Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-23 / 147. szám
1954 JUNIUS 23, SZERDA «* . '. ; Az Országos Béketanács távirata Guatemala Országos Békebizottságához A Magyar Országos Béketanács a következő táviratot intézte Guatemala országos békebizottságaihoz: „Drága barátaink! A budapesti felhívás, a Béke-Világtanácsnak a tárgyalásokra és megegyezésre szólító történelmi jelentőségű határozata első évfordulóján érkezett hozzánk a hír: Guatemala népének harcba kellett, szállnia, A guatemalai London, (MTI) A guatemalai kormány táviratban Közölte a Biztonsági Tanáccsal, hogy élni kíván törvényes önvédelmi jogával és fegyverrel veri vissza az idegen agressziót. A távirat, — amelyet Toriello guatemalai külügyminiszter írt alá — kiemeli, hogy a Guatemala-City ellen légitámadást intéző repülőgépek amerikai nemzetiségűek voltak és hogy a Guatemala ellen támadást intéző összes repülőgépek hondurasi támaszpontokról szálltak fel. Toriello táviratában cáfolja, hogy Guatemalában bármiféle belső felkelés volna, s kijelenti, ellenkezőleg, Guatemala népe segíti a kormányt a betört zsoldoscsapatok elleni harcban. A guatemalai fegyveres erők parancsnoksága közleményt bocsátott ki, amely szerint a kormány csapatai jelenleg megszállják az ország stratégiai pontjait, felkészülve az agresszorok támadására. A közlemény hangsúlyozza, hogy a guatemalai hadsereg általános támadásba ment át az országba betört agresszo- rokkal szemben, s a legutóbbi jelentések szerint a betolakodók kénytelenek visszavonulni. — A közlemény hozzáteszi, hogy a hadsereg azért nem támadta meg előbb az agresszorokat, mert a kormány el akart kerülni minden határincidenst, amely nemzetközi háborúba sodorná az országot. Az agresszorokra mért csapásra jellemző, hogy a betolakodók rádiója, az úgynevezett hogy megvédje szabadságát, függetlenségét, demokratikus jogait. Forró üdvözletünket küldjük a veszély idején Guatemala szabadságszerető népének a békéért és a függetlenségért vívott harcban. — Guatemala ügye a mi ügyünk is! Érdekeink közösek: a béke és a szabadság megvédése. A guatemalai nép belügyeibe „Liberacion-rádióállomás”, amely mindeddig a legképtelenebb híreket közölt „előretöi’ésről” és „győzelmekről” — most már nem ad tudósítást a helyzetről, mindössze annyit közölt, hogy „a felszabadító hadsereg (értsd: az országba betört zsoldosok) folytatja harcát.” A legújabb jelentések szerint a guatemalai kormánycsapatok a Guatemala City-től mintegy 75 mérföldnyire fekvő Gualannál megütköztek a magukat „felszabadító hadseregnek” nevező zsoldoscsapatokkal és — mint a guatemalai hadsereg közleménye hangsúlyozza — „makacs ellenállás után visszavonulásra kényszerítették őket”. A hadsereg közleménye megjegyzi, hogy a kormánycsapatok rövid összecsapás után visszaszorították a betolakodókat a Karibi-tenger partján fekvő Puerto Barrios kikötővárosnál is, és a kikötőben elfogtak egy Hondurasban bejegyzett vitorláshajót, amely fegyvert szállított a betolakodóknak. A közlemény megállapítja, hogy a kormánycsapatok „erőteljes ellentámadásba kezdtek az ellenség által elözönlőit összes frontokon”. „A jól felszerelt reGenf. (MTI) Genfi értesülések szerint Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere a hét közepén Uj-Delhibe utatörténő fegyveres beavatkozás politikája a legmélyebben sérti minden nép biztonságát és szabadságát. Kedves barátaink! Az egész világ békeszerető és haladó embereinek testvéri rokonszenvével együtt a magyar békeharcosok meleg, baráti együttérzése is kíséri harcotokat. Magyar Országos Béketanács.” guláris csapatok minden erejüket latbavetik, hogy kivívják a végső győzelmet” — fűzi hozzá a közlemény. Hivatalosan megerősítették egyébként azt a hírt, hogy a guatemalai hadsereg légvédelmi tüzérsége által súlyosan megrongált repülőgép, amely Guate- mala-City-t bombázta és géppuskázta, Mexikó területén kényszer- leszállást hajtott végre és a gép északamerikai személyzetét a mexikói kormány internálta. Az Egyesült Államok további terveiről képet ad a „New-York Herald Tribune” keddi vezércikke, amely hangoztatja, hogy a „pánamerikai szervezet az ENSZ lényeges kiegészítője” és rendelkezik „a tagjai között felmerülő ellentétek eldöntéséhez szükséges gépezettel.” „A gépezetet működésbe helyezik, s ha szükséges, akkor érvényt szereznek az erőnek is” — írja a lap. A brit alsóházban Eden külügyminiszter hétfőn este. rövid nyilatkozatot tett. A többi között hangoztatta, hogy „várnunk kell a fejleményekre, az ENSZ foglalkozik az üggyel, amelynek a Biztonsági Tanács előtt kell maradnia.” zik, hogy Nehru indiai miniszter- elnökkel megbeszéléseket folytasson az indokínai kérdésről és más ázsiai kérdésekről. kormány csapatai visszaverik a hetolakodókat Csou En-laj Uj-Delhiben találkozik Nehruval KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL A magnyitogorszki Sztálin kohászati kombinát egyik műhelye. Izzó acélöntecset szállítanak a hengerlőműhelybe. Az állattenyésztők körében igen nagy tiszteletnek örvend Marija Gortova fejőnő, a Szocialista Munka hőse, aki több mint 20 év óta dolgozik a Moszkva közelében lévő „Erdei tisztás‘‘-szovhozban. A „Erdei tisztás'-szovhozban jól berendezett világos, meleg istállókban tartják az állatokat. A tehénistállókban minden ragyog a tisztaságtól és mindenütt példás rend uralkodik. A szovhoz dolgozói gondoskodnak az állatok jó takarmányozásáról. Az állatgondozás munkáiban az élenjáró zco- technikai módszereket alkalmazzák. A fejőnők pontosan meghatározott időben villamos fejőgéppel végzik a fejést. A szovhoz tehenei: magas tejhozamukról híresek: a multévi fejési átlag 5529 kilogramm volt, 3.7 százalék átlagos zsírtartalommal. A kék, búzavirág színű ég végtelen békességgel feszül a magasságban. Nagy ritkán egy-egy té- pettszélű felhőfoszlány kúszik rajta tova, az árnyékát fáradtan húzva maga után. A nap tüzében valósággal cseng a fényesség, a bolyongó felhők félve kerülik ki melegségét. Egy gólya nyújtott nyakkal, levegőt simogató puha szárnycsapásokkal repül arra ki, a határba. Fészkén maradt két kicsinye visszaváróan néz utána. Koradélutánra áll az idő. Már magam mögött hagytam a Kossuth Lajosról elnevezett főutca felét és mindezideig csak két felnőttel találkoztam. — Milyen csendes, néptelen most ez a kicsi község: Geszteréd" — gondolom magamban, ahogy haladok egyre beljebb a község közepébe. Az árnyékos tornácú házak udvarán, a kerteken át ki lehet látni a határba. Hiszen mindjárt onnan bomlik széjjel a maga ezer színében. És persze: ott van a nép! Az embereken fehérük a felgyűrt ujjú gyolcs ing, a fehérnépek kék, pirosszínű ruhái, fej- kendői, mint óriási nagy virágok belelobognak a környező zöldtengerbe. Kapálnak. Mintha köztük lennék, velük érezném: minden kivágott, elszáradt undok gaz szebbé teszi termésünket, gazdagságunkat. A munka hevétől tükörfényesre csiszolódott kapák villogásában gazdag termés reménye ragyog... Nincs abban semmi érdekes, hogy az itteni iskola külső fala is sárgára van festve. Sok iskolát láttam már s a legtöbb ilyen színű kívül. És most itt is az van, mint a felnőtteknek kint a határban: vizsga. Mert mind a kettő iskola. A felnőtteké, a nagy, végtelen mező, a kisebbeké, a serdülő fiúké, leányoké pedig ez a sárgafalú, szelíd külsejű épület. Éppen letelt a szünet. Megyünk be a tanterembe. Szülők nem sokan vannak s ezek is mind idősebb asszonyok. Együtt indulnak visz- sza a negyedikből vizsgázó fiaikkal, unokáikkal. A fiatal tanítónő, Törő András- né, nevetésében az önbizalom aranybüszkesége csendül, ahogy sietve kimondott kérdésemre mondja: — Oh, nagyon nagy dolog a vizsga ... Egy esztendei munkánk mérlege ez: a tanulóké és az enyém. — Hát a szülők mit mondanak? Mert úgy hiszem, nekik is nagy részük van abban, hogy miképpen játszik ez az évvégi mérleg. — Nagyon örülnek. Meg vannak elégedve. Olyan boldog voltam, ahogy mondták most a szünetben is... — Hogy mondták? Most megint nevet egy kicsit. Barna szemének tisztafényű tekintete mintha csillagokat szórna örömére. — Hogyis csak ... Oláh Istvánná például a Sanyi unokájának vizsgáját jött el meghallgatni. Aztán azt mondja most a szünetben, hogy ők nyolcán voltak testvérek. Mind leányok. És egyikőjük sem tudott iskolába járni. Cselédek voltak. Sohasem tudták megtanulni a betűvetést.. Az Urbin Jóska anyja pedig, az az ni, aki éppen most megy be az ajtón, — mutatja, — a szünetben arról beszélt, hogy ő elvégezte ugyan a hat elemit, de a Jóska, amikor az még csak másodikos volt, hiába kérte, segítsen neki a számtanban, bizony nem tudott. „Jártuk akkor is az iskolát, — így mondta, — de feleannyi okosságot se tanítottak velünk, mint a mi gyermekeinkkel." A tanterem egy nagy virágcsokor. Fodor Mária, a vizsgáztató bizottság elnöke, aki maga is pedagógus, mégeggszer körülnéz és csak úgy, kicsi fejbólintással int Törő Andrásnéra. Nyelvtannal kezdődik. — Milyen mondatokat ismerünk? Nincs vizsgázó, aki ne jelentkezne. — No, Felföldi Pista... — int csak úgy a szemével Törőné a kézerdő közé. Felföldi Pista úgy ugrik fel, mintha egy nagyon nagy kitüntetés átvételére szólítanák: — A mondatokat a bennük levő mondanivaló tartalma szerint három nagy csoportra osztjuk; úgymint kijelentő mondat, felkiáltó, óhajtó, felszólító mondat és kérdő mondat... — a felelet úgy pattog, mint a rostába tett s tűzön rázott tengeri-kakasok. A szülök, nagymamák arcára mosoly száll: a meghatottság, öröm, s boldogság mosolya. Így jó ez, ha együtt van mind a három . -.. Nézem az öreg Oláh Imrénél, aki nem tudott iskolába járni és soha nem tanulta meg a betűvetést. Feketekendős fejével most aprókat bólint. Vájjon tudja, miért? Biztosan. Nagyon határozott a tekintete. ... Urbin Jóska anyja tegnap este fél tízig kapált, hogy most itt lehessen. A Horváth Sanyi szülei meg már nincsenek itt, azok is jól akarnak „vizsgázni": nem hagyják a kapálnivalót. Hanem a húga jött el, a nyolcéves Margit, aki nagy büszkeséget érezve, mosolyog, ha a kérdésekre jelentkezik a bátyja és jó feleletet ad. (Ö már túl van a vizsgán, hát most a Sanyinak drukkol.) ... Az előbb még Bugyi Jóskával Lispén „voltunk“' és a földgázról, a kőolajról magyarázott. Aztán a Harsányi Jani dalolását figyeljük: „Űj a csizmám, szögre van felakasztva..." — Hány ütemes ez a dal? — Négynegyedes. Most a barna, szemfüles, kitűnő tanuló a forradalom^ katonájáról szaval... Az elnöklő Fodor Mária, a vizsgáztató bizottság elnöke Törő Andrásnéra néz és tisztán érteni keze mozdulatát: elég, fejezzük be. Nem. Még nincs vége. Még valami elmaradt, még valami hiányzik. Valóban, Horváth Sanyi hirtelen a padba nyúl, ahonnan egy gyönyörű csokor virágot vesz elő, ami tűzpiros, széles pántlikával van átkötve. Azzal feláll, kilép a pádból és előre lép. Ott áll meg feszesen a tanítónéni előtt és a torkát megköszörülve, elkezdi: — Kedves tanítónéni! Köszönjük, hogy négy éven keresztül fáradozott velünk. Bocsánatot körünk az elkövetett hibáinkért és kérjük, hogy továbbra se feledkezzen meg rólunk. Kívánunk a tanítónéninek továbbra is jó munkát, erőt, s egészséget. Mi pedig ígérjük, hogy ezután is jól fogunk tanulni, hogy okos, becsületes polgárai lehessünk a mi szeretett hazánknak- — Az átnyújtott csokorból egy szirom ki nem esett, de a szülök szemeiben könny csil-- log. öreg Oláh Istvánná a zsebkendőjét keresi kötője zsebében, Kiss Sándorné meg Pálocska Andrásáéhoz hajlik: „Négy éven keresztül tanította a gyermekeinket .. S ők is a szemüket tö- rülgetik. Most Törő Andrásné, a tanító néni szól. Neki is fényes a szeme, mint Fodor Máriának. — __de elválnánk mi? Nem válunk el! Hiszen mindannyian egy nagy családban élünk... Nemcsak ti vizsgáztatok m.ost, hanem én is. A szüléitek is vizsgáznak kinn a földeken és az ő vizsgájuknak a gazdag termés adja meg az eredményt, a bizonyítványt. Mert az egész élet egy nagy vizsga és mindannyiunkon múlik, hogy milyen a bizonyítványunk, a mi népünké... És én, ha még elkerülnék is innen, Geszterédről, továbbra is figyelemmel fogom kísérni munkátokat, emberségeteket .. i * Vizsga. Nagyon nagy szó ez: ünnepélyes, felemelő. Már mind együtt vagyunk, szülők, gyermekek, tanítók és beszélgetünk. Beszélgetünk, de bennem még szüntelenül cseng-bong, mint egy nagyon szép ének, mint egy visszavisszatérő színes visszhang: „... az egész élet egy nagy vizsga és mindannyiunkon múlik, hogy milyen a bizonyítványunk, a mi népünké ..." Rajtunk múlik, hogy büszkék lehessünk rá! ASZTALOS BÁLINT. (Vizsaa
