Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1954-07-25 / 175. szám

1íJj4 JULIUS 25, VAS/ii\Lixr' NÉPLAP A MÚLT Ha idősebb munkások közül rá­néz valaki első képünkre, bizto­san eszébe jut, hogy a múltban ő |is állt ilyen csüggedte», s néha reménytvesztetten az üzemek és építkezések falára kiírt feliratok előtt. A munkanélküliségben ki­ürültek a zsebek, kongott a leve- ses fazék, piacra kerültek a jobb ruhák és éhesen, idegesen futot­tak munka után a munkás szü­lők. Nézzünk csak néhány példát. — Lapozgassunk csak bele a Nyír- vidék-Szabolcsi Hírlapba! íme a lap 1937 július 27-i száma (építő szezonban!): „A nyíregyházi építő­munkások egyrésze az idén fog­lalkozást kapott, főleg a Ference­sek építkezésének megindításánál. A munkások közül azonban így is sokan maradnak kenyér nélkül. Jó volna, ha ezeket a házak tata­rozásával foglalkoztatnák a vá­rosban.“ Egy másik cikk 1937 júl. 30-án: „Mint azt már megírtuk, az igaz­ságügyminiszter a nyíregyházi fogházban üresedésben lévő 3 fog­házőri állásra pályázatot hirdetett. A tömeges pályázók között érett­ségizettek és állásnélküli magán- tisztviselők is vannak .. A lap augusztus 15-i számából: ,,A koldúsadó bevezetésével sem tűntek el a nyíregyházi korzóról a mezítlábas kis csibészek, akik lépten-nyomon megállítanak em­bereket és 2 fillérért könyörögnek egy kis kenyérre... A rendőrség nagy szigorúsággal üldözi a kis koldúsokat, de teljesen megtisztí­tani az utcákat lehetetlenség, mert hol itt, hol ott tűnnek fel újból ezek a kis „vámszedők“. A legtöbbje koldul, de van, aki éjjel virágot árul...“ 1938 április 10: „Őszbe csavaro­dott, kérges kezű embert állítot­tak elő tegnap délelőtt a rendőr­ségre, Hammer Mihály kocsist. A lopással vádolt embert nemsokára már a detektívek faggatták. Ar­cára kövér verejtélícs-pnek sza­ladtak le homlokáról, ahogy felel- getett a percenként megújuló kér­désekre. Szűkszavú ember, látszik rajta, hogy nem nagyon kenyere a beszéd, kivált így „törvény“ előtt..; — Három kereskedőnek fuvarozott Nyíregyháza és Tokaj között, s alig volt út, hogy egy zsák sót, fűszerárut, vagy egyebet le ne emeltek volna az éjszakai úton szekeréről. Hammer ilyenkor nagy sajnálkozások között beje­lentette a károsult kereskedőnek, hogy eltűnt az áru, de nyomban felajánlotta, hogy lefuvarozza és megtéríti a hiányt;.-. — Amikor a detektívek megkérdezték tőle, miért csinálja ezt? — az öreg meglepő védekezéssel állott elő: „öt gyermekemről, meg három unokámról kell gondoskodni. Hogy bú ásítva legyek az állandó fuvarról, ezt a módot gondoltam ki. Mindig tartozásban voltam a kereskedőknél, s mindig fuvaroz­tattak velem két éven át. Nem akartam én megkárosítani senkit sem“ — mondotta vallomása so­rán. — A rendőrség azonban más­ként fogta fel a dolgot és Ham­mer Mihály ellen megindult a bűnvádi eljárás.“ A JELE\ öröm most a munka! — erről beszélnek a munkások, akik tud­ják, hogy a munkavégzés nyomán teszi a többi mellé a tiszalöki erő­műépítkezéshez szükséges lábazati műkövet. Amikor ez a kép ká­váinak valóra a tervek és az ál­mok, s lesznek egyre népesebbek, boldogabbak a családok. Erről be­szélt Balogh János kőműves is, aki második képünkön vidáman szült róla, azt mondotta, hadd le­gyen kezében ez a műkő, amit ő csinált, hadd hirdesse ez a kép, hogy szeret dolgozni, és büszke munkájára. Balogh János a kő­művesek megyei versenyében élenjár. A harmadik képen Kovács Pál, a 81/2. Építőipari Vállalat kőműves- brigádvezetője nevet. Téglát tég­lára rakva, építi a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat új gépszerelő- műhelyét. A lelkesedése is hozzá­járul szaktudásához, mellyel rend­szeresen 132—133 százalékot képes elérni brigádjával. Beszélnek ezek a képek maguk helyett is. így van ez nemcsak az építőiparban, hanem a szakmák és munkakörök valamennyi ágá­ban. Nézzük csak az alsó képet! A nyíregyházi munkások egy cso­portját mutatja be, akik a jó munka jutalmául az elmúlt héten Hajdúszoboszlón üdültek. O. A. '•* uánek Hammel József felvételei.) • ' "<»<**«[ Pótbeporzás — több termés Néplap-csütörtök a kukorica és a napraforgó pótbeporzásáról A Néplap szokásos csütörtöki ankétjén legutóbb termelőszövet­kezeti tagok, egyénileg dolgozó parasztok és agronómusok vitat­ták meg a pótbeporzással kap­csolatos teendőket. A pótbeporzás jelentőségéről és végrehajtásáról Pallagi János, a megyei tanács növénytermelési agronómusa tartott előadást. Az­zal kezdte előadását, hogy magas terméseredményeket csak akkor érhetünk el, ha a fejlett agrotech­nikai eljárásokat együttesen al­kalmazzuk. A sovány, rosszul mű­velt földbe vetett, egyszer kapált kukoricával akkor sem fog csoda történni, ha elvégezzük rajta a pótbeporzást, akkor sem emelke­dik a terméshozam 2—3 mázsával. A pótbeporzás egymagában nem üdvözít, de fontos része a maga­sabb terméshozamért folytatott küzdelemnek. A kukorica idegen beporzású növény. Ivarszervei a száron két helyen találhatók: a porzó fent van a címeren, míg a bibe (a ku­korica selyme, bajusza) a száron helyezkedik el, ahol a cső növek­szik. Jól kifejlődött, teljesen be­rakódott cső csak akkor fejlődhet, ha megfelelő időben kellő meny- nyiségű virágpor jut a bibékre. Az első cső beszemeléséhez — ha az időjárás megfelelő — általában a természetes beporzás is elegen­dő. Ilyenkor azonban legtöbbször fülledt, szélcsendes idő van, vagy erősen viharos idő, ami szintén nem kedvez, így már az első csö­vek beporzásához is segítséget kell nyújtanunk, de sokkal in­kább a második, vagy harmadik csövek beporzásához. A címer 6—8 nappal előbb jele­nik meg, mint a bibe, tehát mire a második, harmadik cső selymei megjelennek, akkorra legtöbbször nincs virágpor. Nem azért marad­nak vissza ezek a csövek a kifej- lődésb^^^vert a szár nem tudja táplálpi őket, hanem azért, mert nem termékenyülnek meg a vi­rágpor hiányában. Főként itt van nagy szükség a pótbeporzásra. pOTBEPORZÁS C'1 JELENTŐSÉGE Egy holdon általában 12—15.000 kukoricatő van. Ha csak minden tizedik tövön sikerül teljes értékű második csövet nevelnünk a pót­beporzással, akkor is több, mint ezer csővel szaporítjuk a termé­sünket. 25—30 dekás csöveket szá­molva, két és fél, három mázsával csak a második csöveket számol­va, megnövekszik a termés. Nem beszélve arról, hogy 8—10 száza- lékkal -az első csöveken is több szem: fejlődik. Ha kedvezőtlen a beporzás, az első csöveken is, a cső hegyén hiányos a megtermé- kenyülés. Egy holdon két ember egynapi munkával el tudja végezni a pót­beporzást. Ez azt jelenti, hogy egynapi munka több, mint egy mázsa kukorica terméstöbbletet hoz. Nehéz volna még más mun­kával, különösen ilyen könnyű munkával egy nap alatt ilyen jö­vedelemre szert tenni. Ha megyénkben minden kuko­ricán elvégeznék a pótbeporzást, annyival lenne több a termésünk, amennyivel 30—40 ezer darab hí­zót meghízlalhatnánk. HOGYAN VÉGEZZÜK A PÓTBEPORZÁST? A pótbeporzást legszakszerűb­ben úgy végezhetjük, ha készí­tünk egy 30—40 centiméter ma­gasságú tölcsért kartonpapirosból, melynek a felső, szélesebb nyílá­sa körülbelül 25 centiméter le­gyen, az alsó pedig 3—5 centimé­ter. Az alsó részébe kettős szitát kell beleépíteni, ami egymástól 8—10 centiméter távolságra le­gyen. A felső szita ritkább legyen, ami a port egész könnyedén át­engedi, viszont a portokot és egyéb gazt felfogja. Az alsó nyí­lást lehetőleg sűrűbb szitából ké­szítsük, Az így elkészített tölcsérbe reg­gel, harmatszáradás után azonnal kezdjük meg a virágpor-gyűjtést; és két-három órán belül fejezzük is be a pótbeporzást. A porgyüj- tés idején a tölcsér alsó végét (ha nincs rá külön sapka) be kell köt­ni sűrűszövésű ruhával, hogy az összegyűjtött virágpor el ne hull­jon. A virágport csak minden má­sodik-harmadik sorból gyűjtsük és a sorban is csak a 3—4-ik tőről vegyünk port, ezzel a módszerrel! nem akadályozzuk a természetes beporzást sem. Az összegyűjtött porból minden olyan kukoricabajuszra (bibére) juttatunk, ami még nincs elszá­radva. A tölcsért a csőképződ­mény fölé tartjuk annyi időre, míg a másik kezünkkel gyöngé­den megütjük a tölcsér oldalát és máris vihetjük a következő tőre. A NAPRAFORGÓ PÓTBEPORZÁSA Pallagi elvtárs a kukorica pót­beporzásáról tartott beszámolója után egy darab kukoricán a nyír­egyházi határban bemutatta a pót­beporzást a gyakorlatban is, majd ismertette a napraforgó pótbepor­zását. A napraforgó tányérnak rend­szerint a közepén maradnak üre­sen a szemek, csak héja van a magnak, de bele nincs. Ahogy a kukorica foghíjasségán, ezen is pótbeporzással tudunk változtatni. A napraforgó pótbeporzásával 50 —200 kilóval tudjuk növelni a ter­méshozamot. A napraforgó pótbe­porzását egy puha posztóból vagy szőrméből készült kerek, egyujjas kesztyűvel lehet jól elvégezni. A napraforgó teljes virágzásban lévő tányérján a kesztyűt gyöngéden köröző mozdulattal végigsimítjuk és utána ezt folytatjuk a többi tá­nyérokon. így a virágport az egyik tányérról átvisszük a má­sikra. A napraforgó pótbeporzását is kétszer-háromszor végezzük el a virágzás idején. A MÚLT ÉVEK TAPASZTALATAI Komássy Gyula, a nyíregyházi járási tanács főagronómusa elmon-i dotta, hogy az ibrányi Alkotmány termelőszövetkezetben a két év­vel ezelőtti aszály ellenére is 36 mázsás kukoricatermést értek el, amit a többi jó munkák mellett a pótbeporzás is előmozdított. Ahol a pótbeporzást elvégezték, szinte kinőttek a csövek a csuhából: Itt most is az egész területet pótbe- porozzák. A tsz. példáját követve, Kulcsár Elek ibrányi dolgozó pa­raszt is elvégezte tavaly a pótbe­porzást, neki is két mázsával több termett holdanként. A kótaji Vö­rös Október tsz-ben a DlSz-fiata- lok vállalták, hogy minden kuko­ricájukon elvégzik a pótbepor­zást. Vinnai András vencsellői dolgo­zó paraszt vállalta, hogy az anké- ton kapott tölcsért megmutogatja gazdatársainak és bemutatja ne­kik a pótbeporzás gyakorlati vég­rehajtását is. A maga két és fél hold kukoricájából egy fél hol­dat hagy pótbeporzatlanul, hogy össze tudja hasonlítani a termés- eredményeket. Az orosi Béke tsz. elnöke, Makó József elmondotta, hogy náluk nem lesz nehéz a pótbeporzás el­végzése, mert már a múlt évben meggyőződtek az előnyéről a ház­táji földeken. Az idén már semmi; újtól nem idegenkedik a tagság.' Valamennyi kukoricájukat fészek­trágyával, négyzetesen vetették; Most a legjavából egy néhány holdat hagynak a kukoricának pótbeporzatlanul, hogy ne mond­ják azt a rosszakarók, hogy az úgyis kevesebbet termett volna; Kiss János nyírteleki dolgozó pa­raszt és az értekezlet minden résztvevője vállalta, hogy a pót­beporzást nemcsak a saját földjén végzi el, hanem más szövetkezete­ket, vagy gazdákat is megismer­tetnek vele. (Cs. B.) JHiuiLóneU élete a múltban fa most

Next

/
Oldalképek
Tartalom