Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-09 / 84. szám

1954 ÁPRILIS 9, PÉNTEK IfEPLtP Joliot-Curie cikke a tömegpusztító fegyverek eltiltásának kérdéséről A „l’Humanité Dimanche” Fré- dérich Joliot-Curie professzornak, a Béke-Világtanócs elnökének cikkét közli azzal kapcsolatban, hogy a Csendes-óceánon végzett amerikai hidrogénbombakísérle- tek után a világ sok országában követelik az atomfegyverek és a többi tömegpusztító fegyver eltil­tását. Joliot-Curie cikke a többi kö­zött ezeket mondja: — Ha az államok haladéktala­nul aláírnának egy egyezményt, -'agy jegyzőkönyvet, amely eltilt­ja az atomfegyver használatát, ;z a fojtógázok, a vegyi- és bak­tériumfegyver használatát eltiltó genfi jegyzőkönyvhöz lenne ha­sonló. Ha komoly és közvetlenül fenyegető veszély láttára határo­zottan fellépnének az egész vilá­gon ennek az első lépésnek a megvalósításáért, akkor ez arra vezethet, hogy lehetetlenné vá­lik mindennemű elutasítás. Azt a kötelezettséget, hogy nem hasz­nálják az atomfegyvert, haladék­talanul egy szigorú ellenőrző rendszer bevezetésének kell kö­vetnie. Mialatt tanulmányozzák és lét­rehozzák az ellenőrzést, alkal­mazni lehet' a nagy távolságból való ellenőrzés már meglévő esz­közét, amely lehetővé teszi, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem végeznek-e kísérleti célok­ból atomrobbantásokat. A világ különböző részeiben történt rob­bantások idején már működnek a robbantásokat nagy távolság­ból megállapító hatalmas készü­lékek. Általábanvéve technikai­lag lehetséges a szigorú ellenőr­zés. Ez az ellenőrzés nem köve­teli meg, hogy a különböző or­szágok urániumkészleteit és atom­berendezéseit az ENSZ tulajdo­nába adják át. Megválasztották Németország Szocialista Egységpártjának Politikai Bizottságát és a Központi Bizottság titkárait Németország Szocialista Egy­ségpártjának újonnan megvá­lasztott Központi Bizottsága ápri­lis 7-én Wilhelm Pieck elvtárs elnökletével megtartotta első ülé­sét. A Központi Bizottság egy­hangúlag megválasztotta a Poli­tikai Bizottságot, a Központi Bi­zottság titkárait és a Központi Pártellenőrző Bizottságot. A Központi Bizottság első tit­kára Walter Ulbricht elvtárs. A Szovjetunió Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságai Szövetségének segítsége Irak árvízsójtotta lakosságának I. N. Jakusin ideiglenes iraki szovjet ügyvivő április 6-án meg­látogatta Dzsemali iraki minisz­terelnököt. Kifejezésre jutatta a szovjet kormány együttérzését a Tigris-folyó áradása által sújtott iraki néppel és közölte a minisz­terelnökkel, hogy a Szovjetunió Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságainak Szövetsége 120.000 rubel segélyt juttat az árvízsuj­totta iraki lakosságnak. * Bagdadból érkező hírügynök­ségi jelentések közlik, hogy az árvíz négy iraki tartomány terü­letén teljesen elpusztította a ve­téseket az egész állatállomány egyharmada elpusztult. Bagdad iparvállalatainak 75 százaléka nincs üzemben, a vasútvonalakon is szünetel a forgalom. Az angol kormány minisztertanácson foglalkozott Dnllcsnek az indokínai kérdésben tett javaslatával (MTI) A „Reuter” nírügynök- ség jelenti, hogy az angol kor­mány szerdán Churchill elnökle­tével minisztertanácsot tartott, amelyen megvitatta Dulles ame­rikai külügyminiszternek azt a javaslatát, mely szerint „az ér­dekelt kormányok a koreai hábo­rú idejéig kiadott nyilatkozathoz hasonlóan közös nyilatkozatot te­gyenek Kína figyelmeztetésére.” Jüiltäldi hírek Dr. Cudzuki, tokiói egyetemi tanár, aki az amerikai hidrogén- bomba-robbantás kisugárzásai kö­vetkeztében megbetegedett japán halászokat kezelte, kijelentette: „Nincsen jogom az amerikaiak­nak azt mondani, szüntessék meg hidrogénbombakísérleteiket, de úgy érzem, hogy ha folytatni akarják, akkor saját országukban kellene ezt tenniök.” Dr. Na- kaizumi tanár, a tokiói egyetem besugárzási gyógyászati osztá­lyának vezetője kijelentette, hogy mind a 23 halász valószínűleg élete végig nyomorék mgted. — Nem lesznek képesek ismét ha­lászni, vagy bármilyen nehezebb testi munkát végezni. * Az uruguay-i sajtó jelentése szerint a brazil hatóságok nem engedélyezték, hogy Brazília Kommunista Pártja résztvegyen a kongresszus és a helyi szervek ez év októberében megtartandó választásain. * Joseph Mc Carthy szenátor, felbőszülve azon, hogy az ame­rikai újságokban mind gyakrab­ban bírálják diktatórikus törek­véseit, megfenyegette a sajtót — írja a newyorki „Daly Worker”. — Kijelentette, hogy azokról a lapokról, amelyek őt támadták, dosszéit fektetett fel és az ebben összegyűjtött adatok felfedik a lapoknál érvényesülő „kommu­nista befolyást”. i* Az olasz képviselőház keddi ülésén tárgyalta a hidrogénbomba alkalmazása ellen beterjesztett szocialista indítványt. * A szerdai albán lapok vezér­cikkben emlékeznek meg arról, hogy Mussolini fasiszta hordái 15 évvel ezelőtt 1939 április 7-én tá­madták meg Albániát. * Angol munkáspárti képviselők egy csoportja országos mozgal­mat kezdeményezett a hidrogén­bomba eltiltásáért. A mozgalom résztvevői hama­rosan gyűlést tartanak az alsó­házban. Ülésükön az Attle által az alsóház hétfői ülésén vázolt politika támogatásáról tanácskoz­nak majd. * A lüneburgi különbíróság öthó­napi fogházra ítélte Heinz Briamot, Németország Kommu­nista Pártja hannoveri körzeti vezetőségének első titkárát. Kvlpolu ikai Krónika UVdekes hírek számolnak be arról, hogy a gyarmati és fcl- gyarmati népek tántoríthatatlanul küzdenek függetlensé­gükért a gyarmati elnyomás ellen és rabság ellen. Üj sikerek ko­ronázzák a vietnami néphadsereg fegyvertényeit. Míg most Dicn- Bien-Phu-nál aránylag csendes a helyzet, a tonkini deltavidéken egyre nagyobb jelentőségű harcok bontakoznak ki. Szerdán dél­előtt a vietnami néphadsereg egységei Janóitól kilenc kilométerre elfoglaltak egy megerősített állást. Hanoi közelében támadást intéztek több más megerősített állás ellen is. Patet-Lao déli részén a népi erők átkeltek a Mekong-folyón és ostrom alá vették Moula Pamok erődjét. Az arab országok népei azért harcolnak, hogy megakadályozzák az imperialista erők terveit, amelyek Közel- és Közép-Keleti katonai tömbök létrehozását célozzák. A szíriai béke­harcosok kiáltványban felhívják a figyelmet arra, mekkora ve­szélyt jelentenek azok az amerikai kísérletek, hogy az arab orszá­gokat bevonják a török-pakisztáni katonai tömbbe. A libanoni bé­keharcosok kiáltványt terjesztenek, rqelyben felhívják a különféle politikai és világnézeti irányzatokhoz tartozó összes nemzeti erő­ket: alakítsanak egységfrontot azzal a céllal, hogy megbuktassák a libanoni-amerikai szerződés tervét és szembeszálljanak az ország­nak az újabban „török-pakisztáni szövetségire átkeresztelt „kö­zös védelmi rendszerbe1* való bevonására szőtt imperialista össze­esküvéssel. j Működésben az amerikai-spanyol egyezmény... Az USA uralkodó körei katonai egyezményt kötve Francoval, felhasználják a spanyol diktátort, hogy nyomást gyakoroljanak Franciaországra, részben az amerikai befolyás erősítésére Francia* Marokkóban. — (Újsághír.) A FÁK ÉS A BÉKE L1 hét napjaiban megyénk fiataljai, városi és falusi fiúk, leányok, ifjúmunkások és úttörők vidám nevetéssel, nótá- zással, ásóval a vállukon vonul­nak a szabadba, az utcákon, a dülőutakon. ök a faültető brigá­dok tagjai. Zsenge csemetéket, iz­mosabb suhángokat ültetnek el s megfogadják, hogy erős sudár fá­kat nevelnek. A szabolcs-szatmári fiatalok a mai napig 130.000 cse­metét tettek a földbe, s különö­sen a nyírmeggyesi úttörők tün­tették ki magukat. Az egyik Nyíregyháza-környéki tanyasi paraszt, — ha jól emlék­szem, a Szabadság-bokori Schmid bácsi — nemrégiben a nyíri futó­homokról beszélt. Egy 30-as évek­beli történetet mondott el. Szép termést ígértek a zsendülő, zöld tavaszi vetések, a szegényembe­rek örültek, reménvheitttk, hátha több lesz a kenyér. Aztán az egyik éjszaka'nágy szélvihar ke­rekedett, és amikor hajnalha- sadtakor Schmid bácsi kiment a földre, majdnem könnye csordult keserűségében. Eltűnt a vetése. A szél a homokkal együtt elvitte he­tedhét-határba. Szabadon tehette, nem állták útját felsorakozott lombos erődök, a fák vetést, ke­nyeret védő sorai. Ez igaz törté­net annak a régi Nyírségnek az életéből, amikor a homokborítot­ta dombokon, poros buckákon szabadon nyargalt a szél, hábo­rítatlanul perzselt, égetett az aszály. S most a fiatalok a nép államá­nak felhívására újabb rohamot indítottak a pusztító szelek és az aszály ellen. A felszabadulás óta új fasorok és erdők nőttek Sza- bolcs-Szatmárban, azonban még most sem mondhatjuk azt, hogy elegendő a fa. 11A illió és millió kis csemete kerül ezekben a napokban a földbe. Testvérei ők azoknak a sudár tölgyeknek, sátoros fenyők­nek, bérces bükkfáknak, amelyek a Szovjetunióban növekednek a bőséges termést, a iólétet szolgál­va. Nem egyszer hallottunk már a sztálini erdősítési-fásítási ter­vekről. Zöld pászták vonulnak vé­gig szép hadrendben a Szovjet­unió térképén, — lombos fák, fák tövén guggoló cserjék, bokrok áll­ják útját a szélnek, megőrzik az éltető nedvességet, a gabona, a kenyér számára. A terméketlen sztyeppéken, a mezőerdő-övezetek létesítése, a füves vetésforgó meg­honosítása, tavak és vízgyűjtők építése megváltoztatja a viszo­nyokat, — termővé teszi a földet. Az erdősítési terv értelmében a Szovjetunió európai részén nyolc hatalmas, a legnagyobb folyók vízválasztói mentén elosztott ál­lami erdősávot hoztak létre a szá­raz, forró szelek elleni védekezés­re, az éghajlati viszonyok és — mindenekelőtt — a vízgazdálko­dás megjavítására, a talajnak a kimosástól és a kifúvástól való megóvására. Az erdősávok hosz- szúsága több, mint 5000 kilomé­ter, a sávok által felölelt terület 118 ezer hektár. A kolhozok és szovhozok földjein több, mint 4 millió hektárnyi területen telepí­tenek védőerdőket. Ezenfelül kö­zel 2 millió hektár kiterjedésű te­rületen végeztek és végeznek ál­lami erdősítést, állami erdészeti földeken, kolhozerdőkben és fu­tóhomokos területen. Ezek az er­dők megváltoztatják a termé­szeti adottságokat és évről évre bőségesebb termést hoznak a szovjet emberek számára. 1/f ennyivel más ez a prog- ramm, más ez a valóság, mint az, ami ma Amerika föld­jein történik. Az amerikai mező­gazdaság kapitalistái, monopolis­tái arra törekszenek, hogy minél magasabbak legyenek a mezőgaz­dasági termékek fogyasztój árai. Ezért rettegnek a bő terméstől. Az Egyesült Államok földműve­lésügyi minisztériumának egyik magasrangú tisztviselője az el­múlt esztendőben ezeket mon­dotta: „Reméljük, az időjárás megszán bennünket és 1953-ban gyengébb termést fogunk betaka­rítani.“ A monopolisták, hogy az árakat tartani tudják, rengeteg mezőgazdasági terményt pusztíta­nak el. 1953-ban az USA élelme­zési minisztere rendeletére 2 mil­lió tonna burgonyát semmisítet­tek meg, százezer literszámra ön­tötték a tejet a folyókba, pedig gyermekek tömegei nem jutnak tejhez. A paradicsomot kékre festve, takarmánynak adták el. Utah államban tömegesen pusz­tultak el a szarvasmarhák a de­naturált búzából készült mérge­zett takarmánytól. Amerikában a kisfarmerek természetesen nem bírják a versenyt és a mezőgaz­dasági munkások, részesbérlők és kisfarmerek milliói mind nagyobb tömegben vesztik el még legnyo­morúságosabb megélhetési forrá­sukat is. 1940 és 1950 között a 20 hektáron aluli kisfarmok területe 3.5 százalékkal csökkent. Idaho államában 1945 és 50 között há­romszázezer farmer vándorolt el földjéről. Sokezer hektár, vala­mikor termékeny terület válik kietlen pusztasággá, az amerikai dolgozók milliói pedig a legnyo­morúságosabb életkörülmények között élnek. A z elmúlt évek egyikében szovjet íróküldöttség láto­gatott el Albániába. A küldöttség felkereste a falvakat is és szóba- került az erdősítés, a fásítás. Az egyik öreg paraszt ezt kérdezte: „Ültettek ti tölgyfát is?* Az írók meglepetten válaszoltak: „Termé­szetesen, tölgyeket is ültetünk." „Akkor jó, — mondta a paraszt, — látom, hogy a szovjet emberek biztosak a dolgukban.“ Nos igen: a szovjet emberek és mi tölgye« két, ilyen lassan, hosszú évek alatt felnövő fákat is ültetünk. Nem sajnáljuk az erőt és fáradt­ságot, mert tudjuk, hogy a tíz—! húsz, vagy ötven év múlva felnő-* vő fák is a mi számunkra, fiaink és unokáink számára hoznak gyű* mölcsöket. Tölgyeket ültetünk, s a tölgyek lombját megvédjük, megőrizzük. Nem azért ültetjük a fákat, hogy bombák szaggassák szét koronái­kat, nem azért építjük a Tiszalöki Erőművet, hogy lövedékek rom­bolják le. Büszkék vagyunk arra, hogy a nyírparasznyai úttörők tízezer, a jármi úttörők kétezer gyümölcs­fa-csemetét ültettek már el. Büsz­kék vagyunk a nyírmeggyesi út- törőkre, akik a futóhomok sivár buckáin akácerdőt és mezővédő erdösávokat telepítenek, több, mint tíz hektárnyi területen 60 ezer akácfacsemetét ültettek el néhány nap alatt. Fiatal leányoki fiúk, ,úttörő pajtások! Ültessetek valamennyien fákat. Ültessetek sok fenyőt, akácot, tölgyet, hogy többet teremjenek a nép javára a nyíri dombok, homokos lankánk. Ültessetek sok fát, hogy újabb bi­zonyítékát adjátok annak: szere­titek és megőrzitek a teremtő, al­kotó békét! S. h Működésben ox, amerikai-sponye/ egyetemen#...

Next

/
Oldalképek
Tartalom