Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)
1953-12-20 / 299. szám
a íí v h á. y ■ ■jo'ó DECEMBER a«, VASAKNAI ASSZONYI ELÉGTÉTEL December tizenhatodikén van Etelka napja. Paszabon, a Rákóczi- utcában Helmecziné is nagyban készült megünnepelni ezt a napot. Jó édes, foszlós, finom süteményeket sütött, amihez jócskán került zamatos kisüsti pálinka is. Szégyent biz‘ nem akart váltani, ha beállít valaki jó ismerős, meg a szomszédok, hogy: „Több Etelka-napját érjünk, eltöltve erőben, egészségben 1“ Mert aki ezt mondja, illik azt megkínálni pohárka pálinkával, jó édes süteménynyel. S az még csak jobban megörvendeztette, hogy katonafiától dísztáviratot kapott, a másik fiától pedig egy szép ünneplő ruhát azzal a kívánsággal: „Viselje sokáig egészséggel édesanyám Az a hiba mégis megesett, hogy éppen az egyik legjobb szomszé- dék, Gencsi Györgyéit nem köszöntötték fel Helmeezlnét. Bántó volt ez. No, persze, nem any- nyira, hogy most már örök harag. Csak az, hogy elvárta volna! Ez lett volna a tisztesség sorja. Dehát azok megfeledkeztek. vagy mi a csoda ... Most mindegy, megtörtént. Másnap reggel Helmecziné tudta már, hogyan fog elégtételt szerezni Genesi szomszédékkal szemben. Ahogy végiggondolta a dolgot, még mosolygott bele a szíve is. Bgy jó délutánba hajlott az idő, amikor papírba csomagolta a névnapi „kóstolót‘‘ és a kötője alatt vitte azt át Gencsi szomszédékhez. Egyenesen az asszonyhoz. A köszönés után szokásos: „Hogy vannak? Mit csinálnak?“ szavak után, nagy komolyan. mosolytalan arccal vette elő kötője alól a natúrba bugyolált „kóstolót“. — Ha már nem jöttél, szomszédasszony, tegnap felköszöntem a nevem napján... hoztam egy kis kóstolót. Pedig úgy elvártam volna magukat is. ■— Köszönjük, szomszédasszony, — mondta emez és nem kis kíváncsisággal kezdte szétbontogatni a papirost. S a „kóstoló“ jól ismert tompa-sárgaszíné- vel nem, kis csodálkozásba ejtette a háziasz- szonyt. Arcának változásával, tekintetével azonban a világért ezt nyíltan ki nem mutatta volna. Görbe. Tengerimáló, a régi sok szenvedés „szükségkalácsa“ volt a névnapi kóstoló! A két jó szomszédaszszony néhány pillanatig szótlanul állt egymással szemben. Az arcukkal semmit el nem árultak. de a szívükben mindketten nevettek. Amikor Helmecziné hazafelé ment, odaszólt a férfinak is, aki az udvaron dolgozgatott: •— Egy kis névnapi kóstolót hoztam. Lépjen már be, egye meg belőle a maga részét, míg el nem fogyasztja mindet az asszony. A. B. Dolgozzon tovább a dohánygyár színjátszó csoportja Nemrégen mutatta be a dohánygyár színjátszó csoportja a Luxemburg grófja című színdarabot. Nem kívánom az előadást részleteiben bírálni, csupán annyit jegyzek meg, hogy a cső- port kétségtelenül elérte a megérdemelt közönségsikert. Feltétlenül dicséretet érdemel. Elképzelhető, hogy hosszú, fáradságos próbák után érhették el azt az eredményt. hogy a produkciójuk élvezetes volt még azok számára is, akik már többször látták a Luxemburg grófját. Ez a csoport nagyon is megérdemli, hogy a népművelési osztály felfigyeljen rá és szakmai segítséget nyújtson számára. A bemutatót hosz- szú, lelkes, odaadó, türelmes készülődés előzte meg, fáradságos munka eredménye volt a szép előadás. Féltő aggodalommal figyelem azonban az ilyen tehetséges csoportok fel-felbukkanását. Bebizonyítják, hogy nagy feladatokat is képesek megvalósítani s aztán nem taláikozunk velük többé . .. Meg kell itt említenem a MÁV. kulthírcsoport iát. mely szintén szép sikerrel többször bemutatta a János vitézt s az tan: köd előttem, köd utánam... Mutassa meg a dohánygyár kultúrcso- portja, hogy nem követi a MÁV. csoportjának példáját, nem ül ra bah'b'hórn hanem tovább dolgozik s ugyanolyan lelkesedéssel, mint amilyen lelkesedéssel betanulta a Luxemburg grófját, — újabb és újabb színdarabok bemutatásával örvendezteti meg a dolgozókat. — Amelyik csoport ilyen adottságokkal rendelkezik, használja ki a lehetőségeket. IVÄNYI ISTVÁN I fabb szovjet falusi könvvtáraL nyílnak meg1 A Szovjetunióban 113.00(1 falusi könyvtár működik, g egyre újabb fis újabb könyvtárak nyílnak, bővül könyvállományuk. A kujbi- sevi területen ebben az esztendőben 80 falusi könyvtár nyílt meg. \ falusi könyvtárakban 600 000 rubelt fordítottak idén a könyv- állomány bővítésére. A kraszno- jargzkí határterületen ebben az esztendőben 115, a molotovi területen 171 könyvtárat nyitottak meg. A tahisi könyvtárak olvasói gyakran tátogatják a kerületi központok könyvtárait is. A kerületi könyvtárakból úgynevezett „ván- dorkönyvtárosok“ mennek a falvakba. érdeklődnek, Hogy a parasztok milyen könyveket szeretnének olvasni, ismertetik a legújabb irodalmat. egyet kérek, hogy élve hazamé- hessek“, — nyögte ki végre, —•> „Jól van, — mondta a medve. —>, Mától kezdve az én oltalmam alatt állsz! Ha valamelyik állat bántana, akkor csak szólj és én majd ellátom a baját. Eredj békében. De előbb hadd csókoljalak meg hálám jeléül, amiért megmentetted a gyermekemet.'• Átölelte a favágót és azután megcsókolta. A favágó elfintorította az orrát. „Miért fintorogsz?“ —i kérdezte a medve. — „Mert nagyon rossz szagod van!“ — felelte a favágó. Ezért a szóért azután nagyon megsértődött a medve, de, elhatározta, hogy nem beszél róla. csak lehajtotta a fejét és azt mondta a favágónak: „Vedd fel a baltádat és teljes erődből vágd a nyakamhoz:“ A favágó megdöbbent. „Csak üss rám egyet a baltáddal és egészségben hazurne- hetszf‘ — mondta a medve és még mélyebben lehajtotta a fejét. Akárhogy félt is a favágó, odacsapott baltájával a medve nyakához. A balta mély sebet ütött és a vér erősen bugyogott belőle. Sok-sok év telt el. Egyszer a favágó megint a barlang körül, járkált és hirtelen előugrott a barlangból az öreg medve. Felis-, merte a favágót és megszólította: .,Te ember, nézd esak meg a nyakamat, látszik-e még rajta a seb?“ A favágó megnézte a medve nyakát, de nyoma sem veit már a sebnek. ..Látod. — mondta ] a medve, — a seb mär régen be- ! gyógyult és én már régen elfelejtettem azt a fájdalmat, amit. okoztál, de azt a rossz szót, amit akkor mondtál, sohasem fogom elfelejteni, amíg csak élek!*" így is van: a seb beheged, de a. rossz szót nem lehet elfelejteni. ~K(í!íai-kettfís — Masnap egy virtusáról hírneves fiatal hajdút vittek a kállai egyesbe, Szondy Illést, aki esztendeje egyetlen ököiesapással ütötte le a vásárba szabadult vad csődört. Az két fertályórát állt, meg se moccant, aztán a vasajtó rácsához kapott, hogy széttörje a pokol tánctermét. Akkor már ott állt a törvénybíró is, a zsandár és egy Írnok. „A neve Szondy Illés, úgy-é?“ — Az meg így kiáltott rá: „A nevem Igazság, hallod?! Es tágulj innen, úri pimasz, az anyád halálában gyönyörködj ne énrajtam ...“ A törvénybíró meg csak finoman, paposán szólt vissza: „Nyugalmat akarunk mi Káliéban, nem szenvedésteket. végit a nagy pernek, ami szomorúságot hoz rátok és főurunkra. Minden pénzetek prókátorra megy el, végét szeretné látni ennek minden okos ember. Add ki azt a hajdúvezért, aki a szót viszi közietek és a huzakodást szítja...“ — Szondy Illés tudta, hogy ebből nincs menekvés. Vagy vall vagy itt döglik meg, de ezek kt nem eresztik, mert tartanak tőle, hogy amint először a békességes midre kilép, rájukhozza bosszúból a falut. És akkor Itt, vért iszik ti kállai homok. Egy pillanat alatt fordult ez meg Szondy Illés agyúban és érezte, hogy a kíntól már- már nyílik a szája, kibuggyan rajta egy név. Hát nem. De a fájdalom az ajkait mardosta, már : lesen járta oszlopos lábaival a topogóst, vér mázolta vörösre talpa alatt a hegyes szálfákat. — „Idenézzen!‘‘ — ordította. — És kemény öklével, amely egy vad esőöört sújtott halálra, összeharapott szájára sújtott. Nyelvcafat, vér és íogszilánk bukott ki rajta és egy olyan ordítás, amitől megindult a friss vakolat a törvénybíró háta megett. Az futott, mert hányhatnékja támadt a sok vértől, amit ráköpött a fogoly __ — Negyvenhét hajdút fogtak el a zsandórok, negyvenhetén választották a halált az árulás helyett. A vének tanácsa elpusztult az első napon, a vezérkedő ifjak legelsőbbjei elmenekültek a harangod! erdőbe, még messzebbre, s egy szuroksötét éjszakán köves garmadája zúdult a megyeháza ablakaira. A nagy tanácsteremben gyűlésezett a tekintetes ses- sio és egy kődarab éppen az elnöklő Káilay Ferencet, találta vállon. Lámpát oltottak és tizenöten százfelé szaladtak, ki szekrény mögé, ki asztal alá. Négy zsandár belélőtt flintájával a tömegbe. Azoknak csak szétszaggatott teteme maradt, belüket taposta ki a megvadult hajdúnép. — Aztán szűnni kezdett a kövek zuhataga és egy hatalmas férfihang, ifjú Borsi Benedeké volt, a te nagyapádé, fiam, íelrik- kantotta az uraknak, akik, ha a fal repedéseibe bújtak, akkor is meghallották: „Ezt a kállai kettősért'“ Török András bátyó gyakorta- j tias ember, ha rajta állna, gyor- j san végetvetnének a megélésnek, I s már gégéjében bujkál a vezényszó: egy-kettő-három-kész! f Nézi is a beállott szünetben a | kultúrterem falán ketyegő órát, I amelynek cifrázott tányér-szám- j lapján éppen most indul új kör- i útra a mutató. Nyolc óra múlt és í neki még dolga lenne a téeszcsé j irodájában a könyvek ellenőrzése' miatt, mert őt is elérte az a tisz- ! tesség, hogy a vezetőséghez tartó- i zik. Nehezen állja meg, hogy köz- j be ne számoljon s már lopva a ! muzsikusai felé sandít, de azok I olyan önfeledten bámulják öreg Mózes Gábor sárgásra színeződö j ősz szakálát. hogy benne marad | Török András bátyúban a nógató j szó és vár még egy keveset. Csak ! elunják Végre ezek a népek! — Innen maradt hát a kállai I kettős ...? — firtatja a könnyű- ! szavú Józsáné és a szomszédin j feje felett odaszól Borsi Benedek- j nek: — To aztán büszke lehetsz Bence! — Nincs tovább? — sóhajtott j fel Szondy Eszter, aki úgy belé- feledkezett a históriába, hogyha i Sóti Pista most érkezik, annak is j csittet mond és kéri Gábor bú-! esit, mondaná tovább. — Van tovább is, lányom, várd; a sorját. Még öreg Borsi Benő- j dek fiáról ienne szavam .. . Hogy i a dolgok rendjében maradjak, I meg előbb elmondom, hogy a fö- j űr az ősi birtokptT feüebbviteli tárgyalása előtt elküldte a leghíresebb debreceni fiskálist a hajdúkhoz, egyezkedni De nem akadt ember, aki szóbaállt volna vele, úgy kotródott el Nagykálló- ból, hogy a kutyákat hajtották utána, egyik belé is kapott a lá- bainába. — Másnap fegyveresek jöttek és ők válogatták össze a deputá- ciót, amit puskák között kísértek ki Semjénbe. Hat embert, az ifjak legjavát. De azok csak álltak a főúr előtt összeszorított ajakkal, csak akkor szólalt meg egyikük, Irmes József, amikor Káilay fenyegetőzni kezdett. — ..Nem fé- 'ünk. főúr. A kállai kettőstől sem. indulhatunk!“ — És elmentek, otthagyták a hüledező méltóságát. az csak a fogát vicsoríthatta a hátuknak. Irmes József aztán egy kis távolságra onnét megállt visszakiáltott Kállaynak: „A bir- tokléVelet, amit Bocskay apánk -dőlt, azt mi a minapában negyvenhét ártatlan emberünk vérével újítottuk meg az idők végtelenségéig. Az nem Kállay-föld, hanem hajdútelek... És ami a halottjainkra áll. kiásták azokat már a szlrondi meszesgödörből, eltemették jámbor lelkek a negyvenhetet ... És megtanultuk, főúr, hogy a kallói kettős olyan tánc, amit a halállal táncol a mulatozó, olyan!“ — Egy szép napon, nem sokkal J azután, ifjú Borsi Benedek, akiről I már szólottám nektek, a vértanú I fia, reggeli nyolc órakor kiállt a j sósi-dülő fordulójára, mintha ép- j pen arra lenne. kedve, hogy off tétlenkedjen. Pipáját tömte és néha körülnézett, leste a házakhoz futó mesgyéket, a kertekalját átszelő ösvényeket. Nem múlt el több egy miatyánknál, amikor innen is, onnan is előtűnt egykét ember, aztán népesebb csoportok tünedeztek fel a házak közén. Szintúgy, mint ahogy ma idejöttök a kúltúrházba, táncra... Akkor is tánchoz volt a készülő- dés, figyeljétek csak, miféle tánc... Felé jöttek a népek a Sósi-dülő fordulójához, ahol akkora mezőség várta a gyülekezőket, mint egy talpas-gyakorlótér. Nemcsak a férfiak jöttek, de asz- szonyok, lányok, süvölvény-íiúk és viháncos gyerekek is, akik a tömeg lábai között;, hancúroztak és sikongtak'jókedvükben. De értő ember, aki ott volt, mind maga elé nézett komoran, észre sem vette a gyerekek zsivaját. — Már emelkedett a nap, amikor megindultak. Nem sorokban, hanem rendezetlenül hömpölyögve, ahogy a Nyíri-víz bomlott ki a mezőkre. Letaposták a bokrokat, belegázolták tócsákba, szity- tyóba, hogy egy tapodtat se kerüljenek el a megszabott iránytól. Nem maradtak le öregek, gyerekek, sánták, csonkák se. •— Egy akarat parancsolt a lábaknak s ennek a vezényszónak úgy engedelmeskedtek a fáradt inak, mint ló az ostor csapására. (Folytatása következik.) I 4£(/etm ekeknek, ) úti övéknek A medve és a rossz sró Élt egyszer egy erdei barlangban egy medve meg a fia, egy pajkos, csintalan és szófogadatlan medvebocs. A medvemama gyakran intette: — Fiacskám, maradj addig szépen a barlangban, anüg én távol vagyok. Farkassal vagy emberekkel találkozhatsz az erdőben és akkor bizony élve nem kerülsz haza! De a kis mackó nagyon szeretett játszani, meg butuska is volt, így hát nem hallgatott az anyja tanácsára. Egyszer a medve megint elment vadászni, a kis bocs pedig egyedül maradt. Kiszökött a barlangból és kifeküdt a dombtetőre, hogy egy kicsit sütkérezzék. Arra repült egy darázs, meglátta a bocsot és azt gondolta: Nohát, micsoda ostoba kis medve! Mondhatom, éppen jó helyet keresett maga- ínak az alvásra! No, várj csak, 1 majd megszúrlak a fnllánkom- 1 mai és meglátom, hogyan gurulsz j le a lejtőn! Amint gondolta, úgy rseleke- I dett. A medvebocs felugrott, a j fájdalomtól őlordította magát, két lábra emelkedett és megcsípett orrát dörzsölgette. A lejtő azonban nagyon meredek volt, a bocs megcsúszott és hanyat-homlok gurult lefelé. De szerencséje volt ám a bocsnak, mert a szakadék szélén egy bokor állott. Gurvdása közben ebbe a bokorba kanasz- ! kodott bele és így lógott a szaka- í dék fölött. Visított, ahogy csak a | torkán kifért. Egy ember éppen ; akkor fát vágott a közelben. Mi- ! kor meghallotta a visítást, eda- ’ sietett, megfogta a kis bocsot és | felhúzta, a dombra. A medvema- ; ma is közelben volt és hallotta a j bocs visítását. Szalad ám ö is, hogy megmentse az engedetlen j lurkót. „Nagyon jót tettél velem, ! — mondotta a medve a favágó- ! nak. — Mondd meg nekem, mi- j lyen jutalmai kívánsz?“ A fává- ! gó nagyon megijedt az öreg raed- j vétől és félelmében úgy reszke- j tett, mint a nyárfalevél. „Csak timher Györgyi
