Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-06 / 133. szám

NÉPLAP

1954 JUNIUS 6, VASÁRNAP

Pótbeporzás — nagyobb termés

A szocialista törvényesség néhány kérdése Rakamazon

Vizsgáljuk meg először a tényeket. Rakamaz a járás községei között folyó adófizetési és begyűjtési . versenyben a harmadik helyen áll. A dolgozó parasztok többsége becsülettel teljesíti állampolgári kötelezettségeit. A legfeltűnőbb azonban az, hogy a kulákok- nak eszük ágában sincs az adót fizetni, a beadási kötelezettséget teljesíteni. Perger László, akinek mintegy 50 hold földje van, és azt feleseknek adta ki, évek kötelezettségeivel tartozik. Perger István 40 holdas kulák hasonlóképpen. Tovább lehetne sorolni még a hátralékos kulákok neveit: ifj. Pauser Frigyes, Szihalmi Kon- rádné, Szloboda Gusztávné, Serf- lek Jánosné és így tovább. Ezzel a jelenséggel kapcsolatban megkérdeztük Pócsik elvtársnak, a községi tanács végrehajtó bizottsága elnökének véleményét, s ő ezeket mondotta: „Ezek szegény

kulákok, nem lehet velük szemben fellépni..Ez a vélemény azt mutatja, hogy Pócsik elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke, nem ismeri elég alaposan pártunk parasztpolitikáját, tévutakon jár, súlyos hibákat követ el a lenini hármas jelszó alkalmazásában. — Többek között elfeledkezik arról, hogy e jelszó sarkalatos 'pontja: s,egy pillanatig se szüntesd a harcot a kulákok ellen“;

„Szegényekbe Rakamazon a kulákok ?

Vájjon tényleg olyan „szegények“^ Rakamazon a kulákok, bogy nem tudják az adót kifizetni, beadási kötelezettségüket teljesíteni? Ennek az állításnak már az is ellentmond, hogy harminc— negyven—ötven hold földjük van túlnyomórészt feleseknek kiadva. Ám a tanácselnök elvtárs azt mondja: a portájukon nem találni semmit, egy árva gabonaszemet, egy sovány kecskét seno. Nem bizony! Pontosan azért, mert a kulákok, akik nem ismertek irgalmat a földharácsolásban, a cselédek eltiprásában, nem változtak semmit, nem váltak „jólelkű“, »,szegény" apostolokká. Képmutató, körmönfont ravaszsággal próbálnak ártani most is a dolgozó 'népnek, a nép államának. Vájjon jé „szegény“ Pauser Frigyesnek, |aki nem „tudta” sem az adóját ifizetni, sem a beadását teljesíteni, honnan jutott hetvenezer forintja iarra, hogy Nyírbátorban házat Vásároljon az elmúlt hetekben? S hogy nem találni Perger László, Perger István magtárában, istállójában semmit? Nem bizony, mert Perger László már akkor pénzzé tette burgonyáját, kukoricáját, amikor kinn a földön, a felesekkel felezett. A pénzt pedig nem a magtárban és nem az istállóban tartja. Perger István akkor adta el a termését, amikor az még lábon állott. S akinek nem tűnik fel Rakamazon, hogy a „szegény“ Pergerék finom selyemingben, új ruhában lebzseljek egész nap, legyen az ünnep, Vágy más embernek dolgos hétköznap?!

Nincs tehát ok a sajnálkozásra: "érvényt kell szerezni a szocialista törvényességnek. Legyen intő figyelmeztetés a Központi Vezetőség kongresszusi beszámolója, amelyik a kulákkal kapcsolatban ezt mondja: „Ha nem teljesíti a beadást, nem -fizeti az adót, agitál a termelőszövetkezet, a népi demokrácia ellen, erőteljesen fel kell lépni ellene: ezen a téren

véget kell vetni annak a liberalizmusnak, mely helyenként párt- és állami szerveinknél lábrakapott, s amelynek káros hatása a falun már megmutatkozott.“

Egyes helyeken és Rakamazon is azt hiszi néhány vezető, Pócsik elvtárs és az ő véleményében osztozkodó más tanácsi alkalmazott, paint a mezőgazdasági előadó és a

begyűjtési nyilvántartó is, hogy a szocialista törvényesség nem engedi meg azt, hogy a kulákokkal szemben eljárjunk. Ez teljesen helytelen értelmezése a szocialista törvényességnek. Az tény, hogy minden magyar állampolgár a törvény védelme alatt áll és az is tény, hogy a kulákok sem tör- vényenkivüli emberek. Az magában nem büntetendő cselekmény, hogy valaki kulák. Azonban a szocialista törvényesség kétoldalú. Nemcsak jogokat biztosít, hanem kötelezettségeket is ró minden állampolgárra, s a kulákok, mivel a néphatalom ádáz ellenségei, mindenképpen igyekszenek a kötelezettségek alól kibújni. Soha ne feledjék el a rakamazi tanács vezetői a kongresszus világos iránymutatását: Az osztályellenséggel, a kulákokkal szemben „a tanácsoknak, mint államhatalmi szerveknek, a proletárdiktatúra erejét és szigorát kell szembeszögezni, a szocialista törvényességet, amely üldözi és elfojtja a nép ellenségeinek minden támadását és aknamunkáját“.

Együtt a dolgozó parasztokkal

Az tény, hogy Rakamaz a járás községei között folyó versenyben a harmadik helyen áll, s erre Pócsik elvtárs szeret hivatkozni. — Dícséretreméltó dolog ez a helyezés, azonban nemcsak ezt kell látni, mert esetleg valaki azt mondaná: „vakok között félszemű a király". Ugyanis a jó helyezés ellenére még a harmadik helyezett Rakamaz sem érte el azt, hogy valamelyik cikkféleségből is 100 százalékra teljesítse a begyűjtési tervet. Vájjon mi ennek az oka? A marxizmus—leninizmus arra tanít bennünket, hogyha a lenini hármas jelszó bármelyikéről elfeledkezünk, az kihatással van egész parasztpohtikánkra. Rakamazon nem vonják szigorúan felelősségre a kulákokat, nem folytatják következetesen az osztályellenség elleni harcot, s ez gátolja a szegényparasztsággal és a középparasztsággal való szövetség megszilárdulását. Pergerék éppen néhány szegényparaszttal, saját feleseikkel játszottak össze, hogy becsapják a nép államát. S a középparasztok azt mondják: „a

kulák kibújhat a kötelezettség alól? Miért teljesítsük mi a kötelezettségünket?"

Az egyik hiba szüli a másikat, s a sok hiba odavezet, hogy a vezetők tehetetlenkednek, nem látnak kiutat, s arról beszélnek, hogy a legjobb lenne kitelepíteni a ku- iákokat.

Pedig van kiút. Az egyik tennivaló, amiről már beszéltünk: a

szocialista törvényesség fegyverével fellépni az osztályellenség ellen. A másik fegyver: a kulákok politikai elszigetelése.

A kommunistáknak, a pártszervezeteknek, az államhatalmi szerveknek nem az a feladatuk az osztályharcban, hogy csak ők maguk harcoljanak a kulákok ellen, hanem az, hogy a dolgozó parasztokat vigyék harcba a kulákok ellen. A gazdasági és adminisztratív rendszabályok alkalmazása csak akkor és úgy helyes, ha azt politikai felvilágosító munka készíti elő, támasztja alá, — ha elérjük a kulákok politikai elszigetelését. Azaz el kell érni, hogy a kulák minden szava, mé- zes-mázos hízelgése a dolgozó parasztokhoz, falrahányt borsó legyen. Többek között el kell érni Rakamazon azt, hogy Rudi Ferenc, Griff György, Ritter András és a kulákok többi felese ne tűrje, hogy Perger László és társai spekulálhassanak, becsaphassák a nép államát, ellenkezőleg: vegyenek részt a kulákok elleni harcban ők is. Ehhez nem elég, hogy Pócsik elvtárs összehívja a feleseket a tanácsházán és egyszer kijelenti előttük: a kulákokkal közösen felelősek a kötelezettségek teljesítéséért. A politikai felvilágosító munka bonyolult, fáradságos, sok türelmet és időt igényel. De éppúgy kötelező, mint a törvényesség feletti őrködés!

Ezen a téren elsősorban a párt- szervezetnek kell tevékenykednie, de éppúgy a tanácstagoknak, a begyűjtési állandó bizottság tagjainak is.

Milyen felvilágosító munkára van szükség? Nem általános jel- legűre, amely csak arról beszél, hogy a kulák kizsákmányolója, ellensége a dolgozó népnek, hanem nevén kell nevezni a kulá- kot és egész kizsákmányoló ténykedése, népellenes magatartása feltárásával kell a falu dolgozó parasztjait rávezetni arra, hogy felismerjék: a kulák valóban ellenség és ellene az adott helyzetnek megfelelő eszközökkel harcolni kell. így kell beszélni Rakamazon is a népnevelőknek, tanácstagoknak. Mondják el bátran, hogy Virányi László, a volt horthysta százados, nyolcvan hold ura, milyen gyalázatos módon hurcolta meg még most is, ezév februárjában, az igazságügyi szervek ébertelenségét kihasználva, Kulcsár Frigyes dolgozó parasztot, s hogyan túrta ki jogos kaszálójából, hogyan lopta el tőle a takarmányt. Mondják el bátran a Pergerek, Pauserek, s a többi kulák régi és friss galádságait. Nem kongó frázisokat kell hangoztatni, hanem Rakamazon az élő, húsból- vérből való rakamazi kulákot kell leleplezni a letagadhatatlan tények erejével; így lesz eredményes az osztályellenség elleni küzdelem;

Megalkuvás nélkül előre

Rakamaz jelentős eredményeket mutat fel. A járás valamennyi községe közül kiválik a mezőgazdasági munkák szorgalmas, szakszerű végzésével, országoshírű cipész-szövetkezete van, öntözik a legelőjüket. Az eredmények elérésében nagy része van Pócsik elvtársnak, a községi tanács végrehajtó bizottsága elnökének. Az elbizakodásra, megállásra azonban nincs ok és indok, mint a begyűjtés, az osztályharc terén elkövetett hibák mutatják. Sokkal inkább igényelje Pócsik elvtárs a pártszervezet vezetőinek, kommunistáinak támogatását, tanítsa elnökhelyettesét, valamennyi beosztottját, hogy ők is többet segítsenek a munkában, s még inkább támaszkodjon a tanácstagokra, az állandó bizottság aktivistáira. Ne gondolja azt, hogy csak akkor megy jól a munka, ha mindent maga végez el. Az élet éppen az ellenkezőjét bizonyítja: csak akkor lesz eredményes a munka, közte a begyűjtés munkája is Rakamazon, ha a vezetők a falu minden becsületes dolgozójával együtt intézik a község ügyeit. Ez nemcsak fizikai segítséget jelent, hanem óriási erkölcsi támaszt, erőt ad a vezetőknek ahhoz, hogy bátran, megalkuvás nélkül haladjanak szakadatlanul előre.

S, I,

Nyírteleken a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák korán vetették a rozsot. Jól előkészített talajba, a kedvező időjárástól gyorsan fejlődött a rozsvetésük. Elérkezett a teljes virágzás ideje és a község agronómusai úgy látták, hogy már el lehet végezni az első pótbeporzást. A nyírteleki Szabad Nép tsz. vállalkozott először erre a munkára, hiszen a tavalyi példa szépen mutatja a pótbeporzás jelentőségét. Az elmúlt esztendőben 30 hold rozsvetésükből kísérletképpen 15 holdat kétszer pótbepo- roztak. Ez a tábla holdanként 2 mázsával termett többet. Tanultak ebből a község többi termelőszövetkezetei is. A napokban valamennyien hozzáláttak lóhátról. kötél segítségével a pótbeporzáshoz. Eddig egy-egy tsz.

10—15 holdat póíbeporzott, de az esős és szeles időjárás miatt most megszakadt ez a munka. Mihelyt az idő megengedi, azonnal folytatják az aránylag könnyű és eredményes munkát.

Az egyéni gazdák Vargha András, parlagpusztai termelési bizottsági elnök vezetésével már 5 hold kisebb-nagyobb rozspar- cellán húzatták végig a kötelet. Vargha András már tavaly próbálta és a pótbeporzott tábla

Községünkben az idén igen fellendült a műtrágya vásárlási kedv. Ennek több oka is van. Óbis János és Raffai Miklós mezőgazdasági előadók minden termelési bizottsági, vagy gazdagyűlésen foglalkoztak a műtrágyázás hasznával. A második ok pedig, hogy több olyan élenjáró termelő mondta el tapasztalatait, mint Bernát Imre, aki a múlt évben egy hold burgonyát fészektrágyával vetett és 100 mázsát termelt holdanként. Most, hogy korlátlamásfél mázsával fizetett többet. Ennek láttán idén 40 gazda követte példáját. Nyírteleken és a közeli tanyabokrokban az egyéni gazdák mintegy 150 holdoD végezték el a pótbeporzást.

•

A dcmecseri Dimitrov tsz. 60 holdas rozstáblája is virágzik. Nem is késlekedtek a pótbeporzással. Gyalogos munkával, kö- tclhuzatással négy szövetkezeti tag egy nap alatt végezte el ezt a munkát.

■ • *

Tegnap reggel kezdtek meg a rozs pótbeporzását a laskodi Vo- rosilov termelőszövetkezetben. — Úgy tervezik a tsz. tagjai, hogy az összes t rozsvetésükön elvégzik a pótbeporzást. A tegnapi napon már 80 hold körüli területen el is végezték ezt a munkát. Hét- főre be akarják fejezni az összes területen a pótbeporzást. Persze ez alól kivétel a kísérleti parcella. Itt ugyanis lesz egy sávy amelyen egyáltalán nem alkalmaznak pótbeporzást, egy másik sávon csak egyszer, a harmadikon kétszer és a negyediken háromszor pótbeporoznak. A csép- lést is kiilön-külön fogják ; végezni a kísérleti sávokról, hogy meglássák a különbséget a terméshozamban.

nul lehetett műtrágyát kapni, fé- szek-fejtrágyázásra, 160 mázsa műtrágyát vásároltak meg a dolgozó parasztok. Különösen sok műtrágyát használnak a magkender fejtrágyázásra. Nagyecseden műtrágya-használattal könnyén elérhető 500 kiló magkenderter- més egy hold földön és ebben laz esetben a termelő a 600 forintos alapár mellé még 600 forint prémiumot is kap mázsánként, vagyis 6000 forint bevételhez jut,»,

Két kilométernyi betonjárda épül Pusztadoboson

örvendetes eseményről, szép tervekről írt levelet a Néplapnak Nagy Ferenc, a pusztadobosi tanács elnöke. Arról szól a tudósítás, hogy még az év első felében két kilométernyi betonjárda épül a községben.

Hihetetlennek tűnik? Két kilométeres járda egy olyan kis községben? Nem érdemes hitetlenkedni. Á nyírmadai állomásra 17 kaviccsal megrakott kocsi érkezett. Szorgos kezek lapátolták ki éjnek idején a sok kavi- csit. A gazdák meg befogtak a szekerekbe és fuvarozták az építőanyagot. Sem a lapátosok sem a szekeresek nem kérdezték meg: mennyi lesz a fizetség a munkáért. Úgy vélik, ér annyit mindenkinek a járda, hogy pár órát vagy napot dolgozzon érte.

Megépítik tehát a járdát. Megérdemlik nemcsak a mostani társadalmi munkáért, hanem azért is, mert járásszerte jó gazda hírében állnak. Meg kell csak nézni a dobosi határt! Az elmúlt télen a szántóföld egyötöde kapott trágyát. Idejében vetettek, most meg a növény- ápolással igyekeznek. Különösen a burgonyára vigyáznak, annak földjét ápolgat-1 ják, kapálgatják, méht abból várnak elsö-i sorban nagy termáit.

Aztán megérdemá lik a járdát a b®-1 gyűjtési eredménye-: kért is. A pusztadobosiak nem maradJ nak adósok. 111 szá-1 zaléknál tart a tejbeadás, 106-nál a tojás és 98-nál a baromfibeadás.

Bizonyára minden pusztadobosi örülni fog neki, ha elkészül a járda. De Nagy Ferenc vb.-elnök leveléből az is kitűnik, hogy mi’ lesz a következő létesítmény: búcsút mond Puszta- dobps a petróleum- lámpáknak.

A városi tisztiorvos figyelmébe

Bányász Józseíné, az MNDSZ III. kerületi szervezetének vezetője levelet írt a Néplapnak. Felhívta a figyelmünket, hogy a nyíregyházi piacokon nem tartják be mindig az egészség- ügyi követelményeket. Panaszát ezúton továbbítjuk a városi tisztiorvoshoz.

„Kerületünkben — írja Bányászná —tíz

társadalmi ellenőr dolgozik. Segítenek a városi tanács kereskedelmi osztályának. Rendszeresen látogatják az üzleteket, piacokat. Medvics elvtársnő vette észre, milyen egészségtelen körülmények között árusítanak a tejpiacon. Egyik-másik elárusító nem éppen tiszta ruhával takarja le a tejfölt, mások pedig vaskanalat

tartanak a tejfölös köcsögben. Mi figyelmeztettük ezeket az asfzonyokat, hogy jobban kell vigyáz- niok a városi dolgozók egészségére, de nem ártana, ha az egészségügyi dolgozók is intézkednének, hogy ilyen «seta-k ne ismétlőtf)eri«ic meg.”

Érdemes műtrágyát használni a kapásokra is