Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1953-12-19 / 298. szám

1953 DECEMBER 19, SZOMBAT 5 b i' L A l' a Ho Si flinh tclhfrásu sa vietnami ellenállási háború megindulásánai«: 7. évfor(hiió](íi alhalmából A „Vietnami Tájékoztató Iroda” közli, hogy Ho Si Mint), a Viet­nami Demokratikus Köztársaság •■lnöke Vietnam ellenállási hábo­rúja kezdete 7. évfordulójának kü­szöbén felhívást intézett a viet- uíyni néphez és csapatokhoz. — Népünk hősi ellenállási hábo­rúja ragyogó sikereket arat kato. nai, politikai, gazdasági és kultui ralis téren egyaránt — mondja többek között a felhívás. — Só- íyos csapásokat mértünk az ellen­ségre és súlyos 'veszteségeket okoz­tunk az ellenségnek. Az elmúlt két esztendő alatt több mint 820.000 ellenséges katonát semmisítettünk meg és elértük, hogy az ellenség­nek katonahiánya van. Az elmúlt lu't esztendő alatt az ellenség há­romezer milliárd frankot veszített. Gazdasági élete és pénzügyei e nagy kiadások miatt kimerültök, további amerikai segítséget kényte­len kérni, így tehát egyre inkább az Egyesült Állomok Igájába kény­szerül. — Ezek a tények az ellenség fo­kozódó gyengeségét és a ml nö­vekvő erőnket bizonyítják. — Minthogy háborúnk igazságos háború, támogatja azt a francia nép, támogatják a Franciaország uralma Alatt álló népek és az egész világ békeszere tó népei, amelyek egyre nagyobb erővel harcolnak a franciák agresszív vietnami hábo­rúja ellen, — Ellenállási háborúnkat né­pünk növekvő egységével, a francia nép és a világ belesz retö népc> uek fokozódó támogatásával bizto­san győzelemre visszük. Ho Sí Minh hangsúlyozza : mint- | hogy francia gyarmatosítók foly­tatják agresszív háborújukat, a vietnami nép eltökélte, hogy még keményebb csapásokat mór rájuk, még több ellenséges katonát sem­misít meg és kiharcolja a végső győzelmet. — T3e bu ;i francia kormány tárgyalások útján fegyverszünetet kíván elérni Vietnamban és békés eszközökkel kívánja megöl duói a vietnami kérdést, akkor a Vietna- mi Demokratikus Köztársaság pépe és kormánya kész .tárgyalni a francia kormánnyal. Churchill angol miniszterelnök csütörtökön délután az angol alsó­házban beszámolt a bermudai ér­tekezletről. Churchill elmondta, hogy „hosszú és titkos megbeszé­lést folytatott Eisenhower elnök- kel”. Hozzáfűzte: azért hangsú­lyozza a „titkos’* szót, mert a ber­mudai nyilatkozat „nem tartal­mazza feltétlenül mindazt, amiről szó volt”. (Ezzel kapcsolatban Churchill utalt arra, hogy a jövő­ben is igyekeznek majd távoitar- tani a sajtót a nemzetközi értekez­letektől.) Churchill beszédéből kitűnt, hogy az „európai védelmi közösség”-gel kapcsolatban az amerikaiakkal együtt a Bermudákon is erős nyo­mást gyakorolt a franciákra. Mint mondta, a Bermudákon „kötelessé­gének tartotta Franciaországot fi­gyelmeztetni arra a komoly hely­zetre, amely felmerülhet, ha Fran­ciaország nem ratifikálja a szer­ződést”. Dulles amerikai külügymi­niszternek a ratifikálást sürgető ismeretes fenyegetőhangú nyilat­kozatával kapcsolatban Churchill hangsúlyozta, hogy Duties azt mondta, amit ő (Churchill) gon­dolt. Churchill ezután kijelentette. a második megoldás — „egy szé- lesebbkörü atlanti szervezet Nyu­gatnémetország bevonásával, ame. lyet arra az esetre javasolt, ha Franciaország nem ratifikálja -az európai védelmi közösségi szerző­dést — valószínűleg igen sok ne­hézséggel járna, esetleges végzetes nehézségekkel.’ * Churchill Nyugatnómetország új- rafelfegyrerzésének híveként han- goztatta, hogy „Németországnak katonai téren hozzá kell járulnia Európa védelmének biztosításához.” Churchill a továbbiakban beszá­molt a Trieszttel es Egyiptommal kapcsolatos megbeszélésekről. Egyip­tomról szólva Churchill kijelen­tette, hogy nyíltan megmondta Bermudán: „Semmi kilátás az an­gol álláspont megváltoztatására a S zuez i -csat or na kérdésében.’’ Hoz­záfűzte, hogy az angolokat ebben a kérdésiben „legjobb barátai nyo­mása sem fogja befolyásolni.” Ismeretes, hogy a bermudai kü- lönértekezletről kiadott záróközle­mény nem tett említést a távol­keleti kérdésekkel kapcsolatban felmerült ellentétekről. Churchill most beszámolójában beismerte, hogy a Bermudákon — mint mon­dotta — „eszmecsere folyt a távol­keleti kérdésekről, beleértve a nyu­gati hatalmak politikájának kü­lönbözőségét Megbeszélték a Kí­nával való kereskedelem, a Kínai Népköztársaság kormány áraik elis­merése, valamint Kína ENSZ- tagsága kérdését is. Megbeszélték továbbá a koreai kérdést, sőt — tette hozzá Churchill ■— „az olyan kellemetlen egyéniségeket is, mint Li Szín Man és Csang Kaj-sek”. Churchill igyekezett növelni an­nak a beszédnek jelentőségét, ame­lyet Eisenhower az ntomerö kérdé­siről az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében mondott. Szerinte az a beszéd ..lehetőséget biztosit arra, hogy érintkezésbe léidének az oro­szokkal a legmagasabb síkon”. Churchill beszéde után Attlee, a munkáspárti ellenzék vezetője nyi­totta meg a vitát. Kijelentette, hogy a miniszterelnök olyan, mint „télapó ajándékok nélkül”. Attlee ki­jelen tette, hogy az „európai vé­delmi közösségre nincs feltétlen szükség”. A továbbiakban kifejezte reményét, hogy a berlini értekez­leten. „előrehaladást’’ érnek majd el. Nemzetközi események néhány sorban. __ Nyugatnémetországi lapjelen te­jek szerint egy stuttgarti könyv- j kiadóvállalat a közeljövőben meg- j jelenteti Ribbentrop volt náci | külügyminiszter, a Nürnbergben! halálraítélt és kivégzett háborús J főbűnös emlékiratait. A kiadásra | kerülő könyv kéziratát állítólag Ribbentrop börtöncellájában ta­lálták. Ribbentrop emlékiratainak ki­adása csupán egyik mozzanata annak a széleskörű propaganda­akciónak, amelyet az Adenauer- klikk a náci háborús bűnösök „rehabilitálása” érdekében foly­tat Nyugat-Németországban. I. G. Kabanov, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere, aki a finn kormány meghívására Finn­országban résztvett a Szovjet­unió számára épített jégtörőhajó vízrebocsátásának ünnepségén, december 17-én hazautazott a Szovjetunióba. Vele együtt utaz­tak haza V. M. Ptlasnyikov, a Szovjetunió tengeri és folyami flottaügyi miniszterhelyettese, N. I. Cseklik és M. K. Artyemjev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztériumának felelős munka­társai. v A malájföiai nemzeti felszaba­dító hadsereg a szeptember—no­vemberi időszakban fokozta had­műveleteit a brit gyarmatosítók ellen — közli egy szingapúri je­lentés. A jelentés nem teljes ada­tai szerint 3 hónap alatt mintegy 280 támadás történt. Csupán no­vemberben 23 nagyobb támadás­ra került sor. E támadások Ma- lájföld 11 állama közül hétben zajlottak le. A ..Die Tat” című svájci lap bírálja az amerikaiaknak az éter­ben űzött önkényeskedését. A cikk elmondja, hogy az ameri­kaiak Dél-Németországban igen erős rádióállomást építettek pro­pagandacélokból, és ez az állo­más nagyon zavarja a svájci rá­dióvételt. „Az amerikaiaknak az európai éterben tanúsított magatartása—. írja a lap — az utóbbi években felháborodást keltett. Az ameri­kaiak megszegik a koppenhágai értekezlet határozatait és ott épí­tenek rádióállomásokat, ahol jó­nak látják. Az erősebb mindig sarokba szoríthatja a gyengéb­bet.” * ‘ Montpellierben (Herault me­gye) a diákok és professzoraik csütörtökön sztrájkba léptek, hogy tiltakozzanak a párizsi diákok ellen intézet brutális rendőrtámadás ellen. December 16-án Moszkvában a 111. Szakszervezeti Világkongresz- szus eredményeivel foglalkozó aktívaértekezletet tartottak. A vendégek között Louis Saillant, a Szakszervezeti Világ-1 szövetség főtitkára és Henri Jourdain, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség titkára is megje­lent. A fii. Szakszervezeti Világ­kongresszus eredményeiről N. M, Svernyik, a kongresszuson részt- vevő szovjet küldöttség vezetője^ a Szovjetunió Szakszervezeti Köz­ponti Tanácsának elnöke tartott beszámolót. Az egybegyűltek nagy lelkesedéssel fogadták be­számolóját. A nyírségi föídosstó mozgalom, 1897—98-ban ír. A nyírségi földosztó szegénység azonban nemcsak panaszait sorolta fel, hanem, mint a kékcseieknek 1698 januárjában az alispánhoz benyújtott kérvénye bizonyítja, követeléseit is: „Alulírottak, Szabolcs megye, Kékese lakosai.,, követeléseinket a következőkben foglaljuk össze: Úgy mint, először is adjanak a földbirtokosok és árendások földet felébe uzsora nélkül, harmados föld pedig töröltessék el a uzsorával együtt; 2- szor: a más községbeli lakosoknak határunkra jönni szabad ne legyen, sem fuvarral, sem feles­munka végzésével. 3- szor: a vasárnapi és ünnepnapi munkaszünet pontos betartása felett őrködjenek. 4- szer: a fokozatos adó behozatalára törekedje­nek. 5- ször: mi zsellérek, a lelkészeknek csak mint napszámos emberek fizessünk és az eddig csak ránkragasztott nyárt munkálatokat az éretréveli?) együtt töröltessék el. 6- szor: az 1848—49-be a földesuraságnak úrdol­gosai voltunk s földbirtoklási jogot csakis 19 ember kapott. Mi tehát, mi szegény zsellér és napszámos emberek kérjük ugyanazon arányban földbirtoklási jogunkat. 7.-szer: ugyan az 1848—49-iki időszakban volt a szegény népnek szabadon való hulladékfa és fűteni - valók behordása, mit ismételve kérünk, hogy enged­tessék meg. 8- szor: 4 hold tapasztóföldünk volt, mit az ura­dalom a rengeteg építkezésre úgy felhasznált, hogy ma már maroknyi földdel sem bírunk, amire ma égető szükségünk volna és a homokhordó helyre. 9- szér: legelőt egy nyári használatra egy catesz hold (kataszteri, hold) eddigi 14 forint helyett, 1200 kvadrát öles holdjával adassék 3 forintjával. Ga­bonaföldek szintén adassanak, mint amelyek nem­csak az illetők háznépe szükségletére valók, de amely fizetések a társadalom különböző rétegeiben terménybelileg teljesítendők, azokat az illetők mindig gabona alakjában követelik meg, úgyszintén a nap­számos emberek munkadíjainak felemelése, a mai viszonyok között átlagosan felemeléssel szabályoztas- -ék, hozzátéve a fuvarozás is, az eddigi csekély.díjai emeltessék feljebb. ... Mi pedig kékesei gazdasági dohányosok, alázatos kérelmünket és panaszunkat adjuk a követ­kezőkbe elő: először minden mázsa dohányból levon az uraság 2 forintot főadóba, egy pár embertől 6 forintot. Ha pedig jég és tűz ellen biztosít az uraság. tehát bekövetkező esetek adja, vagy nem adja ma­gát elő, a biztosítás csak a dohányost érdekli és tő­lük vonatik le, a convenciós földet, a feles földet saját magunkkal szántatja meg és a feles földre éppen v úgy veszi meg rajtunk az uzsorát, mint más idegen. Mi szintén, mint szegény urasági béres és ko­csis cselédség a következőkben adjuk panaszainkat elő. Először: évi fizetésünk 30 forint, 10 köböl ga­bona, minek nevében csak rostaalját, 2-szer: a lakó­házért pedig szolgálnunk kell 20 napi úrdolgát, nem nézve, hogy 2 családot tesz egy nyomorult lakásba. Gál János, elnök.” Ezek az adatok rávilágítanak a nyírségi paraszt­ság helyzetére és a mozgalom jellegére. A szabolcs- szatmármegyei parasztság követeléseit az alföldi mezőgazdasági munkásság és szegényparasztság cél­kitűzéseivel szemben az jellemzi, hogy azok csaknem kizárólag általános paraszti követelések. Bár itt is a zsellérek alkotják a mozgalom gerincét, de a moz­galom felöleli a falvak lakosságának többségét. A nyírségi parasztmozgalom nyíltan zászlajára tűzte a földosztás jelszavát, s ez a jelszó nyerte meg ezen a vidéken a paraszti tömegeket. A szabolcsi, szatmári szegénység nagy lelkese­déssel csatlakozott a földesurak ellen vívott harc­hoz. „Szabolcs megyében az elvtársak — írja a rendőrségi jelentés — a független szocializmus zász­laja alá való sorakozás alkalmával rendesen meges­küdtek, illetve mint ők kifejezik — isten segedelmé­ből összeesküdtek.” Zemplén megyében — ahová szintén kiterjedt <■ mozgalom — az agitátorok éjjeli gyűléseken hangos szóval eskették meg a népet, hogy „egymást sohasem hagyják el s arra fognak törekedni, hogy se úr, se -zolga ne legyen a földön.” 1897 november 30-án Uumocsuháza parasztjai el­kergették a községből riiptai Jenő főjegyzőt, aki üaktalórántházára menekült. Amikor a baktaiak meghallották a ramocsaháziak bátor fellépésének hí- ret, gyűlést hívtak egybe és elhatározták, hogy ők is elkergetik főjegyzőjüket. 1898 január 31.-én Nyírkárász község, lakossága kivonult a község határába és a földesúri birtokokat :elosztotta a falu nincstelenjei között, a Szabolcs­Szatmármegyei Néplap 1952 április 1-i száma a még elő szemtanuk elbeszélései nyomán leírja a karászi xoldosztas eseményeit. „Amikor még hó borította a nyírkarászi határt 1898 elejen egy hajnalon megjelentek a cselédek a földeken. Barócsik András, a termetes szálfaember, mgsö Miklós, Ragály Jani vezette őket. Okolicsányi, meg terenczy „méltóságosok” földjére vonultak, földosztásra! Hóból csináltak buckákat, jeleket.., ■Aztán, mikor elkészültek, szép rendben hazavonul- tak. Akkor már ott volt a csendőrség. A három ve­zetőt elfogták, összeszaladt a falu népe a főtérre. Volt aki kaszára-kapára kapott. Barócsik András nagy, öles termetével sehogysem akart engedelmes­kedni a csendőröknek. Úgy rázta le magáról őket, mint a kutya a bolhákat a szőréből. Végül mégis" ieteperték, hurkot vetettek rá, s lekötözték a sze­kérbe. A nép morajlott, mint a vihar. Zúgott, mint a szél. Az asszonyok sikoltoztak és az öklüket rázták a zsandárok felé. Kardos Ferencné a szekér után vetette magát. S akkor az egyik csendőr beledöfte szuronyát. Vér ömlött a fehér hóra. Az embereket elvitték. Éjszaka aztán az itthon­maradt vezetők, köztük Dudás Mihály is, bejárták a ^ házakat s másnap reggel a fél falu felkerekedett Kisvárda felé Barócsik András, Végső Miklós és Ra­gály Jani kiszabadítására. Egész század katonaság várta őket. Újból vér, szegényember vére ömlött a hóra. Es ^nyolcvan embert börtönbe zártak.” Énekelve ment börtönbe a nyolcvan nyírkárász,! szegényparaszt és zsellér: „Szocialista rabok, ne szo- morkodjat.ok — Erősen bízzatok, majd megszabadul­tok ...” A karászi szocialisták vezetői közül Dudás Mi­hály megérte a felszabadulást. 1947 április 4-én, ki- lencvenesztendős korában, ő helyezte lo az első ko- - zorút a falu szovjet hősi emlékművének talpazatára és ezeket mondotta: Drága elvtársak, kedves jó fiaim! En, Du­dás Mihály, börtönt szenvedtem azért a szabadságért, amit ti elhoztatok nekünk. Es megadatott nekem, kilencvenéves öreg embernek, hogy lássam, falum népét békében, boldogságban. Köszönöm, nagyon kö­szönöm édes fiaim ...” Es Dudás Mihály, a harcos, Öreg szocialista, könnyezni kezdett... iSimon Péter: A századforduló földmunkás és parajt nw7.£alD*íü <\ ChurchMI beszéde az angol alsóhóz külpolitikai vitájában

Next

/
Oldalképek
Tartalom