Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-20 / 145. szám
<T)íláq pr&letáriái eqj^e sülietek / XI. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM. ARA 50 FILLER 1954 JÜNIUS 20, VASÁRNAP A NAGY REMÉNYSÉG í Ma egy esztendeje annak, hogy 1953 június 15—20-ig a nemzetközi békemozgalom vezérkarát, a Béke-Világtanács tagjait Magyarországon, hazánk gyönyörű fővárosában láttuk vendégül, öt világrész legjobb békeharcosai, tudósok és írók, vallásos emberek és kommunisták, színesek és fehérek jöttek hazánkba, hogy megvitassák a béke megvédésének lehetőségét, s még nagyobb harcra szóltsák fel a világ egyszerű, józangondolkodású embereit a béke megvédéséért. Ma is és mindig büszkék leszünk arra, hogy a világ legkiválóbb békeharcosai hazánkban gyűltek össze, hogy olyan békeharcosok, mint Ilja Erenburg, a szovjet író, Kuo Mo-zso, a nagy kínai nép fia, Thakin Csit Maung, a burmai parasztszövetség elnöke, W. Morov ausztráliai szenátor, Ivor Montagu angol újságíró, a Béke- Világtanács titkára, Heriberto Jara mexikói tábornok, volt tengerészeti miniszter eljöttek Magyarországra, hogy megvitassák a béke megvédésével kapcsolatos kérdéseket. öt napig tanácskoztak, s az ötödik nap bejelentette a Béke-Világtanács a „Nagy reménység" születését, a koreai fegyverszünet megkötését. Nekem abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy résztvehettem megyénk több békeharcosával együtt a Béke- Világtanács záróülésén. Felejthetetlen órák voltak ezek, mert ott láttuk igazán, hegy a népek, a különböző fajú, vagy nemzetiségű népek, ha távol is vannak tőlünk, ugyanazért a célért, a béke megvédéséért harcolnak. Együtt csillogott a szemünk a burmai, indonéz, kínai, koreai küldöttekével, együtt örültünk annak, hogy egy háborús tűzfészket sikerült megsemmisíteni. A Béke-Világtanács felhívása minden becsületes, józangondolkodású embernek új reménységet öntött a szivébe. „Ma már minden ember látja, hogy lehetséges a megegyezés, véget lehet vetni a vérengzésnek, végezni lehet a hidrogénháborúval” — hangzik a Béke-Világtanács felhívása. És ezrek és tízezrek, milliók és százmilliók visszhangozzák ma már ezt a mondatot. A tárgyalások eszméje eljutott a világ legkisebb, vagy legtávolabb lévő falujába, tanyájára is. A Béke-Világtanács felhívása után százmilliók hangoztatták, követelték kormányaiktól, hogy tárgyaljanak és egyezzenek meg. Egy év a történelemben nem nagy idő, mégis a nemzetközi békemozgalom, támogatva a Szovjetunió békepolitikájától, hatalmas eredményeket ért el. Az a több, mint hat- százmillió aláírás, amelyet 1951-ben gyűjtöttünk az egész világon, elültetett fa volt, melynek gyümölcse most érik Genfben. Nem maradt eredmény nélkül az egyszerű emberek kiáltása. Nemcsak négy külügyminiszter tárgyal Berlinben, hanem az egész világ békeszerető népe. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Vietnami és Koreai Demokratikus Köztársaság javaslatait nemcsak ezeknek a nemzeteknek a külügyminiszterei teszik le a genfi tárgyalóasztalra, hanem az a sok százmillió ember, aki nem akar háborút, véget akar vetni a vérengzésnek. Nagy utat tett meg a Béke-Világtanács felhívása, újabb százezrekkel, milliókkal növekedett a békéért harcolók tábora, s a többi népekkel együtt a magyar ncp, a mi megyénk népe is büszkén mondhatja, hogy hozzájárult ahhoz a harchoz, amit a béke erői, a világosság vív a sötétség, a háború erőivel szemben. Harcunk nem volt eredménytelen. De az elért eredmények közel sem jelentik azt, hogy a háborús gyújtogatok lemondtak volna aljas terveikről. A harcot tovább kell folytatni, ki-ki a maga munkaterületén. A munkás a gyárban, a paraszt a földeken, a tanító az iskolában, az orvos a betegek gyógyításában, mert még mindenkinek van mit tenni a békéért, az emberiség jövőjének biztosításáért. Van még mit tennünk, mert vannak még olyan emberek a mi megyénkben is, akik szeretik ugyan a békét, de „nem politizálok” — jelszóval mindent elintéznek. Meg kell győzni ezeket az embereket, hogy nem elég csak békében, megelégedetten élni, tenni is kell valamit azért, hogy a holnapunk biztosítva legyen. Sőt nemcsak biztosítva, hanem még szebb legyen! Erre tanított bennünket a Béke-Világtanács budapesti ülése, s ezt kívánja tőlünk a béke megvédésének ügye. Most újra itt a lehetőség, hogy az egész világ előtt bebizonyítsuk elszánt békeakaratunkat, megmutassuk, hogy a mi szivünkben mélyen él a Béke-Világtanács budapesti felhívása. Megyénk békebizottságai vigyék el minden házba a genfi értekezleten elhangzottakat, szólítsanak minden embert harcra a béke magasztos ügyéért. A békebizottságok minden egyes tagja, a járási békebizottságok tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkát, a növényápolást jól és időben, minden ember elvégezze községükben. Tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy községükben szemveszteség nélkül arassanak le és csépeljenek el. Üzemeink munkásai jobb. selejtmente- sebb munkával harcoljanak a többtermelésért. Mi, magyar dolgozók ezzel járulunk hozzá leginkább a béke megvédésének ügyéhez, így tudjuk erősíteni évről-évre szépülő hazánkat. így tudjuk biztosítani legjobban gyermekeink boldog jövőjét. Tóth János, a megyei békebizottság titkára. A mai számban : Képek a nyíregyházi Ságvári termelőszövetkezetről (3. cldal) Édes alma (4. oldal) Nyíri Pajkos (7. oldal) A cukorrépa fejtrágyázása az XJkrán Szocialista Köztársaságban. A magasabb terméshozamért így előzték meg a dombrádi isz-ben az esőt A turistvándi Rákóczi tsz-ben 30 centis levele van a dohánynak A turistvándi Rákóczi termelőszövetkezet tagjai nem csak korán ültettek a tavaszon, de a kapálással is élenjárnak a községben. Húsz hold cukorrépájukat háromszor kapálták meg. Ugyancsak három kapát kapott már az 50 hold kukoricájuk, a hagymájuk és a dohány is. A dohányukra igen büszkék a szövetkezet tagjai, már 30 centis levelei vannak a szépen soroló dohánytöveknek. A 10 hold burgonyájuk fel van töltve. Nincs egyetlen munka. amivel elmaradtak volna a Rákóczi tsz. tagjai. Maguk látják majd hasznát, ha gazdag termést takarítanak be; ha bőven jut a munkaegységekre a jövedelemből, ha majd ruhával, bútorral megrakott szekerekkel térnek haza a vásárokról. E hét szerdáján történt, hogy 'a dombrádi Vörös Csillag termelőszövetkezet tagjai szinte egytől-egyig a növényápoláson dolgoztak. Ragyogóan sütött a nap. Berencsi Mihály a tsz. elnöke a tapasztalt gazda előérzetével, nem örült nagyon a rekkenő melegnek. Nyomott, lomha meleg volt, a fűzlevelek sem rezdültek a közeli Tiszaparton. Még nem látszott egy tenyérnyi felhő sem, de aki egész életét a szabadban töltötte és ott nyitott szemmel járt, könnyen megjósolhatta, hogy eső lesz. Berencsi Mihály felkereste a kint dolgozó párttitkárt, Nyakó Ambrust és Székely Antalt, az ellenőrző bizottság elnökét. Ekkorra már délutánra járt az idő. Elmondta nekik, hogy megnézte a 8 hold rendben lévő lóheréjüket és olyan állapotban van, hogy már össze lehetne gyűjteni, de a tagság nagy kedvvel kapál. Nehéz volna most összeszedni az egész határból az embereket, viszont a lóherét is eső nélkül kell összegyűjteni. Rövid tanakodás után elhatározták, hogy hárman háromfelé mennek és beszélnek a szövetkezet tagjaival, estére nem mennének-e ki a lóherét összegyűjteni. Mire a holdvilág árnyat vetett, 23 szövetkezeti tag gyűrte a vastag rendeket, petrencébe, majd szekérre. Az önkéntes munkában olyan tagok is résztvettek, akikre nem is számoltak. Gere József, a gyümölcstermelési brigád tagja nem régen munkaegységlevonásra lett büntetve hanyagsága miatt és ezen az éjszakán ő is ott volt. Egész éjszaka szólt a nóta a Vörös Csillag hereföldjén. Az utolsó szekérnél a nyugati égen megjelentek a sötét felhők, de ők vidáman nézték reggel az eresz alól a zuhogó záporesőt, amit az éjjel lelkes munkával megelőztek. A Dózsa tsz. az élen Községünkben az utóbbi időben jobban halad a növényápolás. A Dózsa tsz. jár élen ebben a munkában. 80 hold kukoricájukon a másodszori kapálást végzik. 53 hold burgonyájukon pedig az első tőltögetésen dolgoznak. Napraforgójukon is befejezték már a kétszeri kapálást. A község egyénileg dolgozó parasztjai is nagy igyekezettel végzik a kapálást. Szinte lépést tartanak a Dózsa tsz. tagjaival. Pásztor János középparaszt élenjár a munkában. — 5 hold. kukoricát, 3 hold burgonyát és 3 hold napraforgót már kétszer megkapált. — Példáját sok dolgozó paraszt követi. Juhász György, Bak Ferenc, Furkó Károly kő- zépparasztok és még sokan mások szintén példásan végzik a növény- ápolást. LOVÁCSI ISTVÁN mg. előadó, Nyirbogdány Új határ — új emberek Viljamsz szovjet tudós megállapította, hogy a talajnak van „születése“. „élete“ és „halála“ is. Viljamsz azonban nem csak megállapításokat tett, hanem megmutatta azt is, miként lehet a talaj halálát megakadályozni. Nálunk, Magyarországon a múlt rendszerben a tudománytalan földművelés következtében többszázezer hold ter- mőtr^aj haldoklóvá vált, elszikesedett. Ezek a haldokló, „szöcskelegelők“ a Hajdúságból átnyúlnak megyénkbe is egészen Tiszavasvári alá. Az Európa-híres Alkaloida és az egyre terebélyesedő téglagyár tövében új arcot ölt a fehér szikfoltos semmihaszna legelő. A nagy mű, a Keleti Főcsatorna ott húzódik ?. község szélén, amiben ez év tavaszától Tisza-víz hömpölyög és ahol kell, megnyílnak a zsilipek, vagy hatalmas szívómotorok emelik az éltető vizet a földekre. A Munka tsz. földjén — ha furcsán hangzik is ebben az esős időben — ott berreg a motor, szívja a Tisza vizét. Amit a tiszavasváriak a múlt rendszerben csak, egyiptomi, kínai útirajzokból olvashattak, most ott a község alatt szemeikkel láthatják — a Munka tsz. földjén 23 holdon megkezdték a rizstermelést. A rizsgátakon térdig felgyürtnadrágú mezítlábas emberek járkálnak, terelik a Tisza vizét. Amíg az emberek a határ arcát újjáformálják — a szöcskelegclők- ből dúsantermő rizsföldeket, kaszálókat, kertészeteket létesítenek — maguk is megváltoznak. Ahol évekkel ezelőtt egy-egy kesergő juhász fohászkodott esőért, vagy káromkodott, ha sovány juhaira nézett, most a rizsgátakon ott dolgoznak egymás mellett a mérnök, az agro- nómus és tsz. tagok. Vámos József tsz. brigád- vezető, aki csak hat elemit végezhetett a múltban ott vitázik — és okosan — a mérnökkel, agronómussal. A Munka tsz. Vámos Józsefet elküldte Békés megyébe 5 hónapos öntözéses kertészeti iskolára. Az a Vámos József, aki a múltban az apjával együtt cselédeske- dett, most diplomás embereknek tesz javaslatot, amikor a jövőévi hullámgát építéséről beszélnek. Ha előre meg nem tudja valaki, hogy egy tsz. brigádvezető- vel beszél, azt gondolná, hogy egy technikussal, vagy mérnökkel van dolga, ahogy sorjázza a( „másodperc per hektoliter“ és egyéb szakmabeli szavakat. A fizika, kémia és biológia tudományával is napról-nap- ra mind jobban megismerkedik. Tudja már azt is, hogy a békanyálat rézgáliccal el lehet pusztítani, így áthatolhat a megtisztított víztükrön a rizsét éltető napsugár. Látja, hogy az ember nem tehetetlen a természettel szemben. A Keleti Főcsatorna mentén sok tsz. és sok Vámos József van, akik ebédszünetben összeülnek a csatorna munkásaival. mérnökeivel, az agronómusokkal és vitatják, hogy miként lesz ezen a múltban istenverte földnek nevezett sziken holdanként 25—30 mázsa rizs ‘ az ember szorgalma és esze nyomán. Cs B.
