Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)
1954-02-13 / 37. szám
1954 FEBRUÁR 13, SZOMBAT NÉPLAP 3 A négy külügyininiszter péntek délelőtti zárt ülése Berlin (MTI): Péntek délelőtt greenwichi időszámítás szerint 10 óra 35 perckor megnyílt a négy külügyminiszter 17. ülése. E zárt ülésen folytatták az első napirendi pont megvitatását. A zárt ülés 12 óra 16 perckor, greenwichi időszámítás szerint fejeződött be. Az ülésről nem adtak ki közleményt. A berlini értekezletről! Berlin, (MTI) Megalapozatlan „nem”. — így lehetne jellemezni a nyugati külügyminiszterek elutasító válaszát, amelyet a szovjet küldöttségnek az európai biztonság megőrzését szolgáló konstruktív javaslatára adtak. A nyugati burzsoá sajtó 'állásfoglalásaiból kitűnik, hogy a nézetek korántsem egységesek. Míg egyes lapok fenntartás nélkül helyeslik a szovjet javaslat elvetését, mások úgy vélekednek, hogy e terv komoly kündulási alap lehet további tárgyalások számára. íme egy részlet Paul Ravoux berlini „AFP” tudósító cikkéből, amely fényesen bizonyítja az előbbieket: „A nyugati kormányok képviselői — írja a francia újságíró — csütörtökön reggel érdeklődéssel latolgatták, hogy a nyugati miniszterek a szerdai ülésen nem siették-e el kissé Molotovnak adott visszautasító válaszukat. Ezekben a körökben úgy vélik, hogy ajánlatos volna megvizsgálni, mi a Szovjetunió szándéka. A terv bizonyos, pozitív elemeket is tartalmaz, amelyeket nem szabad azonnal elejteni.” Ennél is ékesszólóbban mutatja talán a szovjet javaslat konstruktív voltát az a tény, hogy még a revansisztákból álló nyugatnémet küldöttség sem merte teljes határozottsággal elutasítani azt. Bonni körökben — és a bonni körök Berlinbe küldött képviselői között is — hangoztatják ugyan, hogy a szovjet javaslatot eredeti formájában különböző okok miatt nem lehet elfogadni, de a nyugatnémet tömegek nyomása miatt mégsem tudják olyan forrón enni a kását, ahogyan szeretnék. Hadd idézzük ismét az előbb említett „AFP” tudósító szavait: „Molotov szovjet külügyminiszter Európa kollektív biztonságának megszervezéséről szóló javaslatai bizonytalanságot keltettek nyugatnémet körökben. Még hivatalos funkcionáriusok véleménye is megoszlani látszik ebben a kérdésben. Az értekezlet nyugatnémet megfigyelő küldöttségének első véleménye szerdán este végleges és visszautasító volt. A küldöttség kijelentette, hogy Molotov terve nem lehet megfontolás tárgya... Ezt a véleményt 20 percen belül módosították. A megfigyelők most már azt hangoztatták, hogy a terv szövege bonyolult és gondos tanulmányozást igényel, mielőtt véleményt mondhatnának róla.” S hogy a szovjet javaslat által a német nép körében támasztott elégedettség hullámai mennyire összecsaptak a bonni klikk felett, azt mi sem bizonyítja jobban, mint Blanken- hom egyik nemhivatalos beszélgetése. Blankenhorn, — aki tudvalévőén a nyugatnémet megfigyelő küldöttség vezetője — elismerte a nyugatnémetországi pártok képviselői előtt, hogy a Molotov által előterjesztett javaslat „rendkívül nehéz helyzetbe hozta a nyugati hatalmak külügyminisztereit”. Blankenhorn szerint Dulles, Eden és Biffault szilárdan meg voltak győződve arról, hogy Molotov nem terjeszt elő konstruktív javaslatot a szabad választások kérdésében, hanem csupán Eden tervének kategórikus elutasítására szorítkozik. Blankenhorn szavaiból kitűnik, hogy a nyugati külügyminiszterek az Eden-tervet „varázsvesszőnek” tekintették és mert „szilárdan hittek sikerében”, mégcsak nem is készültek fel a terv komoly megvitatására. Az Eden-terv lett volna „utolsó szavuk”. Ha pedig az értekezlet zsákutcába került volna, a nyugati hatalmak ezzel ürügyet szereztek volna ahhoz, hogy a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget az értekezlet kudarcáért. j Wifteiti Pieck elvtárs rádiéfeeszéde a német mki Berlin (MTI): Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke a Berlinben folyó négyhatalmi értekezlet alkalmából rádióbeszéddel fordult egész Németország lakosságához. A köztársaság elnöke a többi között a következőket mondotta: — A párizsi katonai paktum amerikai szerzői azt akarják, hogy Nyugat-Németország az európai hadsereg gyakorlótere és! legfőbb hadműveleti terepe legyen. Ez halálos veszélybe sodorná a német nemzetet, amelyet a katonai tömb politikája már két- izben katasztrófába döntött. Hogyan lehet ezt a veszélyt elhárítani a német nép feje felől? Vé-j get kell vetni a katonai tömbök politikájának! Európa szétszakításának politikáját a béke biztosítására és valamennyi európai állam együttműködésére irányuló politikának kell felváltania. Ez a célja azoknak a javaslatoknak, amelyeket Molotov külügyminisz- ‘ ter a szovjet kormány nevében a négyhatalmi értekezlet elé terjesztett. Az összeurópai kollektív-j biztonsági szerződés igazi európai ; békeegyezmény, amely biztonságot nyújt Európa valamennyi népének. Ez a szerződés alkalmas arra, hogy megteremtse Európában a kölcsönös bizalom és a népek közötti békés, baráti kapcsolatok kifejlődésének légkörét. Ha az összeurópai kollektív-biztonsági szerződés révén megszilárdul Európa békéje, akkor Németország mai kettészakítottsága sem maradhat fenn. Egészen bizonyos, hogy ebben az Európában sikerűi elérni a német kérdés olyan megoldását, amely teljes összhangban van német népünk nemzeti sza-1 hódságával és függetlenségével, valamint a többi európai nép jo-j gainak és biztonságának szavat©-j lásával. — Ez a meggyőző ok késztet ; bennünket, németeket arra, hogy.' teljes erőnkkel támogassuk az | Európa biztonságának biztosításá-: ra irányuló szovjet javaslatokat.; Felhívom az egész német népet,« hogy küzdjön még elszántabban, j még bátrabban Európa kollektiv! biztonságáért, a tartós békéért, az j igazságos német békeszerződésért j VERSEK A BÉKÉRŐL Az erőmű Mi játszi, könnyed, lágy futású szép Tiszánk. Ha nyári alkony ontja rá a bíborát. De nézd, ha árvíz árja mossa partjait, Mi bősz erővel rontja partja gátjait. Ha áradásra nőtt erővel vágtat át, A tájon árja vészhozóan ömlik át. De nyers erővel észt legyőzni nem tud ő, A gát, mit ember épített, nem engedő. A duzzadó víz átfolyik majd árkokon. A rizskalásznak ágya várja szomjason A gyári gépek éltetője árad át, Ha turbinája búgva termi áramárt, Ac ember álma így valóra válva lett.,, Békénk jeléül áll e mfi a víz felett HADION Bto.A. Tiszalök. A diákotthon avatására A gondolat, az ész, az eszme íme,® új lakást kapott, Az őszi napfény lágy fényében Csillognak az ablakok. Ügy vár ez a ház read, Mint anya gyermekére. Légy jó fia hát te is, — Ezzel fizess meg érte. Kgy testvér itt a sok diák. A lelkűk fennen szárnyal. Tanulnak, töltik lelkűket Gondolattal, tudóssal. Csak jót tanul itt mindé« de: Hazát szeretni, tenni, Ez ország, drága szép hazánk Hű építője lenni! S tanul gyűlölni azt, aki Durván békénkre támad. Tudom, hogy itt mindenki kész Megvédeni hazánkat! H. BÉNYEJ JÓZSEF, a Kossuth-gimnázium növendéke Hogyan hozzák létre az új Wehrmaehtot ? Nyugat-Európa népei fokozódó ellenállást tanúsítanak az „európai közösség*1 létrehozásának terveivel szemben. Ez szemmellátha- tóan zavarja azoknak kártyáit, akik siettetni szeretnék NyugatIrta: M. POLJANOV. Németország újrafelfegyverzését. Az Egyesült Államok és Nyugat- Németország vezető körei azt szeretnék, ha Nyugat-Németország az ütőerőt képviselné az atlanti tömbben. Ezért újabb és újabb nyomást gyakorolnak Francia- országra és a bonni „Reich“ többi nyugati szomszédjára, hogy mielőbb összetákolhassák az „európai hadsereget". Ezzel egyidejűleg a Wehrmacht felélesztésének kész ténye elé akarják állítani a népeket. Az utolsó hónapok eseményei meggyőzően tanúsítják, hogy Nyugat-Németországban az „európai hadsereg“ ócska színfalai mögött olyan hadigépezet megteremtésén fáradoznak, amely tökéletesen megfelelne a német szolda- teszka revansiszta céljainak és az atlanti stratégák agresszív terveinek. Von Killmanseg hitlerista ezredes Blank álcázott hadügyminiszternek, a „biztonsági hivatal** vezetőjének egyik bizalmasa nemrég kifejtette, hogy az „európai közösség**, még ha létre is hoznák, csak ideig-óráig elégítené ki a bonni revansisztákat. Amint Nyugat-Németország biztosítja magának a prímhegedűs szerepét az „európai szextettben“, a közösség „túlságosan szűk“ lesz a nyugatnémet militaristáknak, „fölöslegessé válik“, s mint a fölösleges holmit, el kell dobni, a Wehr- machtot pedig közvetlenül az atlanti fegyveres erők kötelékébe kell bevonni. Ez a kijelentés fellebbenti a függönyt az atlanti szoldateszka igaza céljairól. A cél az, hogy mielőbb szabad kezet adjanak a. német revansisztáknak Nyugat- Németország korlátlan felfegyvér• téséré. Még azok a korlátok is megszűnnének, amelyeket álszen- rül belefoglaltak az „európai védelmi közösségről" szóló párizsi szerződésbe. A hitlerista szolda- teszkának nem a párizsi szerződésben előzetesen megjelölt 12, hanem 25 hadosztály felállítására kívánnak lehetőséget nyújtani. A tervek szerint a nyugatnémet konszernek nemcsak az atlanti gyalogság fegyverzetének gyártásából vennék ki „részüket“, hanem az új „Luftwaffe“, a német katonai légierő felállításában, katonai támaszpontok építésében, nehézfegyverzetek előállításában is közreműködnének. Mialatt Franciaországot; és a többi nyugateurópai országot azzal hitegetik, hogy tőlük „várják a jeladást*1 Adenauer hadosztályainak létrehozásához, Blank hivatala kénye-kedve szerint állítja fel az új Wehrmaehtot. Már nyilvántartásba vették a volt hitlerista hadsereg tisztjeit és altisztjeit. Sőt, hivatalos tájékoztatás szerint, több mint 100.000 zsoldos csak a parancsot várja, hogy fegyverbe álljon. A bonni revansisz- ták általános hadkötelezettségi törvényt akarnak keresztülhajszolni a Bundestagon. A háborús készülődésben tevékenyen részt- vesznek a volt hitlerista tábornokok. Egyesek közülük — például Manteuffel, Speidel, Schwerin, Detlevsen — parancsnoki tisztet töllenének be az új Wehrmaeht- bgn. Mások — például Guderian és Heusinger — a „katonai teoretikusok” szerepére tartanak igényt A Pentagon megkülönbözAkik a népek nélkül akarnak cselekedni. tetett bizalmát élvezik. Olyan, hadműveleti tervek kidolgozásán fáradoznak, amelyek a „villámháború** fantazmagóriáját keltűt életre. Nyugat-Németország mai hely- zetére jellemző a hadiiparban uralkodó „boom". A hadiiparban.; ellentétben más nyugatnémet! iparágakkal, nyoma sincs pangásnak. A „Democratic German! Report“ című berlini közlöny* adatai szerint már több, mint 400; nyugatnémet üzem tért ét hadi-, termelésre. Nyugat-Németország; gazdaságának militarizálása any-’ nyira előrehaladt, hogy az ameJ rikai és ruhrvidéki monopoltőkések szükségesnek tartották a befolyási övezetnek bizonyos elhatárolását az atlanti háborús üzletben. Megegyeztek, hogy Nyugal-, Németország kap majd elsősor-' ban megrendeléseket lőfegyverek és nehézfegyverzet-alkatrészek tömeggyártására. Mindez jogos aggodalmat kelt; a nyugateurópai közvélemény; széles köreiben. A nyugateurópai országok közvéleménye mind vi-i lágosabban látja, hogy Európa szívében a militarizmus veszélyes kígyófészke alakul ki, amely az egész világrész békéjét fenyegeti. A nyugateurópai országok, köztük Németország hazafias erői tisztán látják, hogy az európai béke érdekében szilárd európai' biztonsági rendszert kell megteremteni. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha megszüntetik a német agresszió« tűzfészek feléledésének veszélyét, megfékezik a nyugatnémet militaristákat és létrehozzák az egységes. béfewrore*ő Németországot,
