Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1954-07-20 / 170. szám

'Vltáq proletariat eqj^euifjetek ! XI. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM ÁRA 50 FILLER 1954 JULIUS 20- KtDD A mai számban : A becsület és a versenyzászló (2. oldal) Szívből jövő szeretettel segítjük az árvízkárosultakat (3. oldal) Három járás befejezte az aratást (3. oldal) Sport (4. oldal) Az Árvízvédelmi Kormánybiztosság Jelentése A dunai árhullám legmagasabb vízállása, majd igen csekély apa­dása Vác—Budapest között a hét­főre virradó éjszaka bekövetke­zett. A budapesti vízszint vasár­nap este 19 órától éjjel 2 óráig 805 centiméter volt, majd hajnali négy órától egy centimétert apadt, s hétfőn reggel hét órakor 804 centiméter. A győri térségen a helyzet vál­tozatlan, Almásfüzitőnél a töltés mögött felfakadó vizeket kisebb s-zádfalazással zárták el. Esztergomnál az erősítési mun­kák tervszerűen folynak. Itt az éjjeli órákban nagyobb zivatar volt. Ennek következtében a csa­tornák lezártsága miatt a város belső részeiben összegyűlt esővíz kisebb vízelborításokat okozott. A víz eltávolítása szivattyúzással megindult. Esztergomnál eddig öt centimétert apadt a Duna. A Szentendrei-szigeten fekvő Szigetmonostor és Pócsmegyer községekben — figyelembevéve az árvédelmi munkák előrehaladá­sát, a tetőzés órákon belül vár­ható bekövetkezését, a lakosság felkészültségét és fegyelmezett magatartását, valamint a gyors kiürítés helyi adottságait is — az árvízvédelmi kormánybiztos to­vábbi intézkedésig felfüggesztette a részleges kiürítés végrehajtását. Az Adony község körzetében lévő úgynevezett szalmacsárdai zsilipnél észlelt csurgás megszün­tetésére szoritógátat építenek, hogy az itt húzódó műutat meg­óvják a víztől. A bölcske—mado- csai szakasznál az ideiglenes töl­tés erősítése és magasítása lépést tart az áradással. A kömlői híd le­zárása folyamatban van. A sóit—bajai szakaszon, a Mar­gittá szigeten és a dunavölgyi fő­csatorna mentén folyik a nyúlgá- tak erősítése. A határmenti töltés- szakaszon a védővonal kisebb hiá­nyosságainak megjavításán és szükség szerinti erősítésén dolgoz­nak. A budapesti védelmi szakaszon honvéd és szovjet műszaki egysé­gek hathatós közreműködésével folynak a veszélyeztetett pontok töltéserősítési munkálatai. Rákosi Mátyás és Bebrits Lajos elvtárs az árvízvédelmi kormány- biztossal vasárnap az esti órák­ban bejárta a főváros és környéke legfontosabb árvízvédelmi pont­jait. Megállapították, hogy a vé­dekezés megfelelő ütemben folyik. A Tiszatáj a Dunatájért Néhány száz kilométer választ <7 rn fiíiBUírj m í ............. i mégis milyen közel ixmnak hozzánk most a komáromiak, bölcskeiek, győ­riek! Közel von most, nagyon kö­zel Szigetköz, Esztergom lakossága. Ezelőtt sem - tudtak elválasztani bennünket a kilóniéterek tőlük. Ez. előtt is örültünk annak, ha a Du­nántúl munkássága, dolgozó pa­rasztsága sikereket ért el, eredmé­nyesen dolgozott. Ezekben a na. gokban azonban az eddiginél is kö. c elebb kerültek a szivünkhöz. Ezinte másodpercenként gondolunk rájuk. Egyiittérzünk velük. Várjuk a híreket, amelyek azt jelentik, mi­lyen a helyzet, hogyan állnak helyt a pusztító áradattal szemben. S ha ma egy szabolcs.szatmármegyei mun. I fis, vagy dolgozó paraszt kezébe veszi az újságot, első gondja az, hogy a dunai árvízről szóló tudósí. fásokat, híreket olvassa. Néhány napja gondolunk a dunántúli dolgo­zókra annyit, mint J9.jö koratava. szán, amikor a mi megyénk dolgo­zói már szabadok voltak, de a Du­nántúl magyarságának földjét még a hódítók csizmái taposták. Igen, akkor gondoltunk, sokat rájuk, ak­kor is naponta vártuk a híreket. Host az árvízveszély napjaiban újra együtt vagyunk velük, mint ahogy velük van az egész ország. Nemcsak szavakkal és gondolatban, de tettekkel is melléjük álltunk és támogatjuk őket hősi küzdelmük, ben. Nagyszerű és nemes cselekede­tek bizonyítják, hogy a mi me. gyénk munkásai, dolgozó paraszt­jai szivükkel, lelkűkkel, minden ere. lükkel segítik és támogatják őket. Péntek délelőtt Vencsellöre érkezett a hír: az árvízzel borított és ve­szélyeztetett területek lakosságá­nak és a mentési munkálatoknál dolgozóknak burgonyára van szük­ségük. Csak cgtiüiéL embernek .szól­tak re Mezőker felvásárlói, Két-há- rom órán belül 1000 mázsa burgo­nyával jöttek a szekerek. A dolgozó parasztok még a vagonberakásnál is segítettek. Rakamaz, Kállúsemjén dolgozó parasztjai nem sajnálták a fáradságot; éjjel is szedték a búr. gonyát, mert tudták, hogy az ár­ral veszélyeztetett területek lakói várják az élelmiszert, várják a se­gítséget. A nagyhalászi dolgozó parasztok arról beszéltek, hogy szívesen ven­nének magukhoz az árvizsújíotta területekről gyermekeket, A községi tanács tagjai tegnap előtt rendkí­vüli végrehajtóbizottsági gyűlésen tárgyalták a dolgozók kérését és ha. tározatot hoztak arra, hogy ötven dunántúli gyermeket vállal a község, amíg a veszély elmúlik és újra nyu­godt családi otthon várja majd őket. De főleg úgy segítenek megyénk dolgozói, hogy jobban igyekeznek az aratással, hordással, csépléssel. Azt akarják, hogy minden szem ga­bona betakarításával enyhítsenek re milliós károkon. Most ezekben at diákban helyettük, az árvizsújíotta területek dolgozói helyett is mun­kálkodnak. Már csak jobbára arról lehet seri, hogy másodretésű kuka. ricút ültessenek a tarló helyén, de ebből is többet vállalnak azzal az elhatározással, hogy az ország ne érezze meg ezt a hatalmas terme, szeti csapást. A hősi küzdelemnek még nincs vége. Még folyik re harc az árvíz ellen. A gátakon, üzemekben, gyá­rakban. szántóföldeken egyaránt egy re cél: jobb munkát végezzünk, hogy segíthessünk. E végleg eltün. nek re kilométerkövek, ahogy együtt, közösen küzdünk. K. J. „Gabonabeadási köteiezeUségiinknek eleget tettünk!“ Távirat a nyírbélteki Szabadság termelőszövetkezetből Lapzártakor érkezett: Jelentjük, hogy a Nyírbéltek községben működő Szabadság ter­melőszövetkezet a jó munkaszer­vezés folytán mind a búza, mind a rozs beadási kötelezettségének a mai napon száz százalékig eleget tett. . 1954 július 19-én. Kujbus vb. elnök.. A mátészalkai Zalka Máté tsz. túlteljesíti másodvetési tervét A mátészalkai Zal­ka Máté termelőszö­vetkezet tagjai leve­let küldtek szerkesz­tőségünkbe, melyben arról írnak, hogy a másodvetési tervüket túlteljesítik és ver­senyre szólítják a többi termelőszövet­kezeteket is. Vállal­ják, hogy a tervezett 60 hold helyett 90 holdon végeznek má­sodvetést. Vállalják azt is, hogy a terme­lőszövetkezet tagjai számára 400—400 négyszögöl területet vetnek be a háztáji tehenek számára. A másodnövény letaka- rítása után minden tag a háztáji gazda­ságból istállótrágyát ad a 400 öl trágyázá­sához. Kádár József tsz. elnök. A hordásnál és a cséplésnél is ott leszünk — ígérik a sóstóhegyi Petőfi tsx. segítői A Mezőkér. Vállalat lelkes dolgozói még kora tavasszal ígé­retet tettek a sóstóhegyi Petőfi tsz. állandó segítésére. Amikor megkezdődött a növényápolás, a vállalat 35 dolgozója kapákkal fel­fegyverkezve rohamozta meg a tsz. gyomos, cukorrépa földjét. — Szükség volt erre a segítségre, mert az idei esős idő hátráltatta a növényápolást. A Mezöker. szakemberei, agro- nómusai még ezután sokszor el­látogattak a tsz-hez, s szakta­nácsadással segítették munkáju­kat. Az aratás közeledtével Hiskó József, Horváth János gyakorlati szakemberek és Krausz Péter, a Mezőker. párttitkára, sokat jár­tak, keltek a Petőfi tsz-ben, fi­gyelték, mikor érik a búza, és vitték a hírt a vállalat dolgozói­nak. A gépírók, könyvelők és a töb­bi szellemi munkások mindig örömmel telve érdeklődtek: mi­kor mehetünk már mi is egy ki­csit aratni. Július 14-én, a kora hajnali órákban 42 dolgozó összegyűlt a Mezőker. udvarán kaszával, üllő­vel, kalapáccsal felszerelve. Reggel nyolc órakor Krausz Péter, a Mezőker. párttitkára aratási ajándékot, 8 szépen fel­szerelt új kaszát adott át a tsz. elnökének, s aztán megkezdték a nagy munkát. A kaszások élén a négy agronómus vágta serényen a gabonát. Ezen a napon 10 ka­szával 14 holdat vágtak le és ez­zel be is fejeződött az aratás a tsz-ben. A Mezőker. dolgozói azonban nem elégedtek meg ezzel a se- segítséggel. Ahogy a hordás meg­kezdődik a tsz-ben, két fogatot küldenek, hogy a betakarítás ha­marabb megtörténjen. A cséplés idejére pedig ismét két cséplési brigádot szerveztek. Az egyik a szombati szabadidőben, a másik pedig vasárnap segíti a cséplés minél hamarabbi befejezését. Újlaki Vilmos. Vasárnapi aratás Fehérgyarmaton Már szombat délután mintegy; 25 fő segített a begyűjtési hivatal, a Nemzeti Bank-uoK es a sta­tisztikai íelügyélóseg dolgozói kö­zül a fehérgyarmati Győzhetet­len Brigád termelőszövetkezetnek. Az eióző napon learatott al­ázó« kévékét megforgattuk e- az alacsonyabb helyről a dombos reszre vittük, hogy a kereszteKet nagyobb esőzés eseten fel ne ve­gye a víz. Amikor megszáradt a kéve, mintegy 250 keresztet rak­tunk össze. Vasárnap reggel mire mi ki­mentünk, már ott dolgoztak a téglagyáriak és a gépáilomásiak is. A jó időben szépen szapo­rodtak a keresztek. Munka köz­ben egy egyénileg dolgozó pa­raszttal is találkoztam. Bangu Lajosnak hívják, már betöltötte az 58. évet. Öt nem hívta senki, magától jött segíteni. Azt mond­ta: „ fiam katona és most ott van a Dunántúlon, a Duna árjá­nak megfékezésénél. Az életet menti. Én sem nézhetem tétlenül, hogy itt a drága termésből egy szem is elperegjen. Segíteni jöt­tem, hogy hamarabb meglegyen az aratás. Arattam már én ezen a földön, mint részes arató. Ak­kor nehéz -volt, most még az ara-: tás is könnyebb, mert szebb az életünk.” Az öreg Bangu bácsi szavai mindnyájunkat még na-' gyobb igyekezetre serkentettek. Egymással vetélkedve arattak az aratógépesek is. Német János traktoros szombat déltől vasár­nap délig 15 holdat vágott le. Borbély Lajos, a versenytársa 12' holdról vágta le ez idő alatt a termést. Szilvási Lajos Fehérgyarmat, begyűjtési hiv,i A közös vagyon ellenségei Kulákok aknamunkája a besenyődi Szikra tsz. ellen Az ötéves múltra visszatekintő besenyődi Szikra tsz. a „gyer­mekbeteg.égek” ellenére is hatal­mas utat tett meg a felemelke­dés útján. A község területének és a családok számának is mint­egy kétharmadát képviseli ez a név: Szikra. Az 1949. évi kicsiny szikrából egy emberi közösséget mindjobban összeforrasztó kohó lett, ahol alakul az új élet. A termelőszövetkezet tagjai a múlt őszi nagy próbát sikerrel állották ki. Voltak néhányan, akik személyi torzsalkodás és egyéb kezdeti nehézségek miatt kiléptek, de 130 tag, a nagy több­ség szilárdan kiállt a közös gaz­dálkodás mellett. A közös erő olyan eredményeket hozott, ami­ről korábban csak álmodtak eset­leg a besenyődi dolgozó parasz­tok. Több mint 50 forintra rú­gott egy munkaegység értéke. — Tizenöt-húszezer forintokat vit­tek haza a tagok. Ez a szép ered­mény újabb közös erőfeszítésre ösztönözte a tagságot. Még az őszön beültettek egy negyvenhol­das futóhomokos táblát almafá­val. Negyven hold almás egy da­rabban micsoda erő, micsoda jö­vedelemalap. A szövetkezet ser­tésállománya 170 darabra növe­kedett, 130 darab juh és 26 da­rab ló mind ennek a nagy csa­ládnak a közös vagyona. A ter­melőszövetkezet kalászosai az egyénileg dolgozó parasztok elis­merése szerint egy—másfél má­zsával többet fizetnek holdan­ként. Évröl-évre gazdagabb gyü­mölcsöt hoz az új úton járó Szikra tsz. tagjainak összefo­gásában rejlő nagy erő. A község kulákjai is látják ezt a hatalmas erőt, érzik, hogy ez a .gazdálkodási forma az, ami ke­zükből végkép kiveszi a kizsák­mányolás lehetőségének az utol­só morzsáját is. Mindig támad­ták, ahol tudták a szövetkezetei, de az utóbbi hónapokban külö­nösen nagy igyekezettel láttak hozzá a szövetkezet rombolásá­hoz. Nagy Bálint, Lóránt Meny­hért, Jenei Károly, Jenei Meny­hért a tavasz folyamán önkénye­sen belementek a termelőszövet­kezet szőlőjébe, amit korábban felajánlottak az államnak. Nem is olyan régen, még májusban is a kulákok kijártak a szőlőbe. — Míg végre a hatóságok felébred­tek és kitiltották onnan őket. (Habár a járásbíróság még min­dig nem ébredt föl, mert egy ku- lákot sem büntettek meg, amiért disznó ormányukat beletúrták a termelőszövetkezet szent vagyo­nába.) Akik „már nem kulákok“ A kulákok látták, hogy nekik mindent szabad — és tovább folytatták a rombolásukat. Igaz, a községi párttitkár és a községi tanácselnök a „földfoglaláson” kívül egyéb bűneikről, alakosko­dásaikról nem tud. Elsősor­ban a kulákok elhíresztelték ma­gukról, hogy ők már nem kulá­kok, „ugyanolyan dolgozó pa­rasztok” ők is, mint a többi be­senyődi. Ezt természetesen ők nem a tanácselnöknek, vagy a párttitkárnak mondják, hanem a szövetkezet olyan tagjainak, akik politikailag kevésbbé képzettek, Az ő hangjuk beszélt a napokban is Tridli Jánosné szövetkezeti tagból, amikor azt mondta, hogy „nem kulák már az egy se”. Nem csodálható az ilyen kije­lentés egy egyszerű asszony szá­jából, ha a Szikra tsz. elnöke, Szabó Sándor maga is felül egy szekérre a kulákkal. Jenei Menyhért kulák állandóan a vá­sárokat járja, kupeckedik. Egyik alkalommal Nyírbátorba vitte el a tsz. szekere. Ezekután Jenei meg nagyobb vérszemet kapott, együtt járt a tsz-tagokkal a korcsmába. Most már „egyformá­nak” hirdeti magát a volt cselé­deivel. Két héttel ezelőtt Jenei Menyhért volt korcsmáros kupec, aki a földjét mindig cselédekkel dolgoztatta, labdaiúgó mérkőzést' vezetett Besenyődön. Az ő 105 ki­lójával és a több mint 50 évével odadörzsölődött az ifjúsághoz, hogy fertőzzön az ifjú lelkekben.. Ezeket mind csak apró dolgok­nak látják Besenyődön. — Arra azonban már nem találnak fele­letet, hogy mi az a métely, ami a tsz-t fertőzi. Ez az. A kulák-i (Fotyhefk a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom