Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

NÉPLAP 6 1954 MÁJUS 1, SZOMBAT Levél Ary Zsigmondnéhoz, a tyukodi Előre tsz.-be Kedves Ary né! Hallottam, hogy a Néplap múlt vasárnapi számában levele jelent meg, amelyben arról ír, hogy sze­retne megismerkedni egy termelő­szövetkezeti fejőnővel és szívesen versenyre is kelne vele. Először is el . kell mondanom, hogy ezt a hírt az újságból a szö­vetkezetünk párttitkára, Kovács János olvasta el nekem. Ezt a le­velet is más írja helyettem. Ami­kor iskolába kellett volna járnom, abban az időben a Lichtmann- tanyán voltunk cselédek. Jó na­gyocska leány voltam már, ami­kor apám beadott az iskolába. A tanító az első naptól kezdve a lakására küldött takarítani, meg egyéb munkát végezni. Így ment cl a tél. Én egy betűt nem tanul­tam meg. Apám tavasszal meg­tudta, hogy cn az iskola helyett a tanítóhoz járok takarítani. Csali ennyit mondott: „Inkább nekünk dolgozol, mint másnak.‘‘ — Ettől kezdve engem nem engedett isko­lába. így indultam el az életbe. A to­vábbit már, úgy hiszem, nem kell elmondanom, hogy az otthoni ta­karítás után rövidesen követke­zett az úraság földjén való mun­ka. Huszonnégy éves koromban, 1935-ben kerültem össze a férjem­mel. Utána hol itt, hol ott sze­gődtünk be. Voltunk tehenészek a berkeszi V-ay grófoknál, próbál­koztunk Ibrányban is. Az egyik tizenkilenc volt, a másik egy híján húsz.. EZERKILENCSZÁZNEGYVEN- ÖTBEN 3 hold földet kaptunk. A családunk növekedett, ma már hét élő gyermekem van. A három hold föld mellett egyéb munkát is kellett végezni a megélheté­sünkhöz, A férjem már régen mondogatta, hogy ő szeretne új­ra tehenek mellett dolgozni. Ma már nem úgy van, mint régen, hogy az ember akármennyit dol­gozik, a bére csak annyi marad. Nehogy azt higyjék a fiatal tehe­nészek, hogy az uraságoknál lehe­tett rosszul és keveset dolgozni. Aki úgy gondolta, annak hamar kitelt az esztendő. Szóval a fér­jemmel mindig nézegettük itt a helybeli Új Barázda tsz. tehené­szetét és el-elmondtuk egymás között, ha mi azt a kezünkbe ve­hetnénk, majd megmutatnánk. — Láttuk, hogy a termelőszövetke­zet tehenésze egyáltalán nem ta­karította a múlt nyáron a tehene­ket. A férjem már nem tűrhette, — pedig akkor még semmi kö­zünk nem volt a tehenekhez, — odament és megszólította. Az ak­kori gondozók csak kinevették a férjemet. A szövetkezet vezetősége is tu­domást szerzett szándékunkról. Ezév március elején megkérdez­ték tőlünk: nem lépnénk-e be a szövetkezetbe. Azzal a kikötéssel, kevés gondolkodás után, hogy mi lehetünk a tehenészek, aláírta a férjem a belépési nyilatkozatot. Huszonhét darab szarvasmarhát bíztak ránk, ebből 15 darab . te­hén.. Jelenleg tizenegyet fejünk. Két hónapja dolgozunk a szövét- kezetben, nagy eredményekről még nem számolhatunk be. AMIKOR átvettük az állatokat, a sok trágyában, pocsolyában va­ló állástól a körömközé már mindegyiknek ki volt pálva, egy része már sántított is. Első mun­kánk volt, hogy az állások gödreit feltöltöttük, ugyancsak rendbe­hoztuk az istálló és a kút környé­két is. A férjem ázt mondotta: salak kellene. Azt válaszolták, hogy azt csak Nyíregyházáról le­het szállítani, de az meg sokba kerül. Erre mi kértünk íogátot és elmentünk a községi' tanácshoz, az iskolaudvarra, s mái js vdjtt sa­lak. A vezetőség látta, hogy mi milyen iparkodással fogtunk a munkához, attól kezdve minden segítséget megadnak, amit csak kérünk. Hetekig dolgoztunk, szinte éjjel- nappal, míg a tetvektől és a kosz­tól megtisztítottuk a teheneket. Most már minden nap bőséges alomba tisztán, nyugodtan pihen­nek a tehenek. Háromszor na­ponta, pontos időközökben végez­zük az etetést, itatást. Reggel 3 óra—fél 4 között megkapják a tehenek az első széna-adagot. Ez idő alatt kihordjuk a trágyát és megtakarítjuk a teheneket, meg­mossuk a farkukat. A második adásnál következik a fejés. Fejes után kapnak a tehenek silót, így a siló szaga nem járja át a tejet. Majd itatás után istálló-rendet csinálunk. Ilyenkor én már haza­megyek, mert ébrednek a gyere­kek, igaz, a legnagyobb kislá­nyom többnyire akkor már fel­kel, amikor én elmegyek. Délben egy kis szénát adunk a teheneknek és megitatjuk. A dél­utáni etetést félnégykor kezdjük. Az etetés és fejés ugyanúgy megy, mint reggel. Én hat—nyolc órát töltök . naponta a tehenészetben. A férjem többet. KÉT HÓNAPPAL ezelőtt is, mint most, 11 darab tehén volt fejős. Akkor 30 liter tejet fejtünk az első napokban. Azóta ezt a mennyiséget megdupláztuk. Volt olyan nap is már, amikor 65 litert fejtünk. Most néhány literrel visz- szaestünk, mert új silót bontot­tunk és gondatlanul volt elké­szítve, sok benne a föld, egy ré­sze pedig penészes is. Ha meg­foghatjuk a zöldtakarmányt, utá­na bevezetjük a háromszori fejést is. Néhány darab tehenünket ki kell cserélnünk jobb fejősre, amit már a vezetőség, is megígért. Röviden elmondva, mi így dol­gozunk. Szeretném, ha Aryné is megírná részletesen, hogyan dol­gozik, milyen eredményei van­nak. Én szívesen leszek a ver­senytársa. Versenyünket én úgy látnám helyesnek, hogy egy-egy tehén után ki fej több tejet, ki nevel fel több borjút a tehenek számához viszonyítva és ki tartja rendbe jobban az istállóját. Még annyit elmondok, hogy alig vár­juk már az urammal, hogy ki­menjenek a tehenek a legelőre és kimeszelhessük az istállót. Ha így jónak látja a verseny­zést, válaszoljon. Ha versenytár­sak leszünk, akkor minden hónap elején értesítjük egymást, hogy milyen eredményeket értünk el. Várom válaszát. Barkaszi Jánosnc, t :i besztercei Uj Barázda tsz. íejőnője. Jfiáim else je előtt Megyénk asszonyai lelkesen ké­szültek május 1 megünneplésére. Tiszavasváriban a Vasvári Pál Termelőszövetkezet, asszonyai szín? darabot , adnak elő. »A tuzséri MNDSZ-asszonyck vállalták, hogy a munkások .nagy ünnepére fel­díszítik a? egész községet. Ugyan­ezt vállalták . Kájlósemjénben, Balkányban és Nyírbátorban is. Kisvárdán pettyes kendőben vo­nulnak fel' az asszonyok, a kis­gyermekes anyák pedig gyerek­kocsival a gyermekükkel együtt. A japán nőknek ma igen nehéz az életük. Szívesen dolgoznának, hogy segítsenek családjukon, de erre alig- van lehetőségük. S ha — a férfiaknál jóval kevesebb bért — mégis .munkát kapnak, legnagyobb gondjuk az, hogyan helyezzék el gyermeküket. A szakszervezetek fenntartanak ugyan néhány, napközi otthont, ds ez távolról sem elég. Japánban nem tudják a nők, hogyan neve­lik fel gyermekeiket. * A Daily Worker riportsorozatot indított arról, hogyan küzdenek az angol asszonyok az egyre nö­vekedő drágasággal. Egy essexi műszaki dolgozó felesége a kö­Magukénak érzik ezt az üniiepet asszonyaink. A gyárakban, üze­mekben a kongresszusi verseny­nyel kapcsolták össze május 1-i ünneplésüket. A tuzséri asszo­nyok szorgalmasan vetik a kuko­ricát, kapálják a szőlőt. Fényes- litkén 30 asszony vesz részt a ta­vaszi munkák végzésében. Lelke­sen vonulnak fel Nyíregyháza asszonyai is a mai napon, — nem­csak az üzemekben dolgozók, a háziasszonyok is. Angel Ferencné megyei okt. felelős. vetkezőkben számol be súlyos háztartási gondjairól: Férjem he­tenként kapja a fizetését. Pontos háztartási könyvet vezetek, min­den penny kiadást beírok. Néha azt gondolom, rosszul osztom be a pénzemet, ezért fogy el 4—5 nap alatt. A fizetés előtti napo­kon, szerdán és csütörtökön a legnagyobb gond számomra, ho­gyan vegyek ennivalót két kis­gyermekemnek. De lehet-e job­ban beosztani a pénzt, amikor úgyszólván hétről hétre .emelked­nek az élelmiszerárak és férjem fizetésének a felét kiadom lak-' bérre, gázra, villanyra, — mielőtt még egy falat ennivalót vennék... Rcceplek Füstölthúsleves. A levet, amelyben a iüstölthúst, va-ffY a. sonkát főztük, leszűrjük, s ha eós. vízzel hígítjuk, félkanál zsírból, egy kanál lisztből ké­szült rántással berántjuk. Rövid ideig forraljuk. Amikor a tűzről _ levettük, belekeverünk egv-két deci tejfelt. Ap­róra vagdalt maradék füstölthússal éis pirított zsemlyekockával tálaljuk. Almás rizs. A rizst megfőzzük vaní­liás tejben, ha félig főtt a- rizs. bele­teszünk apróra, vagdalt hámozott ai- madarabokat, reszelt citromhéjat és ízlés szerint cukrot. Aki kedveli, a vanília helyett fahéjat tehet bele. pereckék teához. 14 deka vajat. 18 deka lisztet. 10 és fél deka cukrot, kevés citromszelét héját deszkán egy tojás sárgájával összekeverjük. Apró nereceket formálunk belőle, tojásfehér­jével megkenjük, sülőlapra helyezzük 5*3 tfzép eátgára sütjük. HASZNOS TUDNIVALÓK: Érdes és vörös kézbőr puhitása. Ke­verjünk össze 1 dekagramm boraxot, 10 dekagram glicerint. 10 deka­gramm rózsavizet. Ezzel az oldattal kenjük be a kezünket reggel és e?‘e. Rövid idei használat után a kéz puha sírna lesz. s a vörösség is elmúlik róla. Kopott linóleum javítása. Dörzsöl­jük be a kopott részt eg.yrtisz olaj. 18 rész tűzön olvasztott paralin ce 4 rész petróleumból álló keverékkel. Elhomályosodott csiszolt üve« tisztí­tása. Mártsunk egy kefét jól megsó­zott vízbe és dörzsöljük vele erősen az üveget. Olyan lesz mint újkorá­ban. Antilopbőr tisztítása. Dörzsöljük be a foltos helyeket éterrel, ha ez nem áll rendelkezésünkre, benzinnel is tisz­títhatjuk. Mikór kiszáradt, puha. drót­kefével keféljük át, hogy bolyhos le­gyen. Asszonyhírek a világból Cjjjerniekeku eh, úttörőknek A hiú király Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egy szegény ember. Volt annak három fia. Egyszer a király kihir- detteti az egész országban, hogy annak adja a lányát, aki előtte olyat tud mondani, amit ő nem hisz el. Meghallja ezt a szegény ember legöregebb fia, akit Péternek hív­tak, kapja, fogja, elmegy a király­hoz. Megmondja egy szolgának, hogy ő beszélni akar a király- lyal. A király mindjárt gondolta, hogy mit akar a legény, de nem szólt senkinek: csak azt paran­csolta, hogy eresszék be tüstént azt a legényt. Mert akkor már annyi királyfi, meg isten tudja micsoda nagy úr megfordult a király előtt, mint a csillag az égen, mint a fűszál a réten, — s mind a királykisasz- szonyt akarta elvenni. — Jó napot adjon isten, király uram! — Adjon isten neked is, fiam? Mi járatban vagy? — Én bizony házasodni akarok, uram király! — Jól van, fiam, hát aztán mire vinnéd az asszonyt? — Tudja az isten! Majd csak eltartanám valahogy. Van háza az apámnak, meg egy kis födje is. — Elhiszem, fiam, — mondja a király. — Aztán meg van három darab marhánk is. — Azt is elhiszem. — Most nemrégiben a trágya annyira meggyűlt az udvarunkon, hogy már nem fértünk tőle. — Elhiszem ... — Egyszer azt mondja az apánk: „Fiaim, hordjátok ki ezt a trágyát arra a kis földre, majd talán használ neki valamit.“ — Elhiszem. — Mink aztán kihordjuk a trá­gyát három hétig két kocsin. — Elhiszem. — Hanem tévedésből a szom­széd földjére hordtuk ki mind egy szálig. — Elhiszem. — Mikor ez is megvolt, haza­mentem, megmondtam az apám­nak. — Elhiszem. — Akkor aztán én, az édes­apám, meg a két kisebb testvé­rem, úgy négyccskcn, kimentünk a földünkre. — Elhiszem. — Aztán megfogtuk a szomszé­dunk földjének a négy sarkát, felemeltük, mint az asztalterítőt szokás és a trágyát róla a mi föl­dünkre fordítottuk. — Elhiszem. — Aztán a földünket teleszó*? tűk fűmaggal. — Elhiszem. — Aztán olyan sűrű erdő nőtt rajta, hogy ki látott olyat, ki nem. — Elhiszem. — Az apám aztán sajnálta ki­vágatni a gyönyörű fákat: hát vett egy falka disznót. — Elhiszem. — Aztán a fölséged öregapját megfogadta kanásznak! — Hazudsz! akaszt...! — ha­nem a királynak hirtelen eszébe jutott a fogadása. Mit tehetett, rögtön papot, jegyzőt hivatott, a szegény ember fiával összeadta a lányát. Csaptak akkora lakodal­mat, hogy hét országra szólt a híre: még az árva gyermekeknek is akkora kalácsot adtak a kezé­be, mint a karom: volt lé, meg lé, hát még a sok hús nélkül való 1c! Gallér híján köpönyeg, Hazudtam, mert volt kinek. A nyíregyházi ünnepi felvonulás előkészületei A nyíregyházi üzemek, vállala­tok, hivatalok és iskolák szín­pompás felvonulással készülnek az ünnepre. A felvonulás gyüle­kezési helye a Búza-tér. A ter­melőszövetkezeti csoportok és ta­nyabokrok a Széna-téren gyüle­keznek. Gyülekezés a Búza-téren kilenc órakor. Féltízkor megkez­dődik a felvonulás. Útiránya: Búza-tér, Beloiannisz-tér, a városi tanács előtt egész a megyei párt-“ bizottságig, ahonnan a csoportok az Iskola-utca, Kalinin-, Széche­nyi és Egyház-utca felé elvonul- nak. A felvonuló csapatokat a Kos- suth-téren felállított dísztribün előtt a honvédség és a MÁV, fúvószenekarának indulói üdvöz- lik. Vasárnap ifjúsági találkozó a Sóstón Nagy ifjúsági találkozó lesz va­sárnap a Sóstón. Rendezése egy­beesik a Sóstó megnyitásá­val. — Változatos kultúr- és sportműsor- gondoskodik a fiata­lok egésznapos szórakozásáról. — Délelőtt a honvédség fúvószene­kara ad szórakoztató zenét és 10 órakor kezdődik a megnyitó ün­nepség. Ezután sportműsor kö­vetkezik, amely délután lóver­Kiliinlelések MSZT-ben A Magyar-Szovjet Társaság megyei vezetősége az MSZT-ben végzett jó munkája elismeréséül kitüntetésben részesíti a követ­kező elvtársakat. Ezüstkoszorús jelvényt kaptak: Zsenyei Károly, Jéke község, MSZT-titkár, megyei választmá­nyi tag. Gönczi Ferenc tiszalöki MSZT járási titkár. Bronzkoszorús jelvényt kaptak: Gellén Imre MSZT megyei szer­vező titkár, Kozák Ferenc, Bara­bás, orosznyelv-szakos tanár, Balogh Ferenc, Kántorjánosi alapszervezeti , titkár, Méndi sennyel és röplabdabemutatóval fejeződik be. Négy órától a me­gye legjobb kultúrcsoportjai szó­rakoztatják az érdeklődőket, a gyerekek pedig bábszínház-elő­adásban gyönyörködhetnek. Az egésznapos változatos szóra­kozást esti tábortűz és tűzijáték, végül pedig reggelig tartó tán* zárja be. végzett kiváló munkáért Gyula, kemecsei járási vezetőség elnöke, Horváth Iván, Tiszalöki Kordélyos V. MSZT titkár, Né­meth Róza Tiszavasvári, Alka­loida üzemi alapszervezet gazda­sági vezetője, Dombránszki Já- nosné Búj, alapszervezeti titkár, Kotricz János Balsa, alapszerve­zeti titkár, Csatkó István Por- csalma, alapszervezeti titkár, Kál­lai Ferenc Nagykálló, gimnáziumi tanár, alapszervezeti kultúrfele- lős, Sallai Ernő Nyírbátor, alap­szervezeti gazdaság vezetője, Zempléni Zoltán Nyírgyulaj, alap­szervezeti titkár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom