Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1954-07-01 / 154. szám

'Ottmj prate tanai egtpe úiifeteh J XI. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM ARA 50 FILLER 1954 JULIUS 1, CSÜTÖRTÖK A mai számban A DISZ új oktatási rendszere (2. oldal) A kombájnaratás előnyei (2. oldal) 16 mázsás a sóstóhegyi Vörös Csillag árpatermése (3. oldal) A magyar válogatott a világbajnokság döntőjébe került A magyar csapat a világbajnoki döntőben Magyarország-l ruguay 4:2 (I: O, 2 : 2) Negyedik órája tart az eső Lausanne-ban, amikor megkez­dődik a Magyarország és Uruguay közötti világbajnoki elődöntő mérkőzés. A magyar csapat a következő összeállításban játszik: Grosics, — Buzánszky, Lóránt, Lantos, — Bozsik, Zakariás, Bu­dai II., Kocsis, Palotás, Hideg­kúti, Czibor. Magyar támadásokkal kezdődik a mérkőzés, s egymásután több­ször is megközelítik a mieink az uruguayi kaput. Ezekben a tá­GROSITS ' CZIBOR madásokban még nincs elég át­ütő erő. Buzánszky is gyakran fel­jön az ellenfél tizenhatosáig, hogy segítse a csatársort. — Az uruguyai csapat nenezen talál magára a csúszós talajon, de már a harmadik percben vesze­delmes lövés zúg el Grosics ka­puja mellett. Az első szögletet az ötödik ■percben rúgja a magyar csapat. Az ellenfél védelme felszabadít, de Buzánszky ismét felhozza a labdát, Palotáshoz játszik, s a magyar középcsatár lövését az uruguayi kapus nehezen védi. Jobbára mezőnyjáték folyik a ZAKARIÁS BUDAI II. pályán. A leadások viszont nem elég pontosak, amiben nagy sze­repe van a csúszós talajnak is. A magyar csapat ezután villám­gyors támadásokkal kísérletezik. Bár az uruguayi csatársor is jól kombinál, a magyarok támadá­sai átgondoltabbak és — amint a 12. percben kiderül — eredmé­nyesebbek is. Ekkor Hidegkúti kap labdát a magyar védelemtől, Kocsishoz továbbít, az összekötő azonnal átad Czibornak, a szélső egy pillanatig kivár, aztán az elmozduló kapus mellett a há­lóba lő. 1:0. Veszélyes támadásokkal vála­szol a gólra az uruguayi csapat. A 15. percben Lóránt eléggé nehe­zen ment az ellenfél középcsa­tára elől. Ezután Bozsik cs Pa­lotás bombái jelentenek ese­ményt, majd a 28. percben Lan­tos 17 méteres sikertelen szabad­rágása okoz izgalmat, Az utolsó percekben változatos, kemény a küzdelem. A magyar fiúk többet támadnak, de Gro­sics is sokszor van munkában. A magyar balszélső ívelné be a szögletet, amikor a játékvezető az első félidő végét jelzi. Amikor szünet után elindul a labda, azonnal Bozsiknak kellene tisztázni, de rosszul ad le. Ez­után Czibor kap labdát, de az ő leadása is rossz helyre száll. A magyar hátvéd összecsap az uruguayi hátvéddel, ezután Hi­degkúti szabálytalankodik. A 2. percben óriási gólt ér el a ma­gyar csapat. Budai beadására Hi­degkúti és Kocsis, fut rá és a mintaszerű beadás után Hideg­kúti fejese védhetetlenül vágódik a hálóra. 2:0. A gól után foko­zódik az iram, de fiaink jól áll­ják a sarat. Zakariás Hidegkúti­nak fejjel továbbítja a labdát, az Palotásnak ad, aki elhúz a védők mellett, de a középhátvéd, San- tamaria szereli és szöglet lesz LANTOS BOZSIK belőle. Ezután felszabadítanak az uruguayiak és már jön is előre fergeteges támadásuk. Borgesz kerül gólhelyzetbe, de az alapvo­nalon kívülre küldi a labdát. A 6. percben Kocsis—Hidegkúti— Czibor a labda útja. Czibort sze­relik. Óriási az iram. Most Budai száguld el, de beadását kirúgják a védők. A 9. percben Hidegkút' rosszul adott labdájával Piatino szökik meg, de fölé lő. Változó veszélyben van mind a két kapu. Az uruguayiak támadá­sát szerencse kíséri. Lesgyanus helyzetben Lantos elhagyja az uruguayi csatárt és az védhetet- len gólt lő. Óriási nyomás nehe­zedik csapatunkra, szinte az egész csapat a magyar térfélen tanyá­zik. Már alig néhány perc van hátra a mérkőzésből, amikor Ko­csis megsérül. Rövid ideig a föl­dön marad, de aztán feláll, sánti- kál. Ezután Zakariás tör át a fél­vonalon. De az uruguayi védők mentenek. Ezután jön az, amire nem számítottunk. Alig két és fél perc van. hátra a mérkőzésből, amikor védelmünk könnyelműs- ködéséből egyenlít a volt világbaj­nok csapat. A játékidő hátralévő részében mindkét kapu nagy nyo­más alatt áll, de az eredmény már nem változik. Rövid szünet után megkezdő­dött az a kétszer 15 perces döntő harc, amely idegtépő, óriási küz­delmet hozott és játékosainknak minden tudására szükség volt ah­hoz, hogy ellenálljon az urugua­yiak nyomásának. Az első tizenöt perc gól nélkül telik el. Fordulás után egyre job­ban felülkerekedik a magyar hő­siesség, a magyar küzdeni akarás. A mérkőzés 111. percében Kocsis kap gyönyörű labdát és fejese védhetetlenül száll a hálóba. S négy perccel a hosszabbított já­tékidő vége előtt Kocsis újabb gólt fejel. 4:2. Megismétlődik a brazilok elle­ni mérkőzés negyedik, gólja utá­BUZÄNSZKY LÓRÁNT ni jelenet. Ezúttal az uruguayi kapuvédő, Maspoli dőlt sírva a kapufának, a közönség pedig nagy tapssal üdvözli..a. rpagyar csapatot. A pálya közepén felsorakozó 22 labdarúgót a közönség óriási tapssal köszönti, s ekkor az uruguayiak megmutatják, hogy tudnak sportszerűen veszteni. — Maspoli Palotást öleli át, míg a legjobb uruguayi játékos, Schi- afino elsőnek a magyar csapat- kapitánynak, Bozsiknak gratulál. Buzánszky, a levegőbe ugrál örö­mében s a többi magyar játékos egymás nyakába borulva hagyja el a nagyszerű küzdelem szín­helyét. KOCSIS HIDEGKÚTI Ny ugat-yiémet ország Ausztria 6 1 (1:0) A Magyarország—Uruguay mér­kőzéssel egyidőben Nyugat-Né- metország Ausztriával mérkőzött meg a továbbjutásáért. A nyu­gatnémet csapat 6:1 (1:0) arány­ban győzött. . A döntőben tehát azzal a nyu­gatnémet csapattal játszik a ma­gyar válogatott, amelyet a selej­tezők során 8:3 arányban győ­zött le. A viltígbajnokság további műsora A labdarúgó világbajnokság további küzdelmeinek műsora a következő: Július 3, szombat: Zürich: Ausztria—Uruguay a harmadik helyezésért. Július 4, vasárnap: Bern: Ma­gyarország — Nyugat-Németország a világbajnoki címért, 1 harmadik negyedév Egy hónap telt el pártunk har­madik kongresszusa óta. Becsüle­tes munkával eltöltött dolgos hét­köznapok sora mutatta meg azóta: hogyan válaszol a nép a jólét to­vábbi emelésének, a mezőgazda­ság fellendítésének, a szocializmus építésének kongresszusa szavára. És ebben a válaszban világosan benne volt, hogy népünk megér­tette: a kitűzött nagyszerű célo­kat elérni csakis szívós munká­val lehet. Olyan munkával, amely­nek előterében most a termelé­kenység növelésének, az önkölt­ség csökkentésének, a minőség állandó javításának és a mező- gazdasági hozam emelésének nagy feladatai állanak. Megyénkben is sokezer munkás, sokszáz vezető látott még seré­nyebb munkához a pártkongresz- szust követő napokban. A nyír­egyházi dohányfermentálógyár­ban, a malomipari üzemekben, az építőipari vállalatoknál és másutt közös nagy haditanácson vitat­ták meg a munkások vezetőik­kel együtt azokat a teendőket, amelyek a termelékenység emel­kedéséhez, az önköltség csökken­téséhez, a minőség javulásához vezetnek. Ezeket a tanácskozáso­kat mindenütt a dolgozók nagy lelkesedése jellemezte. Bátran tárták fel a hibákat, megújult erővel frissítették fel a termelési mozgalmakat, újabb fogadalma­kat tettek. A dohánygyár 49 szta­hanovistája például megfogadta, hogy munkamódszereik átadásá­val elérik: júliusban egyetlen 100 százalék alatt teljesítő dolgozó sem lesz az üzemben. A TITÁSZ- nál sokezer forint értékű elfekvő anyagot derítettek fel. A városi ruhaüzemben új mozgalom in­dult a szakmunkások képzésére. Sok-sok példával lehetne még aláhúzni dolgozóinknak azt a fel­ismerését, hogy nincs szebb, nincs hálásabb feladat számukra, mint minden erővel és tehetséggel küz­deni a kongresszus határozatai­nak valóraváltásáért — a haza ja­vára, a nép hasznára. Most, a harmadik negyedév kü­szöbén — az első félév mérlegét látva — elmondhatjuk, hogy me­gyénk iparának bizony jócskán van tennivalója. Mert nemcsak a harmadik negyedéves tervet kell minden részletében, becsülettel teljesíteni, hanem törleszteni kell azt az adósságot is, amellyel pél­dául a kisvárdai Vulkán-gyár és megyénk csaknem valamennyi épí­tőipari vállalata tartozik a népgaz­daságnak, a hazának. Pártunk kon­gresszusa óta sok dicséretes dol­got cselekedtek ugyan üzemeink, a minőség javítása terén. És a kisvárdai Vulkán, az építőipari vállalatok még a terv teljesítésé­vel is adósak maradtak! Mert nem haladt mindenütt olyan jól a munka, mint a tervteljesítésben élenjáró nyírbogdányi olajüzem­ben, vagy a demecseri keményítő- gyárban. A vezetés, a munkaszer­vezés sok fekélye, a munkások nevelésének sok hiányossága gá­tolja még, hogy a munka termelé­kenysége állandóan növekedjék, hogy csökkenjen az önköltség, ja­vuljon a termelvények minősége. Pedig ezeken múlik, hogy biztos alapot teremthessünk a további árleszállításoknak. Éppen ezeken múlik, hogy fokozni tudjuk a dol­gozók jólétét. De vegyük csak sorra a dolgo­kat. Hogyan is lehetne növelni a munka termelékenységét és ezzel együtt csökkenteni az önköltséget például a kisvárdai Vulkánban, ahol a vezetők tehetetlenek a munkásvándorlással szemben. Ahol büntetlenül lehet selejtet gyártani. Ahol a művezetők való-! ságos hadiállapotban vannak a „meósokkal“, ahelyett, hogy be-! tartanák a technológiai fegyelmet, hogy új, jobb eljárásokon törnék a fejüket?! Nem, ilyen körűimé-* nyék között semmiképp sem lehet eredményeket elérni. Nem mond-i juk mi, hogy a munkások béré­nek megállapításánál a felsőbb szervek hibátlanul jártak el, (Azon vannak az illetékesek, hogy változtassanak rajta.) De azt ha­tározottan állítjuk, hogy az áldat­lan állapotok okozója elsősorban a Vulkán-gyár vezetősége, amely képtelen állandó munkásgárdát szervezni (olyat, amelyik a mun­káját betanulva nem gyárt se­lejtet!). Aki képtelen figyelembe­venni a cikklistát és a terv min­den részletében való teljesítése helyett, hátrányos helyzetbe hoz más üzemeket, mert csak ú. n, nehézárut termeltet — saját dol­gának megkönnyítésére. És hasonló a helyzet megyénk:; építőiparában, amely adós maradt1 féléves terve jó negyedrészének^ teljesítésével. Hogyan is lehetne önköltségcsökkentésről beszélni1 például a 61/2. építőipari vállalat­nál addig, amíg a tavalyi 28 nap helyett, most 74 nap kell a forgó­eszközök egyetlen egyszeri meg- forgatásához? Hogyan is lehetna csökkenteni az építkezési költsé­geket például a nyíregyházi iroda­háznál, ahol a művezetők szeme előtt egymást éri a munkafegye­lemlazítás, a lógás, az anyagpazar­lás? Ilyen áldatlan állapotok mel­lett természetesen igen kevés eredményt lehet elérni az önkölt­ségcsökkentés terén. De ez áldatlan állapotok felszá­molása nemcsak a vezetőkön mú-t lik. A hibák kijavítása jócskán! függ a munkásoktól is. Minden egyes dolgozótól, aki saját közbe­lépésével is segít megszilárdítani birgádjában a fegyelmet. Aki lel­kiismeretesen takarékoskodik. Aki mindig pontosan betartja a tech­nológiai eljárásokat. Aki kifogy­hatatlan új ötletekből, hasznos újításokból; egyszóval, aki becsü­lettel akarja szolgálni a nép ja­vát, amely a saját java is. Mindezek után azt lehetne hinni: féléves tervünk mérlege borús képet mutat. Azt lehetna hinni, hogy megyénk munkássága, megyénk üzemeinek vezetői édes­keveset tettek a népjólét emelé­séért. Nem, nem így van ez. Sokhelyütt ragyogó munkasikerek példázzák, hogy a mi munkása­ink a legelső sorokban küzdenek, hogy a mi munkásaink a munkás- osztály nagy felelősségével har­colnak a termelékenység emelé­séért, a további árleszállításokért, a nép jólétéért. Vegyünk csak néhány példát. A munkások nagy­szerű kezdeményező készségére mutat rá az, hogy a demecseri üzemben eddig több, mint két­százezer forintot takarítottak meg az idei újításokból. A vezetők és a munkások hibátlan együttmű­ködésének nagyszerű eredmé­nyeit lehet megtalálni a mező- gazdasági gépjavító vállalatnál, ahol közös, becsületbeli ügy a ta­karékosság, a hulladékanyagok felhasználása, ahol jól, szervezet­ten folyik a munka, ahol kiemel­(Folytatás a 2. oldalon)\

Next

/
Oldalképek
Tartalom