Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-12 / 111. szám

NÉPLAP 1954 MÁJUS 12, SZERDA TISZAPARTI BESZÉLGETÉS Uj leletekre bukkantak a szovjet archeológusok Az utóbbi időben a szovjet archeológia nagy, tudományos je­lentőségű leletekkel gazdagodott. Nagy ér­deklődésre tartanak számot a Krímben, Bahcsiszeráj közelé­ben feltárt' paleolit­korból származó te­metkezési helyek, ahol embercsontokat és koponyát találtak. A kiásott csontok olyan embertípus ma­radványai, amely egyesíti magában a neandervölgyi és a mai ember vonásait. Ez a lelet fontos ma­gyarázatokat nyújt a mai embertípus ki­alakulására vonatko­zólag. A szovjet régészek nagy munkát végez­tek a szláv népek történetének tanul­mányozása terén. Pél­dául Novgorodban, e régi orosz kereskedel­mi központban vég­zett ásatások lehető­vé teszik az Oroszor­szág déli és északi vidékei közti régi gaz­dasági és politikai kapcsolatok kutatá­sát. Az OS2SzSzK-ban, Közép-Ázsiában s a Kaukázusontúl talált régészeti leletek azt mutatják, hogy a Szovjetunió területét benépesítő ősrégi né­pek gazdag, eredeti kultúrával rendelkez­tek. Az utóbbi idők ré­gészeti kutatásainak eredményeit május 7-én megvitatták a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája el­nökségének ülésén. —' Az elfogadott határo­zat rámutat: ezek a leletek lehetőséget adnak arra, hogy új fényben világítsák meg a Szovjetunió népei őstörténetének különböző időszakait; Szoros kapcsolatban a tömegekkel (Egy kerületi instruktor feljegyzéseiből) Irta: A. SPUNTOV instruktor. Ünnep volt a Tiszaparton. Az exkavátorok, dömperek, földnye­sők pihentek, a kotróhajók zászló­díszben nyugodtak a vizen, az emberek ünneplőruhába, fehér ingbe öltöztek. A Tiszalöki Duz­zasztóművet avatták. Az ünneplők seregében mun­kásokkal, parasztokkal beszélget­tünk. Hétköznapi dolgokról. De ezért senki ne haragudjon. Hi­szen a mi ünnepnapjainkat éppen a hétköznapok szülik .; * • Ferenchegyi Antal vezető kot­rómesterrel a hajósbecsületről be­szélgettünk. Körülbelül ez a kép elevenedett meg előttünk az el­hangzott szavak nyomán: ^.Feb­ruár elején dermesztő fagy szorí­totta. bilincsbe a Tisza vizét. Hat­van centiméterre nőtt a jég. Mind a három szívó-kotró és a lapátos kotró is befagyott. Egyetlen mil­limétert sem mozdulhattak előre a hajók, recsegve-ropogva szilár­dult meg körülöttük a jégpáncél. Teleki főmérnök és Kovács fő­építésvezető aggódva siettek a „November 7“ fedélzetére, Ferenc­hegyi kotrómesterhez. — Mit lehet csinálni, Ferenc­hegyi elvtárs? Hogyan avatunk tavasszal? A kotrómester nem válaszolt, a jeget nézte. — Gondolkodom rajta. Majd megmondom;:; Gondolkodni kezdett. Nem egye­dül, segítségül hívta a „Torontói“ öreg kotrómesterét, akinek negy­venegy esztendős folyami szolgá­lat van már a háta mögött, segít­ségül hívta a hajó kommunistáit, Berényi Andrást, Meleg Andrást, Ezer Mihályt, Tamás Györgyöt. S mire új reggelre szürkült a téli, februári ég, készen voltak a terv­vel. Taggyűlés elé vitték. Ott volt az építkezés valamennyi kommu­nistája. Ferenchegyi szólásra jelentke­zett: — A kotrást folytatjuk. Az emberek felmorajlottak, so­kan előrehajoltak, mintha rosszul hallották volna a szavakat. Ki hallott még ilyet? Hát hol akar ez kotorni? Mégha ott lennének a kotrási helyen, de jó párszáz mé­terre fagytak be tőle ::: Szóval valóságos vihart kavart a beje­lentés és még a vezetőknek is vi- szolyogni kezdett a hátuk. A fe­lelősség ::; Ferenchegyi nyugodtan foly­tatta: — Nem úgy dolgozunk, mint eddig, külön-külön, hanem min­den hajós együtt. Először a No­vember 7-et visszük a pillér mellé kotrani, aztán az Április 4-et s így sorra a többit. Ha kell, méte­renként vágjuk magunkat előre a jégben és a kotróhelyet is meg­tisztítjuk! A hajósok valamennyien helye­selték az elgondolást, támogatták a javaslatot. Nem közülük való volt, aki közbeszólt: — És ha jön a zajlás, akkor mi lesz? Pozdorjává zúzza a hajókat! Ferenchegyi erre is megfelelt: — A pillérek s mögé láncoljuk magunkat! A munka megkezdődött. Centi­méterről centiméterre, méterről méterre vágták magukat előre a hatvancentiméteres jégben. Csi­korgó fagy volt, testet-lelket der­mesztő hideg s úgy érezték, hogy a hajó soha nem ér a pillér alá, ahol kotorni kell. Mégiscsak oda­ért s ott aztán nagy térséget kezd­tek tisztítani a kotróhely számá­ra. A felvágott jégtáblákat vagy a jég alá túrták, vagy kivonszol­Igen élénk hangversenyélet volt az elmúlt napokban váro­sunkban. Május 5-én este Marssó József, az Áll. Zeneiskola he­gedűtanára adott önálló hegedű­estet, igen szép sikerrel és nagy érdeklődés mellett. Május 7-én és 8-án Svéd Sán­dor és Raffai Erzsi adtak zsúfolt házak mellett hangversenyt, melyen szintén közreműködtek a ták a partra. Testet hasogató munka volt, teljes szívet követelt. S az egyik alkonyaira kész lett az első hajó, a November 7 kotró­helye, másnap működésbe léphe­tett a szívócső ... azaz! Mire felvirradt, újra jég borította a helyet, amit előző nap megtisztítottak. A hajósok szürke ábrázattal álltak s egy szót sem szóltak. Csak forrt ben­nük a méreg. Ferenchegyi hozzá­juk lépett: — Miért nem dolgoztok, elv­társak? Valaki a jégre intett, aztán va­laki meg felcsattant kirobbanó nagy indulattal: — Nem dolgozunk! Újra, meg újra befagyunk, csak gyötrődünk itt hiába! Ott fenn — intett az iroda felé — nem vállalják a fe­lelősséget és mi vállaljuk? Ferenchegyi ránézett: — Igen, mi vállaljuk! Mi va­gyunk a hajósok! S azzal máris beleugrott a csó­nakba, nekidurta a ladik orrát a friss jégtükörnek, törni-zúzni kezdte. A többiek lassan, aztán egyre hevesebben követni kezd­ték ::: S így folyt a munka. Ha újra­fagyott a jég, újra törték, de a kotrás megkezdődött, egyre mé­lyült, tisztult a meder, hogy ta­vasszal avatás lehessen, s megtel­jen a Keleti Főcsatorna ..; S mintha a természettel való bir­kózás megnövelte volna a hajó­sok erejét. Az előirányzott 71.000 köbméter föld helyett 124.000 köb­métert kotortak ki február 1-től március 30-ig .. * Körülbelül eddig tartott a be­szélgetés. Aztán nem folytattuk, mert odajött Ferenchegyi elvtárs felesége, aki az avatás ünnepére utazott le férjéhez Pesterzsébet­ről. Az otthoni dolgokra terelő­dött a szó. Ferenchegyiné fény­képet vett elő, — családi képet. Kiderült: öt gyermekük van. A kotrómester rámutatott egy kacagóarcú, pösze fiúcskára a ké­pen: — ő is hajós lesz. * A parton, néhány méterre a duzzasztóműtől, tiszalöki parasz­tok beszélgettek. A Bocskai-utcai Csikós József, D. Nagy József, Szakács István, meg a tanácsel­nök, Kiss Miklós. Nézték a lusta hullámokkal hömpölygő folyót s a víz régi em­lékeket ébresztgetett bennük. — Halljátok, — szólt a tanács­elnök, — én már 37-ben cipeltem a larseneket. — Amiket benőtt a fű? — Én is cipeltem, — élénkült meg a kistermetű, zömök Szakács István, — az egyik szétzúzta a lábujjamat, a fene ette volna meg.;.! — Hogy hangoskodtak, — ve­szi át újra a szót a tanácselnök, — hogy így, meg úgy, erőművet, meg csatornát építenek nekünk Horthyék, de mi tudtuk, hogy maszlag az egész, hiába cipeltet- ték velünk ínségmunkában a lar­seneket. Hiszen a képviselő, a 2000 holdas báró Vay Miklós el­lene volt mindenféle csatorná­nak. Félt, hogy az ő kétezer hold­jából hasad ki a csatorna helye... — Aztán 40-ben már vitték is vissza a vasat, amit a partra hordtunk. — Azt mondták, hogy kölcsön­be viszik. — Kisfenét, kölcsönbe! Ágyút, meg tankot öntöttek az erőmű­vünkből az urak! — csattant fel Zeneiskola kiváló művésztanárai: Straky Tibor és Marssó József. Május 10-én a Budapesti Fú­vósötös vendégszerepeit váro­sunkban. A lelkes, de számbeli­leg elég kicsiny közönség mele­gen ünnepelte az európai hírű és Erkel-díjjal kitüntetett együt­test. Csodás összjátékuk sokáig emlékezetében marad a hallga­tóságnak. Kár, hogy a gyenge Csikós József, aki eddig inkább hallgatott, s csak a vizet nézte. Mert valahogy nemcsak a víz ör­vénylett, hanem az ő lelke is. Mint általában minden tiszalöki ember lelke. Hát hogyne! Az ő apját annakidején a prolinép bí­rónak választotta, pedig nincste­len volt. Aztán akkor erősen har­colt az öreg a csatornáért, dehát megbuktatta Vay Miklós, meg a kormány, — ahogy mondja. Nemzedékek ették az ínséges, aszályos kenyeret, s most meg ime, mintha csak álom lenne, itt a víz a lába előtt. Kár, hogy az öreg nem tud már kijönni meg­nézni. Dehát itt van ő, meg a fia, meg az unokái. •.: Föld is van, amit öntözni le­het, sok. Sok föld, együtt az Új Élet szövetkezetben. Van 400 hold használhatatlan szikes rétjük, — ott akár rizsét, akár dús takar­mányt termelhetnek. — Hallom, már egyéni parasz­tok is igényeltek öntözéses földet, — fordult az elnök felé. — Szentesi Jani, Krutai Pál, Fekete Lajos. Hét holdat kaptak, kertészetet létesítenek közösen, összefogva. Az Új Élet adott ne­kik kölcsönbe melegágyi ablakke­reteket. — Az anyja táplálja a gyere­keket? — szólt valaki közbe ne­vetve. — Ki tudja ; ; — válaszolt az elnök. Merthogy azt mondják, hogy a víz nemcsak a földet táplálja, ha­nem az emberi lelkeket, szíveket is jobban összehozza. Néztük az ég felé törő szép tornyokat, a súlyos, tekintélyes zsilipvasakat. — Jó munka ;:: becsületes ;:: S ahogy ott hallgattunk, meg beszélgettünk, hol hangosan, hol csak csendben a magunk leikével, papírt zörrentett meg mellettünk Csikós József. És anélkül, hogy valaki kérte volna rá, már olvas­ta is azoknak a tiszalöki parasz­toknak a neveit, akik egészévi sertésbeadási kötelezettségüknek eleget tettek. Páll Bálint, idős Ma­rozs István, ifjú Páll Bálint, Bol­gár Sándor, Kardos József, Béréi József neveit tudtuk hirtelen meg­jegyezni. De többen is vannak. Nem olvasta túlságosan hango­san Csikós József, a begyűjtési állandó bizottság elnöke ezeket a neveket, de érezhető volt hangjá­ból, minden szavából, hogy most az előbbi, munkások munkáját di­csérő szavakra válaszol: mi is tud­juk, mi a kötelességünk! # A beszélgetés megszakadt. Min­denki a zsilipekre nézett. A nagy vastömb méltóságteljesen, szem­mel alig láthatóan süllyedni kez­dett, hogy elzárja a Tisza folyá­sát, felduzzassza a vizet a Keleti Főcsatornába. A zsilip elérte a Tiszát, örvény­leni. kavarogni kezdett, s habot vert a víz. Egy hang messzehangzóan kiál­tott: — Ebben a pillanatban megkez­dődött a Tisza vizének duzzasz­tása! Emelkedni kezdett a víz, s fel­csendültek az Internacionálé hangjai. Ferenchegyi elvtárs ki­egyenesedett, hajós sapkájához, tisztelgésre emelte kezét. Csikós Józsefek levették a kalapjukat. Valamennyiük arcán mélységes meghatottság és mélységes öröm tükröződött. SOLTÉSZ ISTVÁN. szervezés miatt a dolgozók na­gyobb tömege nem élvezhette ezt az igazán művészi élményt jelentő nagyszerű hangversenyt. A József Attila-kultúrotthon — sok fogyatkozása dacára — ered­ményes munkát végez ebben az év­ben. Az évek óta való pangást és egyhelybentopogást az idén élénk hangversenyélet váltotta fel. Mint a divini kerületi pártbi­zottság (Breszti terület) instrukto­ra, 3 kolhoz — a „Bugyonnij", a „Bjelorussz SzSzK 30 éve' és a „Vörös Partizán“-kolhoz — mun­kájában veszek részt. Családom­mal együtt falura költöztem. Első dolgom volt megismer­kedni a kolhozpártszerveze­tek munkájával és tanulmá­nyozni a kolhozok gazdaságát. Ez sokat segített gyakorlati mun­kámban. Álljunk meg egy pillanatra a „Bugyonnij‘‘-kolhoznál. Gaboná­ból itt a múlt évben elég alacsony terméshozamot értek el. A kolhoz vezetősége nem foglalkozott kel­lően a növénytermelő brigádok megerősítésével, pedig ezek a közös állatállomány fejlesztésének legfontosabb egységei. A munka- fegyelem sem volt valami jó. A divini kerületi pártbizottság a kolhozparasztok kívánságára Maszlovszkij elvtársat javasolta a „Bugyonnij“-kolhoz elnökének. A közgyűlés a javaslatot egyhangú­lag elfogadta. Maszlovszkij elv­társ munkához látott. Kezdetben sok nehézsége volt. Segítettem neki. összehívtuk a kolhoz kom­munistáit és megvitattuk a fel­adatokat. A pártszervezet úgy határo­zott, hogy a kolhoztermelés legfontosabb helyeire kommu­nistákat állítunk, a lemaradt munkacsapatokat pedig meg­erősítjük komszomolistákkal és a munkában kitűnt kol­hozparasztokkal. A pártszervezet titkárával, Gajev elvtárssal együtt rendszeresen foglalkozunk a kolhoztermelés minden ágával, tanácsainkkal se­gítjük az elnököt, a brigádveze­tőket és az állattenyésztőket, Hruscsov elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bi­zottsága február—márciusi teljes ülésén hangsúlyozta, hogy a pártmunkásnak mindenek­előtt a tömegekkel kell foglal­koznia. Én így is cselekszem, mert na­gyon jól tudom, hogy pártunk ereje a néppel való szoros kap­csolatban rejlik. Rendszeresen lá­togatom a kolhozokat, beszélgetek a brigádtagokkal, az állattenyész­tő telepek dolgozóival, figyelme­sen meghallgatom kívánságaikat, egyszóval igyekszem segíteni a kolhozparasztok munkáját. A kolhozban a tavaszi előké­születek idején lemaradást tapasz­taltunk a munkaeszközök kijaví­tásánál. Beszélgetéseim alkalmá­val megtudtam, hogy ebben a kovácsok a hibásak, akik — nem tudni, miért — azt tartották, hogy a nagy hidegben nehezen lehet izzásba hozni a szenet. Javasoltam a kolhozigazgató­ságnak, hogy vizsgáljuk meg a kovácsok munkáját, A kovácsokkal együtt közös érte­kezleten megbeszéltük a kérdést* Két nap múlva úgy ment a mun­ka, mint a karikacsapás, s a „Bu­gyonnij “-kolhoz teljes fegyverzet­ben várta a tavaszt, idejében megkezdte a mezei munkákat. Munkámat tervszerűen végzem* Ennek eredménye, hogy a rám­bízott kolhozokkal eleget tudok foglalkozni. A „Bugyonnij “-kol­hoz ügyeinek elrendezése után több figyelmet fordítottam a má­sik két kolhozra. Ezekben is akadt éppen elég hiányosság. Késleked­ve végezték a trágyahordást, rossz volt a munkafegyelem. —< Mindkét kolhozban a pártszerve­zettel és a kolhozvezetőséggel kö­zösen megbeszéltük a problémá­kat > és konkrét határozatokat hoz­tunk a meglévő hiányosságok kiküszöbölésére. Munkám során különösen nagy figyelmet szentelek a pártmunka' kérdéseinek. Segítek a kolhoz­pártszervezetek titkárainak n munkaterv összeállításában. A munkatervekben jelentős helyet foglal el a népnevelő- munka. A taggyűlések vagy egyéb párt- értekezletek sokkal eredménye­sebbek, mint azelőtt voltak. A kommunisták aktívabban vitatják meg a különböző termelési és po­litikai kérdéseket. Az alapszervezetek javaslatára a kolhozok brigádjait kommunis­tákkal erősítettük meg. A taggyűléseken ellenőrizzük, hogyan hajtják végre a kom­munisták a pártmegbizatáso- kat. A pártszervezetek megszervezik és ellenőrzik a SzKP. központi bi­zottsága szeptemberi teljes ülésén hozott határozatok végrehajtását; Jelentősen megjavult a kolho­zokban a népnevelőmunka. A ter­melési brigádokhoz is népnevelő­ket osztottunk be. A népnevelők sokat foglalkoz­nak egyénileg a kolhozparasz­tokkal, ezenkívül vitával egybekötött elő­adásokat is tartanak a legfonto­sabb termelési és politikai témák­ról. A népnevelők hetenként egy­szer szemináriumon vesznek részt. Különös gondot kellett fordíta­nom a szemléltető agitációra. Ma már mindhárom kolhozban van „Dicsőség-tábla“, „Eredmény- tábla“ és faliújság. Arra törekszem, hogy minél jobban kiszélesítsem és megszilár­dítsam kapcsolataimat a mezőgaz­dasági dolgozókkal. Igaz, hogy még nem tettem meg mindent, de bízom benne, hogy a párialap*xer- vezetekre és a kaihozparasztok széles tömegeire iúoruuBikodva, megbirkózom az Uió fel­adattal. Elénk hangversenyélet Nyíregyhásán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom