Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1953-12-25 / 303. szám

*

gasaSa u2s

NÉPLAP

emit keltnek, úttörőknek

Mit vegyünk fel szilveszterkor?

A kakas és a pipe

Illyés Gyula: „Hevenhét manyar népmese“ c. pyiii'eményébill

Tanácsadás

F M.-né irjai „Két és féléves kislányom odahaza, családi körben rendkívül élénk, beszédes, olykor pajkos i3. Amint azonban emberek közé kerül, zárkózol .z alig lehet szóra bírni. Nem tudom, mi lehet ennek az oka. sokszor kellemetlen is számomra, hoey mindenféle kedves történetet mesélek a gyerekről, de bizony nem nag'-nn hiszik el, annyira máskén viselkedik. ha idegenek közé viszem."

, Kedves Olvasónk problémája meglehetősen gyakori és levelének további részéből kiderül az is, hogy mi az oka kislánya kétféle viselkedésének. Azt írja, hogy a kicsinek nincs testvére és nem igen szokott együtt lenni más gyerekekkel. Ezen sürgésen változtatni kell. Két és fél éves gyermek Inár megkívánja a társaságot és tér. mészetes. hogy a saját korabeliek között érzi magát a legjobban Jó nevelésre, meleg családi környezetre vall. hosv szüleivel mindi* kedves és barátságos. De nem lehet rossznéven Venni a kicsitől, ha a számára idegen felnőttek között tartózkodóan viselke- tíik. A szoktatás igen fontos ténvezöle a nevelésnek és mint mindenre, a közössé"! életre is szoktatni kell a gyermeket.

Kislánya hamarosan abban a korban tesz, hogy óvodába adhat'». Nem tudnánk Jobb eszközt ajánlani arra. hogy gyermekét a közösségi életre nevelje, mint mai óvodáinkat. Ha még nem ismeri kedves olvasónk közelebbről az óvoda munkáját, Iá- togasson el egyikbe. Meggyőződik róla, milyen szeretettel és szakértelemmel foglalkoznak az óvórők a gyermekekkel, mennyire jól érzik ott m-igu- kát a kicsinyek. Játék, pihenés testedzés. hasznos szórakozás — ez az ovodai elet, nem is szólva a gyermekek bőséges táplálásáról

Addig is azonban, ami* kislánya óvodába Járhat. feltétlenül gondoskodjék arról, hop.v sokat legyen gyermekek között és örvendetes változást vesz majd észre magatartásában.

Szövetruhánkait. kabátunkat télen e-yakrabban kell tisztítanunk. Erre a célra igen alkalmas a ezalmiákszes^ vize-» keveréke Kétharmadrész vizet é» eevharmadrész szalmiákszeszt egy üveg. vagy porcellánedénvben összekeverünk. ruhakefével az oldatot iól Hkefél.iük az anyagra. Természetesen előbb a portól tisztítjuk meg. Az ol- (lattal átdörasölt ruhát friakaastjuk rá megszáradós után vasaljuk.

Az ünnepekre való készülődés mindig gondot okoz a dolgozó nőknek. Sokszor állunk meg szekrényünk előtt és kérdezzük: Mit vegyek fel? Most is ez a kérdés száll el ajkunkról. De most sokkal nagyobb gonddal választjuk meg ruhánkat, mint eddig, mert a bő választék kifinomította ízlésünket. Igényesebbek vagyunk. Általában dolgozó nőink ruházkodását a nemes egyszerűség jellemzi. így akarjuk a szilveszteri ruhánkat is kiválasztani. Legdivatosabbak az idén a fekete és sötétkék szövetruhák. Ezek rendszerint japánszabásúak, érdekes mell varrásokkal, magasított nyak- résszel. A nyakához dísztűt, vagy egy-két soros tekla gyöngysort viselhetünk. Hátul zárjuk a ruhát. Fiataloknak ajánljuk a fekete, vagy sötétkék szövetruhákhoz a fehér galléros, elől masnis díszítést. Vagy tehetünk a nyak- • •

Ünnepi

Porlós tészta, 50 dg. liszt, 25 dg. zsír, 2 egész tojás és egy sárgája, egy fél citrom leve és a héja, egy késhegynyi szódabikarbóna. Ezt összegyúrjuk puhára. Ha nem egészen puha, bort is önthetünk hozzá. A tésztát kétfelé osztjuk, az egyik felét gyümölcslekvárral bekenjük, a másikat ráborítjuk. A tetejét durvára tört dióval behintjük, közepes tűznél sütjük.

Mokka krém. 4 egész tojást 20 dg. cukorral állandó keverés melett gőzön megfőzzük, ha kihűlt azonnal egy tejmerő kanál igen erős kávéval elkeverjük. 10 dg. vajat szintén habosra keverünk és a kihűlt masszához teszhoz selyemkendőt, a derékra pedig azonos színű széles övét. Divatos a csipkegallér is fiataloknak. Szép viselet a sötéíszínü ?zü- vetruhákhoz a pasztellszínű düftin, vagy szövet boleró. Elől egy gombbal zárul, a több gombot csupán csak dísznek tesszük fel. Nagyon csinos a fekete szoknya selyem blúzzal. A blúz egyszínű: fehér, korall, vagy vajszínű. Nagyon divatosak a ívsse?

díszített blúzok, melynek a nyakát, ujját, vagy elejét díszítik a hímzéssel. Ha nem szeretjük a sötétszínű ruhát, vehetünk világos szövetruhát is. Legdivatosabbak a tropikál és schaetlend-szö- vetből készültek. Divatszínek: szürke, mustárszín és eperszín. Akár sötét, vagy világos ruhát veszünk, mindegyikhez egyaránt viselhetünk sötétszínű bőr-, vagy antilop-cipőt.

tészták

szűk és ezzel a tésztalapokat megtöltjük. Ugyanezzel a tetejét is bevonjuk.

Diós porlós tészta.. 3 csésze liszt, 1 csésze cukor, csapós csésze zsír és egy csésze darált dióbél, 3 tojás sárgája, egy késhegynyi szódabikarbóna és annyi tejfelt, vagy bort adunk hozzá,

hogy a tészta jó gyenge legyen. Pici sót adunk hozzá. A tésztát kétfelé osztjuk, az alsó tészta vastagabb legyen, mint a felső. Baracklekvárral kenjük, forró sütőben sütjük. A tetejét tojásfehér habjával bekenjük.

Gál Józsefné.

Volt az erdő kellős közepén egy kakas, meg egy pipe. Meghalt a gazdájuk, nem volt mit enni nekik. Megéheztek. Találtak aztán egy szem vadlörtét, de a vadkörte nagyobb volt, mint a pipe gégéje.

Hát azt mondja a pipe:

— Menj gyorsan kalcaskám, hozzál egy kis vizet, mert meg. fulok.

Szalad a kakaska a kúthoz. — Jaj, édes kútam, adjál vizet, vizet viszem kispipémnek, mert. meg. fül a vadkörtétől.

— Nem adok vizet — mondja a kút, — mig nem Hozol koszorút egy szép lánytól

Elment aztán a. kakaska a szép lányhoz.

— Szép lány, adjál koszorút.

— Nem kapsz — mondja a szép lány, — amíg nem Hozol fejecskét a tehéntől.

Elment a kakaska a tehénhez is.

— Tehén, adtál tejecskét, fejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipimnek, mert megfut a vadkörtétől.

— Addig nem adok tejecskét a szép lángnak — mondja a tehén, — míg nem hozol szénát a rétről.

Elment a kakaska a réthez.

—— Rét adtál szénát, szénát viszem tehénnek, fenén ád tejecskét, tejecskét viszem szép lánynak, szép lány készít koszorút, ko. szőrűt viszem kúthoz kút ád vizet, vizet, viszem kispipóm- nek, mert megful a vadkörtétől.

— Addig nem adok szénát — mondja a rét, — ameddig a holtba nem mégy kaszáért.

Elment a kakaska a holtba:

— Bolt, adjál kaszát, viszem rétnek, rét ád szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét,

..... L.UBEii 25,PÉNTEK

tejecskét viszem szép lányhoz, szép lány készít koszorúti koszorút vi. szem kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfut a vadkörtétől

— Addig nem adok kaszát — mondja a bolt, — ameddig nem hozol pénzt. — Akkor szegény ka- kaska elbúsulta magát, ment gyor. San a. szemétdombra. kaparászni, ott lelt egy krajcárt. azt elvitte a, bolthoz, akkor aztán kapott kaszát, címen a réthez, a rét adta a szénát, tette a tehénke elé, a tehénke adott tejecskét, vitte. a tejecskét a lánghoz, a szép lány készített koszorút, a koszorút vitte kúthoz, a kút adott, vizet, a vizet egyenest a. pipének, de bizony, mikorra hozta a vizet, megfult szegény kis pipe.

Bizony, szegény kis kakas hiába futkosott a kúttől a szép lányig, szép lángtól a tehénig, tehéntől a rétig, réttől a boltig, bolttól a szemétdombig — mire visszatért ezen a hosszadalmas úton és mindegyikük kívánságát, teljesítette — bizony már megfulladt a kis pipe.

Azért hát gyerekek, mi ne le. gyünk olyanok, mint a mesében a kút, a szép lány, a tehén, a rét és a, bolt, mert az ilyen önző segítség — mely előbb szolgálatot követel — többet árt, mint amennyit segít.

Adjunk azonnal, ha kérnék 16. lünk, segítsünk azonnal, mert a közmondás iou szól: ,,Kétszer ád, ki gyorsan ád!"

Aztán, majd ha megnőttük — ti ne úgy intézzétek dm a hozzátok fordulók kérelmeit, mint a mesében a kitt, a szép lány,' a tehén, « rét es a bolt, s ne úgy küldözgessétek őket, mint ezek a kis kakast.

Nekünk olyan emberekre van szükségünk, aé:ik szeretik és onset, lenül segítik egymást.

Közel 110 ezer forint prémiumot koptok

a csengeri állami gazdaság dolgozói

DCdiial-ketißA

(Befejező rész)

Ünnepélyes keretek között tartották meg éwégi termelési értekezletüket a csengeri állami gazdaság dolgozói december 11-én az ugyanakkor felavatott kultúrteremben. A gazdaság 300 dolgozóján kívül mintegy 150 helybeli dolgozó paraszt gyűlt össze.

Papp József igazgató beszámolójának bevezető részében a gazdaság célkitűzéseiről és termelési feladatairól beszélt. A továbbiakban az elért eredményeket ismertette. A növénytermelésben, bár ez csak melléküzemága volt a gazdaságnak, mégis 2—3 mázsával termeltek többet, mint a környék termelőszövetkezetei. A gyümölcstermelésben jelentősen túlszárnyalták a termőfacgysé- genkint előirányzott 52 kiló termésátlagot. A kedvező időjárás mellett a brigádtagok lendületes munkája és mindvégig élő versenye következtében, 82 kilós termésátlag lett az eredmény’. Több, mint 200 vágón almát, kisebb részben körtét, szilvát és cseresz- nyét adtak a/, ország dolgozóinak. Több vagonnal szállítottak külföldre is. A gyümölcstermelés közel 1 millió forint tiszta bevétellel növelte a gazdaság jövedelmét.

A brigádok versenyében a csengeri brigád 00 kilós átlagával

az első. a nagygéei 80 kilós eredményével a második és a sza- mosangyalosi 12 kilójával a harmadik lett. Azonban a minőségi gyümölcstermelés terén a nagy- géci brigádé az elsőség. A sza- mosangyalosi a második és a csengeri a harmadik. A jó munkával már évközben is jó kereset járt együtt. A terv túlteljesítéséért azonban kormányzatunk külön prémiummal is jutalmazza az állami gazdaság dolgozóit.

142 dolgozó összesen 108 520 forintot kapott. Egy-egy dolgozó jutalmának összege 320—1700 forint között váltakozott. Például Rév Antal, a permetezőszer folyamatos utánpótlásáért 1100 forint, Bökönyi Lajos okleveles sztahanovista vontatás, jó munkájáért 1500 forint jutalomban részesült. Drobnyák Katalin brigádíag 500 forintnak lett boldog tulajdonosa.

Az értekezlet befejezése után a gazdaság saját zenekara és kui- ‘.úrcsoportja a hangulathoz illő vidám műsorral szórakoztatta a dolgozókat. A kultúrműsor után 300 személyes vacsora következett. Vacsora közben a legtöbben arról beszéltek, hogy mit vásárolnak a másnapi nagyvásáron. Horváth Béla például egy öltözet ruhát, Murguly Imre tehenet. Mls- kolczi Béláék hízót szándékoztak venni. Z. A.

— Már látszott a semjéni kastély, szürke cserépteteje kiviláglott a park fái közül, amikor még szorosabbra zárkózott fel a talpaló tömeg. Ügy mentek rá az ápolt kavicsos utakra, ritka virágokkal beültetett ágyasokra, olasz díszcserjékre, lugasokra, mint egy megállíthatatlan tenger, amely leront mindent, ami eléje kerül.

— „Lőjünk?“ — kérdezte a kastély őrségének parancsnoka, aki berohant a hírrel és izgatottan állt a főúr előtt. Az éppen reggelizett, kiejtette szájából a megrágott falatot. A tömeg már ott állt a kastély udvarán, egyetlen néma, névtelen egyarcú sokaság.

— És ki kezdte? Borsi Benedek? Toka Ágoston. Irmes József? Vagy egyszerre mindvalamennyi? A főúr a nyitott ablakban állt és szeme dülledt, nyaka verejtékezett, lába szárában vacogni, inogni kezdett a térd, ilyet ő még nem látott, ez lidérc, megőrült a nép . . .!

— A kállai kettőst járták.

— Hangtalanul, csak a lábak dobbantak. Előbb lassan, kényelmesen. egyhelyben, mint amikor szőlőt taposnak a szüreti kádakban. Aztán élénkülni kezdett az egyhelybentopogó, úgy hangzott, mint amikor ütemre fut egy egész ármádia. Még sebesebben, már- már duhajkodva, hogy szállni kezdett talpuk alól a felriasztott homok, s szürke fátyolba vonta a néma. összefogózott embereket. Tís a főúr? Az «'""re elé kapta

két gyűrűs kezét és riadtan hátrált az ablaktól. Lakkcipője sarka beléakadt a szőnyegbe, végig- vógódott a fényes padozaton.

— Mert, tudjátok, ez a tánc már beszélt, a lábak emeltek vádat, fenyegettek, pereltek és ítélkeztek. Mintha megbabonázták volna ezt az egy-hús, egy-vér- tömeget, mindenki, férfi, asszony, gyerek a kállai kettőst topogta a semjéni kastély udvarán.

Pozsér Jóska megfúlna, ha ki nem adná magából, ami a szívét nyomja:

— Hősi nép ez a miénk, mekkora hatalom! Egy tánccal, ni. megriasztani a hatalmasokat! Csoda ez, úgy-e, Gábor bácsi? Hát aztán azzal -az ifjú Borsi Benedekkel hogyan volt, Ígérte . . .

— Most jön az, fiam. Borsi Benedek egy lányt szeretett, Sóti Katát, úgy hívták azt is, mint téged, lányom. A Sótiak nem hajdúk, hanem Őrösről idevetődött szekerészek s az a Kata eladósorba lépett akkor. Szétömlő, kunkori haja olyan volt, akár a reve az esőnek kitett vason, vörösről barnába játszott, ahogy a fény a színét hívogatta. Nagyapám mondta így...

— Jajj, — sáppad el a história leszármazott hősnője és hogy- hogynem. majd összerogy az ijedtségtől. Hiszen minden szem reá néz és arra gondol, hogy bizonyosan csak öreg szájról szállongó mese ez az egész ... Nem lehet, hogy rozsdavörös haja volt; annak a ... Borsi Benedek mec*

türelmetlenül, izgalomtól fátyolos hangon kérleli:

— Folytassa, no, öregapánk.

— Sokat szólt erről a Sóti Katáról nagyapám, faluszépe volt... Szeretett nótázni és az a mélyből jövő, hajlékony hangocska simogatta is, mardosta is a férfilel- keket...

öreg Mózes Gábor kiszítt arcán mosoly fut át s belevész ritkás, időszinezte szakálába. A maga régi-régi ifjúságába gondol visz- sza, egy nyalka ifjútól kért kölcsön szavakat, érzéseket, hogy kiadhassa magából azt, amit ő Sóti Katiról elmondani' akar. Lobban az öreg szív és örsg Mózes Gábor kezének egy gyenge mozdulatával elhessenti . a temérdek port, ami a régi-régi ifjúságra rakódott. Volt neki is egy kedvese, Sóti Katinak nevezték azt is ...

— Ügy tudott szeretni az a lány, hogy még a?, érintése, a járása, a semmi szava is a szíve forróságát lehelte ki a világba, s nem akadt olyan halandó Nagy- kállóban, aki ne tudta volna, hogy ezt a lángot Borsi Benedek gyújtotta meg. p csiholta a maga szerelmével Sóti Kati egyszerű szívéből.

— Hogy nótázni szeretett-e az a lány? Kicsit a szava is ének volt, tudjátok, gyermekeim, ahogy a mező virít, ha szél csapdossa a gabonát, a kék búzavirágot és a sárga gyujtoványt. Az is előfordult, hogy összecsengtek kurta mondatai, s ahogy szállt, süly- lyedt a szava hordozása, hát ver"

j Ember íiyörsts