Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1953-12-17 / 296. szám

' lO'ju DECEMBER 17, CSC Tölti ÜK

N t l* l. A r

J ■vilttizitftlllif/u legf'rifisebb emernvnyei

A Lengyel Népköztársaság baráti ajándékot küld a német népnek

Jan Izyodrczki, a Lengyel Nép- köztársaság berlini nagykövete látogatást tett Lothar Bolznál, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterénél és közölte vele, hogy a lengyel kormány a

közeli napokban német mesterek i több mint 1000 festményét küldi j cl a német népnek szánt baráti ; ajándékként a Német Demokratikus Köztársaságba.

A. párizsi lapok Ho Sí

Valamennyi párizsi lap közölte Ho Si Minh elnök nyilatkozatát a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának és népének készségéről, hogy tárgyalásokat folytasson, amennyiben a francia kormány „a vietnami problémákat békés eszközökkel akarja megoldani”.

A demokratikus sajtó, amely nagy megelégedéssel fogadta ezt a nyilatkozatot, hangsúlyozza ennek jelentőségét a délkeleíázsiai béke helyreállításában.

A „Liberation” című lap vezércikkében követeli, hogy a francia kormány adjon utasítást Dejean-nak, Franciaország indokínai főbiztosának, hogy azonnal

Bidanlt jel«

A londoni rádió jelentése szerint Bidault francia külügyminiszter december 15-én este beLi Sylt» Mau üdvözölte ; lások Dean részéről i

A Reuter egyik közleményebe- j számol arról, hogy Iá Szín Man j a legnagyobb örömmel üdvözölte azt a tényt, hogy Dean, a pan-i

Minh nyilatkozatéról

kezdjen fegyverszüneti tárgyalásokat a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányával.

A jobboldali lapok beithnerik, hogy a baodajista köröket, pánikhangulat fogta el, Ho SiMinh- nek a háború tárgyalások útján történő beszüntetésének lehetőségéről szóló nyilatkozata következtében. A lapok jelentik, hogy Nguen Van Kam, a baodajista bábkormány vezetője tegnap nyilatkozatot tett, amelyben rámutatott „a fegyverszüneti és a békefeltételek megvizsgálásának lehetőségére”, hangsúlyozva emel- lett, hogy a tehetségei tárgyalások idején a harcot nem kell beszüntetni.

illeti magát

jelentette, hogy jelölteti magát a december 17-i köztársasági elnökválasztáson.

l paiimindzsoMi lárjvya- iirlént megszakítását

mindzsoni tárgyalásokon résztvevő amerikai küldött megszakította a tárgyalásokat.

Denn megadta a jelet a hadifoglyok eeőszakog visszatartásának előkészítésére

Az „Uj Kína” hírügynökség kü- löntudósítója írja:

Arthur Dean amerikai megbízott megadta a jelet Li Szin Man-nak, hogy január 22-én felboríthassa a koreai fegyverszüneti egyezményt és fegyveres erővel elhurcolhassa a koreai és kínai hadifoglyokat Tongjangniból. Dean azt is nyíltan kijelentette, hogy az amerikai csapatok segítséget nyújtanak a hadifoglyok elhurcolásához.

Az amerikai félnek ez az eljárása nyílt kihívás a világ népeivel szemben, amelyele a koreai kérdés békés rendezését kívánják.

i

Mennyit ér egy afrikul feje?

G. Griffiths, az angol gyarmati csapatok kapitánya hidegvérűeu válaszolja:

— öt shillinget ,. .

Griffiths részletes tanúvallomást tett az angol haditörvényszék előtt az angol csapatok kenyai kegyetlenkedéseiről. Kiderül, hogy az angol századok borzalmas „versenyre” keltek egymással: ki tud több ottani lakost, megölni. Elöljárója megparancsolta Grif- fitlisnek, hogy elutazása előtt beírni ilyen áron meg kell döntenie a szomszédos zászlóalj csúcseredményét a „fejvadászatban”. Griffiths a katonáknak minden megölt afri- kaiért 5 shillinget fizetett ki, hogy minél jobban serkentse ezt a „vadászatot”. Sőt, Griffiths a tiszti étkezdében külön táblát állíttatott fel, amelyen nyilvántartották, hány afrikait öltek, vagy sebesí- tettek meg.

Griffitlisnek és beosztottjainak kegyetlenkedése nyilvánosságra

került ős igen erős felháborodást ] okozott a közvéleményben. A gyarmati hatóságok kénytelenek voltak letartóztatni a tiszti rangot viselő hóhért, akit azután Nairobiba, a gyarmati fővárosba szállítottak ős bíróság elé állítottak. | De ahogy várható volt, a megren- j dozett bíráskodás n gyilkos szá- j mára kedvezően végződött. Az an- | goi lapok közlése szerint Gríft'iUi- set november 2S-áu felmentették. í Griffiths kijelentette a bíróság j előtt, hogy „nemcsak 5 egyedül j „adott parancsot”, bármilyen színes- j bőrű meggyilkolására”, s ezzel be- i bizonyította, azt, hogy az angol j imperialisták nyíltan törekszenek j az afrikai lakosság kiirtására. i

1 X*

3ESZELGETES A BÉKÉRŐL

A minap beszélgetésre hívott rúg a megyei békeiroda néhány iigozól. Városból, faluból, lerakat, asszonyokat. Sokfélekép- ,?n hullottam már megfogalmazni azt, hogy mit jelent a béke, <le azt hiszem, ezen a beszélgetésen hallottam a legegyszerűbben,

! a legszebben Litt Jánosné, kálló- semjéni parasztasszony szájából. i Azt mondta: ..Mindnyájan érez- jzök. hogy mi a béke. A hóké itt ! van nálunk."

Érdekes történetet mesélt el Ge- ! letai Mihályné, aki Öpálylból jött. i Rékeestre gyűltek össze, beszélgetni, vitatkozni olyan dolgokról, amiről nemcsak Opalyiban beszélgetnek a parasztemberek, hanem Indiában, Amerikában, Afrikában. Nyugai-Németország- ban egyaránt. Előrehaladt már az idő, amikor kinn az udvaron éktelen ugatásba kezdett a kutya. Geletainc kiszaladt, a sötétben nem látott senkit, hát megkérdezte: „Ki az?”

— Én vagyok, Katar Zsigmond.

| Valóban ő volt, Katar Zsigmond, egy 13 gyermekes cigányember.

Az asszony megkérdezte tőle:

— Miért nem jön be, fél talán?

Halkan, szégyenkező hangon válaszolt Batár.

— Még 18 holdas gazdák is vannak maguknál...

De Geletainé nem hagyta any- nyiban a dolgot, behívta a. szobába Batár Zsigmondot. aki eljött az ablak alá hallgatózni, amikor benn a békéről beszélgettek a parasztemberek. Amikor aztán benn megtudta, hogy a háziasz- szony Nyíregyházára készül, a zsebéből elővett egy díszoklevelet, amit a munkahelyén kapott és így szólt: „Mondja meg ott azoknak, akikkel találkozik, hogy Batári Zsigmond is a békéért harcol az egész családjával.” 1

S ha eddig volt olyan ember falun a szobában, akinek a lelke mélyén a múltban született ferde j gondolatok lettek volna, azok js természetesnek találták azt, hogy ]

az évszázadok úri bűne miatt fa- I iuszélre űzött viskólakók velük együtt cselekszenek, tesznek a I békéért.

*

Darai Gyuláné, aporligeti parasztasszony így mondta cl Nyíregyházára való utazásának lörté-i | netét:

„Először engedjék meg, hogy | bemutatkozzak. Kiienegyermekes j par ászt asszony vagyok, a férjem meg mesterember. Most az egyik fiammal éppen a nyírbátori óvónőképző építkezésén dolgozik. Azt az iskolát építi, ahol jövőre alá- j nyom másodéves óvónőképzős ilesz. Hát nem nagy öröm és boldogság ez a számomra? No, most már ismernek. Még csak annyit mondjak el a saját életemből, hogy tizenöt eve voltain Nyíregyházán s most nem tudtam hová lenni a j csodálkozástól, hogy az akkori í füstös állomás, kiesi épületek helyén, milyen szép város épül.

Hadd beszéljek ezután az apor; ligeti asszonyokról. Amikor ké- | szülődíem Nyíregyházára, erre a | békeértekezlelre, átjött hozzám a szomszédasszony és az kérdezte tőlem: „Hát csak elmégy arra a békegyűlésre? Kire hagyod a gyerekeidet? Kell qz neked?”

Én nem sajnáltam az időt, pedig már nagyon siettem volna. — Elkezdtem beszélgetni veie úgy asszonymódon. édesanyai szókkal: „Hogy kire hagyom a gyerekeket? Hát akkor kire hagytam őket, amikor a háború kergette szét a családomat?” Aztán beszél- ! ni kezdtem arról, hogy milyen | szép életük van most a gyermiS I kéknek s emlékeztettem a szom- ■ szédasszonyt is arra: egyik fia ipari tanuló, aki havonta 200 forintot küld haza, másik fia, lánya üzemben dolgozik, jól keres. A szomszédasszony meghallgatott és hazament.

Aztán elutazásom előtt tizenhárom aporligeti asszony jött el hozzám és azt mondták: „Menjél csak el a békeértekezletre, mi majd vigyázunk a gyerekeidre* aztán beszélj helyettünk is.”

Guba Máté, meg a disznóölés

Ezt a novellát Fábián Zoltán iro irta. Fábián Zoltán el*- társ, az. Írószövetség szervezőtitkára holnap este hat órai kezdettel Tart irodalmi anketot Ujfehéríón, a. kultúrott- benban. Megjelent dboszéiésgyüiteményébói, az il'ö bemutatására közöljük «v ülahbi novellarészletet,

Befogott az idő cudarul. Hő ugyan nem esett, de vagy másfél- ujjnyi zúzmara borítja a fákat, háztetőket. Csillog minden ős hozzá persze hideg is. A száraz, szürke köd csíp és cinkét fog tőle az ember orra hamar.

A ház előtt két .jegenye is zúz- marásan ragyog. Ha meg-megrez- dül a levegő, bólogatnak, ringatják sudár testüket. Ilyenkor olyanok, akár az esküvőre induló menyasszonyok. Kiváltkéj), hu a köd is felszakad egy kicsit és fátyolként leng körülöttük.

Disznót vágnak az udvaron, Csenda Andrásoknál. Nagy eset. Hz az első disznójuk, amit nem ' Itt el a koldusság, aminek húsa, szalonnája az ő kamrájukba kerül. Régi álom, régi vágy teljesedik ezzel. Huszonhét éve, amióta egybekeltek, mindég saját szalonnára, saját sonkára fájt a foguk. Most végre elérik.

— Ezt'megünnepeljük, anyja! — kacagott feleségére Csenda András amikor elhatározták, hogy leülik a tarka hízót, a Sárit. Igaz, hogy nincs több százharminc kilónál, de ereszt az azért zsírt eleget

__

Két családot hívtak el magukhoz: Guba Mátéékat, meg Kocsis Gáborékat.

(Ezután az író arról ir, hogy a disznó leszúrása előtt a három sógor' jócskán bepálinkázott, hogy csak nagy üggyel-bajjul tudják megölni a disznót. Utána ismét bemennek a konyhába, hogy a háziasszony nagy bosszúságára újra megnézzék a pálinkásüveg fe. nekét. Az ital alaposan :i fejükbo- ■szállt.)

| Egyre harmonikánk Guba Máté- I bau az érzés, hogy: megdagad, | összeaszik. Furcsa érzés az ilyen. | Eleinte megjár, de fokról-fokra mind jobban megkavarja a gyom- j rát, fejőt. Komiszul. „Ennek nem i lesz jó vége’’, fut át ködösülő gondolatai között. Hirtelen, majd lesodorja az üveget, a szájához kap. Kicsi liijján ki nem ugrott a gyomra, merevül az egész. Hijj, azt a... Gyerünk kifelé. Rajta, aztán ne röhögjön se Csendáné, se más. Nem esik szégyenbe senki emberfia előtt.

— Megkezdem a perzselést, — szól oda a házigazdának.

— Megyünk mini: is azonnal, — Vxőlint az rá. bár úgy' érzi, hogy a végítélet se mozdítja el helyéről. Szögletes háta valósággal belenőtt a hasasau dudorodó vályogfalba, lábát meg ellepte valami ismeretlen óceán.

A hideg levegő egy kicsit kijózanította Guba Mátét. Lassú, kényelmes mozdulatokkal kazlat emel a perzselésre szánt szalmából a disznó fölé. így ni. Előkotorja gyújtóját, leguggol.

Ahogy közelimjlik u szalmához, megcsapja annak édeskés, csiklandozó szaga Ilyen jószágunk a dércsípte mezők, de így illatozik szerelmes éjszaka után az asszonyok haja Is.

Be jó lenne ezen a szalmán szundítani egyet, áll meg félúton csiholásra lendülő keze. A zizegő szálak közé túr: olyan puhán terülne alá. mint a pihevánkos, vagy még puhábban.

Kipróbálja .,.

Lassan belepi Guba Máté úlom- baktinkorodott testét a szalma.

Odabenn az asszony' türelmetlenül lesi, mikor csap fel u láng a kút mögül. A vérrel elkészült, szeretne továbbhaladni, mert így estére sem végeznek. Meg úgy illenék, hogy mire a komaasszonyok megérkeznek, toknőben legyen a bél. De elrepedt ez, mint a vén Amáll dinnyéje; közel egy félórája kiment Máté és még most sem cg a tűz.

— Nézzétek mán meg, mit csinál ez odaki! Tán kotlik, — szól mérgesen az urára. Ne komyadozzanak itt az üres üveg melleit, (hálaistennek, elfogyott a pálinka), hanem trappoljanak és perzseljék a disznót, mindjárt nyolc óra.

Kilódul a két ember, s fázósan behúzva nyakukat, Guba Máté után nézelődnek. De az nincsen sehol. Eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Értelmetlenül bámulnak egymásra.

Kocsis Gábor ránt egyet, a vállán, mint, aki látott már különb csodákat is és meggyujtja a szalmát. Mind a két Végénél. Mohón harapnak a , lángok a kazal zizegő testébe. Felszöknek, lelappadnak, miközben vékony, fekete füst. kígyózik fölöttük.

Hm, mi ez? Mintha mozogna a kazal.

Meghiikken a két ember.

Mozog is az. De még hogy . . . Felemelkedik. Fel, akár egy ember és iszonyú bümbötéssel nyargalni kezd az udvaron.

Csenda András alól kilibben a lába egyből, akárha gépszij kapta volna d. Ijedten bámulja a robogó tűzszörnyeteget. Ilyet még nem látott, pedig már két háborút vészelt áfái.

Szeméhez kap Kocsis Gábor, azt hiszi, nem jól lát. De nincs a szemével semmi baj. Elakad a lélekzete. . .

Nagy, kavargó füstfelhőt hagyva maga után és apró tüzesóvákat röppentve széjjel, rohangál Guba Máté kvrcsztbe-kasbu az udvaron. Hol az istálló előtt, hol a kapunál harsun fel keserves üvöltözése. Meggyulladt a kucsmája, meg a bőrkabátjának kifoszlott gallérja is. Egyáltalán nem érti, hogy mi történt véle. Amikor felriadt, úgy vélte, a pokolba került. A nyarga- lászás közben valamelyest tisztulnak gondolatai és felismeri Csenda Andife'k udvarát. Részeg, kába agyával azonban nem emlékszik semmi re,

Irtózatosan marják, égetik nyakát a lángok: ogyszer-ngyszer a bajuszát is megpörkölik. V kucsma úgy füstölög fejebubján, luint a tüzesgép kéménye, s olyan órrfa- csarító szagot áraszt, hogy az kibírhatatlan.

Nagyot csuklik ('sémin András, amint felismeri komáját. Na. hát ilyet. Nevethetnékje támad, de az előbbi rémület ráfeszül torkára, mellére és csak csuklás lmggyan ki száján.

„Ezt nem birom ki -okáig” állapítja meg magában Guba Máté, „ha így megy tovább, leég az egész fejem. -Ml a csudái kezdek fel nélkül? Jaj-jaj!” Kidülledt, gubőszemével kétségbeesetten vizslat végig az udvaron; hátim talál valami életmentő lehetőséget.

Meglátja a disznóölésre előállított vizeshordót. Ez az!

Már mellette is áll.

Egy pillantig fiirkassz juet néz a vékonyan befagyott víztükörről rá- meredö ábrázatával, azután nekilendül é.3 fejjel beléugrík. Halk rcecseuíasel törik szót a jég, $ nagyot loccsan a víz súlyos teste aiatt.

Vnlaki kopog a kapunál.

Guba Mátén« jött meg. Rövidlátó szemét összebunyorítva nézi a térdeplő házigazdát, meg a. mozdulatlanságba dermedt Kocsis Gábort.

— Ezeket vájjon mi lelte? - motyogja maga elé.

— Bruüu-rullu-rmm bugyim, rékol a hordó.

Az asszony az egyik csodálkozásból a másikba esik. Mit meg nem ér az ember. Odasiet a hordóhoz és megütődve látja a fölötte mere- dezö két csizmát. Itt csizma? Mi-; féle dolog ez? De ni, mintha az; ura csizmája volna. Közelebb haj- ük. Azé bizony. Most látja csak,; hogy nadrág is lóg ki belőle. Ren-i des, szabályos nadrág, méghozzá az is az uráé.

— ó, istenem! — alkkautja eí magát, hiszen még ő maga is benne lehet. Megtapogatja csontos ujjaival a nadrágot : benne is van az.

A két ember úgy érzi, még egy perc és szétrobbannak a bensejflket rázó, néma nevetéstől. Értenek már mindent.

Nagyot kavurint jobbkarjával ;rt asszony és hónaalá kapja az ura lábál. Fohászkodik egyet, és megrántja. Felborul a hordó vizestől, emberestől, mindenestől.

Lassan, kényszeredetten búvik elő Guba Máié. A jeges fürdő kijózanította. Felül. Meredten két komájára néz és látva azok kacagástól pukkadozó arcát, elszorul a torka.

— Ilyen szégyent! — sóhaji ke- servesen.

Közben felszakadt a köd. A nap nagy vidor képpel ügy ragyog a házak fölött, mintha őzt gondolna magában: oda se neki, majd csak heleszoktok a jó életbe is! Fénye elönti a falut és a zúzmarától fehéren csillogó tetők, fák, kerítések felkacagnak a végtelen kékségbe táruló éigre.