Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-20 / 16. szám
,N ß l’ L S l1 1U54 JANUAR 20, SZER It o«H tM un isták a «épja ví<í'»s élén A wolíeni Agfa-filmgyár gyárt mányait az egész világon ismerik. A gyár dolgozóit 1945-ig az I. G. Farben-konszern urai zsákmányolták ki. Órabérük ebben az időben mindössze 28 pfennig volt. Az ország felszabadulása után nagyot változott életük. — Szovjet szakemberek irányításával "újjáépült az üzem és megkezdődött a termelés. A dolgozók órabére 1948-ban már 80 pfennig volt, ma 1 márka. Olyan kulturális és szociális létesítmények állnak a dolgozók rendelkezésére, amilyenekről a múltban még álmodni sem mertek. A nagyüzem Nyugat-Németor- szágban meghúzódó volt urai sanda szemmel figyelik az eredményeket, a dolgozók állandóan növekvő jólétét. Ügynökeik tavaly június 17-én az Agfa-film- gyárban is megkísérelték a dolgozók megtévesztését, de vajmi kevés sikert értek el, a dolgozók leleplezték aljas céljaikat. Az üzem alapszerveiben a közelmúltban kezdődtek meg a vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések. A pártaktíva jó felvilágosító munkája eredményeként a taggyűlések harcos légkörben folynak le. A 2. számú alapszerv taggyűlésén három tagjelöltet nem fogadtak el. Különösen heves vita fejlődött ki az egyik szakmai vezető jelölésével kapcsolatban. Élesen bírálták, hogy nem foglal állást az elméleti és politikai vitákban. Az egyik ifjúmunkás felvetette, hogy sohasem foglal-1 kozik a fiatalokkal. Pedig a párttagok egyik legszebb feladata a fiatalok nevelése. A párttagoknak rendszeresen kell foglalkoznak a pártonkívüliekkel, különösen az ifjúsággal. Beszélni kell velük gondjaikról, örömeikről, hogy erősítsék bennük a párt iránti bizalmat és közelebb vigyék őket a párthoz. Az új pártvezetőségbe az üzem legjobbjait választották. Völkel párttitkár már rég kiérdemelte a dolgozók megbecsülését. Naponta felkeresi a dolgozókat munkahelyeiken és elbeszélget velük a politikai helyzetről, személyes problémáikról és munkájukról. A vezetőség többi tagjának is jó a kapcsolata a dolgozókkal. A dolgozók a taggyűléseken jelentős munkaíelajánlásokat tettek a IV. pártkongresszus tiszteletére. Egész sor észszerűsítést vezetnek be. amelyekkel pl. 1954 folyamán 58 millió kilowattórával növelik az áramfejlesztést. A csahold gépállomás pártvezetősége alaposan megtárgyalta a Központi Vezetőség határozatát. Feltárták azokat a hibákat, amelyek a jelen pillanatban gátolják, hátráltatják a gépjavítást. A pártvezetőségi ülés után a taggyűlés határozatot vitatott meg. A kommunista traktorosok és brigádvezetők alaposan megbírálták a gépállomás vezetőségét is, hogy nem gondoskodtak időben egyes anyagok, alkatrészek, szerszámok beszerzéséről. Mán József cséplőgépjavító brigádvezető hozzászólásában hangsúlyozta, hogy az életszínvonal felemeléséhez elsősorban az szükséges, hogy többet termeljünk. A többtermelés pedig nagyban függ attól, hogy a gépállomás dolgozói hogyan végzik gépjavítási munkájukat. Hozzászólása végén Mán József elvtárs vállalta, hogy a cséplőgépeket határidő előtt alaposan kijavítja. Cserepes Sándor elvtárs, az erőgépjavító brigád vezetője brigádja nevében vállalta, hogy a III. pártkongresszus tiszteletére 13 darab erőgépet február 20-ra százszázalékos minőségi munkával kijavítanak. Ugyancsak szép vállalást tett Szojka Gábor tárcsajavító brigádja. 36 darab tárcsát és 24 darab kultivátort javítanak ki február 20-ra. Nem maradt el a többiektől a vetőgépjavító brigád sem. Vállalták, hogy 45 darab vetőgépet javítanak ki. Gyulai Sándor, politikai helyettes A Néplap elintézte A Központi Vezetőség; határozataival ismerkednek az orosi dolgozó parasztok A Néplap 1953 december 9-i számában „Rendet a kisvárdai autóbuszközlekedésncl!“ cím alatt megjelent cikk kivizsgálása után eddig a következő intézkedéseket tettük: A vezetésben tapasztalt hiányosságok miatt december közepén leváltottuk a kisvárdai főnökség vezetőjét. December 25-ig munkaruhákkal láttuk el az összes dolgozókat. Kiegészítettük a bundakészletet. Jelenleg két gépkocsivezetőnek nincs még bundája, mert részükre még a megrendelés ellenére nem szállították le. Megállapítottuk, hogy az adminisztratív dolgozók időszakosan, különösen zárlat idején túlóráznak. Egyesek nem használták ki jól a munkaidejüket, ezért fokozzuk az ellenőrzést. Ugyanakkor átcsoportosítást hajtottunk végre és egy fővel emeltük az adminisztratív dolgozók létszámát, ezáltal kiküszöböljük a túlórázást. Autóbuszközlekedési Igazgatóság: Palásti Károly, igazgató. Debrecen. Király János, a szamosszegi Hengermalom dolgozója 3 és fél hónapi családi pótlékát többszöri sürgetésre sem kapta meg. Szerkesztőségünk közbenjárására az elmaradt családi pótlékot pár napon belül folyósították. A rakamazi dolgozók szerkesztőségünkhöz küldött panaszát, melyben a kenyér minőségét bírálták, január 8-i számunkban közöltük. A Nyíregyházi Sütőipari Vállalat válaszában az alábbi intézkedésekről számol be: „A rakamazi II. sz. üzem nem rendelkezett megfelelő szitával, a tésztát zsákokkal takarták le. Ezért megfelelő lentakarót és szitákat küldtünk ki az üzemnek. A rakamazi Sütőüzem dolgozóinak figyelmét felhívtuk az eddiginél nagyobb gondosságra." Reméljük, hogy ezekután Raka- maz dolgozói sokkal élvezhetőbb kenyeret kapnak a Sütőipari Vállalattól. Kovács Ferenc, a nagykállói földmüvesszövetkezet dolgozója, 1952. évben 3 hónapon át dolgozott a Nyíregyházi Húsipari Vállalatnál. 2.405 forint bérét 1953 novemberében sem kapta még meg. Szerkesztőségünk kivizsgálta a panaszt és megállapította, hogy az összeget Nagykálló helyett tévesen Fehérgyarmatra utalták át. Kérésünkre a Magyar Nemzeti Bank az összeget átutalta Kovács Ferenc nagykállói dolgozónak. Január 17-i számunkban „Azonnali orvoslást a kocsordi kilépőknek" címmel közöltük a kocsordi Dózsa tsz. tagjainak sérelmét. A cikk nyomán a Mezőkor, vizsgálatot indított és megállapította, hogy a mátészalkai MNB-fiók kétszer kérte a göngyölegek árát, bár a tsz. meg nyáron elszámolta a göngyölegeket. A jogtalanul levont 4.160 forintot a Mczőker. az MNB. mátészalkai fiókjához visszautalta. Január 13-án a község területén 11 helyen ismertettük a párt és a kormány határozatát a mező- gazdaság fejlesztésével kapcsolatban. A kisgyűléseken 312 dolgozó paraszt vett részt. Sok értékes hozzászólás hangzott el. Oprics Miklós 15 holdas középparaszt elmondotta: „Igen szép időt megéltem, de ilyen gondoskodást nem tapasztaltam, mint amilyent most a párt és a kormány adott a mezőgazdaságnak. A határozat nagy lehetőségeket ad a dolgozóknak ahhoz, hogy gazdag termést takarítsanak be.“ Oprics Miklós Gyurján János kö- zépparaszttársát hívta ki versenyre. Vállalta, hogy a gabonából és kukoricából 2 mázsával, burgonyából 15 mázsával, napraforgóból 1 mázsával emeli a ter| méshozamot. G. Viía János az állatállomány fejlesztéséről szólt. Elmondotta, hogy a községi tanácsnak nagyobb gondot kellene fordítani az apaállatokra. Nem helyes az, hogy az állatok mindig az istállóban vannak. Helyes lenne, ha kihajtanák őket a csordába. A kis- gyűlések után 48 dolgozó paraszt kelt egymással párosversenyre. Jáger Ferenc 7 holdas dolgozó paraszt azzal a kéréssel fordult a pártszervezethez, hogy az ilyen kisgyűléseket rendszeresítse és állandóan tudassa a dolgozókkal az új rendeleteket. A versenyt pedig állandóan ellenőrizzék és az eredményt tudassák az érdekeltekkel. Káimánchey Elek, Orct/, A FORRADALOM KATONAI tiésxletek ltja Kremljov regényéből A Zvjcida című folyóirat folytatásokban közölte llja Kremljov regényét, amelynek záró fejezetéből adunk néhány részletet. A regény 1321-ben fejeződik be, s megelőző részében a kron- stadli lázadás leveréséről Irt Kremljov. ... Lenin maga ajánlotta fel, hogy a katonai küldöttek kedvéért megismétli kongresszusi előadását a terményadóról. Meghatotta a küldötteket Iljicsnek ez a figyelmessége, s jóval az előadás megkezdése előtt összegyűltek már a Kreml kupolatermében. A teremben élénk beszélgetés folyt. A küldöttek jóval kevesebben voltak, mint nemrég, amikor Petrográd felé vitte őket a különvonat. A lázadókkal vívott kemény harcokban sok elvtársukat elvesztették. A háborús évek alatt kialakult katona-pszichológia azonban arra késztette őket, hogy igyekezzenek elűzni a szomorú gondolatokat. Az egyik küldött arról beszélt, hogy már aláírták a harcban kivált küldöttek kitüntetéséről szóló rendeletet. Asztahov is a kitüntetettek között volt.. Az egyik küldött, aki maga is ■■•olt ugyan Pityerben, de az ' nevét nem olvasták, így tréfálkozott Aíztnhovvr.l: — Minek neked annyi kitüntetés? így is van már kettő, — mutatott a katonablúzán egymás mellé simuló, megfakult kitüntetésekre. Az utcán csepegtek az ereszek, tavasziasan sütött a márciusi nap, s a kupolateremben olyan meleg volt, hogy a küldöttek levették kabátjukat, bekecsüket és maguk mellé rakták a pad-4 lóra. Valaki ügyet sem vetve rá, hogy többen figyelmeztették, tovább szíttá sodrott cigarettáját. Némelyek mély hangon nevettek valami vidám történeten. Az egyik küldött a kronstadti roham egyes epizódját elevenítette fel és Asztahov emlékezetének kaleidoszkópjában egymás után villantak fe! az utóbbi napok eseményei. A harc a lázadók ellen késő éjszakáig tartott. Az ágyúdörgés és sötétség közepette csak egyes epizódok vésődtek emlékezetébe. II. ... Most is maga előtt látta a tüzek fényétől egy-egy pillanatra bevilágított várost, a kronstadti erődítményeket, a tüskésdrótsoro- kat kékes hajnali ködben a Péter-kapuná 1. Vissza gon dőlt arra, higy milyen makacsul és sokáig tartotta magát az aknásziskola, a lázadók támaszpontja ... ... A teremben mozgolódás támadt, s felzúgott a taps. Asztahov feltekintett és meglátta az emelvényre fellépő Lenint. Vlagyimir Iljics ezúttal levetette kabátját, zakóját is kigombolta. A György- teremben, a kongresszus megnyitóján, kabátban szólalt fel Lenin, olyan hideg volt. Itt azonban, a katonákkal zsúfolásig megtöltött Kupola-teremben valósággal hőség volt. Lenin maga elé tette jegyzeteit és beszélni kezdett. Asztaho\r nem először hallgatta Vlagyimir Iljicset és minden alkalommal rajtakapta magát, mennyire magával ragadja talán túlságosan is alapos, de mindig megdönthetetlen érvelése. Lenin mintha csak helyükhöz szegezte volna hallgatóit, szinte nem is tudtak mozdulni, vitázni, beszelni. És lehetetlen volt nerri’t'gyetcrtcni vele, még híffgísáftiodra egészen felfoghatatlan dolgokat mondott is. még akkor is. ha néhány perccel azelőtt épp az ellenkezőjéről voltál meggyőződve... —- Most megvan a lehetőségünk, — fejezte be terjedelmes előadását Lenin, — hogy megegyezzünk a parasztokkal és ezt gyakorlati módon, hozzáértéssel, körültekintéssel és rugalmasan kell végrehajtani. Ismerjük az Élelmezési Bizottságot, tudjuk, hogy ez egyik legjobb apparátusunk. Ha a többivel összehasonlítjuk, látjuk, hogy kitűnő szervezet. Meg kell tartanunk ezt a szervezetet, de alá kell rendelni politikánknak. A legnagyszerűbb élelmezési bizottsági szervezet sem ér semmit, ha nem tudjuk megjavítani kapcsolatainkat a parasztsággal. Akkor ez a nagyszerű apparátus nem a mi osztályunkat, hanem Gyenyikint és Kolcsakot fogja szolgálni.., A politika; az osztályok egymás közötti viszonya — az dönti el a köztársaság sorsát... — hangsúlyozta Lenin és figyelmesen végigjártatta tekintetét a küldötteken. III. — Felhívom figyelmüket, hogy vegyék tekintetbe azt, ami a legfontosabb... — Lenin széles, kifejező mozdulatot tett, — hogy a párt kongresszusa lényegében a teljes beszolgáltatást a terményadóval helyettesíti, s ezzel az ösztönzések egész sorát nyújtja a kisparaszti gazdaságoknak, hogy kibővítsék gazdaságukat és többet vessenek. Amikor a kongresszus erre az útra lép, megjavítja a proletariátus és a parasztság viszonyát és kifejezi azt a meggyőződését, hogy ilymódon megteremti a proletariátus és a parasztság szilárd kapcsolatát. Lenin elhallgatott és a termet szűnni nem akaró éljenzés töltötte be. Végül, amikor a tapsorkán lassan elcsendesedett és mindenki újból leült, Asztahov végig tekintett a küldötteken. — Csaknem valamennyiük arcán ellentmondó érzések tükröződtek: örültek, hiszen kitárták előttük az új világ ajtaját, de féltek is, hogy ez a világ ne legyen csupán csalóka kép. Ha Asztahov ebben a pillanatban tükörbe nézhetett volna, valószínűleg ugyanezt olvasta volna a maga arcán, amelyet az emlékezetes menetelés cserzett keményre a Finn-öböl jegén Tekintetét Lenin felé fordította, beszéde után Vlagyimir Iljics megszokott mozdulataival rakta össze jegyzeteit, ajkán alig észrevehető mosoly bujkált. Mintha azt mondta volna: „Nos, elvtársak, törjétek fel a diót, amit hoztam nektek.. ' Azonban olyan erő volt Lenin vaslogikájában, eny* hén raccsoló beszédében, heves mozdulataiban és, —< ami a legfontosabb — a maga igazába vetett rendit* hetetlen hitében, hogy Asz* tahov máris szinte látta mindazt, amit Vlagyimir Iljics olyan szenvedélyes szavakkal ,fárt eléjük. A felszántott földeket, ame* lyeken vidáman zöldül a tavaszi vetés, ott, ahol teg* nap még feltúrt lövészár* kok sötétlettek; a hirtelen megélénkült gyári műhe* lyek napfényben csillogó ablakait, amelyeket tisztára mostak a hároméves portól; fekete füstöt az öreg gyár* kémények felett... Asztahov szinte hallotta a fejszék serény csattogó* sát, amint gyantaszagú ge* rendákat faragnak, a kőműveskalapácsok szorgos kopácsolását, a zászlópiros, új téglákon, a meginduló gépek ütemes kattogását, az új szerelvényekkel robogó mozdonyok zakatolását és füttyét... „Igaz, nehéz lesz otthagy* ni a hadsereget, de gondol* ni kell a népgazdaság nagy feladataira“ — gondolta Asztahov és hálásan nézet* a kijárat felé tartó Vlagy" mir Iljics után. ! A legjobbakat a vezetősc*gekbe ! Március végén lesz Németország Szocialista * Egységpártjá- nuk IV. kongresszusa. Ezt megelőzően újjáválasztják a párt vezetőségeket. A vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések har cos szellemben folynak le. A jelszó: a legjobbakat a vezetőségekbe! — Az alábbi cikk a wolfeni Agfa-filmgyár egyik taggyűléséről számol be.
