Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)
1954-02-28 / 50. szám
.N (5 t* I, a r iUo4 i-LBIyuaR 28, VASARN4Í* PÁRT K I» ÍTÉS Orvoslást várunk! Határozat, melyet nem valósítottak meg Használjuk lel jól pártunk erős harci legyverél - a sajtót Partunk politikáját a lakosság életszínvonalának gyorsított emelését és ezzel kapcsolatban — a legfontosabbat — a mezőgazdasági határozat megvalósítását csak a dolgozó tömegek megsokszorozott termelő, alkotó kedvére támaszkodva tudjuk végrehajtani. Ahhoz, hogy az ember megnövekedett kedvvel dolgozzon, mindenekelőtt alaposan, jól kell ismernie a célt, amiért dolgozik. Ismernie kell például a dolgozó parasztnak, hogy mit kap a leszerződött cukorrépáért, vagy dohányért a multévivel szemben. Tudnia kell, hogy terméséből, vagy jószágának hozamából mennyi maradt a kamrájában és mennyit kell adnia az államnak. Ismernie kell emellett az állam által nyújtott sokirányú segítséget, azokat az eljárásokat, módszereket, amelyek segítségével több búzát, kukoricát, burgonyát, cukorrépát tud kihozni a földből, több tejet, zsírt, húst, gyapjút az állatokból. A dolgozó ember lelkesedését, szilárdságát emeli az a tudat is, ha tudja, hogy jó munkájával népünk jólétét emeli, hazánkat erősíti és ezzel közvetlenül a béke táborának erejét növeli. Minderre senki sem jön rá magától, éppen ezért áll pártszervezeteink előtt legsürgetőbb feladatként a tömegek közötti politikai munka megjavítása. A vezetőségválasztó taggyűlések eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy számos pártszervezetünk még nem mérte fel ennek jelentőségét, kevés taggyűlésen foglalkoztak érdemlegesen az agitációs munkával, a népnevelők feladataival. A NÉPNEVELÖMUNKA lebecsülését cs visszaesését más tapasztalatok is bizonyítják. A napokban megbeszélésre hívta ösz- sze a baktalörántházi járási párt- bizottság ágit. prop. osztálya a járás néhány sajtófelelősét. Tanulságos volt ez az értekezlet sok tekintetben. Kitűnt például, hogy számos népnevelő eléggé általános, — nem alapnélküli panasza, hogy azért nem végzi, vagy nem tudja jól ellátni felvilágosító munkáját, mert nem kapja meg a kellő irányítást. A népne- velőértekezletet felesleges időtöltésnek tartja, hiszen ott sem kap semmi újat. Magának a pártbizottságnak -is néhány „meglepetést“1 hozott ez az értekezlet. Vájjon hogyan irányítja a népnevelők munkáját a rohodi párttitkár elvtárs, —" aki nemrégiben mondott le a pártsajtó előfizetéséről — és még jó- néhány pártvezetőségi tag. E tények feltárása is feladata a sajtófelelősnek, de az értekezlet főcélja természetesen nem ez volt. Azt vitatták meg, hogy a sajtófelelősök a legjobb népnevelők közül kiválasztott sajtóaktivisták segítségével hogyan népszerűsítik a sajtót és hogyan nevelik annak olvasására, a párttag és a pártonkívüli olvasókat. FÖLDI ELVTÄRSNÖ, nyírma- dai sajtófelelős elmondotta, hogy milyen gondosan készül egy-egy család meglátogatására. Mielőtt felkeresték Kovács József pártonkívüli dolgozó parasztot, átnézte a Néplap és a Szabad Föld jóné- hány számát és külön megjegyezte az egyénileg gazdálkodókat különösen érdeklő cikkeket, írásokat. A látogatás során, amikor belemelegedtek a beszélgetésbe és már nagyban folyt a vita, Földi elvtársnő elővette a Néplap odavonatkozó cikkét, amely világos feleletet adott a szóbanforgó kérdésre. Kovácsék meg is rendelték a lapot és azóta is állandó olvasói. Igén kedveltek a jól megszervezett olvasókörök. Sztrátyi elvtárs arról számolt be, hogy Vaján különösen a mezőgazdasági szakcikkek keltenek nagy érdeklődést. A legutóbbi olvasókör vitáján, amikor a termőtalaj betegségeiről volt szó, résztvett a község három agronómusa is és utána hosszan vitatták az olvasókör tagjaival a cikk tanulságait. Nagy az érdeklődés az olvasókörök iránt, nem egy községben kérik a dolgozó parasztok ennek szervezését. Mégsem fordítanak elég gondot erre a népszerű agitációs módszerre a pártszervezetek, maga a járási pártbizottság sem. Elsősorban a sajtófelelősök kiválasztását kell körültekintően végezni, azután pedig nevelésükre kell nagyobb gondot fordítani. — Hiába bízzuk meg e fontos feladattal a legfejlettebb népnevelőt, ha emellett hat másféle funkciót kell ellátnia, vagy ha nincs tisztában feladatával, nem tud megfelelő sajtóaktívahálózatot kiépíteni maga mellé a pártsajtó népszerűsítésére, olvasókörök szervezésére. Az értekezleten kitűnt, hogy eddig nem fordított erre kellő gondot a pártbizottság, de a kiadóhivatal mellettük dolgozó politikai munkatársa sem, akinek ez fontos feladata. Pedig a sajtófelelősökben van lelkesedés munkájuk iránt, ezt bizonyították a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások is. A BAKTALÖRANTHÁZI járási pártbizottság felismerte, hogy az agitációs munka fellendítésének fontos láncszeme a pártsajtó terjesztése, az olvasómozgalom megjavítása. Helyes úton indult el az értekezlet megszervezésével és ezt további intézkedések követik. Elhatározta a pártbizottság, hogy javasolják a pártszervezeteknek: a következő havi taggyűléseken tűzzék napirendre saját területükön a pártsajtó helyzetének megvitatását. Értékeljék az olvasókörök tapasztalatait, a sajtófelelősök munkáját. Elhatározták azt is, hogy most, amikor az új vezetőségi tagok elosztják egymás között a funkciókat, külön felhívják a pártszervezet ágit. prop. felelősének figyelmét a pártsajtóra: kísérje állandó figyelemmel és segítse a sajtófelelős munkáját, tegye szorosabbá a kapcsolatot a lap és olvasói között, segítse elő, hogy minél többen vegyenek részt annak szerkesztésében — a levelezőmozgalomban. A baktalörántházi pártbizottság kezdeményezése — ez az értekezlet — szervezési hibái ellenére is komoly tanulságokat hozott és nagy segítséget ad ahhoz, hogy mind többen használják eredményesen pártunk erős harci fegyverét, a sajtót. A dolgozók 4 óra után tömegesen keresik fel az élelmiszerüzleteket, hogy az esti és másnapi élelmiszert biztosítsák. Bucit azonban ebben az időben seholsem lehet kapni, mert a kenyérgyár későn szállítja le. Sok esetben 7 óráig is kell várni rá. Megkérdeztem a kenyérgyár egyik dolgozóját, nem léhetne-e segíteni ezen a helyzeten? Azt felelte, hogy már a vállalat vezetősége is rájött a késői szállítás Augusztus második felében a kemecsei állami gazdaság sóstóhegyi üzemegységében dolgozott Czár István, Czár Gábor, Strausz Alajos és Kalotai László úttörő. Három munkanapért azonban a bért nem fizették ki számukra. — Amikor érdeklődtem azt válaszolták, hogy a bérkövetelés jogtalan. Az úttörők nevében később Községünkben még - nincs villany, nincs kultúrház, így egyetlen szórakozási lehetősége a dolgozóknak a 8 naponként megjelenő vándormozi előadása. Azaz csak lenne. I6-án megjelentek a mozigépészek a gépekkel együtt, de az a helyiség, ahol az előadást meg kellett volna tartani, zárva volt. így nem tartották meg a filmvetítést. A hibát a hátrányára, mert a leszállított bucik nagyrésze másnapra marad. Üzemi gyűlésen határozatot is hoztak a gyorsabb szállítás érdekében. Ez azonban csak hat irt- zat maradt, mert nem valós tal- ták meg. . Sürgősen javítsanak munkájukon, ezzel nagyban elősegíthetik, hogy a dolgozók a munkaidő után hamarabb jussanak pihenéshez és ne kelljen órák hosszat várni a bucira. Periinger Imréné, Nyíregyháza. újra követeltem bérüket. Kiss Sándor igazgató kérte, hogy újra küldjem el a névsort és a szükséges adatokat. Ez január 19-én meg is történt, de választ máig sem kaptam. Az elvégzett munkáért szeretném,\ ha az úttörők megkapnák jogos bérüket. Kalotai László, úttörővezető, Nyíregyháza. népművelési előadó követte el, akinek nem gátolni, hanem segítenie kellett volna az előadás megtartását. Községünk fiataljai és dolgozói szeretnék, ha minél előbb egy megfelelő kultúrházat kapnának, hogy szórakozni, filmvetítést nézni ne az iskolában kelljen. Dudlák István, DISZ-titkár, Nyírszöllős, A Néplap elintéste A Ságvári-telepről érkezett panaszt, melyet a Néplap közölt, megvizsgáltuk. A cikk írójának igaza volt. A cikk megjelenése után azonnal intézkedtünk, megvásároltuk a vetítéshez szükséges1 vásznat, így a jövőben nem kell lepedők és abroszok után szaladgálni a filmvetítés előtt. TARISKA JENŐ, a Moziüzemi Vállalat műszaki ellenőre, A Néplap február 21-i számában „Hol vannak a kéményseprők?” cím alatt bírálat jelent meg, melyben kifogásolták a kisna- ményi dolgozók, hogy kéményseprők nincsenek a községben. Vállalatunk a kisnaményi dolgozók panaszát kivizsgálta. A dolgozóknak igazuk volt, vállalatunk dolgozói valóban késéssel végeztek munkájukat, melyet a hideg idő is befolyásolt. Vállalatunk dolgozói megfogadták, hogy pár napon belül kimennek Klsnaményha, Kérjük a dolgozókat, hogy bírálatukkal továbbra is segítsék vállalatunk munkáját. GICZEI ANDRÁS, a Kéményseprő Vállalat igazgatója. Az elvégzett munka után fizetés is jár Zárt ajtók előtt Nagy Péter könyve Móricz Zsigmondról Ebben az évben ünnepeljük Móricz Zsigmond születésének het- venötödik évfordulóját, Most, újév körül hagyta el a nyomdát a Művelt Nép kiadásában Nagy Péter több, mint négyszáz oldalas monográfiája a nagy íróról. Amikor 1952-ben az egész ország széles körben ünnepelte megyénk nagy szülöttjét, az ünnepi megnyitóban Révai József a párt- és a kormány nevében célul tűzte ki — többek között —, hogy Móricz Zsigmondnak az életrajzát el kell készíttetni és meg kell jelentetni. Az elmúlt másfél év alatt ez is valóra vált. Megjelent az utóbbi évek egyik legizgalmasabb és legérdekesebb könyve: Móricz Virágnak „Apám regénye” című jelentős visszaemlékezése. Ebben nyomon kísérhetjük az író életét és közvetlen kapcsolatát megírt regényalakjaival, tudósítást kaptunk a művek születéséről és azokról az áldatlan körülményekről, melyek között a korszak legnagyobb regényírójának sínylődnie kellett. Ennek a megannyi értékes és érdekes dokumentummal teli könyvnek kiegészítője a nemrég megjelent hatalmas tanulmány: Nagy Péter idézett műve. Nagy Péter nemcsak a személyes ismerettség alapján, haúem tudós, kutatói becsvágytól is hajtva, már évek óta foglalkozik nagy írónk életrajzának megírásával, költészetének megfelelő értékelésével. Eredményeit, munkájának részleteit már eddig is ismertette velünk. így például a Magyar Klasszikusok egyik első kötetében, a Válogatott elbeszélések előszavában először kísérelt meg áttekintést adni Móricz novelláiról művészetéről. Később, az Erdély-trilógiának beható elemzésével igyekezett megoldani azokat a kétségtelenül nehéz problémákat, melyek egyik legértékesebb s a maga nemében legmonumentá- iisabb történelmi regényünkkel kapcsolatban felmerülnek. Ezeken kívül nem egy alkalommal adott kisebb-nagyobb összefoglalást, általános értékelést Móricz írói munkásságáról. A Tudományos Minősítő Bizottság előtt az elmúlt év őszén mutatta be és védte meg eddigi kutatásainak ösz- szesítését, a megjelent könyvet s nyert vele kandidátusi fokozatot. Hatalmas, hosszú és kitartó kutatómunka eredménye ez a könyv. Sok-sok kiadott és megjelent cikk, tanulmány ismeretét, egy kisebb könyvtárt kitevő eredeti műveknek és sok, kötetben meg nem jelent írásnak beható tanulmányozását tartalmazza ez az elmélyült irodalomtörténeti kutatás igényeit kielégítő monográfia. Nagyon fontos könyv ez, mert eddig csak töredékek voltak ismeretesek Móricz Zsigmond életéről. A kritikusok többnyire csak egyes művek elemzésével foglalkoztak — leginkább alkalomszerűen; Révai elvtárs rövid, korszakokra osztó megnyitó megjegyzései, Darvas József emlékezetes ünnepi méltatása természetszerűen nem kapcsolhatta egybe kellő mélységben és részletességgel az író. életét és művészetét. — Erre kellett tehát vállalkoznia Nagy Péternek, ezt kellett elvégeznie mintegy huszonöt íven. A dolog természeténél fogva nem oldhatta meg feladatát véglegesen, nem végezhette el az egész munkát teljes sikerrel. Ennek oka egyszerű és világos. A 12 évvel ezelőtt elhúnyt írónak még most is van kéziratban maradt ismert vagy lappangó műve, kötetben kiadatlan írásai ezer oldalakra terjednek, levelezése felmérhetetlen s csak kisebb részleteiben került nyilvánosságra. Az egyes művekkel kapcsolatos értékelés, részletes elemzés még sokszor hiányzik: így a részletkutatásokat is magának a szintézisre törekvő írónak kellett elvégeznie. Fontosnak mondtuk ezt a könyvet: igen, az is, a szó legszorosabb értelmében. Éppen ez a szintézis mutatja meg, hogy melyik területeken van szükség további részletkutatásokra, kiegészítésekre, hogy később majd egy teljesebb összegezés felhasználhassa az újonnan megszületett eredményeket. Melyek ezek a főbb területek? Ilyen például Móricz Zsigmond alkotóművészetének elemzése. — Ahogy a jegyzetes könyvből, az oda feljegyzett témákból, adatokból riport, vagy elbeszélés lesz, ahogy egy-egy adoma, megjegyzés, szólás beágyazódik egy-egy mű cselekményébe, történetébe. Kidolgozatlan még Móricz iskolai témájú regényeinek összefoglaló elemzése és ezekből az írásaiból kicsendülő társadalomkritikájának megfelelő értékelése is. Itt különösen szem előtt kell tartani az író tipizáló, eszményítő eljárását: ahogy a közvetlen benyomás, iskolai emlék évtizedek múlva pozitív politikai állásfoglalássá válik — például a Légy jó mindha- lálig-ban. Megoldatlan kérdés még Móricz nyelvi realizmusa: konkrét elemzések alapján — a tartalom és forma szoros kapcsolatában. Nagy Péter csak elvétve utal erre. Pedig különösen a harmincas évek művésze, a Rokonok, vagy a Barbárok, a Komor Ló című elbeszélés-kötetek egyes darabjai (s elsősorban maga a Komor Ló című novella) nagyon világosan mutatják Móricz realistán ábrázoló nyelvművészetét. — Ugyancsak a részletkutatások alapján lehet majd élesebben felvetni Móricz naturalizmusénak kérdését. — különös tekintettel azokra a vádakra, amelyeket aj nemhaladó irodalomtörténészek1 ezen a címen vonultattak fel az; író ellen. Ilyen kérdés még aj munkásmozgalommal való kap-j csolata, általában véleménye a proletáriátus helyzetéről, a munJ kásosztály vezető szerepéről is, -J bár ezen a területen sok, *ddigj ismeretlen adatot hozott Nagy Péter s ezzel sokat segít a tisz-il tábban látásban. Az eredményes részletkutatások hiánya miatt kell még Nagy Péternek annyi idézettel dokumentálni, bizonyítani következtetéseit. Ez szükséges ugyan, de1 ugyanakkor nagyon fárasztja is’ az olvasót. Ugyanígy egy-egy mű elemzésekor is sokszor inkább tartalmi ismertetést kapunk 5 többször hosszabb, összekötő szö-< vegekkel, idézetekkel. Ezeket az itt még szinte elengedhetetlen' kellékeket a későbbi tanúimat nyok nélkülözhetik. Végül még egyet: a könyv utat1 mutat a szabolcsi kutatóknak isj Nagy Péter többször közöl adatokat arra, hogy mikor járt Móricz; Zsigmond Nyíregyházán, általa-1 ban a megyében előadói, szervező körútja során. Több szabolcs-szat- mari vonatkozásra is utal, mc- lyek regényeiben előfordulnak. —í Ezeket az egyszerű adatokat, uta-i lásokat megyénk szorgalmas kutatóinak kell majd megfelelő széles körben dokumentálni! Margócsy József. n
