burgonyával sietett a Duna áldozatainak segítségére. Az apagyi MSZT-szervezet 1000 forin­tot és 50 mázsa terményt gyűjtött. Vaján ugyancsak az MSZT alapszervezet 10 ezer forintot, egy vagon burgonyát, 20 mazsa ke­nyérgabonát küld az árvíz- süj tóttá vidék számára, mert mélyen együtt érez az árvízkárosultakkal. Az értelmiség sem ma­radt hátra, szívesen adja havi fizetésének 5—10 szá­zalékát. Ki tudná itt felso­rolni a nevek végtelenjét. Ennek az összefogásnak, megbecsülésnek akarnak kifejezést adni a mi járá­sunkban is a dolgozók augusztus 20-án, az új ke­nyér ünnepén! Mindenkor ünnep volt: az új kenyér, ami egy esz­tendőn át ad erőt a dolgo­zó embereknek. De ezévben kettős lesz ez az ünnep, mert a munkás-paraszt szö­vetség és értelmiségiek egy­ségét is ezen az ünnepen fogják országszerte, így já­rásunkban is, kifejezni és megerősíteni a dolgozók. A járási párt-végrehajtó bizottság, a járási tanács, a tömegszervezetek máris megkezdték a nagy nap előkészületeinek szervező munkáját. Járásunkban Baktalórántházán és Nyír- madán még soha nem lá­tott új kenyér-ünnepélyre készülnek. Ugyanis e két nagyközségbe jönnek a szomszédos falu dolgozói, hogy hitet tegyenek a mun­kás-paraszt egység és szö­vetség mellett. De folyik a munka, az előkészület min­den községben. Nyírmadán bemutatja a népi táncokat, dalokat a nyírmadai népi együttes. De a járási MSZT-szerve- zet is megteszi a magáéi: Jakab Gusztáv járási MSZT titkár 4 terjedelmes képso­rozatból álló képkiállítást rendez Baktalórántházán és Nyírmadán, ahol Bélteky Károly, Czövek Zoltán és Lengyel Zoltán ált. iskolai tanárok vezetésével, kép­rendezésével bemutatják a Szovjetunió mezőgazdasá­gának fejlődését, a kolhoz­parasztok kulturális életét, harcukat a többtermelésért. De nemcsak a kultúrren- dezvények teszik járá­sunkban felejthetetlenné p£ új kenyér ünnepét. Járá­sunk termelőszövekezetei és egyéni dolgozó parasztjai megfogadták, hogy augusz­tus 15-ig eleget tesznek be­adási kötelezettségeiknek, hogy az új . kenyér ünne­pén már minden becsületes dolgozónak biztosítva le­gyen az asztalára az évi és mindennapi kenyere. A ra- mocsaháziak augusztus 10-ig szabták meg a határ­időt, s minden jel arra mu­tat, hogy teljesítik is válla­lásukat. Albert Antal, a baktalórántházi járás tanulmányi felügyelője^ Látogatás a pedagógusok hujdúsxobosslói üdülőjében Sokszor hallottam mér — iffy nyár idején — ismerő­seim körében, „nincs jobb dolog a nyaralásnál’’. — A héten Hajdúszoboszlón jár­tam, és igaznak tartom ezt a megállapítást. Azt hiszem mások is osztják véleménye­met, akik nyaraltak már, vagy nyaralóhelyen töltötték szabadságukat Az egyik cső. port a szép emlékek hatása alatt átéli az ott iöltött kel­lemes napokat, mások vára. hozással tekintenek elé. — Nincs jobb érzés valóban annál, mint egy esztendőn át becsületes munkát végezni,— utána megpihenni, és aztán friss erővel kezdeni munka, hoz újra. — Ezek a gondola­tok foroglak a fejemben, amint a szoboszlől strandon a szabolcsi pedagógusokkal találkoztam. — A viz bárso. nyosan simogatott, mint va. lanti jó tündér, s még az öreg napnak is kedve kere­kedett egy kis mókára. Koz. metikusnak csapott fel, és amint a vízben ültünk, észre sem vettük, milyen pirosra festett bennünket. Aztán ka. cagva állt tova, de nem ha­ragudtunk meg rá! Tudtuk, azért tette, hogy használjon, hogy a beteg karokat hiba. kát meggyógyítsa, rendbe, hozza. — Közben mindenütt nevetés, vidám zaj. Lehet an­nál boldogabb érzés így nyá­ron, mint gondtalanul ülni a vízben, csevegni erről-arról, keveset a múltról, többet a jelenről és a jövőről. Amint az emberek között elvegyültem, egyszerre őszes fej és vidám szempár nevet felem. Gebri Mihály élvtárs, a nyíregyházi tanítóképző gyakorló iskolájának tanára. „Itt töltöttem két szép he. tét — mondja — ma este indulok a 7.15-ös vonattal. Csak az a kár, hogy ilyen hamar vége lett ennek a nya. válásnak.” — -El kell még azt mondanunk, hogy Miska bácsi. — ahogy pedagógusok körében hívják, — nem fiatal ember. .4 60-at már megha­ladta. Bizony üdülésbein még nem igen volt része. Hosszú évek nmltán most jutott odáig, hogy „ezt is megenged, heti magának”. — 11 gyere­ket felnevelni, nem kis gon. dot jelent. Mindig becsület, tel végezte el munkáját, sze­retettel nevelte a rábizotta. Icát, s megérhette, hogy Szó. boszlón lehet, gyógyíthatja reumás lábait. Amint lassan elköszön a nap a fürdőtől, mi is búcsút veszünk a strandtól. A diák. otthonba megyünk, ahol pe. dagógusaink vacsoráznak. Ma, vacsorára borjúpörköltet ké­szítettek tarhonyával, majd gyümölcsöt — körtét és ba. vackot hoznak. Már végefelé jár a vacsora, amikor két jóbarát, Fábián János Nyír. kárászról és Somlyai László Tincséről, — megérkeznek. Ma volt ugyanis a váltás, és amikor ezek a sorok megje­lennek, a ma, érkezett üdü. lök már „törzsvendégek” lesznek Szoboszlón. Amint a szállás felé indulunk, ami nincsen távol az étkezőhely. tői (mindössze egy utca vá­laszt el) Török Zoltánnal, a szoboszlói városi pedagógus szakszervezet elnökével be. szélgetünk. Elmondja, hogy szórakozásra is van lehető, ség. Háromszor mennek kö­zösen moziba a nyaralók, a Csokonai.színház művészei előadást szoktak tartani, az. tán ismerkedési és búcsú, es­téken is van alkalom a szó. tokozásra. Akinek ez nem elég, másfelé is elmehet. A szállás az iskolában van. ti termet rendezett itt be a szabolcsmegyei pedagógus szakszervezeti bizottság a nyaralók részére. — Kedves, sé varázsolták a tantermeket. Az ablakokra függönyöket tettek, szekrényeket, fehér matracos ágyakat hoztak, és mindent, amire nyaraláskor szükség van. No, hogy el­mondtam már a nyaralás szépségeit, hadd mondjam el azt is, hogy született ez az üdülő? Kövessék a pedagó. gusok példáját mások isi Két esztendővel ezelőtt lett pro. bléma, hogy kevés a szabol­csiak jegye az üdülőkbe. Az elmúlt évben egy pár peda. gógus összefogott és szalma, zsákot kerítve, a szoboszlói iskolában „rendeztek” be maguknak szállást két hét­re. A városi tanács üzemi konyháján étkeztek. Nem a legkényelmesebb megoldás, da jó volt, mert kevesebbe ke. rült, mintha házhoz mentek volna. — A kormánypro. gramm és a párthatározat után a pedagógus szak* szervezet területi bizottsá. ga elhatározta., hogy meg­szervezi a pedagógusok nyári üdülését úgy, hogy a köz. ponti nyaralókon kívül biz- tosítja a nevelőknek az üdü. lési lehetőséget. Hosszú tár. gyalusok, telefonálások és futkosások után sikerült az iskola néhány tantermét' megkapni díjmentesen, csu. pán a takarítást kellett fi. zetni. A budapesti országos üdülő vállalat, — a nyers, anyag kiutalását vállalta. — így nem kell a bevásárlásról gondoskodni, minden szüksé. ges nyersanyag, ami a fő­zéshez kell, biztosítva vanJ A vállalat helyi kirendeltsé. ge ugyanazt a nyersanyagot adja a pedagógus üdülőnek, mint a SZOT-üdülöknek. — Akik az ilyen nyaralásban vesznek részt, napi 12 fönn, tot fizetnek, négyszer étkez, nek bőségesen naponta. Ami az ellátást illeti, abban sin. csen kifogás 1 — Három tur­nusban történik az üdültetés két és egy hetenként. Ezen « nyáron 220 pedagógus üdül megyénkből a SZOT-beutalá- sokon kívül. örömmel üdvözölték is megye nevelői a szakszerve. zetnek ezt a megmozdulását. Mi is örömmel írjuk meg olvasóinknak, hogy jól érzik pedagógusaink magukat, ér. zik, hogyha lassan is, — megértik nehéz munkájukat' ás megkapják a segítséget, amihez szükségük van. .. . És amikor elindulunk hazafelé, azzal búcsúzunk, re.] méljük: jövőre is megrendezi, ezt az üdülési formát a pe­dagógus szakszervezet! Sz. M. ■ ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom