Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-17 / 14. szám
■mi JAÍWÁR ti, VASÁRNAP NÉPLAP 3 A Minisztertanács és a SzOT elnökségének határozata a szocialista munkaverseny szervezésének néhány kérdéséről A minisztertanács és a SzOT elnöksége fontos határozatot hozott a szocialista munkaverseny szervezésének néhány kérdéséről, A határozat megállapítja, hogy az elmúlt években hatalmas eredményeket értünk el a szocialista munkaverseny fejlődésében. A munkaverseny kibontakozása volt a forrása azoknak a sikereknek, amelyek szocialista építőmunkánkat jellemzik. Ugyanakkor azt is megállapítja a határozat, hogy a szocialista munkaverseny fejlődése nem egyenletes, a versenyt szervező és irányító munka elmarad a dolgozók versenylendületének általános fejlődése mögött. A verseny néhány szervezési elve és módszere elavult, nem felel meg a jelenlegi követelményeknek. A határozat rámutat arra, hogy a munkaverseny szervezésének megjavításával lehetővé kell tenni dolgozóink szaktudásának, kezdeményező erejének korlátlan kibontakozását. E célkitűzések megvalósítását a versenyszervező munka alapeiveinek néhány módosításával segíti elő a határozat. így kimondja, hogy a sztahanovista és a „szakma kiváló dolgozója” címért folyó verseny feltételeit egységes elvek szerint kell kidolgozni és biztosítani kell, hogy e kitüntető címeket az eddiginél több dolgozó érhesse el. A határozat értelmében a jövőben a sztahanovista feltételeket műhelyenként kell megállapítani. A normateljesítés követelményét a műhely bizonyos százalékkal felemelt átlagának megfelelően kell megszabni. Ez a követelmény a műhelyátlag havonkénti alakulásához igazodik, ami lényegében azt jelenti, hogy a normateljesítési követelmény megállapításánál minden hónapban figyelembe veszik a műhely adottságát. A határozat rendelkezéseinek megfelelően a jövőben a feltételeket egy hónapon át teljesítő dolgozónak oda kell ítélni a sztahanovista címet s ez a körülmény a dolgozók szélesebb rétegei számára biztosítja a kitüntetés elnyerésének lehetőségét, a normateljesítés követelménye mellett a határozat még négy olyan feltételt állapít meg, amely a minőség megjavítására, nagyobb takarékosságra, újításra, az élenjáró módszerek átadására, illetve átvételére és a munkafegyelem megtartására ösztönzi a dolgozókat. Ezek a feltételek fokozottan a terv teljesítése, a kormányprogramon megvalósítása szolgálatába állítják a versenyt. Ennek egyoldalúságát, sablonosságát — kizárólag a magas teljesítmény hajszolását — felszámolják és a gazdaságosabb, minőségileg jobb termelést segítik elő. Az új intézkedések ■— megfelelően érvényre juttatva a verseny társadalmi ellenőrzésének elvét — a bürokratikus és formális versenyszervező munka felszámolását is elősegítik. A jövőben a műhely dolgozói ítélik oda az arra érdemes dolgozónak a sztahanovista címet .amely e kitüntetések adásának alapját képezi. A műhely dolgozói döntenek majd a sztahanovista cím elnyerésével kapcsolatos egyéb kérdésekben is. A jövőben a sztahanovista címet havonkint kell odaítélni az arra érdemes dolgozóknak. Aki egy, illetve két hónapig saját hibájából nem teljesíti a feltételeket, nem használhatja a sztahanovista címet. Az előzőén megszerzett kitüntetéseket (például sztahanovista-jelvényt) azonban továbbra is viselheti. Ezek az intézkedések megerősítik a verseny társadalmi ellenőrzését és emelik a sztahanov- mozgalom tekintélyét. A határozat azzal, hogy „a szakma kiváló dolgozója“ cím elnyerését nem köti külön feltételekhez, elősegíti e fontos verseny fellendítését is és az eddiginél lényegesen több dolgozó számára teszi lehetővé e kitüntető cím elnyerését. A határozat kimondja ugyanis, hogy azt a sztahanovistát, aki a feltételeket egy éven át folyamatosan teljesíti, „a szakma kiváló dolgozója“ jelvénnyel kell kitüntetni. Külön pénzügyi keretet kell biztosítani a szakma kiváló dolgozóinak meg- jutalmazására. Megszűnik ezzel az az igazságtalanság, hogy — igazgatói alap hiányában — egyes üzemekben a legjobban termelő dolgozókat sem tudták jutalmazni. Az igazgatói alap természetesen továbbra is megmarad s ennek egyrészét a jövőben is a versenyben jó eredményt elérőknek a jutalmazására kell fordítani. A határozat intézkedik a termeléssel közvetlenül és közvetve kapcsolatban lévő műszaki dolgozók versenyének kiszélesítéséről, szabályozza e verseny legfontosabb kérdéseit. Ezzel is kifejezésre juttatja a műszaki értelmiségi dolgozók fontos munkájának fokozott megbecsülését. A műszaki értelmiségi dolgozók tömegesebb bevonása a versenybe a termelés vezetésének megjavítását, a termelési technika színvonalának további fejlesztését kell, hogy szolgálja. Ezzel elősegíti a határozat a műszaki vezetők versenyszervezéséből adódó feladatainak ellátását is, amely elválaszthatatlan a szocialista üzemvezetéstől. Nagyjelentőségüek azok a módosítások, amelyek az élüzem, valamint a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlóiért folyó versennyel kapcsolatosak. A változtatás lényege: a jövőben előre megállapított, konkrét feltételeket állítanak az üzemek elé és e vándorzászlókat mindazok az üzemek elnyerik, amelyek a feltételeket teljesítik: előre meghatározzák a kitüntetéssel járó pénzjutalom nagyságát is. A Minisztertanács és a SZOT. elnökségének a szocialista munkaverseny szervezése néhány kérdéséről hozott határozata újból kifejezésre juttatja élenjáró dolgozóink megbecsülését és hozzájárul a dolgozók életszínvonalának emeléséhez is. „Már égek a vágytól, hogy falun dolgozhassam \" Vincze Miklós és felesége néhány nappal ezelőtt még a budapesti Agrártudományi Egyetem kertészeti karán „drukkolt'4 az államvizsga sikeréért. Az újdonsült férj az iskolapadot alig elhagyó „fiatalember”-re jellemző zavarral és pironkodással csak nagynehezen mond egy-két szót arról, hogy feleségével, mint osztálytársak ismerkedtek meg és szerették meg egymást. Az iskola elvégzése után a rájuk váró nagy és szép feladatok megoldása felé már mint férj és feleség indultak el. A férj a mátészalkai gépállomásra, a felesége pedig az állami gazdaságba kérte kinevezését. Három napja érkeztek. Ekkor már a gépállomáson ott volt a harmadik új szakember is, aki ugyancsak most végzett, fiatal agronómusnő. Amikor magáról, új munkahelyéről és célkitűzéseiről beszél, akkor tűnik ki, hogy Vincze Miklós tettrevágyó, fiatal szakember. Halk, csendes hangon beszél, de megfontoltsága az érett, tapasztalt ember benyomását kelti. Ilyenkor szinte kevesli az ember a 23. évét. Magáról ezeket mondja: — Budakeszi az én szülőfalum. Szüleim most is ott laknak. Édesapám mindig szeretettel foglalkozott gyümölcstermesztéssel. Magam is apám nyomdokain haladok. A budapesti Egressy-úti kertészeti középiskola elvégzése után az Agráregyetemre iratkoztam be. Az elmúlt napokban sikerrel fejeztem be egyetemi tanulmányaimat. Ennek ellenére úgy érzem, még sokat kell tanulnom. Önkénytelenül kíváncsivá tesz: hogyan tud megválni szüleitől, szülőföldjétől és a főváros közelségétől? Az ilyen fiatalok azelőtr nagyon is ragaszkodtak a városi élethez, ahol több kényelem és nagyobb szórakozási lehetőségek vannak. — Valamikor én is úgy gondoltam, hogy sohasem tudnék Budapesttől távol, valamelyik kis faluban élni. Ma már azonban másként gondolkozunk, mi, fiatalok. Tudjuk, nagyrészt rajtunk múlik, hogy a falut a város színvonalára emeljük. Egyre több faluban gyullad ki a villany. Épülnek az új iskolák, kultúrházak, kórházak, bölcsődék, jó utak, ipari üzemek. A motorkerékpár és a gépkocsi már nem ritka a faluban sem. De ezek még csak az első lépések voltak! A jobbmódú élethez elsősorban mezőgazdaságunk elmaradottságát kell felszámolnunk. Engem mindezeken felül személyes szálak is fűznek Szabolcs-Szatmárhoz. Egyetemi gyakorlataimat a szamostatárfalvi és más tsz-ekben végeztem. Nagyon megkedveltem ezt a vidéket, örömmel jöttem az ország egyik legfontosabb gyümölcstermesztési tájegységre, hogy szakismereteimet gya- rapíthassam. Jó gyümölcstermesztő akarok lenni, hogy a termelőszövetkezeteknek és a dolgozó parasztoknak minél nagyobb segítséget tudjak adni. Ahogy beszél, mosolygó arca megszínesedik, vidám, csillogó szeméből bizalom sugárzik. Érződik a hangján is, hogy komoly elhatározás az, amit mond. — Már égek a vágytól, hogy dolgozhassam, — mondja türelmetlenül. — A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat nyomán már ezekben a napokban is fontos feladatokat kell megoldani a mezőgazdaságban. A gépállomáson szeretettel fogadták, első lépéseinél szívesen segítettek dolgozó társai. Lakásuk a gyönyörű Rácz-kertben lesz, a felesége munkahelyén. Addig is megfelelő szobát kaptak. Élelmezésük is megoldódott. Pénzük és mindenük van, ami szükséges. Ennek ellenére mégsem teljes az öröme. Nem tudja, melyik körzetben fog dolgozni. Pedig mielőbb szeretné megismerni munkaterületét, a termelőszövetkezetet, ahol már bizonyosan készítik az új terveket. Szeretne ezeknél a tervezéseknél ott lenni, mert tudna segíteni és amellett tanulhatna is. Vincze Miklós joggal türelmetlenkedik munkaköri beosztása végett. Amíg ez meg nem történik, addig nem ismerheti meg közvetlen feladatait és tétlenségre van kárhoztatva. Az illetékesek intézkedjenek, hogy a fiatal szakemberek mielőbb munkába állhassanak a mezőgazdaság felvirágoztatásáért! Za. Mi jellemzi a koreai helyzetet? Kevés nemzetközi szerződést rúgtak fel valaha is olyan nyíltan, mint most az amerikaiak a koreai fegyverszüneti egyezményt. Az Ázsia távoli partjáról érkező hírek most újabb provokáció előkészítéséről tanúskodnak, A fegyverszüneti egyezmény értelmében ugyanis a két hadviselt fél 90 napon át végezhet felvilágosítást fogságbaesett harcosai között, akik szabadon dönthetnek arról, haza akarnak-e települni. Ha valaki ez alatt az idő alatt nem kíván, további 30 napra egy indiai őrség felügyelete alá kerül, s az időközben összeülő koreai politikai értekezlet dönti majd el, mi legyen a sorsa. Ez állt az amerikaiak által is aláírt papíron. A már jól ismert, megdöbbentő hírek azonban mást mutatnak. Amerikai segítséggel becsempészett csangkajsekista és liszinmanista ügynökök ördögi módszerekkel, gyakran gyilkosságokkal akadályozták meg a szabályos felvilágosító tevékenységet. És noha a felvilágosítások kezdetétől számított 90 nap december 22-én letelt, valójában csak 10 napon keresztül folyhatott felvilágosítás a foglyok alig 15 százalékának részvételével. —• Nem is szólva arról, hogy a már említett bérencek, no meg a jelenlévő amerikai tisztek a beszélgetések ideje alatt is a leg- úndorítóbb módszerekkel igyekeztek elriasztani a hazatéréstől a foglyokat. December 22 óta az amerikai és „ENSz”-haderők főparancsnoksága mereven elzárkózik a felvilágosítások folytatása elől. Számításuk a következő: Január 22-ig letelik további harminc nap, s szerintük ekkor lejárt az indiai fegyveres őrség megbízatása, a foglyokat pedig szabadon kell bocsátani. Hull és Taylor amerikai tábornokok nyíltan ki is kürtölték, hogy már kész terv van a kezükben. A „szabaddá vált” foglyokat január 23-án több kilométeres drótháló alagúton, géppisztolyos katonás, sorfala között kivezetik a semleges övezetből. 14.000 kínai ’ foglyot ez- után Tajvan szigetére hurcolnak* hogy a Csang Kaj-sek banda friss ágyutöltelékeket kapjon, a koreai származású foglyok pedig a Li Szin Man-féle hadseregbe kerülnének. Ha összeült volna a koreai po-< litikai értekezlet, születhetne dön-f tés a hadifoglyok ügyében* csakhogy az előkészítő tanácsko-! záson Dean amerikai megbízott — miután többízben visszautas!- tóttá a koreai-kínai fél ered-i ményt ígérő javaslatait, — de-i cember 12-én felugrott és arcátlanul elhagyta a tárgyalótermet. Ezért keltett világszerte nagy fi- gyeimet az a levél, amelyet Kim ír Szén marsall, a koreai néphadsereg parancsnoka és. Peng Tö-huaj tábornok, a kínai népi önkéntesek parancsnoka intézett Thimajjához, a semleges hazatelepítési bizottság indiai elnökéJ hez. Nagy figyelmet keltett továbbá Csou En-lajnak, a népi Kína külügyminiszterének ja-i nuár 9-i nyilatkozata. E két fon-“ tos okmány ismét lerántja a leplet az amerikai mesterkedésekről, s egyben javaslatokat tartalmaz: folytatni kell a felvilágosításokat, hogy meg legyen a tel-í jesértékű 90 nap, a politikai értekezlet előkészítő tanácskozásainak pedig haladék nélkül ismét meg kell kezdődniük. A javaslatok lehetővé tennék a helyzet normális rendezését, az óceánontúlról azonban mindeddig csak ködös és kitérő válaszok érkeztek. Közben pedig tovább szövik a január 23-i provokáció szálait. Az időpont nem véletlen* hiszen csupán egy nappal előzi meg a négy nagyhatalom külügyminisztereinek tervbevett berlini tanácskozását. így akarják az imperialisták felborítani a békés kibontakozás lehetőségeit. Manővereiket azonban szerte a világon elítélik a becsületes emberek. Mi okozott kormányválságot Olaszországban? Az új év új bonyodalmakat hozott az olasz politikai élet számára. Január 5-én lemondott a Pella-kormány, s a válságból azóta sem sikerült kivergődnie. Vájjon miért? Azért, mert nem csupán a kormány, hanem az uralmon lévő egész keresztény- demokrata párt válságáról, az amerikabarát politika válságáról van szó. Emlékezzünk vissza 1953 június 7-re. Ezen a napon választások zajlottak le Olaszországban, s a szavazatok egyharmadát — minden csalás ellenére — a haladó népi erők kapták meg. A kereszténydemokraták viszont elvesztették abszolút többségüket. Ez az eredmény egyszeribe kibuktatta a miniszterelnöki székből De Gasperit, akinek ötesztendős „működését” száz gépgyár és 130 textilgyár bezárása, négy és félmillió munkanélküli, hatalmas külkereskedelmi deficit és a dolgozók elviselhetetlen nyomora jelzi. Csakhogy a kereszténydemokrata párt nem akarta feladni állásait. Sikerült is beültetnie a miniszterelnöki funkcióba Pellát, aki akkoriban demokratikusabb húrokat próbált pengetni, többek között amnesztiát Ígért. A húrok azonban mind hamisabban szóltak. A tömegek látták, hogy életük mitsem javul, ugyanakkor Pella — abszolút többség híjján — a monarchistákkal, újfasisztákkal próbál szövetségre lépni, sőt, egy, a monarchistákhoz igen közelálló kereszténydemokrata minisztert akar bevenni kormányába, hogy szélesebb parlamenti támogatást biztosítson magának., Az elégedetlenség emiatt mindjobban nőtt, s ez tükröződött a parlament állásfoglalásában is. A jobbratolódás miatt Pella kormánya végülis lemondásra kényszerült. A kereszténydemokraták azonban nem akarnak visszakozni. Üj jelöltet állítottak csatasorba, Fanfanit, aki, miközben új kormányt igyekszik összeeszká- bálni, — Pella régebbi példájára — szintén nem fukarkodik a demokratikus jelszavakkal. Ám a szavak mitsem használnak. Az olasz nép tettekre vár, tettekre pedig csak akkor kerülhet sor, ha a baloldali szervezetek is szerepet kapnak az államvezetésben. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége néhány nappal ezelőtt hozott határozatában félreérthetetlen programmot adott: „Mindaddig nem lehet szó tényleges fordulatról és szociális reformokat megvalósító konkrét politikáról, amíg a politikai vezetésben közvetlen részt nem kapnak az új gazdaságpolitikában érdekelt rétegek többségét képviselő nagy baloldali szervezetek. A kommunisták készek a közös munkára, hogy megoldják ezt a válságot és erre a közös munkára felhívják az összes olyan demokratákat, akik képesek felszámolni a régi, elavult előítéleteket.“ Az olasz nép ezt az utat támogatja. Bárhogyan is lavírozzanak a kereszténydemokraták, számításaik ingatag alapra épülnek. A válság előbb-utóbb csúfos kudarchoz vezet majd. Veszélyes játék június hetedikét figyelmen kívül hagyni! Étilasiolr időszerű liülpolihlai 0» kérdésekre.