Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)
1953-12-17 / 296. szám
N L l' 1. d I PARTÉPÍTÉS ___________★ Levél Vajas Ferencné nagykállói propagandistához Kedves Elvtársnő! A legutóbbi szemináriumodon »észtvettem. Véleményemet ezúton kívánom elmondani: „A marxizmus-leninizmus tanítása a háború és a béke kérdéséről” szóló foglalkozásodnak főleg módszertani részét akarom értékelni, mert azt tapasztaltam, hogy van tehetséged, érzéked a propagan- damunkához, de kellő gyakorlat hiányában sok módszerbeni segítségre van szükséged. A vitavázlat Hadd szóljak néhány szót a vitára, illetve az előadásra való felkészülésedről. Amikor megérkeztem a dohánybeváltóba, alig egy órával a foglalkozás megkezdése előtt készítetted a vitavázlatot és ugyanakkor egy másik elvtárs gépelte számodra az előadást, amit a foglalkozás végén tartottál meg. Vájjon megfelel-e a követelményeknek egy olyan vitavázlat, melyet az utolsó percben készít el a propagandista? Azt hiszem egyetértünk abban, hogy nem. A vitavázlatot a leg- aprólékosabban gonddal kell ösz- szeállítani. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a leghelyesebb akkor elkészíteni, amikor az előadást is készítjük, mert így még élénken emlékezetünkben vannak azok a gondolatok, legfontosabb elvi problémák, amelyeket a vita során tisztázni akarunk. A vita vázlatának alapos elkészítése befolyásolja, s nagy mértékben hozzájárul a foglalkozás sikeréhez. Az a véleményem, az utolsó percben elkészített hiányos vázlat hozzá- járult ahhoz, hogy a foglalkozás nem felelt meg a követelményeknek. A vitavázlat egyik fő hiányossága az volt, hogy a fő kérdések mellett nem voltak alkérdések. finnek hiányában a hallgatók nem értették meg egyszerre azt, hogy a fő kérdésre milyen választ adjanak. Az első kérdésed az volt: „Melyek a Szovjetunió békepolitikájának gazdasági és társadalmi gyökerei?” Talán nem is lehet meglepődni azon, hogy például Kovácsné elvtársnő nem a kérdés lényegéről beszélt, hanem arról, hogy „a háborúban a tőkés országokban a nép vérzik, és a tőkések zsebelik be a há- ború hasznát.” Természetesen ebben igaza volt az elvtársnőnek, de ennél a kérdésnél egész másról van szó. Az alkérdések azt a célt szolgálják, hogy • a főkérdést részeire bontják, s így megszab- ják a hallgatóknak a hozzászólás irányát, s egyben elősegítik a helyes válaszok megadását. Nem helyes, ha a foglalkozáson feltett kérdések azt a látszatot keltik, mintha találós kérdések lennének. A foglalkozás akkor járhat sikerrel, akkor érhetjük el a kitűzött célt, ha elősegítjük a hallgatóknak a vitában való részvételét, s megkönnyítjük számukra a gondolkodást. A fenti főkérdésnél alkérdés lehetett volna: „Miért érdeke a szovjet államnak a békés építőmunka?”, vagy: „Melyek Lenin-Sztálin elvtársak tanításai a kapitalista és szocialista tábor békés együttélésének lehetőségéről?” Nyilvánvaló két- hórom ilyen kisegítő alkérdés hozzásegítette volna a hallgatókat ahhoz, hogy a Szovjetunió békepolitikájának gazdasági és társadalmi gyökereit mindenek előtt a szovjetország szocialista társadalmi rendszerében keressek, s részletesen kifejthették volna azokat a jellegzetes sajátosságokat, amelyekből fakad a Szovjetunió következetes békepolitikája. .4 vita vezetésről A vitavezetésedre vonatkozóan is szeretnék egy-két tanácsot adni. Nem helyes elsőnek szót adni mindig ugyanannak a hallgatónak, aki rendszeresebben és jobban szokott felkészülni, nagyobb szókinccsel rendelkezik, mint általában a többi hallgatók. így történt ez ifjú Batta elvtárssal, aki a tanfolyam egyik legjobb hallgatója, csaknem állandóan elsőnek kapott szót, s hozzászólásé- ban elmondta a kérdés lényegét. Ilyen esetben annak vagyunk kitéve, hogy a kérdés túl részletes kifejtése következtében nem jut- nak szóhoz azok a haUgatók, akik szintén „tartogatnak valamit a tarsolyukban”, de hiányos felkészültségük, vagy kisebb szókincsük miatt már nem tudnak hozzászólni. Sokkal helyesebb lett volna előbb a politikai iskola gyengébb hallgatóit megszólaltatni, hadd mondják el szabadon ők a véleményüket, majd összefoglalóként a fejlettebb elvtársakat megszólaltatni. A vitavezetés feltételezi a vita irányítását is. A propagandistának nem szabad kiengedni kezéből a vezetést és hagyni, hogy a hallgatók szabadon kalandozzanak a gondolatok világában, és arról beszéljenek, ami eszükbe jut, figyelmen kívül hagyva a megadott kérdést. A vitában több elvtárs hozzászólása során eltért a tárgytól, — habár helyesen kezdték hozzászólásaikat, mint Rádai elvtárs is, aki felhasználta a napi sajtót, utalt a Szovjetunió jegyzékére a nagyhatalmakhoz — de a végén egészen eltért a kérdéstől. Ilyen esetben figyelmeztetni és segíteni kell a hallgatókat abban, hogy továbbra is a kérdés lényegénél maradjanak. A helyes vitavezetés azt is je- lenti, hogy bátran vitára kell bo- csájtani azokat a hozzászólásokat, amelyeknek a helyessége kétes. Ilyen volt például Eles elvtársnak az a megállapítása, hogy „Minden háború igazságos az egyik fél részéről, annak a félnek a részéről, akit megtámadtak, mert az védekezik.” Vagy idősebb Batta elvtárs, aki azt mondotta: „Minden háború igazságtalan, mert sokan elpusztulnak ott.” Az ilyen hozzászólásokat feltétlenül vitára kell bocsájtani s ki kell kérni a többi hallgató véleményét. Addig nem helyes továbbfolytatni a foglalkozást, míg az ilyen hibás meghatározásokat nem tisztázzák a hallgatók. Az összefoglaló, az előadás Az összefoglalódra vonatkozóan az a véleményem, hogy helyesen mondtad el, s helyes válaszokat adtál, de az volt az érzésem, hogy túl rövid és szűkszavú voltál. Az tény, hogy az összefoglaló nem lehet túlságosan hosszú, valóságos kiselőadás, de mégis szükséges alaposabban megmagyarázni a fők érdest, hogy a hallgatók ,iól megértsék. Az összefoglaló során állást kell foglalni a vitás kérdésekben is — amennyiben biztosak vagyunk benne — s egyben értékelni a jó és gyenge hozzászólásokat, ami serkenti a hallgatókat a jobb felkészülésre. A foglalkozás végén megtartott előadásoddal kapcsolatban az a megállapításom, hogy lényegében a hallgatók irodalmának kivonatolt mása volt. Sok helyen szórólszóra ki volt másolva a hallgatók irodalma. Sajnos ez a „módszer” elég gyakori propagandistáinknál, ami nagyon helytelen. A propagandista előadásnak sokoldalúnak, és kisegítőnek kell lenni, hogy vezérfonalként szolgáljon a hallgatók egyéni tanulásában. A kisegítő előadás célja: több oldal- ról megvilágítson egy-egy kérdést, a klasszikusok tanításai alapján, s így szélesítse a hallgatók látókörét. Ezért van megjelölve a propagandisták kötelező irodalma az útmutatóban, hogy annak feldolgozásával minél több segítségei adjanak a hallgatóknak a megtartott előadásban. — Helyes, ha a soronlévő előadásunkban felhasználjuk a napi sajtót, mert előadásainkat ilymó- don színessé, változatossá tehetjük, ami leköti hallgatóink ti- gyeimét és érdemesnek fogják találni a lejegyzetelésre. Az előadásnak nem szabad „könyvsza- gúnak” lenni, csak a legfontosabb kérdésekkel foglalkozzunk, de azokat magyarázzuk meg alaposan, saját szavainkkal egyszerűen és érthetően, így valóban segítse- get fog jelenteni a hallgatóknak. Tudom elvtársnő, nehéz a dolgod, mert jóformán magadra vagy hagyva. Magad mondtad el, hogy még soha nem ellenőrizték a munkád és nem kaptál segítséget. Én magam is azt a tájékoztatást kaptam a JB-től, hogy a dohánybeváltóban minden rendiben van az oktatás terén és ott „rendben összejönnek”. A JB. meg van elégedve azzal, hogy a hallgatók összejönnek, de már arra kevésbbé gondol, hogy az „összejött” elvtársak között a propagandista hogyan végzi munkáját és milyen segítségre van szüksége. Bernáth elvtárs, a köz- I ségi pártbizottság titkára is csak telefonon érdeklődik a hallgatók számszerűsége iránt. Ilyen „segítségadás” mellett bizony nehéz a propagandista munkája, de dicséretedre legyen mondva, hogy állandóan kutatsz a megfelelő módszerek után, hogy minél job- ban oldhasd meg a rádbízott megtisztelő feladatot. Igyekezz állandóan tanulmányozni a propagandamunka módszereit és fejleszteni elméleti tudásod, mert a j propagandistákon nagy mérték- I ben múlik, hogy a Központi Ve- ! zetőség 1953 június 27—28-i ülésének határozata és az azt kő- vető kormányprogramm sikeresen megvalósuljon. Markovit« Miklós, a Megyei Pártbizottság Pártok- tatás Háza propagandistája. I \ép lap elintézte. Helyet kaptak az érpataki DlSZ-fialalok A Néplap december 9-i számának „Orvoslást várunk” rovatában levél jelent meg „Helyiséget a DISZ-szervezetnek” címmel. A levelet Éliás Mihály érpataki lakos írta, aki elmondotta, hogy a DTSZ-szervezet azért nem tud a községben nagyobb erővel dolgozni, mert nincs egy helyiségük, ahol összejöveteleket, megbeszéléseket rendeznének. A levél hatására a községi tanács elnöke azonnal intézkedett és a fiataloknak megfelelő helyiségről gondoskodott. Az érpataki DISZ-fiatalok elől az egyik legnagyobb akadály is elhárult, most rajtuk a sor, hogy bebizonyítsák, nem érdemtelenül kapták meg a helyiséget. Helyesen gondolkodott a községi tanács is. amikor a fiatalok kérését a lehető legrövidebb idő alatt elintézte. Több állami és vállalati szerv tanulhatna az érpataki községi tanácstól, ahol még nagyon sokszor előfordul, hogy a dolgozók kéréseit, javaslatait nemcsak hogy nem veszik figyelembe, de csűrés-csavarással, objektív okokra való hivatkozással egyenesen visszaverik. Ulöö bl-X'KMLir.K ír.kXc it llahoiui. kuruzslás. egészségről!iá* .1 babona a tudatlanok tudománya, a kuruzslás babonás orvoslás. Aki babonákban, kurázsi útban hisz, könnyen ráfizethet. A cm szabii ti ezt a kérdést köny- nyelmüen kezelni. Sokan « bábu- ! nában csak mulatságos értelmetlen- séget látnak. Sokszor valóban az. is A hit pl. hogy aki tetű vei ál- módik, sok pénze Ívsz” kárt nem okoz, csak csalódást. Aki a sárga- sápot úgy gyógyítja, hogy kilenc tetilt pogácsába, sütve megetet a beteggel, nem segít ugyan rajta, de különösebb bajt sem okoz még neki. A babonák azonban nem ártalmatlan dolgok. Kétszeresen is Ica. rónak. Kárt okoznak egyszer azzal, hogy elvonják a betegeket a helyes. az orvosi kezelés alól; másrészt gyakran komoly bajt is tesznek bennük. A. $ándorfalviak közt elterjedt pl. hogy seb gyógyításra- legjobb a mosórongy, amivel karácsonykor mosogattak. Van ahol a rúgott sebre friss ganajt tesznek. Van, ah°l Dákokat zúznak össze, zsírral keverik és így rakják a sebre. Az ilyen kezelések már könnyen válnak súlyos fertőzések forrásaivá Komoly bajokat okozhat a. fül- fájós betegnek, na —amint előfor- dúlt — hallójáratát regi koporsóból kihúzott szeggel piszkálják. Mindezek Magyarországon ismert kuruzslóeljárások. Az is hazánkban fordult elő, hogy a, szifiliszt réz- gdlic és tirnsó vizes oldatának ita. fásával kúrálták. A szifilisz ugyan nem gyógyul meg, de a beteg kong. nyen megszabadulhat minden,Jolii szenvedéstőr, mert a n'zgálic erős méreg. Ártatlanabb, de kevésbbé gusztusos szifilisz elleni kúra a következő: a- betegnek sündisznőhús t adnak enni s kiütéseit sündisznő- vérrei keli kenegetnie. A vérbaj mindenesetre igy sem gyógyul meg. A kuruzslásban nem egyszer rósztvesznek oi papok te. így pl. a torokfájás ellen február 3-án, „szent Balázs napján” a templomban .fia- láz sóinak”. a pap a szentélyben térdeplő híveknek álluk alatt két gyertyát tesz keresztbe s imádkozik. luigy az isten óvja meg őket mindenféle torokbajtólt A. torokbetegségeknek különben széleskörű kuruzsló gyógymódjai ismeretesek. íny pl. igen jónak tartjdlc a fehér kutyaganajt porrá, törve, cukorral keverve s bodza- csvvön át a, beteg torkába fúva, Göcsejben csizmakapcával szokták a torkot bekötni. Érdemes felemlíteni a szemül csók gyógyítására fonalkozó mád. szereket is. A szernölcsös pl. kimegy a holdfénybe (— gondosan ügyelve, hogy a oeremómia fogyó holdnál történjék, különben — hite szerint — ahelyett, hogy meggyógyulna^ ellepik a szemölcsök —) s így beszél: „Hóid látlak téged. /Szemölcs, én éreztek téged, Amint a- hold elfogy, Szemölcsöm is elfogy. Engedje ezt az atya, fiú ,'x szint- létek úristené’ .1. babonás kuruzsló eljárások a betegségeket többngire rontásra, varázslatra magnarázzák. K vonla. sok ellen varázsé*:', őzökkel, varázseljárásokkal védekeznek. A gyógyításra használt szer s a gyógyító eljárás világszerte feltűnő hasonlatosságokat mutat s a primitívek természeti vallásaira ve- zethetők vissza. A szellemekről pl. mindenütt azt hiszik, hogy irtóznak a vastól. A vakomba, négerek szerint az istenek félnek a vastól. Az ókori görög szentélyekbe sem volt szabad vasat bevinni. Mózes könyvei szerint is a zsidók istene tiltotta, a vaseszközök használatát' temploniépílé-shez. A vassal kapcsolatos primitív nézetekre emlékeztet, hogy pl. Göcsejben a beteg fürdővizébe vasláncot dobnak. ,t Mátra vidékén pedig oltárszek- rcny kulcsát teszik a beit,, szó. jóba^ aminek kettős varázsereje is van: vas is. meg templomi eredetű* is A vas gyógyít óerejébe vetett hit tükröződne abban a szokásban i*. hogy a gyógyító fürdő vizet kaszán csurgatják végig. A rontásra ronalkozó hkikbni- két megmagyarázza, hogy a termiszeti népek vallásos képzelete az egész világot szellemekkel, titokzatos erőkkel népesítette be s a■ babonák eredete idáig követhető vissza. Ezeknek az ősi, elavult nézeteknek -fennmaradását, sőt meg- erősödését fokozta a középkori ke. reszténywj' az egyház a Imzor- kányhit hivatalos terjesztésével s a boszorkányperek gyakorlatával. (Mellesleg megjegyezve: az egyház részesedett a boszorkányként elítélt és törvényesen meggyilkolt áldozatok vagyonából.) A kuruzsló módszerek között sok életveszélyes. így pl, sokhelyütt szeretik cinóberrel füstölni » belegehet, Úgy vélik, ,,ha az ember halálra való, úgy meghal, ha életre való, úgy 'meggyógyul a füsttől A c inó bér füstű tés hatására nyilván sok emberről derült ki hogy rho. Iáira valók” voltak, A babonás, kuruzsló eljárásokban. a baljós Magoktól, rontástól, szemmel péréstől való félelemben o megalázott, erőszakosan sötétségben tartott, elnyomott nép reménytelensége, tudatlansága nyilvánult meg. Az ok ma már a vvultté, de a szokások még korántsem tűntek el teljesen, A háborúikat, kuruz*. Idst nem tekinthetjük csak nevetségcs furcsaságoknak, hanem különösen a nép egészségét veszélyeztető káros szokásoknak s ezért kivédenünk kell ellenük a felvilágosítás fegyverével. (Megjelent az „Élet és Tudomány’’-bán.) ^8 ■ Furcsaságok a fenyőfák árusítása körűi Nagy öröme volt kedden a nyíregyházi édesanyáknak és édesapáknak, mert megérkezett Télapó ajándékaként karácsonyra a város piacára az első fenyőfaszállítmány. Az örömet azonban csakhamar keserűség váltotta fel, mert az árusító szervek, a Mezőker. és a Sóstó- ■ hegyi Földművesszövetkezet válogatás nélkül árulta a fenyő ! méterét 20, illetve 24 forintért, erdei fenyőt, lucfenyőt, ágat, törzset, dús'ombút, kopaszkásat j egyaránt. Pedig már az elmúlt | héten megjelent a hivatalos ár: erdei fenyő métere 14 forint, lucfenyőé 20 forint, ezüstfenyőé 24 forint. Megkérdeztük a sóstóhegy; szövetkezetét. Azt válaszolták: ők nem tudták az árat, nem közölte velük a leszállító vállalat, az OFFÉRT. Megkérdeztük az OFFERT-et. Azt válaszolta Bányász, a kereskedelmi ügyintéző: szintén nem tudták az árat, mert ezt nem közölte velük a leszállító vállalat, az Erdőgazdaságok központja s ők ezért nem közölték az árat a sóstóhegyi és más szövetkezetekkel. A tény azonban az, hogy kedden és szerdán a piaci árusító szervek árdrágítást s nem is kicsit követtek el, a megjelent rendeletet kijátszva! Vájjon a különbözetet, amit a dolgozókkal fizettettek meg, ki fogja zsebrevágni?! Hogy a zűrzavar teljes legyen, az OFFERT az állomáson csak „fenyőfákat” vett át, holott a három kategóriának, magasságnak megfelelően kellett volna átvenni az árut. A földművesszövetkezetek többsége, kivéve a szálkáit és a nyírbátorit, szintén csak „fenyőfákat” vett át. így az elszámolásnál mindenki a legolcsóbbat veheti alapul — csak éppen a dolgozók fizették a legdrágább minőséget! Enyhén szólva, mindez egy kissé, „furcsa”! Jó lesz, ha az illetékesek sürgősen felfigyel- n#*k rá! Ét*
