Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-30 / 153. szám
<QlLág praíetái^ni egjje lülfejek / XI. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM ARA SO FILLER 1954 JUNIUS 30, SZERDA BEGYŰJTÉSI HÍRADÓ Jól halad a begyűjtés Demeeserben Demecser községben évek óta rosszul ment a begyűjtés. A begyűjtésben kapott kedvezmények nyomán azonban újabb lendületet lehetett tapasztalni ebben a községben. Az idei beadásukat "már jórészben teljesítették. Sertés-, tojás- és vágómarhabeadásukat 100 százalékon felül teljesítették. A tei- és baromfibeadásuknak is 80 százalékban már eleget tettek. — A községben még azok a dolgozó parasztok is lerótták tartozásukat, akik ezelőtt megrögzött nem- teljesítök voltak. Most azonban több, mint 20 dolgozó paraszt, így özvegy Fekete Józsefné, Tóth Gábor dolgozó parasztok is eleget tettek beadásuknak. Szabó Dániel 7 holdas dolgozó paraszt egy szecskavágó-gépet, Labancz Pál pedig egy szép rádiót kapott a begyűjtés kiváló teljesítéséért. Balogh András 9 holdas dolgozó paraszt is elhatározta, hogy 40 kilós sertésbeadási kötelezettsége helyett, most beadja a 130 kilós sertését, s ezzel teljesíti előre 3 éves beadását. A mai számban : Nyíri krónika —■ Autóbuszon (2. oldal) Móricz Zsigmond születésnapjára (3. oldal) Gyorslista a harmadik békekölcsön húzásáról (4. oldal) AZ ELSŐ KÉVÉK... Június 28-án délután a nagy- kállói Rákosi szövetkezet birtokán — a Korhány-dülőben — megremegett az aranyló árpatábla földje az aratógép kerekei alatt. Elérkezett a nagy munka ideje: az aratás. Veres Sándor, az aratógép vezetője csillogó szemekkel pillantott az érett kalásztengerre, majd Varga fögépész, Ádámku András élenjáró traktoros és Gelsi József múnkag épkezelő együtt fürgén láttak a gép beállításához. A tábla sarkait ugyan Vágó Sándor, a szövetkezet elnöke és másik két szövetkezeti tag már előre lekanyarították, meg folyosót is vágtak a gép számára, de még sem lehetett csak úgy egyszerűen nekimenni a géppel és már vágni is. Nem mintha valami baja lett volna a traktornak, vagy a kévekötő-aratógép szerkezetének. Úgy kireperálták azt a gépjavítás alkalmával, akár ha gyárból jött volna ki. Először is magát az aratógépet kellet a munka menetirányába állítani, mert tudvalévő, hogy az országúti vontatáskor az aratógép oldala néz előre. Aztán az aratógép és a traktor közé beiktatták a rúgás vonószerkezetet, Aztán átvizsgálták a gép minden részét: nem lazult-e meg valami csavar, nem történt-e valami baj útközben. A ponyvákat kifeszítették, a motollát beállították, egyéb géprészek működését ellenőrizték. A négy ember gyorsan, magabiztosan mozgott a gép körül. A hirtelenében összegyűlt 20 főnyi közönség szinte megbabonázottan meredt a fürge ujjakra, amelyek nyomán úgy ingadozott a gép minden részecskéje, mint a versenyző start előtt. A kötözőzsineg is a tartályba került, majd átfűzték a kötözőasztal alatt lévő bonyolult alkatrészek között, hogy a kötözőpofába befogják. Az aratógépen ez az egyik legkényesebb és legnagyobb szakértelmet kívánó munka. Majd egy óra telt el, mire a négy ember testhez tapadt átizzadt inggel, kenőcsös orral, füllel kimászott a gép alól. Most már Ádámku András felülhetett a traktorra, Veres Sándor meg az aratógép parancsnoki ülésére. Megmarkolta a kaszaszerkezet fogantyúját, még- egyszer körülpillantott, majd kiadta a vezényszót a traktorosnak: — Mehetünk! A gép zúgása, mintha pattogó indulóba csapott volna át, nekilendült. Gelsi József a kévekötő- asztal mellé lépett, a többi néző pedig a gép nyomába eredt. — Ugyancsak kellett szedegetni a lábunkat, nem úgy, mintha gyalogarató, vagy ló után mentünk volna. Már repültek is az első kévék az árpa melletti kukorica- tábla szélébe. A szövetkezetieki élükön az elnökkel — odafutottak, nézzegették, emelgették. Hit lazák, szétlógó aljúak is voltak ezek a kévék, mert a kötöző zsineg nagyon a kalász felé esett, mégis nagy öröm volt azokat megpillantani mindnyájunknak. Az első fordulók alatt néhányszor meg kellett állni: hol a kötö- zöasztaVt vették rövidebbre, hol a motollát csúsztatták lejebb, meg más egyebet szabályoztak. De a következő fordulónál már a kéve derekát szorította át a zsinegí egyenletes és rövid lett a tarlói nem taposta le a kerék a tövén- hagyott árpát. A szövetkezetiek lassan lemaradoztak a gép mögül és gyönyörködve nézték a síma, tiszta tarlót és a vaskos árpakévék sorát..Z a. Segítő bírálatot kérünk Elismerem, hogy községünkben a begyűjtés terén több Hiányosság van, amin iparkodunk is változtatni. A járás 32 községe közűi a 25-ik helyen vagyunk. — Igaz, mi egy kicsit előbbre számoljuk magunkat, mert a járási begyűjtési hivatal a vágómarhabeadásunkat 16.8 százalékra értékeli, mi pedig már 100 százalékon is felül teljesítettük. A baromfibeadási tervünket 100.8 százalékra teljesítettük és akkor a ba- romfibegyüjtő vállalat azt veti a szemünkre, hogy nem segítjük a felvásárlót. A járási tanácstól is nagyobb segítséget várunk. A községünkben már hosszabb ideje nincs vb. titkár. Az általános adminisztrátorunkat, aki jól ismerte már községünket, elvitték tőlünk Zsurk községbe. A begyűjtési előadót Tiszabezdédre helyezték tőlünk. Az utóbbi két állás be van ugyan töltve, de minden személyi változás zökkenővel jár. Hiba például, hogy a begyűjtésnél a vágómarha társulási értesítések mintegy két hétig a fiókban hevertek. Amikor rájöttem. azonnal kiküldettem. Van nálunk jónéhány darab lekönyveletlen vételi jegy is a fenti személyi változásokból kifolyólag, ez is hiba. Mi ezt mind látjuk és fogunk is rajta segíteni. Azonban azt meg kell mondanom, hogy a ba- romfibegyüjtő vállalat bírálatától, sem a járási begyűjtési hivatal sorrendjétől a begyűjtés munkája nem javul meg. Különösen nem, ha a begyűjtő vállalat nem a való helyzetnek megfelelően értékeli munkánkat. Az ilyen bírálatok nagyon könnyen elveszik a dolgozók kedvét és a munka még nehezebbé válik. Szeretnénk, ha az illetékes szervek valóságos segítséget adnának munkánk megjavításához, mi magunk pedig azon iparkodunk, hogy a csorbát minél előbb kiköszörüljük. Ember Lajos vb. elnök, Záhony. A mátészalkai járásban is megkezdődött az aratás A törvény szigorával járjanak el a tejhamisító kulákokkal szemben Lónya, a megye egyik legrosz- szabbul teljesítő községe minden beadási cikkből, de különösen rosszul állnak a tejbeadással. A rossz teljesítés mellett még olyan dolgok felett is elnéztek a községi vezetők, hogy ifj. Kárász János kulák meghamisítja a tejet, sőt a község dolgozó parasztjainak egy részét is rábeszélte a tejhamisításra. S amellett, hogy jogtalan pénzhez jutottak, még a dolgozók egészségét is veszélyeztették. Az illetékesek sürgősen indítsák meg az eljárást a tejhamisító kulák ellen, de a község vezetői példamutatásukkal is segítsék elő a begyűjtést. Nem csoda, hogy nem megy Lónyán a beadás, amikor a párttitkár. Rácz Ferenc elvtárs 3 tehenétől még csak 23 liter tejet szállított be az idén. V. Laczkó Endrének, a begyűjtési állandó bizottság elnökének szintén 3 darab tehene van és még egyetlen liter tejet sem adott be. Sorolhatnánk a tanácstagok neveit is. Ahhoz, hogy Lónyán is rendet teremtsenek a begyűjtés terén, elsősorban a vezetőknek kell példamutatóan élen járni. Fischer István, a tejipari vállalat igazgatója. Vasärnop 100 szehlr lóherét gyűjtötte}« össze a fényeslithei Fürst Sándor tsz. tagjai A fényeslitkei Fürst Sándor tsz. már a múlt hét elején lekaszálta 20 hold lóheréjét. A rendben heverő lóhere pénteken kisebb esőt kapott. A szénagyüjtést a tervezett időben emiatt nem tudták elvégezni, mivel az csőtől átnedvesedett. Szombaton szép, napos időben megszáradt a lóhere, de az öreg tsz. tagok szerint újabb esőre lehetett számítani. Vasárnap korán reggel a DISZ- fiatalok siettek házról-házra, hogy Itt az ideje a szénagyüjtésnek — nem késhetünk egy percet sem. Vasárnap reggel a tsz. egész tagsága egy emberként ment ki a rétre szénát gyűjteni. Elől a fiatalok, utánuk az öregek, mintegy 80-an dolgoztak délután 4 óráig. Boglyába rakták a lóherét és megnyugodva tértek haza, mert az eső semmi kárt nem okozhatott nekik. Hétfőn 3 szekér és egy vontató kezdett hozzá az összegyűjtött lóhere elszállításához. A 100 szekérnyi lóheréből kedd délig 20—25 szekérrel szállítottak be a tsz. központjába. A csengeri, nagykál- lói, nyíregyházi, namé- nyi, fehérgyarmati járások után a mátészalkai járásban is megkezdődött az aratás. A mátészalkai Zalka Máté termelőszövetkezet 25 holdas árpatáblájába tegnap délben állt bele két aratógép. A sárga kalászok gazdag termést ígérnek. Ez a tél nem kedvezett az ősziárpának, mégis 13 mázsás átlagra számolnak a tsz.-tagok. A jó munka, a műtrágya meghozta gyümölcsét. Fülpösdarócon az egyénileg dolgozó parasztok is megkezdték az árpa aratását. K. Pecséri Endre hét holdas dolgozó paraszt 800 öl árpáját már le is aratta. Erről a területről kö-' rülbelül hat mázsa tér-, mést vár. Fábiánházán Veres Gusztáv dolgozó paraszt fejezte be először az árpaaratást, akinek ugyancsak 800 ölön volt ösziárpája. Mikor és hogyan arassunk? „A betakarítás idénymunka és nem szeret várni. Ha idejében betakarítottál — nyertél, ha elkéstél a betakarítás :al — vesztettél.” Ezt tanítja az aratásról Sztálin elvtárs. Hogyan arassunk hát, hogy ne késsünk el és legkisebb legyen a szemveszteség? Az árpát sárga érésben kell aratni. Az ősziárpa aratás- ideje már el is érkezett. A rozsot a sárgaérés végén, a teljesérés kezdetén kell aratni. Arról ismerhető fel ez az időpont, hogy a rozs szára és a levelei sárgák, a szár még rugalmas, a felső két-három bütyök még vastag és lédús. A szemek viaszhoz hasonlóan még puhák, körömmel átvájhatók, de a jellegzetes színűk meg van. Ebben az érési állapotban adja a legnagyobb termést, de minőségileg is ekkor lesz legjobb. A túlérett rozsból sok a korpa, kevesebb a liszt és mindemellett a későbbi aratásnál nagy a szemveszteség. Tudományos kísérletek megállapították, hogy túlérés utáni első napon rozsból holdanként 35 kiló, második napon 45, harmadik napon 60, negyedik napon 75, ötödik napon 95, hatodik napon pedig már 120 kiló pereg el. Számtalan kísérlet, vegyelemzés bizonyíts, • hogy a búza magja mindig acélosabb, pirosabb, hektolitersúlya pedig magasabb, ha viaszérésben aratjuk. Teljes, vagy holt érésben aratva a búza magja színtelen, fakó és a minősége is sokkal silányabb, Emellett a búzánál még na-< gyobb a szemveszteség, mint a rozsnál, ha késünk az aratással. A túlérés után már az első napon 45 kiló kenyérmag hullik el holdanként. A második napon már 60 kiló, a harmadik nap 80 kiló, a negyedik nap 105 kiló, ötödik nap 130, hatodik nap pedig 160 kiló a veszteség. A búza viaszérését a vajszínű sárga szár jelzi. A szemek köröm között még szétlapítha- tők, de tejes nedvet már nem tartalmaznak. A szemveszteség-csökkentést nemcsak az idejében végzett gyors aratással érhetjük el, hanem ezzel párosulni kell a szakszerű munkának is. Fontos, hogy a marokszedő rendes, ne nagy kévéket szedjen és azt jól összeszedje, hogy a hordásnál ne hulljon szét a kéve. A learatott gabonát még aznap keresztbe kell rakni. A kévéket nem szabad a földön húzni, A kereszteket jól le kell kötni, hogy a szél ne forgassa fel. A keresztsorokat egymástól, ahol lehetséges, legalább 30 méterre kell rakni, hogy legyen hely a másodvetésre és a tarlóhántásra. Keresztrakás után azonnal gereblyézzük fel a tarlót. A gépi és kombájnaratásnál a termelőszövetkezetekre, egyénileg dolgozó parasztokra az a feladat vár, hogy a táblák sarkait kézi kaszával lekerekítsék, hogy a fordulást minél nagyobb szögben végezhesse a gép. A kombájnnal az aratást minden gabonafélénél a teljesérés kezdeti időszakában kell megkezdeni, Ez a tábla is szépen sárgul! Hamarosan beleállhat az arató- gép— állapítja meg Szabó Tamás elvtárs, községi párttitkár az ibrányi Vörös Csillag tsz. 14 holdas árpatábláját nézegetve. Oláh Béni elvtárs. a tsz. párttitkára a jó gazda büszkeségével mutogatja a fejlett kalászokat.
