Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 52-76. szám)

1954-03-25 / 71. szám

4 NÉPLAP 1954 MÁRCIUS 25, CSÜTÖRTÖK KÖNYV VASÁR AZ ELMÚLT szombaton, a nagyecsedi mozi előcsarnokában szép könyvsátrat állított fel Weisz Sándor és Tóth János, az Állami Könyvkereskedés máté­szalkai boltjának két dolgozója. A könyveket takaros rendben, íz­lésesen, szemléltetően rakták szét a vándor-könyvesbolt polcain s az elárusító asztalon. Majd a sá­tor homlokzatára két jelmonda­tot erősítettek fel. Az egyikre ez volt írva: „A mezőgazdaság fej­lesztésével a kormányprogramm sikeréért!“, a másikra pedig: „Jó szakkönyvekkel a mezőgazdaság terméshozamának növeléséért!“ — Én úgy gondolom, Tóth szaktárs, — mondotta Weisz Sán­dor, a bolt vezetője, — hogy hol­nap lesz inkább forgalmasabb napunk. Kinn, a mozielőtti főutcán, a csalhatatlanul kibomlott tavasz­ban szekerek zörögtek s a legtöb- bikén eke és borona rázódott. KÉT NAGYOBBACSKA leány vidáman nevetgélt a mozi előtt. Kezükben egy-egy ibolya­csokor illatozott. Mindenki igyek­vőén, sietősen jött-ment a község­ben. S habár délutánba hajlott az idő, a könyvsátor előtt csak rá­érős fiúcska ücsörgött kíváncsis­kodva. Mert hiába, az idő az sem meg nem áll, sem meg nem vár. senkit, mert ez esztendőnek is itt van a gazdag aratást, dús ter­mést, bőséget adó ígérete — a tavasz:.. Valóban, a szombati napon alig néhány darab könyvet adott pl a tudomány és a kultúra ter­jesztésének két lelkes dolgozója. 'Pedig idejében „közhírré tétetett“ a vándor-kijnyvesbolt megjelené­se. Csakhál, ilyenkor már úgy folyik egymásba a munka árja, mint egy végtelenül hosszú lép­csősor, amelyen nem olyan egy­szerű megállni, abbahagyni az otthoni munkát, vagy hazajönni a határból, hogy: megyek köny­vet venni. Hanem másnap, vasár­nap, már a koradélelőtti órákban a vevők serege állta körül a könyvsátort. És mindegyre érkez­tek az egyszerű parasztemberek, fiatal legények, leányok, pedagó­gusok, i7. községi tanács, a vil­lanytelep, az állami gazdaság dolgozói... .4 JÓZSEF ATT1LA-VTCA1 Bulyáki Lajos, dolgozó paraszt, nagy figyelemmel lapozgatott s belc-beleolvasolt egy jókora vas­tag könyvbe. Aztán megint meg­nézte a könyv fedőlapján a cí­met: ..Általános állattenyésztés“. — Ez jó lesz, — mondta nyu­godt, biztos hangon. — Ez ma­rad. Hanem, ha volna, szeretnék egy könyvet a szarvasmarha mesterséges megtermékenyítésé­ről is. „Persze, hogy van, kérem“ — volt a /készséges válasz és Bu­lyáki Lajos most ebbe a másikba lapozott bele. Majd ezt is 'letette maga elé. — Ez is marad. — Még három szépirodalmi könyvet is kiválasztott. A könyv, — ha iga­zán jó könyv, — nemzedékekhez szól az. Bulyáki Lajos pedig úgy érezte: jól választott. Szállási Bálint középparaszt is több mezőgazdasági szakkönyvet és szépirodalmi olvasnivalót vá­sárolt. Hatvan forintot fizetett s úgy számolta le a vételárat, mint aki tudja: nem rossz vásárt csi­nált. MURGULY LÁSZLÓ huszon­hat forintot fizetett a „Szőlőne­mesítés“ című szakkönyvért. Az ötvenötéves Sarkadi Bálint pedig ezt a mezőgazdasági szakkönyvet választotta ki magának: Mohá­csy: ..A házikert gyümölcsöse.“ Meg is vette. így ment ez egész álló napon keresztül: jöttek a dolgozók, vá­lasztottak, vettek és mentek s az elmenők helyébe mások jöttek. Amire estére állt az idő, száz­huszonhat különböző fajtájú könyvet vettek meg az ecsedi dol­gozó parasztok, üzemek és hiva­talok dolgozói. A pedagógusok szakkönyvtáruk kiegészítésére gondoltak, amikor tíz darab pe­dagógiával foglalkozó művet vá­sároltak. ERŐSEN ESTELEDETT, az utcákon csillogva lobbantak fel a villanykörték. Nagyon közeledett a „záróra“ ideje, ami itt abból állt, hogy össze kellett csoma­golni a szép számmal megfogyat­kozott árut. Két nagy. összekö­tött csomag ott volt már az asz­talon, amikor Szűcs Lajos, a földművesszövetkezet -egyik dol­gozója lépett a sátor elé feleségé­vel cs kisfiával. — Már záróra lenne, szaktárs? Pedig egy mcséskönyvet akar­tunk venni a kisfiúnknak. — Az még nincs összecsoma­golva, — felelte Weisz Sándor és már nyújtotta is feléjük a kívánt könyvet. A kicsi legénynek csil­logott a szeme s arcán mohó vá­gyakozás ült. Kardasova: „A kis Rob“ olvasta apja a fedőlapon. — Szabad lenne egy másikat is? .. . — Hány éves a legényke? — intett mosolyogva az elárusító a kis Szűcsre. — Elsőosztályos. Erre a bolt vezetője kicsit bic-1 centett fejével és határozottan emelt le egy másik könyvet u j polcról. Szűcs Lajos előbb ennek 1 is a fedelét nézte meg, amiről ezt olvasta: Voronkova: „Iskolás le­szek.“ Alig lapozott bele és azt mondta: — Ez jó lesz. Kisfia boldog örömmel szorí­totta magához az ajándékot. AMÍG EZ TÖRTÉNT, egy j fiatal suhanclegény, a tizennyolc- éves Szűcs Miidós nagy figyelem­mel nézegetett az asztalon egy kisebbszerű könyvet. „Rezeda" olvasta el talán tízszer is már a borítéklapról. Meg lejebb ezt: „90 csángómagyar népdal.“ Majd ki­csit bátortalanul, amolyan szé­gyenlős módra nyúlt a könyv után. Felvette. S ahogy kinyitot­ta, ezt a gyönyörű nótát találta ott, amelyik úgy kezdődik, hogy: j „Árva az a madár, kinek párja nincsen. Én is árva vagyok, jaj, mert nekem sincsen ...“ Aztán hirtelen a hátsó fedő-1 lapra nézett, mennyibe kerülhet. „Egy doboz Kossuth-cigaretta ez csak“ — súgta a mellette álló cimboráknak. Szűcs Miklós nem szólt semmit a fürgén dolgozó eladóknak, ha­nem a nadrágzsebebe nyúlt és pénzt vett elő. A könyv árát le­számolta az asztalra. — Hiszen üt lesz annak az ideje idestova, hogy a cimborákkal ő is szép nó­tákat daloljon el egy kisajtó­ban ... * NEM IS OLYAN RÉGEN, még a felszabadulás előtt, dehogy vehettek könyveket a nagyecsedi dolgozók. Csupán egyszer egy évben, a decemberi vásárokon szánták rá mamikat, hogy megve­gyék a kalendáriumot, amihez az elárusítók csíziót, meg álmos­könyvet adtak „ráadásul“. Mind- ős. ,e ennyi volt a feketebelűs pa­pír. amit hazavittek, esztendőre való olvasnivalónak. De joggal voltak bizalmatlanok, hogy mit se kaptak a pénzükért. Most pe­dig büszke öntudattal vásárolnak könyveket! Ipényesen. válogatva, hogy gyarapítva tudásukat, még jobban, még tudatosabban dol­gozhassanak a megváltozott élei szebbé léteiéért, a párt és a kor­mány nagyszerű Programmjának megvalósításáért, a fejlett, virág­zó mezőgazdaságért, hogy még gazdagabbak, még boldogabbak legyenek a dolgozó' családok, még vidámabbak, életet szeretőbbek a felnövő fiatalok. A. B. AZ EZÜSTSZÍNŰ por A gépkocsi nesztelenül kanya­rodik a virágágyak között épült, zölddel befutott ház elé. Felhőt­len kék az ég, a parkban mada­rak csiripelnek. Ebben a szép kör­nyezetben lakik. Forthskill kis amerikai városban, Steel profesz- szor, a híres kutató. Hozzá érkeznek a luxusautó utasai, Mac Kennedy tábornok, a hadügyminisztérium megbízott­ba és Upton Bruce, a Déli Kémiai Tröszt elnöke. A professzor sokat Ígérő találmányt fedezett fel és titkos laboratóriumában be is mutatja vendégeinek. A kis üvegcsében meghúzódó ezüstszínű por hatása nagyon tetszik a két látogatónak. A porból egy milli­gramm elegendő, hogy egy he Itt ár területen minden élőlényt meg­semmisítsen. És miután kifejtet­te pusztító hatását, önmagától el­tűnik, semilyen nyomot nem hagyva maga után. Ez az, - ami megnyugtató a hadügyminiszté­rium képviselőinek. Nincs nem­zetközi bonyodalom, nincsenek felszólalások az ENSz-ben! A trösztvezér azonban biztosra akar menni. A kísérleti majom gyors pusztulása után meg akar győződni, a szer hatásáról embere­ken is. Kapóra jön az aznapi bé- kegvűlésen letartóztatott hat né­ger ügye. Hamis vádat koholtat ellenük, hogy erőszakot akartak elkövetni egy fehér nőn. A bíró­ság halálra ítéli a négereket. A kormányzó titokban engedélyezi, hogy a négereket kivégzés he­lyett Steelnek adják ót kísérle­tekre. Az ártatlanul elítélt négerek érdekében felemeli szavát a be­csületes Amerika, többek között Allan O'Connel, Steel mostohafia és dr. Armstrong, a professzor háziorvosa is. A „sértett“ fehér nő, Flossie, visszavonja vallomá­sát. A koholt vád összeomlik, de az „igazságszolgáltatás“ gépezete könyörtelen. A Ku-Klux-Klan lincselésre készül, de meghátrál a becsületes amerikaiak erélyes fellépése elől. Mac Kennedy tábornok nem­csak a hadügyminisztérium, ha­nem a Keleti Kémiai Tröszt meg­bízottja is, annak akarja megsze­rezni a találmányt. Steel túl nagy összeget kér a titokért, ezért a tábornok a tudós munkatársát, a Gestapo volt ezredesét, dr. Kurt Schneider fizikust bízza meg, szerezze meg a találmány leírá­sát. Az amerikai tábornok és a volt hitlerista tiszt hamar megér­tik egymást. Schneider ráveszi Harry Steelt. hogy lopja el apjá­tól páncélszekrénye kulcsát, ahol a találmány leírását sejtik. Harry behatol a laboratórium­ba, kinyitja a páncélszekrényt. A négerek számára előkészített anyag hatása rajta mutatkozik meg: halálos rémülettel ront be a házba, de már apja sem tud rajta segíteni. Mac Kennedy tábornok nem tesz le szándékáról. Mikor Steel megtagadja a találmány kiadását, erőszakkal akarja tőle kicsikarni. Terve azonban meghiúsul, mert a professzor minden képletet a fejében tart és mikor az izgal­mak következtében meghal, sír­ba viszi az ezüstszínű por titkát. A trösztvezér és a tábornok egy­mást átkozzák éopen a sikertelen üzlet miatt, mikor megérkeznek az ártatlan négerek kiszabadítá­sára a becsületes amerikaiak, Allan vezetésével. A film cselekménye itt véget- ér, de a nézőkben erősödik az a meggyőződés, hogy hamarosan minden becsülete- amerikai tisz­tában lesz a Mac Kennedyk és társaik minden aljasságával. („Az ezüstszínű por“ című új szovjet filmet ma mutat­ják be és egy hétig játsszák Nyíregyházán.) liöüzönet az ipari doljjoíokuak Most, amikor minden erőt a tavaszi munkák gyors ; elvégzé­sére kell összpontosítanunk, most látjuk igazán, hogy mit jelentett nekünk az ipari munkások se­gítsége. A posztógyári munkások se­gítségével kijavított U 3-as trak­tor, a motoros permetezőgép és a Hofherr-traktorok most kint a földeken dolgoznak. Segítőinktől tanácsokat kaptunk a verseny szervezésében is. Ennek eredmé­nye volt, hogy 22 traktorosunk és négy brigádvezetőnk versenyben dolgozik. Sokkal bátrabbakká és kezdeményezőbbekké váltak dolgozóink. Köszönet érte az ipari dolgozóknak. Tóth János igazgató, Tiszaszalka. A csaholci gépállomás két traktort küldött a turricsei Acél termelőcsoportba. Ezt a szövet­kezeti dolgozók örömmel is fo­gadták, de úgylátszik az öröm igen korai volt, mert már az első nap mindkét traktor el­romlott. Azóta is ott állnak a föld végén üzemképtelen álla­potban. Jogosan kérdezzük: mit csináltak a traktoristák télen, ha máris elromlott a „kijavított” traktor. A gépállomás vezetői a szán­tás megkezdése előtt azt ígérték, hogy ilyen eset nem fog előfor­dulni az idén. Ha már előfor­dult, legalább igyekezzenek mi­nél hamarabb segíteni a bajon. 3~-900 hold föld várja nálunk, hogy fölhasítsa az ekevas. Mester József Turricse. Nagyobb megbecsülés! a Falura .föl! ipari (lol^oxóknak ! Tejtermelők figyelmébe ! A Tejipari Vállalat literenkint 20 fillér prémiumot fizet azok­nak, akik legalább havi 35 liter szabadtej átadására kötnek szer­ződést és azt be is szállítják. Ha a lekötött mennyiséget valamely oknál fogva nem tudná beszállí­tani a szerződő fél, akkor a 20 filléres prémiumot nem kapja / l j helyiségbe költözik a tüdőgondozó Értesítem a város lakosságát, hogy a megyei tüdőbeteggondozó március 29-én, hétfőtől az új helyiségben (Nyíregyháza, Kos- suth-u. 5. szám alatt) kezdi meg rendelését. Március 28-án, vasár­nap délelőtt 10—12-ig a gondozó megtekinthető. Ezen időpontban az intézet dolgozói rendelkezésre állnak az érdeklődőknek. Min­denkit, .akit érdekel városunk egészségügyének fejlődése, sze­retettel várunk. Dr. Kemény Lajos vezető főorvos. | meg. Más következménnyel nem jár a mulasztás. Tehát a szerző­dést érdemes megkötni a községi tejgyüjtőknél, ahol egyéb felvilá­gosítást is megadnak. Fischer István, a Szabolcsmegyei Tejipari Vállalat igazgatója. Apróhirdetések Keresek megvételre ecy darab ,ió- karban lévő cserépkályhát. Nyíregy­háza. Széchenyi-út 28/b. Nyíregyházi építkezésre segédmun­kás férfiakat, nőket felvesz a 61/2. Építőipari Vállalat Nyíregyháza. Szé- chenyi-út 43. £ZA£Oi.t;ä-2Si:A I ffiARI NÉPLAP Felelős szerkesztő: Siklósi Norbert Felelős kiadó: Varga Sándor Szerkesztőség: Nyíregyháza llózsa G.v.-u. 5. TpL: 11-70. 11-71 11-76 Kiadóhivatal: Nvíregyháza. Zsdánov-utca 1 — Telefon* 30*0C )2abo:cs.Szatmárme«vei Nyomdaipari Vállalat Nyíregyháza Dózsa György-utca 5 szám. Felelős vezető Szilágyi József .ló «épeket kérünk! Az ipari dolgozók ezrei és az értelmiségiek százai jöttek le mostanában vidékre, hogy vi­rágzó mezőgazdaságot teremtse­nek. Sok gépállomás az ipari munkások segítsége nélkül nem tudta volna teljesíteni a téli gép­javítást sem. A gépállomások dolgozói meg­szerették az ipari munkásokat, mert sokat tanultak és nagy se­gítséget kaptak tőlük. A nagy- ecsedi és még sok más gépállo­más úgy igyekezett ezt megkö­szönni, hogy kedves otthont pró­báltak varázsolni a falurajött dolgozóknak- és a legnagyobb szeretettel gondoskodtak ellátá­sukról. Másképpen volt ez a tiszavas- vári gépállomáson. A gépállo­más vezetősége a miskolci Vegy­ipari gyártól átkérte Békési Ti­bor szakmunkást. Ahelyett, hogy munkába állították volna Békési elvtársat egyik napról a másikra csak biztatták, míg végül ki­jelentették, hogy mostmár nincs szükség rá, mert a létszám be­telt. Felelősség terheli ezért a ha­nyagságért a gépállomás vezető­jét, mert egy értékes szakmun­kás esett ki ezzel a termelésből és 17 napra fizetést sem kapott. (Ezt különben ki kell fizetnie a gépállomásnak.) Hogyan várhat a gépállomás bármilyen segítséget az ipari dolgozóktól, ha ilyen felelőtlenül végzi munkáját? Ezzel nemhogy meghoznák, de elveszik az ipari dolgozók kedvét a segítségnyúj­tástól. Gál Ferenc MEDOSZ. szervező titkár. agronómusa, vállalom, hogy a Szabadság tsz-ben segítek a ta­vaszi vetőmagvak előkészítésé­ben, tisztításában és a csúszta­tásban. A növénytermelésben is állandó segítséget nyújtok. A munka jobb elvégzése érdeké­ben párosversenyre hívom Jakab Sándor vezető agronómust. Szováthy Bertalan Öfehértó. Az ófehértói gépállomás DISz- fiataljai lelkes felajánlásokat tet­tek a III. pártkongresszus tisz­teletére. Szatmári Sándor trakto­ros a gépjavítás idején is jó munkát végzett. Tavaszi tervé­nek 120 százalékos teljesítését vállalta. Balogh Ferenc brigádja 104 százalékos tervteljesítést, a gépek rendszeres karbantartását és fokozott műszaki ellenőrzését vállalta. Én, mint a gépállomás Versenyre hívom «tg i*o n ó ni us-! á r sa m a !

Next

/
Oldalképek
Tartalom