Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1954-07-30 / 179. szám

NÉPLAP 1954 JULIUS 30, PÉNTEK o A tyúkod! Előre tsz. két gyönyörű lévai készül a mezőgazdaságai kiállításra Híres lovas emberek a tyuk diák. Az Előre termelőszövetke­zetnek is egy kisebb fajta ménesre való lóállománya van. Egy­szerre 29 szekérbe tudnak befogni. A két legszebb lovukat kivá­lasztották és ezzel ott lesznek az ország színe előtt Budapesten, a mezőgazdasági kiállításon. Ezt a pár lovat Karikás Péter hajtja, aki a képen látható a Baba nevű lovával. Nem parádés lovak ezek, ott vannak minde­nütt, ahol a többi 28 pár. Most a hordás idején is 9—10 kereszt árpát rak fel a szekérre Karikás Péter. Alig van most a környé­ken boldogabb ember, mint Kari­kás, aki szeptemberben Pestre megy a lovaival. * Még egy ember olyan büszke, mint Karikás, az pedig nem más, mint Belényesi Miklós bácsi, a lovak gondozója. Belényesi bácsi megmutatja — amint a képen is látható, — hogy a lovat miként kell megvezetni. Q úgy bizako­dik, hogy a két pej lóval elsők lesznek Budapesten, a kiállításon fHammel Józpef felvételei) cA ELINTÉZTE | Lapunk július 23. számában közöltük Vitális Imre levelét, amelyben megírta, hogy az Út­fenntartó Vállalat dolgozói Máté­szalkán többmázsa bitument és mészt hagytak ott a munkák be­fejezése után. A vállalat felfi­gyelt a lapban megjelent bírálat­ra és már tett is lépéseket a hi­bák megszüntetése érdekében. — Német Kálmán főmérnök a kö­vetkezőket jelentette szerkesztősé­günknek: „A megmaradt bitumen fel- használásáról gondoskodunk. Má­tészalkán új járdák építését kez­di meg vállalatunk. A mészre szükségünk lesz szeptemberben a korlátok újrameszelésénél. Vitális Imre bírálata után nagyobb gon­dot fordítunk a megmaradt mész tárolására, kezelésére, felhaszná­lására.” a Kricsfalusi Béla baktai leve­lezőnk a következőket írja: „Úgy édesapám, mint magam ne­vében köszönetemet fejezem ki, hogy a szerkesztőség segítségével sikerült az elveszett gázpalack he­lyett újat kapni. így ez a problé­ma végleg megoldódott.” Peking új nagyáruháza A Vangfucsing úton megkezdték Peking legnagyobb áruházának épí­tését. Idén májusban indult meg a munka és előreláthatólag már 1955 tavaszára befejezik az épít­kezést. Az új nagyáruház alapterülete több mint 4.000 négyzetméter. — A hatemeletes épületben egy­szerre tízezer vevőt szolgálhat­nak ki és naponta 120.000 fo­gyasztót láthatnak el áruval. „Genf a magyar békeharcosok győzelme is..." Az Országos Béketanács elnökségének ülése Az Országos Béketanács tegnapi elnökségi ülésén, mint már annyiszor a magyarországi szervezett békemozgalom megszületése óta, is­mét együtt ültek azok, akiknek gondja az, hogy Szarvason és Balatonfüreden, Szombathe­lyen és Biharban egyformán jól menjen a bé­kemozgalmi munka. A két referátum nemzetközi kérdésekről szólott, háborúról és fegyverszünetről, a kapi­talista országok vezető értelmisége körében végzendő munkáról, tanúságaik azonban a mi békeharcunkra, mindennapi békemunkánkra is vonatkoznak. Méray Tibor Kossuth-díjas újság­író a genfi egyezmény létrejöttéről és jelentő­ségéről beszélt, Lukács György Kossuth-díjas akadémikus a Béke-Világtanács tagja a Stock­holmban lezajlott értelmiségi megbeszélést is­mertette. Két tanú számolt be két fontos ese­ményről: egy győzelemről és egy újszerű kez­deményezésről, amely egész biztosan újabb győzelmekhez vezet — itthon és a nemzetközi politikában is. * A beszámolók legfontosabb tanulsága az, hogy a genfi fegyverszüneti egyezmény az egész nemzetközi békemozgalorn, a mi békeharcunk eredménye is. Méray Tibor frappáns példával igazolta ezt: felolvasta a bécsi békekongresszus- nak Indokínára vonatkozó követeléseit. Fegyver­nyugvás Vietnamban, Laoszban, Kambodzsában, az idegen csapatok kivonása, szabad választá­sok ... így pontról pontra ugyanazok a gondola­tok, amelyeknek a megvalósításáért a szovjet, kínai, demokratikus vietnami küldöttség har­colt Genfben három hónapon keresztül. Becs, Berlin és a nemzetközi békemozgalom megannyi diadalmas állomása követelte mindezt — Géni­ben megvalósult: lehet-e ragyogóbb példája a békemozgalom erejének?! És ebben ott van a mi hangunk, a mi akaratunk is, hisz Bécsben, Berlinben, Budapesten a mi képviselőink is el­fogadták az Indokínáról szóló határozatokat, a mi munkánk, békemozgalmunk is erősebbé tette Genfben a békepolitika szóvivőit. — Genfben két békenagyhatalom ült a tár­gyalóasztal mellett, a Szovjetunió és Kína — mondotta Méray Tibor —, de ott volt egy har­madik békenagyhatalcm is: a nemzetközi béke- mozgalom. A genfi megegyezés a béke hívei­nek világraszóló diadala. * Ott voltunk tehát Genfben, a mi akaratunk is elnémította Indokínában a fegyvereket, a mi rokon szén vünk is erősítette Ziap tábornok l.éz csapatait. S ha ott voltunk Genfben, ott kell lennünk a békemozgalom, a békepolitika további csatáinál is, meg kell mutatnunk erőn­ket az új Génieknél, az új tárgyalásoknál. — Ezeknek a tárgyalásoknak az útját a legújabb szovjet jegyzék vázolta fel: megteremteni az európai kollektív biztonsági szerződést s ezzel egy lépést tenni előre Európa és a világ népei békéjének helyreállításához. Békemozgalmunk másik nagy feladata, hogy a mindennapi békemunkát elmélyítse. És erre a stockholmi béketalálkozó is int bennünket. — Stockholm — mint Lukács György elmondotta — a nemzetközi békemozgalom életében új sza­kaszt jelent. Újat annyiból, hogy olyan ismert politikusokat, tudósokat, írókat, költőket, egy­házi személyiségeket hívtak meg a nemzetközi feszültség enyhítését célzó értekezletre, akik eddig a legélesebben elzárkóztak a békemozga­lomban való részvétel elől, arra hivatkozva, hogy a szervezett nemzetközi békemozgalom túlságosan „vörös” az ő számukra. Ott volt több nyugatnémet, angol, amerikai személyiség, szá­mottevő küldöttséggel képviseltette magát India, Japán és több más ázsiai ország. A megbeszélé­sek módszere az volt, hogy nem plenáris ülések sorozatán mondták el a résztvevők álláspontju­kat, hanem baráti beszélgetések során cserélték ki véleményüket, jutottak közös platformra. A célt sikerült is elérni: a többnapos megbeszélé­sek nyomán, amikor az ember szólt az ember­hez, megegyezésre jutottak több olyan gazda­sági, politikai, kulturális kérdésben, amely a népek békés együttélését szolgálhatja. Az érte­kezlet részvevői nem csoportokat, nem pártokat, vallásokat képviseltek, egyéni felfogásuknak adtak hangot, de — mint Lukács György rámu­tatott — ha egyes emberek így meg tudnak egyezni, ezrek, tízezrek, százezrek is közös ne­vezőre juthatnak. * Ezeket a gondolatokat fejezi ki az ülés vé­gén Mihályfi Ernő, az Országos Béketanács al- elnöke által előterjesztett határozati javaslat is, amelyet az elnökség elfogadott. A határozat kimondja, hogy a genfi egyezmény jelentőségét Budapest több kerületében és nagyüzemében, több vidéki városban, mint Békéscsabán, Ka­posvárott, Nyíregyházán, Székesfehérvárott, Szolnokon, Szombathelyen nagygyűléseken kell ismertetni. A békebizottságok feladata, hogy ezek termékeny, megvilágosító összejövetelek legyenek, de növeljék az egyszerű békeharcosok öntudatát, ébresszenek bennük megbecsülést mindennapi békeharcos munkájuk iránt. Hozzászólós a zenei élet fejlesztéséhez ^7/recsák kartárs a Néplap hasábjain igen figyelemre méltó cikket közölt zenei életünk fejlesztésével kapcsolatban. Igaza van. Az énekkarok csak az isko­lákban léteznek, de ott is ko­moly nehézségekkel küzdenek. Mi -ennek az oka? Az általános iskolában komolyabb zenei elő­képzést kapnak a tanulók, mint a múltban. Ezzel azonban nem érjük el azt, hogy zenei életünk fejlődjön, mert a több zenei alap csak értékes hallgatókat gyűjt a zenei számok befogadásához. Fel­adatunk tehát az, hogy több tá­mogatást nyújtsunk a zenekarok életének fenntartásához. Csak egy példát ragadok ki. Nagy- káliéban már négy éve megala­kult a pedagóguszenekar. Több alkalommal nagy sikerrel mu­tatkozott be a hallgatóság előtt. Jelenleg ismét visszaesett. Miért? Mert nem kap kellő támogatást. A járás területén sok pedagógus van olyan, aki szívesen belépne a zenekarba, de a távolság miatt megoldhatatlan. Van zenekari tag, aki 8 km-ről járt be gyalog, a leghidegebb télben a próbákra. Minden alkalommal megjelent,! amikor a vezetőség hívta. A múlt évben áthelyezték még; távolabbi helyre, ahonnan már nem lehet bejárni. A csellósunk is tanyán lakik. Nagy áldozatok; árán lehet összehozni egy-egy próbát. De van a járás területén! még több kartárs, akiknek a bei vonásával komoly zenekart leheti ne létesíteni. Miért nem lehet megcsinálni? Mert keveset törő­dünk vele. Egy labdajátékos azonnal áthelyezhető abba á községbe, ahol a csapata játszik.: Vezetőségünk mindent megtesz a futball támogatásáért, de a zenei kart nem hajlandó támogatni. Itt1 van a legnagyobb hiba. Egy me- gyei értekezleten első helyre kellene tenni a zenei élet felien - dítésének kérdését. Meg kellene adni a lehetőséget arra. hogy ai zenekar tagjai együtt legyenek,! Lelkes tagok mindannyian és! örömmel vennének részt minden alkalommal a próbákon és élői adásokon. Nagykálló, 1954. évi július hó! 29-én. Szabados József tanár, járási szakszervezeti elnök.! Bemutatunk egy kocsordi levelezőt nem töri le, szorgal­masan segédkezik az adminisztrációs mun­kákban. Ö vezeti a terápiás foglalkozást. Szívesen segít a kór­ház lakóinak ügyes­bajos dolgaik intézé­sében is, szorgalmá­val és kedvességével elnyerte mindenki szeretetét. Két gyermeke van, egy fia és egy kis­lánya. Fia ipari tanu­ló, kislánya pedig most végezte el az ál­talános iskola ötödik osztályát. Pár évvel ezelőtt vezetett napköziott­hont Érpatakon. Most is sokat gondolkozik azon, hogyan lehetne segíteni a falu asszoi nyainak a nyári hó­napok idején, amikor kapálni, aratni men­nek, s nem tudják kire hagyni gyerme­keiket. Problémáját közölte szerkesztősé­günkkel is. Javasolta, hogy az MNDSZ szer­vezze meg a közséi gekben, — ahol nincs' napköziotthon, — hogy! egy olyan háznál,! ahol nem megy ad édesanya a határbaj lenne 5—6 gyerek, ai következő napon pei; dig egy másik háznál,! Pataki Aladárnál hasznos tagja levelei1 zőtáborunknak. —* Pctényiné —« Orvoslási várunk í GYORSABB KISZOLGÁLÁST A NYÍRBÁTORI FÖLDMŰVES- i SZÖVETKEZET H ÜSÜZLETÉBEN Veres Jánosné, a Finommechanikai Vállalat dolgozója Nyirbált torból többek között a következőket írja hozzánk küldött leve-í lében: „Nálunk Nyírbátorban 2 húsbolt van. Az egyik a földműves-! szövetkezet, a másik a Népbolt kezelésében. A földművesszöveti! kezet boltja előtt reggel 6 órától 10 óráig várnak a dolgozók sor-1 baállva a húsra. A földművesszövetkezet vezetősége nem gondosij kodik arról, hogy előre elkészítsék a húst kimérésre. A Népbolt! húsüzemében máskép van. Nem állnak előtte sorban a dolgozók! nyitás után azonnal lehet vásárolni húst. És ez így van rendi1 jén.” FÉLBESZAKADT A PANASZ ELINTÉZÉSE Varga Dezső Tiszabezdédről arról ír, hogy 12 dolgozótársának1 földterületéből vasútépítés céljára az állam kisajátított egy részt,l Mivel kártalanítást nem kaptak, panasszal fordultak a miniszté-' numhoz. A minisztérium kivizsgálta a panaszt és választ is kül- dött az elintézés módjáról. Meg kell mondani, hogy az illetékes' minisztérium lelkiismeretesen és gyorsan intézkedett a dolgozó1 parasztok sérelmének orvoslásában. A MÁV. debreceni igazgatói sága azonban mélyen hallgat a kártérítés kifizetéséről, pedig a minisztérium őket is értesítette az ügyről, sőt utasította az igaz­gatóságot a panasz végleges orvoslására. A sport mint gyógyszer Ébresztő... A ten­gerparton sok-sok ember gyülekezik. — Parancsszó hangzik és a keringő lágy dal­lamára megkezdődik a reggeli torna. A torna után fürdés kö­vetkezik. Kitűnőén felfrissíti az embert a kofá/reggeli fürdés a tengerben. így kezdődik a gagrai ..Zsoékvara” szanató­rium lakóinak egy napja. A gägrai szanató­riumban a testneve­lést és a sportot ha­tásos gyógyszerként alkalmazzák. — A szanatórium gyógy- tornászati kabinetjé­nek munkatársai reggeltől-estíg egyéni és csoportos sport­foglalkozásokat ve­zetnek. V. I. Krikor- jan, a kabinet veze­tője már 20 éve fog­lalkozik a sport gyógyhatásaival. — Munkatársai L. K. Szimonidze orvos, A. Sz. Hizanasvili sport­instruktor és M. F. Szalnyikova gyúró. A szanatórium dolgozói arra törekednek, hogy a gyógytorna a Víz- gyógykezeléssel és a fizioterápiával egyen­értékű gyógyító eljá­rássá váljon. A gyógytornászatl kabinet munkatársai a gyógyító testneve­lés keretei között kü­lönböző röplabda, kosárlabda, evezési és tornagyakorlato- kát végeztetnek. Az eredményes munkát jól felszerelt tenisz,, röplabda, kosárlabda! és futópályák, kiváló' tornafelszerelések biz­tosítják. Pataki Aladárné elvtársnővel kedves, mosolygóarcú asz- szonnyal beszélge­tünk, aki ezév első negyedében lett a Néplap levelezője. <— Első levelét a május 1-i ünnepségről írta, melyben szerkesztő­ségünket a kocsordi kórház dolgozóinak lelkes felvonulásáról tudósította. Azóta is számos, értékes leve­lével keresi fel szer­kesztőségünket. Leve­leiben leírja a kórház betegeinek életét, mi­vel foglalkoznak, s hogy szórakoznak. Pataki elvtársnó is, mint beteg tartózko­dik a kórházban, azonban betegsége

Next

/
Oldalképek
Tartalom