Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-15 / 12. szám

NÍPBAP Í9M JANUAR 15, PÉNTEK Ä megye élenjáró mezőgazdasági dolgozói­nak és szakembereinek tanácskozása a mezőgazdasági határozatról Ezután még' nagyobb gondot fordítunk az állattenyésztésre a fajtát. Ezután még nagyobb; 12—14 mázsát kell vetnünk hol- dankint, hogy a növényszám el­érje a 24.000 darabot. Csak eb­ben az esetben lesz burgonya- táblánkon a talaj beárnyékolva, ami megóvja talajainkat az idő- előtti kiszáradástól. Nagy gon­dot kell fordítani a vetőgumók átválogatására, a beteg, cérna­csírás bui’gonyának kiválogatá­sára, mert ez js csökkenti ter­mésátlagainkat. Másik fontos feladatunk, hogy kiszélesítsük a gazdák közti vető­gumócserét. Ezáltal felfrissülne a burgonyavetőgumó-állomány és ez nagymértékben befolyásolná a katasztrális holdankénti ter­mésátlagok növelését. tyűméi esősöket, szőlőt telepítsünk a fut öli ont okra Megyénkben a klimatikus vi­szonyok igen nagy lehetőséget adnaK a speciális kertgazdálko­dáshoz. Az elmúlt évek során beigazolódott, hogy megyénk ter­men az országból exportált alma U0—90 százalékát. Hibaként kell azonban beismernünk, hogy a szerződéses termelés túl volt mé­retezve és a helytelen árpolitika is gátolta gyümölcstermeszté­sünk iejlödését. Termelőszövet­kezeteink és egyéni dolgozó pa­rasztjaink az átvételi árakat sem ismerték, legtöbb esetben csak az elszállításkor jutott tudomá­sukra. Akadályozta még a gyü­mölcs- és szőlőtermesztésünk fej­lődését az a helytelen intézke­dés, mely a gyümölcsös és sző­lőterületeknél ötszörös szorzó- kulcsot állapított meg a szántó- kerületekhez viszonyítva. Me­gyénkben az elmúlt évben az almatermés aránylag jónak volt mondható. Katasztrális holdan­ként átlag 40 mázsának felelt meg, ezzel szemben 100 mázsás termésátlagot is elérhettünk vol­na, ha az általam elmondott hi­bák nem állnak fenn. Vannak termelőszövetkezeteink, mint pél­dául a kölesei Petőfi, ahol 140, vagy a géberjéni Kossuth, ahol holdanként 120 mázsás termést szüreteltek. A Központi Vezetőség és a mi­nisztertanács határozata szá­munkra annál is inkább nagyje­lentőségű, mert az elmúlt évben iutóhomokjaink hozamának nö­velése érdekében a megyére el­készített 8 éves gyümölcsfá­sítási, szőlőtelepitési és er­dősítési terv végrehajtásához igen nagy segítséget kap a dol­gozó parasztság, csemetékben és szóló-dugványokban. Itt azon­ban arra van szükség, hogy ter­melőszövetkezeteink és egyénileg dolgozó parasztjaink e téren kezdeményezzenek, és készítse­nek terveket a futóhomok gyü- mölcsösítésére, szőlősítésére és fásítására. A gépesítés és az állattenyész­tés problémáival foglalkozott ez­után Bodogán elvtárs. Többek között ismertette, hogy milyen jelentősége van a víziszárnyas, hal, nyúl- és méhtenyésztésnek. Me­gyénkben mintegy 7.000 hold állóvíz van, ahol víziszárnyas, haltenyésztéssel egybekötve igen magas jövedelmet biztosít a ter­melőszövetkezeteinknek. A me­gyében évente mintegy 2 és fél millió víziszárnyas felnevelése lehetséges és legalább 250—300 vagon halat tenyészthetnénk. A Központi Vezetőség és a mi­nisztertanács 1953 december 19-i határozatát megyénk dolgozói örömmel fogadták. A megye több állami gazdaságában, gépállomá­sán és termelőszövetkezetében máris tervet készítettek a ter­mésátlag emelésére. A vencsel- lői Szabadság tsz. üzemi párt- szervezete elhatározta, hogy a tél folyamán minden trágyát kihor­danak földjük végére szarvas­ba. A gacsályi Dózsa tsz-ben Gergely Gáspár brigádjával vál­lalta, hogy a kalászosok átlag­termését fcjtrágyázással holdan­ként 40 kgr-al fogják emelni :-s kukoricájukat négyzetesen ve­tik. Megyénkben igen sok egyé­nileg gazdálkodó dolgozó pa­raszt helyes kezdeményezése íangzott el a kisgyűléseken. Pusztadoboson Lőrincz András 1 holdas középparaszt úgy nyi­latkozott. hogy aki ezután a nagyjelentőségű határozat után nem tud jól és többet termelni, az rossz gazda. Befejezésül a feladatokról be­szélt Bodogán elvtárs: pártunk irányításával el kell érni, hogy minden termelőszövetkezetben, gépállomáson, állami gazdaság­ban a dolgozók es minden egyé­ni dolgozó paraszt megismerje a párt határozatát. Ezen a terü­leten fontos szerep jut a taná­csok állandó bizottságainak, a DISZ, MNDSz, a földmüvesszövet- kezetek tagjainak és más tömeg­szervezeteknek. Szabad Föld Téli Estéken, gazdagyűléseken, kis- gyűléséken és egyéb összejövetele­ken kell megvitatni a határoza­tok alapján a tennivalót. Fel kell karolni a megye dolgozó paraszt­jainak kezdeményezését. — A DISz védnökséget vállalt a burgonyatermelés hozamának növelésére, tovább kell segíteni e nagyjelentőségű mozgalom ki­bontakozását. Ki kell szélesíteni a tiszta udvar-mozgalmat, ne le­gyen megyénkben egyetlen tsz., állami gazdaság, vagy egyénileg dolgozó paraszt, aki ne hordaná ki a trágyát a tél folyamán a földje végére. Nagy gondot kell fordítani a kalászosok áttelelte- tésére. Idejében fel kell készül­nünk a fejtrágyázásra, íogaso- lásra és hengerezésre. Biztosítani kell a tavaszi vetéshez a külön­böző vetömagvakat. Külön gon­dot kell fordítani a burgonyave­tőmagra és a tavaszi vetőmag beszerzésére, hogy az őszi vetés- terület hiányát tavasszal pótolni tudjuk. A homoki területek gazdái­nak segítséget kell adni a csillag- fürtmag felkutatásában és beszer­zésében. Biztosítani kell a külön­böző ipari növények szerződésé­nek megkötését az önkéntesség elvének betartása mellett. Job­ban kell támaszkodni a dolgozó parasztság tapasztalataira, nem utolsó sorban megyénk szakem­bereinek -tapasztalataira. Szak­embereink bevonásával ki kell dolgozni azokat az agrotechnikai és zootechnikai eljárásokat, ame­lyek a helyi adottságok figye­lembevétele mellett elősegítik a hozam növelését. Gépállomásaink legfontosabb feladata most, hogy jó minőség­ben, határidőre befejezzék a gép­javítást. így a gépeket időben tudjuk termelőszövetkezeteink és dolgozó parasztjaink rendelkezé­sére bocsátani. Az elkövetkezendő hetekben gazdagyűléseken kell összegezni az eddigi kezdeményezéseket, hogy a termelési bizottságok hasznosítani tudják ezt munká­jukban. Fel kell lépnünk minden ellen­séges aknamunkával szemben, ami gátat igyekszik emelni a határozat végrehajtása, munkás­osztályunk, dolgozó népünk élet- színvonalának emelése ellen. A pártszervezetek irányításá­val el kell érnünk, hogy a Köz­ponti Vezetőség és a miniszter- tanács határozatának végrehaj­tása, a terméshozam emelése me­gyénk minden dolgozójának leg­fontosabb feladatává váljék. Bodogán János elvtárs nagy tetszéssel fogadott beszéde után Hajdú Sándor elvtárs kérte fel a meghívottakat, hogy hozzászólá­saikat tegyék meg. Keller János rakamazi közép­paraszt szólalt fel elsőnek: — Nagy érdeklődéssel hallgat­tuk és olvastuk is a megjelent kormányprogrammot és igen sokat foglalkoztunk is ve­le. Nap mint nap erről beszél­tünk. Nagy örömmel fogadta min­denki és már azóta igen sok min­den történt. A mi községünkben is nagymennyiségű szőlő és gyü­mölcsös van. Ezelőtt igen nagy probléma volt, hogy a gyümölcs­facsemetéket hogyan szerezzük be. Ma már megfelelő mennyisé­gű gyümölcsfákat kapunk és igen nagy területet telepítettünk be. A mi községünkben a gyümölcsnek igen nagy a kelete, mert jó a piac és így hasznosítani lehet. — A mi községünk a megyé­ben egyik legjobb, illetve legfejlet­tebb állatállománnyal rendelkezik. Gaál Sándor tákosi 14 holdas és Csicsvar! István tiszaber- celi 18 holdas egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok Somlai Nándorral, a kisvárdai gépállomás igazgatójával beszélgetnek a tanácskozás előtt. gondot fordítunk az állattenyész­tésre. — A beadással el vagyunk még maradva, de ha figyelembevesz- szük, hogy csak néhány dolgozó tartozik nagyobbmennyiségű be- adnivalóval, akkor biztosak va­gyunk benne, hogy az új rendel­kezések szerint nagyon sok dol­gozó azon lesz, hogy behozzuk a lemaradást. — Nálunk vannak kihasználat­lan területek, amelyeket a viz elönt. Ezen a területen nagysze­rűen lehetne kétszeri kaszálású szénát termelni, ha lecsapolnák. Ezeken a helyeken, ahol lecsapo- lódott a víz, kitűnő minőségű szé­nát termelnek. Kiváis cuknrréflafermeio Csernyi János kisszekeresi dol­gozó paraszt arról beszélt felszó­lalása elején, hogy a cukorrépa­termesztésben kiváló eredményt ért el. 1946-ban 400 mázsa cu­korrépát termelt 1 holdon, annak ellenére, hogy a községben sen­ki nem akart cukorrépát termel­ni. A másik évben 600 négyszög­ölön 200 mázsa termett. 1948-ban szintén szép termést ért el: 340 mázsa termett neki 1 holdon. — Aratás után letrágyáztam a földet. — így beszélt eredmé­nyeiről Csernyi János, — Utána felszántottam. Tavasszal fogasol- tam és simítottam és bele ve­tettem 7—8 kiló vetőmagok Eh­hez árpát kevertem. Az árpa azért jó, mert ha a répa még nem is kelt ki, az árpa már ki-» kelt, a sorok meglátszanak és már lehet sarabolni. kilépettekkel együtt kívánjuk végrehajtani a mezőgazdasági határozatot Ezután Szilágyi Gyula elvtárs a nyírbátori Vörös Csillag terme­lőszövetkezet elnöke kért. szót. El­mondotta, hogy Nyírbátorban, de a Vörös Csillag termelőszövetke­zetben is minden dolgozó paraszt, örömmel fogadta a Központi Ve­zetőség és a minisztertanács új határozatát. — Minden dol­gozó paraszt, — legyen az ter­melőszövetkezeti, vagy egyéni dol­gozó — együtt kell, hogy harcol­jon a terméseredmények növelé­séért. — Nem lehet, hogy válaszfal nőjön az egyéni és a tsz-parasz- tok között, — mondotta. — Az, hogy valamelyik dolgozó paraszt nem találta meg számítását a szövetkezetben, lehet, hogy vala­melyik községi, vagy szövetkezeti vezető hibájából adódott. Az a dolgozó paraszt, aki ma még nem szövetkezeti tag, lehet, hogy rö­videsen felvételét kéri a tsz-be. Nekünk, vezetőknek, kell a párt és a kormány útmutatása szerint megmutatni a nagyüzemi gazdál­kodás útjának helyességét. Első­sorban a szövetkezetekre hárul a nagy feladat, hogy fokozzuk a talajerőt. De ne maradjanak el a község egyénileg dolgozó pa­rasztjai sem. Olvashattuk a Sza­bad Nép elmúlt szombati vezér­cikkében, hogy megyénkben is történtek túlkapások. Én nem úgy látom, hogy a szövetkezeten kí­vüli dolgozó parasztot el lehet dobni, hanem úgy, hogy a szövet­kezetnek minden lehetőséget meg kell adni az egyéni parasztok szá­mára a termelés megkezdéséhez, a többtermelés érdekében. Sok helyen előfordult, hogy a dolgozó parasztokat kiutasították a szö­vetkezetből. Nálunk is kialakult ilyen nézet, de lefegyvereztük és eredményt értünk el. A zárszám­adás után sok dolgozó paraszt jött vissza szövetkezetünkbe. Ezt annak köszönhetjük, hogy mi a Baracsi János nyírbátori 14 holdas, ifj. Horváth János gesz- terédi 7 holdas, ifj. Barkas,-,; János bökönyi 2 holdas és V. Herczku Dezső pócspetri !) holdas dolgozó parasztok a tanács­kozás szünetében. szövetkezeti demokrácia betartása mellett elmélyítettük a kapcsola­tot a kilépő dolgozó parasztokkal, hogy azok lássák: mi továbbra is' megbecsüljük őket, elismerjük szaktudásukat. A mi szövetkezeti irodánkban sok kilépő dolgozó paraszt fordul meg, egyéni sérel­meivel, melyeken, a lehetőséghez mérten, igyekszünk javítani. A szövetkezet nem zárkózik el ezek­től a dolgozóktól, hanem velük1 együtt kívánja a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatot végrehajtani. Hiba, hogy kevés a vetőgép, s ami van, nehéz, 12 soros és ezt nem tudják megfelelően alkalmaz­ni homokterületen. — A dolgozó1 paraszt 2 lova ezeket nem bírta1 el. Arra kérte a megyei tanács vezetőit, hogy homokos területre több kisgépet adjanak, olyan ti- pusúakat, amelyek megfelelnek a helyi adottságoknak. Mi iü Művelni akarjuk iöidjeink hozamát Mi is elhatároztuk, hogy min­den erőnkkel növeljük iöidjeink terméshozamát — mondotta Kó­nya János tiszavasvári dolgozó pa­raszt. Nem ment minden olyan si­mán, mert nálunk igen sok baj van a földkérdéssel. 80 dolgozó paraszt még csak most kapta vissza földjét a termelőszövetke­zettől, ezek a dolgozó parasztok eddig nem tudtak vetni. Aki mégis vetett, az is csak kévés földterületen. Vetőmagot is ke­veset kaptunk, csupán 150 má­zsát nyolcvanan. Az állatállomá­nyunkkal pedig úgy jártunk, hogy még a mai napig sem fi­zették ki a bevitt állatok érté­két. Jószág nélkül nem hajthat­juk végre a határozatot, mert nem tudunk szántani, nem tud­juk jól megművelni földterüle­tünket. Ezért kérem a megyei tanácsot, intézkedjen, hogy mi­nél hamarabb fokozhassuk mi is földjeink hozamát. [Igaz, nem minden állatfajtára I mondhatjuk ezt, mert a sertéste­nyésztés kissé el van maradva. A szarvasmarhatenyésztésben igen szép eredményeket értünk el. Jók a legelőink és a talaj megfelelő a legeltetéshez. Eddig a sertéste­nyésztéssel is jól álltunk, de a ta­nács nem nézte meg, hogy mi­lyen sertésre ad vágatási enge­délyt és így több olyan sertés levá­gásra került, ami a továbbszapo- rítást biztosította volna. Most már felfigyeltünk erre és remél­jük, hogy a jövőben nem fog ez előfordulni. A mi községünkben mindenki tudja, hogy a legjobb szarvasmarha a magyar tehén, azonban igen kevés van belőle, s így ahhoz kérünk segítséget, hogy könnyebben tudjuk beszerezni ezt 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom