Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 52-76. szám)
1954-03-04 / 53. szám
;N b, 1' L A r 1954 MÁRCIUS 4, CSÜTORi^K *p PÁRTÉPÍTÉS Hogyan ellenőrzi as ököritófiilpösi pártszervezet a tanács munkáját Alig egy-két hete hangzott el az ököritófiilpösi községi párt- szervezet vezetőségválasztó taggyűlésén az új vezetőség ígérete: j,A mezőgazdasági határozat végrehajtásának sikere érdekében az eddiginél jobban segítjük és ellenőrizzük a községi tanács mun- káját.‘‘ A RÉGI VEZETŐSÉG MULASZTÁSA. Nem volt véletlen ennek az ígéretnek megtétele. A taggyűlésen többen bírálták a régi vezetőséget ennek elmulasztása miatt. Jogosan, mert Kincs József elvtárs, a pártszervezet volt titkára, nem fordított gondot a tanácsok munkájának ellenőrzésére. Ügy gondolta, hogy Literáti elvtárs, a tanács végrehajtó bizottságának elnöke jobban ismeri a feladatokat, nagyobb gyakorlata és több tapasztalata van a tanács munkájának irányításában, mint neki. Ö tehát nem adhat segítséget neki, nem ellenőrizheti munkáját. — Az biztos: Kincs elvtárs nem igyekezett gyarapítani tudását, hogy megfelelő segítséget adhasson a tanácsnak. Ennek azonban nem lett volna szabad azt jelenteni, hogy megszűnjön a párt ellenőrzése a tanács munkája felett. A községi tanács munkájának segítése és ellenőrzése nem csupán a párttitkár, hanem a pártvezetőség és a tagság együttes ellenőrzését jelenti. Ez a kollektíva pedig tájékozottabb, nagyobb ismeretekkel rendelkezik, mint bármilyen fejlett tanácselnök egyedül, s ez hathatós segítséget tudott volna adni a tanács munkájához. A TANÁCS MUNKÁJA. Az ököritófülpösi községi tanács munkája nem mondható rossznak, ezt igazolják az eredmények. Az elmúlt évben 100 százalékra teljesítették a község dolgozói a begyűjtési tervet. Rendben folyt a szántás, vetés, az őszi betakarítás. A növényápolás azonban csak döcögve haladt. A községi tanács nem tudta megfelelően irányítani. Itt lett volna legnagyobb szükség a pártszerve- 7-‘ segítségére, ellenőrzésére. Segíteni kellett volna a növényápolási munkák menetét jó felvilágosító munkával. Arról kellett volna beszélni a népnevelőknek, hogy egy-egy kapálás elmulasztása mennyivel csökkenti a terméshozamot. s így az egy munkaegységre eső jövedelmet is. Nem mondották ezt el a népnevelők, s így a termelőszövetkezet tagjai nem ismerték munkaegységük értékét. nem igyekeztek a növény- ápolással. Ekkor lett volna a leg*- nagyobb szükség a tanács munkájának ellenőrzésére is. Ha Kincs elvtárs ehhez segítségül hívja a vezetőség valamennyi tagját, vagy az egész párttagságot. mindjárt kisebb lett volna a gond. Hegedűs Gábor elvtárs. aki a régi vezetőségnek is tagja volt, helyesen mondotta most el. hogy a növényápolási munkában mutatkozó elmaradásnak egyik oka az volt. hogy a földek egy részét víz borította, s a tanács mezőgazdasági előadója, Budaházi Ignác, nem adott szakszerű segítséget a víz levezetéséhez. Nem ellenőrizte ezt a régi vezetőség, nem hívta fel erre a hiányosságra a tanács figyelmét. MUNKÁHOZ LÁTOTT AZ ŰJ VEZETŐSÉG. Az új vezetőség egyetlen percre sem feledkezett meg a tagság előtt tett ígéretéről. Már az első vezetőségi ülésre meghívták a végrehajtó bizottság elnökét, hogy számoljon be a tanács munkájáról. Literáti elvtárs elmondotta, hogy a begyűjtési munkában a járás első községei között vannak, csupán a tojósbegi’üjtésnél van elmaradás. A trágyakihordás a termelőszövetkezeteknél megtörtént, az egyénieknél is nagy ütemben folyik. Hasonlóan a munkaeszközök kijavítása is. Segítséget kért ahhoz, hogy a vízlevezető árkok tisztítását mielőbb végrehajtsák, mert egyébként a földek egyrészét elönti a víz. A terméseredmények növelésének egyik módját is megvitatták ezen a vezetőségi ülésen. Határozatot hoztak arra, hogy a tanács indítson szakmai oktatást a dolgozó parasztság részvételével. A tanfolyamon a pártszervezet népnevelői is résztvesznek. A szakmailag képzett népnevelők ugyanis eredményesebb munkát tudnak majd végezni. A vezetőségi ülés után Kelemen elvtárs, a községi pártszervezet új titkára gyakran megfordult a tanácsházán, s beszélgetett az ott dolgozókkal. Meglátogatta a megindult szakmai tanfolyamot is, ahol 50—60 ember részvételével folyik az előadás a talajvédelemről, a műtrágya helyes használatáról, a gyümölcsös zöldségtermelésről, az állattenyésztés fokozásáról. Az ököritófülpösi határban minden növényféleség megterem, mindenhez kell tehát érteni a jó gazdának. Egy hét múlva ismét összejöttek a pártvezetőség tagjai. A sok más feladat mellett nem feledkeztek el megdicsérni a községi tanácsot jó munkájáért, a vezetőségi ülés határozatának végrehajtásáért. A szakmai tanfolyam megszervezése a tanács dolgozóinak jó munkáját igazolja. Segítséget ad a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásához. Kelemen elvtárs elmondotta ezen a vezetőségi ülésen, hogyan látja biztosítva a vízlevezető árkok mielőbbi kitisztítását. Azt javasolta, hogy bízzák meg a DISz-szervezet tagjait ennek a munkának végzésével. A vezetőségi ülésen jelenlévő DISz-titkár a fiatalok nevében vállalta ennek a munkának gyors elvégzését. Az új vezetőség a községi tanács munkájának segítését és ellenőrzését úgy akarja még jobban megjavítani, hogy időközönként a párttaggyűlésen is beszámoltatják a végrehajtó bizottság elnökét a végzett munkáról. így a községi pártszervezet valameny- nyi tagja ad majd segítséget javaslataival, bírálataival, a tanács munkájához. Az új vezetőség tehát azzal viszonozza a tagság bizalmát, hogy beváltsa ígéretéti VILÁGNÉZŐ SZEMMEL Ebben a rovatból .'.IvasóinU véleményét közöljük a nemzetközi kérdése ..t: kapcsolatban. Kétféle segítség Irta: CIROPULOSZ VASZILISZ, görög emigráns, a megyei tanács dolgozója. Ezekben a hetekben Magyarországon a magyar-szovjet rmrátsag hónapját ünnepeljük. Már hosszabb ideje tartózkodom Magyarországon s így alkalmam volt meggyőződni arról, hogy mit jelent ez a barátság. Elsősorban arról szeretnék beszélni, hogy a szovjet emberek valóban önzetlenül, baráti készséggel segítik a magyar népet. Most a megyei tanács mezőgazdasági osztályán dolgozom. Tudom, mit jelent megyénk parasztsága számára például a nemesített szovjet vetőburgonya, vetőmag, mit jelentenek azok az új agro- és zootechnikai módszerek, amelyekre a szovjet emberek tanítják meg falvaink népét. Jártam már Záhonyban, ahol nap, mint nap értékes szállítmányok, vasérc, gépek érkeznek Magyar - országra. Ne haragudjon senki azért, ha ézekután az én Hazámról, Görögországról beszélek. Milyen nagyszerű lenne, ha már a görög nép is a magyar nép útján járhatna! Sajnos, nem így van. Görögországot a monarchofasiszta kormány alázatosan kiszolgálja az imperialistáknak. Nézzük csak meg a mezőgazdaság helyzetét! A harcok idején a monarchofasiszta kormány arra kényszerítette a parasztokat, hogy hagyják el otthonaikat, költözzenek valamennyien a városokba. Azért tették ezt, mert a parasztok nagy segítséget adtak a partizánoknak. Az üresen maradt falvakat a fasiszta banditák felgyújtották. elpusztították, a jószágállományt elrabolták. A földek évekig parlagon hevertek. Amikor a fegyveres harc végétért, a‘ kormány határozatot hozott arra, hogy a városokban egyetlen paraszt sem maradhat. Mindenkit visszakergettek falujába. A parasztok otthon nem találtak hajlékot, sátrakat húztak. A földet nem tudják megművelni, nincs igájuk, sokan úgy próbálkoznak, hogy családjukat fogják az ekébe. Éppen az elmúlt napokban kaptam levelet a nővérem kislányától. Többek között ezeket írja benne:' ,.'Visszajöttünk mi is a falunkba. A házunk nincs meg, mindnyájan sátrakban élünk. Mi a keresztanyáddal lakunk együtt az alatt az olajfa alatt, amely ott állott a házunk előtt. Édesanyám most jött haza az internálásból. Nincsen sem kenyerünk, sem ruhánk,, borzasztó hideg a tél, nem tudjuk, mi lesz velünk. Ha tudsz, segíts rajtunk. Megkaptuk a leveledet és olvastuk, hogy élnek Magyar- országon a dolgozók. Elgondolkodtam rajta: milyen jó lenne ott élni, szép ruhában járni, tanulni...“ Az amerikai megszállás még kegyetlenebb talán, mint volt a hitleri megszállás, amikor több, mint egymillió görög halt éhen a saját hazájában. Felháborító események zajlanak le most otthon, nálunk. Az amerikaiak a monarchofasisztákkal együtt azt hirdetik: azért van szegénység, mert sok a nép. Aztán az amerikaiak megígérték, hogy segítenek Görögországon. Most derült ki, hogy milyen „segítségről“ van szó. A görög kormánytól 900 ezer embert kértek 18 évtől 40 éves korig —, de csak kizárólag egészséges, erős embereket. S most toborzók járják hazám falvait és embereket visznek el hazug ígérgetésekkel — Ausztráliába, a gyarmatokra rabszolga- munkára! Hanya, Volosz, Kalamta, Kavala és Pirgoiliasz megyékből 45.000 embert hurcoltak el. Ez hát az amerikai „segítség“ a görög nép számára! A Szovjetunió kormánya felajánlotta most is a görög kormánynak, hogy kössenek kölcsönösen kedvező kereskedelmi szerződéseket, amelyek előnyösek lennének a görög nép számára. A monarchofasiszták ezt az ajánlatot visszautasították. A görög nép azonban hősiesen, bátran küzd azért, hogy majdan szabadon szoríthassa meg a szovjet nép baráti jobbját. A Komán Népköztársaság életéből Lakodalom az alsólónai kollektív gazdaságban UTOLÉRHETETLEN mestere Andris a vesszőseprü kötésének. Senki sem ismeri nála jobban a sűrű erdőket, a mogyoró- és sombokrokkal benőtt hajlatokat, hiszen mezítlábas kora óta az erdőket bújja. Kedveli a tréfát és maga is sokat és érdekfeszítően tud mesélni változatos kalandjairól medvékkel és más vadállatokkal. Szívesen is látják Andrist az alsólónai gazdasszonyok. Vezetéknevét már régen elfelejtették, egyszerűen „Andris“- nak szólítja mindenki. — Vesszőseprüit pedig olyan gyorsan szétkapkodják, mintha legalábbis maguktól sepernének. Ezen a verőfényes téli napon mégis hiába zörgette végig a jégvirágos ablakokat. Vendégmarasztaló háziasszonyok helyett álmos házőrző kutyák bosszús vakkantása volt a felelet. Pedig remekbe kötött seprűket hozott: az erős, fényes vesszőkön csakúgy szánkázott a téli napsugár. ANDRIS már-már tanácstalanul visszavonult, amikor a felvég felől zeneszó és kurjongatások foszlányai hallatszottak. A han- • ok irányába indult. Amikor befordult a főutcára, egész lakodalmas menettel találta szemközt magát. A menetet két ünneplőbe öltözött, jóképű legény nyitotta meg, mögöttük tucatnyi muzsikus kezében ficánkolt a vonó, gurgulázott a duda. A muzsikusok nyomában tisztjéhez illő komoly méltósággal lépkedett a kérő násznagy, akit aztán a falu apraja-nagyja követett. A legények egyik nótából a másikba csaptak át, az asszonyok és a gyermekek vékony hangjukon rögtönzött rigmusokat kiáltoztak. — Ez aztán lakodalom! — kiáltott Andris Hedesi Lászlónak, gyermekkori pajtásának, aki a lakodalmas menet élén haladt. — Az bizony! —hangzott a vidám válasz. — Takács János brigádvezetőnk lakodalmát üljük ma. — Aztán lesz-e bőséges eső? — évődött Andris. — Lesz hát, csak gyere velünk! — hívta Hedesi. — Lesz itt olyan pálinka- és boreső, hogy még!... Módos ember a vőlegény is meg a menyasszony is ... Andrist nem kellett kétszer biztatni. Az egyik udvarban lerakta seprűit és beállt a menetbe. A jóféle pálinkával telt bütykösök kézről kézre jártak, hosz- szabb pihenőt csak a vidám nótázók szájánál tartottak. A SZAMOS-PARTI faluszélen. a menyasszony háza előtt már várakozott rájuk a kiadó násznagy és az egész szomszédság. A menet megállt, s a két násznagy büszke pillantásokkal méregette egymást, mint két kakas a viadal előtt. Viadal is készült: azt kellett eldönteni, melyiküknek vág élesebben a nyelve. — A menyasszony napkeleti virág ám! Nem is látható bármikor! — kezdte mondókáját a kiadó násznagy. — Ez a szépséges virágszál nálatok bizony elhervadna, — hangzott a kérő násznagy ellenvetése. — lm, most napkeleti tündérkirályfi jött érte, hogy kertjébe vigye, hogy tovább ne hervadozzon, hanem gyümölcsöt hozzon. — Elvarázsolt út vezet ehhez a virágszálhoz. Ezt az utat csak az élet vizével lehet megjárni, az élet vize pedig ott terem, ahol táncoló lángok viaskodnak egymással és sistergő gőzfelhök törnek elő. — Van nekünk az élet vizéből annyi, amennyi csak kell. Kóstold meg! — nyújtotta a kérő násznagy szilvapálinkával telt kulacsát a kiadó násznagynak. — De aztán ne igyál sokat, hékás, mert még elszáll a kalapod tőle! A VIDÁM KACAGÁST hirtelen elismerő moraj váltotta fel. A küszöbön fehér ruhában, hajában szalagokkal és virágkoszorúval megjelent a menyasszony. A menyecskék énekszóval köszöntötték, a fiatalság pedig eljárta az első hórát a havas udvaron. A menyecskék és a lányok összefogózva körültáncolták a menyasszonyt és hol magyarul, hol románul dalolták jótanácsaikat. A lakodalmas menet a menyasszonnyal együtt elindult a vőlegény háza felé. A jókedv egyre magasabbra hágott, a bütykösök egyre gyorsabban jártak körbe, szaporább lett a nóta, szaporábbak a kurjongatások. A VŐLEGÉNY házában roskadásig megrakott asztalok várták a vendégsereget. Egymás után hangzottak el a köszöntők, majd a muzsikusok behúzódlak az egyik sarokba és hamarosan vidám zeneszó töltötte be a lakodalmas házat. — Milyen szép a menyasszony! — fordult oda Andris Hedesi Lászlóhoz. — És hogy szeretik egymást!... Hedesi László csodálkozva nézte gyermekkori pajtását. Az örökké vidám Andris tekintete elborult és szeme sarkában két kövér könnycsepp gyülekezett. — Mi lelt téged, öreg cimbora? — Elkalandoztak a gondolataim, — válaszolta akadozó hangon Andris. — Tudod, arra gondoltam, hogy ma már senki se áll a fiatalok boldogságának útjába. Bezzeg az én időmben!... Éveken keresztül szerettük egymást Margaritával, mégsem lehettünk egymásé, mert ő román volt és gazdag, én pedig magyar és szegény... A vidám nótaszó elhese- gette a 22 évvel ezelőtti múlt szomorú emlékeit. — Andris telt poharat fogott kezébe és felköszöntötte az ifjú párt. — Szeressétek egymást, legyetek boldogok!... És lejyen sok örökösötök! — Lesz is bőven mit örökölni! — kiáltott közbe az ifjú férj apja, a kollektív gazdaság egyik legkiválóbb tagja. AZ UDVAR felől súlyos léptek hangzottak. Kitárult az ajtó és párosával lépkedtek be rajta a kollektív gazdaság tagjai. Előbb a menyasszony hozományát hozták, aztán a maguk és a kollektív gazdaság ajándékait. Munteanu Ion egy tányéron aranyszemű búzát tartott. . — Ez aztán búza! — kiáltotta a kollektív gazdaság elnöke. — Huszonkét mázsa termett egy hektáron! Munteanu Ion kiment az udvarra, s maroknyi búzát feldobott a levegőbe, hogy az aranyló szemek a háztetőn túl hullottak vissza. — Nőjön magasra a búza, nőjön házmagasságúra! — kiáltotta az egybegyűlt vendégsereg és összecsendültek a poharak. A nyitott ajtón pedig özönlött befelé tovább a vendégsereg, s a nagy szoba hamarosan megtelt cifra tortákkal, csillogó edényekkel, bárányokkal, baromfival... — Most pedig szóljon a nóta kivilágos virradatig! — szólt a házigazda a muzsikusoknak. A vendégsereg táncraper-; dűlt, hol a hóra, hol a pattogó csárdás járta. Együtt mulatott, együtt örvendezett Alsólóna minden magyar és román dolgozója. (Anghcl riportja nyomán.)
