Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-08 / 83. szám

.N e l’ L a f OKTATÁSI SEGÉDANYAG ^veszélyes áramlat« Az 1867-es kiegyezésben a ma­gyar uralkodó osztály szabad ke­zet kapott osztályuralmának újjá­szervezésére, Magyarország nem­zetiségeinek és népének, a prole­tariátusnak és a dolgozó paraszt­ságnak újabb kizsákmányolására. A kizsákmányolás erősödésével párhuzamosan a munkásosztállyal együtt a parasztság is lassan meg­mozdult. A magyar uralkodó osztály va­kon ment el azon körülmény mellett, hogy az országban már megszűntek a Széchenyi kezde­ményezte nagy közmunkák, befe­jeződtek a folyószabályozások, vasútépítések, s a jobbágyfelsza­badítás után kialakult szegény­parasztság föld, munka és kenyér nélkül maradt. A kapitalizmus behatolt a mezőgazdaságba, de a nagybirtokosok nem ismerték fel a mezőgazdasági gépek alkalma­zásának jelentőségét, azt, hogy ezek a gépek nélkülözhetővé tet­ték az emberi munkaerőt, s még- inkább fokozták az agrárproleta­riátus nyomorát. A dzsentri úgy viselkedett, mintha külön ország­ban, más Nap alatt élne. Megelé­gedett azzal, hogy nagy vacsorá­kon, kártya mellett emlegette jobbágyszabadító apáit, kik — szerinte — elintézték a jobbágy­kérdést, ne zaklassák hát őt to­vább a paraszt dolgával. S ekkor a szellemi áramlatok és politikai eszmék rejtelmes útjain a magyar paraszthoz is eljutott a szocializmus. A falvakban meg­jelent a falujáró szocialista agitátor alakja. Nyomában „veszélyes áramlat'“, az agrárszocializmus eszméje kezdett tért hódítani. Valójában nem is szocialista moz­galom volt ez, de a múlt száza­dot meghódító szocializmus jel­szavai nagyon megfeleltek a nyo­morúságából ébredő szegénypa- rasztságnak és minden elnyomott, aki új rendet, jobb életet akart, szocialistának vallotta magát. A szociáldemokrata párt oppor­tunista, reformista vezetősége azonban visszahúzódott a föld- munkásmozgalom forradalmi ve­zetésétől, fanatizált tömeg célta­lan kapkodásának minősítette a szegényparasztság forradalmi, mozgalmait. Nem ismerte fel a szegcnyparasztság megnyerésének jelentőségét. így a szegénypa­raszti tömegek fellángoló harc­készsége egymagában, a munkás- osztálytól elszakadva, szilárd és következetes ideológiai és szerve­zeti vezetés nélkül nem biztosít­hatta az agrárproletár-mozgalom győzelmét. Míg a magyar uralkodó osztály a Millennium fényében a múlton merengett, az ország nagyváro­saiban, a mezőgazdasági vidéke­ken a megoldatlan gazdasági és lársadalmi kérdések kezdték fel­szítani az osztályellentéteket, az osztályharc kiéleződött. Bz 1880-as évek végére Szabolcsban is befejeződtek, vagy befejezés előtt állottak a vízszabályozások. De ugyanakkor megnőttek az adók, aszályos évek tették tönk­re a termést s a nyomorult kuny­hókban mindenfajta betegség vert tanyát. A szegényparasztság föld­jét a bank, kenyerét a mezőgaz­daságban megjelenő tőke, a gép vette el. 1893-ban az egész me­gyében kolera dühöngött. Valamikor a jobbágyok sze­génylegénynek szöktek földes­uraik mellől, most a földjét, ke- nyerétvesztett parasztság Ameri­kába vándorolt, városba, gyárba özönlött, vagy szervezkedett. — Szabolcsban ez a szervezkedés Vírkonyi István Független Szo­cialista Pártja lobogója alatt folyt. E pártnak fantasztikus és zavaros, anarchista ízű a prog- rammja: az állam minden rossz­nak a forrása; a nép tagadjon meg minden adót és emberanya­got, szüntesse meg a törvényes formába öntött és a rend nevé­ben történő erőszakot. Ez a Prog­ramm azonban egy kérdésben, a földkérdésben a szegényparaszt­ság és a földnélküíi milliók tö­rekvéseit fejezte ki, a földosztás jelszavával Szabolcstól Baranyáig, Békéstől Nógrádig tűzbe borította az orszá­got. „A feudális dzsentri és nagy­polgár társadalom ámulva tekin­tett körül. Azt már megszokták, hogy az ipari munkásság időnkint kivonul az utcára, béremelést, nyolcórás munkanapot és egyebe­ket követel, de mit tartozik mind­ez a derék népre, az alföldi sze- gényparasztra?“' Az újságok mél­tatlankodtak: „... a paraszt nem olyan hontalan, jöttment, földön­futó, akinek sorsa egy bizonyos gyárimunkához van kötve, miért lázadt hát fel?'“ Nem tudták meg­érteni, hogy a paraszt eszmevilá­gának középpontjában a föld áll, a sóvárogva vágyott saját kis gaz­daság, mely talán megvédhetné a mostoha társadalom erőivel szem­ben. 1897-ben vetett legnagyobb lán­got a szabolcsi parasztok között a szocialista eszmék futótüze. Az év őszén véres összeütközésre került sor Nagyvarsányban és a megye többi községében is megmozdult a nép: magasabb bért és földosz­tást követelt. A kormány válasza az volt, hogy „a csendőrség sza- poríttatott és ez exponált pontok­ra katonai erőket rendeltek ki". A kormány, a csendőrség és katona­ság azonban egyelőre nem tudta megállítani a nincstelen szegény­ség forradalmi harcát. Várkonyi újságja, a ,.Földmű­velő“ és hívei fenyegető fekete felhőket hajtottak a földbirtoko­sok, a dzsentri fellegvára, a vár- megyeháza felé. Ibrányóan és Kárászén is megmozdult a nép. Az 1898-as szabolcsi belügyminisztériumi je­lentés közölte: . a dadai alsó­járás és Nyíregyháza város kivé­telével, mondhatni az egész vár­megye lakosságát 1898 január ha­vában elragadta a mozgalom árja annyira, hogy a tiszai járásban ... a kisvárdai, bogdányi és nyírbá­tori járás összes községeiben, a nagykállói járásban a szocialisták minden községben szervezkedtek s a Várkonyi Istvántól leküldött s több esetben az egyes községek­ből kiküldött megbízottak által a Budapestről lehozott alapszabály­tervezetek, kérvények és jegyző- könyvi minták nyomán megalakí­tották a földmívelő-munkásegyle- teket." A Földművelő gyászkeret­ben közölte „az eszme harcmeze­jén elesett elvtársak“ halálozási körülményeit. A lap forradalmi hangja annyira megdöbbentette a birtokosokat, hogy egy főispáni értekezleten kétségbeesetten han­goztatták: „Itt nem is szocializ­musról, hanem kommunizmusról van szó." Ekkor jelentette ki Mikecz alispán: „Idáig a munká­sok nyilatkoztak sérelmeikről, ideje, hogy a földbirtokosokat is meghallgassák (!!!).“ 1 vármegye urai a sajtón keresztül is próbálkoz­nak a mozgalom leszerelésével. „Megyénk szeretett népe — írta Kállay András —, esdve kérlek, térj meg, ne téveszd össze jó ta­nácsadóidat azokkal, akik (éged csak ámítanak ... viseld béketű­réssel a bár súlyos következmé­nyeit a tavalyi rossz termésnek s ne felejtsd el a netaláni sérel­meket, amelyek bizonyára orvo- soltatni fognak. Mindenekelőtt pedig szeresd hazádat jobban, mint önmagadat, s légy vallásos, hogy zúgolódás nélkül megnyu­godhass sorsodban; tisztelt fel- lebbvalóidat, kik néked igazságot szolgáltatnak, hűséggel és szere­tettel légy azokhoz, akik a mun­kás kezeidben rejlő tőkéd gyü- mölcsöztetésére néked tért nyúj­tanak — a munkaadókhoz. Légy józan életű, takarékos és meglá-' tód, hogy áldás lesz mindennapi munkádon s jobbra fordul sor­sod.” Ezek a tanácsok csak a „füg­getlen” jékeiekre hatottak, aki­ket Lipthay Jenő, a megye egyik leggazdagabb földesura vezetett. Kijelentették, hogy „ellenállnak minden szocialista izgatásnak”. — Biztonságból ők is, a megye is egy ezred katonaságot kért a szocialista mozgalom esetleges kitörésének ellensúlyozására. Az „ibrányi nép szava“ adta meg az igazi választ Kál- laynak és a megye urainak : ......a szocialista mozgalmaknak nem a jó tanácsadó hiánya, ha­nem a nyomor az oka. Legyen vége a nyomornak!” Nem hiányoztak a harcban a fenyegetések sem. Várkonyit így invitálták Szabolcsba: „Menjen oda, hadd üssék agyon.” A „jó­akaróknak” Várkonyi ezt üzente: „Nem megyek felétek, hanem magam helyett minden héten még ezer lappal többet küldök.” A hivatalos propagandagépezet mellett működésbe lépett az egész államapparátus. A csendőr­séget megerősítették. Kisvárdán fegyveres erővel verték szét a társaik kiszabadítására fölvonult karásziakat, Karászon egy asz- szonyt súlyosan megsebesítettek. Teljes erővel működött a belügy­miniszter, a parlamentben a sza­bolcsi mozgalmakról folyt a szó. A szabolcsi főispán egy udvari ebéden Ferenc Józsefnek is be­számolt az itteni eseményekről. Ezután pedig minden eszközzel megkezdődött a mozgalom elfoj­tása. Várkonyi is eljutott Szabolcs­ba; csendőrök elfogták és Nyír­egyházára hozták. Megkezdődött az agrárszocialisták „szelídítése”. A bíróság már a tárgyalások alatt Várkonyit „durva viselke­déséért” először 200. majd 300. végül 500 forint birsággal súj­totta. s mikor ettől sem szelí­dült meg, kurtavasra verették. A főtárgyaláson Várkonyit osztály és tulajdon elleni izgatás vétsé­géért hat havi államfogházra és 200 forint pénzbüntetésre ítélték. A XX. század fordulóján ilyen módon fojtotta el a sza­bolcsi parasztok forradalmi har­cát a csendőrség, a katonaság meg a börtön. Darányi rabszolga­törvénye, mely csak egy „előnyt” biztosított a szegényparasztnak: ha elítélték, munkaadója kíván­ságára csak munkája elvégzése után csukták be. És az a társa­dalom. mely 1899-ben a szabol­csi falvakban rendelt 70.000 ci­rokseprővel gondolta megoldani a letiport szegénység téli gond­jait. mialatt Eszterházy gróf és Kállay Tamás 16.000 forintos fo­gadást nyerhetett meg azzal, hogy négyes fogattal három nap alatt Nyíregyházáról Pestre haj­tottak, a kor fájón aktuális kér­dését, a kivándorlást így intéz­te el: „A szabolcsi népnek sajá­tos. szinte beteges ragaszkodása volt mindig a föld után. Ha ide­haza nem tudott már földhöz jutni, szaladt, törtetett az élel­mes, de lelketlen ügynökök fes­tette délibáb, az amerikai föld után.” Ennek a következménye volt. hogy 1912-ben csupán ne p'vedév alatt 832 szabolcsi kért útlevelet Amerikába. Múltak az évek. de hosszú idő r.ek kellett még eltelnie, míg a szovjet nép segítségével, a ma­gyar proletariátus vezetésével 19-5 tavaszán Szabolcs paraszt­jai szülőföldjük urai lehettek, boldog hazát teremthettek. Horváth Sándor, a TTIT történelmi szakos/.tr lyának vezetője. . ÁPRILIS 8, C_u. Csak a tagsággal együtt végezhet jó munkát a tunyogmatolcsi Szabadság Hajnala tsz. elnöke Egy levél nyomán Kiss Béláné elvtársnő a tu- nyogmatolcei „Szabadság tiajnar* termelőszövetkezetből , levelet küldött szerkesztősé­günknek. Többek között meg­írta. hogy az elnök nem veszi figyelembe a tagság vélemé­nyét és sokezer forintos kár éri a szövetkezetét emiatt. SOKAT fejlődött, erősödött a tunyogmatolcsi „Szabadság Haj­nal' tsz. ősz óta. Nem véletlen, hegy az elmúlt napokban is 5új tag kérte felvételét. Rég kiszór­ták már a műtrágyát a földekre, megmetszették a gyümölcsfákat, a permetezés is folyik, új gyü­mölcsöst létesítenek. Kinn a me­zőn, a gyümölcsöskertben minde­nütt szorgalmasan folyik a mun­ka. ősszel sokkal nagyobb ter­mést takarítanak majd oe, mint az elmúlt évben. Jóval több jut egy-egy munkaegységre, mint ta­valy. Halastó létesítését tervezik. Ott a holt Szamos, ha benépesí­tik fürge pontyokkal, sokezer fo­rintos jövedelmet ad majd min­den évben a szövetkezetnek. Az öntözésről sem szabad megfeled­kezni. A Szamos lágy vize, a termelőszövetkezet tagjainak munkájával szép konyhakertcsze- tet varázsol majd a „Szabadság Hajnal” tsz. földjein. A termelő- szövetkezet szerencsés helyzetben van. Olyan elnökük van, aki el­végezte az egyéves mezőgazdt- sáig akadémiát, egyszóval érti is a módját, hogyan kell mindeze­ket a terveket megvalósítani. Csakhogy... — Ej, hiába beszél itt az em­ber. Hiába ... Megmondtam jó előre, hogy addig nem csinálnak semmit, míg baj nincs. — így bosszonkodott Kiss Béláné, ami­kor meghallotta, hogy a sertés­ólból kitörtek a kocák és egyet elütött a vonat. Egy másik altól a méregtől fordult fel, melyet a vadászok a Szamosparton a kó­bor kutyák számára tettek le. Kiss Béláné nagyon sajnálta a két kocát. Mindegyikben hat kis­malac volt, őszre körülbelül tiz- tíz kismalaccal szaladgálhatott volna a két koca a termelőszö­vetkezet udvarán. Sokszor elmond­ta ő is, mások is a vezetőség­nek, hogy erősebb zárat kell ké­szíteni a sertésólra. Követeitek a sertésgondozók is, > de amíg meg nem történt a baj, senki nem nyúlt a zárhoz. AZ ELMÚLT ÉV jövedelme nem volt kielégítő. A természeti juttatásokon kívül csak két fo­rint jutott egy-egy munkaegység­re. Ennek oka főleg a kevés mun­kaerő, de emellett még egy sor hiba is közrejátszott. Ezért jár­nak mostanában figyelmesebben gazdagságukban a termelőszövet­kezeti tagok és mondják meg az észlelt hibákat. Kiss Béláné is azok közé tartozik, akik nem ta­kargatják, ha valami szúrja a szemüket. A sertéstelep a falutól néhany- száz méterre van, több mint száz­ezer forint értékű a sertésállo­mány, de senki nem őrizte egész télen át. A kukoricadara is ott volt éjszakáról-éjszakára őrizet­lenül egy fészer alatt. Kiss Bé­láné nem felejtette el, hogy az elmúlt őszön egy éjjel magára hagyta a traktoros a traktort kinn a határban. Reggelre eltűnt az egyik fontos alkatrész és utána egy hétig nem tudott szántani- vetni. Az ellenség nem alszik. — Tudják ezt a sertésgondozók is. a téli éjszakákon 25 fokos hi­degben nem egyszer kisiettek a faluból a sertéstelepre, hogy nincs-e valami baj. A sertéséi mellett az ősz folyamán építet­tek egy raktárszerű épületet, csak ajtó, ablak és padlás kellett volna rá, bele pedig egy jó me­leg kályha és szívesen őrizgette volna a szövetkezet tagsága fel­váltva a sertéstelepet. A vezető­ség ezt sem tartotta elég fontos­nak. Mindez sokszor eszébe jut Kiss Bélánénak. HIÁBA BESZÉL az ember: „analfabéta”, „a feje lágyára esett”, — ezt kapja válaszul, ha szól. Igaz, ami igaz. Kiss Béláné nem tud halkan beszélni, külö­nösen nem, ha bosszús. Ilyen volt már a múltban, amikor a csendőröknek is a szemébe vág: a az igazságot. Most még bátrab­ban kimondja, ami a szívén fek­szik, tudja, hogy nem csukják be érte, mint akkor. Helyes is, kell is, hogy min-; der ki bátran elmondja, amit nem lát helyesnek. Kiss Béláné azonban nem mindig gondolja meg, hogy mit mond, és hogy hogyan mondja, nem egyszer go­romba. Többen haragszanak rá ezért a termelőszövetkezetben. — Ha valakivel beszél, válogatás nélkül elmondja az összes hibá­kat, de az eredményekről, vagy: az emberek jó tulaidonságairól sokszor megfeledkezik. De meg kell mondani az iga­zat. Legtöbbször a jogos felhá­borodás diktálja Kissné szavait/ Lényegében helytállt az is, amit levelében írt a szerkesztőségnek/ A szövetkezet elnökének Jakó elvtársnak szakképzettsége, hatá­rozottsága és más jótulajdonságai mellett igen sok a hibája, amit! méltán vet szemére a szövetke-í zet tagsága. ÖNKÉNTELENÜL is Nyikola- jeva „Aratás” című regényének közismert hőse, Bortnyikov koí- hozelnök jut az ember eszébe/ amikor róla beszélnek, — örültünk, amikor iskolára1 ment, hogy végre lesz egy jó/ szakképzett vezetője a szövetke­zetünknek. örömmel vártuk visz- sza az iskoláról a mi elnökünk két. Nem csalódtunk benne, de1 több emberséget, melegebb hangot várunk tőle. Azt szeretnénk, ha vidámabban járnak közöttünk/ velünk nevetne, velünk moso­lyogna, dalolna, és igyekezne kis javítani a hibákat. Ha barátsá­gosabban beszélne velünk, még jobb kedvvel dolgoznánk. A to­kaji hegyet is elmozdítanánk sza» vára — így beszélnek Jakó Ká­rolyról a szövetkezet tagjai. Sajnos, a mostani Jakó Karoly még igen messze van attól aa! elnöktől, amilyet a szövetkezet tagjai kívánnak maguknak. Haga Imre termelőszövetkezeti| tag családja a szövetkezet belső! gazdaságában lakik egy kis la-1 kásban. Jakó Károly az egvik! januári közgyűlésen haragosan támadt rá: „Ha azonnal nem köl­töztök ki, rendőrrel rakatlak ki benneteket!” A termelőszövetke­zetnek jelenleg nincs szüksége1 arra a lakásra. De még ha szűk-1 sége volna is rá, akkor sem sza­bad így intézni egy termelőszö­vetkezeti tag lakásproblémáját. Egy másik gyűléien a szövet­kezet egyik idős tagjára, Kiss Bálint bácsira kiáltott rá, hogy kihajítja a helyiségből, mert olyat mert szólni, ami nem tet­szett Jakó elvtársnak. Ha harag­szik valamiért, könnyen odaveti a tagoknak: „Mindennap Szent György nap” — ami azt jelenti:! „Ha nem tetszik, mehetsz!” —* „Nincs rád szükség a termelőszö­vetkezetben”. Mintha talán az el­nöknek szemernyivel is több jo­ga lenne a szövetkezetben, mint bármelyik szövetkezeti tagnak. Ha a tagok bírálják a termelő- szövetkezet munkáját, vagy ja­vaslatot tesznek és főleg ha hi­bákat emlegetnek, az elnök rit­kán hallgatja meg, legtöbbször durván elutasítja az „akadékos-j kodókat”. Nagy baj az, ha aj tsz-tagok bizalma megrendül az elnök iránt. Márpedig a „Sza-j badság Hajnal” termelőszövetke­zetben fennáll ez a veszély. Ha a vezetőség nem hallgatja meg a tagok véleményét, javaslatait, bírálatait, egy-kettőre elvesztheti lába alól a talajt. Ez pedig sen­kinek sem célja! Jakó elvtárs — vedd elő, ol-f vasd el az „Aratás”-beli kolhoz­elnök, Bortnyikov történetét. Kolozsi Dezső. * *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom