Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-01 / 128. szám

'Üiláq fij^aíetái^dt zqjptiülfeitJk ! XI. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM ÁR4 5^ FILLER 1954 JUN1US 1> KEDD A mai számban ; A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa (1—5. o.) Válaszút (5—6 oldal) Gyorslista az I. Békekölcsön sorsolásának negyedik napjáról (6. oldal) A kongresszusi őrség eredményei az üzemekben. (6. oldal) Sport (8. oldal) A .Hagyiti* Parija Hl. kongresszusa Mátyás elvtárs szárászává Rákosi A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának hetedik napján, vasárnap délelőtt Apró Antal elvtárs, a Politikai Bizottság tag­ja nyitotta meg az ülést. Napi­renden volt a Magyar Dolgozók Pártja vezető szerveinek meg­választása. A választás titkosan folyt. A szavazás után szünet következett, majd a kongresszus Rákosi Má­tyás elvtárs elnöklésével foly­tatta tovább munkáját, A szavazatszedő bizottság ne­vében Mekis József elvtárs a kö­vetkezőkben tett jelentést a kongresszusnak: Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A Központi Vezetőség és a Re­víziós Bizottság tagjainak meg­választása is kifejezte azt a meg­bonthatatlan egységet, amely pártunkat mindig jellemezte és amely különösen a kongresszus előtti időben és a kongresszuson hatalmas mértékben megerősö­dött. (Taps.) A küldött elvtársak a párt tag­jainak százezrei nevében tettek most szavazatukkal hitet pártunk politikája és szilárd egysége mel­lett. Pártunk új Központi Veze­tőségét és a Központi Revíziós Bizottságot a kongresszus egy­hangúlag választotta meg. (A kül­döttek helyükről felállva tapsol­nak, felkiáltások: Éljen a párt, hurrá! Hurrá!) A szavazatszedő bizottság ösz- szeszámlálta a szavazatokat és megállapította, hogy 782 szava­zatot adtak le és mind a 782 ér­vényes. (Taps.) A Központi Vezetőség tagjai­nak, póttagjainak és a Központi Revíziós Bizottság tagjainak a kö­vetkező elvtársakat választotta meg a kongresszus: Tisztelt pártkongresszus! Kedves elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa befejezte mun­káját. Megvonta az elmúlt eszten­dők eredményeinek és hibáinak mérlegét: felvázolta a sikereket, melyeket a szocializmus építése terén, a dolgozó nép anyagi jólé­tének és kulturális színvonalának emelésében és nemzetünk foko­zódó egységének erősítésében el­értünk. A kongresszus megállapí­totta, hogy pártunk jó munkájá­nak eredményeképpen elmélyült népünk hazafisága, magasabbren- dű nemzetünk egysége, erős az ország, szilárdan megalapozott függetlensége. Szilárdabb lett a népi hatalom alapja, szorosabb a párt és a mun­kásosztály viszonya, erősödött a munkás-paraszt szövetség. A kongresszus e jelentős eredmé­nyek mellett, őszintén és nyíltan feltárta és bírálta a hibákat, me­lyeket az elmúlt évek folyamán pártpolitikánkban, gazdaságpoli­tikánkban — különösen az iparo­sítás túlzott ütemű fejlesztésével — elkövettünk, kidolgozta a hibák kijavításának módjait és meg­szabta a pártunk és népi demok­ráciánk előtt álló feladatokat. E feladatok között az első: — dolgozó népünk anyagi jólétének és kulturális színvonalának to­vábbi szakadatlan, következetes növelése. Ennek a növelésnek leg­fontosabb tényezője: a mezőgaz­daság fejlesztése, erre kell a párt és kormány erőit összpontosítani. A kongresszus meghatározta a második ötéves terv irányelveit és célul azt tűzte ki, hogy a má­sodik ötéves terv folyamán a nép­gazdaság egészében, tehát a me­zőgazdaságban is, rakjuk le a szo­cializmus alapjait. (Nagy taps.) A kongresszus feltárta az ál­lamigazgatás és a helyi tanácsok munkáinak eredményeit és hibáit, s kidolgozta a rendszabályokat, amelyek végrehajtása megerősíti a népi demokrácia államhatalmát, szilárdabbá teszi a munkás-pa­raszt szövetséget. A kongresszus új szervezeti szabályzatot fogadott el, amely pártunk fejlődésének megfelelően, fokozottabb követelményeket állít szervezeteink és tagságunk elé. A kongresszus ráirányította a fi­gyelmet arra, hogy fokoznunk kell az ifjúsággal való törődést, ennek megfelelően jobban kell tá­mogatnunk a Dolgozó Ifjúság Szö­vetségét, hogy több teret kell biz­tosítanunk a szocializmus építésé­ben, a népi demokrácia minden területén a dolgozó nőknek. Végül — célkitűzéseinknek megfelelően — a kongresszus alá­húzta, hogy pártunknak a legkö­zelebbi esztendőkben a falusi pártmunka megjavítására a leg­nagyobb súlyt kell helyeznie. A pártkongresszus határozata vég­rehajtásának döntő előfeltétele pártmunkánk általános megjaví­tása, biztosítása annak, hogy a vezetés a párt minden szervében kollektív legyen, hogy mindenütt érvényesüljön a kritika és önkri­tika és a pártdemokrácia szelle­me. Ez a legfőbb biztosítéka an­nak, hogy a párt és a munkásosz­tály viszonya, a munkás-paraszt szövetség még bensőségesebb, ösz- szeforrottabb, szilárdabb lesz. — Napról napra jobban el kell mé­lyíteni pártunk befolyását a dol­gozó tömegek közt, szilárdabbá kell minden módon tenni a párt, a kormány, a nép kapcsolatait. Pártunk minden tagja, de különö­sen kongresszusi küldötteink küzdjenek azért, hogy rajtuk ke­resztül célkitűzéseink a dolgozó milliók közös ügyévé váljanak. A kongresszus minden megnyil­vánulása azt mutatta, hogy pár­tunk és dolgozó népünk egysége­sen és összekovácsoltan támogat­ja a szocializmus további építé­sére vonatkozó terveinket. Meg­mutatta ezt nemcsak a kongresz- szusi küldöttek magatartása és hozzászólása, de a szocialista munkaversenynek az a növekvő lendülete, mely egyre fokozódott, amint pártkongresszusunk célki­tűzéseiről a dolgozó nép értesült. A tanácskozásainkkal párhuza­mosan folyó és egyre erőteljeseb­ben kibontakozó munkaverseny nemcsak arról tanúskodott, hogy az egész ország, az egész dolgozó nép feszült figyelemmel kísérte munkánkat, de alkotó megnyilvá­nulása annak a helyeslésnek, mely az üzemekben, bányákban, gépállomásokon, a falvakban és a munka minden frontján új válla­lásokra, új termelési sikerekre lelkesített. Ezek a megnyilvánulá­sok mutatják, hogy dolgozó né­pünk magáénak vallja és helyesli célkitűzéseinket, és azonnal ön­tevékenyen hozzálát sikeres meg­valósításukhoz. (Nagy taps.) A kongresszus menete nemcsak azt igazolta, hogy egységesen mö­göttünk áll és helyeslőén támogat bennünket a magyar dolgozó nép. Az elvtársak hallották 30 ország kommunista és munkáspártja kül­dötteinek felszólalását, köztük a hazánkat felszabadító hatalmas Szovjetunió dicső Kommunista Pártja képviselőjét (viharos taps, a kongresszus részvevői helyükről felállva, perceken át tapsolnak), Vorosilov elvtársat (ismét min­denki feláll, szűnni nem akaró taps, hurrá-kiáltások), akit a ma­gyar nép régen szívébe zárt; (Nagy taps.) A nagy kínai nép kommunista pártjának (nagy taps), az imperialisták ellen oly1 hősiesen harcoló koreai, vietnami dolgozóknak, a szocializmust oly sikeresen építő népi demokrati­kus országoknak küldötteit. (Na,gy taps.) Az öt világrész minden tájáról elküldték kongresszusunkra kép­viselőiket a testvérpártok, nem­csak azért, hogy szolidaritásukról biztosítsanak, hogy . közöljék, mennyire örülnek sikereinknek és további eredményeket kíván­janak jövendő munkánkhoz, ha­nem, hogy aláhúzzák szocialista építkezésünk nemzetközi jelentő­ségét is. A testvérpártok képviselői meg­győződhettek róla, hogy dolgozó népünk tudatában van annak* hogy hazánk szocialista építése elválaszthatatlanul összefügg nemcsak a felbecsülhetetlen, ál­landó segítséggel, melyben a Szovjetunió felszabadulásunk első napja óta országunkat részesíti,- nemcsak a népi demokráciák köl­csönös együttműködésével, de az egész világ dolgozóinak helyeslőj bátorító támogatásával is. (Taps.) Meggyőződhettek róla, hogy dol­gozó népünkben elevenen él á proletárnemzetköziség harcos szel­leme, hogy mindannyian tudjuk; szocialista építésünk ügye elvá­laszthatatlan az egész haladó em-J beriség ügyétől. (Taps.) Minden magyar dolgozó tudja azt is, hogy a magyar népi demokrácia, a szo­cialista építés minden sikere egy­ben hozzájárul a béke megvédé­séhez. A testvérpártok küldöttei rövid ittartózkodásuk alatt száz formában meggyőződhettek arról, hogy a magyar nép egységesen, szilárdan és elszántan áll őrt a béke frontjának rábízott szaka­szán! (Taps.) Nekünk alá kell húznunk, hogy a mi számunkra milyen új erő­forrást jelentett, amit annyi for­mában hallottunk e kongresszu­son, hogy szerte a világon, ahol az imperialista háborús gyújtoga­tok ellen, s a dolgozók felszaba­dításáért folyik a harc, mindenütt lelkes örömmel figyelik a mi szo­cialista építőmunkánk eredmé­nyeit, hogy sikereinkből bátorí­tást merítettek mindenütt a nép- szabadság katonái. Tudatosíta­nunk kell építőmunkánk nemzet­közi jelentőségét, azt, hogy ered­ményeink és hibáink egyaránt ki­hatnak a békéért, a népek szabad­(Folytatás a 2. oldalon) A Központi Vezetőség- tagjai Andícs Erzsébet Gerő Ernő Olt Károly Antal János Harustyák József Piros László Apró Antal Házi Árpád Pongrácz Kálmán Ács Ernő Hegedűs András itatkó Anna Ács Lajos Herczeg Ferenc Rákosi Mátyás Badari László Hébelt Ede Révai József Bata István Hidas István Rónai Sándor Benke Valéria *' Horváth Márton Schumett János Béréi Andor Juhász Imréné Suhajda József Biró Zoltán Kiss Árpád Szabó Ferenc Boldoczki János Kiss Károly Szabó István Boros Gergely Kovács István Szabó János Czottner Sándor Köböl József Szakali József Csergő János Matolcsi János Szalai Béla Dávid Ferenc Mekis József Szántó Zoltán Dögéi Imre Molnár Erik Szobek András Egry Gyula Molnár Imre Tausz János Erdey-Grúz Tibor Nagy Imre Vass Istvánné Farkas László Nagy József né Vas Zoltán Farkas Mihály Nagy Kálmán Vág völgyi Tibor Földvári Rudolf Nagy Mária Friss István Nógrádi Sándor “ _ , Gallé Ernő Non György Vlda Gyula Gáspár Sándor ifj. Nyers Rezső Zsofinyecz Mihály A Központi Vezetőség- póttagjai Bebrits Lajos Kaszapovics András Nezvál Ferenc Betlen Oszkár Kádas István Somogyi Antal Csikesz Józsefné Kónya Albert Szabó Gergely Czett József Losonczi Pál Toth Lajos Fehér Lajos Matusek Tivadar Vajdai Lajosne Gábri Mihály Molnár Ernő Valkó Márton A Központi Revíziós Bizottság tagjai Baranyai János Komócsin Zoltán Réti László Bogdán István Kristóf István Sebes István Győré József Kruzslák Béla Szabó László Keleti Ferenc Papp Imre Szűcs Lajos Fogácsás Antal A küldöttek ég vendégek felállnak, éljenzik győzelmeink szervezőjét, a Magyar Dolgozók Pártját. Hosszú percekig zúg a taps, a hurrá. Hosszontartó, szűnni nem akaró taps, éljenzés kö­szönti az új Központi Vezetőséget. Ezután Rákosi Mátyás elvtárs, a Központi Vezetőség első titkára mondott ünnepi zárószót. A Központi Revíziós Bizottság ülése A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán megválasztott Központi Revíziós Bizottság megtartotta első ülését. A Központi Revíziós Bizottság elnökéül Kristóf István elvtársat választotta meg. ’ r A Magyar Dolgozók Párt ja Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszu­sán megválasztott Központi Vezetőség megtar­totta első ülését, amelyen egyhangúlag a követ­kező határozatokat hozta: A Politikai Bizottság kilenc tagból és két póttagból álljon. A Politikai Bizottság tagjai: Rákosi Má­tyás, Nagy Imre, Gerő Ernő, Farkas Mihály, ács Lajos, Hidas István. Apró Antal, Hegedűs András, Szalai Béla elvtársak; póttagjai Bata István és Mekis József elvtársak. A Központi Vezetőség öt tagból álló Tit­kárságot választott. A Központi Vezetőség Titkárságának tagjai: Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, Ács Lajos, Vég Béla és Matolcsi János elvtársak. A Központi Vezetőség megválasztotta a Központi Vezetőség első titkárát, Rákosi Má­tyás elvtársat. A Központi Vezetőség megválasztotta a Központi Ellenőrző Bizottságot, melynek tagjai: Alapi Gyula,, Asztalos Géza, Ács Ferenc, Daczó József, Dögéi Imre, Hajdú József, Házi Árpád, Kiss Károly, Konok Ferenc, Maróti Károly, Nezvál Ferenc elvtársak; póttagjai: Bemát Lászloné és Péteri István elvtársak, A Központi Ellenőrző Bizottság elnöke; Kiss Károly elvtárs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom