Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)
1953-12-02 / 283. szám
1953 DECEMBER 2, SZERDA NÉPLAP $ „Azonnal leltei séges a „liixeí szüntess66 és a béketárgyalás Indok inában66 Párizs, (MTI.) A „l’Humanité” közli Pierre Courtade vezércikkét, amelynek címe: „Azonnal lehetséges a „tüzet szüntess” és a béketárgyalás Indokínában.” Pierre Courtade a többi között ezeket írja: Nyilvánvaló, hogy a megbeszélések megkezdése érdekében fel kell hagyni azzal a hetvenkedés- sel, amely már senkit sem téveszt meg Vietnamban. El kell ismerni, hogy tárgyalást kell kezdenünk egy hatalmas ellenféllel, egy törvényes kormánnyal, t amelyet a francia köztársaság is elismert, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányával. A tárgyalások megkezdése érdekében fel kell hagyni azzal a nevetséges magatartással is, hogy e törvényes kormánnyal szemben a kalandorok maroknyi csoportját helyezik szembe. Annál is inkább fel kell hagyni ezzel a politikával, mivel e klikk tagjai között ott vannak a béke legelkeseredettebb ellensétgei. Ez érthető is. Hiszen ezeket az embereket, — akár a csang- kajsekeket és liszinmanokat, — csak a háború tartja felszínen. Ho Si Minh elnöknek igaza van, amikor nyilatkozatában emlékeztet arra, hogy nemcsak Vietnam függetlenségét érte támadás, hanem súlyos veszélyben van Franciaország függetlensége is. Ez a kijelentés azt tükrözi, hogy a vietnami hazafiak mély barátságot táplálnak Franciaország népe iránt. Francia lapok IIo Si Álinli nyilatkozatáról Párizs, (TASZSZ.) A francia lapok részletesen foglalkoznak Ho Si Minh-nek az „Expressen” című svéd lapban megjelent nyilatkozatával. — Egy tűzszünethez és azt követő fegyverszünethez Vietnamban csak és kizárólag a hadviselőknek van hozzászólásuk — írja a „Libération”. — Erről csak azok tárgyalhatnak, akik egymással fegyveresen szembenáll- nak, tehát a franciák és a vietnamiak. Elképzelhetetlen lenne, hogy mások is igényt jelentsenek be arra, hogy beleszólhassanak az ilyen tárgyalásokba. Természetesen Eisenhower elnöknek sem lehet semilyen jogcíme arra, hogy megtiltsa a francia kormánynak azt, hogy fegyverszünetet kössön Ho Si Minh-hel. Mindenféle külső nyomás nemcsak nagyon időszerűtlen lenne, hanem azt a francia közvélemény jogos felháborodással vissza is utasítaná. A „LAurore”, amely a legtúl- zóbb módon száll síkra az indokínai háború folytatása mellett, most mégsem mer nyíltan állást foglalni a tárgyalások ellen. A nyilatkozatról szóló cikkében a vietnami népi felszabadító mozgalomra szórt rágalmak ellenére Is kénytelen leszögezni:,, Ami a tárgyalások kérdését illeti az ellenséggel, természetes hogy készségünket nem fogjuk megtagadni, amennyiben kézzelfogható lehetőség nyilik a béke helyreállítására.” — A bermudai konferencia küszöbén, amelynek tárgysorozatán az ázsiai problémák kétségtelenül első helyen fognak szerepelni, a Ho Si Minh nyilatkozatáról érkezett hírek alkalmasak arra, hogy a legnagyobb visszhangra találjanak •— írja a „Combat”. — A francia kormány máris reagált, midőn Marc Jacquet, a három indokínai társország ügyeinek intézésével megbízott miniszterelnökségi államtitkár kijelentette: ha ezek a hírek valónak bizonyulnak, akkor világ- jelentőségűeknek mondhatók! Márpedig eddig semmi sem mutat arra, mintha kételkedni kellene Ho Si Minh nyilatkozatának hitelességében. Li Szín Man újabb agresszióra készül Hangháj, (TASZSZ) Hírügynökségi jelentések szerint l,i Szín Man, miután visszatért Tajvanról, kijelentette, hogy a kuomintangls- tókkal megtárgyalta a „katonai együttműködés” kérdését. A hírügynökségi jelentésekből arra lelvet kövítkeztotni, hogy a Li .Szín Man ét* Csöng Kat-seűv között lefolyt tárgyai árok tartalma: űjal*l> provokációk szervezése a kínai és a koreai nép ellen. Li Szin Man Csöng Káli-sekkel folytatott tárgyalása után agresz- sziv kijelentéseket tett, amelyekben azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben az indiai katonák nem térnek vissza Indiába és a kínai népi önkéntesek alakulatai a közeljövőben nem vonulnak ki kszakit orrából, ügy csapatni ismét megkezdik a háborút, Taylor tábornok, a Koreában állomásozó S. amerikai hadsereg parancsnoka, támogatva ezeket a fenyegetéseket, kijelentette, bogy az Egyesült Államok és Li Szin Man érdekei azonosak. A « ilű;> s.-íjló a néjfyliatalom UiiIii« vminis»4er«‘inok laiiácskozásáróI Az angol sajtó továbbra is nagy figyelmet fordít a szovjet kormány, nak a négy hatalom külügyminiszterei tanácskozásáról szóló jegyzékére. A „The Times” úgy véli, bogy a Szovjetunió boje’entőse. amely szerint „részívesz a négy lmfalom tanácskozásán, kétségtelenül1 jó visszhangra talál”. A „Daily Mail” véleménye szerint a négy hatalom tanácskozása egyszeriben nem old meg minden problémát- és nein teremt csodát, de egy nehéz fejezet végét ée egy könnyebb kezdetét jelezheti. A „Reuter’’ Iroda közli, hogy a három nyugati hatalom között már volt előzetes véleménycsere a november 26-1 szovjet jegyzékről. Amennyire ismeretes, Anglia nem tiltakozott Oroszországnak azon javaslata elten, hogy Berlin legyen a találkozó színhelye. A ..Reynold's News’’ szerkesztőségi cikkében megjegyzi: „Angliának már régen közölnie kellett volna (Franciaországgal együtt, vagy nélküle) Amerikával, hogy a világközvélemény nem tűri az obstrpkciős taktikát minden olyan kísérlettel szemben, amely arra hivatott. hogy biztosítsa a nagyhatalmaik tanácskozásának összehívá- síit a békés rendezés megkísérlése céljából." A „Reynolds News” rámutat, hogy a parlament 32 munkáspárti tagja támogatta Orossroan és Herald Wilson állal benyújtott ha. tározaiti javaslatot, amely indítványozta. hogy „bármelyik fél részéről megszabott előzetes feltételek nélkül tartsák meg az öt hatalom értekezletét”. A francia sajtó tovább kommentálja a szovjet kormány jegyzékét. Pierre Courtade a „VHumanite”- ban felhívja a figyelmét az Egyesült Államok kormányának msster- kédéneire és a következőket irj« t „Teljesen világos, hogy a jelenlegi körülmények között Franciaor. szagnak rendkívül kedvező alkalma nyílik arra. hogy megmutassa: nemzeti függetlenséget akar. A szovjet kormány november 20-i jegyzéke zavarba ejtette az Egyesült Államok kormányköreit és a bonni Adenauor-klijiket. Ez a zavar tükröződik n nyugaitberUni lapok hasábjai.:t. Ab Ademtuer-féle' sajtó ellenséges hangnemben foglalkozik a bárom nyugati hatalom kormányához intézett szovjet jegyzékkel. A „Die Neue Zeitung” cfmű lap közlése szerint a Német Szociáldemokrata Párt sajtószolgálata nyilatkozatot, tett. közé. E nyilatkozat: szerint a nyugati hatalmak az új szovjet jegyzékkel kapcsolat, ban fel kell adnlok „egyes, Németországra vonali;ózó politikájukban szereplő kedvenc elgondolásokat". A lap közli ollenüauernak, a Német Szociá Idomok rat a Párt élnü kének nyilatkozatát, is, amely sw rint „üdvözölni” kell az új szovjet jegyzéket. A „PUniita” a szovjet kormánynak a négy hatalom kiilügyuiinisr. terei tanácskozásáról szóló jegyzékével kapcsolatban hangsúlyozza.’ hogy az Egyesült Államok a nég.vj hatalom tanácskozásának ellenzésében egyedül találta magát. A SZABADSÁGÉRT ÉS FÜGGETLENSÉGÉRT Mind súlyosabba válik a dolgozók helyzete •Jugoszláviában. A titoista vezetők háborús készülődése súlyos teherként nehezedik a dolgozók vállára. Az idei jugoszláv állami költségvetés 78.6 százalékát fegyvervásárlásra, repülőterek, stratégiai utak stb. építésére fordítják, ennek következtében a békés iparágakban egyre több üzemet zárnak be, ami a széles tömegek munkanélküliségének, nyomorának és éhezésének fo- tozódását Vonja maga után. Jugoszláviában több mint félmilliós munkanélküli hadsereg van. A munkanélküliek jelentős részben nők és fiatalok. Azok sem élnek jobban, akiknek van munkájuk. A titoista vezetők nap-nap után hatványozottabban törnek a jugoszláv nép létérdekei ellen: csökkentik a munkabéreket, meghosszabbítják a munkanapot, emelik a tömegszükségleti cikkek árait, az adóterheket s a különféle illetékeket. A lito-klikk gyarmati rabokká tette a jugoszláv munkásokat, akik naponta 12, 15, sőt 16 órát is görnyedeznek, s ezért olyan alacsony bért kapnak, amelyből a legszűkösebb táplálkozásra is alig telik. Mind gyakoribbak az üzemi balesetek, mert a titoisták nem óhajtanak munkavédelemre költeni. Bor bányában tavaly csupán négy hónap alatt 730 munkás sérült meg üzemi baleset következtében. A „Narodna armija” című totóista lap 1953 február 5-i számában beismerte, hogy Jugoszláviában jelenleg 400.000 a munkában megrokkantak száma. Tömegesek a szakmai megbetegedések. Trepcsa bányában például a munkások 85 százaléka ólommérgezésben szenved. Nagy nyomorban él a dolgozó parasztság is. A mezőgazdasági termelés 1952-ben a háborúelőttihez képest 60 százalékkal csökkent. Emelkedik az iparcikkek ára, a dolgozó parasztok vásárlóképessége pedig csökken. A dolgozó parasztoknak a földjük megműveléséhez feltétlenül szükséges gazdasági eszközökre sem telik. Azoknak a tönkrement parasztoknak a vagyonát, akik nem tudják kifizetni óriási adójukat, elárverezik. Tízezer meg tízezer dolgozó parasztcsalád veszítette el földjét és házát. Ugyanekkor a kulákság a titoista politika segítségével egyre gazdagodik. A belgrádi vezetők nem törődnek a közoktatással. Titóista hivatalos adatok szerint Jugoszláviában több mint hárommillió analfabéta' van, vagyis a lakosság egyötöde nem tud írni és olvasni. Egyedül Horvátországban több mint 225.000 olyan iskolaköteles gyermek van, akinek nem áll módjában iskolába járni. A nyomor, a munkanélküliség, az alacsony munkabérek s az emelkedő árak károsan hatnak a lakosság egészségére. Az országban dühöng a tüdő- vész, a hastífusz, a vérhas és egész sor más járványos betegség. Még a titóista lapok beismerése szerint is évente 100.000 ember hal meg tüdöbajban. Jugoszlávia a halálozási arányszám tekintetében harmadik helyen áll a világon. Különösen a gyermekhalandóság nagy. Maguk a titóisták is beismerik, hogy Jugoszláviában a csecsemők egynegyede, Macedónia, a Vajdaság, Bosznia és Hercegovina egyes kerületeiben pedig 80 százalék i meghal. A titóista kormány nem tesz intézkedésedét a dolgozók megbetegedésének megelőzésere és a dolgozók gyógyítására. Bosznia, Hercegovina és CsernogorH já l Hsában 40.000 lélekre jut egy orvos. A gyógyszerárak emelkednek, a kórházi kezelés rapról-napra drót*;*.. A dolgozókat megfosztották legelemibb dcmokia- nkus jogaiktól és szabadságjogaiktól. Jugoszlávia a séfek börtöne, a koncentrációs táborok, a börtönül; c-s az akasztófák országa lett. Több mint 250.000 jugoszláv hazafi sínylődik a titóista börtönökben és haláltáborokban. A belgrádi vezetők véres terrorral próbálják megfélemlíteni a jugoszláv dolgozókat, s elfojtani népi felszabadító mozgalmukat. Am erőfeszítéseik hiábavalóak. Jugoszlávia városi és. falusi dolgozói mind világosabban látják, hogy a menekülés egyedüli útja: a fasiszta uralom, a nyomor, az éhség és a háború rendszere elleni erélyes harc. Az ország haladó erői harcos tömegszervezetbe — a Jugoszláv Hazafiak Szövetségébe egyesültek. A •ugoszláv Hazafiak Szövetségének célja a népi demokratikus rend visszaállítása Jugoszláviában, az ország \ issza vezetése a béke, a demokrácia és a szocializmus táborába, a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való barátság és együtt működés visszaál- 1 itása. A titóista uralom elleni harcban a munkásosztály jár az élen. A jugoszláv munkások meghiúsítják a t* tóista haditel melési terveket. Bosznia és Hercegovina bányászai még a tiótista sajtó adatai szerint is 320.0G0 tonnával kevesebb szenet termeltek 1952 utolsó kilenc hónapjában, mint amennyit a ten' elől". A vasutasok és a kikölőmunkások szabotálják a fegyverszállitmá- nyok ki- és berakását, valamint szállítását, a kapitalista országokba irányuló stratégiai nyersanyagkiviteit. A jugoszláv munkások erélyesen harcolnak jogaikért, s a titóista önkény és törvénytelenség ellen, a bérek emeléséért és a rövidebb munkanapért. Zágrábban nyolcvan vállalat munkásai erélyesen akcióba léptek a munkabérek csökkentése ellen. Számos más jugoszláv üzemben tiltakozó megmozdulások voltak az elbocsátások ellen. Jugoszlávia dolgozó parasztsága sem nyugszik bele a titóista uralomba. A parasztok megtagadják az adófizetést a fasiszta államnak, amely a nép pénzét háborús készülődésre költi. Horvátország igen sok járásában a titóisták a terror és erőszak ellenére csupán alig 10, százalékát tudták behajtani az 1952- ben kivetett adóösszegnek. Sok faluban a parasztok megsemmisítik az adóíveket, minden módon akadályozzák a tagosítás végrehajtását s nem engedik Tito kulákszövetkezeteinek, hogy felszántsák és bevessék a tőlük elvett földet. A Tito-rendszer elvette a nőktől az 1946. évi alkotmányban biztosított jogokat, sőt a munkához való jogukat is elrabolta. Az óriási munkanélküli hadsereg több mint 70 százaléka nőkből áll. A titóista gyárigazgatók elsősorban a nőket dobják ki az utcára. Elviselhetetlen helyzetben vannak azok a nők is, akiknek még van munkájuk. A munkásnőket és a parasztnőket kíméletlenül kizsákmányolják. Lényegesen kisebb bért kapnak, mint a férfiak. A munkásnők a súlyos munkaviszonyok s az állandó éhezés miatt» gyorsan kidőlnek a sorból. A jugoszláv nők erélyesen jogaik védelmére ;cltek, követelik munkabérük emelését, a beteg- és munkanélküli segélyt, gyermekeik egészségének és '»hetének védelmét, gyermekeik jogát a tanulásra. A jugoszláv dolgozóknak a Tito-fasiszta uralom 'len, hazájuk szabadságáért és függetlenségéért folyttól! harca napról-napra szélesedik. Tiro - kién meqértettem * LUCACI t*
