Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-27 / 22. szám
1954. .JANUAR 27. SZERDA NEPlíf 3 A berlini négyhatalmi értekesiet első napjának tanáeskosása Berlin. (A „TASzSz” különtu- dósítójától.) Január 25-én a volt Szövetséges Ellenőrző Tanács épületében megnyílt a Szovjetunió, Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok külügyminiszterének értekezlete. Miután a miniszterek megállapodtak a munka rendjének kérdésében, az elnök G. Bidaulfnak, Franciaország külügyminiszterének adott szót, hogy elmondja nyilatkozatát. Bidault kifejezte azt a meggyőződését, hogy a berlini értekezlet első lépésül szolgál majd a négy hatalom közti kapcsolatok tartós megjavításának útján és újból megnyitja az utat az általános rendezés felé, amely véget vet a világ kettészakítottságának. Bidault ezután rámutatott, hogy az értekezletnek minden megoldatlan kérdést meg kell vizsgálnia. A francia külügyminiszter azt állította, hogy az Egyesült Államok által beterjesztett javaslatok lehetővé teszik az atomveszély kérdésének megoldását és hogy Franciaország véleménye szerint a leszerelés kérdése kapcsolatban áll az atomkérdésről folytatandó tárgyalások eredményeivel. A francia külügyminiszter elismerte, hogy Európa fennálló megoszlása „nem egészséges jelenség”, amelyet az érdekelt hatalmaknak meg kell szüntetniök. Emellett azonban megismételte azt a régen megcáfolt állítást, hogy ezt a megoszlást „rá kényszerítették” a nyugatra, noha az a valóságban a nyugati hatalmak politikájának következménye. Bidault véleménye szerint a vita tárgyát a német békeszerződésnek és az osztrák államszerződésnek kell képeznie. Azt állította, hogy „a demokrácia sorsa Németországban Németországnak a nyugattal való társulásától” függ. Ezután A. Eden, Anglia külügyminisztere mondotta el nyilatkozatát. Kijelentette: az értekezletnek azt a célt kell maga elé tűznie, hogy „feljebb emelje azokat a sorompókat, amelyek Európában fennállanak, másodsorban pedig bizalommal teljesebb kapcsolatokra ösztönözzön a nyugati országok és a Szovjetunió között.” Az angol külügyminiszter ellenezte a „világproblémák” megtárgyalását. „Őfelsége kormánya — mondotta — az Egyesült Nemzetek tagja. Ugyanakkor szerződésünk van a Szovjetunióval. Ez a szerződés még sok évig érvényben marad. Mi rendületlenül tartjuk magunkat e kötelezettségekhez. Ezek a kötelezettségek biztosítják, hogy sohasem veszünk részt valamilyen agressziós cselekményben, sohasem fogjuk fenyegetni a Szovjetunió biztonságát.” Eden megpróbálta úgy feltüntetni a nyugati hatalmak egyezményeit és szerződéseit, mintha azok „tisztán védelmi jellegűek”, a biztonságot garantáló intézkedések lennének. Ezután V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere mondotta el nyilatkozatát. Moloíov elvtárs nyilatkozata — Sokan fontos eredményeket várnak ettől az értekezlettől, — kezdte beszédét Molotov elvtárs. 1— Vannak homlokegyenest ellenkező vélemények is. Mint ismeretes, egyes körökben eleve kijelentik, hogy a berlini értekezlet kudarcra van ítélve és hogy — úgymond — már most, amikor a berlini értekezlet még hozzá sem kezdett a munkához, elő kell készíteni a közvéleményt annak elkerülhetetlen csődjére. —- Ami a szovjet kormányt illeti, nem fogadhatja el azoknak az álláspontját, akik eleve készek belenyugodni a berlini értekezlet eredménytelenségébe. Emberek milliói várnak választ arra a kérdésre, elősegiti-e ez az értekezlet a béke megerősítését, a nemzetközi feszültség enyhülését, valamint az európai biztonság valóságos megteremtését. Amilyen mértékben megfelel a berlini értekezlet ennek az alapvető feladatának, olyan mértékben lesz majd pozitív szerepe a nemzetközi kapcsolatok további fejlesztésében. Értekezletünk napirendjén olyan kérdések szerepeljenek, amelyeknek megtárgyalása elősegítené a béke megszilárdítását és a nemzetközi feszültség további enyhítését. Ezen a téren az elmúlt évben már születtek bizonyos eredmények. Valóban, nem szabad lebecsülni a koreai háború befejezését és a fegyverszünet megkötését, amit mindenekelőtt a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kezdeményezésének eredménveként értünk el. A megtárgyalandó kérdések közül először a német kérdéssel foglalkozom. — Ismeretes, hogy mind az első, mind a második világháború kirobbantásáért elsősorban Németország felelős. Az is ismeretes, hogy a második világháború mérhetetlen áldozatokat követelt Európa népeitől. Ezek az áldozatok sok tekintetben felülmúlták azt a szerencsétlenséget és kárt, azt a vér- és emberveszteséget, amelyet az első világháború okozott. A legnagyobb áldozatokat — nem is szólva a legnagyobb erőfeszítésekről — országunk, a Szovjetunió népei hozták. Szovjet családok milliói vesztették el szeretteiket, — férjek, fiúk, testvérek pusztultak el. Óriási áldozatokat hoztak a szovjet nők Is. A Szovjetunió népei mindezt sohasem felejthetik el. • — Teljes mértékben megértjük a hitlerista agresszió által sújtott más népek áldozatainak jelentőségét is. Érthető számunkra a német nép érzése is. amelyet az agresszív német militarizmus értelmetlenül belehajszolt mind az első, mind a második világháborúba és mindmáig érzi a német militarizmus politikájának pusztító következményeit. Mindebből következik: a jelenlegi körülmények között a német kérdést úgy kell megoldani, hogy kizárjuk azt a lehetőséget, hogy a német militarizmus újból megpróbáljon világháborút kirobbantani. Külön kell utalni arra a tényre. hogy mind a második világháború idején, mind pedig annak befejezése után a négy hatalom kormányai, amelyek a jelenlegi értekezleten képviselve vannak, egységes véleményen voltak, közös nézeteket vallottak ebben a kérdésben. Molotov elvtárs ezzel kapcsolatban emlékeztetett a jaltai és a potsdami értekezletre, idézett a jaltai és potsdami egyezményekből. A potsdami értekezlet résztvevő államai kijelentették, hogy „a német militarizmust és ndciz. must gyűl: ercsi öl kiirtják; és a szövetségesek megegyeznek abban, hogy most és a jövőben más intézkedéseket is foganatosítanak”, ame. lyek szükségesek ahhoz, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait vagy a világbékét.” E döntések támogatásra találtak a világ minden népénél. A fent említett potsdami nyilatkozatnak a Németországról szóló fejezete a német kérdés megoldásának ezt az oldalát is előírta. A nyilatkozat ezt mondja: „A szövetségeseknek nem szánéi, kuk megsemmisíteni vagy rabszol. gasdgba vetni a, német népet. A szövetségesek lehetőséget kívánnak nyújtani a német népnek, hogy jel. készülhessen életének demokratikus és békés manón történő újjdszerre. zésére. Ha. a német nén erőfesztté, sei állhatatosan e célra fognak ird. nyúlni, akkor idővel lehetségessé válik ^ hogy elfoglalhassa helyét a, világ szabad és békés népei között.” Ugyanezt a gondolatot még 1942-ben kifejezte J. V. Sztálin, emlékezetes szavaival: „A történe. lem tanulsága az, hogy Hitlerek jönnek és mennek, de a német nép, a német, állam marad.” Érvényben vannak-e most ezek a Németország fejlődésének békeszerető és demokratikus útjáról szóló határozatok? Erről nem lehet két vélemény. Mind a szovjet népnek, mind Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok népeinek azon nemzetközi egyezmények értelmében kell határoi- niok a német kérdésről, amelyeket Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormánya elfogadott és amelyekhez Franciaország kormánya csatlakozott. A háború után kialakult európai helyzet teljesen alátámasztja, hogy ezek a határozatok, amelyek előírják, hogy szükség van a német kérdésnek az európai biztonság követelményeinek megfelelő rendezésére, — helyesek. Ebből következik, hogy Németország egysége újjáteremtésé- nek és az össznémet kormány megalakításának kérdése elszakíthatatlan kapcsolatban van azzal a kérdéssel, vájjon békeszerető, demokratikus állam lesz-e az egységes Németország, avagy újból militarista és agresszív állammá válik. Ebből következőleg megengedhetetlen, hogy egész Németországot, vagy Németország valamelyik részét bevonják az „európai védelmi közösség”- féle csoportosulásba. Az „európai védelmi közösség” ugyanis az európai országok egyik csoportjának katonai tömbje, Európa más államai ellen. Ha a német militarizmus előtt megnyílik újjászületésének útja, akkor — mint erről két világháború történelmi tapasztalata tanúskodik — az új világháború veszélye kérlelhetetlenné, reálissá és elkerülhetetlenné válik. Éppen azért nem meglepő, hogy Európa népeit igen nyugtalanítja az a kérdés, milyen úton halad Németország további fejlődése. Gondolni kell a német militarizmus újjáteremtése politikájának és más komoly következményeire is. Az úgynevezett „európai hadsereg” megalakítása, azaz helyesebben szólva a néhány nyugateurópai állam olyan hadseregének megalakítása, amelyben a fő katonai ei’ő a revan- siszta, agresszív célokat követő nyugatnémet hadsereg lenne, előidézheti más európai államok védelmi szövetségének megalakítását az utóbbiak biztonságának fenntartása érdekében. Ebben az esetben, ahelyett, hogy az, európai népek# az európai béke és biztonság közös fenntartásáról gondoskodnának, két, egymással szembenálló katonai államcsoportosulásra szakadnának. Ez pedig feltétlenül az új európai háború veszélyének fokozódására vezetne. Az ilyen veszélyes európai helyzet kialakulásával különösen olyan szárazföldi európai országoknak kell számolniok, mint a Szovjetunió és Franciaország. A Szovjetunió területének jelentős részét négy, éven át megszállva tartotta a hitlerista hadsereg. A szovjet nép óriási áldozatokat hozott mind emberben, mind anyagban a Németország elleni háborúban, ezért feltétlenül minden eszközzel gondoskodik jövendő biztonságának szavatolásáról. Meggyőződésünk, hogy a szovjet népnek ezek az érdekei azonosak mind Francia- ország, mind Lengyelország, mind Anglia és Belgium, mind Csehszlovákia és a többi békeszerető európai nép — és nemcsak az európai népek — érdekeivel. Ezért a Szovjetunió, éppúgy mint a többi európai or.zág — mindenekelőtt a Németországgal szomszédos államok — jogosan veti fel azt a problémát, hogy a német kérdés megoldásának meg kell felelnie az európai biztonság követelményeinek. Ezt csak abban az esetben lehet elérni, ha Németország újraegyesítését békés és demokratikus alapon hajtják végre. Nem nehéz megérteni: e feladat megoldása azt követeli, hogy szükséges intézkedéseket tegyenek az olyan helyzet megakadályozására, amelyben Németország sorsát ismét militaristák és re- vansiszták ragadnák magukhoz, Az elmondottak megmutatják, milyen szorosan kapcsolódik ösz- sze a német kérdés az európai biztonság problémájával. Az európai biztonság kérdése viszont szorosan kapcsolatban van napjaink alapvető feladatával — a nemzetközi feszültség enyhítésének feladatával A három hatalom kormányai és a Szovjetunió kormánya közti jegyzékváltás során nem történt megegyezés arra vonatkozóan, hogy a Kínai Népköztársaság részvételével összehívják az öt hatalom tanácskozását a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló kérdésében. A szovjet kormány felfogása szerint a berlini értekezleten ezt a kérdést a legkomolyabb figyelemben kell részesíteni. E tanácskozást a berlini értekezletet követően nemsokára meg lehetne tartani. az államok közti kereskedelem kiszélesítésével összefüggő nemzetközi kapcsolatokban is. Egyes hatalmak — mindenekelőtt az Egyesült Államok — részéről a legutóbbi ideig olyan politika tapasztalható, amely a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal folytatott kereskedelem eltiltására irányul. Vájjon elérték-e céljukat a nemzetközi kereskedelem fejlődésének útjába gördített akadályok és megkülönböztető intézkedések7 Mindnyájan tudjuk, hogy a Szovjetunió, Kína és a népi demokratikus országok tekintetében létesített megkülönböztető intézkedések távolról sem állították meg ezeknek az államoknak gazdasági fellendülését, hanem elősegítették i második világpiac megteremtését és az ezen országok közti gaz- iasági kapcsolatok jelentős megszilárdulását. ítéljék meg önök naguk, mire vezethet a nemzetközi kereskédelem terén életbeléptetett tilalmak és megkülönböztetések politikája. Az öt hatalom képviselőinek tanácskozása pozitív szerepet játszana a nemzetközi kereskedelem fejlesztése normális körülményeinek megteremtése szempontjából is. Ez feltétlenül érdeke sok államnak. Magától értetődik, hogy az öt hatalom tanácskozása csak akkor tartható meg, ha megvan az az alapfeltétel, hogy mind az öt nagyhatalom valóban megmutatja, hogy törekszik a nemzetközi feszültség enyhítésére. A szovjet küldöttség szeretné remélni, hogy erről a kérdésről meg lehet egyezni a berlini értekezleten. Az öt hatalom külügyminiszterei tanácskozásának összehívásán és a német kérdésen kívül célszerű volna ezen az értekezleten megvitatni az osztrák kérdést is. Javaslat a berlini értekezlet napirendjére Az ‘ elmondottak megengedik, hogy a következő javaslatot tegyem a berlini értekezlet napirendjére: 1. A nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedésekrő’ és a Franciaország. Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külügyminiszterei tanácskozásának összehívásáról. 2. A német kérdés és az európai biztonság megőrzésének feladatai. 3. Az osztrák államszerződés. Az öt hatalom tanácskozásának összehívása szükséges mindenekelőtt azért, hogy végetvessenek a fegyverkezési hajszának. Egyetlen állam és köztük egyetlen nagyhatalom sem érhet el a jelenlegi körülmények között se- milyen pozitív eredményt, ha a fegyverkezési hajsza politikáját folytatja. A fegyverkezési hajsza politikája azonban alááshatja az ország állami pénzügyeit és gazdaságát, ha továbbra is elhúzódik ennek az agresszív és gazdaságilag tarthatatlan politikának a folytatása. „jhú A háború veszélyét elhárító intézkedésekről — Haladéktalanul olyan intézkedéseket kell tenni, mint valamennyi fegyverzet — különösen a nagyhatalmak fegyverzetének — jelentékeny csökkentése és olyan határozatokat kell hozni, amelyek az atom-, a hidrogénfegyvet ^ és más tömegpusztító fegyverfajták eltiltását, e tilalmak végrehajtásának hatékony nemzetközi ellenőrzését szolgálják és efelé vezető első lépésként el kell ismerni, hogy a kormányoknak le kell mondaniok az atomfegyver alkalmazásáról. Elsőrendű nemzetközi jelentőségű volna az öt hatalom tanácskozásának összehívása és a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedéseknek — köztük a fegyverkezési hajsza megszüntetésének — e tanácskozáson történő megtárgyalása. Feltétlenül megengedhetetlennek kell minősíteni az olyan kérdések további halogatásét is, amelyek a nagyhatalmak közti kapcsolatok rendezésére vonatkoznak. Ezzel kapcsolatban különös jelentősége van a Kínai Népköztársaságra vonatkozó kérdések rendezésének. Vannak országok, amelyek még most sem hajlandók „elismerni“1 a Kínai Népköztársaságot. De tények „el nem ismerése“1 és még inkább nagy történelmi események „el nem ismerése“4 sohasem vezetett pozitív eredményekre. Az Ázsiában végbement, mindenekelőtt a kínai nép győzelmében és. a Kínai Népköztársaság megalakulásában kifejezésre jutott gyökeres változások további semmibevevése az államok közötti viszonyok kiéleződésére vezet és akadályozza a sürgető nemzetközi problémák rendezését. Csupán Észak- és Dél-Amerika területén nem akadt egyetlen állam sem, amely eddig rászánta volna magát, hogy rendes kapcsolatokat teremtsen a népi demokratikus Kínával. Hogy ez miről tanúskodik, — az további magyarázat nélkül is érthető. A szovjet kormány abból indul ki, hogy ez a helyzet nem maradhat fenn soká így. A Kínai Népköztársaság részvételével megtartandó öthatalmi tanácskozás összehívása sokban hozzájárulna az egész nemzetközi helyzet enyhüléséhez és megjavításához. Végül, ■ ha valóban törekszünk a nemzetközi feszültség enyhítésére, ennek tükröződnie kell