Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-04 / 131. szám
1954 JUNIUS 4, PÉNTEK PÁRTÉI»! TÉ S (Jj harcosokkal erősödik a mátészalkai Zalka Máté termelőszövetkezet pártszervezete „Különös figyelmet kell szentelnünk a mezőgazdaság fejlesztésével és a falu szocialista építésével kapcsolatban a termelőszövetkezeti pártszervezetek tagfelvételére ... Arra kell töreked- tnünk, hogy ne legyen termelőszövetkezet jól működő, erős párt- szervezet nélkül“ — így olvasta ezt a napokban Veres Menyhért elvtárs, a mátészalkai Zalka Máté termelőszövetkezet párttitkára az újságban. Rákosi elvtárs mondotta ezt a kongresszuson, s Veres elvtárs úgy érezte, hogy ez nekik is szól. Igaz, márciusban egy tagjelölttel erősödött pártszervezetük, de azelőtt évek múltak el anélkül, hogy tagjelöltfelvételi kérelmet vitatott volna meg a taggyűlés. Pedig ugyancsak szükség volna a pártszervezet megerősítésére, hiszen a közel 120 tagú termelőszövetkezetben mindössze 14 párttag van. A régi vezetőség nem sokat törődött a párt- szervezet erősítésével, csupán a gazdasági feladatokat végezte, ami a szövetkezeti vezetők feladata lett volna inkább. A párttagok nevelésével sem sokat törődtek. Bartha Gábor közel 2 éve tagjelölt már visszaminősítés útján. Jó párttag volt Bartha elvtárs közel egy évig. A termelő- munkában is az elsők között volt, aminek elismeréseképpen brigád- vezető lett. Bartha elvtárs később elfeledkezett arról, hogy neki nemcsak a munkában, hanem magánéletében is példát kell mutatni, s a pártszervezet sem sokat törődött azzal, hogy jó útra terelje. így büntették azzal, hogy visszaminősítették tagjelöltnek. (Az új vezetőség feladata most ínár, hogy Bartha elvtársat ismét olyan becsületes, példamutató párttaggá nevelje, mint volt. A párttagok aktivizálása Rákosi elvtárs kongresszusi beszédének elolvasása után Veres elvtárs a pártvezetőségi tagokkal együtt vitatta meg, hogyan lehetne megerősíteni a szövetkezet pártszervezetét. Úgy határoztak, hogy a kommunistákat arányosan elosztják. Ha minden munkacsapatban lesz párttag, akkor lesz kit megbízni azzal, hogy elbeszélgessen a legjobb dolgozókkal, megismertesse velük a pórt célkitűzéseit. A pártvezetőség határozata nem maradt papíron. A gazdasági vezetőkkel együtt gondoskodtak arról, hogy minden munkacsapatba kerüljön egy-két párttag. A napokban megtartott taggyűlésen valamennyi párttag feladatául f^t jelölték: sokkal többet foglalkozzanak a munkacsapatukban dolgozó pártonkívüliekkel, neveljék őket. Arról sem feledkezett el Veres elvtárs, hogy Rákosi elvtárs szavaival figyelmeztesse a párttagokat: „Elsősorban a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség színe-javát vegye sorai közé a párt, akik bebizonyították eszmei hűségüket és odaadásukat pártunk és a népi demokrácia iránt, akik áldozat- készségükkel, példamutatásukkal kitűntek szocialista építésijeik folyamán.'* A pártonkíviiliek oktatása A pártvezetőség tagjai a taggyűlés után sem ültek tétlenül. Gyakran felkeresik a munkacsapatokat, beszélgetnek az ott dolgozó kommunistákkal: kit találnak olyannak, aki jól kiveszi részét a munkából, aki állandó nevelés után alkalmas lesz arra, hogy a tagjelöltek soraiba léphessen. Maguk is gyakran elbeszélgetnek a jól dolgozó szövetkezeti tagokkal, s már most úgy tervezik, hogy azokat is bevonják a következő évben a politikai oktatásba. Hadd ismerjék meg alaposan pártunk politikáját, irányvonalát. Turóczi Béláné március óta vallja magát a pártszervezet tagjelöltjének. Egyik legjobb dolgozója volt a kertészeti brigádnak, s így figyelt fel rá Veres elvtárs és Parrag Júlia, a pártvezetöség tagja, a kertészeti munkacsapat vezetője. Gyakran elbeszélgettek vele, majd javasolták: vegyen részt a szemináriumokon. Itt még közelebbről megismerkedett Túró- cziné pártunk politikájával, s kérte tagjelöltfelvételét. Ezért határozott úgy a vezetőség, hogy a következő oktatási évben a pár- tonkívüliek legjobbjait bevonja a politikai oktatásba. Megtisztelő megbízatások Az olyan pártonkívülieket, akik élenjárnak a munkában, megbízzák kisebb-nagvobb feladatokkal. Da- róczi József, Páll Mihály, Biró Júlia pártonkívüli dolgozókat azzal a feladattal bízta meg a párt- szervezet, hogy végezzenek a szövetkezet tagjai között felvilágosító munkát. Bár a pártvezetőség eddig gyakran elhanyagolta a népnevelők beszámoltatását, alapos felkészítését, — a népnevelő értekezletek sem voltak rendszeresek, — most úgy határoztak, hogy ezeket a hibákat is kijavítják. A Zalka Máté termelőszövetkezet kommunistái példásan kiveszik részüket a termelőmunkából. A tavaszi munkákat határidőre elvégezték, s a növényápolási munkák is nagy ütemben folynak. Ez elsősorban Csizmadia Ferenc, idős Szőke Mihály, Parrag Júlia, Papp Ferenc és a többi párttagok példamutatásának köszönhető. A pártvezetőség az egész párttagsággal együtt most azt akarja, hogy a nagy nyári és őszi mezőgazdasági munkáknál már ne tizennégy, hanem több párttag és tagjelölt mutasson példát a munkában. — LÉVÁIKÉ — Göröngyök a kormányprogramul megvalósításának útján Veszélyben a napkori szőlők és gyümölcsösök bő termése Napkoron minden dolgozó paraszt szorgalmasan dolgozik. — Többet akarnak termelni, mint az elmúlt évben. Minden mezőgazdasági munkában élenjár községünk. Határunkban több, mint 460 hold szőlő és gyümölcsös van. A dolgozó parasztok az új kormányprogramm óta még az elhanyagolt, gazdátlan szőlőterületeket is kezelés alá vették. Újra telepítették a kipusztult szőlők helyét- Gyönyörű termés ígérkezik úgy a szőlősökben, mint a gyümölcsösökben. A napokban azonban megdöbbenve kellett tudomásul venni, hogy a községben — bár réz- gálicból annyit lehet kapni, amennyire szükség van, — a permetlé elkészítéséhez szükséges mész nincs biztosítva. A peronoszpóra már itt-ott kezd mutatkozni a szőlő levelein. Sürgősen meg kell akadályozni a kártevők munkáját, mert ellenkező esetben odalesz a bő termés. Az illetékesek azonnal intézkedjenek, hogy a permetezéshez Napkor községben is elegendő mész álljon rendelkezésre. VADÁSZ MIKLÓS, tanácselnök-helyettes; # Vadász elvtársnak igaza van. A permetezés elmulasztása veszélyezteti a gyümölcs- és szőlőtermést. Hasonló probléma megyénk más községében is van. Papp Gábor elvtárs, a tornyos- pálcái földművesszövetkezet igazgatósága nevében szintén arról ír, hogy a község Tüzép- telepén nem kapnak meszet. Beszéltünk a Tüzép. megyei központjának vezetőségével. A megrendelt mészmennyiséget nem kapják meg, ezért nem tudják kielégíteni a községeket. Sürgősen intézkedni kell az illetékeseknek, hogy Szabolcs megyébe is jusson kellőmennyiségű mész. Memcsak jogfa, kötelesség-e is Tan a falunak! Megyénk számos községében azzal dicsekedhetnek a község vezetői, dolgozó parasztjai, hogy eleget tettek állam iránti kötelezettségüknek, kifizették az esedékes adót és teljesítették a beadást. Számos község mondhatja ezt el magáról a mátészalkai járásban is. Többek között Géberjén, amely 5 hónapos tervét tojásból 104 százalékra, baromfiból 101 százalékra teljesítette. Nyírcsaholy vezetői és dolgozó parasztjai ezt nem mondhatják. A begyűjtési terv teljesítésével alaposan elmaradtak. — A kötelezettség elmulasztásáért az egész község felelős, de különösen a községi tanács. Nem követelik meg a kulákoktól a beadást, sőt — mint kedvezményt — a baromfi- és tojásbeadást a második negyedévtől ütemezték be. A községi tanács szerezzen érvényt a szocialista törvényességnek: VARGA KÁROLYNÉt Nyíregyháza. Ok hárman tovább élnek... Piros szekfük nyílnak ki a kezem alatt, ahogy uzsonnatáskát hímezek elsőosztályos lányomnak. — Szatmári kendővégről való e minta: szekfű és madár, — piros és kék. Messze tartom magamtól és hátradőlve gyönyörködöm a népi művészet remekében, .— egyszerre elhomályosodnak a formák, egy nagy keresztszemmé válik a minta. Egy előrajzolt keresztszemmé, s ráismerek: az első, amit életemben öltöttem egy vidéki elemi iskola első osztályának kézimunkaóráján. Kedves ősz fej hajlik felém és Végtelen gyengédség áramlik szét bennem, ahogy első tanítónőmre gondolok. „Kedves néni“ — így hívtuk. Mikor édesanyám kézenfogva vitt először iskolába, azt mondta: „Mondd a tanitónéninek, hogy „Kedves néni“; mikor engem tanított, akkor is így hívtuk.“ S a „Kedves néni' meleg, finom kézzel vezetett a padba, ahol megkezdtem a nagy küzdelmet a betűvel. Sokan tanultunk egy teremben, 3 osztály, s még most is érzem a vizes szivacs, a kréta, a palavessző és a padlóolaj szagát. A padok között járkált Kedves néni, ahogy írtunk; reggel együtt öntözte velünk az ablakhoz rakott virágokat. Akkor már a negyvenedik tanítási évét töltette a mi községünk iskolájában, s szinte mindenki az ő tanítványa volt. Mindig tiszta volt a tantermünk, mert a sepregetésen kívül minden takarítási munkát magunk csináltunk és Kedves néni minden papírszeletet meglátott. De csodálatosképpen mégsem haragudott arra a néhány tanyáról bejáró gyermekre, akik olajpogácsát ettek tízóraira, pedig azzal mindig szemeteltek. Sok év telt el, míg megértettem, hogy azért ettek ezek a gyerekek olajpogácsát, mert nem volt kenyerük. Tanyai cseléd-emberek gyermekei voltak, nagyon szegények. S ma már azt is értem, hogy Kedves néni miért foglalkozott velük többet, — sokszor tanítás után a lakására is bevitte a gyenge olvasókat, — s hogy miért nem haragudott, ha ezeknek nem volt ceruzájuk, vagy irkájuk. Honnan vette, — nem tudom, de mindig adott nekik. Ezért nőtt talán nagyra bennem a szeretet iránta, s még azért is, hogy olvasni tudok tudományt és szépséget, Írni tudok levelet, vázlatot, cikket és hogy most piros szekfűk nyílnak az uj- jaim alatt. * Fekete tanár úrnak mindig tele volt az íróasztala javításra váró, vagy kijavított dolgozatfüzetekkel. Polgárista koromban az iskolából hazafelé menet az ő lakása előtt haladtam el és sokszor vittem haza neki egy-egy csomó füzetet. — Rendszerint a tanár úr kisfia engedett be az ajtón, s ha nem volt a szobában senki, átsimogattam szememmel a füzet-halmazok alatt a szép íróasztalt, felesége és gyermekei képét az asztal sarkán. Az iskolában alig vártuk Fekete tanár úr magyaróráit. Magas, szép- vonalú homloka alatt szinte sugárzott szürke szeme, amikor tanított. Hangja hátunkat borzongatta, amikor Tiborc panaszát olvasta a Bánk bán-ból, máskor játékossá és lággyá vált, ahogy József Attilával elsusogta: ..Aludj el szépen, kis Balázs ...‘ Fekete tanár úrnál nem volt nehéz a nyelvtan sem. — Szigorú logikájú nyelvtani rendszerében észrevétlenül lettünk járatosak, s négy év alatt valóságos nyelvtan-tudósokká és jó helyesírókká váltunk. Másfél évtized is eltelt már azóta, közben nem jutott sokszor eszembe Fekete tanár úr. Néhány éve általános iskolában tanítottam magyart. Az igék felosztását rajzokkal és színes krétával tettem jól érthetővé, s mikor láttam az arcokon a boldog és biztos tudatosságot, a könnyű megértés örömét, a tábla felé fordulva, egy könnyes köszönetét küldtem a már halott Fekete (anár úrnak. Ezt a leckét ő is ugyanígy tanította. Tegnap egy első középiskolás fiú hozta be a dolgozat-füzeteket a lakásunkba. Nem látta, hogy a másik szobában vagyok. Megnézegetett mindent az íróasztalomon, rámosolygott három gyermekem fényképére az asztal sarkán, s szinte meg- símogatta a sok javításra váró füzetet. Ekkor lettem egészen biztos abban, hogy a szeretet és az emberi közelség az, ami a gyermeki lelket a nevelőhöz kapcsolja. * Harmadik kedves nevelőm Medgvessi tanárnő volt a tanitónő-képzőben. Mária néni. Egy érdekes esettel kapcsolatban kerültünk közel egymáshoz. Mivel a magyar nyelv és irodalom végtelen szeretetével és kellő értésével mentem az akkoriban igen jó hírű állami képzőbe, minden ilyen irányú megmozdulás nagyon érdekelt. Az intézetben egy nagymultú, de már tartalmában és formájában megkövesedett önképzőkör működött. (Mai diákoknak a könnyebb megértésért: irodalmi szakkör.) Nem volt benne semmi alkotásra ösztönző és érdeklődést keltő. Az irodalmi tanulmányokat a tanárok segítették megírni, hogy nagyon nagyszerűek legyenek, a verseket végnélküli gyakorlás után engedték csak előadni, a bírálatokat előre megirat- ták. Szegény hallgatóknak a gyűlésekre fel kellett ölteni az ünnepi sötétkék ruhát, begombolt fehér ujjakkal és begombolt, ünnepélyes képet is vágtunk az egészhez. Egyszóval ebben nem volt semmi lendület, unta mindenki. Egy hasonló gondolkodású osztálytársammal aztán megterveztünk egy fagyosság és fehér ujjak nélküli, közvetlen hangú önképzőkört, melyet nem is az ó-arany színű bársonyfüggönyös díszteremben, hanem a kedélyes, népi kézimunkákkal tele olvasószobában tartottunk i volna akkorj irodalmi problémákkal, építő és őszinte kritikákkal... ha ..: Tudtuk, hogy a terv erős ellenállásra talál, egyrészt a felsőbb osztályosoknál, másrészt a magyart tanító Mária néninél. S csalódtunk. Mária néni azt mondta, hogy — bár 6 irányítja a jelenlegi rendszerű önképzőkört, sőt, ő is adta meg neki ezt a formát több évvel ezelőtt, — látja, hogy a kezdeményezés helyes és minden segítséget megad. Az idősödő tanárnő megértette és magáévá tette a világot átalakítani akaró 17 évesek tervét. Ennél többet nem is tehetett volna akkor értünk. • Mária néni 40 éven túl lehetett, de mindig fiatalosan mosolygott és csillogott a szeme. Képesítő előtt né- hényunkkal az intézet hatalmas kertjében sétált. Azt mondta: „Lányok, én legjobban a gyermekláncfűvirágát szeretem.“ Ezt nem lehetett elhinni abban a csodálatos virág-gazdagságú kertben, ahol a pitypang csak éppen úgy cagyogtatta a fűben meleg-sárga telt arcát, mint hivatlan vendég. ..Miért?'* — kérdeztük. — „Mert minden virága az életemet mutatja. A pitypang hamar elvirágzik és sok magot érlel. Minden magocskának szárnya van; a szél fellibbenti őket, repülnek. egy ideig, és egy helyen belekapaszkodnak a földbe. Ott új virág bomlik: Maguk, lányok, a szárnyasba gvak. Elrepülnek most, földet érnek és az új virágban ott leszek én is azzal, amit tanítottam maguknak.“ — Elgondolkozott. —1 „Egyszer regényt írok magukról. a tanítványaimról; Ez lesz a címe: Szárnyas magvak. Nem írt regényt, mert sok volt mindig a javítanivaló dolgozat, a tankönyv anyagán kívül még sokat akart megismertetni velünk, s ahhoz sokat kellett készülnie. Az intézet egy folyosóablakából be lehetett látni Mária néni szobájába. Sár- ga-ernyős, kovácsoltvas olvasólámpa mellett dolgozott. Egyik füzetre rámosolygott, mert biztosan fejlődést látott a dolgozat logikai felépítésében, a kifejezések bátorságában, a másik füzetnél összehúzta szemöldökét: ez a magocs- ka még nem elég érett, ez még nem kap szárnyakat, így írta ő a regényt. Élete nagy regénye mi lettünk. Ha Ady „Ifjú szívekben élek“ című versét olvasom tanítványaimnak, az ő visszhangja vagyok: az „örök virágzás“ igazi tartalmat nyer bennem is. Egy mag földet ért::: — nyílnak az új aranyosszínű napocskák... és a szél hátán minden júniusban ellibbennek az új szárnyas magvak. így élnek ők hárman tovább. G-né
