Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-24 / 20. szám
1954 JANUAR 24, VASÁRNAP N '$ FLAP T Az embert sokszor érik az életben meglepetések, olykor kellemes meglepetések. Nem hallgathatjuk mi sem el örömünket, amely valóban meglepetésszerűen érte DISz-szervezetünket a MÉH, azaz a Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat jóvoltából. Nemrégiben a következő elismerő levelet kaptuk a vállalattól: „Elismerő-levél a Tanítóképző Intézet DISz-szervezete részére a hulladékgyűjtés terén végzett kiváló munkájáért. A fémgyűjtés hazafias kötelesség! Nyíregyháza, 1953. december hó 21. napján. Pusztai József, Tóth Ferenc, Földiné. a DISz. MB. a megyei tanács a MÉH. Vállalat titkára. ip. o. vez. h. igazgatója,“ Örömünk mellett nem hallgathatjuk el azt sem, hogy bizonyosfokú lelkiismcretfurdalást is érzünk, ugyanis bevalljuk őszintén: a novemberi hulladékgyűjtési kampány során egyetlen deka hulladékot sem gyűjtött iskolánk DISz-szervezete, Először arra gondoltunk, hogy az elismerő oklevelet visszaküldjük a feladónak, de aztán gondolkodni kezdtünk, s eszünkbe jutott az egyszeri apa, aki a következőképpen nevelte gyermekét: A szőbanforgó csemete eltört egy poharat, mire az atya ezt kérdezte tőle behízelgő hangon: „Ugy-e, fiacskám, legközelebb már nem töröd el a poharat?" Mire a gyermek így felelt: „Nem.“ Az atya pedig megdicsérte: „Látod, milyen remek, nagyszerű gyermek vagy te." Nos, arra gondoltunk mi is. hogy ez az elismerő oklevél tulajdonképpen nem is elismerő oklevél, hanem a bírálatnak egyik szolid, finom formája, hogy pontosan kifejezzük magunkat: szatirikus bírálat. Mi megköszönjük a MÉH. Vállalatnak a bírálatot és megígérjük, hogy a legközelebbi hulladékgyűjtési kampány során úgy dolgozunk, hogy ne bírálatot, hanem elismerést érdemeljünk. Egyébként utóiratként még azt szeretnénk megjegyezni, hogy a vállalat teljes mértékben következetesen és logikusan járt el. Ugyanis a tavaszi hulladékgyűjtési kampány során, amikor DISz-szervezetünk 200 mázsa hulladékot gyűjtött, még egy fia elismerő sort sem kaptunk. Köszönetünket megismételve, maradunk a hulladékgyűjtés igaz barátai. A nyíregyházi Tanítóképző Intézet DISz-szervezete. Két színész beszélget egymással, akik nincsenek éppen a legjobb viszonyban, állandóan szurkálódnak, piszkálódnak. Az egyik színész ezeket mondja a másiknak: — Nekem a tehetségem az egyetlen vagyonom. Mire a másik rögtön kész a felelettel. —• Nem baj, a szegénység nem szégyen. Aki feltalálta magát A MÁV. mátészalkai vonalán közlekedő vonat egyik kocsiján hosszú betekig volt egy olyan fülke, amelyikben rossz volt a fűtőcső s így a fülke valóságos gőzfürdő volt. ÚJSÁGHÍR: „Tűrhetetlen az olyan eset is, mint amilyen a Beloiannisz - téri építkezésnél előfordult, hogy Böbék Gyula raktáros megütött egy segédmunkást. A raktárnokot azonnal eltávolították a munkahelyről." Böbék Gyula kutyája egy másik kutyához: — Otthagytam a gazdámat! — ? ? ? *— Ügy bánik velem, mint egy emberrel. Fele sem tréfa Kérjük a Nyíri Pajkost, Nagyon sokat gondolkoz- hogy olajozza meg karikás- tunk azon, hogy mi az oka: ostorát és csapjon vele oda, Mátészalkán nincs elegendő ahol az iskolák portalant- kenyér s a kenyér többször tására szolgáló olaj elesepe- rosszminőségü. Az üzem gett. munkásaival folytatott beA helyzet ugyanis a kő- szélgetés megoldotta a rej- vethező: A tiszavasvári is- tólyt. Sok olyan dologra de- kolákban utoljára az elmúlt riilt fény, amelyek hátrál- év augusztusában, éspedig tátják a jó munkák Az 28-án olajozták a padlókat, üzem kívül-belül piszkos, azóta nem. Az I. számú is- A belső kőpadló az üzem kcla igazgatója szóban és — a Kossuth-níeai pék- írásban többízben kérte a üzemről van szó — meg- iárásl tanács illetékes elő- alakulása óta nem volt feladóját, majd a megyei ta- mosva, sok a piszok, sze- nács oktatási osztályának mét. Az üzemben sok az illetékes előadóját arra, egér, s ezek megrágták a hogy utaljanak ki padlóola- kenyereket. Ezeket a ke- iat. Ez nem történt meg. A nyereket a vállalatvezető, járási tanács arra hivatko- Glück elvtárs eladatja. A zik. hogy a megyei tanács kenyereket a kemence te- 1953. negyedik negyedévé- tején tároltatja, —- egy ál- ben erről nem gondosko- kálómmal a zsákokban ott dott. A járási oktatási ál- tárolt kenyerek meggyul- landó bizottság ülésein ladtak és elégtek. Amikor többször hallottam, hogy a a tűzveszélyre flgyelmeztet- járás más iskoláinál is van- ték az üzemvezetőt a munnak ilyen panaszok. kasok, ő így válaszolt: Ml nem vagyunk rossz- „Semmi közük hozzá“. — akaratú szülők és nem ki- Rossz volt a szivattyúskút. vánjuk azt. hogy az illeté- A munkások erre is felhív- kes előadók olyan poros ták a figyelmet, de ered- irodákban dolgozzanak, ménytelenül. Sőt, az egyik egészségtelen körülmények bírálót. Tamási elvtársat, között, mint amilyen poros, megfenyegette az elbocsá- egészségtelen tantermekben fással. A kút aztán elrom- a mi gyermekeink tamilnak, lőtt s a vizet a munkások Azt azonban elvárjuk és kénytelenek voltak messzimegköveteljük, hogy azon- ről, ingben hordani. Melles- nal változtassanak ezen a leg nincs elegendő, az ál- tűrhetotlen helyzeten. landó váltáshoz szükséges Répánszki Mihályné, munkaruha sem. a tiszavasvári T, sz. ált. isk. Oszlányi Zoltán, Szülői Munkaközösségének a járási kultúrotthon elnöke. munkatársa. A. bíróság berkeiből AZ ÓVATOS VÁDLOTT A bíró megkérdi a vádlottat: — Bűnösnek érzi magát? Mire a vádlott így felel: — Bocsánat, bíró úr előbb hallgassuk meg, hogy főit mondanak a tanúk. AZ ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNY — Nem tud mondani valamit, amivel enyhíteni lehetne büntetését? kérdezi jóakaratban a bíró a vádlottól, — Dehogynem. Hozzák be a cellámba a sezlono- mat) A slud óban liMitá Gugyerák Márton a következő szöveget küldte be a „Szív küldi szívnek szívesen" műsorhoz: „Gugyerák Márton forró szeretettel köszönti Lantos Icukát a Szegfű-utca 117- ben, Kártos Mancikát a Főző-utca 29 /B-hen. Szemölcs Piroskát a Virág-utca ‘■’23-han a következő dallal. „Csak egy kislány van a világon ,,*■* Ahogy azt egyesek elképzelik Fancsali Karcsi így dicsekszik a barátjának: — Óriási felfedezésem van a nemesfajták kitenyésztése terén: egy papagájt és postagalambot kereszteztem. — És mi ebben az óriási?- kérdezi a barátja. —■ Az új fáj szóban ^mondja el az üzenetet, Egyéni parasztok öröme A többéves begyűjtési rendelet 1,4 milliárd forinttal növeli az egyénileg dolgozó paraszt»ág 1954. évi bevételét. Egyik asszony: Komámasszony, vásárolni akar? Másik asszony: Még nem, de már kinézem magamnak, hogy mit tudok venni abból a pénzből, amit az. új begyűjtési rendelet kamatoz a családnak, Mezőgazdasági szakemberek százai sietnek a falu segítségére, hogy nagyobb legyen a terméshozam. Kovács bácsi: Minek ez a díszkapu, öcsém? Talán valami ünnep van? Tóth Pista: Fején talált* a szeget, Kovács bátyám. Most érkezik haza Gergely Feri, az agronómus, aki eddig a minisztériumban dolgozott, A gépállomások leszállított díjtétellel esupán a múlt év őszén négyszerannyi talajmunkát végeztek az egyéni parasztok számára, mint 1952- ben az egész év folyamán. Röfi: No, Bimbó, most már tejelhetsz kedved szerint, nem kell húzni a nehéz igát, 1954-ben a belkereskedelmi szervek az egyénileg dolgozó parasztság közvetlen használatára mintegy 85.000 tonna műtrágyát hoznak forgalomba. Varjúgyerek: Miféle trágya ez, papa, hogy semmi ennivalót nem találunk benne? Varjúpapa: Te ostoba, hát már a verebek is csiripelik, hogy az egyéni parasztok is kapnak műtrágyát. Szegény, de becsületes Köszönőlevél a MÉH-nek
