Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-16 / 141. szám

NÉPLAP Megnyílt az országgyűlés áj ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) lesleg népi demokratikus álla­munk pénzügyi helyzetének szi­lárdságáról és arról tanúskodik, hogy kormányunk a széles nép­tömegekre támaszkodva biztos kézzel vezeti előre népünket a szocializmus építésének útján. Előtérben a lakosság szociális és kulturális szükségleteinek fokozottabb kielégítése Tisztelt országgyűlés! Rátérek ezután az 1954. évi költségvetési javaslat ismerteté­sére. Az 1954. évi állami Költ­ségvetés bevételei 49 milliárd és 684 millió forintot, kiadásai 47 milliárd és 891 millió forintot tesznek ki. A költségvetés egyen­lege egymilliárd 793 millió forint felesleget mutat. A költségvetés bevételei és kiadásai nagyjában az előző év szintjén alakulnak. Abban, hogy a költségvetés volumene az előző évhez képest nem emelkedik, ki­fejezésre jut kormányunk gazda­ságpolitikájának az a törekvése, hogy a nemzeti jövedelem elosz­tásánál a lakosság fogyasztását fokozza. A beruházásokat 3.2 milliárddal, a védelmi kiadáso­kat 854 millió forinttal alacso­nyabb összegben irányoztuk elő a múlt évi teljesítéshez képest, ugyanakkor a kiadások egyéb tételeinél jelentős belső átcso­portosítást hajtottunk végre, hogy a lakosság szociális és kulturális szükségleteinek fokozottabb ki­elégítéséhez, a mezőgazdaság fej­lesztéséhez és a ' kormánypro­gramra egyéb célkitűzéseihez szükséges anyagi eszközöket a költségvetés szilárd egyensúlya mellett biztosíthasuk. Az 1954. évi költségvetésben népgazdaságunk fejlesztésére a költségvetés összes kiadásainak 60 százalékát, szociális és kultu­rális célokra az összkiadások 21 százalékát, honvédelmi célokra, népünk békés alkotómunkájának biztosítására az összkiadások 11 százalékát, rend- és jogbiztonság­ra, valamint az államapparátus igazgatási kiadásaira az összki- adoások 4—4 százalékát irányoz­tuk elő. A kormány nagy figyelmet for­dít dolgozó népünk és gyerme­kei sokoldalú műveltségének és képzettségének emelésére, nagy áldozatokat hoz az egészségügy és szociális viszonyok továbbfej­lesztése érdekében. Ezért az élet­színvonal emelkedésének fontos részét képezik azok a közvetett juttatások, amelyeket államunk a költségvetésből fenntartott szo­ciális és kulturális intézmények fejlesztése, a lakosság részére végzett szolgáltatások minőségé­nek emelése révén nyújt a dol­gozó népnek. Az emberről való gondosko­dást tartja szem előtt kormá­nyunk akkor, amikor ebben az évben 1.3 milliárd forinttal for­dít többet a kulturális és szociá­lis célokra, mint 1953-ban, Az állami költségvetés terve­zete a népművelési intézmények, tudományos kutatóintézetek to­vábbfejlesztésére, a színházak, valamint a sport- és testnevelési intézmények fenntartására, egyéb kulturális célok megvalósítására 850 millió forintot irányoz elő. Az 1964. évi költségvetés okta­tásügyre fordított kiadásainak előirányzata az általános Iskolák fejlesztését helyezi előtérbe és ezáltal részben kiküszöböli az.el- mult évek iskolapolitikájának azt a fogyatékosságát, amely az oktatásügy egyéb területén elért jelentékeny eredménye mellett az általános iskolai oktatást vi­szonylag háttérbe szorította. A felsőfokú oktatásra előirány­zott költségvetési kiadások 588 millió forintot tesznek ki, amely­nek keretében különösen szá­mottevő a főiskolai hallgatók megemelt és kiterjesztett összegű ösztöndíj juttatása. Oktatási in­tézményeink színvonalának és anyagi ellátottságának növelése mellett jelentős összegeket jut­tat a költségvetés a tudományos kutatómunka további fejlesztésé­re is. Nagy összegeket fordítunk a költségvetésből kulturális és mű­vészeti céltámogatásokra. Az 1954. évi állami költségve­tésben kereken 135 millió forin­tot irányoztunk elő sport- és testnevelési célokra. Az emberről való szüntelen gondoskodás elve hatja át az egészségügyi és szociális célokra fordított kiadásainak minden té­telét* A kórházi ágyak száma mintegy 8 százalékkal, a bölcső­dei férőhelyek száma 20 száza­lékkal nő. A kormányprogramm- nak az egészségvédelemre, az üzemegészségügyi viszonyok és munkavédelmi berendezések gyö­keres megjavítására vonatkozó célkitűzéseinek megfelelően 662 millió forintot irányoztunk elő az egészségügyi és munkavédelmi beruházások finanszírozására. Olt Károly a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a költségve­tésnek a népgazdaság fejleszté­sére szolgáló kiadásai között je­lentősen emelkedtek a mezőgaz­daság fejlesztését szolgáló elő­irányzatok. A mezőgazdasági be­ruházások előirányzatát az előző évhez képest megkétszereztük. Ezután elmondotta, hogy idén több, mint 70 százalékkal növek­szik az öntözött területek nagy­sága s a költségvetési kiadások között kereken 1300 millió fo­rintot fordítanak a gépállomások fejlesztésére és megszilárdításá­ra, s ez 62 százalékkal több az előző évi kiadásoknál. A mező- gazdaság állami szektora beruhá­zásainak finanszírozását szolgáló kiadásokon kívül a szövetkezeti szektor beruházásainak megvaló­sításához hosszú- és középlejá­ratú hitelek címén jelentős ösz- szeget irányoztak elő, elsősorban a termelőszövetkezetek beruhá­zásaira. Minden segítséget a termelőszövetkezeteknek A kormány minden segítséget megad a termelőszövetkezetek­nek, — folytatta. A gépállomá­sok, a tanácsok fokozottabb se­gítség nyújtásával, a szükséges anyagi eszközök rendelkezésre bocsátásával, a legjobb káderek átcsoportosításának meggyorsítá­sával el kell érnünk azt, hogy meglévő termelőszövetkezeteink megerősödjenek, gazdaságilag és politikailag megszilárduljanak, hogy a szövetkezeti tagok jöve­delme emelkedjék. A növénytermelés fokozása ér­dekében jelentősen fejlődik eb­ben az évben az állami növény- védelem. 17 növényvédelmi állo­mást állítunk fel. Megindul eb­ben az évben a vegyszeres gyom­irtás. A kolorádóbogár elleni vé­dekezés során nagy területeken sávporozást végeznek. Ezek az intézkedések közel 100 millió fo­rinttal emelik a múlt évihez ké pest a növényvédelemre fordított kiadásokat. Amikor a kormány maximális segítséget nyújt a mezőgazdaság szocialista szektorának, ugyanak­kor hathatós támogatásban része­síti az egyénileg dolgozó pa­rasztságot is. Számos intézke­déssel növelte az egyénileg dol­gozó parasztok érdekeltségét a termelés fokozásában, a szerző­déses, valamint a beadásra ke­rülő egyéb termékek átvételi árá­nak felemelésével, a gépállomá­sok díjtételeinek leszállításával, az ingyenes állatorvosi szolgálat­tal, a kedvezményes áron történő tenyészállat- és vetőmagjuttatás­sal. Állami szerveink és intézmé­nyeink feladata, hogy az egyé­nileg dolgozó parasztság számára biztosítsák a kormány áltál nyúj­tott támogatás ’ öőnvb* . Jelentősen növekedik a könuyű- és élelmiszeripar beruházásainak összege Olt Károly a továbbiakban rámutatott arra, hogy a mező­gazdaság fejlesztését szolgáló ki­adások elősegítik a népgazdaság alapvető két ága: az ipái és a mezőgazdaság tervszerű arányos fejlődését. A költségvetésben ki­fejezésre jut a szocializmus épí­tése új szakaszának az a jellem­vonása — mondotta ezután, — hogy viszonylag gyorsul a fo­gyasztási javak termelésének fej­lődése, ennek következtében je­lentősen növekedik a könnyű- és élelmiszeripar beruházásainak összege. Ezzel megteremtettük a szükséges feltételeit annak, hogy a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak termelése 1954-ben je­lentősen növekedjék1. A dolgozó nép fogyasztási cik­kekkel történő ellátása terén — hangsúlyozta — fohtos szerepe van az állami begyűjtés szervei­nek. Rajtuk múlik, hogy a lakos­ság élelmicikkel, az ipar mező­gazdasági nyersanyaggal zavarta­lanul el legyen látva. A lakosság reáljövedelmének jelentős emelkedése, a fogyasztá­si cikkek termelésének erőteljes fokozása biztosítja, hogy az álla­mi és szövetkezeti kereskedelem forgalma nagymértékben emel­kedjék. Az állami kiskereskede­lem áruforgalma 1954-ben mint­egy 22 százalékkal lesz magasabb, mint 1953-ban. A kereskedelem munkájának megszervezésénél messzemenően figyelembe kell venni a lakosság igényeit, gondot kell fordítani a helyes áruelosz­tásra. Népgazdaságunkban jelentősen megnőtt a külkereskedelem szere­pe. Elmélyültek külkereskedelmi kapcsolataink a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal. Bővül külkereskedelmi kapcso­latunk, árucsere- és fizetési for­galmunk a tőkés országokkal is. A termelés emelkedésével és az áruforgalom növekedésével szoros összhangban kell állnia közleke­désünk fejlesztésének is. A költ­ségvetés erre a célra mintegy másíélmilliárd forintot irányoz elő. A múlt évinél kisebb összeggel szerepelnek a költségvetésben az állami vállalatok forgóalapjának növelését szolgáló kiadások. A vállalatok forgóeszköz-gazdálko­dása terén ugyanis igen jelentősek a népgazdaságunkban meglévő tartalékok. Éppen ezért 1954-ben tovább kell fejleszteni a forgó­eszközcsökkentési mozgalmat. A Magyar Nemzeti Banknak a hitelezésen keresztül fokozottab­ban elő kell segíteni a készletek feltárását és megmozgatását és egyben meg kell akadályoznia újabb elfekvő készletek keletke­zését. Az állami költségvetés kiadásai között évről évre fontosabb helyet foglalnak le a helyi tanácsok ki­adásai. Míg a tanácsok megala­kulása előtt az önkormányzatok kiadási előirányzata egymilliárd és 300 millió forint volt, addig a helyi tanácsok költségvetése 1954- ben már 6 milliárd és 316 millió forintot tesz ki. A tanácsok gazdálkodásában feltárt hibák és hiányosságok fel­számolása — folytatta —? szüksé­gessé teszi a tanácsok hatásköré­nek további kiszélesítését, önálló­ságuk fokozását minden téren, így a költségvetési gazdálkodás te­rén is. A tanácsok gazdálkodási jog­körének kiszélesítésével megnő a .tanácsok felelőssége. Az 1954. évi költségvetés bevételi előirányzata Rátérek az 1954. évi költségve­tés bevételi előirányzatának is­mertetésére — folytatta Oíf Ká­roly. — A Magyar Népköztársaság 1954. évi költségvetésének • bevéte­lei túlnyomórés2ben a szocialista szektorból származnak. A szocia­lista szektorból befolyó forgalmi­adók, nyereség és egyéb befizeté­sek 37.8 milliárd forintot, a szö­vetkezetek által fizetendő szövet­kezeti adó pedig 1 milliárd és 100 millió forintot tesz ki. Elmondotta ezután, hogy a költ­ségvetési kiadások fedezetének legfőbb forrása az állami válla­latok akkumulációja, amely for­galmiadó és nyereségbefizetés for­májában a költségvetési bevéte­lek 70 százalékát teszi ki. Az állami bevételek fő forrása — amint ezt a forgalmiadó és nyereségbefizetés döntő súlya is mutatja, — állami vállalataink termelő munkája. Növekvő bevé­teleket csak növekvő termelés — ezen belül a termelés gazdaságos­sága, a legmesszebbmenő takaré­kosság biztosíthat. A fő figyelmet ezért a munka termélékenységének állandó nö­velésére, az önköltség csökkenté­sére, az anyaggal való messze­menő takarékosságra, a termékek, árucikkek minőségének emelésére kell fordítanunk. Az elmúlt év, sőt a jelen hely­zet tapasztalatai is azt mutatják, hogy ezen a téren igen sok a ten­nivaló, — mondotta. — A szocia­lizmus építésének új szakaszéban döntő feladatunk azoknak a tar­talékoknak feltárása és mozgósí­tása, amelyek az önköltség rend­szeres csökkentésével elérhetők. Az anyagtakarékosság fontosságá­ról is szólt. Az anyagtakarékos­ság terén elért akár egy százalék­nyi eredmény több, mint félmii- liárd forinttal növelhetné a la­kosság jövedelmét. Ezután a ter­melékenység emelésének fontos­ságát hangsúlyozta. — A munka termelékenysége a felszabadulás óta eltelt 9 év alatt ugrásszerűen emelkedett s a háború előtti szín­vonalat ma 70 százalékkal túlha­ladja. A termelékenység azonban 1953-ban már nem emelkedett ki­elégítő mértékben, s 1954. első ne­gyedében a gyáriparban, az előző év hasonló időszakához képest, át­menetileg csökkent is, ugyanak­kor az ipar számos ágában a ki­fizetett munkabérek emelkedtek. Az életszínvonal állandó emelésének döntő feltétele: gazdaságos termelés Fel kell venni a harcot a laza béralapgazdálkodás, a különféle formában megnyilvánuló norma­csalások ellen. A legszélesebb körben tudatosítanunk kell, hogy további előrehaladásunknak, az életszínvonal állandó emelésének döntő feltétele a termelés gazda­ságosságának kérdése, — hangsú­lyozta Olt Károly s hozzátette: Az önköltség kedvezőtlen ala­kulásának egyik fontos oka, hogy nem érvényesítettük megfelelően vállalatainknál az önálló elszámo­lás követelményeit. Az igazgatók és főmérnökök, a főkönyvelőkkel együtt — folytatta — nem vizsgálják a termelés gazdaságosságát, nem merik megtagadni, vagy csökkenteni a jogosulatlan prémium-igényeket, nem elemzik megfelelően a mér­legbeszámolók adatait, a beszá­molókban feltárt hibákért, laza­ságokért nem vonják felelősségre a hibák elkövetőit. A vállalaton belüli operatív és folyamatos ellenőrzést az igazga­tók mindennapi munkájának szerves részévé, fő kötelességévé kell tenni. Az állami költségvetés fontos részét képezik a lakosságtól szár­mazó adóbevételek, — folytatta beszédét Olt Károly. — Az 1954. évi költségvetésben a lakosságtól befolyó adóbevételek 3.696 millió forinttal szerepelnek és a költség­vetés összbevételeinek csupán 8 százalékát teszik ki. A folyó évi költségvetésben az általános jöve­delmi adóbevételt az 1953. évben 15 százalékkal csökkentett adó­összegben irányoztuk elő. Ez a csökkentés elsősorban a mezőgaz­dasági lakosságot érinti. A költségvetésben előirányzott adók azonban csak akkor segít­hetik elő a kormányprogramm végrehajtását, a dolgozó nép élet- színvonalának állandó és gyors­ütemű növekedését, ha azok hiánytalanul és időben be is foly­nak. A dolgozó nép anyagi jólété­nek emelkedéséhez elválasztha­tatlanul hozzátartozik az állam- polgári fegyelem megszilárdítása. Egyik legfontosabb feladat az állampolgári fegyelem megszilárdítása A jelentős kedvezmények elle­nére — hangsúlyozta Olt Károly — az első negyedévben a mező- gazdasági lakosság 170 millió fo­rinttal maradt adósa az államnak, jóllehet pénzbevételei kedvezően alakultak. Mulasztás terheli eb­ben elsősorban a pénzügyminisz­tériumot, de a tanácsi pénzügyi szerveket és magukat a tanácso­kat is. Mind a pénzüwi szerveknek, mind pedig az adózóknak világo­san látniok kell, hogy csak az ál­lampolgári kötelességek pontos és hiánytalan teljesítése biztosít­hatja a kormányprogramm célki­tűzéseinek megvalósítását. A pénzügyminisztérium az adóztatás és az adóbeszedés terén mutatkozó hiányosságok kiküszö­bölésére már eddig is több gya­korlati intézkedést tett és egyik legfontosabb, feladata az állam- polgári fegyelemnek megszilárdí­tása és az adófizetési készségnek a megjavítása. Az adóterhelések felülvizsgálata, az adóztatás mér­ve ellen irányuló panaszok gyors megvizsgálása, az előforduló mél­tánytalanságod jnegszüntetése és a községi adónyilvántartás meg­szervezése lehetőséget nyújt arra, hogy megszilárdítsa az adózókban a pénzügyi szervek munkája irán­ti bizalmat. A takarékosságot messzemehő- leg érvényesíteni kell az igazga­tási kiadások területén is, — mon­dotta ezután. — Erre igen nagy lehetőségeink vannak. Államigazgatási szerveink mun­kájában még széles körben fel­lelhető a feladatkörök túlzott köz- pontosítása, az egyes szervek kö­zötti párhuzamos ügyintézés, az érdemi munkát akadályozó ön­célú, bürokratikus tevékenység. A feladatkörök jórészének decentra­lizálásával, az irányítás és végre­hajtás közé iktatott felesleges és párhuzamos szervek megszünte­tésével, a funkcionálizmus kikü­szöbölésével, a formális és büro­kratikus tevékenység felszámolá­sával, az államigazgatás munká­jának egyszerűsítésével el kell érnünk azt, hogy az államappará­tus közelebb kerüljön a dolgo­zókhoz, munkája minőségileg megjavuljon, hogy feladatait job­ban, gyorsabban végezze el. Ahhoz, hogy a takarékosságot az eddiginél sokkal eredménye­sebben alkalmazzuk, — folytatta — a pénzügyminisztérium és a bankok dolgozóinak fokozniok kell aktivitásukat és a forinttal történő ellenőrzés eszközét a ter­melékenység emeléséért, az ön­költség csökkentéséért, a szigorú takarékosságnak minden terüle­ten való érvényesítéséért folyó1 harc éles fegyverévé kell fej- leszteniök. Szólni kívánok még néhány szót az egyéni takarékosságról. Az egyéni takarékosság a múlt év júniusa óta igen szépen fej­lődött. örvendetes, hogy a taka­rékosság egyre inkább gyökeret ver a falun is. A bácsmegyei Vaskút községnek az ország va­lamennyi községéhez „ahány ház, (folytatás a S. oldalon.) j.9« JíjNíoű ö, oZEBDA

Next

/
Oldalképek
Tartalom