Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-04 / 183. szám

«* MiPlAP 1954 AUGUSZTUS 4. SZERDA A minisztertanács határozata NYÍLT LEVÉL az árvízsújtotta lakosság megsegítéséről A minisztertanács leg­utóbbi ülésén az árvízká­rok helyreállítására alakult kormánybizottság javasla­tára határozatot hozott az árvízsujtotta lakosság meg­segítéséről. Utasította a kormánybizottságot, hogy a legnagyobb árvízkárt szen­vedett győrmegyei lakosság épületeinek helyreállításá­hoz szükséges segélyekre begyűlt pénzadományokból 10 millió forintot bocsásson a megyei tanács rendelkezé­sére. Egyidejűleg az állami költségvetésből hosszúlejá­ratú hitelek folyósítására 10 millió forintot utalt ki. Az állami hitel kamatmentes. A helyreállításra folyósított kölcsön törlesztési ideje 10 év, az újjáépítésre folyósí­tott kölcsönt pedig 15 év alatt kell visszafizetni. Az árvízkárosultaknak nyúj­tandó ingyenes segély és hosszúlejáratú hitel mérté­két a helyi tanácsok végre­hajtó bizottsága állapítja meg. A segély és a kamat­mentes hitel aránya egy-egy tanács területén általában 50—50 százalék, de a tanacs végrehajtó bizottsága — indokolt esetben — egyes árvízkárosultnak a segély és a hitel igénybevételét et­től eltérően 20—28 százalé­kos arányban is engedélyez­heti. Az állatállomány szálas­takarmánnyal való ellátása érdekében a miniszterta­nács az egész ország terüle­tére kiterjedő másodvetési akció szervezését határozta el. Az akció keretében a kormány kedvezményesen biztosítja a talajmunka el­végzését és a másodvetés­hez szükséges vetőmagva­kat. A minisztertanács felhív­ja a termelőszövetkezeteket és az egyénileg dolgozó pa­rasztokat, hogy minél na­gyobb számban vegyenek részt ebben az akcióban és ezzel is segítsék az árvíz- károsultakat. A termelőszövetkezetek és az egyéni termelők ré­szére az árvízsujtotta terü­leten a talajelőkészítést, az őszi szántás-vetést a gép­állomások — a károsodás mértékétől függően — ked­vezményes feltételek mel­lett végzik el. A termelők az őszi vetésű kenyér- és takarmánygabo­na vetőmagot a kár nagy­ságához mérten díjtalanul — illetve az új termésből visszaadandó csere útján kapják meg az államtól. A kormány biztosította a ta­lajerő fokozásához szüksé­ges műtrágyát is és vásár­lásához hitelt folyósít a ter­melőknek. A minisztertanács határo­zata értelmében az árvíz­sujtotta lakosság jelentős begyűjtési kedvezményben részesül: a növénytermelés­ben 50 százalékot meghala­dó kár esetében el kell en­gedni a termelő egész évi beadási kötelezettségét; 50 százaléknál kisebb károso­dás esetén a beadási kötele­zettség — a károsodás mér­tékének megfelelően — ará­nyosan csökken. Az árvízkárosultak terhé­re 1954. évre kivetett adó­kat (beleértve a házadót is), továbbá a kötelező biztosí­tási díjakat a károsodás mértékének megfelelően törlik. A termelőszövetkezetek épületei helyreállításához, az állatkárok pótlásához, valamint a tagok részére munkaegység juttatásához segélyt és állami hitelt kap­nak s vetőmag és állati ta- karmánykölcsönben is ré­szesülnek. A matrackészítés mesterei Szállítási szerződést köt a MezŐker Gülbaba és nyári rózsaburgonyára Munkakezdés előtt egy fél órával már a tömőasz­talok mellett zsibong a vi­dámarcú, nevetgélő leány­sereg. Szép napjuk van ma a nagyhalászi matrackészí­tő üzem dolgozóinak: ma reggel, július 28-án teljesí­tették havi tervüket. Két nappal hamarabb, mint ter­vezték. Munka közben is erről esik szó közöttük. A fürge kezek szapora öltései nyo­mán egymásután tűnnek el a „matracszájak“. Örökös harc, örökös verseny folyik ezek között a lányok között a magasabb teljesítményért. Az üzemi bizottság nyil­vántartása szerint a mat­racüzem dolgozóinak csak a 21 százaléka van páros­versenyben. Ha hinnénk ennek a számnak, rossz vé­leményt alkotnánk ma­gunknak az üzemről. De aki ismeri ezeket a lelkes fiatalokat és ismeri munká­jukat, máskép vélekedik. — Nincs az üzemben olyan dolgozó, aki ne versenyez­ne. Ha nem is jelenti be, de mindenki választ magá­nak egy társat, akivel ver­senyez. Kecsmár Margit, Simkó Irén és Potencsik Jolán a legjobbak közé tar­toznak. A napi terv 13 da­rab matrac elkészítése. Ehe­lyett ők 16—17 darabot szoktak megcsinálni. Egy­más munkáját figyelik. Ha Simkó Irén egy fél matrac­cal többet csinált meg, Kecsmár Margit keze szinte boszorkányos fürgeséggel mozog, hogy utolérje és el­hagyja társát. Munka után a művezetői iroda mellett várják, amíg Judovics elvtárs kiszámítja a napi eredményt. Végülis a művezető ceruzája nyo­mán kirajzolódik az augusz­tusi terv első napjának eredménye: 619 darab mat­rac. Azután mintegy buz­dításul hozzáfűzi még: ma a legjobb teljesítők Simkó Irén, Majercsik Érésébe és Kiss Anna 22—22 darab Az utóbbi hetekben a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasz­tok nagyobb mennyiségű burgonyát kínáltak eladás­ra, mint amennyi az ország ellátáshoz szükséges lett volna. Ezt részben az idéz­te elő, hogy a termelők a jó burgonyatermést látva, attól féltek, hogy a burgo­nya ára csökkenni fog és szerették volna termésüket magasabb áron értékesíteni. A burgonya azonban még tárolásra nem alkalmas, üzemi konyhák és háziasz- szonyok is csak napi fo­gyasztásra vásárolnak bur­gonyát. A begyűjtési és belkeres­kedelmi minisztérium úgy kíván ezen a helyzeten se­gíteni, hogy szállítási szer­ződés kötését engedélyezte. A szállítási szerződést a Mezőker felvásárló telepei és a földművesszövetkezetek' kötik meg a termelőszövet­kezetekkel és az egyénileg dolgozó parasztokkal. Szer­ződést Gülbaba és nyári rózsaburgonyára köthetnek a termelők. A beérett korai burgonyát szeptember 15-ig veszik át a felvásárló tele­pek. A szállítási szerződés­ben megszabott átvételi ár 60 forint. Hatvan forint a jelenlegi szabadpiaci ár, te­hát kormányzatunk segíte­ni akar a dolgozó paraszt­ságnak azzal, hogy későb­ben is biztosítja a 60 forin­tos árat, nem kell a terme­lőknek most az éretlen bur­gonyát 40—50 forintos áron elpocsékolni. Bővebb felvilágosítást a földművesszövetkezetek és a Mezőker felvásárló tele­pek nyújtanak. Bihari Gábor, a Mezőker burgonya osztályának vezetője. SÓSTÓI KIRÁNDULÁS f> ppen másodszor is ^ megjött a nyár, ami­kor kinnjártam a Sóstón. Zörögve, csilingelve szaladt a fényben sütkérező erdőn keresztül a zöld villamos. A zöld bokrok közül még elővillant egy-egy derékba- tört fa fehér, szálkás csonkja és az embernek eszébejuttatta a nemrégen elzúgó nagy vihart, a sze­szélyes, fura időjárást. De azért az egész erdő a nyár­ról beszélt. A villamos tele volt, az emberek keveset beszéltek. Inkább a fákat, a füves, virágos tisztásokat nézték, arcukat a melegítő, vilá­gító napsugarak elé tartot­ták. Ezek a napsugarak gyémántos paszomántokat, csillogó foltokat varrtak a fák lombjaira, a bokrok leveleire, a tisztások újra­éledő fűcsomóira. A virá­gok, amelyek a viharban, szélben, hideg zivatarban íekushadtak, valósággal a füvek alá bújtak, most ki- ryujtóztak, ágaskodtak, teljesen kibontották fehér, árga, lila, rózsaszínű szir­maikat. Az egyik tisztáson arnahátú őzmama szaladt végig szelíd futással. Az emberek csendben nézték mindezt, de mindegyikük arcán jókedv, öröm fénye viliózott. A kocsivezetönek olyan jókedve kerekedett, hogy még ott is csilingelt, csengetett, ahol arra sem­mi szükség nem volt. Leg­feljebb a madárkákat reb- bentette fel a sínek mellett guggoló bokrok ágai közül. jP a Sóstó virágdomb- jai között, a tóparton újra százan és százan sé­táltak. A strandot ellepték, akik vízben, porban és nap­fényben akartak fürdeni. A gyerekek örömére a fagy- laltos kiguritotta csengos, fehér kocsiját, a terraszon muzsikusok hangoltak s táncrahívó melódiák száll­tak el a söröspoharakkal megrakott asztalok felet1 egész ki a tó partjáig, ahol a hegyes, sárga-zöld sások között horgászok telepedtek meg. Az egyik horgász mellé ültem és hol a némán leső, figyelő, aztán a dugó reb- benésére megélénkülő ar­cát néztem, hol a gyűrűző víz csipkés fehér fodrát s kicsit távolabb, a síma víz tetején szaladó vízibolhák, hosszúlábú vízifutók táncát figyeltem. Egyszeribe Maupassant- nak, a nagy francia elbe­zélőn-h. egyik novellája jutott eszembe. Egészen mesziről — régen olvas­tam — emlékeztem rá. A francia-porosz háború ide­jén játszódik le. Az egyik francia katona, — aki jám­bor, jóravaló iparosember civilben — szabadidejében hówa alá veszi a horgász- felszerelést s elindul a fo­lyó partjára horgászni. Ez az egyetlen öröme és szen­vedélye van, azon felül, hogy szereti az életet. S észre sem veszi, hogy a porosz arcvonalak közelébe kerül. Elfogják, s az ellen­ség, mint kémgyanús egyént agyonlövi. Pedig ő csak horgászni akart. SY1 em tudni, hogy mért ^ éppen ez a törté­net jutott eszembe, ami­kor a mellettem gug­goló horgászembert néztem, aki valószínűleg cipész volt, szurkos, hasgatott új- jairól ítélve. Lehet, hogy azért, mert éppen ezekben a napokban született meg a cipészek, kőművesek, szántóvetők, mérnökök, pe­dagógusok, hivatalnokok millióinak új győzelme: a genfi megegyezés. Lehet, hogy azért, mert éppen ezekben a napokban pa­rancsoltak „tüzet szün- ’? sT-t inu egyetlen helyén, ahol még gyilkos háború pusztított. Béke van az egész vilá­gon. Beköszöntött a nyár. Milyen szép minden, mi­lyen jó élni. Vége a napi munkának, a nyíregyházi emberek a Sóstóra sietnek, fürdenek, csónakáznak, sört isznak, táncolnak és horgásznak. Mások leheverednek a fák alá és verseket, regényeket olvasnak. Pöttömnyi lurkók labdát kergetnek, s nagyo­kat kacagnak, ha falbuk­fenceznek a nagy fűben. /M ilyen jó, hogy sokan <JrL vagyunk, akik szere­tik a nyarat, akik szeretik az életet. Sokkal többen, mint a vihar, a pusztítás barátai. Milyen jó, hogy mi vagyunk az erősebbek és a győzelem a mi olda­lunkon van. A zenekar fenn a terra­szon teljes erővel rázendí­tett és a vidám dallamok lehömpölyögtek a tó part­jára. A horgász egy pilla­natra felemelte a fejét, rámnézett, elmosolyodott és bólintott. Soltész István. A Városi Tanács Végrehajtóbizottságának, Nyíregyháza Három hónappal ezelőtt jelent meg e lap hasáb­jain egy cikk az alábbi címmel: „Tegyük szebbé, kul­turáltabbá Nyíregyházát.” A cikket a szerkesztőség, vitaindítónak szánta. A vitanyító cikkben többek kő* zott ez állt: „Nem könnyű egy ilyen város életét igazgatni, utat szabni fejlődésének. Nem könnyű dolog okosan gazdálkodni a rendelkezésre álló anyagi erőkkel, min­dig eltalálni: mi a leghasznosabb, mi a legsürgősebb1 teendő. Nem könnyű városvezetőnek lenni, akár ta- nácsról, akár pártbizottságról van szó. Vitaindító cikkünknek nem feladata részletesen elemezni a vá-' rosi tanács és pártbizottság jó, vagy rossz munkáját^ Csupán a pártértekezlet vitájának szellemében em­lítünk meg néhány hibát, teszünk pár javaslatot. —> Olvasóink bizonyára újabb ötletek egész sorával egé­szítik ki példáinkat.” Az olvasók, Nyíregyháza lakossága megértette aj cikk szándékát. Az eltelt három hónap alatt szintéi megszámolhatatlan tanács, javaslat, ötlet, városrende­zéssel, városszépítéssel foglalkozó levél érkezett szer­kesztőségünkbe. E levelek mindegyike arról tanúsko­dik, hogy a nyíregyháziak szeretik városukat, s készek nem csak javaslatokkal segíteni lakóhelyük fejlődé­sét, hanem tettekkel is. Különben ezeknek a leveleknek jórésze megjelenti a Néplap hasábjain is, tehát közismertek. Itt volna az ideje a számadásnak: milyen javasla-; tok hangzottak el, mennyire hasznosíthatók Nyíregy­háza dolgozóinak tanácsai. A megtett utat azonban: nem lehet felmérni, hiszen az erre leghivatottabbak, a város irányítói még nem hallatták szavukat. Nem mondták meg véleményüket — bár erre igen sok1 hozzászóló kérte őket — a városi tanács vezetői. Nem tudom, figyelemmel kísérte-e a vitát a vá­rosi tanács. Bár nem tartom valószínűnek, hogy a1 várospolitikáról szóló cikkeknek legalább egyrészét nej olvasták volna. Olvasták. Erre engednek követkéz-j teíni azok a megjegyzések, amelyeket a végrehajtó! bizottság egyes tagjai tettek a vitával kapcsolatban1 nem hivatalosan. Es ha ismerik a vitaanyagot, akkor! a másik következtetés a kézenfekvő: nem látják olyani jelentőségűnek ezt a vitát, amelyben állást kellene1 foglalni, amelyhez hozzá kellene szőni. Pedig — engedjék meg, hogy erre felhívjam fi-' gyelmüket — nagy jelentőséggel bír ez a vita. Ennek! bizonyításául tekintsük át röviden a vita anyagát, a1 város dolgozóinak javaslatát. Nyíregyháza egyik legégetőbb problémája a lakás-l kérdés, így talán ennek a megoldásával foglalkoztak! legtöbben a vita során. Hangzottak el olyan javasla-i tok, amelyek megvalósításával minden komolyabb' nehézség nélkül nagyban lehetne könnyíteni a lakás­hiányon. Ilyen irányú javaslatok voltak: a különböző! vállalatok kultúrcsoportjai, sportosztályai elégedjenek! meg szerényebb kere lekkel, tartsanak közös helyisé-; geket; a különböző vállalatok, irodák legyenek kisebb igényűek, ne foglaljanak el hatalmas házakat; azt építőipari vállalatok és sok más vállalat nézzen körüli egy kicsit a saját portáján és építsenek maguknak! irodahelyiséget; ne tartsanak hosszú hónapokig laká­sokat üresen. Ezek csak a lényegesebb javaslatok, cie1 ebből is kitűnik, ha megvalósítják — mert megvaló­síthatók — nagymértékben enyhül a lakásínség. Számtalan volt azoknak a leveleknek a száma* amelyek a vita során a közegészségügy megjavítását célozták. Javasolták e levélírók — és ilyen kezdemé­nyezést Indított is a második kerületi pártszervezet —> az utcák rendbehozását, fásítását, locsolását, kérték! a nyitott kanálisok befedését. Felvetették, hogy a par­kokat ki kell bővíteni, a meglévőket sokkal gondo­sabban kell kezelni. Egyszóval a város dolgozói azt szeretnék, ha Nyíregyháza tiszta, egészséges lenne. Aztán sok szó esett a tervszerű munkáról. Szép számmal említettek példákat, amelyek azt bizonyít­ják, hogy a városrendezés munkája jónéhány esetben, tervszerűtlen, s ezért sok pénz pocsékolódik el. De ki tudná elsorolni azokat az apróbb észrevételeket, ame­lyek ugyan nem nagy horderejűek, de a maguk ne­mében mind fontosak, szebbé, kulturáltabbá teszik Nyíregyházát. És a vita során nem csak javaslatok hangzottak el. A hozzászólók azt is elmondották, hogyan lehetne saját erőből megoldani e problémák nagyrészét. Meg lehetne oldani, mégpedig társadalmi munkával. Taná­csolták, hogy a városi tanács tagjai saját körzetük­ben beszélgessenek a várospolitika, a városrendezés kérdéseiről, hallgassák meg véleményüket, és kérjék segítségüket. A segítségadás biztos nem marad el, hisz a város dolgozói saját életüket javítják meg* teszik szebbé. Talán ebből a néhány példából is kiviláglik: nem jelentéktelen vita folyt. Ehhez a vitához érdemes hoz­zászólni. De nem csak ezért. Van a dolognak egy másik oldala. Önök, a Városi Tanács Végrehajtóbizottságá­nak tagjai, a város vezetői. Olyan vezetők, akiket Nyíregyháza dolgozó népe választott meg. És a nyír­egyháziak bíznak vezetőikben, éppen ezért vettek részt a várospolitikai vitában, fordultak javaslataik­kal, észrevételeikkel a városi tanácshoz. Nem szabad ezt a bizalmat elfecsérelni, nem szabad elmenni e javaslatok mellett, már csak azért sem, mert kötelesség meghallgatni. A nyíregyházi dolgozók nevében reméljük: vála­szolnak. Áfra István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom