Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)
1954-02-18 / 41. szám
Üitäq, Qpfrletápfat i£yes&$}Mk f AZ MDP SZABOLCS-SZATMÁRHECVEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Xi. Évfolyam, 41. szám ÁRA 5« FILLER 1954 február is, csütörtök r-------------------------------A inai fámban : Bírta Ilona példája (2. oldal) Traktor-posta (2. oldal) Megérkezett a szovjet kulturális és művészeti küldiittség a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjára (3. óidat) Száz csille szén (3. oldal) v_ __________________________________ Örök barátkái» Kongressxusi versenyhíradó Megsárgult újságok közt, a felszabadult magyar nép első sajtótermékei közt lapozunk. Majd egy évtizede már, hogy e lapok elhagyták a nyomdagépet. A romok el takarításával, az élet megindulásával, a közellátás gondjaival f oglalkoznak cikkei leginkább. De nemcsak ezzel. Íme egy idézet: ..Szeretném, ha a Szovjetunióból zenészek, írók, tudósok, költők jönnének ide, az önök szellemi eletének képviselői pedig bennünket látogatnának meg. Szeretném, ha a Szovjetunió dolgozói eljönnének önökhöz, az önök dolgozói pedig meglátogatnák a mi munkásainkat, parasztjainkat, üzemeinket és gazdaságainkat, hogy azután elbeszélgethessünk, kicserélhessük tapasztalatainkat és megnézzük, mire is mentünk a magunk erejéből.* Akkor még kevesen ismerték nálunk Hja Erenburgot, azt a harcos írót, aki e szavakat elmondotta. Sokan talán nem is hittek benne, hogy ilyen kapcsolat lehetséges a világon két nép között. Talán csak akkor kezdtek hinni ilyen kapcsolatokban, amikor 1948 iebruár 18-án aláírták Moszkvában a szovjet-magyar barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. Ez a nap emlékezete., mer ad -a- magyar dolgozók előtt. Ez a nap tisztázta tulajdonképpen Magyar- ország, a magyar dolgozó nép helyét a háború utáni Európában. Ez a nap még szorosabbá, még közvetlenebbé tette kapcsolatunkat a felszabadító szovjet néppel. Nem egyszerű diplomáciai aktusról adott hírt hat esztendővel ezelőtt az újság, a rádió. Nem közönséges államközi szerződés megkötésének színhelye volt a Kreml épülete. Nem. Ez a szerződés a szovjet nép és a szabadságával jól sáfárkodó, a függetlenségben, szabadságban élni akaró magyar nép testvéri kézszorítása volt. Megpecsételése annak a barátságnak, amelynek csíráit szovjet harcosok vére öntözte a tiszántuii harcok során, a hortobágyi tankcsatában és Budapest ostrománál. A Szovjetunió, a világ legerősebb és legszilárdabb hatalma hat esztendővel ezelőtt az egyenjogúság elve alapján kötött velünk szerződést. Az egyenjogúság alapján, amelyre addig nem volt példa a magyar történelemben. Nincs ezen semmi csodálnivaló. A. Szovjetunió: újtípusú állam, szocialista állam, s államközi kapcsolatait is az őszinte barátság, a segítökészség jellemzi, olyasmi tehát, ami nem lehetett alapja másfajta államok szövetségének. Az elmúlt évek során akármilyen gondunk-bajunk volt: önzetlen segítőre leltünk a Szovjetunióban. Megyénk a Moszkvába vezető sínpár és országút mentén van. Napról napra tanúi lehetünk a Szovjetunió gazdasági segítségének. Megyénkben van Záhony, ametynek hatalmas rakodójára napról napra beállnak a vasérccel, gépekkel, gyapottal, vetőmaggal rakott szovjet vonatok, s mint testben a vér, szétárad a segítség az egész országba: a kohókba, a textilgyárakba, városokba és falvakba. A segítségnek azonban ez csak egyik része. Értéke kifejezhető milliókban, millárdokban, mázsákban, forintokban vagy rubelekben. Nincs viszont mértékegység annak kifejezésére, hogy mit ér nekünk a Szovjetunió által mutatott helyes, minden nép számára járható út. Megfizethetetlen ez a segítség, amelyet szovjet könyvekből, szovjet vezetők, tudósok előadásaiból kapunk, s amelyet egyszerűen csak úgy szoktunk nevezni: szovjet tapasztalatok. Amikor a csengeri Lenin, a fényeslitkei Fürst Sándor és más termelőszövetkezetek betakarították, szétosztották a gazdag termést, talán nem is gondoltak rá, hogy gazdaságuk a szovjet tapasztalatok tárháza, hogy a Szovjetuniótól tanultuk a szövetkezeti gazdálkodást, a szocialista munkaszervezést, a munkák gépesítését. Az új Ror- mányprogramm olvasásakor, a dolgozó ember életét megjavító sok-sok rendelet hallatán talán nem is gondolunk rá, hogy szovjet emberek mutatják a példát: a szocializmus, a kommunizmus építése együtt jár az életszínvonal emelésével. A Szovjetunió,. a, szovjet emberek tanítanak bennünket új módon élni, dolgozni. A Szovjetunió történelmi tapasztalatai segítettek belső ellenségeink íeismeieseoei. és szétzúzásában. A Szovjetunió hatalmas nemzetközi tekintélyének köszönhető, hogy Magyarország független, szabad állam maradi, hogy Sem lett' ÍRipétlatis* ták martaléka. A Szovjetuniótól tanultunk tehát szocializmust építeni, terveket készíteni, küzdeni a bekéért, a jelenért és jövőért. A Szovjetuniótól tanultunk meg gondoskodni a dolgozók jólétéről, nyugodt, békés életéről. A hálás magyar nép esztendő- rői-esztendőre újra és újra megemlékezik arról a napról, amikor írásba foglalták a szovjet és magyar nép barátságát. Megemlékezik róla évrol-évre a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjának megrendezésével is. A barátsági hónap napjai olyanok, mint az esztendő egyéb napjai. De mégsem olyanok. A többi fölé emeli az a körülmény, hogy a barátsági hónap a szovjet segítség valóságos bőségszaruját hozza a magyar népnek. A záhonyi állomásra nemcsak vasércet, gyapotot szállító vonatok érkeznek, hanem kedves, drága vendégek is a nagy testvérországból. Zenészek, írók, tudósok, híres munkások, a mezőgazdaság élenjárói, hogy ..megnézzük, mire is mentünk á magunk erejéből.” Úgy, ahogy Erenburg elképzelte kilenc esztendővel ezelőtt... Felejthetetlen élmény volt a mi megyénk dolgozói számára ;s mindig, amikor szovjet embereket láthattak vendégül, vagy tanulmányútra mehettek a Szov- jeunióba. Feledhetetlen élmény volt a Mojeszejev együttes, a Pjatnickij-kórus elöaaasa, találkozásunk Nyikolajevával, Tyiho- novval, Makszim Tankkal, a szovjet irodalom jeles képviselőivel. Aki látta, aki hallotta, nem felejti el Savcsenko bölcs tanításait sem, amelyeket mező- gazdasági dolgozóinknak adott. Ma újra megnyitjuk a Szovjet- Magyar Barátság Hónapját. Ma még szélesebbre tarjuk Záhonynál a kincses kaput és szivünkre öleljük drága vendégeinket. Szívből kívánjuk, hogy jó egészségen töltsék el nálunk e rövid he teket, s tanításuk ezután is hozzon minél több gyümölcsöt szocializmusunk építésében. Ipari munkások segítsége megyénk gépállomásainak Szabolcs-Szatmár gépállomásait 20 ipari üzem patronálja. A gépjavítás idejére minden üzem 6— 8 tagú brigádot küldött ki ezekre a gépállomásokra. A kiküldöttek nagyrészben sztahanovisták, kiváló szakmunkások, akiknek jó munkája nyomán jobb lett a munkafegyelem, gyorsabb lett a munka üteme és tökéletesebben működnek a kijavított motorok. Néhány hete érkeztek meg az lkarus-gyár kiváló szakemberei a bai- kányi gépállomásra. Egy korszerűen felszerelt, alkatrészekkel megrakott szerelökoesit hoztak magukkal. Azóta már minden erőgépet megjavítottak és most a munkagépek javításán dolgoznak. Kettős műszakot vezettek be. hogy több idő legyen a tapasztalat átadására. Az új módszereket a magukkal hozott korszerű gépeken mutatják be a gépállomás szerelőinek. Eddig már több szerelő és traktorvezető sajátította el az eszterga- cs marógép kezelését. Ezek már önállóan készítenek többfajta szerszámot. Az Ikarus szakmunkásai a párt III. kongresszusának tiszteletére vállalták, hogy a gépállomás dolgozóival karöltve, február 20-ra minden munka- és erőgépet teljesen rendbehoznak. A tavaszi és a nyári munkákban könnyebben elhasználódó alkatrészekből előre is készítenek néhányat, hogy a sürgős mezőgazdasági munkák idején nagyobb időkiesés ne legyen. Az üzemmel együtt szépül Varga András élete A kisvárdai Vulkán vasöntöde is az ötéves terv révén változott korszerű üzemmé. A múlt évben tágas öntőcsarnok, s egyéb helyiségek mellett gyönyörű, nagy munkásfürdő is épült. Varga András 1934-ben, mint segédmunkás került a Vulkánba. Akkortájt persze nem mindig volt munka, a szokásos téli szünet néhány hónapig Varga Andrással is letetette a szerszámot. Szinte az életét is megunta már. Olykor meg minden búját-bánatát néhány pohár borba fojtotta és ha iddogált, élelemre, rúnára semmi sem maradt. Varga András sokáig nem szeretett politizálni. Nem sokat értett abból sem, hogy 1948-ban a gyár tulajdonosa a dolgozó nép lelt. Akkor kezdett bizakodóbb lenni, mikor látta: télen nincs munkaszünet, keresete is elég jó, a gyár épül, szépül — vidámabbak az emberek. Varga András hamarosan szakmunkás lett. Lelkiismeretes munkájáért; sztahanovista oklevelet kapott, keresete is szépen megnövekedett — havonta 2000 forim körül visz haza. Szabó Istvánban és Bárdi Pálban jó ismerősöket lelt. Szabó István a kezét ügyesítette, Bárdi Pál inkább a gondolkodását csiszolta. Megtanította őt a párt szeretetére, megtanította arra: nemcsak szavakkal kell politizálni, hanem tettekkel. Azt már magától is meglátta Varga András, hogy amikor újabb üzemrészben indulnak meg a gépik, amikor országépítésünk nagv eredményeiről szerez tudomást, saját életében is változás történik. Még kész sem volt az új öntőcsarnok, ő már saját házába költözött. 8.000 forintért vette, nemrég 180 kilós hízót vágott. Az ötéves terv minden dolgozót, őt is érinti, róla is gondoskodik. Ezek jutottak eszébe, amikor az üzem dolgozói először beszéltek a III. pártkongresszusról. Varga elvtárs, amikor Kiszella Istvánnal, munkatársával megbeszélte tervét, így gondolkozott: valószínű, hogy a pártkongresszus újabb, még szebb eredmények útját jelöli meg. Ezért fogadalmat tett 200 százalékos átlagteljesítmény elérésére. Selejtje nem lesz több 3 százaléknál. Ezek a számok persze nem mondanak el mindent. Varga András, a kisvárdai Vulkán sztahanovista formázója mást is akar. Szép kis házát konyhával, éléskamrával fogja bővíteni. Az üzem életével az ő élete és otthona is megváltozik. Nem látni már Varga Andrást kocsmázni. — Jobban érzi magát egy jó könyv, s a felesége társaságában. Szórakozni, moziba együtt járnak. Az üzemben mindig jókedvű, kezemunkája nyomán pedig egyre több forma fogadhatja magába a forró öntvényt. Zavartalan a nyíregyházi dohány- fermentáló áramellátása A dohányfermentáló munkásasszonyainak munkapadjai mellett kongresszusi emléklapok láthatók. Üvegtábla fedi őket, úgy vigyáznak rájuk. Iszlai Gábornc, két szeres sztahanovista válogató brigádja ugyancsak kitesz magáért. 16-án 100 százalékos minőségi munka mellett közel 300 százalékra teljesítették napi tervüket. Talán soha nem értek el meg ilyen szép eredményt ebben a gyárban. Czlrják Mária lccrakó brigádja 105 százalékos eredmény elérésére tett vállalást. 16-án 20 százalékkal teljesítette túl felajánlását. Kucsa Mihály préscso- portja 128 százaléknál tart. Ezentúl még szebbek lesznek az eredmények, hiszen nem lesz probléma az áramellátással. A vállalat vezetői — követésre méltóan — megoldották az áramkérdesk. Ónálló generátort állítottak be, ezzel tehermentesítették a villanytelepet, havi 28—30.000 forintot takarítanak meg a vállalatnak és nincs egy percre sem munkakiesés. Az üzemi bizottság úgy támogatja a vállalások teljesítéséért folyó harcot, hogy minden nap értékeli az eredményeket. Levéllel köszönti a kiváló teljesítményt elért dolgozókat. Most például 15 élenjáró dolgozó asszonyt visz színházba a vállalat üzemi bizottsága. Egy lelkes ifjúmunkás Kolonics Gyula, a Nyíregyházi Nyomda fiatal gépmestere lelkes kongresszusi munkavállalást tett az elmúlt termelési értekezleten. 150 százalékos teljesítményű, Ígért. Munka közben viszont rájött, hogy hiba csúszott számításába. Keveset vállalt. Meg ;s toldotta még öt százalékkal. Azt is megfogadta, hogy az üzemösz- szcs villanymotorjait ápolja és szívesen segíti Badar György tanuló szakképzését is. Kolonics elvtárs vállalását már is túlteljesíti. Február első de- kádjában közel kétszeres normál teljesített. A helytállásban bányász édesapjától vesz példát, akit arany- i éremérémmel tüntettek ki mun-' kájáért. Testvérei is büszkén viselik sztahanovista jelvényüket. Kolonics elvtárs is sztahanovista akar lenni. ünnepi röpgyuies a Mezőgazdasági üépjavitó Vállalatnál Ünnepi nap volt február 17-én a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál. Hogyne lett volna, amikor már az utolsó kijavított erőgép is elhagyta a műhelyt. Sütő Mihály szerelőbrigádjának tagjai kipróbálták és örömmel állapították meg, hogy nincs hibája. Ezzel a Gépjavító Vállalat dolgozói eleget tettek ígéretüknek. Határidő előtt 8 nappal fejezték; be a téli gépjavítást. Délután 4 órakor ünnepi röp- gyűlést tartottak. Büszkén mondották el, hogy jó munkájuk eredményeképpen az ország Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatai közül másodiknak fejezték be ezt a nagyjelentőségű munkát. Ne csodálkozzék senki, ha nemsokára ennél a vállalatnál is ú;i sztahanovisták egész sorával Találkozunk,