Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)

1954-02-18 / 41. szám

Üitäq, Qpfrletápfat i£yes&$}Mk f AZ MDP SZABOLCS-SZATMÁRHECVEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Xi. Évfolyam, 41. szám ÁRA 5« FILLER 1954 február is, csütörtök r-------------------------------­A inai fámban : Bírta Ilona példája (2. oldal) Traktor-posta (2. oldal) Megérkezett a szovjet kulturális és művészeti küldiittség a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjára (3. óidat) Száz csille szén (3. oldal) v_ __________________________________ Örök barátkái» Kongressxusi versenyhíradó Megsárgult újságok közt, a fel­szabadult magyar nép első sajtó­termékei közt lapozunk. Majd egy évtizede már, hogy e lapok el­hagyták a nyomdagépet. A romok el takarításával, az élet megindu­lásával, a közellátás gondjaival f oglalkoznak cikkei leginkább. De nemcsak ezzel. Íme egy idézet: ..Szeretném, ha a Szovjetunióból zenészek, írók, tudósok, költők jönnének ide, az önök szellemi eletének képviselői pedig bennün­ket látogatnának meg. Szeret­ném, ha a Szovjetunió dolgozói eljönnének önökhöz, az önök dol­gozói pedig meglátogatnák a mi munkásainkat, parasztjainkat, üzemeinket és gazdaságainkat, hogy azután elbeszélgethessünk, kicserélhessük tapasztalatainkat és megnézzük, mire is mentünk a magunk erejéből.* Akkor még kevesen ismerték nálunk Hja Erenburgot, azt a harcos írót, aki e szavakat elmon­dotta. Sokan talán nem is hittek benne, hogy ilyen kapcsolat le­hetséges a világon két nép között. Talán csak akkor kezdtek hinni ilyen kapcsolatokban, amikor 1948 iebruár 18-án aláírták Moszkvá­ban a szovjet-magyar barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyez­ményt. Ez a nap emlékezete., mer ad -a- magyar dolgozók előtt. Ez a nap tisztázta tulajdonképpen Magyar- ország, a magyar dolgozó nép he­lyét a háború utáni Európában. Ez a nap még szorosabbá, még közvetlenebbé tette kapcsolatun­kat a felszabadító szovjet néppel. Nem egyszerű diplomáciai aktus­ról adott hírt hat esztendővel ez­előtt az újság, a rádió. Nem kö­zönséges államközi szerződés meg­kötésének színhelye volt a Kreml épülete. Nem. Ez a szerződés a szovjet nép és a szabadságával jól sáfárkodó, a függetlenségben, szabadságban élni akaró magyar nép testvéri kézszorítása volt. Megpecsételése annak a barátság­nak, amelynek csíráit szovjet harcosok vére öntözte a tiszántuii harcok során, a hortobágyi tank­csatában és Budapest ostrománál. A Szovjetunió, a világ legerő­sebb és legszilárdabb hatalma hat esztendővel ezelőtt az egyenjogú­ság elve alapján kötött velünk szerződést. Az egyenjogúság alap­ján, amelyre addig nem volt pél­da a magyar történelemben. Nincs ezen semmi csodálnivaló. A. Szovjetunió: újtípusú állam, szocialista állam, s államközi kapcsolatait is az őszinte barát­ság, a segítökészség jellemzi, olyasmi tehát, ami nem lehetett alapja másfajta államok szövetsé­gének. Az elmúlt évek során akármi­lyen gondunk-bajunk volt: önzet­len segítőre leltünk a Szovjetunió­ban. Megyénk a Moszkvába ve­zető sínpár és országút mentén van. Napról napra tanúi lehetünk a Szovjetunió gazdasági segítségé­nek. Megyénkben van Záhony, ametynek hatalmas rakodójára napról napra beállnak a vasérc­cel, gépekkel, gyapottal, vetőmag­gal rakott szovjet vonatok, s mint testben a vér, szétárad a segítség az egész országba: a kohókba, a textilgyárakba, városokba és fal­vakba. A segítségnek azonban ez csak egyik része. Értéke kifejezhető milliókban, millárdokban, má­zsákban, forintokban vagy rube­lekben. Nincs viszont mérték­egység annak kifejezésére, hogy mit ér nekünk a Szovjetunió ál­tal mutatott helyes, minden nép számára járható út. Megfizethe­tetlen ez a segítség, amelyet szovjet könyvekből, szovjet veze­tők, tudósok előadásaiból ka­punk, s amelyet egyszerűen csak úgy szoktunk nevezni: szovjet tapasztalatok. Amikor a csengeri Lenin, a fényeslitkei Fürst Sán­dor és más termelőszövetkezetek betakarították, szétosztották a gazdag termést, talán nem is gondoltak rá, hogy gazdaságuk a szovjet tapasztalatok tárháza, hogy a Szovjetuniótól tanultuk a szövetkezeti gazdálkodást, a szo­cialista munkaszervezést, a munkák gépesítését. Az új Ror- mányprogramm olvasásakor, a dolgozó ember életét megjavító sok-sok rendelet hallatán talán nem is gondolunk rá, hogy szov­jet emberek mutatják a példát: a szocializmus, a kommunizmus építése együtt jár az életszínvo­nal emelésével. A Szovjetunió,. a, szovjet embe­rek tanítanak bennünket új mó­don élni, dolgozni. A Szovjetunió történelmi tapasztalatai segítettek belső ellenségeink íeismeieseoei. és szétzúzásában. A Szovjetunió hatalmas nemzetközi tekintélyé­nek köszönhető, hogy Magyaror­szág független, szabad állam ma­radi, hogy Sem lett' ÍRipétlatis* ták martaléka. A Szovjetuniótól tanultunk te­hát szocializmust építeni, terve­ket készíteni, küzdeni a bekéért, a jelenért és jövőért. A Szovjet­uniótól tanultunk meg gondos­kodni a dolgozók jólétéről, nyu­godt, békés életéről. A hálás magyar nép esztendő- rői-esztendőre újra és újra meg­emlékezik arról a napról, ami­kor írásba foglalták a szovjet és magyar nép barátságát. Megem­lékezik róla évrol-évre a Ma­gyar-Szovjet Barátság Hónapjá­nak megrendezésével is. A barátsági hónap napjai olya­nok, mint az esztendő egyéb napjai. De mégsem olyanok. A többi fölé emeli az a körülmény, hogy a barátsági hónap a szov­jet segítség valóságos bőség­szaruját hozza a magyar népnek. A záhonyi állomásra nemcsak vasércet, gyapotot szállító vona­tok érkeznek, hanem kedves, drága vendégek is a nagy test­vérországból. Zenészek, írók, tu­dósok, híres munkások, a mező­gazdaság élenjárói, hogy ..meg­nézzük, mire is mentünk á ma­gunk erejéből.” Úgy, ahogy Erenburg elképzelte kilenc esz­tendővel ezelőtt... Felejthetetlen élmény volt a mi megyénk dolgozói számára ;s mindig, amikor szovjet embere­ket láthattak vendégül, vagy ta­nulmányútra mehettek a Szov- jeunióba. Feledhetetlen élmény volt a Mojeszejev együttes, a Pjatnickij-kórus elöaaasa, talál­kozásunk Nyikolajevával, Tyiho- novval, Makszim Tankkal, a szovjet irodalom jeles képvise­lőivel. Aki látta, aki hallotta, nem felejti el Savcsenko bölcs tanításait sem, amelyeket mező- gazdasági dolgozóinknak adott. Ma újra megnyitjuk a Szovjet- Magyar Barátság Hónapját. Ma még szélesebbre tarjuk Záhony­nál a kincses kaput és szivünkre öleljük drága vendégeinket. Szív­ből kívánjuk, hogy jó egészség­en töltsék el nálunk e rövid he teket, s tanításuk ezután is hoz­zon minél több gyümölcsöt szo­cializmusunk építésében. Ipari munkások segítsége megyénk gépállomásainak Szabolcs-Szatmár gép­állomásait 20 ipari üzem patronálja. A gépjavítás idejére minden üzem 6— 8 tagú brigádot küldött ki ezekre a gépállomá­sokra. A kiküldöttek nagyrészben sztahano­visták, kiváló szakmun­kások, akiknek jó mun­kája nyomán jobb lett a munkafegyelem, gyor­sabb lett a munka üte­me és tökéletesebben működnek a kijavított motorok. Néhány hete érkeztek meg az lkarus-gyár ki­váló szakemberei a bai- kányi gépállomásra. Egy korszerűen felszerelt, al­katrészekkel megrakott szerelökoesit hoztak ma­gukkal. Azóta már min­den erőgépet megjaví­tottak és most a munka­gépek javításán dolgoz­nak. Kettős műszakot vezettek be. hogy több idő legyen a tapasztalat átadására. Az új mód­szereket a magukkal ho­zott korszerű gépeken mutatják be a gépállo­más szerelőinek. Eddig már több szerelő és trak­torvezető sajátította el az eszterga- cs marógép kezelését. Ezek már ön­állóan készítenek több­fajta szerszámot. Az Ikarus szakmun­kásai a párt III. kong­resszusának tiszteletére vállalták, hogy a gépál­lomás dolgozóival karölt­ve, február 20-ra minden munka- és erőgépet tel­jesen rendbehoznak. A tavaszi és a nyári mun­kákban könnyebben el­használódó alkatrészek­ből előre is készítenek néhányat, hogy a sürgős mezőgazdasági munkák idején nagyobb időkiesés ne legyen. Az üzemmel együtt szépül Varga András élete A kisvárdai Vulkán vasöntöde is az ötéves terv révén változott korszerű üzemmé. A múlt évben tágas öntőcsarnok, s egyéb helyiségek mellett gyönyörű, nagy munkásfürdő is épült. Varga András 1934-ben, mint segédmunkás került a Vulkánba. Akkortájt persze nem min­dig volt munka, a szokásos téli szünet néhány hónapig Varga Andrással is letetette a szerszá­mot. Szinte az életét is megunta már. Olykor meg minden búját-bánatát néhány pohár borba fojtotta és ha iddogált, élelemre, rúnára semmi sem maradt. Varga András sokáig nem szeretett politizál­ni. Nem sokat értett abból sem, hogy 1948-ban a gyár tulajdonosa a dolgozó nép lelt. Akkor kez­dett bizakodóbb lenni, mikor látta: télen nincs munkaszünet, keresete is elég jó, a gyár épül, szépül — vidámabbak az emberek. Varga András hamarosan szakmunkás lett. Lelkiismeretes mun­kájáért; sztahanovista oklevelet kapott, keresete is szépen megnövekedett — havonta 2000 forim körül visz haza. Szabó Istvánban és Bárdi Pálban jó ismerő­söket lelt. Szabó István a kezét ügyesítette, Bárdi Pál inkább a gondolkodását csiszolta. Megtaní­totta őt a párt szeretetére, megtanította arra: nemcsak szavakkal kell politizálni, hanem tettek­kel. Azt már magától is meglátta Varga András, hogy amikor újabb üzemrészben indulnak meg a gépik, amikor országépítésünk nagv eredmé­nyeiről szerez tudomást, saját életében is válto­zás történik. Még kész sem volt az új öntőcsar­nok, ő már saját házába költözött. 8.000 forintért vette, nemrég 180 kilós hízót vágott. Az ötéves terv minden dolgozót, őt is érinti, róla is gon­doskodik. Ezek jutottak eszébe, amikor az üzem dolgo­zói először beszéltek a III. pártkongresszusról. Varga elvtárs, amikor Kiszella Istvánnal, munka­társával megbeszélte tervét, így gondolkozott: valószínű, hogy a pártkongresszus újabb, még szebb eredmények útját jelöli meg. Ezért foga­dalmat tett 200 százalékos átlagteljesítmény el­érésére. Selejtje nem lesz több 3 százaléknál. Ezek a számok persze nem mondanak el min­dent. Varga András, a kisvárdai Vulkán sztaha­novista formázója mást is akar. Szép kis házát konyhával, éléskamrával fogja bővíteni. Az üzem életével az ő élete és otthona is megváltozik. Nem látni már Varga Andrást kocsmázni. — Jobban érzi magát egy jó könyv, s a felesége társaságában. Szórakozni, moziba együtt járnak. Az üzemben mindig jókedvű, kezemunkája nyo­mán pedig egyre több forma fogadhatja magába a forró öntvényt. Zavartalan a nyír­egyházi dohány- fermentáló áram­ellátása A dohányfermentáló munkásasszonyainak munkapadjai mellett kongresszusi emléklapok láthatók. Üvegtábla fedi őket, úgy vigyáznak rá­juk. Iszlai Gábornc, két szeres sztahanovista vá­logató brigádja ugyan­csak kitesz magáért. 16-án 100 százalékos minőségi munka mellett közel 300 százalékra teljesítették napi tervüket. Talán so­ha nem értek el meg ilyen szép eredményt eb­ben a gyárban. Czlrják Mária lccrakó brigádja 105 százalékos eredmény elérésére tett vállalást. 16-án 20 százalékkal tel­jesítette túl felajánlását. Kucsa Mihály préscso- portja 128 százaléknál tart. Ezentúl még szebbek lesznek az eredmények, hiszen nem lesz problé­ma az áramellátással. A vállalat vezetői — köve­tésre méltóan — megol­dották az áramkérdesk. Ónálló generátort állítot­tak be, ezzel tehermen­tesítették a villanytele­pet, havi 28—30.000 fo­rintot takarítanak meg a vállalatnak és nincs egy percre sem munka­kiesés. Az üzemi bizottság úgy támogatja a vállalá­sok teljesítéséért folyó harcot, hogy minden nap értékeli az eredménye­ket. Levéllel köszönti a kiváló teljesítményt el­ért dolgozókat. Most pél­dául 15 élenjáró dolgozó asszonyt visz színházba a vállalat üzemi bizott­sága. Egy lelkes ifjúmunkás Kolonics Gyula, a Nyíregyházi Nyomda fiatal gépmestere lelkes kongresszusi munkavállalást tett az elmúlt termelési értekezleten. 150 százalékos teljesítményű, Ígért. Munka közben viszont rá­jött, hogy hiba csúszott számí­tásába. Keveset vállalt. Meg ;s toldotta még öt százalékkal. Azt is megfogadta, hogy az üzemösz- szcs villanymotorjait ápolja és szí­vesen segíti Badar György ta­nuló szakképzését is. Kolonics elvtárs vállalását már is túlteljesíti. Február első de- kádjában közel kétszeres normál teljesített. A helytállásban bányász édes­apjától vesz példát, akit arany- i éremérémmel tüntettek ki mun-' kájáért. Testvérei is büszkén vi­selik sztahanovista jelvényüket. Kolonics elvtárs is sztahanovista akar lenni. ünnepi röpgyuies a Mezőgazdasági üépjavitó Vállalatnál Ünnepi nap volt február 17-én a Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalatnál. Hogyne lett volna, ami­kor már az utolsó kijavított erő­gép is elhagyta a műhelyt. Sütő Mihály szerelőbrigádjának tagjai kipróbálták és örömmel állapí­tották meg, hogy nincs hibája. Ezzel a Gépjavító Vállalat dol­gozói eleget tettek ígéretüknek. Határidő előtt 8 nappal fejezték; be a téli gépjavítást. Délután 4 órakor ünnepi röp- gyűlést tartottak. Büszkén mon­dották el, hogy jó munkájuk eredményeképpen az ország Me­zőgazdasági Gépjavító Vállalatai közül másodiknak fejezték be ezt a nagyjelentőségű munkát. Ne csodálkozzék senki, ha nem­sokára ennél a vállalatnál is ú;i sztahanovisták egész sorával Ta­lálkozunk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom