Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-10 / 136. szám

1% E P L A P 1954 JUNIUS 10, CSÜTÖRTÖK PARTÉPÍTÉS A tiszavcssvári gépállomás pártszervezete a kongresszus után A most lezajlott hamiadik párt- kongresszus határkövet jelent ál­lamunk, pártunk életében. Hosz- szú időre megszabta feladatain­kat, tennivalóinkat. A pártkon­gresszus igen sokat foglalkozott a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásával és nem egy helyen rámutatott a gépállo­mások fontos szerepére. Mi, a tiszavasvéri gépállomás pártszervezetében már a kon­gresszus napjaiban hozzáláttunk, hogy az ott elhangzottak szelle­mében szervezzük meg munkán­kat. A politikai tömegmunkáról Pártszervezetünk már eddig is jelentős segítséget adott a gépál­lomás munkájához. Azonban nem mondhatjuk el, hogy ezen a téren mindent megtettünk. Egyik leg­nagyobb hibánk a kongresszusi verseny során látott teljes mér­tékben napvilágot: pártszerveze­tünk elhanyagolta a politikai tö­megmunkát, a párttagok és pár- tonkívüliek nevelését, az agitá- ciót. Értünk el ugyan eredménye­ket a kongresszusi versenyben, mért például a Kossuth-brigád ál­landóan 120 százalékra teljesíti tervét, de ha jobb a politikai munka, ezek az eredmények sok­kal nagyobbak is lehettek volna. Ezt nemcsak a terv teljesítése érezte volna meg. hanem például a szerződéskötés is. (Itt kell meg­jegyeznem, hogy növényápolásra közel kétezer holdra kötöttünk szerződést, a terv viszont négy- ezerhatszáz hold. A tervet azon­ban nem lehet teljesíteni, mivel az összes kapásnövény a gépállo­más körzetében nem haladja meg a kétezerötszáz holdat. Jó lenne, ha a tervkészítés pontosabb len­be.) Első feladatnak tehát az agitá- eiós munka megjavítását tartot­tuk. A legutóbbi taggyűlésünkön a párttagság némi módosítással elfogadta a népnevelömunkára ja­vasolt elvtársakat.. Ugyanakkor határozatot is hozott a taggyűlés árról, hogy a népnevelőknek rendszeresen kéthetenként érte­kezletet kell tartani, mégpedig ügy. hogy az egymáshoz közelfek­vő brigádok népnevelőit hívják egy helyre. A vezetés pártellenőrzése A kongresszus nemcsak az agi- tációs munka terén mutatta meg a feladatokat. Ezernyi más tenni­valóra is felhívta a pártszerveze­tek figyelmét. Ahhoz például, hogy a pártszervezet hathatós se­gítséget tudjon adni a gépállomás munkájához, elsősorban ismerni kell ezt a munkát, ismerni kell a tervezést, az irányszámokat, a ve­zetést és még igen sok dolgot. — Mi ezt mostanáig szem elől té­vesztettük. Nem is volt kielégítő a termelés pártellenőrzése. A dol­gozók véleményét meghallgattuk, és ahol tudtunk, segítettünk is, de nem ellenőriztük a gépállomás vezetőségének munkáját, nem is­mertük a problémákat, nem volt jó a kapcsolat a pártvezetőség és a gépállomás vezetősége között. Ezért egyformán vagyunk hibá­sak. A napokban ez a kérdés is rendeződött. A pártvezetőség be­szélgetett a gépállomás vezetősé­gével, rendeztük viszonyunkat. Most az kell, hogy ez a kapcsolat egyre szorosabb legyen és ugyan­ekkor ne feledkezzünk meg az alulról jövő ellenőrzésről, — így a termelés pórtellenőrzése kielé­gítő lesz. A pártkongresszus által megha­tározott feladatokat csak úgy tud­juk gépállomásunkon is végrehaj­tani, ha állandóan erősítjük párt- szervezetünket. Ha a pártvezető­ség kollektív munkát végez, ha a bírálat és önbírálat szellemében dolgozunk, ha állandóan képez­zük magunkat és megismerjük az ú.i szakasz elvi és politikai kérdé­seit, ha növeljük a párttagok ak­tivitását, ha új tagokkal erősítjük pártszervezetünket. A kollektív vezetéssel nincs nálunk komolyabb hibát az újjá­választott pártvezetőség ~a kollek­tivitás szellemében dolgozik. A bírálat és önbírálat űs? fellendült az utóbbi időben. Taggyűlésünkön jónéhánv elvtárs élesen és jogo­san bírálta például a pártvezető­ség munkáját. A pártvezetőség igyekszik is e bírálatok alapján munkáján javítani. Az oktatás terén legközvetle­nebb feladatunknak a pártkon­gresszus anyagának feldolgozását tartjuk. A pártvezetőség már megkezdte ezt a munkát. A tagság aktivitása Sokkal nagyobb hibák vannak a párttagság aktivitása és a tag­felvétel körül. Az új pártvezető­ség megválasztása után néhány hét múlva arról panaszkodott, hogy nem kap elég segítséget a tagságtól. Csak most látjuk be, hogy nem is igényeltük ezt a se­gítséget, hogy a párttagság aktivi­tását, ezt a kifogyhatatlan erőt nem használtuk fel. A párttagok nagyrészének a legutóbbi időkig nem volt pájA^gbizatása. Most ezen a van javulás, népnevelő meg­bízatást iRHH^zonban ez nem elegendő. Ha^rkongresszus hatá­rozatait végre akarjuk hajtani, akkor minden párttagnak dolgoz­ni kell. Ezért határoztuk el, hogy pártmunkát adunk az elvtár­saknak képességük szerint és a taggyűlés ellenőrzi a megbízatá­sok végrehajtását. Meg kell javítanunk a tag- és tagjelöltfelvételt. Február óta csupán két tagjelöltet vettünk fel. Végére hagytam a verseny kér­dését, egyik legközvetlenebb fel­adatunkat. Nem akármilyen ver­senyt akarunk mi a gépállomá­son, hanem olyat, amilyet a kon­gresszuson kezdeményeztek or­szágunk legjobb traktoristái. Olyat, amelynek célkitűzése a terméshozam emelése. Párt- szervezetünk mindént megtesz, hogy ilyenirányú verseny ala­kuljon ki. A kongresszus óta alig telt el néhány nap. Kevés ez az idő fel­adataink teljes felmérésére. Az elmondottak csupán a legelső kö­vetkeztetések. Azért azt hiszem, ha ezeket a feladatokat végre­hajtjuk, akkor nagy lépést te­szünk előre a kongresszus hatá­rozatai megvalósításának útján. (Elmondotta Varga József, a pártszervezet titkára.) Makar enkót kerestük Balkányban . • • íi. Hadd szóljak még néhány szót a gyer­mekek öltözetéről. Itt is nagy a változás. Nem a régi típusru­hába bújtatott „mas­karák” ezek a gyer­mekek, hanem min­denkinek minden ru­hája méret szerint ké­szült, tiszta, szép, csi­nos, sőt azt is mond­hatom, hogy jóminő­ségű. Nem egy öltö­nyük van, hanem több, amelyeket időn­ként váltanak. Van tavaszi ballonkabát­juk és azt mondta az igazgató kartárs, hogy őszre lesz lódenka- bátjuk is. A/, otthon ragyogó tisztasága szintén fel­tűnő. A gyermekek maguk súrolnak, fé­nyeznek, sepregetnek, törölgetnek, ágyaz­nak minden helyiség­ben, egyedül, segítség nélkül. Alkalmunk volt még meggyőződ­ni a tisztaságról ak­kor is, amikor az út­törők bemutatták az otthon minden zegét- zugát. Ahol jártunk, keltünk, a nyesett kerti utakon egyetlen szemetet, a parkban a virágpalánták kö­zött egyetlen letört ágat nem találtunk. Az épület minden helyisége ragyogó tiszta. A falak, sző­nyegek, ágyak ren­desek, ízléses kivite- lezésűek. Természetesen nem kell azt gondolni, hogy ebben az ott­honban minden a legideálisabb, hogy itt fogyatékosság nincs, hogy itt nem fordulnak elő hibák. Bizony itt is vannak olyan gyermekek, akik szökési tervet szőnek, vagy esetleg még is kísérlik, itt is vannak olyanok, akik ellen az iskola pa­naszt emel, itt is elő­fordul, hogy este a hálóban verekedést rendeznek. Mindezt a pajtások őszintén el is mondták a beszél­getések során. Ez az őszinteség is nagy érték ebben az ott­honban és a jó mun­kát hirdeti. Egyik gyermek pl. elmond­ta, hogy ő kerékpárt lopott, egyebet is, azért került az ott­honba. „Akkor még gyermek voltam, de többet nem tudnék ilyet tenni” — mond­ta a gyerek. A be­szélgetések nem frá­zisok cséplései vol­tak. Valóban szembe­tűnő az az eredmény, amelyet ez az otthon a fentemlített mód­szerekkel 2—4 vagy több év alatt elér az árva, félárva vagy a züllés miatt a szülői ház hatása alól ki­vont gyermekek ne­velésében. Ezalatt az idő alatt megváltoz­nak, új, értékes em­berekké válnak, s akárhányszor rövid idő múlva vissza le­het őket adni a csa­ládnak (ha onnan kerültek az otthon­ba). Hogy a balkányi gyermekotthon ilyen jó munkát végez, ál­lamunk szerető gon­doskodásának köszön­hető elsősorban. — Óriási pénzben van egy-egy ilyen gyer­mekotthon fenntar­tása. A megyei ta­nács oktatási osztá­lyának állandó se­gítőkészsége és irá­nyítása szintén nagy­ban hozzájárul, hogy ez a gyermekotthon rövid néhány év alatt ilyen szép ered­ményt ért el. A ne­velés csaknem min­den gyermek eseté­ben sikerül. Az otthon hatásá­nak egyik titka Ma­karenko pedagógiájá­ban rejlik. Az igaz­gató a nagy szoció- pedagógust tartja példaképének, min­den cselekedete az ő pedagógiájában gyö­keredzik. Ne gondol­ja azonban senki* hogy ez az otthon merev lemásolása a Gorkij-telepnek, vagy a Dzerzsinszkij-kom­munának. Nem! Ép­pen ez a nagyszerű ebben a heroikus ne­velőmunkában, hogy az igazgató elvtárs­nak sikerült Maka­renko pedagógiai rendszerét gyakorlati munkájában újrate­remteni, sőt:, ma-J gyárrá teremteni úgy* mint ahogy hazánk­ban talán senkinek* Balkányban Maka­renko szellemét ke­restük, meg is talál­tuk. Hadd mondjak ez­úton is köszönetét ezért a nagy élmé­nyért a balkányi gyermekotthon pajtá­sainak, nevelőtestü­letének és igazgató­jának, Köszönjük^ hogy megmutatták! nekünk a munkára és fegyelemre váló nevelés jó gyakorla­tát, erősítették - peda­gógiai optimizmusun­kat, növelték peda­gógiai látókörünket, B. Papp János tanár, a TTIT filo­zófiai szakcsoportjá­nak tagja. OLYAN VIDÉKRE indultam a múlt héten, melyet a megye egyik legeldugottabb részének ne­veztek. Nem mondom, van ben­ne valami még most is, mert az idejutás még mindig elég körül­ményes, — bár nagyot fordult az idő kereke. A széles határban, — ahol hajdanában szél vágtatott végig az agyagos földeken, most traktorok zúgnak, vetőgépek jár­nak, — tarka tehéncsorda legel. Milliomos termelőszövetkezetek gazdálkodnak ezen a vidéken. — Eszembe jut, milyen hősi törté­net kerekednék abból, hogyan lettek termelőszövetkezeti tagok azok a parasztok, akik számára a múltban az is kitüntetés volt, ha kocsisnak szegődhettek el va­lamelyik földesúr birtokára. És most szerte a határban, szorgos kezek munkálkodnak, vidám nó­ta hangjait hozza a játékoskedvű tavaszi szél...— Harcol itt még a régi az újjal, de már világo­san látjuk, kinek a javára dől el ez a harc. MOST ÉN IS az új világ aj­taján kopogtatok, a múlt évben épült új, körzeti orvosi rende­lőben. Az orvos, aki néhány esz­tendeje hagyta el az egyetem padjait, — egy éve sincs még, hogy Csenger, s a hozzá tartozó öt község jó néhányezer lakosá­nak egészségére vigyáz. Huszon­kilenc esztendős, magas, vékony, nyilthomlokú. A csengeri körzeti orvosi rendelőt vezeti, ezen kívül egyszer hetenként kör járatra in­dul, háromszor tanáccsal látja el a környék anyáit. Későn tér nyugovóra. Azonban már reggel hétkor ébren van s ha háromkor zörgetnek az ablakán akkor is szívesen kél. Útját nem autón, hanem kerékpáron vagy gyalog teszi meg. MindezélÉet, amiket most el­mondtam olvasóinknak, — s amit mondani fogok — lakásán jegy­zem fel, a rendelőben sok mun­kája miatt igazán nem beszél­gethetünk. — Itt sem zavartala­nul, mert bár ebéd után kettőt mutat az óra, otthonában is fel­keresik. Az üzemi konyhából jön egy fiatal leány, — rosszul lett. Megvizsgálja, s a beteg rémüle­tére előkerül az injekciós-tű is. De aztán jobban lesz, s pár perc múlva nyugodt arccal távozik a beteg. SZÉP, KÉNYELMES a lakás, melyet a tanács biztosított kis családja számára. Kicsi Bandi fia vidáman szaladgálhat a széles udvaron, s játszhat kedvenc ku­tyájával, — „akivel” nagy ba­rátságot kötött. Felesége halk- szavú, komoly, kedves asszony. Az otthon nyugalmára, rendjére vigyáz, de ha segítenie kell fér­jének, biztos kézzel áll mellette. Mióta itt van, küzd a csecsemő- halandóság ellen, — ami igen nagy volt még egy pár esztendő­vel ezelőtt is, 9—12 százalék, a Horthy-rezsim alatt még en­nél is nagyobb. A csengeri járás a megye legelhanyagoltabb já­rásai közé tartozott. Az elmúlt félévben viszont az első járások között találtuk, 3—4 százalékra csökkent a halálozás aránya. — Nem kis része volt abban dr. Kiss Gázénak, hogy megszervez­ték a „csecsemő szakorvosi ta­nácsadást.” Hol egyik kolléga, hol maga, hol közösen csinálták. Jó tanáccsal látják el a leendő mamákat, figyelemmel kísérik őket. Szülés előtt minden terhes anyát meglátogatnak. Megadja a szükséges utasításokat a helyes csecsemőn^ elésheg, szoptatás­hoz. EZEN A An — akár­csak másfele —^ezelőtt egy-két évtizeddel még csak akkor men­tek orvosaoz, ha már úgy érez­ték, hogy „elkerülhetetlen”. Ma viszont azonnal viszik a gyere­ket, ha észreveszik, hogy baja van, elejét veszik a betegség­nek. Szeretik a fiatal orvost körze­tében. S ennek a szeretetnek oka — megint csak a szeretet. Ő is szereti az embereket. Azt nézi, hogy a beteg elsősorban ember, s csak azután „eset”. Nem lehet gépiesen kezelni a betegeket. A betegkezelésnek nincs normája. A következő eset még a télen történt, mikor hótakaró fedte a földeket, s a szél uralkodott a puszták, tanyák, falvak felett. Kora délután csapzotthajú ember kopogtatott lakása ajtaján. „Jöj­jön doktor úr a feleségemhez, Szamosbecsre.“ — „Gyereket vár­nak?“ — „Azt.“ — Magára ránt­ja a kabátot azonnal, s már sza­lad is a szánkó. — A férfi csak hajtja a lovakat, — röpülni sze­retne, azok megbokrosodnak, — egy perc és felborulnak. Szeren­csére semmi különösebb baj nem történik. Még időben Szamos­becsre érnek. Az orvos levezeti a szülést. Ugyancsak Szamosbecsen tör­tént, hogy Horváth néni tizedik gyerekét várta. Az orvos előre látta, hogy komplikációk lesznek. Azt ajánlotta, hogy menjen kór­házba, de a néni hallani sem akart róla. Megtörténik elég gyak­ran, hogy a beteg fél, néha bizal­matlan. Van. akinek rossz tapasz­talatai voltak, ezek elrémítik azt is, akinek nem volt hasonló ész­revétele. így történt most is. Nem is ment az asszony kórházba. — Mikor látta az orvos az asszony makacs ragaszkodását, meghagyta neki, hogyha rosszul lesz, szóljon. Feltétlenül kimegy. Ügy is tör­tént. Nehéz „eset“ volt, de siker­rel végződött. Megszületett a gye­rek és életbenmaradt az anya is. Horváthné ezt soha-soha nem felejti el. SOK-SOK SZÉP élménye van dr. Kiss Gézának. Harcol a ma­gasvérnyomás leküzdéséért, — és sikerrel: élérte. hogy az isiásos beteg hathetes fekvés után meg­gyógyult. Nincsenek titkos „fogá­sai“. A szovjet professzorok, ma­gyar kórházi orvosok már régen hasonló módszerekkel dolgoznak. De nagy dolog itt, a kórháztól, várostól távol, sok eszköz hiá­nyában felvenni a harcot és vé­gig vívni sikeresen, eredmény­nyel. Nagy és nehéz feladatot óid meg a fiatal körzeti orvos. Kevés az orvos, két ember munkáját látja el. ígéret van arra, hogy új orvos érkezik az őszön Csengerbe, akkor megkönnyebbül munkája. Még mélyebben tanulmányozhatja a betegségeket, még lelkiismere­tesebben láthatja el betegeit. (De ebben most sincs hiány.) S mikor terveiről kérdezem, elmondja, hogy szeretne egy olyan rendelőt, amely mindennel fel van szerel­ve, — többek között egy mikro­szkóppal és kis laboratóriummal. ELKÖSZÖNÜNK. S míg indu­lok az állomásra, eltűnődöm, mi­lyen érdekes az élet. Egy évvel ezelőtt nem gondolta még dr. Kiss Géza, hogy a falusi orvosi munka ilyen sok örömet rejt ma­gában. Hosszas gondolkodás után szánta rá magát, hogy falusi or­vos legyen. De nem bánta meg. Annyira megszerette a falut, hogy hosszú ideig nem akar megválni tőle. Mi kívánjuk, hogy továbbra is ilyen lelkesedéssel és még ered­ményesebben végezze munkáját Sz. M. A I'ALL ORVOSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom