Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-30 / 102. szám
N G l’ L A V 1954 ÁPRILIS 30, PÉNTEK Az elmélet napi kérdései A PROPAGANDA ÉS AGITÁCIÓ FOGALMA A propaganda és az agitáció döntő helyet foglal el a kommunista pártok tevékenységében. Az elméletileg képzett káderek neveléséhez, a tömegek megnyeréséhez és vezetéséhez pótolhatatlan eszköz a. párt kezében a marxista-leninista propaganda és agitáció. Az 1905-ös oroszországi forradalom előkészítése során, Lenin elvtárs „Mi a teendő?” című művében — miközben megsemmisítő csapást mért az ökonomistákra és lerakta az új típusú forradalmi munkáspárt ideológiai alapjait —■' többek között megvédte a propaganda és agitáció helyes értelmezését is az opportunista revizionistákkal szemben. MIT NEVEZÜNK PROPAGANDÁNAK? A propaganda fogalmát röviden így határozhatjuk meg: eszmék, tanok, nézetek, politikai elméletek nyomtatásban, vagy élő szóban történő terjesztése. Propaganda tevékenységet természetesen nem csupán a kommunista pártok folytatnak, hanem a burzsoá pártok is. A kommunista propaganda azonban elsősorban célját tekintve, de igaz tartalmánál és tudományos megalapozottságánál fogva is merőben különbözik a burzsoá propagandától, A burzsoá propaganda llő célja: becsapni, félrevezetni a tömegeket, elterelni figyelmüket a kapitalista társadalom megoldhatatlan ellentmondásairól a burzsoá ideológia segítségével. Ismeretes például, hogy az amerikai imperializmus miképpen igyekezik propagandájában száz- és ezerféle módon „bebizonyítani”: a demokratikus országok elleni blokád, katonai támaszpontok hálózatának létrehozása á Szovjetunió és a népi demokráciák körül, a népeket sújtó őrült fegyverkezési hajsza stb. nem a milliárdosok nagyobb profitja érdekében történik, hanem állítólagos „védelmi” célokból. A kommunista párt propagandája a marxizmus-leninizmus elméletének tudományos alapjára épül. Fő célja: megmagyarázni a dolgozó tömegeknek — elsősorban a párt tagjainak — a társadalom fejlődésének törvényszerűségeit, a szocializmus elkerülhetetlen győzelmét. A kommunista propaganda: Marx, Engels, Lenin .és Sztálin tanításának, az SZKP történetének és a párt napirenden lévő feladatainak mélyreható megvilágítása. Ez' a propaganda tudományos, igaz, a munkásosztály, a dolgozók felszabadulásának nélkülözhetetlen fegyvere. Felfegyverzi a kommunista és a pártonkívüli dolgozókat a marxi-lenini elmélettel, vezérfonalat, ösztönzést nyújt részükre, hogy öntudatosan, tevékenyen résztvegyenek a szocializmus építésében. A pártpropaganda tevékeny harcban áll a burzsoá ideológiával és a pártkáderek nevelésének, politikai éberségük fokozásának alapvető eszköze. A Központi Vezetőség 1953 október 26-i határozata mélyrehatóan feltárta propagandamunkánk hiányosságait és a kijavításukkal kapcsolatos tennivalókat. Megállapítja, hogy „a gazdaság- politikában elkövetett hibák egyik fő oka: pártunk ideológiai munkájának elmaradottsága, az alkotó elméleti munka elhanyagolása.” A KV határozata értelmében gyökerestül fel kell számolni a vulgarizálást, meg kell szüntetni a propaganda elvont jellegét, a hallgatók iránt támasztott maximalizmust, a bürokratikus szervezési módszereket. A propagandamunkában önálló gondolkodásra, bátor véleménynyilvánításra kell nevelni a hallgatókat. A határozat végrehajtásának fontos előfeltétele, hogy a pártszervek ne csak az oktatás szervezeti kérdéseivel foglalkozzanak, hanem ismerjék, értékeljék, ellenőrizzék annak tartalmát is. AZ agitAciO fogalma A kommunista agitáció célkitűzései teljesen megegyeznek a párt- propaganda céljaival. Fogalmát röviden így határozhatjuk meg: szóbeli és írásbeli tevékenység, amely eszmék és jelszavak terjesztésével a széles tömegekre hat. Sokféle formája van szóbeli, írásos, szemléltető, kultúragitá- ció (csasztuska) stb. Az osztályok és pártok politikai harcának igen fontos eszköze az agitáció. A kommunista párt agi- tációja pótolhatatlan eszköz a nép politikai nevelésében. — Éppen ezért is nevezi népünk a párt agitátorait népnevelőknek. Szocialista hazafiságra, helytállásra, az ellenség elleni gyűlöletre neveli és mozgósítja a dolgozókat. Ismeretes, milyen fontos az eleven, tartalmas agitáció a szocialista munkaverseny továbbfejlesztéséhez is. A párt agitációs munkája a tömegkapcsolatok ki- szélesítésének és megerősítésének is fontos eszköze. Nagy jelentősége ellenére, az elmúlt évek. során gyakorlattá vált a tömegek közti politikai nevelőmunka lebecsülése, s adminisztratív intézkedésekkel, szervezésiéi történő „helyettesítése”. — Pártunk az új szakasz poliíiKájá- val megteremtette e hibák kijavításának alapját is. A Központi Vezetőség 1954 február 8-i, apáit népnevelőmunkájának megjavításáról szóló határozata konkrétan megjelölte azokat a tennivalókat, melyek ezzel kapcsolatban párt- szervezeteinkre hárulnak. A határozat értelmében meg kell szüntetnünk az agitáció lebecsülését és reszort jellegét a pártmunkában. „A párt agitációs munkájának kell biztosítania, hogy népünk roegertse és magáévá tegye a párt politikáját és annak végrehajtásáért minden erővel harcoljon is. Minél jobban megérti népünk pártunk politikáját, annál nagyobb mértékben bontakozik ki kezdeményező, alkotó ereje a párt politikájának és a kormány ■ programmjának valóra- váltásáért” — mondja ki a KV határozata. A PROPAGANDA ÉS AZ AGITÄCIÖ KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG Habár egy a célja a propagandának és az agitációnak is, hiba volna azonban, ha nem tennénk köztük különbséget. Lenin „Mi a teendő?” című művében élesen elítéli az ökonomista Martynovot, aki Plehanovval és Lenin követőivel szemben agitáción csupán „konkrét cselekvésre való felhívást”, propagandán pedig „az egész fennálló rendnek, vagy e rend egyes megnyilvánulásainak ... megvilágítását” értette, „tekintet nélkül arra, hogy az egyes személyek, vagy pedig széles tömegek számára hozzáférhető módon történik”. (L. Vái. I. 233. oldal.) Ezzel a szándékosan zűrzavaros és téves nézettel szemben, Lenin leszögezte, hogy a propagandistának ,.lia például a munkanélküliség kérdését veszi elő, meg kell magyaráznia a válságok kapitalista jellegét, rá kell mutatnia azokra az okokra, amelyek miatt folytatott harcában. a mai társadalomban a válságok elkerülhetetlenek, vázolni kell ennek a társadalomnak szükség- szerű átalakulását szocialista társadalommá síb. Egyszóval „sok eszmét” kell adnia, olyan sokat, hogy mindezeket az eszméket, teljes összefüggésükben egyszerre csak (viszonylag) kevés ember fogja elsajátítani. Az agitátor viszont, amikor ugyanezekről a kérdésekről beszél, az összes hallgatói számára a legismertebb és legszemléltetőbb példát fogja venni — mondjuk, egy munka- nélküli család éhhalálát, a nyomor növekedését, vagy más hasonlót — és minden igyekezetét arra fogja irányítani, hogy ennek a mindenki által ismert ténynek a segítségével a „tömegeknek” egyetlen eszmét adjon: a gazdagság növekedése és a nyomor növekedése közötti ellentmondás esztelenségének eszméjét; igyekezni fog elégedetlenséget és felháborodást szítani a tömegekben ezzel a kiáltó igazságtalansággal szemben, az ellentmondásnak teljes megvilágítását pedig átengedi a propagandistáknak. A propagandista ezért főleg nyomtatott, az agitátor pedig élő szóval hat.” (Vál. I. 223. oldal.) Vegyünk egy mai példát és a lenini útmutatás tükrében vizsgáljuk meg a propagandista és az agitátor tevékenységének külön- féleségét, kapcsolatát. A propagandistának például, ha a mező- gazdaság fejlesztéséről hozott párt- és kormányhatározatot magyarázza, okvetlen beszélnie kell — kiindulva a szocializmus gazdasági alaptörvényéből — a szocialista népgazdaság tervszerű, arányos fejlődésének objektív törvényéről, az átmeneti szakasz, a „nép” politikai problémáiról, az e téren elkövetett hibákról és feladatainkról, a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság fölényéről a kisárutermelés felett. A propagandista megvilágítia ezzel kapcsolatban a munkás-paraszt szövetség alakulását, megmagyarázza hallgatóinak, hogy a munkásosztály vezetőszerepének erősítését, a munkás-paraszt szövetség ki- szélesítését is szolgálja a mező- gazdaság nagyarányú felfejlesztése stb. Az agitátor sokkal kézzelfogha lobban, egyszerűbben beszél ugyanerről a kérdésről. Egy mezőgazdasági gépeket gyártó üzem népnevelője például nagyszerűen megvilágíthatja a legyártott gépek száma, és minősége, valamint a gépek felhasználásával elért magasabb terméseredmény és azáltal a munkásosztály jobb és olcsóbb élelmiszerellátása közti kapcsolatot. Jelszó formájában is összesűrítheti mondanivalóját, ki is írhatja üzemében: „Több és jobb gép — töliíi és olcsóbb élelmiszer!” Nagyon fontos követelmény, hogy az agitátor mindig vegye számításba, kikkel beszél. Hallgatóinak politikai színvonalához, munkaterületük sajátosságaihoz szabja mondanivalóját, hogy általános elmélkedés helyett, személyekhez szóló, hatásos agitációt tudjon kifejteni. A propaganda és az agitáció — bár módszereikben különbözőek — szorosan összetartoznak, elválaszthatatlanok egymástól. Az a jó propagandaelőadás, vagy cikk, amelyik agitatív, szemléltető is egyben. Az agitáció eszmei tartalmát viszont a propaganda képezi. A magasszínvonalú, hatékony marxista-leninista propaganda és agitáció kipróbált fegyver pártunk kezében az új szakasz politikájának, a kormány programmjának megvalósításáért A MÉH-vállalatok versenye Az április 29-i értékelés szerint a MÉH-vállalatok között a vas- gyüjtésbcn a 2., fémgyűjtésben a 13. helyet foglalja el a megyei MÉH-vállalat. A vállalat dolgozói a 11 vagon elmaradásukból másfél vagont törlesztettek. Megyénkben a MÉH-telepek között változatlanul a nyíregyházi telep áll az első helyen 3.005 mázsa vas és 5.566 kg. fémgyiijtési eredményével. Kisvárdán eddig 767 mázsa vas és 428 kg. ■ fém, Mátészalkán 609 mázsa vas és 592 kg. fém, Nyírbátorban 303 mázsa vas és 1047 kg. fém, Vásárosnaményban pedig 260 mázsa vas és 371 kilogramm fém gyűlt be. ICgjÉves terv — négy hónap alatt A csengeri járási pártbizottság jelentette, hogy a porcsalmai Rákosi termelőszövetkezet a begyűjtési tervek példás teljesítésével készül a Magyar Dolgozók Pártjának harmadik kongresszusára. Régebbi vállalásuk szerint a kongresszus napjáig teljesíteniük kellett volna a tojás- és baromfibegyüjtés egészévi tervének felét, a seríésbegyüjtési terv nyolcvan százalékával együtt. Közben azonban későbbi időpontot jelöltek ki a kongresszusnak, s a termelőszövetkezet tagjai is újabb felajánlást tettek. Megfogadták, hogy a sertés-, baromfi- és tojásbegyüjtés egészévi tervét teljesítik. Eleget tesznek havonkint megállapított tejbeadási kötelezettségüknek is. Ugyanakkor mgfogadták, hogy a kongresszus napjáig kétszer kapálnak. Tegyük szebbé* kulturáltabbá Nyíregyházát! i. Ugyan, van-e nyíregyházi, akit ne érdekelne, hogy milyen a mi városunk és milyen lesz a jövőben? Van-e közömbös ember, akit nem érdekelnek a jóvizű kutak, a kövezett utak, a tiszta utcák, a közlekedési eszközök, a boltok? — Van-e, akit nem érdekel a kultúra, az emberek sokféle vágya, kívánsága? Érdekes, lényeges körülmények ezek. Nemhiába foglalkozott vele behatóan, sokoldalúan a városi pártértekezlet márciusi tanácskozása. E cikk anyagát a pártértekezlet vitájából merítettük és azt szeretnők, ha a várospolitikai tennivalókról minél többen megírnák véleményüket, párttagok és pártonkívüliek, munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, tisztviselők, háziasszonyok, idősek és fiatalok egyaránt. Milyen is ez a mi városunk, megyénk székhelye? A múltban egyszerű mezőváros volt, úgyszólván teljesen ipar nélkül. „Ipartelepnek” számított a Júlia-gőzmalom, az Irsay-féle vasöntő és a többi apró üzemecs- ke. Az utóbbi években viszont történt egy és más Nyíregyházán is. Városunk lakói bizonyára jói emlékeznek rá, hogy az ötéves terv az iparosodó városok közé sorolta Nyíregyházát. Azóta már üzembe helyezték büszkeségünket, a gépi dohányfermentálót, — Azóta nagyiparrá fejlődött az építés. Tekintélyes építőipari vállalataink többezer embert foglalkoztatnak. Eléggé neves üzem a mezőgazdasági gépjavító, a villanytelep. A lakosság gondját, baját enyhíti a sok ktsz., a kisiparosok, a segédipari vállalat (lakatosüzem) és a finommechanika sokfajta üzeme. Az iparon kívül jelentős a város közelekedése. Kilenc irányba indulnak innen a vonatok. Erre jár a moszkvai nemzetközi gyors, itt van a „Hargita" végállomása. Aki nem szédül a magasban, egy óra alatt a fővárosba repülhet, van repülőterünk, repülőgépjáratunk. Nem Kicsi az autóbuszforgalmunk, a távolságiakon kívül két helyi járatunk is van. Villamosok, taxik, bérkocsik segítik elő a belső forgalom lebonyolítását. Fontos hely Nyíregyháza. Járási székhely, megyeszékhely, számos állami hivatal, középiskola, fejlett kereskedelme növeli forgalmát. Határában van a Sóstó- gyógyfürdő, amelynek puszta neve is értékes gyógyvízről hivalkodik. Nem könnyű egy ilyen város életét igazgatni, utat szabni fejlődésének. Nem könnyű dolog okosan gazdálkodni a rendelkezésre álló anyagi erőkkel, mindig eltalálni: mi a leghasznosabb, mi a legsürgősebb teendő. Nem köny- nyű városvezetőnek lenni, akár tanácsról, akár pártbizottságról van szó. Vitaindító cikkünknek nem feladata részletesen elemezni a városi tanács és pártbizottság jó, vagy rossz munkáját. Csupán a pártértekezlet vitájának szellemében említünk meg néhány hibát,' teszünk pár javaslatot. Olvasóink bizonyára újabb ötletek egész sorával egészítik ki példáinkat. A tervszerű takarékosságot lehetné első feladatként megemlíteni. Vagyis azt, hogy jól kell gazdálkodni saját gazdasági erőnkkel. A városépítés, a város- fejlesztés munkája nem csodavárás. Nem számíthatunk mesebeli kincsekre, jólelkü tündérek ajándékára, akik három (vagy még több) kívánságunkat is teljesítik: A mi kincsünk: a város dolgozóinak munkás keze, alkotó kezdeményezése, és nem utolsó sorban az előbb említett takarékosság. Meg kell hagyni: a ml városunkban eléggé gyakran vétenek a takarékosság ellen. Két évvel ezelőtt pl. a város más részeibe telepítették a Beloiannisz-téri piacot. Helyes volt az intézkedés,: mert. a tér forgalmas, többször okozott balesetet a sok összetorlódott közlekedési eszköz. Az is helyes volt, hogy a piac helyét parkosították. Csakhogy semmi előrelátás nem volt ebben a munkában. Néhány hét múlva megkezdődött a felvonulás az irodaház építéséhez és odalett a szép park, néhányezer forintot kidobtunk az ablakon. Az is helyes intézkedés volt, hogy az Árok-utca nyitott kanálisát a föld alá vezették. Az is jó jyolt, hogy a Vasvári Pál-utcát újra kövezték. Csak az volt pazarlás, hogy a két munkát nem összhangban végezték. A kanálist be kellett kötni a Vasvári-utcai csatornába, mégsem várták ezt meg az útépítők. Üjabb néhány ezressel károsodott az állam, maga a város is. Nem halt bele senki, de azért meg lehetett volna takarítani egyiket is, másikat is. Hasonló tervszerűtlenséggel nyitják meg és zárják be a boltokat kereskedelmi vállalataink is. Ha valaki évenként csak egyszer jön be Nyíregyházára, bizonyára nem tud eligazodni az üzletek között. Nem tudhatja előre, hogy az Anyák boltja a Kossuth-téren, vagy a Zrínyi Ilona-utcán van; nem tudhatja, hogy miféle áruda működik az olasz fagylaltozó egykori helyén: italkóstoló, rövidárukereskedés, vagy lőszerüzlet. Cserélődnek, költözködnek az üzletek, és ahány üzlet, annyi szokás. Ahány költözködés, annyiszor kell falat bontani, újat építeni. Tíz- és tízezer forintos kiadásokkal jár ez, nem számítva, hogy költözködés közben törik a bútor és nem használ a hurcoi- kodás magának az árunak sem;’ Még kevésbbé a vásárlóknak, akik oly szívesen megszoknék már; hogy egy valamilyen fajta üzletet akkor is megtalálnak, ha két évig felé sem néznek. Sajnos, sokszor még a kirakatok sem tájékoztatják kellőképp a vásárlót. Tisztelet a kivételnek, a kirakatok hol üresek, hol porosak, — mindenképp bántják a szemet. A kormányprogramm elhangzása óta jónéhány üzlettel gyarapodott városunk. Viszont nem mindig a legsikerültebb volt az üzletnyitás. A város szélein például úgyszólván csak fűszerüzletek vannak. A város pedig nagy, sokat kell gyalogolni, hogy ruha- boltra, vagy más üzletre leljen az ember. Még elhanyagoltabbak a tanyák. A földművesszövetkezet ritkán nyit boltot kinn a tanyákon. Benn a városban jópár üzlet van — köztük a Rákóczi-úti áruház. Nagyobb szükség volna azonban földművesszövetkezeti boltokra a város külterületén. Kovácsvölgyi Sándort ‘p
