Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-19 / 144. szám
NCPLAP 1854 JUNIUS 19, SZOMBAT 'S A VONATABLAKBÓL Nehezen lehetne megszámolni, hogy hányszor utaztam már a nyíregyházi—kisvárdai vonalon s most, amikor újra vonatra szálltam, előszedtem egy újságot, hogy azzal űzzem cl az út unalmát. Aztán, amikor induláshoz sípolt a mozdony, lassan kigördült a szerelvény az állomásról s egyre gyorsabban maradtak el a szalutáló villanypóznák, fura ötletem támadt: kinézek az ablakon! Egészen Kisvárdáig.. ygjjon találok-e valami újat, szórakoztatót azon az úton, amelyet, százszor is végigjártam? Egészen izgatott lettem, mintha isriCéretlen, sok rejtelmes, szép csodát, titkot rejtegető felfedező útnak indulnék neki. A VONAT MÁR ELHÚZOTT a dohányfermentáló mellett s a külváros nyári ruhába öltözött kertjei alatt robogott. A tokaji útnál találkoztam az első újsággal. Amikor legutoljára jártam erre, csak a sivár állatvásár szürke homokját kavarta a szél. Most ezen a részen piros téglahalmazok veszik körül az új falakat, cementkavarógépek forgatják óriási üstjüket, építőanyag szalad a gépi szállító széles szalagján a serény kőművesekhez. Itt építik a nyíregyházi gépjavító üzemet. Beszaladt a vonat az erdőbe. Szemben velem ötévesnyi leányka # ült az anyja mellett. Lelkendezve kiáltott fel. — Ni, őzikék! Valóban. A fehér margarétával telehintett töltés tövében, a szélső fák alatt két rozsdabarna őzike nézte nagy szolidan, bájosan félrehajtott fejjel a vonatot. Nem is tudtam, hogy új, kedves lakók költöztek a sóstói erdőbe. SÓSTÓHEGY. Még el sem értük az állomást, máris eszembejutott a Vörös Csillag rendben sorakozó gyümölcsöseiről, hogy itt híres emberek laknak. Oly annyira, hogy könyv jelent meg róluk a napokban. Kapás bácsiról, Mányikról, Fekete Bertalanról s a többiekről. Országos hírű emberek laknak itt, Nyíregyháza közelében, ahol valamikor oly ismeretlenül, elhagyatottan húzódott meg ez a községecske a dzsentriváros peremén. Nyíregyházi vagyok, de soha nem hallottam a múltban Sóstóhegyről, csak egyszer, amikor báró Battler földbirtokos, főcserkész, főképviselő születésnapja alkalmával sóstóhegyi villája elé rendelték ki a diákokat, s ott ücsörögtünk, míg a hivatalos küldöttség felköszöntötte ezt a „neves" személyiséget. Kemecsén, a község szélén ú) házak fogadtak. Az út mentén hét új lakást számláltam meg. A többit nem tudtam számbavenni, mert soruk befutott a zöldelő fák közé, s különben is érdekes jelenet kötötte le figyelmemet a vonatban. A VELEM SZEMBENÜLö mama, egy parasztasszony, a már előbb szóbanforgó kislányt számoltatni kezdte. — Hány cukor van a zacskóban? A pöttömnyi leány számolni kezdte, s kiderítette, hogy kilenc. Én arra gondoltam, hogy ez a paraszlasszony talán most, nemrégen, a felszabadulás után tanult meg írni-olvasni, számolni, s ezért oly frissek benne a számtanórai élmények, kérdések, kislányát, aki még iskolába sem jár, éppen ezért avatja máris be a tudományok titkaiba... Villanásnyi gondolat volt ez, de máris Nyirbogdány közeledett. — Érdekes találkozásnak voltam itt szemtanúja. Vadonatúj traktor szántott a vasút mentén, vörös- ércszínű, friss gyári pompában, s éppen akkor haladt el az állomáson egy telistelirakott tehersze- relvény. A kocsik oldalán egyszerűen, mindenki számára érthetően ezt a feliratot olvashattuk: „Szovjet érc." Bizonyára elolvasta a traktorista is, mert amint elhaladt a tehervonat, meglengette a sapkáját. Üdvözölte a szovjet ércet, új traktorok, gépek, motorok szülőanyját. GYÖNYÖRŰ A NYÍRI TÁJ Nyirbogdány és Kék határában. Sárgarepcés, pirospipacsos, fehér- margarétás mezők szegélyezik a dombokra, szelíd homokhalmokra felfutó ringó vetéseket, s az akácok között látni még elkésett menyasszonyokat is, most virágzó fehérfürtös fákat. A kéki állomás mellett az országúton szekerek haladtak, betongyűrűket vittek a falu felé. — Uj kutat építenek tán Kéken, vagy silógödröt? Mindenesetre egy kicsivel ma is gazdagodik a falu. Demecser közeledik. A faluhoz közeledve, legelőször a régi kastélyt pillantottam meg. Elfordítottam a fejem, különösképpen nem érdekelt, tudtam, hogy itt mint még sok más kastélyban is, valamiféle iroda, hivatal székel, ahelyett, hogy azokat kultúrott- honoknak, iskoláknak, napköziotthonoknak rendeznék be ... — Csak akkor kaptam fel a fejem, amikor néhány pillanattal később a kastély kapujában fehérköpenyes asszonnyal sok-sok apróságot vettem észre. A demecse- ri kastélyt már birtokukba vették a község legkisebb állampolgárai. Kisvárda következett. Már erősen sütött a koranyári nap, vibráló fényben remegett a kisvárdai régi vár romos nagy téglafala, ahogy messziről látta az ember. Ez az első kép, amelyet megláthat az erre utazó és ablakon kinéző ember. Az újságban éppen ma reggel olvastam a hírt, hogy az október 9-i Balassi évfordulót ünnepélyes keretek között ülik meg Magyar- országon. Balassi Bálint... Hiszen ő évekig lakott itt a kisvárdai várban! Eddig soha nem jutott eszembe. Néztem a napfénytől sugárzó tájat, a várat, a szántó traktort, a kapáló embereket, a pirosló háztetőket és a számra egy Balassi- vers sorai futottak. Azt mondják, itt írta Kisvárdán, 1583 körül: Széjjel tündökleni nem ládd-é ez földet gyönyörű virágokkal? Mezők illatoznak jószagú rózsákkal, sokszínű violákkal, Berkek, hegyek, völgyek mindenütt zöngenek sokféle madárszókkal. Uj rózsakoszorúkban kegyesek, szüzek ifiakkal táncolnak, Jószavú gyermekek, vígan énekelnek, mindenek vígan laknak, Mind menny, föld és vizek, ládd-é, úgy tetszenek, mintha megújulnának? A vonat fékezett, megérkeztünk Kisvárdára. Lám, érdemes volt kinézni az ablakon. Mennyi sok újat és szépet láthattam, mégha százszor is megjártam már ezt az utat. Pedig csak a vonat egyik oldalán néztem ki.ia S, h INNEN — ONNAN Megérett a ropogós cseresznye az érpataki Alkotmány termelőszövetkezetben Megérett a ropogós cseresznye az érpataki Alkotmány termelőszövetkezetben s a tagság hozzálátott a szürethez. Eddig tizenöt métermázsa cseresznyét adtak el a piacon s úgy számítják, még húsz mázsányit adhatnak el. A jó gyümölcstermésnek közvetlen haszna is van, mert a jövedelem módot ad az előlegosztásra — a magasabbösszegű előlegosztásra. Persze, nem minden a gyümölcs — a többi veteményt sem szabad elhanyagolni. A szövetkezet tagjai becsülettel végzik a növényápolást. Huszonnyolc hold kukoricájukat már kétszer, ötven hold burgonyájukat már háromszor kapálták meg az Alkotmány tagjai, Biró János, a nagy káliói járási tanács mezőgazdasági osztálya dolgozója. Kisvárdán is megfinneplik Balassi Bálint születésének évfordulóját Őzek a sóstói erdőben A színpompás nyári ruhába öltözött sóstói erdőnek kedves lakói vannak. Hét őz tanyázik itt. A sétálók legnagyobb örömére szelíden futkároznak, sokszor még az emberjárta sétányokon is. Az elmúlt esztendőben két „őz-telepes” jött a királytelki erdőből, s ebből a párból származik a mostani őzállomány. Nagy baj azonban, hogy a járási vadásztársaság semmi gondot nem fordít az erdő kedves lakóira. Sem sózót, sem etetőt nem állíttat fel, hivatásos vadőrt sem alkalmaz, pedig mindez elsőrendű kötelessége lenne. A város valamennyi dolgozójának az a kívánsága, hogy az illetékesek őrizzék, sőt fejlesszék a sóstói erdő őzállományát. Gigli, Mario del’Monaco hangiéban gyönyörködtek a nyíregyháziak A Mélyépítő Vállalat csütörtökön rendezte első operaelőadását mikrobarázdás hanglemezekkel a IV. számú iskola kultúrtermében. — Mascagni „Parasztbecsület” című operáját hallOktóber 9-én lesz Balassi Bálint születésének 400. évfordulója. Ebből az alkalomból Kisvárdán ünnepi kultúrhetet rendeznek a helyi kulturális szervek a Faluszínház és a megyei tanács népművelési osztályának közreműködésével. Balassi Bálint annakidején sokat tartózkodott Kisvárdán és környékén. A tiszaszent- mártoni várban lakott egyidőben Losonczi Anna, akihez a költő szá- moá^éerset írt, és az asszdhyt többször személyében js meglátogatta. ’’Később a kisvárdai vár úrnőjét, Dobó Krisztinát vette feleségül és ebben az időszakban 1583-tól 1586-ig a kisvárdai várban lakott. A kisvárdai Balassi- ünnépségek nagyrészt a még ma is látható, bár romokban heverő kisvárdai várban lesznek. hatták a hangverseny résztvevői a szerző vezényletében. Az operát a milánói Scala világhírű együttese adta elő. Gigli és Bechi is énekelt. Ugyanekkor a Bajazzók néhány melódiája is felcsendült Mario del’Monaco, a világ egyik legjobb mai énekesének tolmácsolásában. Ma délután fél 6-kor számos népszerű operából hangzanak fel részletek a milánói Scala és a bécsi filharmonikusok előadásában. Többek között a Don Juan, Figaro házassága, Tosca, Pillangókisasszony, Rigolettó örökszép dallamai gyönyörködtetik a hallgatókat. Az eredetileg tervezett szombat délutáni Tosca előadásokra váltott jegyek a fenti délutáni, vagy az esti Tosca előadásra is érvényesek, VEEMIOT A nád és a bürokrácia A nádas nemcsak arra való, hogy a kacsázó vadászok gazdag zsákmányt leljenek benne. Ez valószínű köztudomású dolog. Azonban nem árt figyelmébe ajánlani a Hajdúszoboszlón székelő Nádgazdaságnak: a nád azon kívül, hogy otthont nyújt a víziszárnyasoknok, másra is hasznosílnató. Hogy csak nehány példát említsünk: nagyszerűen lehet vele dohánypajtát, istállót fedni, az építőiparnak pedig nélkülözhetetlen anyaga. Joggal kérdezheti az olvasó, miért kell a nád fontosságára a Nádgazdaság figyelmébe felhívni, hisz talán a leghívatottabb szerv arra, hogy ismerje azt? Mondani szokták: senki sem próféta a saját hazájában. Valószínű — legalább is a tények ezt mutatják — ez az elv vezérli a Nádgazdaságot is. A fenti mondást „konkretizálták'‘ saját viszonyukra, valahogy így: senki sem lehet szakértő a maga munkájában. De nézzük a tényeket. ör község határában, mintegy húsz holdnyi nádas húzódik meg a falubeliek örömére. Emberemlékezet óta innen fedezik e községbeliek nádszükségletüket. Amikor őrben megalakult a Petőfi termelőszövetkezet — és a nádas beleesett a tagosított területbe — a tagok igen megörültek: az építőanyag egyrésze kezükben van, csupán be kell takarítani. Itt jön azonban a „de“, amely halomba döntötte a szövetkezeti parasztok számításait. Meg kell jegyezni, hogy ez a „de“ az első pillanatban azt látszik igazolni, hogy a Nádgazdaság mégis csak próféta a maga náddombján. De csak az első pillantásra! Mert mi történt... Tehát a Petőfi termelőszövetkezet tervezett, de a Nádgazdaság közbelépett. Kérlelhetetlen módon. Értesítette a községi tanácsot: kezelésbe vették a nádast, senki ne merjen onnan egy fia nádat sem elvinni, mert szigorú büntetésben részesül. E határozat visszhangja az volt: „azért illett volna minket is megkérdezni“ — de hát bele kellett nyugodni a döntésbe. A nád ügyet az kavarta fel, hogy eljött a nádvágás ideje, viszont a gazdaság nem mutatkozott. Jött a február — amely a nád betakarításának legvégső határideje — viszont nem így a Nádgazdaság. A Petőfi termelőszövetkezet tagjai nem akarták, hogy kárba menjen a sokezerforintos érték, hát levágták maguk és befedték vele az akkor épült dohánypajtájukat. A Nádgazdaság pedig, mintha csak erre várt volna, csodálatosképpen fürge lett — beperelte a termelőszövetkezetet és azoknak 2400 forint büntetést kellett fizetniük. Mindez történt 1951-ben. Az ügy után úgy látszott, hogy a Nádgazdaság alkalmazottjai néhány hónapot a tanulásnak szentelnek, böngészik a nádról szóló szakirodalmat, mert 1952- ben a nádaratás idején levágták a nádast. Valószínű azonban, az események ezt mutatják, hogy a szakma elsajátítása során csak a nádvágás technikájáig jutottak, hát a betakarításhoz hozzá sem fogtak, így az évi terme* kintrohadt. Az ügy további menetele azt bizonyítja, hogy a Nádgazdaságnál nemcsak a tanulási szorgalom. hanem a memória is gyenge. Ugyanis ötvenháromra elfeledték azt is. amit addig tanultak: ismét nem vágták le a nádat. Már a határidő elmúltával végezte el ezt a Petőfi termelő- szövetkezet. Közben ők is beteltek a Nádgazdaság packázásaival és elpanaszolták ügyüket a Szabad Népnek. A Szabad Nép átadta a dolgot kivizsgálás végett a földművelésügyi minisztériumnak. Innen néhány hét múlva írtak a szövetkezetnek, hogy ez a dolog nem rájuk tartozik, hanem a könnyűipari minisztériumra, ezért oda továbbítják az ügyet. A könnyűipari minisztérium, alig két hónap múlva közölte a kivizsgálás eredményét, anélkül, hogy a község vezetőit és a Petőfi termelőszövetkezetet meghallgatták volna: a panasz nem jogos. Mostmár a Petőfi termelőszövetkezet és az egész község vár- ja: a Nádgazdaság mikor jut annyi szakismeret birtokába, hogy nem hagyja veszendőbe menni az őri nádast. Igaz, még várnak valamit: hátha ezévben is büntetést kell fizetniük, amiért elvégezték a Nádgazdaság helyett a betakarítást. Tolmácsoljuk az őriek kíván-* ságát: a Nád gazdaság legalább vadászni ránduljon ki néha hozzájuk. A. I. A szabolcsi alma sereg-szemléje az országos mezőgazdasági kiállításon A gyümölcstermeléssel foglalkozó termelőszövetkezetek, állami gazdaságok nagy gonddal készülődnek az országos mező- gazdasági kiállításra. A nyírbogdányi állami gazdaság több gyümölcsfajtával vesz részt a kiállításon: Jonathán almával, Húsvéti rozmaringgal, Batul, Ananász és sok más almafajtával. A berkeszi Bajcsy- Zsilinszky termelőszövetkezet is szép gyümölcsökkel dicsekedhet majd a kiállításon. Résztvesznek még a kiállításon többek között a sóstóhegyi Vörös Csillag, a mátészalkai Zalka Máté, fényeslitkei Fürst Sándor, a hodászi Úttörő, a nagydobosi Petőfi,a szamosbecsi Dózsa termelőszövetkezetek. Az egyénileg dolgozó parasztok is készülnek a kiállításra: Ősze István tiszaka-* nyári dolgozó pa-< raszt, aki termőfa-* egységenkint 100—110 kiló almát termelt 80 százalékos exportmi-i nőségben; Svarz Sán-i dór és Homolai Imre nyírj ákói dolgozó pa-i rasztok. A kölesei Petőfi és szamosbecsi Dózsa termelőszövetkezet a selejt almából ké-* szült almapálinkából is számít vinni a ki-< állításra, A traktorosnap után... A traktorosnapot megelőző napokban lelkes munkával készültek a gépállomások traktoristái nagy ünnepükre, az első traktorosnapra. A növényápolási munkákban dacolva az esővel, végezték a kapálást a földeken, segítették a dolgozó parasztokat, hogy a rossz idő okozta lemaradást minél előbb megszüntessék. Most sem állnak tétlenül, nem várják ölbetett kézzel, míg teljesen felszikkad a talaj. Mihelyt rá tudnak menni a talajra, azonnal munkához látnak. Nyírteleken három traktorista szerdán estig, vagyis a traktoros napot követő három napon 100 hold föl-* det kapált meg a tsz-ekben. Ciránku György 35 holdat, Nagy Károly 35 holdat, Büstyei Károly 30 holdat kapált meg. Kiss János tisza- vasvári traktorista, a Vörös Csillag terme« lőszövetkezetben 20: hold földet kapált’ meg három nap alatt,
