Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-22 / 18. szám

4 M E P I. i t 1954 JANUAR 22, PENTEK őqip r í'(f i {(U'mniíf 1907-et írtak Nagyecseden. A házak tetejét vastagon födte be a hó, a kémények szürke füstöt eregettek, nyugodtan pipáztak. Hasonlóan azokhoz az öregekhez, akik így télidéiben pipa, meg bo­rocska mellett estéznek. Mert mit is csinálnának mást ilyenkor? ... A második pohár után pedig fel­tétlenül elered a szó. Mesék szü­letnek és szállnak szájról-szájra. Csodálatosan szép országról szól­nak, hatalmas erejű legényről, aki bátorságával megmenti az or­szágot a hétfejű sárkánytól. Per­sze ennek a legénynek nemcsak azt az elégtételt adja mesemon­dója, hogy szeretettel veszik kö­rül, akiket megmentett, hanem elnyeri élete párjának kezét is, aki nagyon hűséges és nagyon szép. — Aztán, ha elunják a beszé­det, dalra fordul a nyelv. Nótáz- nak. Főleg arról a korról, amikor Rákóczi volt a vezérlő fejedelem. Hej, az volt még csak a nagy idő. Jött a labanc. Hamar híre fu­tott a faluban. No csak legények, aki bátor, most álljon a gátra. S ami a bátorságot illeti, abban nem volt hiány. Vágták a laban­cot az ecsediek, ahogy bírták. Szerette is az ecsedieket Rá­kóczi. Akárcsak 150 év múlva Kossuth. Mert mondani sem kell: 48-ban ők is fegyvert fogtak a szabadságért. Harcoltak becsület­tel, ahol a hazáról volt szó. — Ilyen és hasonló történetek keltek szárnyra farsang idején, téli es­téken öregek szájáról. Aztán megcsendesedtek, a pipák lassan aludni kezdtek, majdhogy aludni nem kezdtek maguk az emberek is. Szerencse, hogy el nem alud­tak! Megkímélték magukat egy váratlan ébredéstől. Mert hallga csak! Mily zajos nótaszót hoz a szél. És már itt is vannak a nó- tázók. Megláthatja bárki, ha megtörli kicsit a párás ablakot. A szöveget is tisztán érteni: „Hitlerben füstöl a kémény Biró Bálint a vőlegény, Megcsinálták a nagy hibát. Itthon hagyták a rédiát. A násznagy annak az oka. Miért nem gondoskodott róla?" Ekkorra épp az ajtó elé értek, csengő kacagásuk betöltötte a házat. A vén falak is csodálkozva nézték ezt a különös jókedvben lévő társaságot. — Kopogtattak, de mire szólhattak volna a ben­tiek, a fiatalok vezetője már be is nyitott. A lassan szunyókálók egyszeriben elfelejtették, hogy ál­mosak voltak. „Megengedik a háziak, hogy itt mulatozzunk?” „Tessék, szabad.” Hangzott bent- ről a szíves hívás. így szokás ilyenkor nagyfarsang idején. Aztán megindult a menet be­felé. Volt közöttük „mindenféle”. Ki ilyen, ki olyan mesternek öl­tözött, vagy egyenesen állatmasz­kot vett fel. „Kecskék”, „kutyák”, „lovak” nyargalásztak a szobá­ban. A társaság közepén pedig elrejtőzött egy „kovács”. Üllő volt a hóna alatt, s kezében egy nagy kalapács. A „kovácsot” —• most fő hősünket — Szántó Jánosnak hívták. Arról volt nevezetes, hogy semmi jó tréfából soha ki nem maradt. Huncutul csillogtak sze­mei, amikor a vezető hozzákez­dett rigmusához. „Tiszteletreméltó egybegyült sereg, Az ecsedi utcán nem forog a kerek, Oe hiszen azért nemsokára megfordul, Ha az én torkomon egy kis bor lecsordul. Szénen kérjük azért az egász háznépet. Hogy fáradságomért engedjenek nékem. Mert ha nem engednek, nagyon megharagszik, Április hónapban a paszulyt elvetik." Nagy nevetés fogadta a vezető rigmusát és megkezdődött a mó- kázás, táncolás. Valahogy úgy for­golódtak, hogy körbe-körbe ment a tánc. Egyszerre középről vá­ratlan-hirtelen éktelen nagy lár­ma csattant fel. Azt persze sen­ki nem látta a táncolóktól, hogy mi történik a kör közepén. Csak amikor szétrebbent a táncoló sereg, vették észre a nagy mun­kában lévő kovácsot. Ütötte az üllőt, — amúgy magyarosan. Az meg haladt a földbe lefelé, ahogy a kovács parancsolta. Egészen tövig verte a föld-padlóba. Még kedélyesen meg is kérdezte az este hőse: „van eszkábálni való?” — Arra azonban nem várhattak, hogy feleletet kapjanak. Ahogy csak lehetett, szaladtak a házból, nehogy az ő hátukat használják üllőnek a háziak. Siettek, hogy még aznap este másoknál is tiszteletüket tegyék. Az öregek meg-megcsóválták a fejüket, de aztán elmosolyodtak, hisz maguk is így csinálták le­génykorukban. Még jó is, hogy eljöttek ezek a legények. Ez is ok a beszélgetésre. Azt jelenti, hogy eladósorba került a lány, le­gény kerülgeti, a farsangolók kö­zül valamelyik. Hogy melyik? Ki tudja? Majd elválik. Az is megtörténhet, hogy ez a tréfamester Szántó Jani le- gyeskedik a lány körül. S ha így van, szép pár lesz belőlük. .4 nyírbátori párás sportéletéről A nyáron Jgzaj lőtt me­gyei Szpártákiad elsője a nyírbátori járás volt. Aztán szép eredménye­ket értek el az országos Szpártákiádon is a nyír­bátori járási sportolók. Makrai Eszter a súlylö­kés elsőségét szerezte meg 9 méter 50 centimé­teres dobásával. Má­sodik helyezett lett Vá- lyogos Ferenc a férfi tá- vclugrásban. A csapat­versenyszámokban jó eredménynek mondható a- női tornászok hatodik helye. A Szpártákiádon kí­vül is jelentős eredmé­nyeket értek el a nyír­bátori járási sportolók. A nyírbátori atlétákkal minden megyei verse­nyen számolni kell. A két nyírbátori labdarú­gócsapat, a Dózsa és az F. S. K. is megállta a helyét a megyei bajnok­ságon. A második, illetve harmadik helyet szerez­ték meg. Nem utolsó­sorban eredmény az is, hogy 1952-höz viszonyít­va, megkétszereződött a sportolók száma. A járás 20 községében 17 sportkör működik már. De ha jól megnézzük, itt találjuk az egyik leg­nagyobb hibát is. Azért, mert a 20 községből 9 községben nincs sport­kör (néhol van ugyan kettő-három is). A já­rás 9 községében a fia­talok nem rúghatják a labdát, nem atlétfeálhat- nak kedvükre, ami ko­moly hiba, de ez nem azt jelenti, hogy Nyír- császáriban. Nyírgyulaj- ban s másutt nincsenek olyan fiatalok, akik sze­retnének sportolni. Van­nak, nagy számban van­nak, akik szívesen rúg­nák a labdát, vetélked­nének gyorsaságban, erő­ben, ügyességben, — csakhogy erre nincs le­hetőségük. Hogy mégis van a nyírbátori járásban sportkörnéiküli falu, az főleg onnan adódik, hogy a községi vezetők sem tesznek semmit a sport­élet megteremtéséért. Egy példa arra, hogy milyen sokat jelent, ha a község vezetői közül valaki szívügyének te­kinti a sportot. Mária- pócson nem volt sport­kör ezidáig. De amióta Gyenes Vilmos került oda tanácselnöknek, — éled a sportélet. Már- már megalakulóban van a falusi sportkör Mária- pócson, persze, segít eb­ben a DISz-szervezet is. Másik hiba azokban a községekben, ahol nincs sportkör, hogy el sem tudják képzelni a falu sportjának indulását, csak úgy, ha labdarúgás­sal kezdik. Tudnivaló pedig, hogy a labdarúgás az a sport, amely talán a legna­gyobb előkészületet ige­nyel. Könnyebb olyan fiatalokat találni, akik hamarosan jó eredmé­nyeket érhetnek el a fu­tásban, súlylökésben, ke­rékpározásban, torná­ban, mint labdarúgásban. Ezért téves az olyan fa­lusi vezetők véleménye, akik labdarúgással szeretnék megindítani a sportéletet. Másik nagy hiba a járás területén, hogy a meglévő sportkörök ve­zetői idegenkednek a munkától. Valahogy úgy nézik, hogy megy az ma­gától is. Pedig nem így van. Példa erre, hogy Nyírmihálydiban, Nyírlu- goson, Encsencsen, ahol a vezetők dolgoznak, — ott fejlődik a sportmoz­galom. Ott van Nyírmihálydi. A nem nagy községben a sportkörnek 350 fizető tagja van. Ez havonta 2 forintjával, 700 forintot jelent a szervek és az állam támogatása mellett. Természetes, hogy jóval több a lehetőség ebben a faluban sportversenyek rendezéséhez. Ez pedig azzal jár, hogy mindig többen kapcsolódnak be a sportmunkába. így történt, hogy ép­pen a napokban el tud­tak indítani Nyirmihály- diban egy labdarúgó- játékvezetői és atlétikai versenybírói, tanfolya­mot. Természetesen az el­engedhetetlenül szüksé­ges, hogy minél több sportszakember legyen a járásban. Ott van a nyír­bátori F. S K. labdarú­góinak esete. Egy ideig volt edzőjük, — Buda­pestről hozták, de nem volt megfelelő. Mikor a/ elment, senki nem törő­dött a; csapattal. Az ed­zéseket nem tartották meg rendszeresen. Ha kimentek a labdarúgók a pályára és edzettek va­lamit, akkor edzettek, ha nem, hát nem. Pedig állandó, jó fel­készülés mellett a csa­pat még a megyei baj­nokságot is megnyerhet­te volna. Természetes aztán az is, hogy edző­hiány mellett az után­pótlás nevelése sem folyt. Végül egy-két szót a felsőbb szervek segítség­nyújtásáról. Itt is hibák vannak. A J. T. S. B. iro­dájának takarítását nem végzik el a tanács ta­karítói. Azt a J. T. S. B elnökének kell takaríta­ni, ez munkaidőt vesz el, ami természetesen a munka rovására megy. Másik, hogy magára van hagyatva Csarnó György, a J. T. S. B. elnöke. A felsőbb támogatás hiányában van aztán az, hogy a községi vezetők nem sokat törődnek a faivak sportjával. Pedig a sportfejlesztési terv végrehajtása is törvény. összegezve: nem ki­elégítő a nyírbátori já­rásban a sportélet, — az elért eredmények mel­lett sem. Akkor, amikor a magyar sport felfelé ível, — nem szabad, hogy egyetlen község is le­gyen, ahol a fiatalok ne sportolhassanak kedvük­re. És ne legyen lehető­ségük a legjobbak közé kerülni, — további hírt dicsőséget szerezni a magyar sportnak. VASS OTTO , Esti beszélgetés Opályiban • IGJOPt 1 Opályj ghg öt ki­lométerre' van Máté­szalkától. 'Lakosainak száma Rém igen ha­ladja meg tó kétezret. A mdlíftán sokan nélkülöatak, szenved­tek a földesúri, kulák kizsákmányolástól. — Állandó lakó volt ná­luk a munkanélküliség, sok embernek kellett megfogni a kubikos­talicska szarvait, s messzi vándorútra kelni munkát ke­resni. Erre az időre emlé­keztek néhányan az ópályiak közül, főleg az asszonyok, akik békeestre jöttek ösz- sze Geleta Mihályné házában. Geleta Mi­hályné, dolgozó pa­rasztasszony szívesen fogadta asszonytár­sait. Először Malenkov elvtárs újévi béke­nyilatkozatát olvasta fel nekik. S alig hangzottak el a sza­vak, megeredt a be­széd. özvegy Szabad Istvánná így szólott szívéből: „Mindany­nyiunknak van mi­ért félteni és őrizni a békét. Vah ottho­nunk, van földünk, nem támasztjuk a kulákok ajtaját, hogy harmados földért kö­nyörögjünk. • A fér­fiaknak sem kell el­menni hazulról kubi­kos talicskával, itt­hon is van munka bőven.” Aztán Nagy István beszélt. Arról beszélt, hogy milyen mérhetetlen szenve­dést okozott a nép­nek a két világhábo­rú — az uraknak meg hasznot. Csácsu Ilona a jelenről szó­lott: „Milyen jó ma, hogy a gyermekek, a dolgozók gyermekei iskolákban tanulhat­nak. ügy bontakozik ki a tudásuk, mint egy szép, növekvő fa. S nekünk harcol­ni kell azért, hogy ezt a fát a béke ere­je növelje, ne pedig vér áztassa a tövét.” Sokan szólaltak még fel, azaz sokan kapcsolódtak be a beszélgetésbe. — El­mondták azt is, hogy a község kultúrhá­zat, Villányt kapott. Eszre sem vették, hogy elszaladt az idő. Végezetül Gele- táné még felolvasót! egy cikket a Szabad Népből, amelynek ez volt a címe: „Boldog újévet, barátaim!” Utána valaki -éne-' kelni kezdett. — Azt a dalt: „Asszonyok vagyunk, jó magyar anyák ...” Uj és új dalok cSeftdÜltek fel, senki riejirt akart haJ zamenni.­Végülis abban álla-1 podtak . meg, hogy legközelebb újra ösz- szegy ülnek, ezúttal Szabó Istvánná háJ zában s újra beszél-j getni fognak az em­beriség legszentebb ügyéről: a békéről. Kis község Öpályi; de nagy erő rejlik] benne, mert ott is olyan egyszerű embe­rek élnek, dolgoznak, akik szeretik a bé­két. Tóth János, megyei béketitkár. Mint intinkáslevelező, a nép (ágyét szolgálom A 61/7. Segédipari Vállalat dol­gozója vagyok és mint a Néplap új munkáslevelezője, résztvettem a munkáslevelezők „Néplap-csü- törtök‘‘-én. Mint új levelező, az értekezlet hozzászólásaiból meg­állapítottam, hogy a többi üze­mek levelezői hogyan tárták fel a hiányosságokat, tapasztalatai­kat, a dolgozók problémáit. Ezen az értekezleten sok értékes hoz­zászólás hangzott el. Ezen az ér­tekezleten én is elhatároztam, hogy szívvel-lélekkel bekapcsoló­dom a levelező-mozgalomba. A 61/7. Segédiparí Vállalatnál nem régen dolgozom, de ezen rö­vid idő alatt látom, hogy a dolgo­sok milyen jó munkát végeztek elmúlt évben, amit 112.6 szá­zalékos tervteljesítésük is bizo­nyít. Munkájukat az 1954. évben még jobban szeretnék végezni, hogy a vállalt munkákat határ­időre tudják leszállítani. Ebben azonban akadályok mutatkoznak az anyagellátás terén, mert a gyártó üzemek nem szállítják le az anyagot kellő időben és méret­ben. A műszaki vezetőségnek na­gyobb körültekintéssel kell ellát­nia munkáját. Kresztyankó György műszaki vezető például elismerten jó szakember, de nem elég határozott és többet vállal, mint amennyit az üzem kapaci­tása elbír. Szeretném, mint munkáslevele­ző, a nép ügyét úgy szolgálni, hogy a vállalat vezetésében fel­merülő hibákat és eredményeket feltárjam, mert a jó munka sike­rének és mindnyájunk jólétének ez a feltétele. Mácza János, Nyíregyháza. A nyíregyházi Épitőípuri Kisipari Ter­melőszövetkezet 1954í január 23-án, 19 órai kezdettel tartja műsoros tánces­téből, melyre ezúton hívja mer a dol­gozókat. Belépődíj 5 forint, A SzOT- székház nagytermében. Nyíregyháza környékén nagyipari vállalat következő,adpypiaztratív-mun- kuerőket keres felvételró: Ipari gya­korlattal rendelkező.-) Mjjtókalkuláeióa osztályvezetőt, mérlegképes, vagy ké­pesített könyvelőt, ipari gyakorlattal önálló pénzügyi előadót, önálló tit­kársági vezetőnőt, naev irodai gya­korlattal perfekt gyors- és gépírónőt bizalmi munkakörbe.-.. 6Ugy,szintén al­kalmazunk azonnali belépésre eszter­gályost. köszörűst. beállító lakatost többéves gyakorlattal rendelkezőket. — Jelentkezés levélben: Hajdúsági Ipar­művek. Debrecen, postafiók 126. * SZABOLGS-SZATRrlÁRI NÉPLAP Felelős szerkesztő: Siklósi Norbert. Felelős kiadó: Varga Sándor. Szerkesztőség: Nyíregyháza. Dózsa György-u. 5. Tel.: 11-70, 11-71. Kiadóhivatal: Nyíregyháza. Zsdánov-utca 1. — Telefon; 30-00. Szabolos-Szatmármegyei Nyomdaipari Vállalat. Nyíregyháza. Dőzsa György-utca 6 szám Felelős vezető: Szilágyi József T Ma este 6 órakor a Pártokta­tás Házában Bodogán János elv­társ tart előadást „Mezőgazdasá­gunk fejlesztésének kérdései” címmel, az SzKP. történet II. évfolyam propagandistái és hall­gatói részére. „A szocialista iparosítás a Szov­jetunióban" címmel holnap este 6 órai kezdettel előadást tart a Pártoktatás Házában Kocsis László elvtárs. Az előadáson résztvesznek a politikai iskola 2-ik évfolyamának propagandistái és hallgatói. Apróhirdetések 19-én a Szabolcs- és Búza-utca kö­zött elvesztettem 2 darab arcképes igazolványt Pazonyi József és József- nó névre. Megtalálója jutalom ellené, ben adja le Búza-utca 1. ez. alá. VérvizsgáSt fehér magyar tény ész­kakasok eladók. Felsősima 26. szám. M unkakönyvvel rendelkező szabó- munkásokut felvesz a Nyíregyházi Bu- liaüzem, Kákóczi-utca 4­légyre fokozódik a TOTO iránti érdeklődés Ezúttal 100.000 darab Totó-szel­vénnyel több érkezett be, mint az előző három év hasonló heté­ben. A 3. fogadási héten ;tooo nyeremény került szétosztásra. . Az eredmeny: 13'találat = 12.200 Ft 11 találat = 320 Ft 10 találat = 47 Ft Mielőbb vásárolja meg Totó-szelvényeit! Pártoktatás IIfixa hírei

Next

/
Oldalképek
Tartalom