Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-09 / 135. szám
1934 JUNIUS 9, SZERDA H E !■'C A 'P 3 A nyugati küldöttségek az amerikai nyomás ellenére érdeklődést tanúsítanak az új szovjet javaslatok iránt Sen Csien-tu, az Üj Kína hír- ügynökség különtudósítója írja: A hétfői genfi zárt ülés elhalasztása a 16 nemzet küldöttségének ama kérelmére, hogy be akarják várni kormányuk utasításait, ismét ráterelte a figyelmet arra a pozitív hozzájárulásra, amelyet a koreai kérdés holtpontjának kiküszöbölését célzó új szovjet ötpontos javaslat jelent. Nem titok, hogy az amerikai küldöttség meg akarja akadályozni a koreai kérdés további megvitatását, az építő jellegű szovjet javaslat azonban oly kedvező fogadtatásra talált, hogy nehéz volna Bedell-Smith számára annak egyenes elutasítása. A Francia Kommunista Párt XIII. kongresszusának záróülésén beszédet mondott Maurice Tho- rez elvtárs, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Beszédét' a küldöttek viharos éljenzéssel fogadták. Maurice Thorez hangoztatta: a Francia Kommunista Párt továbbra is elszántan harcol azért, hogy összefogjanak az ösz- szes nemzeti és demokratikus erők az ország nemzeti függetlenségének helyreállításáért, a békének és Franciaország biztonságának biztosításáért s a francia nép társadalmi halatütóáért. A Francia Kommunista Párt XIII. kongresszusa június 7-i záJúnius 7-én megkezdte munkáját Moszkvában a Szovjetunió Szakszervezeteinek XI. kongresz- szusa. Az amerikai nyomás ellenére több nyugati küldöttség nagy érdeklődést tanúsított a szovjet javaslat iránt. A londoni The Times hétfői számában beismerte, hogy Molotov külügyminiszter „olyan javaslatokat terjesztett elő, amelyekkel szemben aligha lehet kifogást emélni“. Eddig még egyetlen küldöttség sem szállt szembe nyíltan a koreai kérdésben a szovjet küldöttség által javasolt Öt elvvel. Csupán az amerikai küldöttség igyekezett visszautasítani azzal az aligha meggyőző ürüggyel, hogy a fennálló nézeteltérések mellett nincs értelme elvi megállapodásnak. róülésén megválasztotta a párt vezetőszerveit. A megválasztott Központi Bizottság tagjainak és póttagjainak száma összesen 72. A Francia Kommunista Párt új Központi Bizottsága első ülésén megválasztotta a Politikai Bizottság tagjait. A Politikai Bizottság tagjai: Maurice Thorez, Jacques Duclos, Marcel Cachin, Francois Billoux, Etienne Fajon, Raymond Guyot, Leon Mauvais, Waldeck- Rochet, Laurant Casanova, Jeanette Vermeersch elvtársak. A Francia Kommunista Párt főtitkárává Maurice Thorez elvtársat választották meg. A kongresszust N. M. Svernyik elvtárs, a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának elnöke nyitotta meg. Hírek a Szovjetunióból A Szovjetunió déli területein megkezdődött a gabonanövények aratása. Megkezdték az aratást a többi között Turkménia kolhozaiban is. Az ashabadi térület három kolhozában már befejezték a búza és az árpa aratását. Az Ashabad közelében lévő „Vorosi- lov“-kolhozban a termésátlag hektáronként eléri a 25 mázsát. Az aratás megkezdődött Üzbe- kisztánban is, a munkálatokat gépekkel végzik. * Az összszövetségi állami külföldi irodalmi könyvtárban június 4-én kiállítás nyílt meg Martin Andersen Nexö, a kiváló dán író emlékére. A kiállításon bemutatják az olyan ismert könyveket, mint a „Hódító Pelle“, „A szürke fény'', a „Vörös Morten", amelyekkel dán, orosz, magyar, cseh, román, svéd, német, angol és sok más nyelven kiadtak. A kiállításon jelentős helyet foglalnak el Martin Andersen Nexö publicisztikai művei, valamint az író életéről és munkásságáról szóló irodalmi művek. A kiállítás anyagai azt bizonyítják, milyen népszerűek Martin Andersen Nexö művei a Szovjetunióban. Martin Andersen Nexö müveit hatvanháromszor adták ki a Szovjetunió népeinek különböző nyelvein, körülbelül másfélmillió példányban. * A Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztériuma június 14-től 20-ig Moszkvában, Leningrédban, Kievben magyar filmhetet rendez. A Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság népei barátságának és együttműködésének jegyében rendezendő filmhét a két nép közötti kulturális kapcsolatok megszilárdítását szolgálja. Végétért a Francia Kommunista Párt XIII. kongresszusa Megkezdje munkáját a Szovjetunió Szakszervezeteinek XI. kongresszusa KÍ’lpolmi ikai Krómka A Wall Street mágnásai hatalmas pók módjára, sűrű fonalak- kai hálózzák be a latinamerikai országokat és szívják áldozataik vérét, kiuzsorázva földjeik kincseit-termését, rabszolgatartóként zsákmányolják ki az ottlakó népeket. A latinamerikai országok nagyszerű nyersanyagbázis az Egyesült Államok mágnásainak kezében. Terveik további szövésére, gazdasági egyezmények és „reformok“ kierőszakolására a pánamerikai értekezleten Caracasban különös, „kommunizmus-elleni határozatot“ hoztak. Amint kitűnt, ez a határozat Guatemala ellen irányul. Akaratlanul is felvetődik a kérdés, mit vétett ez a kis — alig hárommillió lakosú — ország a Wall Street urai ellen? r uatemala egyetlen bűne az, hogy a haladás és függetlensége védelmének útjára lépett. 1944-ben Guatemalában a nép fellázadt, megdöntötte az amerikai monopóliumok szolgálatában álló fasiszta diktátor hatalmát, majd a szabad választások alapján megalakította az új guatemalai kormányt, amely inkább Guatemala nemzeti érdekeit igyekezett szolgálni, mint az United Fruit Company érdekeit. A kormány polgári demokratikus reformokat hajtott végre. Földreformot valósított meg, biztosította a munkások szervezkedési szabadságát, sztrájkjogát, bevezette a társadalombiztosítást stb. Természetesen a demokratikus reformok végrehajtása során kártérítéssel ugyan, de ki kellett sajátítani az ország gazdasági fejlődését gátló legnagyobb földbirtokot, az United Fruit nevű amerikai monopóliumot, amely a délamerikai cukornád és banán- ültetvények legnagyobb részének birtokosa. Többől következett azután az ádáz harc a guatemalai kormány és az United Fruit Company között. E harcban az amerikai imperializmus, a demokrácia és szabadság „bajnoka“* gazdasági és politikai súlyával az United Fruit monopolistái mellé állt. Propagandatáraiból gyorsan előszedte a kommunizmus elleni jelszavakat és azzal vádolta Guatemalát, hogy teret enged a kommunizmus hódításainak. A z amerikai imperialisták a guatemalai kormány elleni intervenció létrehozásán ügyködnek, szeretnék megfojtani a létrejött új szabad államot. Félnek attól, hogy Guatemala példába átragad a többi latinamerikai országra is. E félelmük nem is alaptalan. Erről meggyőződhetünk akkor, ha csak beletekintünk a cá- racasi értekezlet dokumentumaiba. A caracasi értekezleten a latinamerikai országok képviselői Toriello guatemalai külügyminiszter azon szavait, hogy „a pánamerikanizmus az Egyesült Államok kormánya számára nem egyéb, mint monopolista érdekeltségek kizárólagos szolgálatában álló eszköz és az erőszak fegyvere Latin- Amerika elnyomott népei politikai és gazdasági szabadságmozgalmának elfojtására ;. i Eszköz arra, hogy Latin-Amerika népeit hatalmas külföldi monopóliumok érdekében félgyarmati helyzetben tartsa“ — lelkes tapssal fogadták. Ebből világosan kitűnik, hogy a latinamerikai országok képviselői a különböző gazdasági nyomás hatására ugyan kénytelenek elfogadni a „kommunizmus elleni határozatot“, vagyis a latinamerikai Országok további gazdasági és politikai elnyomására irányuló határozatot, de mégis egyetértenék Guatemala törekvéseivel, hisz ők is szeretnének kiszabadulni á Wall Street karmaiból. Az elmúlt hét világeseményei AZ AMERIKAI A TOMDIPLOMÁCIA ÜJ LÉPÉSEI Az 1953-as év utolsó napjainak egyikén Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke megjelent az ENSz. közgyűlésének ülésén'és előterjesztette elgondolásait az atomenergia kérdésének megoldásáról. „A legfőképpen érintett kormányok — mondotta egyebek között — olyan arányban, ahogyan a józan ész elemi követelményei megengedik, már most kezdjék el és a továbbiakban folytassák együttesen normális urán- és hasadóanyagkészleteik bizonyos részének átadását egy nemzetközi atomenergia-szervezetnek.'“ Az elgondolás magyarázatát engedjük át Walter Lippmannak, a New York Herald Tribune című ismert amerikai burzsoá lap publicistájának. „Az új amerikai javaslat nem irányozza elő az atomfegyver korlátozását, sőt még szabályozását sem“ — írta a beszéd másnapján Lipp- mann. „Az új javaslat — írta ugyancsak ő — elveti azt a véleményt, hogy esetleg lemondhatnánk, vagy lemondunk katonai érőnkre való támaszkodásról.“ Az atomfegyver és általában a tömegpusztító fegyverek eltiltásáról tehát nem emlékezett meg Eisenhower, noha a második világháború befejezte óta ez az emberiség egyik legégetőbb problémája és noha a Szovjetunió esztendők óta javasolja az atomfegyver és a többi tömegpusztító fegyver eltiltásét és a tilalom megtartásának nemzetközi ellenőrzését. A Szovjetunió Eisenhower elgondolásainak említett hiányossága ellenére is hajlandó volt tárgyalni az Egyesült Államokkal az Eisenhower-tervről. A tárgyalások meg is indultak. AMIT AZ AMERIKAI SAJTÓ KIFECSEGETT Az utóbbi hetekben az amerikai burzsoá sajtó mind többet írt arról, hogy az amerikai-szovjet tárgyalások „nem vezetnek ered- ményx-e“, ennélfogva Amerikának másfelé kell orientálódni. Egyes lapok már azt is tudni vélték, hogy az Egyesült Államokban terv készült egy olyan nemzetközi „atomalap“ megteremtésére, amely nem számol a Szovjetunió részvételével. Ez a terv — mint a lapok írták — abban különbözik Eisenhower tervétől, hogy nem követeli meg a Szovjetunió közreműködését. Az amerikai sajtó tehát megszegte a tárgyalások titkosságát és elébevágva a hivatalos közleményeknek, felelőtlen jóslatokba bocsátkozott a tárgyalások kimeneteléről. A dolgoknak azonban nem ez a lényege, hanem az, hogy az amerikai sajtó voltaképpen kifecsegte az amerikai kormány valódi terveit. A „jól értesült" újságírók cikkeiből nem nehéz levonni a következtetést, hogy Amerika egy pillanatig sem vette komolyan a tárgyalásokat és még azt a silány elgondolást sem vette komolyan, amelynek szerzői babérjai Eisenhower elnököt illetik. Ami mindennek magyarázatát illeti, azért sem kell nagyon messze mennünk. Amerikában hatalmas atomipar működik. Az atomipar pedig hatalmas profitot hoz a Morgan, a Dupont, a Rockefeller és a Mellon társaságoknak. Az az amerikai sajtó, amely az atombomba eltiltása ellen folytat propagandát és az amerikai „atomfölény“ hitelét vesztett meséjét hirdeti, voltaképpen ezeknek az atomprofiton nyerészkedő monopoltőkés társaságoknak érdekeit fejezi ki. AZ ATOMKÖLTSÉGVETÉS Az amerikai atomköltségvetés az 1954—55-ös költségvetési évben Eisenhower tervei ' szerint 2.425 millió dollár lesz, 225 millió dollárral több, mint 1953—54- ben. Ez is mutatja, hogy Amerikának esze ágában sincs az atomfegyverkezés beszüntetésére gondolni. — Ugyanezt mutatják az ez év márciusában és áprilisában a csendesóceáni szigeteken lezajlott hidrogénbombakí- sérletek is. Világos tehát, hogy teljes joggal állapíthatta meg a „Pravda“ május 29-i száma, hogy az amerikai kormány makacsul nem hajlandó az atomfegyver és a többi tömegpusztító fegyver eltiltásának útjára lépni és nem kíván más államokkal együtt kötelezettséget vállalni, hogy nem alkalmaz atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyvert. Következésképpen azt az amerikai tervei, amely nemzetközi „atomalapot“ akar létrehozni a Szovjetunió nélkül, kísérletnek kell tekinteni arra, hogy az amerikai uralkodó körök kezükbe kaparintsák az összes kapitalista országokban folyó atcr'nkutatások ellenőrzését, de továbbra is fenntartsák, sőt fokozzák azt a veszélyt, amit a tömegpusztító fegyverek az emberiségre jelentenek. A Béke-Világtanács most lezajlott rendkívüli ülésszakának határozatai megmutatják a békeszerető embereknek azt az utat, amelyen tovább kell halad- niok, hogy végső csapást mérjenek az atom- és hidrogénbomba kalózaira. AZ ÉRDEMI TÁRGYALÁSOK HETE GENFBEN Az elmúlt héten Genfben megkezdték az indokínai tűzszünet érdemi kérdéseinek megvitatását. A vietnami néphadsereg és a francia expedíciós haderők katonai képviselői közvetlen tárgyalásokat kezdtek a demarkációs vonalak megállapításáról és a csapatok tűzszünet utáni elhelyezéséről, a külügyminiszterek pedig a fegyverszüneti feltételek tiszteletbentartását ellenőrző semleges felügyelő szerv összetételéről kezdtek vitát. A békeszerető emberiség örömmel fogadta ezt a fejleményt. Az, hogy a genfi értekezlet eljuthatott eddig a pontig, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság erőfeszítéseinek köszönhető. E három ország küldöttségének vezetői nem engedték zsákutcába jutni a tárgyalásokat, mindig készen voltak új javaslatokkal egyengetni a további vita útját, amikor a nyugati küldöttségek, elsősorban az amerikaiak, megpróbálták azt a hitet kelteni, hogy nincs helye további eszmecserének. „SEMLEGES“MESTERKEDÉSEK Ami azonban öröm a békeszerető erőknek, az düh és kétségbeesés a háború erőinek. Ezek az erők ezen a héten is új mesterkedésbe kezdtek, hogy lehűtsék azokat, akik úgy érzik, lehet bízni az indokínai béke megteremtésében. Most a semleges felügyelő bizottság összetételének kérdését választották eszközül a tárgyalások zátonyrajuttatásá- ra. A Szovjetunió, Kína és a demokratikus Vietnam képviselői azt javasolták, hogy a semleges felügyelő szerv India, Pakisztán, Lengyelország és Csehszlovákia képviselőiből álljon. A nyugati t^bor azonban elutasítja ezt a javaslatot azzal az indokolással, hogy „kommunista ország“ nem lehet semleges. Lényegében tehát arról van szó, hogy az amerikaiak olyan „semleges“ felügyelő szervet akarnak létrehozni, amely túlnyomó többségében a gyarmattartók képviselőiből állna, és amely így természetszerűleg nem lehet tárgyilagos. Az amerikaiak már régóta készülnek arra, hogy leküzdhetetlen akadállyá változtassák a tárgyalásoknak ezt a kérdését. Néhány héttel ezelőtt kampányt kezdtek annak „bebizonyítása“ érdekében, hogy a koreai semleges felügyelő bizottság nem tudta betölteni feladatát. Erre a nem éppen tisztességes mesterkedésre a koreai semleges felügyelő bizottság svéd és svájci tagját használták fel; Már akkor világos volt, de most még világosabb, hogy azt akarták bebizonyítani! ami nem vált be Koreában# az nem válhat be IndokíJ nában sem. Az amerikai urak és tár-» saik azonban tévedtek; A' koreai semleges felügyelő bizottság működéséről nyil-i vánosságra hozott dokumentumok, elsősorban á lengyel és a cseh katonai képviselők jelentései bebizonyítják, hogy az együttműködés távolról sem a „kommunista országok’* képviselőin múlott, hanem nagyon is azőn} hogy a svéd és svájci katonai képviselők, enyhén szólva, „túl engedékenyek voltak“ az amerikai tanácsokkal szemben, Az amerikai sajtó és a Lanieí-kormányhoz közelálló francia sajtó természetesen most is igyekszik borús hangulatot kelteni és elhinteni a reménytelenség magvát a világon. Az érdemi tárgyalás azonban nem ad okot a sötétenlátásrai Az, hogy egy kérdésben nehézségek vannak, nem jelenti és nem is jelentheti aj további tárgyalások céltalanságát, vagy reménytelenségét. Az ilyen hangulat- keltés csak azoknak érdeke# akik egyáltalán nem iá akarnak tárgyalni és akik csak azért ülnek a genfi tárgyalóasztalnál, hogy megóvják magukat a teljes lelepleződéstől és a világ népeinek elemi erejű felháborodásától.