Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-19 / 15. szám

.N i«; i i.

liíüdt JAíSUaív i'J, KÍ^Dl;

PETRO l*\I ÚTJA

Nagydobos község mindig híres volt gyümölcstermeléséről. A község határának nagyrésze gyümölcsös és szőlő. Ezekről a földekről sok vagon alma és más gyümölcs jutott a dolgozók asztalára. A múlt évben is jó termést takarítottak be a nagydobosiak, de az eredmény sokkal nagyobb, gazdagabb lehetett volna. A néhány nappal ezelőtt megtartott pártak- tívaértekezlet éppen ezt vitatta meg, hogy mi módon lehetne a Központi Vezetőség határozatához híven emelni a község gyümölcs- termelését.

A pártaktívaértekezleten resztvettek a járási és községi párt- bizottság’, a gépállomás, a termelőszövetkezet és a község egyéni dolgozó parasztjainak küldöttei. Megállapították: a legnagyobb hiba az volt, hogy a gyümölcstermelők részére nem nyújtottak megfelelő segítséget a falu vezetői. Nem bízták meg a szakembereket, hogy szaktanácsokkal lássák el a termelőket.

Az értekezlet rögtön orvosolta ezt a sérelmet. A kiváló gyümölcstermelőkből előadó-gárdát szerveztek és megbízták azzal: tanítsák, neveljék a dolgozó parasztokat a gyümölcsfa és a szőlő helyes ápolására. Az előadói gárdába olyanok kerültek be, mint Tapp Lajos 2 holdas gyümölcs- termelő, Szender György 2 holdas dolgozó paraszt, B. Kovács József, a Petőfi tsz. tagja, akiknek szaktudását a község valamennyi dolgozója elismeri.

Ezek a szakemberek rögtön a

pártaktívaértekezleten igen értékes javaslatokat terjesztettek elő. Nagyban hátráltatta a gyümölcs- termelést a kártékony rovarok pusztítása, a termelők azonban nem tudtak ellene megfelelően védekezni, mert kevés a községben a permetezőgép. A szakemberek azt javasolták, szervezzék meg a közös permetezést. A párt- aktívaértekezlet megállapodott abban, hogy a községi tanács biztosítja a földművesszövetkezet által a permetező-anyagot, a gépállomás a gépeket, a permetezők pedig vállalják, hogy permetezésre előkészítik a fákat. Ezáltal elkerülhető, hogy egy-két permete- zetlen gyümölcsfa nagy területen megfertőzze a gondosan ápolt fákat. Ez a javaslat igen nagy tetszést aratott a falu dolgozó parasztjai között.

A nagydobosi pártszervezeteknek legyen feladata, hogy vitassák meg a Központi Vezetőség határozatának többi pontjait is, hisz ez az értekezlet is azt bizonyította, hogy dolgozó parasztjainknak sok értékes ötlete, javaslata van. Ugyanakkor nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy az elfogadott javaslatok az .egész falu közkincsévé váljanak, ezt pedig úgy érhetik el, ha a Központi Vezetőség határozatát és a dolgozók javaslatait egyéni, vagy csoportos beszélgetéseken vitatják meg. Ezt a lehetőséget azonban nem használják fel Nagydoboson. A népnevelők még nem beszélgettek a falu lakosaival, s a dolgozók javaslatai így nem jutnak a párthoz. Ezen javítsanak elsősorban a népnevelők.

Lelkes iljúsiág

A párt és a kormány szava a vasmegyeri Micsurin termelőszövetkezetbe is eljutott. A párt- szervezet nem késlekedett a határozat tanulmányozásával. Vezetőségi értekezleten vitatták meg a határozat egyes pontjait és mindjárt a feladatokat • is- megszabták. A vezetőségi üléseken résztvevő Biró Árpád DISZ-tit- kár azt a feladatot kapta, hogy mozgósítsa a szervezet fiataljait a magasabb terméshozam elérésére. Biró elvtárs a pártmegbizatást örömmel vette s azonnal munkához látott. A DISZ-fiatalok az elmúlt héten taggyűlést tartottak, melyen a titkár elvtárs ismertette a Központi Vezetőség határozatát és hogy milyen feladatot bízott rájuk a pártszervezet. Rövid tanácskozás után elvállalták a fiatalok, hogy a szövetkezet 12 hold dohányföldjén, amint lehet, elvégzik a műrágyázást. Egy hold dohányföldön — melyet ők művelnek meg — 10 mázsás termést érnek el. A burgonya ültetésénél fészkes trágyázást alkalmaznak. Burgonyából 150 mázsás, egy hold kukoricából pedig 40 mázsás termést takarítanak be. Vállalták, hogy a gyümölcsösben 150 almafát és 600 barackfát ültetnek el.

A nyíriétiek első munkája

A kemecsei járási pártbizottság tagjai, munkatársai a falvakat járják e napokban. Látogatásaik után örömmel számolnak be, hogy a dolgozó parasztok nagy megelégedéssel fogadták felvilágosító szavukat. A nyírtéti Uj Elet termelőszövetkezetbe Enyedi Sándor elvtárs látogatott el. A termelőszövetkezet helyiségében nagy munka folyt. Dohányt csomóztak a tagok. Beszélgetés közben arról is szó esett, hogyan lehetne a párt és a minisztertanács határozatát szövetkezetük életében hasznosítani — hiszen olvasták már és a pártszervezet népnevelőitől is sokat hallottak róla. Az asszonyok Pór Miklósné és Szerémi József né népnevelők kezdeményezésére elhatározták, hogy segíteni fognak a trágyahordásnál. Az asszonyok javalatára indult meg a trágyakihordás.

A NYIRIBRONYI községi tanácson, de Nyíribrony akármelyik házában is egy a véleményük az embereknek: szorgalmas ember, kitűnő gazda Petró Pál, vagy: első gazda a faluban Pali bácsi. Mert így hívják a nyírib- ronyi dolgozó parasztok, így ismeri a község apraja, nagyja Petró Pál 12 holdas középparasztot. Nem csak mostanában kezdik elismerni a 65 éves gazdálkodó tudását. Régen szereti a földet, régen műveli ilyen gondossággal. „Kalendárium az öreg feje — ezt mondják róla sokan. — Még azt is tudja, hogy 1945- ben mennyi árpa termett egy hold földön”. Valami igazság van abban a kalendárium-dologban. Mert ha nem is tartja a fejében sok év küzdelmes munkájának eredményeit, de egy nagy irka ezzel van tele. Könnyen megállapítja a vetésforgók helyes alkalmazásának idejét, hamar megmondja, ha késő ősszel szétnéz a földeken: mennyi lesz a termés. Természetesen ezt csak hozzávetőleg. Azonban sokat itt sem szokott tévedni.

•— Apám is, én is Molnár Gusztáv földbirtokosnál voltunk cselédek. Tíz pengőm volt, amikor megkezdtem az életet, amikor megnősültem. Ehhez még kölcsönkértem, így vettem egy hízót. Sok éven keresztül dolgoztunk azért, hogy néhány hold homokos földünkön termelhessünk magunknak. Szinte fillérenként raktuk össze a pénzt, így kezdtük a gazdálkodást — ezt mondja néhány szóban magáról Petró elvtárs.

A FELSZABADULÁSKOR juttatott földdel együtt ma 12 holdon gazdálkodik. Van benne futóhomokos, barnaho'mokos és kö- töttebb talajú terület. A nyíribro- nyiak mégis úgy ismerik Petró bácsi körülményeit, hogy van mit aprítania a tejbe. Valóban, minden van Petró bácsi otthonában. Ha vendég érkezik, első dolga, hogy szalonnával, s mostmár hurkával és kolbásszal is megkínálja. Nemcsak a vendégeket, hanem a szomszédokat, ismerősöket is szívesen látja egy-két baráti szóra, amelyből sokszor estébenyúló beszélgetés lesz. Van miről beszélni. S most, télidőben, amikor előkerülnek a borospoharak és sok a faluban a lakodalom, az öregebbek között arról folyik a szó, hogyan lehetne jövőre még több, még gazdagabb lakodalmat csinálni, hogyan lehet még íze- sebb a bor, még több és fehérebb a kenyér.

Ez az év azt ígéri, hogy ezek a tervek rövidesen valóraválhatnak. A dolgozó parasztok termelési kedve soha nem volt még ilyen, s a kedvhez megvannak a lehetőségek is.

AMIKOR Petró Pál kimegy etetni az állatokat, s egyenkint megsímogatja őket, az jut eszébe: ezután még nagyobb gondot fordít rájuk. Megvan az értelme, hiszen sokat is érnek már. Három szép tehén és egy üsző nagyon szükséges ahhoz, hogy a szép tervek valóra váljanak. — Mert ennyi jószága van Petró Pálnak. S akkor sem vált volna meg tőlük, amikor mindegyik után kellett beadni tejet. Hogy válna meg most, amikor mindössze egy tehén után kell tejet vinni a begyüjtőhelyre. Ez is nagy előny. Máris 500 literrel vitt többet a kötelezettségen felül szabadáron a csarnokba, amiért szép pénzt kapott. Valamelyik nap éppen eszébe jutott, hogy tavaly- nyáron bizony nem volt ilyen értékes az állat a falu gazdáinak szemében. Egy kisborjút már 80 forintért is odaadott volna. Ingyen sem kellett. Ma meg ugyanilyen állat értéke nyolc-kilenc- szúz forint. Mostmár ennyiért sem adná el. Már csak azért sem,

mert a múltkoriban azt írta a fia: „Nemsokára hazamegyek

édesapám. Együtt fogunk gazdálkodni, akkor majd megnézhetik a nyíribronyiak a termésünket!'1

Az elmúlt években sem volt rossz Petró Pál termése. Búzából, rozsból, dohányból is felülmúlta a községi átlagot. — Jutott ennivaló a beadásra szánt hízónak, meg a szabadpiacinak, amit jó áron adott el. Annak is van mit enni, amit magának hizlal. Ezenkívül még két szép sertés hízik a karámban. Egyiket levágja, a másikat pedig az államnak szánjai Ha kiküldik a tanácstól az új beadási lapot, azonnal átadja a sertést.

— Kötelessége az embernek jól dolgozni. Nem csak azért, hogy szépen terem a föld, hanem azért is, mert az állam bízik bennem.

— Ezt mondja, amikor megkérdezik tőle, miért dolgozik ennyit 65 éves korában.

BÍZIK BENNEM az állam — ezekkel a szavakkal válaszol. Valóban így van ez. S hogy menynyire bízik benne, azt igazolja az a 15 oklevél, amelyet gondosan a f fiókjában őriz. Van ezek között a begyűjtés jó teljesítéséért, az' átlag homokos földben kitenyésztett burgonya-vetőgumó alkalmazásáért. Résztvett a nyíregyházi mezőgazdasági kiállításon, a bak- tain is. Westsik Vilmos Kossuth- díjas kutató is megdicsérte. Az Országos Béketanács díszoklevelet küldött neki. A járási béketalálkozóra — amelyen átadták neki ezt a kitüntetést, — a Nyír- ibronytól 12 kilométerre lévő Baktalórántházára esőben, gyalog ment be. Amikor átvette, elhatározta, ezután még jobb munkát végez. Nemrégiben újabb nagy kitüntetés érte. A begyűjtési miniszter, Tisza József elvtárs küldött neki levelet. Ebből a levélből is az tűnt ki, hogy megbecsülik a munkáját, szaktudását. Szerencsés újesztendőt és újabb munkasikereket kívánt a miniszter személyesen Petró bácsinak.' Amikor a levelet olvasta, melegséggel telt meg a szíve, a szeme meg fényességgel. Hogyne, amikor még a minisztériumban is ismerik a nevét. A vezetők is1 megbecsülik munkáját. Nemcsak a tanácstagot, a végrehajtó bizottság tagját dicsérik benne, ha- . nem a szorgalmas, szerény dolgozó parasztot, akinek szívügye a község ügye.

AZ ÉLENJÁRÓ mezőgazdasági dolgozók és szakemberek megyei tanácskozásán, amikor a felszólalásokat, a beszámolót hallgatta, újabb elhatározás született benne.' Tervek születtek az agyában 3 „Sok jó gazda van Ibronyban, de azért, hogy én idősebb vagyok, nem engedem magam. Javítani kell az eredményeken. Máris műtrágyát igényelek. Szétszórom az istállótrágyát, amit nemrégen hordtam ki a földre.“ Ezekre gondolt. A feleségével pedig már megbeszélte, hogy törzskönyvezett anyakocát vásárolnak. Az asszony nem volt ellene.

— Minket megtanított gazdálkodni a múlt nyomorúsága. Ennek köszönhetjük, hogy Nyírib- ronyban ma már nincs szegényember. Van egy régi mondás: „Akkor édes a kenyér, ha magunknak aratunk.1“ Soha nem volt ennek nagyobb értelme, mint éppen most. Most valóban magunknak aratunk, — mondja végül Petró elvtárs.

Maguknak aratnak majd egyéniek, szövetkezetiek egyformán. Kenyeret, jövőt, boldogságot.

K. .1.

■ '■ —1 ' ., HggSSBBB

visszaállította régi helyére. Azután keresni kezdték a szobrot. Épségben találták meg, egy kidöntött nyírfácska lombja betakarta. Felemelték a nyírfát.

A német őr közben figyelni kezdett. Neszt hallott a domb felől. —

Közelebb ment, de köröskörül nyugalom volt.

Csupán a halott nyírfácska levelei suhogtak a szélben. A felgyújtott iskola felett szürke füst szállt és körülvette a kopár dombot.

Az őr megállt, figyelt egy darabig, aztán visz- szaindult arrafelé, ahol a német katonák aludtak.

A hat szovjet ember ekkor óvatosan felemelte a szobrot és visszaállította régi helyére, a gránitkőre. A kő úgy állt, mintha nem is érte volna bombatalálat. Ezután újból elindultak az erdő felé egymás után, végleg elhagyták a lerombolt várost.

... Megvirradt. Az egyik német tiszt körül akart nézni a városban, ki akarta hallgatni az ottrekedt lakókat. Két katonát vett maga mellé és elindult a népte- len utcákon.

A lerombolt iskola előtt hirtelen megállt, mintha ütés érte volna.

A dombon ott látta Lenin szobrát! Egy pillanatig kővéválva állt, aztán felrohant a dombra. A katonák nehézkesen futottak utána. Patkós csizmáik dobogtak az úton. Ráparancsolt az egyik katonára, hogy egy gránátot adjon neki.

Eldobni azonban mór nem tudta. Távolról lövés csattant és a tiszt átlőtt vállal esett össze. Az erdőből lőttek rá.

A németek riadót fújtak. Egy századnyi katona fűtött össze. A tisztek felsorakoztatták és az erdő felé vezényelték a katonákat.

Ezalatt a másik oldalról egy partizán lovascsapat tört be a városba.

Két oldalról támadták a fasisztákat, s kiverték őket a városból..

Másnap megérkeztek a városba a szovjet tankok. A katonák elsőnek Lenin szobrát látták meg. Az emlékműnél egy idős partizán őrködött vadászfegyverrel.

Távolabb harc dúlt. A páncélos katonáknak nem volt rá idejük, hogy beszélgessenek a partizánnal. A parancsnok csak integetett a partizánnak és a szovjet harckocsik tovább robogtak arrafelé, amerre a dombról Lenin magasra emelt '■•pze mulatott.

A. KOMÖVOV

•m

A Központi Vezetőség határozatának végreha jtásáért

Szerte az egész országban száz- és százezrek ismerkednek meg most a párt Központi Vezetőségének és a minisztertanácsnak a határozatával. A határozatot kommunisták, népnevelők ismertetik megyeszerte. Nagy feladatuknak tekintik a járási pártbizottságok is ezt a munkát. A falvak kommunistáival, pártonkívüli népnevelőivel közösen keresik fel a dolgozó parasztokat: szövetkezetieket

és egyénieket és beszélik meg a határozat egyes pontjait. S ezeken á csoportmegbeszéléseken sok értékes javaslat hangzik el, tükrözve, hogy a falvak dolgozó parasztjai megértették a párt és a kormány határozatát, tevékenyen hozzá akarnak járulni annak megvalósításához.

A nagydobosi gyümölcs jövője

is ledöntötte egy német bomba.

Az egyik fasiszta tiszt mindenekelőtt parancsot adott, hogy az épségben maradt házak kapuin plakáton hirdessék ki, ha a városban egy német katonát megölnek, ezért az egyért tíz szovjet embert végeznek ki, férfit, nőt, gyermeket.

A fasiszták azután fosztogatni kezdték az elhagyott házakat. A rablás késő éjszakáig tartott.

Éjjel az ottrekedt lakosok észrevétlenül elhagyták a várost. Egyenkint igyekeztek a kertek alján az erdőbe vezető út felé. A mezőn összetalálkoztak. Mindössze hatan voltak.

De nem mentek még az erdőbe. Megálltak, a mezőn és a város felé hallgatóztak. Álltak és szótlanul nézték az ismerős dombot, ahol reggel még ott állt Lenin szobra. Azután mintha csak összebeszéltek volna. elindultak a domb felé.

Megtalálták a domb alján az emlékmű talapzatát. Egy bomba kettéhasította. A hat szovjet ember felemelte, felvitte a domb tetejére és

Egy kisvárosban történt.

Az iskola szép, oszlopos épülete a város szélén állt. Előtte, egy dombon emelkedett Lenin szobra. Az emlékmű nagy gránitkövön állt, s aki a városba érkezett, legelőször is Leninnel találkozott.

Az iskolásgyermekek virágokat ültettek az .•mlékmű köré. Sok virágot és négy nyírfácskát. Egész kertet szerettek volna, de már nem sikerült, mert kitört a háború.

A fasiszták először bombázták a békés várost, majd ágyútűzzel árasztották el. Amikor az ellenség már egészen közel volt, a lakosság elhagyta a várost. Az asz- szonyok gyermekeikkel az ország belseje felé menekültek, a férfiak fegyvert fogtak, s elrejtőztek az erdőben, hogy a többi partizánnal együtt tovább harcoljanak a betolakodó fasiszták ellen. Néhány embernek azonban nem volt mat ideje elmenni.

A fasiszták behatoltak a városba. Az iskola, s a város legszebb házai romokban hevertek már akkor. A Lcnin-szobrot

dz emlékm