Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)

1954-02-17 / 40. szám

MEGYÉNK MINDEN TÁJÁRÓL A paszabi szőttesek sikere Moszkvában Sikeres gépjavítási munka Encsencsen (Nyírbátori járási tudósítónktól.) Az encscncsi gépállomás dolgozói termelési értekezleten beszélték meg azokat a feladatokat, amelyek a gépállomás dolgozói előtt a gépek és gazdasági felszerelések javítása terén jelentkez­nek. Megállapították, hogy elmaradás van a gépjavításban. Elhatározták, hogy behozzák az elmaradást és a pártkongresszus tiszteletére feb­ruár 20-ig befejezik a gépjavítást. A vállalások lényegesen meggyorsították a munkát, úgyhogy már nem is beszélhetünk el­maradásról. A javítást végző brigádok közül eddig a legjobb munkát végezte r János tárcsa- és kultivátorjavító brigádja, amely ja­vítási tervét már teljesítette. Nem sokkal ma­radt el mögötte Tóth András ekejavító brigádja sem. A Tóth-brigád vállalásának megfelelően a javításhoz szükséges alkatrészek IC százalékát helyileg állítja elő. Barna Pál elcvátorjavító brigádjának is csak két elevátor kijavítása van hátra a terv teljesítéséhez. A javítási munkák jelenlegi állása azt mu­tatja, hogy Sárközi István traktorjavitó brigádja is. vállalásának megfelelően, február 20 előtt teljesíti tervét. ILLÉS BÉLA. ÉpiUtezik a tiszavasvári Petőfi tsz. Szép tervekkel indul­nak az új gazdasági év­nek a tiszavasvári Petőfi tsz. tagjai. Ahhoz azon­ban. hogy terveiket való­ra válthassák, gyarapítani kell állatállományukat, gazdasági felszerelésüket. Építkezési munkáikat tervszerűen végzik. Sári László, az építőbrigád vezetője, jól megszervez­te a munkát. Meg is lát­szik az eredménye. Szük­ségük van dohánypaj- tákra 30 holdnyi dohány- termésük befogadására. Közel a dohányterület­hez építenek 3 tágas pajtát. Ezenkívül 60 vá­gón termény tárolására alkalmas magtárt építe­nek telepükön. Hiányát érzik lóistállónak is. A Sári-brigád munkatervé­ben 120 férőhelyes lóis­tálló készítése szerepel. Gondoskodnak sertésál­lományunk fejlesztéséről is. Ezt segíti a készülő 2 darab 26 férőhelyes ser- tésfiaztató, meg a 200 férös scrtésszabadszállás. Építenek még juhho- dályt 600 juhnak és 300 baromfinak ólat. Az építőbrigád mun­káját nagyban elősegítik a műhelyek. Felszerelé­sük is gazdag, hiszen nemcsak keret-, kör- és szalagfűrészük van. de elegendő villanymotoruk is van hozzá. A gépi mun­kával a műhelyekben is meggyorsulhat a terme­lés. KISS ANDRÁS A paszabi népművészeti szövő­részleg is elküldte Moszkvába, a Magyar Képzőművészeti Kiállí­tásra háziipari termékeit. Széli Jenő elvtárs, a Budapesti Nép- művészeti Intézet kiküldötte töb­bek között ezeket irta Moszkvá­ból a paszabiaknak: ,,Most nyílt meg Moszkvában a Magyar Kép­zőművészeti Kiállítás. A legjobb helyen vannak a paszabi szőtte­sek. A kiállítás látogatói el van­nak tőle ragadtatva.1* Ez a levél­hír örömmel és büszkeséggel töl­ti el a paszabi népművészeti szö­vőrészleg dolgozóit, mert látják, hogy Moszkvában is mennyire ér­tékelik munkájukat. A hír az ed­digieknél is jobb munkára ser­kentette őket. Decemberben még csak 66 százalékot, de januárban már 76 százalékot teljesítettek. Ez a javulás annak is köszönhető, hogy január második felében már sikerült öt tagnak egy központi műhelyt ideiglenesen berendezni, azonban a paszabi szövők 100 százalékig eleget akarnak tenni kötelezettségüknek, a tervet tel­jesíteni szeretnék. Czomba Pál, a helyi ipar kiváló dolgozója azt kéri, hogy az illetékes hatóságok segítsék elő végre, hogy a pasza­bi népművészeti szövőrészleg megkapja az igényelt helyiséget, hogy jobb munkakörülmények között tovább öregbítsék a pasza­bi szövőrészieg külföldön is elis­mert munkájának jó hírnevét. Rövidesen új helyiség-be költözik a nyíregyházi minőségi nőirnha ktsz. Városunk többek között kis­ipari termelőszövetkezeti termel- vényeiről is nevezetes. Persze a jóhír idővel kissé elkopott. Töb­bek között Nyíregyházán készül­tek a legszebb kivitelezésű női kabátok, kosztümök és női ru­hák. Volt, aki értette módját, hogyan lehet városunk jó hírne­vét fejleszteni a kiváló minőségű ruhák készítésével. Itt kell meg­említeni Séra István nöi-szabó nevét, aki az utóbbi években nem mutatta meg azt a tudását, ami­vel rendelkezik. Vájjon miért? Azért talán, mert a nyíregyházi minőségi nőiruha ktsz. dolgozója lett?,.. Nem, nem emiatt. Séra István az­zal a céllal lépett a ktsz.-be, hogy ott tudása legjavával szolgálja a dolgozó nép ruházati igényelt. — Csakhogy a KISZÖV. vezetősége nem adott neki segít'éget ahhoz, hogy tehetségét igazän kibonta­koztathassa. Nagy kár az a szo­cializmus építésében, ha nem en­gedjük kibontakozni s érvényre jutni a nagyszerű tehetségeket. Erre most döbbent rá a me­gyei KISZÖV. vezetősége is. Rá­döbbentek, hogy sok kívülálló szakembert a háttérbe szorítottak. Persze arról is lehetne beszélni, hogy a most meglévő minőségi nőiruha ktsz, üzemhelyisége sem felel meg azoknak a követelmé­nyeknek, amit ma a dolgozó nép kíván. Eléggé eldugott helyen, eléggé kifogásolható körülmények között dolgozik ez a ktsz. Ezen akar változtatni a KISZÖV. veze­tősége. Több önállóságot adnak az értékes tehetségek kibontakoz­tatásához. Megadják a segítséget ahhoz, hogy Séra István hírne­vessé tegye a nyíregyházi minő­ségi nőiruha ktsz-t, éppen a kül­ső és belső körülmények megvál­toztatását és elsősorban a ktsz. által készített munkák minősé­gén keresztül. A ktsz. rövidesen új helyiségben, új lendülettel har­col a lakosság igényeinek még- jobb kielégítéséért. A lámpagyáriak a munkavédelemről is gondoskodnak nyírtéten Február 1-én 12 tagból álló brigád érkezett a budapesti lámpagyártól a nyírtéti gépállo­másra. Rögtön hozzá is kezdtek a munkához, hogy határidő előtt befejezzék* a téli gépjaví­tást. Munka közben látták, bogy nemcsak a gé­pek kijavításánál kell segítséget nyújtaniuk a nyírtétieknek, hanem más téren is. Legelőször az egészség- és balesetvédelemnél. Észrevették, hogy az esztergapadoknál rossz a földvezeték. Életveszélyes mellette a munka. Tóth Lajos villanyszerelő már hozzá is kezdett az új föld- vezeték szereléséhez. Anyagot Péjdföl — a Lám­pagyártól kért és kapott hozzá. Más egészségvédelmi berendezést is készí­tenek a lámpagyári dolgozók, mégpedig a sze­relőműhelyben. Ugyanis a műhelyben rossz, egészségtelen a levegő. A brigád vezetője: Nagy Attila mérnök javaslatára levegő-elszivó készüléket szerelnek fel. VASS OTTÓ. Tevekeni) termelési bizottság Paposon Alig néhány héttel ezelőtt alakult meg Pa­poson a termelési bizottság 30 taggal. Rövid idő alatt komoly eredményeket értek el. A terme­lési bizottság kezdeményezésére szerveztek egy 14 napos tanfclyamot, amelyen átlag 70—80 dolgozó paraszt vett részt. Kollárt László igaz­gató-tanító és Morzsa László tanácselnök ismer­tették az új kormányprogrammot, a miniszter­tanács határozatát a mezőgazdaság fejlesztéséről és megbeszélték ezzel kapcsolatban a paposi dolgozó parasztok feladatait. Most a termelési bizottság gyümölcsterme­lési taníolyamot indit, amelyre szakelőadót a hodászi állami gazgaságból kémek. Gondoltak már a tavaszi munkákra is. 35 mázsa műtrágyát rendeltek és úgy határoztuk, hogy a gyengébb minőségű őszi kalászosokat holdanként 50 kiló műtrágyával fejtrágyázzák. Az őszi mélyszántást simítózzák. Bélés János javaslatára a paposi dolgozók közül sokan ültetnek ebben az évben fészektrá­gyázott burgonyát, úgyszintén kukoricát és nap­raforgót is, cA beszélő éra A KÁLLÖSEMJÉNI For­rás-tanyát azelőtt Kállay- uradalomnak hívták. Ezt a nevet azonban a gyűlöletes emlékezetű intézők nevével együtt lassan belepi az idők mohája. Az egykori urada­lom helyén ma a volt cse­lédek, a semjéni volt nincs­telenek gazdálkodnak jut­tatott földjeiken. Itt lakik Berki János is az egykori ispáni lakásbán, szemben a szeszgyárral. — Szűkszavú ember, bár vol­na mit beszélnie. 13 főből álló nagy családot kevés szóval nehéz irányítani. De- hát a „hígját“ elintézi Er­zsi néni, a felesége. Jani „bácsi“ már nagyapa, de még csak 45 éves. A bajsza amolyan „öreglegényes“, ol­lóval kurtított. Parádésko­csis korában Tölgyesy inté­ző még azt is megkívánta, hogy hegyesre pödörje a bajszát, meg hogy vikszol- ja. De a földosztás napján, amikor gazdája lett a 7 hold juttatott földjének, rögvest lemetszette a bajsza kacs- karingós hegyét. Ezzel fe­jezte be a hosszú cselédke­dést. ÉVRÖL-ÉVRE jobban ment a kis gazdaság. Pedig egy kis girhes malackával kezdte negyvenötben. Az­óta tehén, hízó, kenyér, ru­hanemű, meg a legszüksé­gesebb gazdasági felszerelés elöteremtődött szép sorjá­ban. Közben még a nagylá­nyét is férjhez adta. Égett is mindig a munka a keze alatt. Szorgalmas, jó gazda lett. Nemrégiben is csörgő órát, meg oklevelet kapott a minisztériumtól. Erzsi néni az oklevelet szép, üvegezett rámába tet­te és a legfőbb helyre akasztotta ki a szobában. A kisebbik lánya még levele­zőlapokból való díszt is ra­kott köréje. Az óra csipke- terítőcskével letakart külön polcra került az oklevél mellé. — Csak le ne húzzák ezek az ördögfiókák! — ag­godalmaskodott Erzsi néni, mozgékony, minden lében kanál unokáira célozva. — Nem akármilyen óra ám ez! Jani bácsi helybenhagyó- lag bólogatott — Hát az már szent! Nem akármilyen... Még a ketyegése is más, mint a közönséges vásári óráknak. KÜLÖNÖSEN a hajnali órákban szokta el-elhallgat- ni a ketyegését, amikor fel­ébred. Még cselédkorában megszokta a 4 órai felke­lést, pedig most a téli idő­ben ráérne 6 órakor is. A nagyobbik fia úgyis mindig felkél idejében a jószág el­látására. Dehát a szokás hatalma nem hagyja alud­ni. Négy óra tájban mindig felébredt még eddig. Vagy felkelt, vagy megfordult a másik oldalára és szunyó­kált még egy sort. De ami­óta ez az óra került a ház­hoz, megfordulni is elfelej­tett, mert első eszmélése volt, hogy jár-e az óra, ke­tyeg-e? Hát járt. ..Tik-tak“ — hallatszott a finom kis ketyegés a sötét szobában. Különben is ott van majd­nem a feje felett. Világíta­nak rajta a mutatók, meg a számok, így még a sötét­ben is látja, ha oda tekint, hogy hány óra. Dehát nem elég azt csak úgy tudomá­sul venni, hogy jár az az óra. Azt is tudni kell, hogy egyenletes-e a ketyegés. — „Tik-tak, tik-tak ..— rendben van ez is. Egyik alkalommal azon tűnődött, hogy valamikor, még pici korában hallott a nagyanyjától egy kis versi- két; nem az iskolában, mert hát oda bizony nem jutott el sohse. A tanyai cseléd­gyerekeknek ez volt a sora a múltban. Úgy kezdődött az a kis vers, hogy: „Korán reggel jár az óra. Az ser­kent minket a jóra.“ De a folytatása sehogyse akart az eszébe jutni, hiába eről­tette az agyát. De haliga csak! Mintha ketyegne va­lamit az óra... Nem én hallottam. Jani bácsi mondta el nekem. „Tik-tak, tik-jak. Nem volna jó Helyettem egy szép rádió? Akkor javítsd meg a pajtád, Faragj bele szervia-fát!” Jani bácsi nem akart hin­ni a fülének. Megdörzsölte a szemét, még az ágya vé­gét is megtapogatta. Hát biz ébren volt. No, akkor ez az óra beszélt. „Hijnye, a teremtésit!” Égette már az ágy, felkelt. Ment ki az ól­ba. Világot gyújtott, majd ellátta a jószágot. Akkorra már Erzsi néni is kiment a sajtárral. Felhozta aztán Jani bácsi neki, hogy be­szélt az óra, méghozzá szín­igazat szólott. Azért nem kapott rádiót, mert a hiány­zó szerdiafák miatt sűrűre kötötték a pórékat. A sűrű dohány barna-foltos lett. Ezért volt kevés az első osztályú dohány. Most az­tán még a mai napon ki­vágja a fasorból azt a né­hány sudár akácot és hely­re pótolja a szervia-fákat. így is történt. MÁSNAP HAJNALBAN újra beszélt az óra: „Tik-tak, tik-tak. Hát a szekér...? A saroglya fillért sem ér. Szerszámokban törött a nyél, Vetőmagban egér henyél...“ Jani bácsi megint elér­tette az óra ketyegését. A nagy fiával együtt sorra előszedtek minden szerszá­mot és kijavítottak rajtuk minden hibát. A konyha valóságos műhellyé alakult át. Fúrjak, faragtak, kala­páltak, szegeitek. A sarog­lya léceit még ki is cifráz­ták. Az acatolókat kiélez­ték. Nemsokára itt a ta­vasz. Ne akkor kelljen kap­kodni. Az ekét, boronát is megvizsgálták, de a poros zsírréteg alatt, amit még az őszön kentek rá, ragyo­gott, akár a tükör. Nem marta azt a rozsda, mint némelyik hanyag gazdáét. A vetőmagvak a padlá­son külön-külön zsákban voltak felfüggesztve a sza­rufára. De való igaz, hogy az egyikbe befészkelt egy egérpár. Ki is rágták a zsá­kot, a tavaszi búza-vetőmag meg csörgött egyre kifelé belőle a szemetes padlásra. Itt is rendet csináltak. Az egerek ellen a macskát zár­ták fel a padlásra. Igaz, hogy ezt a vetőmagot ki akarja cserélni valami jó­fajtára. Lázár elvtárs a Terményforgalminél meg­ígérte a cserét. De azért oda se adhat akármilyen egérpiszkos, meg egérrágta búzát. Kitisztították azt is, mint a kukoricát, babot, meg a többit. A vetőmag­nak való kukoricát csöve­sen akasztották fel még a törés után mindjárt, hogy jól kiszáradjon. De most már azt is lemorzsolták, hi­szen olyan az már, mint a csont. A csutkája kell Er­zsi néninek a főzésre. A csövek két végéről való szemeket nem tették a ve­tőmag közé, mert azokból csak foghíjas, rövid csövek fejlődnek. JANI BÁCSI háromféle kukoricából is tett félre ve­tőmagot, mert keresztezni szokta azokat, ö ugyan nem sokat tud a heterózis ku­korica felől, de mégis rá­jött, hogyha lófogú mellé veti a 100 napos pirosat, olyan eltérő fajtát nyer, amelyik a következő évben elvetve, korábban érik be a lófogúnál és majdnem annyit terem. A múltkor azt is megtudta, hogyha a lófogú címerét levágja, még jobb lesz az eredmény. Az óra tanácsára, — le­galábbis Jani bácsi szerint — előkerültek a burgonya- csiráztató ládák is. Azokon is akadt reparálni való. Ha így melegszik az idő, egy­kettőre lehet kezdeni a csiráztatást is. Ebben az évben kísérletezni is akar. Egy kis darab földön rit­kábban teszi le a csirás- burgonyát. Az#egyik részé­ben később rendes vetésű gumókat, a másik részében pedig dohányt ültet a „csi- rás“ tövek közé Két mázsa műtrágyát rendelt az ősziek fejtrágyázására. Az istálló- trágyát kihordta és alá­szántotta már az ősszel, Most a melegágyhoz gyűjti a lótrágyát. Készítettek ci­rokszárból hasulát, vettek molinót is a dohánypalán­ta letakarására. ÍGY AZTÁN Jani bó- csiék mindent elkészítettek a tavaszi munkák elkezdé­sére. Amikor már nem akadt más tennivaló, akkor azzal a sugalmazással állt elő ez a csuda-óra, hogy rakni kell vagy két sor téglát a kéményre, meri azért van minden reggel olyan cudar füst a szobá­ban, hogy nincsen elég hu­zat. És megint igaza lett az órának. Majd azzal állt elő, hogy ne csak 1—2 nap­ra való fát vágjon, hiszen ki se tud száradni ez a nyers fa. Ilyen bölcs tanácsokat adott ez az óra, amiért az­tán az egész család apraja-] nagyja illő tisztelettel lesi.] hogy mit „ketyeg“ vájjon legközelebb? Még az uno­kák lármája, huncutsága is] alábbhagyott, mert attól tartanak, hogy a „beszélő órabáesikfi1 még nyakonle- gyintP őkét éjszaka. ■ >í i * MONDJUK MEG azért! őszintén: hiába igyekszik Jani bácsi az órára hárítani a tavaszi munkára való jó felkészülés dicsőségét, mi tudjuk, hogy az ő szívének dobbanásai hangzottak együtt az óra ketyegésével A hosszú téli éjszakák ál­matlan hajnalain Jani bá­csit aggódó szíve, gondos­sága serkentette munkára a szebb, boldogabb életért. (Za.) 1934 FEBRUAR 17. SZERDA NÉPLAP 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom