Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-01 / 154. szám
1954 JULIUS 1, CSÜTÖRTÖK ni fc (- u m r 9 16 mázsás a sóstóhegyi Vörös Csillag árpatermése Korán reggel, még alig volt öt Öra, mikor az emberek már szállingóztak kifele a „Sártelekre'1. Itt van egy akácfasorral övezett területen a termelőszövetkezet ősziárpa vetése. Még ezelőtt néhány héttel sem hitték volna a szövetkezet tagjai, hogy ilyen szép, tetl kalászokat érlel be a meleg nyári nap. De a pétisó, melyet a tavasz folyamán fejtrágyának szórtak ki, reménységükön felül helyrehozta az árpavetést. Szinte derékba hajtják az árpa szárát a nehéz telt kalászok. Félhét felé hangzott fel ez évben először a Sóstóhegyi tsz. határában az ismerős zaj, a kaszapengés. Az egyes és kettes brigád tagjai aratják itt a részükre kijelölt területet. A Vörös Csillagban 1260 négyszögöl terület jut egy-egy kaszára. A düllő mentén Búza Sándor munkacsapata arat. Az első rendet Búza Sándor vágja. Utána haladnak Bihari István, Mányik János és József. Mindhárman DISZ- fiatalok. Először bízták rájuk a kaszát, de azért csak ott haladnak a renddel, sorjában, Búza elvtárs után. Sőt, már délelőtt 10 óra fele úgy nézett ki, hogy ez a munkacsapat végez elsőnek az árpában. Ebéd utánra alig maradt valami. De estére a két brigád hat munkacsapatában végeznek is az ősziárpa levágásával. * Lapzártakor jelentették, hogy a sóstóhegyi Vörös Csillag tsz. szerdán 25 holdon befejezte az ősziárpa aratását. A becslés szerint 16 mázsás az átlagtermés. A sóstóhegyi Rákóczi tsz-ben 8 holdon 13 másás átlagot várnak. A nyírtelki Vörös Csillag tsz-ben 20 hold őszi árpát géppel vágtak le. 15—16 mázsás átlagot várnak. Érő búzatáblák (Rigmus az aratók köszöntésére.) Dús kalászok rónáinkon Lehajtják fejüket, Mintha ezer gond terhelné Arányló kincsüket. A lágy szellők sima ölén sírva úgy beszélnek, Mintha tudnák, hogy a földön Már soká nem élnek. Hány nap, hány év nevelte meg, Mennyi szem figyelte; Míg végül most öreg korát Aránylóvá tette. Az Uj Alkotmány tsz-ben is javában érik; Hogy mikor kell már aratni, Szakértők figyelik. A kállai gépállomás Sok aratógépe gabonáink tábláinál Munkára vár készen. A tagságunk úgy döntött, hogy öt napon learat, Negyven éles acél kasza Várja e napokat. Addig drága búzatáblák } Zizegve érjetek! Hullajtson szőke szálkátok, Gyöngyharmat könnyeket. Mondjatok hálát a földnek, A sok kérges kéznek; Ki titeket ápolt, nevelt, Kalácsnak, kenyérnek! Addig, amíg lábatokról Le nem vág gép, kasza, Mig egyenkint nem kerültök Tarlón keresztsorba; Ringjatok csak bíztatóan! Acélszemet hozva, Hogy tsz-ünk büszke legyen Terméshozamára. BAGAMÉRY GÉZA. A magyi termelési bizottság kezdeményezése Mi, a magyi termelőcsoportok és egyénileg dolgozó parasztok legutóbbi termelési bizottsági értekezletünkön egyhangúlag elhatároztuk, hogy az aratás szemveszteségnélküli és gyors befejezésére versenyre hívjuk járásunk községeit, termelési [bizottságait, Célunk az, hogy ezzel is fokozzuk termésátlagain- 'kat. a A magyi szövetkezeti tagok vállalják, hogy a kenyérgabonát 6 nap alatt learatják, másodveté seiket aratás után 3 napra befejezik. Négy nap alatt behordanak, s a beadást egyenesen a cséplőtől teljesítik. A munkát jól megszervezik, hogy minél gyorsabban haladjanak. A lehetőség szerint a családtagokat is bevonják a munkába. ;<- , Az egyénileg dolgozó parasztok vállalják, hogy 4 nap alatt learatnak és ezután 3 napon belül befejezik a másodvetést, tarló- jhántást. Ezt úgy akarják elérni, hogy az egyénileg gazdálkodókból 4—5 tagú kaszás brigádokat szerveznek és közösen aratnak. ,A behordásnál ugyancsak összefognak az aratásra társulok és egymásnak behordanak. Ezek a brigádok naponta 3—4 gazdánál is befejezik a munkát. Ilyenmódon 5 nap alatt behordanak az egész községben. A beadást ugyanúgy a cséplőgép alól teljesítik, mint a szövetkezetiek. A község egy cséplőgépet kap a gépállomástól. Az a kérésük, hogy üzemképes, jó gép legyen, mert virradattóL sötétedésig akarnak dolgozni. A cséplőmunkások a járás összes munkacsapatait versenyre hívják a gyors és jó munka érdekében. Svelta András Sitku Mihály Gavallér József vb. elnök. term. biz. elnök. párttitkár. Aratnak a nagykáilói Rákóczi tsz-ben Felső képünkön Vágó Sándor tsz-elnök vidáman feni a kaszáját, hogy utat vágjon az aratógép számára, mert szép sárgára érett az ősziárpa. Az alsó képen a nagykáilói gépállomás traktorvontatású ara- tógépe látható, amint Veres Sándor aratógépvezető, Adámku András élenjáró traktoros és Gelsi József munkagépkezelő segítségével megtette az első fordulót. (Hammei József felvétele.) Ahol a nyár nem hox örömöt ARATÁS ALGÍRBAN Irta: PAUL AMOR Junius közepe léié járt az idő es meg nem is ege- lett a nap. ivrahmud egesz nap kény er után járt. Estefelé leült egy padra az arab kavéház elölt. Senki sem zaklatta kérdésekkel. Alighogy letelepedett, rá- könyökolt az asztalra es ailát tenyerébe • hajtotta, jött a pincér a szokásos „jó estét Mahmud '-dal és nozott egy üveg borsos teát. Mahmud minden este az illatos fűszeres ital mellett felejtkezett el a nap Keserveiről, Most is elálmodozott a pohara felett. Kairóról ábrándozott, amelynek utcáit a moziban látta... A valóságban nem ismerte még Algírt sem, pedig alig száz kilométerre volt onnan a tenger partján. — Mahmud! Nevének hallottéra felriadt ábrándjaiból. Abdei- kader szólította meg, egykori iskolatársa. — Még mindig nincs munkád ? — Nincs. — Néhányan elmegyünk innen. Velünk jöhetsz, ha akarsz. — Hová? — Délre, Sersuba. Ott sok gabona és lencse terem, végtelenbe nyúlnak a szántóföldek és a munka ugyanolyan, mint itt a szőlőkben. — Mit akarsz ott csinálni? — kérdezte Mahmud, aki még sohasem látott lencseföldet és nem tudta elképzelni, miféle njunkát kell ott végezni, — A lencse most érik — felelte Abdelkader. — Gép nincs hozzá, kézzel szediK le. Sietnünk kell. Most még nincs elég munkás az ültetvényeken, de már jönnek Marokkóból, Oránboi és a tengerpartról. Azt beszélik, a munka nem nehéz. Ismered Ahmedet, a nagybátyámat? O mar a harmadik éve odajár aratni. —• Ma éjjel két orakor indulunk. Öten lennénk. Jössz? — Már ma éjjel? — Még van időd, meggondolhatod. Minden esetre várunk rád a vörös oszlopnál, a római stadion előtt. Holnap ott a közelben, Vialar faluban vásár van. Pascal odaviszi a halait és felvesz bennünket a teherkocsijára. Nos? — Hiszen kedvem lenne. Mahmud felállt, aprópénzt dobott az asztalra és elindult Abdelkaderrel. * Pascal gépkocsija megindult az öt munkással. A tenger eltűnt, az út dél felé kanyarodott. A kocsi egyenletes ütemben robogott az éjszakában, öreg, nyikorgó autók mellett húzott el, amelyeken paradicsommal és főzelékkel teli ládákat szállítottak Algírba, vagy Bildába. Az alvó falvak, amelyeken keresztülmentek, mind hasonlítottak egymáshoz: egyetlen széles utca, amelyet fák szegélyeznek, azután nagy tér, zenepavilonnal, mad ismét a zárt- redönyön néma házak sora. Az elsó emelkedőnél mindkét oldalon sötét sáv mutatta, "hogy erdőn száguldanak át. Napfelkeltekor elértek Teniet el Haadot és Tenieten túl feljutottak a hegyoromra. Onnan már minden ut lefele vezet. — Késobű az országút eltűnik. Nincs egyetlen bokor, egyetlen fa sem. Teniet közelében a hegyoldalon meg cserjék, boKrok hajlottak össze, de aztán megkezdődött a sivatag és jött a Semmi. Dél félé már nem látni mást, mint kopár dombokat, amelyek egyforma ágát csak nehány nagy szikla szakítja meg. A teherkocsi itt-ott fella- hokkal találkozott, akik lassú, egyforma léptekkel haladtak, vállukon boton cipelték szegényes holmijukat. Mások öszvéren kocogtak, merev tekintettel, ’de- oda hajlongva az öszvér hátán. További hatvan kilométerre falvak bukkanlak fel: Tainc és Burbaki. Végül órákon át tartó döcögés és rázás után eukallptusz-erdöcskét pillantottak meg, majd cédrusfákat és a távolban házakat. Vialarba érkeztek. — Már 7 óra felé járt az idő, amikor a teherkocsi befutott a faluba, amelyben nyüzsgött a sok tarkaruhás ember. A falu végén az utcakeresztezésnél volt a marhapiac. — Itt vagyunk! — mondta Ahmed. — Ma éjjel három vagy négy orakor be- aiihatunK, • Mikor a nap iement, a piacon nyüzsgő emberek be- szeigetese lülsiKetito zsivajjá fajult. Motorbúgás vegyült az emberi hangoK- ba, izgatott kiáltások keveredtek ütemes csapkodás zajával. Mahmud barátai- a kút káváján ült; nagy traktor közeledett feléjük, emberekkel teli, óriási Kétkerekű kocsit vontatott. A kocsin az aratásból hazatért munkások zsúfolódtak össze. Negyven rongyos, poriepett munkás kászálódott ki a kocsiból, leült az országút szélére és vacsorahoz látott, 'f őbben valami olcsó, vásári sátorból származó sültfélét, de sokan csak száraz kenyeret ettek. Nagy kenyérdarabokat tömtek a szájukba és lassan, elgondolkozva rágták. rí (i * Elbújt a hold is. A vásárteret a négernegyed .első kunyhójáig halvány lámpa- fény világította meg,, Itt aludtak a földön az aratp- munkások; csupa fáradtan elnyúlt, kimerült test. Három óra tájban rpgg- jelent az első traktor á hozzákapcsolt kocsikkal. Az alvók ásítva tápászkodtak fel, nyújtózkodtak, magukra kapták a köpenyegüket. Mahmud hallotta: „Mi vagyunk az elsők. Ez jó, de sietnünk kell.” Két ember ugrott le a traktorról, Nyomban kis csoport képződött körülöttük. Az egyik ember fürkésző tekintettel válogatott a tolongó emberek között, Akiket kiválasztott, felkapaszkodtak a nagy kocsira. Másik traktor futott be és megállt az első mögött; újabb csoport állta körül, Ott is egy ember válogatott: — Te, meg te.*, meg te.., Majd hirtelen az első csoporthoz sietett és odaszólt az egyik munkáshoz, aki éppen fel akart szállni a kocsira. Valamit kérdezett tőle, mire az így felelt: — De monsieur, én Gomeznél dolgozom. A másik traktor embere káromkodott és Gomez felé fordult: — Szóval te elszeded a legjobb munkásaimat? — Máskor kelj fel korábban. — De ezek az én munkásaim. — Igen, de ma nálam jelentkeztek. Ha fel akarod fogadni őket, kínálj nekik harminc frankkal többet. — Harminc frankkal? — Tréfálsz. Szép kis francia vagy te ... Az arabok az orrodnál fogva vezetnek. Gomez felmászott a traktor ülésére. A motor begyulladt. Mikor a traktor elindult, Gomez gúnyosan visszakiáltott: — Holnap korábban kelj fel. Egyre újabb traktorok érkeztek. Mindenütt kis csoportok alakultak, mint a marhavásáron. Sok ültetvényes megpróbálta, hogy a napszámot lenyomja háromszázötven frank alá, de az arabok nem engedtek, Mahmud és Abdelkader Ahmed közelében maradt; együtt fogadták fel őket A traktor dohogva indult meg és nehézkesen cammogott, Az aratómunkások némán ültek le ott, ahol helyet találtak, * Napkelte körül a traktor megállt, A munkások kiszálltak a kocsiból és körülvették a felügyelőt.. —i Mindegyik hat barázdával készüljön el estére —> mondotta a felügyelő. Mahmud és Abdelkader Ahmed mellett dolgozott. — Minden erejüket megfeszítették, hogy lépést tartsanak veie. A nap egyre emelkedett es a hőség elviselhetetlenné vált. A munkások lassan mozogtak, összegörnyedtek gyökerestől tépték a lencsét és egyforma kupacokba rakták. — Gyorsabban, gyorsabban — kiáltotta a felügyelő, aki a barázdák közt járkált és a munka ütemét ellenőrizte. Itt-ott gorombán lesszidott egy-egy munkást, aki nem tudott elég serényen dolgozni. Délben szünetet tartottak. Ebéd idejére a kocsiba menekültek a szédítő forróság elől. Az ebéd az előző napi maradékokból állt. A munka hamarosan ismét megkezdődött. Estig szedték meggömyedten a lencsét; szinte csigalassúsággal haladtak, A visszaúton Mahmud kimerültén kuporgott a kocsiban. A piacon nyomban lefeküdt és elaludt, anélkül, hogy egy falatot ev*»* volna.
