Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-29 / 152. szám

2

NÉPLAP

1954 JUNIUS 29, KEDD

A VÁiÁRLÓK TANÁCSÁRA

Irta: J. LOBZA,

Nagyszabású emlékünnepséget rendeztek Tiszucsécsén Móricz Zsigmond születésének 75. évfordulója alkalmából

a reutovi 9. számú áruház igazgatója.

Tavaly történt, az év végén. A vásárlókkal értekezletet tartottunk az áruházban, amelyen sok keserű panaszt hallottunk. A vásárlók joggal -bírálták az üzlet munkáját, panaszkodtak néhány kiszolgáló hanyag munkájára és arra, hogy nem elég bő a választék. Ugyanakkor az értekezlet résztvevői - sok hasznos tanácsot és útrrfutatást, sok értékes javaslatot adtak nekünk.

Az értekezlet döntő jelentőségű volt az áruforgalom további növelése,. az üzlet egész munkájának megjavítása szempontjából. Dolgozóink elhatározták, hogy a vásárolók kívánságainak megfelelően szervezik át munkájukat.

Az üzlet polcairól gyakran hiányoztak olyan áruk, amelyek igen nagy keresletnek örvendtek. Arra kellett tehát törekednünk, hogy bő választékkal elégíthessük ki 'az igényeket.

Az üzletben nem volt zöldséglés gyümölcsosztály. Elhatároztuk, jhogy ezeket az árukat is árusítani fogjuk. A Centroszojuz teliepén sózott uborkát, a moszkva- ■területi helyi piacok igazgatóságánál paradicsomot, az 1. számú hűtőháznál fagyasztott almát szegeztünk be.

A vásárlók az értekezleten ezt mondották: ..Az üzletben kevés a Ifűszer”. Valóban így volt. Hamarosan azonban fűszerekből is bő választék állt a fogyasztók- rendelkezésére. A moszkvai... * A. I. 'Mikojan“ élelmiszerkombináttól

feketeborsot és fahéjat, a szövetkezetektől pirospaprikát, tormát, mustárt, ecetet, a margaringyártói pedig majonézt kaptunk.

Nagyon keresett áru a kimért dzsem, a lekvár, a gyümölcs- és zöldségkonzerv is. Üzletünkben régebben úgyszólván nem lehetett ilyen árukat vásárolni. Most szerződést kötöttünk a Gyümölcsös Zöldségforgalmi Központ telepeivel, s elegendő mennyiségben kapunk ilyen árukat is.

A vásárlók kívánságainak megfelelően több sört, gyümölcsszörpöt, kvaszt és szirupot árusítunk.

Teljesítettük a vásárlók egy másik kívánságát is és nagyobb mennyiségben árusítunk tejterméket. A sajtot és a túrót a moszkvai tejipari üzemektől szerezzük be. Naponta több mint egy tonna túrót adunk el. — A „Sarló és kalapács'-kolhozzal kötött szerződés eredményeképpen megkezdtük a tej árusítását is. A kolhoz vállalta, hogy azokon a napokon, amikor teljesen kielégíti a hozzá tartozó orvosi- és gyermekintézmények igényeit és feleslege marad, tejet szállít üzletünknek.

Az üzlet elárusítóhelyiségében füzetek vannak, amelyekbe a vásárlók beírják az áruk minőségével és választékával kapcsolatos kívánságaikat. Az áruház dolgozói minden este összegyűlnek öt percre. Ekkor vitatjuk meg a napi munka eredményeit.

A papírgyiijtőhónap hírei

Megyeszerte nagy lendülettel ündult a papír és rongygyűjtés. |Sok vállalat elvégezte mgr- az iratselejtezést. Az iskolásfiatalok-, nak és úttörőknek is jelentős, .szerepük van eddigi eredményeinkben. Napról-napra egyre több diák keresi fel az átvevőhelyeket és régi, rossz tankönyvekkel, füzetekkel járul hozzá a 'papírgyűjtés sikeréhez.

Különösen szép eredményt értek el Nábrád községben, ahol a tavalyi iratselejtezést nem hajtották végre. A községi tanács

egyedül több mint 300 kg. papírt selejtezett ki. Lelkes munkát végeznek a fehérgyarmati járásban az állami gazdaság és termelőszövetkezet fiataljai is.

A MÉH-telepek közötti versenyben a nyíregyházi telep vezet 112 mázsa papír és 73 mázsa rongygyűjtéssel. Utána Kisvárda következik, ahol 17 mázsa papírt és 102 mázsa rongyot, Mátészalkán 20 mázsa papírt és 10 mázsa rongyot, Nyírbátorban 20 mázsa papírt és 5 mázsa rongyot, Vásárosnaményban pedig

Megnézzük, hogy milyen árut kell beszereznünk, mit kívánnak a vásárlók. Elmondom az eladóknak, hogy másnap és az elkövetkezendő napokban milyen árukat kapunk. Ezek a rövid értekezletek lehetővé teszik, hogy az eladók mindig tisztában legyenek az üzlet ügyeivel. Minden dolgozónk választ tud adni a vásárlóknak, hogy ilyen vagy olyan árukat mikor kezdünk ismét árusítani. Ez emeli a fogyasztók kiszolgálásának kultúráját. — Az utóbbi időben jóval több állandó vásárlónk van.

Dolgozóink iparkodásának eredményeképpen fél év alatt áruforgalmunk csaknem megkétszereződött. Jelentősen bővült az áruk választéka is.

Legnagyobb kitüntetés számunkra a vásárlók dicsérete. Az utóbbi időben pedig sok dicsérő szót kaptunk s a panaszok teljesen megszűntek.

A moszkvaiak felhívása új versenyszellemet ébresztett dolgozóinkban. Uj szocialista munkafelajánlásokat tettünk. Legkiválóbb elárusítónőnk, Scserba- kova elvtársnő példájára a többi elárusítók is több szakmát sajátítanak el. Különös figyelmet fordítunk a kereskedelem kultúrájának emelésére és az áruválaszték további bővítésére. Dolgozóink nem kímélik erejüket, hogy becsülettel teljesíthessék vállalt kötelezettségeiket.

13 mázsa papírt és 1 mázsa rongyot gyűjtöttek.

A MÉH Vállalatok országos versenyében Szabolcs megye a

24-i értékelés szerint papírgyűjtés terén a 7., rongyból pedig a

4. helyezést érte el. A kiemelt városok sorrendjében Nyíregyháza a 11. helyet foglalja el. — A MÉH Vállalat papírgyüjtési tervét eddig 31.3 százalékra, rongy- gyüjtési tervét pedig 38.5 százalékra teljesítette.

Vasárnap nagy ünnepre ébredtek a tiszacsécsei dolgozó parasztok. Már két héttel ezelőtt készültek erre a napra, hogy megemlékezzenek Tiszacsécse nagy fiának, Móricz Zsigmond születésének 75. évfordulójáról. A kora reggeli órákban fúvószenekarok, kultúrcsoportok hangos zenéje és éneke ébresztette a falut. A környező községek közül legkorábban érkeztek a hermánszegiek. Idős parasztemberekből alakított fúvószenekaruk régi szatmári dalokkal köszöntötte Tiszacsé- csét. A szomszéd falvakból autóbuszok, szekerek sora szállította az embereket.

Délelőtt 11 órakor egy kis márvány emléktáblával díszített nádfedeles ház, Móricz Zsigmond szülőháza előtt gyülekeztek az

emberek. A ház kerítését és fa- lát beborító nemzetiszínű drapérián helyezték el a nagy író képét. Itt, az író szülőháza előtt megépített emelvényen kezdődött meg az egész napot betöltő emlékünnepség. A községi és járási tanács elnökeinek bevezető szavai után dr. Raab László, a fehérgyarmati közgazdasági technikum tanára emlékezett meg Móricz Zsigmond munkásságáról.

Délután a falu szélén a híres tiszaháti füzesben mintegy 5.000 ember gyűlt össze. A’ szabadtéri színpadon a járás 14 legjobb kul- túrcsoportja szórakoztatta az ünnepség résztvevőit. Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig” című regényéből dramatizált színdarabot este a tiszaparton villany és tábortűz fénye mellett mutatták be.

Kulákokat ítéltek ei termelőszövetkezet elleni izgatás miatt

A napokban tárgyalta és hozott ítéletet a nyírbátori járásbíróság Jakab Andrásné kulákasszony ügyében. Jakab Andrásné 1953-ig a nyírbogát! termelőszövetkezetben húzódott meg. Ekkor felismerték a termelőszövetkezet tagjai és mint osztályidegent kizárták a teremelőszövetkezetből. Ettől az időtől kezdve Jakab Andrásné egyre nyíltabban izgatott a termelőszövetkezet ellen., szidalmazta az ott dolgozó tagokat, sőt egyszer arra is vetemedett, hogy a szövetkezet földjén dolgozó Fekete Jánosnét megtámadta. Ugyanakor a termelőszövetkezet földjét el akarta tulajdonítani.

A nyírbátori járásbíróság Jakab Andrásnét 1 évi 6 hónapi börtönbüntetésre, a közügyektől 3 évi eltiltásra és 500 forint vagyonelkobzásra ítélte. Az ítélet nem jogerős, a vád és védelem részéről is fellebbezést jelentettek be.

A kisvárdai járásbíróság is e hó végén tárgyalt és hozott ítéletet termelőszövetkezet elleni izgatás bűntette miatt.

A fővádlott Belinszki Lajos dögéi volt 32 holdas kulák, kinek a felszabadulás előtt cipőüzlete is volt.

Belinszki Lajos az elmúlt években ingatlanait felajánlotta az államnak és családjával együtt Miskolcra költözött. A házba ekkor az egyik volt cseléde költözött be, a melléképületeket pedig a községi tanács kiutalta a termelőszövetkezetnek. A kor- mányprogramm után Belinszkiék visszamentek Dögére. Volt gazdasági cselédjüket, ki a házban lakott, erőszakos úton kilakoltatták, ugyanakkor a termelőszövetkezetet is kiutasították az istállóból és a mellékhelyiségekből. — Ezért a kisvárdai járásbíróság Belinszki Lajost, ki előzetes' letartóztatásban volt, 2 év 6 havi börtönre, a közügyektől 3 évre való eltiltásra, 3.000 forint értékű vagyonának elkobzására és 2.000 forint pénzbüntetésre, feleségét Belinszki Lajosnét 1 évi börtönre,: a közügyektől 3 évre való eltiltásra, és 3.000 forint értékű vagyonának elkobzására, lányát 1 év 6 havi börtönre, 3.000 forint értékű vagyonának elkobzására, a közügyektől való 3 évi eltiltásra, és 2.000 forint pénzbüntetésre ítélte.

„&zemjmelüw?

Olyan nagy volt az átvonuló fel- leg, hogy az egész Erdőhátat betakarta. Tisztaberekét is. -Az eső már elállt, de az égen még mindég ott kavarog a szennyes felhők tömege. És olyan ez a fakó homályosság innen, a Tasnádi István bácsiék csepegő ereszű tornácáról nézve, mint éppen az a beszédtéma, amiről szó esik: a

babona világa.

Egyébként Tasnádi István 85 éves, alacsony, vékonytermetű ember. Az egesz község tartja róla, hogy tudálékos ember, sok mindenhez ért, amit nem tudnak már a „mai” fiatalok ... Nyolc holdja van a felszabadulás óta és a maga embere. Azelőtt mindég a másoké volt: urak cseléde. Most nagyon szereti a nyolc holdját, házát, portáját, amin nagy rend van és szép termést vár, sok ke- nyérnekvalót.

Előbb bizalmatlanul fogadott, végig-hosszig fürkészett tekintetével, dehát a tisztességes szándék mindég megoldja a nyelveket, eloszlatja a bizalmatlanságot. Még asszony lánya is elmosolyogta magát a nyárikonyha előtt, amikor azt mondja az apja: „Jól van na . .. beszélgessünk hát arrul a babonárul“. így ültünk le a tornácra egy hosszú kékszinű lócára.

— Csak azt mondom én megint, hogy nem hiszek semmiféle boszorkányságba — ismétli István bácsi.

— Akkor miért mondják a faluban, hogy maga sok mindent tud? Például meggyógyítani a szemmelvert gyermeket is.

Lábát kinyújtja ültében és a jobb vállát is megrántja amolyan hetyke, rátarti módra.

— Abban igen. Az igaz. Minthogy itt ülünk. De egyéb más ... az semmi.

— Hogy lehet szemmel verni a gyermeket?

Rövidre nyírt őszbajuszát elgondolkozva simogatja s babráló keze alatt elmosolyodik. Időette kucsmáját előrehúzza egész az orranyergére, majd hirtelen mozdulattal ismét hátraveti a tarkójára.

— Hm ... sokféle módja van anak, de csak egyéves korig lehet szemmel verni a gyermeket.

— Kik tudnak szemmel verni?

— Akinek a szemődöke össze van nőve. Vót nekem egy bátyám, a Bálint, annak is össze vót nőve a szemődöke, az is tudott. Szóval az ilyenek ... De magamagét is megveri a gyermek, ha nagyon néz valamit.

— És miről lehet megtudni a szemmel verést?

— Arrul, hogy az olyan gyermek se nem szopik, se nem hallgat, se nem alszik. Csak sír, meg sír. Az ürüléke meg olyan ződes színű, megfogja még a pelenkát is.

— Aztán maga megtudja gyógyítani az ilyen gyermeket?

Egy győztes hadvezérnek nem különb a tekintete, mint az öreg Tasnádi Istvánnak. Lábát vissza behúzza maga alá, kicsi termetét megfeszíti s a szemével nagyot hunyorít. Azt mondja:

— Felszabadítani... a veristül. Ez annak a gyógyítása.

— Az hogy van?

— Nem mondhatom,

— Miért?

— Ha szóval elárulom, elvesztettem a tudományt.

— Szeretném tudni.

— Én is úgy tanultam írás- bul...

— Meg van még az írás?

— Meg. •

— Mutassa meg.

— Uhm ... Nem tudom hun van. Elveszett, elhányódott vala- mék könyvbül.

— Tud írni Tasnádi bácsi?

— Hogyne tudnék.

— írja le akkor.

— Hüüm ... hüü-üüm ... — köhög így aprókat a torkát sikár- gatva. Aztán hirtelen levágja a fejét, elfordítja a tekintetét. — Nem látok má jól. A kezem is reszket.

— Mondja el akkor szóban.

— Minek kéne ez magának?'

— Fiatal nősember vagyok. Hasznát venném. Aztán másokon is segítenék arra, mifelénk.

Megfészkeli magát a lócán s kucsmáját megint a szemére húzza.

— Csinájják ezt sokféleképpen: ólomöntissel, szenesvízzel, rostával, meg a nehézség tuggya hogy. De egy se igaz az. Ez az igaz, ahogy én tudom. Csak a gyermek keresztnevit kell megkérdezni...

A fiatal asszonylánya — akinek a férje az állami gazdaságban dolgozik és jól keres — most eláll a tornáclábtól, ahová az előbb dől, aztán fordul egyet és indul be vissza az udvaron lévő nyárikonyhába. Tasnádi bácsi mintha megkönnyebbülne, amikor lánya ellép mellőlük. Elgondolkozva va- kargatja a tarkóját s fél szemmel

még az utcára is ki-kiles. Pedig nincs ott senki. Az előbb állt el az eső, ami nagy sárt csinált és még nem mozdultak ki az emberek.

— Azért tanítson meg rá.

— Na, nem bánom. Elmondom szórul-szóra — ezt mondja hirtelen hangját letompítva, szemét idegesen kapkodva, kicsi termetében még összébb húzva magát, aztán elkezdi a „varázsigét“: — Elindult hetvenhét ereszkedés. Szembetanájja a Jézus Krisztus. Azt mondja neki: „Hová mész te ereszkedés?” (Itt közbe kell mondani a gyermek keresztnevit, mongyuk, hogy János a gyermek.) „Megyek János teremtisedre”. „Ne meny te teremtisemre, hanem eriggy a Jordán vizéhez, ott ostromfa, egyél gyümőccsébül, igyál vizébül“. Ámen.

— Jönnek sokan panasszal Tasnádi bácsihoz?

Arcának vastag barázdái közé enyhe pirosság fut és mereven a tornácelőtti lugas zöld levelei közé fúrja tekintetét. Pedig nincs ott semmi, csak ahol a fürtök lesznek, apró sérgavirágok.

— Ezelőtt többen ... mostanába kevesebben. Okosodik a világ.

— És ki menjen a Jordánhoz? Hiszen az borzasztóan messze van.

— A nyomorúság. Mer hetvenhét nyomorúság van, amit eresz- kedisnek mondunk.

— Hogy?

— Hát a rák, a bélszakadás, a gyomorgörcs, a rosszbetegsíg, meg a többi. De hisz az orvosok mén jobban tuggyák ezt.

— És ha vissza jön a szülő, hogy nem használt semmit ez a tudomány?

Sapkáját megint feljebb tolja. Bakancsával alaktalan vonalakat húz a tornácföldjén. Sóhajt. Arcán, tekintetén, mindenén látszik: nehezére esik kimondani, amit most akar. Aztán mégis kimondja:

— Akkor ... akkor nem szemmel van verve, hanem beteg. Or- vosho kell vinni.

Ah. Ez hát a titok nyitja! Ha egy kicsi, ártatlan gyermek hosz- szan, keservesen sírt mert bántja, fáj valamije és a fájdalomtól s a sírás kimerültségétől önkéntelenül is elalszik, miután megijedt szülei kérlelve futottak Tasnádi Istvánhoz, akkor Tasnádi bácsi valóságos hős. Mindenttudó jótevő. S ha pedig tovább sír, nyügösködik a kicsi embervirág és a szülők megrémülve szaladnak vissza a „tudósemberhez”, hogy: Tasnádi'

bátyám segítsen, az isten áldja meg, kész a „bölcs” tanács: „Nem szemmel van az verve, hanem beteg. Orvosho kell vinni“. így pedig semmiképp nem eshetik csorba a tudálékosságon.

Amikor elköszönök Tasnádi Istvántól, a nap éppen abban a pillanatban repeszti szét magakörül a felleget. Sugarai bő fényességgel omlik szét mindenfelé s a lombos fák, kerítések, házak hosszú árnyékot szabnak a nap iránt. És olyanok ezek a. megbújt árnyékfoltok, mint a szemmelve- rés babonája. Olyan setétek, butítok, melyek az ember tudatát, értelmét áthatolhatatlan köddel veszik körül. Ezt a szellemet, ezt a „lelki táplálékot” adta Tasnádi Istvánnak a múlt rendszer: a testet. lelket megölő ostoba babonákat, a „szemmelverést“ ...

Asztalos Bálint,