Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1953-12-10 / 290. szám

1DŐ3 DECEMBER 10, CSÜTÖRTÖK N É lJ L A r 3 amerikai mssierkedések az EHSZ közgyűlés politikai üizoitsigánas teeinto 7-i délutáni illésén Az EXSZ-közgyÜlés politikai bi­zottságának december 7-i délutáni ülésén India és Brazília küldött­sége a koreai kérdéssel kapcsolat­ban közös határozati javaslatot terjesztett elő. A határozati javas- latban az áll, bogy a közgyűlés el­határozza a közgyűlés nyolcadik ülésszakának félbeszakítását és ja­vasolja a közgyűlés elnökének, hogy az ENSZ tagállamok többsé­gének beleegyezésével újból hívja össze a nyolcadik ülésszakot, ba o) az elnök véleménye szerint a nyolcadik ülésszak újbóli összehí­vását indokolja a koreai kérdéssel kapcsolatos események kialakulása, vagy b) az ENSZ egy vagy több tag­állama a koreai kérdéssel kapcso­latos események alakulásával ősz­s/.efüggésben, a nyolcadik ülésszak ú.ibóli összehívását kéri az elnök­lői. Bengyelország küldöttsége módo­sító indítványt terjesztett az emlí- tett határozati javaslathoz és ja­vasolta, hogy töröljék abból ,.az ENSZ tagállamok többségének be- 1 «egyezésével” sza vakat. Több hozzászólás után A. J. Vi- sinsakij, a Szovjetunió képviselője rámutatott azoknak az állításoknak alaptalanságára, amelyekkel az Egyesült Államok és néhány íiiás ország küldöttei előhozakodtak és | amelyek szerint a koreai kérdés közgyűlési megvitatása veszélyez- tetheti a paumindzsoni tárgyaláso­kat és akadályozhatja a tárgyalá­sok sikeres befejezését. Felhívta a figyelmet arra, hogy a határozati javaslat szerzői és a határozati ja­vaslatot támogató egyes küldöttek beismerik: a hadifogolyliazatelepí- tési kérdésben „rendkívül komoly” a helyzet és hogy a politikai érte­kéziét összehívásának útján komoly akadályok merülnek fel. A köz­gyűlésnek nem szabad figyelmen kívül hagynia a jelenleg kialakult ilyen helyzetet. A közgyűlésnek fi­gyelmet kell fordítani a panmind- zsorii tárgyalásokra és a fogoly­hazatelepítési kérdésre és teljesí­tenie kell kötelességét. A. J. Visinszkij támogatta az India és Brazília közös határozati javaslatával kapcsolatos lengyel módosító indítványt. Ezután szavazásra tették fel a lengyel módosító indítványt, ame­lyet azonban a bizottság többsége elutasított. Ezután a többség elfo­gadta Brazília és India közös hatá­rozati javaslatát AZ Országos Béketanács elnökségének ülése Szerdán délelőtt ülést tartott az Országos Béketanács elnöksége. Az ülésen résztvett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Rónai Sándor, az országgyűlé elnöke, valamint An­dies Erzsébet, az Országos Béke­tanács elnöke, .és még mások a tudományos és kulturális élet jelentős személyiségei közül. Az elnökség ülését Mihályfl Ernő nyitotta meg, majd Andics ErzSébet számolt be a Béke-Vi- lágtanács bécsi ülésszakának munkájáról. Ezután Péter János reformá­tus püspök emelkedett szólásra Majd Benke Valéria, az Országos Béketanács titkára számolt be az elnökség október 9-i ülésén ho­zott határozatok végrehajtásáról. Ezen az ülésen határozták - el, hogy ősszel béketalálkozókat ren­deznek. Határozat Ukrajna cs Oroszország újra­egyesülése 300. évford Az SzRP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége elhatározta, hogy széles körben megiinneplik Ukrajna és Oroszország újra­egyesülésének 1954 januárjában elkövetkező 300. évfordulóját, e nagyjelentőségű történelmi ese­ményt. Ez az évforduló az ukrán utója megünnepléséről és az orosz, s velük együtt a Szovjetunió valamennyi népének nagy nemzeti ünnepe. A határozat megállapítja, hogy e nevezetes eseménnyel fejező­dött be az ukrán nép sokévszáza­dos liarea a külföldi rabtartók elten, azért, hogy egységes orosz államban egyesüljön ismét az orosz néppel. A. J. YisiuszUij-f Lenin renddel tüntet­lek ki Moszkva, (TASZSZ). A. J. Vi- sinszkijt, a Szovjetunió külügy­miniszterének első helyettesét a szovjet államnak lett kimagasló szolgálataiért hetvenedik szüle­tésnapján a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Lenin- renddel tüntette ki. Éles [óllal Palm Zsprin-gs California egyik leg divatosul) b f ü rdöhelye. Csak „kiválasztottal;” szórakoznak itt. Olyanok, akiknek évi jövedel­mét ie(/kevesebb ötnullás számjegy- gyei lehet kifejezni. Az elegáns palm-springsi arak c:s dámák a ca l if or ti iái doüúrarixztokráci a hangadói. 1 jtalm-spiingsi botránykrónika riportere azonban effU szép napon „rendkívüli, felfedezést’’ tett. Ki. derítette, hogj/ Palm springs ben az „előkelő társaság” jelentős, részt.., gengszterekből áll! I: egyik pompás villa például a hírhedt Ál Capone egyik volt hi­zalmasáé. aki most a. chicagói vendéglőt illa j donoso k ' egyesülésé­nek megbízott ja. A szemfüles riporter <t ,,leied, lasztottak” közül még soknak a kilétét leplezte le. Kiderült, hogg I itt majdnem mindenki gengszter, I vagy az volt. Palm Spring* nyugati negyedé, hm él lír. Joe Pasco, Al Capone •von szárny segéde. Jelenleg sör- gyártulajdonos Chicagóban. Mi'. Clarkról' akinek villája j 75.000 dollárt ér, mindenki tudja, j hogy összeköttetésben állt rala- j mennyi közismert gengszterrel és szélhámossal. .( Vállalkozó Steilem ii riporter ,,felfedezése ’ csöppet sem érintette a palm-springsi lehűt őket. Hyp szolid üzletember, aki sajtónyilat, kosatot tett az esettel kapcsolat, ban cinikusan kijelentette: „Min­denki úgy csinál, pénzt, ahogy Ind. Sincs abban semmi.” Más szavak­kal: a pénznek nincsen szaga. Üdvözöljük német vendégéinkel Forró szeretettel üdvözöljük j német vendégeinket, a Német I Demokratikus Köztársaság kuí- ! duális küldöttségét, amelynek tagjai ma résztvesznek Kisvár­dán a Német Filmhét ünnepé- lyes megnyitásán. Üdvözöljük I Goethe, Schiller, Heine. Becher Németországának küldötteit — ) a mi barátainkat. Vrolt idő, amikor a magyar dolgozó nép gyűlölettel gondolt ! arra, ami, vagy aki Németor- I szagból, Hitler birodalmából ér­kezett. Annak a Németország­nak csak a nép elnyomói, ellen­ségei örültek. A Nyírvidék Sza- I bolcsi Hírlap 1938 június 25-i j számának fasiszta vezércikkíró- I .j*i így Áradozik az örült geírei- térről: Hitlernek a német nem­zetnevelés pedagógiájáról írt ta­nulmányában az iskolázottságot, a mély gondolkodás nagyszerű­ségét csodálhatjuk.” Most már jól tudjuk, hogy mit jelentett Hitler nemzetnevelési pedagó­giája a mi számunkra. Gyerme­keink, apáink, férjeink pusztulá­sát, üzemeink, hídjaink rommá- változását, állatállományunk el­rablását s még sorolni is nehéz a náci bitangok műveit. Akkor is volt „kulturális barátság” a két ország között. Hogy mást ne említsünk, Mikeez Ödön igaz­ságügyminiszter, hírhedt sza- bolcsi dzsentri 1938 júniusában Berlinbe utazott jogi tapaszta­latcserére. A horthysta népei­nyomók tanulni akartak a gáz­kamrákat, haláltáborokat építő ! hitlerista lené vad aktól. Úgy lát­szik a tapasztalatcsere sikerrel járt, mert Mikeez megkapta a ! német Sasrendet és a berlini 1 jogiakadémia tagjává nevezte ki Hitler. Ugyanebben az időben je­lent meg egy eldugott ujsághí- recske a Nyirvidékben: „A Haynau-hitbizomány tiszabecsi erdejében Szilágyi Mihályné gallyszedés közben egy öreg em­ber akasztott hullájára akadt, amelyet az erdő vadmadarai már kikezdték. A vizsgálat meg­állapította, hogy az erdő halott­ja Kaiz Márton 80 éves tisza- heesi lakos. Az öreg ember sok­szor hangoztatta, hogy öngyilkos lesz, mert teher számára az élet." F.z az egyetlen példa szemléltetően bizonyítja, hogy mit jelentett a magyar nép szá­ntára akkor a két ország közötti „barátság”. Persze a mi népünk akkor is különbséget tett a ben csületes, egyszerű német embcJ rek és a fasiszta fencvadak köJ zöt. Ma már él és dolgozik a Né-t met Demokratikus Köztársaság. Ma már így írhat verset a leg- nagyobb élő német költő. Jo­hannes Becher’ „Népem, dalod ma forrás ßs bátor tiszta szél. Tengerhabokra korbács, Hegydöntő szenvedély.’’ Ma szorosabb a német cs magyar nép közötti barátság, mint valaha volt. Ma szívesen olvassák a magyar dolgozók a nemei klasszikusok mellett az új német irodalom legjobbjait. Anna Seghers, Becher, Fabian, Hermlin műveit, örömmel nézik meg az olyan német filmeket, mint az „Alattvaló”, „Egy ifjú házaspár története", „Hű bará­tok.” Ennek az örömnek, barát­ságnak kifejezője a ma meg­nyíló Német Filmhét is és az a szeretet, amellyel köszöntjük német vendégeinket, köztük az Alattvaló című film egyik fő­szereplőjét, Werner Feierst. A két nép közösen szenvedett a német militarizmustól évszá­zadokon keresztül. A két nép most közös harcba forr össze a közös ellenség ellen. Mi cppen- úgy nemzeti ügyünknek tekint­jük az egységes, demokratikus, békeszeretö Németország megte­remtéséért vívott harcot, mint a német hazafiak. Es biztosak va­gyunk benne, hogy a harc si­kerrel jár, győzelemmel végző­dik. mert ahogy Becker énekli: „Egy szívet nem hasíthatsz két darabra." , Német vendégek részvételével nyílik meg Kisváráén a Német Filmhét Ma este nyílik meg ünnepélyes keretek között Kisvárdán a Német Filmhét. A Moziüzemi Vállalat erre az alkalomra ünnepi díszbe öltöztette a mozit, az előadásra meghívta a járás, község élenjáró munkásait, dolgozó parasztjait, legjobb értelmiségi dol­gozóit. Az ünnepségen résztvesz a német kulturális küldöttség egyik tagja is. A bemutatásra kerülő „Aftttvaló”’ című film főszerep­lője Werner Peters. A nagykállóiak évszázados harca a feudális elnyomás ellen A XVIII. SZAZAD új korsza­kot jelentett Nagykálló történe­tében. A törökök kiűzése után nem volt többé szükség a vég­várakra, Kálló várát is lerombol­ták 1709-ben. II. Rákóczi Ferenc megerősítette az oppidum kivált­ságait, amelynek lakói olyan so­kat tettek a kuruc szabadságharc anyagi alapjainak biztosításáért. A szabadságharc leverése, a szat­mári béke megkötése után azon­ban 1711-ben a várost a várme­gye fennhatósága alá helyezték. Ezzel megszűnt az egykori hajdú- város önálLósága. A Kállay család is igényt tá­masztott a városra, hiszen mi- előt véghellyé nyilvánították Kál­iót és várat építettek rajta, e családnak a jobbágyfaluja volt. A kamara azonban továbbra is a maga kezelésében tartotta a vá­rost, s a földesúri családot Far­kasaszó birtokkal kárpótolta. A nagykállóiak, ha már elvesz­tették hajdukiváltságaikat, sze­rettek volna az oppidum részére szabad királyi városi jogokat biz­tosítani. Ezért 1728. decemberé­ben a város bírája, vagy amint nevezték, hadnagya: Vályi Papp János felment Pozsonyba és meg­egyezet a kamarával, hogy 33.000 "érint megváltási díj lefizetése el­lenében a város szabad lesz és semmi szolgáltatással nem fog tartozni a kamarának. Ez azt je­lentette volna, hogy soha többé nem kerül földesúri hatalom alá. A Kállayiak azonban minden kö­vet megmozgattak, hogy a város szabadságának elnyerését meg­akadályozzák. Végül úgy értek célt, hogy a városi vezetőség egy részét megnyerték maguknak és azok még a kamarának járó megváltási díj kifizetése előtt 23.000 forintért átjátszották a vá­rost a Kállay család részére. Ez 1749-ben történt, ettől kezdve is­mét teljes földesúri hatalommal bírták a Kállayak Nagykállót. Még mindig kedvezőbb hely­zetben volt azért a -város, mint a környező jobbágyfalvak, ugyanis a földesúr részére nem urbárium által meghatározott szolgáltatáso­kat kellett teljesíteniök a lako­soknak, hanem ennél enyhébb, szerződéses viszonyban voltak vele. De a Kállay-család már a kö­vetkező években növelni akarta a robotot, mind több és több ter­mény után követelt szolgáltatáso­kat. A lakósok közül sokat elker­gettek földjükről és földesúri majorokat rendeztek be az így szerzett területeken.. A városi ve­zetők közül ismét sikerült a föl­desuraknak megvesztegetni né­hányat, akik a község részére nagy hasznot jelentő kccsmálta- tási és mészárszék tartási jogot is átjátszották a földesúr részére. KALLÓ LAKOSAI, a Bocskai által nemesített hajdúk nemesi leszármazottai és az azóta beköl­tözött nem nemes adófizetői egy­aránt kijátszva, becsapva, föld­jeik egy részétől megfosztva, ke­mény harcot kezdtek az életet je­lentő földért és szabadságuk cse­kély maradványának megmenté­séért. Pert indítottak, de az első­fokú bírósági fórumon, az úriszé­ken, ahol a megyei nemesek ítél­keztek, természetesen a földes­uraknak adtak igazat és urbá­rium alá vették Káliót. De az egykori hajdúk harcos utódai nem nyugodtak bele a döntésbe, hanem egész az uralkodóig fel­lebbeztek. Harcuknak sikere is volt, mert a felsőbb bíróság uta­sítására a megye kénytelen volt egy küldöttséget kijelölni, amely „örökös érvényű” szerződést kö­tött és léptetett életbe a káliéi lakósok és a Kállay íöldesurak között. Az egész leállói határt fel­mérték a földesül- költségére és a jogtalanul elrabolt földeket ismét kiosztották a lakosság között. A Kállayak nem hagyták eny- nyiben a dolgot, henem 1808-ban újabb pert indítottak a város el­len. Különösen a város határá­ban lévő u. n. Kállay szállások (Császárszállás, Félegyháza) bir­toklása körül éleződött ki a harc. Azt állították ugyanis, hogy a lakósok által bizonyos bér fejé­ben használt szállásföldek a köz­ség földállományától különálló területek, amelyet tetszés szerint annak adhatnak bérbe, akinek akarják, 1817-ben azután nem is a nagykállóiaknak, hanem gaz­dag nyíregyházi bérlőknek adták ki a földet, a kállóiakat pedig ki­tiltották azokról a szállásföldek- rő, amelyeket apáik, nagyapáik használtak és műveltek sok száz éven át. A hosszú évtizedekig tartó, mindig meg-megújított per­ben a bíróság 1820. aug. 31-én hozott végleges döntést: a Kalló határát képező 197 egész telek­ből 100-at hagytak meg a lako­soknak, a többit át kellett en­gedniük a Kállay család részére; hogy majorságot létesíthessenek rajta. A lakosoknak a Kállay szállásokra formált jogát pedig végleg elutasították. FÖLDJÉNEK majdnem a fe­lét, mintegy 8.500 holdnj-i terüle­tet veszített el a város, Részben ez a hatalmas veszteség. rész­ben pedig a hosszú perrel járó költségek rendkívül kimerítették a lakósok anyagi erejét. A XIX. század elejéről való forrás így ír erről: Földesúraink „...a sok el­lenünk való perlekedés miatt okozott költségekkel annyira meg­terheltek bennünket, hogy már minden világi birtokainknak árát hatszorosan is megfizettük s ál­tatok az életerőktől megfosztatott gyengélkedő testekhez hasonlók­ká tétettünk.” A hajdan virágzó város, amely Bocskai és II. Rákóczi Ferenc sza­badságharcaiban fontos szerepet töltött be, a megye és a földesúr átal elnyomva, vezetőinek egy ré­szétől elárulva a múlt század kö­zepére Szabolcs megyében vitt korábbi vezetőszerepét lassan­ként elvesztette és hamarosan nem Nagykálló, hanem Nyíregy­háza lett a megye székhelye. A nagykállóiak mégis kegyelettel gondolhatnak arra a hosszú, el­szánt küzdelemre, amelyet őseik vívtak földjükért, szabadságukért. Mráz Vera, a nyíregyházi Állami levéltár munkatársa,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom