Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-28 / 23. szám
2 N llfliH 1954. JANUAR M, CSÜTÖRTÖK Népnevelőértekezletek elé A dolgozó tömegek, a dolgozó parasztság mozgósítása a magasabb termelési eredmények elérésére csak úgy lehetséges, ha megismertetjük velük a mezőgazdasági határozatot, annak céljait és a határozat végrehajtásának gyakorlati feladatait. Ez a szép, de egyben nehéz feladat vár párt- szervezeteink népnevelőire. A népnevelők munkájának irányítása, segítése pártszervezeteink állandó feladata. Most, amikor megyénk minden községében, termelőszövetkezetében, állami gazdaságokban és gépállomásokon értekezletre gyűlnek össze a népnevelők, a pártszervezet titkárának úgy kell útra bocsátani az agitátorokat, hogy azok tisztában legyenek a határozat pontjaival és abból adandó feladatokkal. A népnevelőártekezleten kell megtanítani a népnevelőket arra, hogy felvilágosító munkájuk sóién nem elegendő csupán a határozatok, rendeletek egyszerű felolvasása. A határozatot nem felolvasni, hanem megmagyarázni kell A termelőszövetkezeti tagoknak arról kell beszélni, hogyan végezzék munkájukat, hogy magasabb termésátlagot érjenek el. Számadatokkal is megmutatni, hogy a terméshozam növelésével hogyan fog emelkedni a szövetkezet, s így a tagok jövedelme is. Az egyénileg dolgozó parasztokat fel kell világosítani arról, hogy rendeletek biztosítják ma már, hogy ők is kaphatnak pétisót. műtrágyát, amivel megjavíthatják földjüket. Népszerűsíteni kell közöttük az agrotechnikai módszereket, ami növeli terméseredményüket. Magyarázzák meg párttitkáraink a népnevelőknek, hogy az agitációjuk csak úgy lesz eredményes, ha meghallgatják a dolgozó parasztok véleményét, jávas- latát, ha figyelembe veszik, hogy más problémái vannak a kis- és középparasztnak, más a termelőszövetkezeti tagoknak. A népnevelőknek egyenként kell ismerni az emberek problémáit, képessé- | geit, s aszerint beszélgetni velük. Ismertessék a község terveit is ami a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozik. Jó! dolgozó középparasztokkal vitassák meg a terv helyességét, s azok javaslatait közöljék a pártszervezet vezetőségével. A népnevelők tehát ne általánosságban beszéljenek a terméshozam növelésének fontosságáról, a dolgozó parasztok ezzel kapcsolatos feladatairól, hanem közvetlenül a dolgozó parasztot érintő kérdésről beszélgessenek, vitatkozzanak. Ahhoz, hogy népnevelőink eredményes munkát végezzenek, a népnevelőértekezletek mellett az is szükséges, hogy állandóan bővítsék ismereteiket, olvassák, tanulmányozzák a népnevelő-füzeteket, a sajtó cikkeit. Csak így lesznek képesek tájékoztatni a dolgozó parasztokat a rájuk vonatkozó rendeletekről, kedvezményekről, az időszerű nemzetközi kérdésekről. Nem egy dolgozó parasztot érdekelnek a világ politikai eseményei. Beszélgetés közben szóljanak a népnevelők arról is, hogy milyen fontossága van a j berlini négyhatalmi értekezletnek, az ott elhangzó szovjet javaslatoknak. Pártszervezeteink vezetői keressék fel a népnevelőket az agi- tációs munka végzése közben is, ellenőrizzék munkájukat, s segítsenek ott, ahol arra szükség van. Ne felejtsék egy pillanatra sem, hogy a nép jólétének emelkedése nagyban függ' a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásától, a dolgozó parasztság ilyen irányú mozgósítása pedig elsősorban a népnevelők jó munkájától függ. Orvoslást várunk l A. Városi Tanács ügyeimébe A Néplap többször közölte már a dolgozók véleményét az utak rendben! artásá- ról. Ennek azonban, úgylátszik, nem volt elég hatása, mert a járdákon sok helyen még a decemberi hó és jég is rajta van. Solt házfelügyelő még annyi fáradságot sem vett, hogy hamuval és homokkal íelszór- ja a járdát. Ez a gondatlanság sok esetben szerencsétlenséggel végződik. Különösen az öregek és a terhes anyák részére veszélyes az utcán való közlekedés. A Városi Tanács felszólíthatná a lakosságot, hogy nagyobb gondot fordítson a járdákra. A rendelkezést be nem tartók ellen pénzbírságot kellene kiszabni. Az elmúlt években a szolgálatban Bodnár Pál lónyai dolgozó paraszt 4 hold tartalékföldet vett bérbe öt évre. A föld jobb megművelése érdekében a vásárosna- ményi bank útján ezerforintos hitelről utalványt kapott gazdasági felszerelés vásárlására. 1953 november 15-én a vásárosnaményi I. számú földművesszövetkezeti boltban az utalványt a boltvezető átvette, de ekét nem kapott, mert akkor éppen nem volt. A boltvezető ígéretet tett, hogy sürgősen megrendeli. Ezt azonban Bodnár Pál még ma sem kapta meg. Többször telefonáltunk, személye•foblifi.il segítse *t termelési szerződések kötését a eseitfiferi tanács Csenger községben egy ember viseli a termelési szerződések kötésének gondját: Bakó Imre termelési felelős. Az eredmények is ilyenek. Csupán cukorrépára gyűlt össze több szerződés, de a tervet abból sem teljesítették. A dohányból is hiány van. Rost- kender-szerződést viszont még egyetlen holdra sem kötöttek. Magkenderből éveken keresztül több, mint hatvan holdat termeltek a község határában, most mégis csak másfél holdra szerződtek. Nehézséggel jár a szerződéskötés. Nagy gondot okoz például az 1952. évi lelketlen, bürokratikus módszerrel végrehajtott tagosítás. (Néhány termelő még a mai napig sem kapta meg a földjét.) De nem ez a döntő ok. ami miatt nem halad a szerződés- kötés. A hiba főforrása ott van, hogy a szerződéskötés gazdája, a tanács mit sem törődik ezzel a munkával. Egyetlen gazdagyűlést, vagy külön állandóbizottságí ülést nem tartottak, abból a célból, hogy ismertették volna az új szerződéskötést. Ha megkérdezzük Simái Dániel mezőgazdasági előadót, hogy mit tett a szerződés- kötés érdekében, akkor ennyit mond: „Mi erre egy külön termelési felelőst állítottunk be.“ — További ténykedése pedig az volt, hogy egy tanácsülésen és egy állandóbizottsági ülésen ismertette a tervszámokat, ami fölött maga is siránkozott, hogy „nem lehet ezt teljesíteni“. Arra a kérdésre, hogy miért nem halad a rostkender-szerző- dés, az a válasza: „Ebben a községben még nem termeltek rostkendert, nem ismerik ezt a növényt.“ Még szerencse, hogy nem hallotta egyetlen dolgozó paraszt sem ezt a kijelentést. Bizonyára rossz véleményük lett volna a mezőgazdasági ügyek előadójáról. Igazuk is volna. Mert ha mondjuk, a pénzügyi előadó mond ilyen szavakat, a szokásos kifejezéssel azt felelheti rá az ember, hogy: „rossz a tömegkapcsolata“. Ha viszont a mezőgazdasági előadó mond ilyet, arra már nem lehet könnyen szavakat találni. Szóval, itt van a kutya elásva. Ismerni kell a községet és ismertetni a nagy kedvezményeket biztosító rendeleteket. Ha a tanács és a tömegszervezetek, közöttük elsősorban a földművesszövetkezet nem segíti a szerződéskötés munkáját, az egyetlen termelési felelős, ha térdig lejárja a lábát, akkor sem tud eredményt elérni ilyen nagy községben. A dolgozó parasztok pedig joggal okolják majd a tanácsot, ha kimaradnak a szerződéssel járó kedvezményekből. Még nincs veszve minden! Pótolják a csengeriek az elmulasztottakat! A Néplap elintézte bokor Mihály nagyhódos! ót őr azzal a panasszal fordult szer-« keszlőségünkhöz. hogy 1953 augusztus havi táppénzét a vállalat többszöri sürgetés ellenére sem fizeti ki. Levelet küldtünk M Útfenntartó Vállalatnak, amelyben kértük, hogy a panaszt vizsgálják ki és minél hamarabb orvosolják. Bokor Mihály legutóbbi levelében arról értesítette szerkesztőségünket, hogy jogos panaszát elintézték, megkapta a táppénzt. s|< Szűcs Balázs több dolgozó parasztlársa nevében levélben közölte szerkesztőségünkkel, hogy a községi tanács nem intézkedett a jégkártérítés kifizetéséről. A községi tanácson azt felelték nekik: „Eső után késő a köpeny eg”. Szerkesztőségünk kérésüket továbbította az Állami Biztosítóhoz. A tiszaszentmártoni dolgozó parasztok örömmel írták: a szerkesztőség bebizonyította „elhamarkodott volt a községi tanácsnak az az állítása, hogy eső után késő a köpenyeg". Sí Szarka Gyula kisari dolgozó a megyei Mezöker. vállalatnál dolgozott és az 1953 november hónaphan ledolgozott 29 napra járó herét többszöri sürgetés ellenére sem kapta meg. A panaszt kivizsgáltuk. Levelünkre a Mezöker. vállalat a következőket válaszolta: Szarka Gyula kisari lakos fizetési ügye elintézést nyert. A fehérgyarmati telepet felelősségre vontuk és figyelmeztettük, hogy a dolgozók esetleges reklamációját 24 órán belül köteles kivizsgálni és elintézni. Köszönjük a bírálatot, mert ez is segíti * vállalat munkájának megjavítását. Egy levél nyomán : I pusztulásra ítélt szolé és gyümölcsös Levél érkezett szerkesztőségünkhöz Nyírlugos községből. Lakos Imre levelezőnk többek között a következőket írta: „Azzal a kéréssel fordult hozzám Kosztyu György, hogy nem lehetne-e tenni valamit az ő ügyében. Most, hogy kilépett a termelőszövetkezetből, vissza szeretné kapni szőlőjét és gyümölcsösét, de a községi tanács hallani sem akar róla.“ 1952-BEN, a termelőszövetkezeti fejlesztés idején történt. Kosztyu Györgyöt felhívták a községi tanácsházára és így szóltak hozzá: „Vagy kifizeti a 3.000 forintos adóhátralékát, vagy belép a tér-1 rr.előszövetkezetbe“. Ez. volt a be- i szélgetés lényege. Bár Kosztyu j György nem látta még világosan i a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, mégis inkább azt választotta, mint az adóhátralék azonnali kifizetését. Mivel a község dolgozo parasztjainak többsége a termelőszövetkezetbe lépett, 1952-ben megkezdték a földek tagosítását. Akkor határozták el: Kosztyu György és még néhány dolgozó paraszt szőlőjét és gyümölcsösét a községi lecelnhöz csatolják. — Mi lesz a szőlővel? Mi lesz a gyümölcsössel? — kérdezték az emberek. Kosztyu és társai még ma is felháborodva gondolnak vissza az akkor kapott válaszra. — Majd kigázolja a tehén. KOSZTYU GYÖRGY azonban máskép gondolkozott. Nem szabad elpusztulni a szőlőnek és a gyümölcsösnek, mert sok fáradságos munkával járt az ültetése. Jól emlékszik még minderre. — Erős szél fújt, ott állt a földje végen s látta, hogyan kapaszkodik a szél a dombtetőbe, hogy utána ezer apró tövisként szúrja a szemét, arcát a sűrű homokfelhő. A növények gyökerei mellől elszökött a föld, a növények kiborultak és elszáradtak. Terméketlen föld volt az a homokpart. Akkor határozta el Kosztyu I György, hogy szőlővel és gyümölcsfával ülteti be földjét. Hó- J napokig rakták össze fillérekből a gy ümölesí «csemeték árát. Hetekig forgatta a család a földet a szőlő alá. Mikor a gyümölcsfád kát ültették, kilométerről hordták a vizet a tövére, hogy megfoganjon. Azon az őszön, amikpr a szov, et katonák felszabadítcttáls hazánkat, Kosztyu György és gyermekei vörös borral színültig teli pohárral köszöntötték őket. A saját szőlő első terméséből. Azóta bőven termett minden évben. — Néha még 4.000 liter bort is adott az 1.200 négyszögöl szőlő. És most erre a szőlőre kimondták a halálos ítéletet. Kimondták az almafákra is, amelyeket a család nap mint nap szemmel méregetett, hogyan vastagodnak, terebélyesednek. Termőrügyek- kel is hiába gazdagodtak a fák. az ítélet rájuk is szólt. „Majd kigázolják a tehenek!“ De az mégsem lehet, hogy any- nyi fáradságos munka kárbavesz- szen. A bor, a gyümölcs is kell. — így gondolkozott Kosztyu György. Elhatározta, hogy nem engedi kivágatni a szőlőtőkét és gyümölcsfákat. így is volt. AMIKOR lehetőség nyílt arra, hogy kilépjenek azok a termelőszövetkezeti tagok, akik nem meggyőződésből léptek a termelőszövetkezetbe. Kosztyuék is kiléptek és kérték vissza a szőlőt és s gvOmölo^öst A községi tanács azonban elutasította a kérelmet. „Községi legelőhöz nem lehet hozzányúlni.“ Ez volt a válasz, meg az, hogy nekik semmi beleszólásuk nincs a legeltetési bizottság dolgába. De azok sem tudnak segíteni. A legelőhöz nem szabad hozzányúlni. Szerkesztőségünk levelet küldött a községi tanácshoz, hogy orvosolják Kosztyu György sérelmét. A községi tanács azonban nem tett semmit. Sőt Kocsis elvtárs, a tanácselnök, mélységes felháborodással fogadta a hírt, hogy Kosztyu György a szerkesztőséghez fordult segítségért.; AZ A BAJ Nyírlugos községben, — mondja mélyen sértett önérzettel, — hogyha valakinek valami baja van, mindjárt a Néplaphoz szalad panaszkodni. — Lehet, hogy azóta már visszakapta volna a földjét Kosztyu György, ha nem szar ’adgál a Néplaphoz. Hát itt álljunk meg egy szóra Kosztyu György akkor sem követett volna el hibát, ha mindjárt ö szerkesztőséghez fordul panaszával. De nem tette. Először a községi tanács segítségéi kérte és csak azután írt hozzánk, amikor megunta, hogy félvállról beszélnek vele, hogy hónapokig nem intézik el ügyét. Nyilván nem ezt várta a tanácstól, amikor rátok adta szavazatát. Kocsis elv- társék többször is hibáztak. — A községi tanács felelős azért, hogy a szőlőt és gyümölcsöst 1952- ben a legelőhöz csatolták. Fele- ’ős azért is, hogy még mindig nem kapta vissza szőlőjét és gyümölcsösét Kosztyu György és ugyanúgy nem kapta vissza özv. Juhász György né, Balogh János, :d. Picii Mihály és Balogh MJk- lósné, akik mesgyeszomszédok Kosztyuékkal és hozzájuk hasonlóan szőlőjüket a tehenek gondiára bízta a tanács. A MEGYEI TANÁCS földbír- tokrendező csoportja szerint a szőlőt és gyümölcsöst sürgősen vissza kell adni volt tulajdonosának. Ideje tehát, hogy a községi tanács azonnal intézkedjen. Értsék meg a tanács vezetői, hogy csak a törvényesség szigorú betartásával és betartatásával, a szövetkezeti és az egyénileg dolgozó parasztok bizalmára támaszkodva végezhetik eredményesen munkájukat. Kotozsl Dezső. sen is érdeklődtünk, azonban csak ígéretet kaptunk, de ekét nem. A földművesszövetkezet a pénzt használja, de ekét nem adott az igénylőnek. Ha legalább az utal-J ványt visszakapja, akkor Bodnár Pál máshol beszerzi az ekét. Sür-‘ gősen intézkedjen a földművesszövetkezet vezetősége, hogy az igénylő az ekét megkaphassa és ezentúl pontos munkájával segít-* se elő a dolgozók jobb áruellátását. Dóka Sándor, Lónya, községi tanács. lévő rendőrök ellenőrizték, hogy le vannak-e takarítva a járdák. Miért nem lehet ezt most is megvalósítani? Nem hiszem, hogy mindegy, ha a dolgozók a munkahelyükre, a gyerme kék pedig az Iskolába jutnak el, vagy pedig a mentőautó szállítja el őket, sok- ember hanyagsága miatt. Szémők Mihátyné, 6. sz. Mélyépítő Váll Se eke, se utalvány
