Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1953-12-05 / 286. szám

1053 DECEMBEll 5, SZOMBAT N K V L A 1' 3 Eisenhower sajtóértekezlete 'Washington, (TASZSZ). Decem­ber 2-án, Eisenhower szokásos heti sajtóértekezletén az egyik tudósító megkérdezte Eisenhowert, hogy mi a véleménye a Szovjetunió részvé­telével megtartandó négyhatalmi értekezlet kilátásairól, figyelembe- véve a Szovjetunió legutóbbi jegy­zékét. Az elnök kitérő választ adott, kijelentve, hogy sok mindent kell még tenni, míg egy ilyen értekez­letre sor kerülhet. A bermudai értekezletet érintve Eisenhower közölte: az amerikai küldöttségnek „nagyon sok dolga lesz”, hogy a Churchillel és La- niellel folytatandó tárgyalások a kérdések kölcsönös jobb megérté­séhez vezessenek. Ilyenek például Franciaország indokínai problémái, Anglia iráni ég egyiptomi problé­mái és az Egyesült Államok egyes területeken felmerülő problémái. Bisenihowert a továbbiakban megkérték arra. hogy mondja el véleményét a fegyveres erők tíz- százalékos csökkentésének Tehető­ségéről, azonban Eisenhower nem volt hajlandó megnevezni bármi­lyen száza lókos arányt Is. Az Egyesült Államok jövő évi költségvetését érintve, Eisenhower lényegében a katonai kiadások bár­milyen csökkentése ellen szállt sík. ra. Eisenhower kijelentéseinek je­lentős része a sajtóértekezletei) az Egyesült Államok l>első helyzeté­nek kérdéseiről szólt, különösén a ,.kommunizmus elleni harcról az Egyesült Államokban’’ (vagyis az ország haladó elemeinek üldözésé­ről). Eisenhower szavaiból látható, hogy a haladó elemek üldözése to­vább fog folyni. Szavai szerint az Egyesült Államok kormányának jóval az 11)04-09 választások előtt „sikerül a kommunisták eltávolítá- sában olyan sikert elérni a Brow­nell igazságügyminiszter által ki­dolgozott biztonsági programra alapján, hogy a kommunistákat nem lehet majd többé komoly ve­szélynek tekinteni. .Mint önök előtt már ismeretes, körülbelül 1500 olyan embert már eltávolítottak, akik veszélyt jelentettek a bizton­ságra”. „A legjobb módszer arra, hogy fcirekessziik a felforgató elemeket kormányunkból — mondotta Eisen, bower —, hogy elsősorban ne al- kalinazzuk őket. A kormány foly­tatni fogja a kormányszervekben dolgozó valamennyi ilyen ember felkutatását, a kongresszusi bizott­ság által felfedett minden felfor­gató elemet pedig éppoly gyorsan el fognak távolítani, mint bárki mást.” lícincsoport pere a lengyelországi Szczecinben Varsó, (TASZSZ) A szczecini körzeti katonai bíróságon december 3-án. megkezdődött a bonni kor- Hiánynak alárendelt és az ameri­kai kémszolgálattal együttműködő A. Machura és K. Wruck kémek kerültek, akiket abból a célból küldtek Lengyelországba, hogy kémértesüléseket gyűjtsenek, dlyoi- ziós és szabót ázscselekményekct kémközpont ügynökei egy csoport­jának tárgyalása. Ezt a kéxuköz- pontot Gehlen tábornok, a hitleri kémszolgálat volt főnöke vezeti. A vádlottak padjára R. Langvollgt, hajtsanak végre, valamint megte- remisek Lengyelország területén a feltételeket ejtőernyősök ledo­bására. A „Daily Mirror“ és a „Tribüne“ a bermudai érTekezlelrel és a négyhatalmi tanácskozásról London, (MTI). A bermudai ér­tekezlet kilátásaival foglalkozva a „Daily Mirror*’ felteszi a kérdési vezércikkében: ..Vájjon megértetheti-e Churchill Eisenliowerrel, hogy mit gondol az angol nép a világesemények alaku­lásáról? Az amerikai politika ré­mületté] tölt el bennünket. Az ég szerelmére, Eisenhower értsd ezt meg! Cimboráid: Csang Kai-sek és Li Szín Man — elrémítenek bennünket. McCarthyéktól háborog a gyomrunk. Ismerd el a kommu­nista Kínát, tartsunk négyhatalmi megbeszéléseket, De szabotáld el ismét ezt a találkozót!”... A Hova nőkhöz közelálló „Tribu­ne” írja „Szétzúzott hazugság” cím alatt: „A jelek arra mutatnak, hogy létrejön a négyhatalmi konfe­rencia. Ez alól még Dulles sem bújhat fel. Két héttel ezelőtt az angol sajtó nagyrésze azt hirdette, hogy a szovjet vezetők bereteszel­ték a kaput a tárgyalások előtt, le. hetetlenrfeltételeket követelnek, nem akarnak konferenciát. Való tény az, hogy a nyugati külügyminisz­terek nyilván félrevezették a vilá­got a korábbi szovjet jegyzék ér­telmét illetően. A sajtó nem kö­zölte annak szövegét, a jelentések hamis képet adtak tartalmáról. ! Mást, hogy a konferenciát mégis j megtartják, egyesek még mindig remélik, hogy kudarcot fog vallani. így csak azok gondolkodnak, akik | harcolnak bármely konferencia megtartása ellen. De egyszer már sikerült .meghiúsítani a szahotőrök iizeimeit és ez újból sikerülni fog.” tisztáztam az egész ezévi adót. Még rá is írattam Kötővel az adóív aljára, hogy idei adónk rendezve van. Saját . maga írta ezt rá. Még neked is mutattam, mikor hazajöttem... De, hogy mit akarnak, azok, mit akarnak!? — Hát ha valami tévedés van, amit most találtak meg —mond­ja Bokáné, ahogy rakosgatja vissza a stelázsiba a felmosoga- tott edényeket. Hangja azonban úgy remeg, mint aki maga sem hiszi azt, amit mond. — Hova tévedtek volna’ Aliét hold négyszáz öl földünk után jól lett kiírva a 2357 forint évi adó,.. Végülis úgy határozlak, hogy mivel a szerződéses répa után a cukrot már ők kapják, azért nem mennek érte holnap, hanem csak holnapután. Viszont ezt az adóhátralékot nekik „kellene’ fizetni. így reggel korán hozzá­fognak a napraforgót megszórni, aztán bevinni a raktárba, hogy 24 óra alatt meg tudjon jelenni a „pénzügyi csoport hív. helyisgé­ben” 1375 forinttal a zsebében Boka Sándor. * All csendeden a kályha mellett, zsebében az adóívvel, fi­zetési csekkszelvényekkel, az idézéssel, az összegyűrt pénzcso- rnoval. S amikor rákerül a sor, egyszerre teszi az asztalra a pa­pírokat, a pénz kivételével. — Mik ezek? néz fel rá Kötő Ede, mielőtt megnézné az eléje tett iratokat. — Idézést kaptam tegnap, hogy huszonnégy órán belül fizessél: be adóba ezerháromzázhetvenöt forintot. Emiatt jöttem. Pedig én úgy tudom, hogy az én adóm már rendezve van. Nem tarto­zom. — Hm... De jól tudnak ma­guk mindent. Na, nézzük csak. adóív után egyenként szedi fel a csekkszelvényeket a pénzügyi csop. vezető és egy kis tiszta pa­pírra írja az azokon Tévő számo­kat. Aztán összeadja. Az ered­mény pontosan 2357. —- Hm .., — Kinyitja az asztal felét beta­karó nagy könyvet. Lapozgat benne. Közben dúdolgat. Maga sem tudja mit. Diionyörög. Akik ismerik a természetét, úgy Tud­ják: ilyenkor jókedvében van. Az egyik oldaltól nem lapoz to­vább. Szemöldökét erősen fel­húzza, száját nyitva felejti, ahogy erősen rámered a nagykönyv üres rubrikáira. A két utolsó be­fizetés nincs. elkönyvelve. - - Hm- hm... Na, nincs nagy lxij, csak egy kis hiba csúszott itt be — ezt mondja. — Még maga írta az adóívem aljára, hogy ki van tisztázva az egész évi adóm — hajol közelebb az asztalhoz Boka Sándor is. — Jó-jó... Mondom, csak ki­csi tévedés az egész — feleli Kötő Ede és gyors, firkaszerű írással lemásolja a szelvényekről a szá­mokat, dátumokat egy másik tiszta papírra. — Na, szabadság! Boka bátya. Végeztünk, !tt. van­nak ni, a papírjai is ... Immár az élete nagyobbik fe­lét tisztességben leélt Boka Sán­dor talcarosan összehajtogatja nz iratokat és zsebreteszi. Csak az „idézést” hagyja az asztalon. Amikor kilép az irodából, köszö­nés helyett egy nagyon mélyről felfakadt sóhajjal húzza be ma­ga után az ajtót. Másnap hasztalan megy a szer­ződéses répa után járó 8S kiló kristálycukorért. Peres Imre azt mondja neki, hogy nemcsak a cukorosztás az ő dolga. „Miért nem jött tegnap? Jöjjön a jövő hét szerdáján, akkor osztom me­gint a cukrot.” Meg, hogy van neki éppen elég gondja a tüzele- és épületanyag kezelésével, meg a hulladékgyűjtéssel. Szóval nem és nem adta ki a cukrot és így Boka feleségéne!: a boltban kel­lett venni a sajátjuk mellett, hogy másnapra, vasárnapra egy kis tésztát süthessen, Ür Vasárnap délután szépen odavág a nap melege Boka San­der ék kapujába. Igaz, nem ká­nikulai hőséggel, de egy rövid órát el lehet beszélgetni mellette. Most is itt vannak úgy tizen- tizenketten. A fél utca dolgozó parasztjai. Ahogy Kötő Ede jövet meglát­ja a beszélgető csapat embert, mégjobban meggyorsítja a lép­teit. Hangos „szabad3ág”-gal köszön, ahogy a beszélgető emberek­hez ér. — Jól összegyűltek — mondja cs nevet hozzá. — Éppen a leg­jobbkor ... Mert, tudják, azért jöttem én ebbe az utcába, hogy népnevelő kisgyülést tartsak ma­guknak. — Szinte görgeti maga- hói így a beszédet. Az emberek szónélkiil néznek össze. Nézésükben mintha valami jeladás villanna. — Azt hiszem tudják, hogy a magamfajta hivatalból! emberek­nek, népnevelőknek jut az a megtisztelő feladat, hogy ez új. nagyszerű kormányprogrammal kapcsolatban felvilágosítsuk a dolgozó parasztokat..-— Maga akar nekünk a mi szén liormányprogrammunkról beszél­ni? — mordul egyikük. — In­kább cselekedne úgy, ahogy a párt és a kormány mondja! Egyszerre mozdulnak meg az emberek. — Mennek mind cl. aszerint, ki hol lakik. Piros József és Boka Sándor indulnak utoljára. A deresedő hajú Boka Sándor, ahogy megfordul, szájából kive­szi a pipát, de nem szól még­sem. Belép a kisajtón és nyu­godt, határozott mozdulattal csukja be maga után. Mert ők olyan emberrel nem állnak szóba, aki ellene tesz a kormány programmjának. Asztalos Bálink 1 A győztes szocializmus alkotmánya A Szovjetek Vili. Összszövct- ségi Kongresszusa 17 esztendő­vel ezelőtt fogadta el a Szovjet­unió roa is érvényben lévő al­kotmányát. Az alkotmány-terve­zetet előzőleg az egész nép meg­vitatta és jóváhagyta. Az alkotmány visszatükrözte és törvényerőre emelte azt a világtörténelmi jelentőségű tényt, hogy a Szovjetunióban felépüli a szocialista társadalom, egy- szersmlndenkorra maradéktala­nul felszámolták az embernek — cmberáltali kizsákmányolá­sát és minden állampolgárnak demokratikus jogokat biztosítot­tak. A szocialista termelés célja a társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségle­teinek maximális kielégítése. Mint a Szovjetunió alkotmánya leszögezi, az ország gazdasági életét állami népgazdasági terv irányítja „a közvagyon növelé­se, a dolgozók anyagi és kultu­rális színvonalának szakadatlan emelése, az SzSzSzK független­ségének erősítése és védőké­pességének fokozása érdekében.” A Szovjetunió alkotmánya le­szögezi a szovjet állampolgárok alapvető jogait. Gazdasági téren az alkotmány minden állampolgárának bizto­sítja a jogot a munkára, a mun­ka mennyiségének és minőségé­nek megfelelő bérezésre, az öregségi, betegségi és rokkant­sági biztosításra. A Szovjetunió alkotmánya el­ismeri az állampolgárok jogát munkájuk jövedelméből és meg­takarított pénzükből szerzett személyi tulajdonra. Saját lakó­ház és házkörüli gazdaságra, háztartási és használati tár­gyakra. Biztosítja az alkotmány a személyi tulajdon öröklési jo­gát is. Politikai téren az alkotmány jogot ad minden 18 évet betöl­tött állampolgárnak, függetlenül fajától és nemzetségétől, nemé­től és vallásától, iskolai végzett­ségétől és szociális származásá­tól, vagyoni helyzetétől, egy­helyben lakásának időtartamától és múltbeli tevékenységétől hogy résztvegyen a dolgozók küldöttei szovjetjeinek megvá­lasztásában. Csak az elmebete­geknek és a bíróságilag szavazó joguktól megfosztottaknak nincs szavazójoguk. A szovjetek kül­döttségének megválasztása az ál­talános. egyenlő és közvetlen választójog alapján történik. A Szovjetunió alkotmánya biztosítja az állampolgároknak a szólás- és sajtószabadságot, gyülekezési és felvonulási sza­badságot. A szovjet társadalom tagjai­nak kulturális fejlődését bizto­sítja az üdülésre és a tanulásra való jog. A nők a Szovjetunióban a gazdasági. állami, kulturális társadalmi és politikai élet minden területén a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek. A Szovjetunió alkotmánya azonban nemcsak leszögezi a .jogokat, hanem biztosítja gya­korlati megvalósításukat is. A Szovjetunió alkotmánya kötelességeket is ró az állam­polgárokra. Ilyenek: a munka, a munkafegyelem betartása, a szó- tialista tulajdon védelme és erősítése, a haza védelme, a szovjet törvények megtartása, a szocialista együttélés szabályai­nak tiszteletben tartása. Minden szovjet dolgozó be­csületbeli ügyének tekinti, hogy eleget tegyen ezeknek a kötc- lességeknek. 17 éve van érvényben a Szovjetunió alkotmánya. A szov­jet nép azóta hatalmas eredmé­nyeket ért el gazdasági és kulturális téren egyaránt. Győzelmesen került ki a fa­siszta megszállókkal vívott élet- halál harcból, begyógyította a háború sebeit és ma biztosan balad a kommunista társada­lom építésének litján. A Néplap elintézte Megyénk több dolgozója azzal a kórósáéi fordult szerkesztőségünk­höz : nyújtsunk segítséget ahhoz, hogy rádiójukat hallgatni tudják. Ugyanis "az a helyzet, hogy azok­ban a községekben, ahol jelenleg még villany nincs, a rádióhoz nem kapnak anódot és íütőtelepet. A dolgozók ezen kéréseit eljut­tatták a bel- és külkereskedelmi minisztériumba és a következő vá­laszt kaptuk: „A telepes rádiókhoz szükséges anód- és fütötelepeket az Akkumu­látorgyár gyártja. A gyár azoubwn az ország szükségletének nem tud teljes egéwOben eleget termi. Mind­amellett intézkedtem, hogy azokra a textiletekre, ahol nagyobhszaimil telepes ké«sü lék vau forgalomban, nagyobb merni yiségű anód- és fütötelepeket szállítsanak. Intéz­kedtem. hogy a nyíregyházi Vas é« Műszaki Nagykereskedelmi Vál­lalat nagyobb mennyiségű anódot és fűtőt kapjon. Sándor Miklós osztályvezető.’ Mintegy Iá orr, a. felsza hadid ti., előtt, minden negyedévben elmentem a bankba, — apám küldött. Le­számoltam alt a pénzt, amit kamatként kellett fizetni rop szerencséi, len banktartozás miatt, ■í aztán a következő három hónapban k< - rettebb volt a kenyér, vékonyabb a teres, ,1 hátik szomorú fel­kiáltójel colt életűül:, ben. Hz okozhatta. hopp azóta I., furcsa érzésekkel lépek bank- helyiségbe. Vedift mos. tanában többször is megfordultam oh, leg- alább is majdnem minden kölcsönsorso. lás után. — mint vyi. vő, Sok Terv- és Bé­kekölcsön-kötvényem volt. Tpn mondom: volt, mert a húzások óta egyre fogyatkoznak. Ila niégscm. tudott cl. múlni, u bankokkal szemben táplált rossz érzésem. annak az alábbi eset is oka ront. A legutóbbi házéis. I. is SO : — fHonslom 'S* határozottan. — De mennyit tet­szik benthagyni? — kérdi a~ iratok közül egy ősseshttfú ember. Igyekeztünk megggőz. ni, hogy már minden forintnál: ran helye. — Azt nnn lehet —■ íny a z ősz na j ét. Majd. azután. érdeklődőit fontoskodva, ki-mi ra. giiok, hol dolgozom T — Mit nem lehelt — kérdezem. — Mind kivenni — mondja ö. Valamit bc,nt kell hagyni. Meghökkentem. Vyes. miről, én nem. tud1 unt. Tudtom azt, hogy a. pénzt, nem <5 nyerte, hanem én, s az jogo­san engem illet. Sjoh'sem- róttam /ni- z art és ember. Tudósa azt- is: u takarékosság hazafiasság. De azt hiszem, a bőnk dolga, '.óinak más formában keltene takarékosságra nevelniük <r doütozó. kai’ (Ibetmnvl) A BETET kor tx, szegedi úttörő pajtás fiit önfogta a. 239—67/ 3. szó m ú kö t - vényemetm melyre 5000 forint nyeremény ju­tott, Igyekeztem az elsők közöli megnézni, a „hivatalost": — Egyezett. (Ez nem is olyan rossz érzés.) Jókedvvel, szép ler. vekkel mentem a bankba Így gondol, tani: döQO-ért hízót, a t ö b biért feleségembe k kabátot reszel:, meg szenet is, szárai min­den forintnak meg­volt a maga- ,,forgó" helye! Tehát felkeresi ük az OTT nyíregyházi fiák. ját. Bemutattam- a köt vényt. 11 ivrit aló x STemrk fürkésztők n listát, a kötvényt, e-n. <10 tn, ~~ 5000. így ,j:j (Hifik honki ember. — így tutijuk — szólt a feleségem, (0 is o;t volt.) Betét?.’ — hang. zil: « kérdósfarma.- Xycromen-y, tehál

Next

/
Oldalképek
Tartalom