Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1953-12-04 / 285. szám

1953 DECEMBER i, RÉMEK

N É P L A 1‘

Hazaérkezett a Londonban diadalmasan szerepelt magyar labda rúg«'» válogatott

A Londonban diadalmasan szerepelt magyar labdarúgóválogatott kedden éjjel folytatta útját Pári2sból hazafelé és csütörtökön najnalban érkezett meg magyar földre. A magyar sportolókat Svájcon és Ausztrián keresztül minden városban lelkesen üdvözölték. Bécsben a pályaudvaron megjelentek fogadásukra az osztrák labdarúgószövetség vezetői, több egyesület képviselői és virágcsokrokat nyújtottak át a sportküldöttség vezetőinek és a játékosoknak.

Hegyeshalom határállomáson leszálló játékosokat Markó Gyula, a Győr-Sopron Megyei Tanács elnöke köszöntötte elsőnek.

A hivatalos fogadtatás után felbomlott a rend, mindenki közelről akarta látni legjobb labdarúgóinkat* s hallani akarták tőlük a mérkőzés egyes jeleneteinek újra felelevenítését, világraszóló sportélményüket.

Szürkületkor érkezett meg a vonat Győrbe, ahol a kora hajnal ellenére hatalmas tömeg szorongott a pályaudvaron.

Komárom volt a következő állomás. Népi zenekar hangjai mellett szálltak le a vonatról — rövid időre — a játékosok.

Tatabányán több mint ezren várták az állomásra érkező sze- veivényt. A következő állomás már Budapest volt.

A Keleti-pályaudvar előtt a hideg, ködös kora reggel ellenére, már félnyolc előtt megkezdődött a főváros dolgozóinak gyüleke- zése. Az érkezési oldal bejárata előtt hatalmas díszemelvényt állítottak fel, háttérben a Magyar Népköztársaság nagyméretű címerével, jobbról-balról vörös és nemzeti színű zászlóval. A díszemelvény homlokzatán és a szemben lévő épület erkélyén két felirat hirdette:

„Forró szeretettel köszöntjük győztes labdarúgóinkat!” „Népünknek dicsőséget szereztetek, forró köszönet érte.”

Kilenc óra után egymás után érkeztek a várócsarnokba a párt, a kormány s a magyar kulturális és társadalmi élet képviselői. Megjelentek az ünnepélyes fogadóson Kristóf István, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a SzOT elnöke, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Ilku Pál vezérőrnagy, Pongrácz Kálmán, a budapesti városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Dénes István, a DISZ Központi Vezetőségének elsőtitkára, Kádas István, a DISZ Központi Vezetőségének titkára, Mekis József, a Vasas szakszervezet elnöke, Döbrentei Károly, a textiles-szakszervezet elnöke, az OTSB, BTSB vezetői, a sporl- egyesületek képviselői, több bu- datiesti nagyüzem küldöttsége, a válogatott csapat játékosainak hozzátartozói és sokezer lelkes sportbarát.

A fogadáson ott volt a budapesti angol követség több tagja is.

Pontosan féltízkor jelezte a hangosan beszélő a Párizs-Basel- Wien-Hegyeshalom-Győr felőli gyorsvonat érkezését.

Megállt a vonat, a játékosok és vezetők egymás ulán szálltak ki a kocsikból s a mindent elsöprő hangorkánnal feltört éljenzés szinte túlharsogta a DIVSz- indulót. Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese, Bares Sándor, az Országos Társadalmi Labdarúgó Szövetség elnöke és a csapat többi vezetői, valamint a játékosok a vörös szőnyegen végighaladva, átvették az úttörőktől a fővárosi tanács virágcsokrait, majd a díszemelvényen sorakoztak fel a több ezer főnyi tömeg leírhatatlan lelkesedése közben. Felhangzott a Himnusz, utána Kristóf István, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a SzOT elnöke mondta el üdvözlő beszédét.

— A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a magyar kormány és az Elnöki Tanács nevében szeretettel üdvözlőin a magyar válogatott labdnrúgőceapat minden egyes tagját, a csapat vezetőségét, a/, edzőket, a rádió sajtó munkatársait, — mondotta

többek közölt Kristóf István.

— Köszönet és hála sportolóinknak, hogy méltók voltak a nagy érdeklődéshez és várakozáshoz.

— Köszönet és hála dolgozó né- pünknek, amely megteremtette a lehetőséget arra, hogy sportolóink tudása Ilyen magas színvonalat ér heteit el.

— Ezen a mérkőzés«! nemcsak a sport, a futball becsületéről, hanem a magyar dolgozó nép becsületéről és dicsőségéről is szó volt. Ezt éreztük mindnyájan Itthon a rádió hangjainál és biztos vagyok, ezt érezték játékosatok is d WemWey-stít'lionM n, az angol-magyar válogatott mérkőzésen.

— Ez a győzelem méltó folytatása volt a nagy győzelmi sorozatnak és méltó bizonyítéka annak, hogy mire képesek egy olyan nép fiai, akik izzó hazaszeretettől fűtve. akadályt nem ismerve szereznek dicsőséget hazájuknak, népüknek.

— Sportolóinkat ez az eredmény

serkentse még nagyobb eredmények és dicsőségek «érésé«'.

Ezután az üzemek küldöttei üdvözölték a csapat tagjait.

Puskás Ferenc, a magyar labdarúgócsapat kapitánya válaszolt az üdvözlésekre Köszönetét mondott a meleg fogadtatásért, majd így folytatta :

— Bármilyen dicsőséges út áll mögöttünk, most vagyunk a lesből- dogahhak, amikor újra itthon lehetünk. YjV.\ u pillanatot használom fel arra, hogy csapatom nevében megköszönjem a dolgozó magyar nép bizalmát és szeretetét, amely egész úton végigkísért bennünket.

— A mérkőzésen megtettük kö- telee&égüifelaet, <le a. győzelem dicsősége az egész dolgozó magyar népű is. Köszönjük partunknak és kormányunknak. hogy lehetővé tette számunkra a zavartalan felkész-ti* lést életünk eddigi legnagyobb sportfeladatára. Kérjük, bízzanak bennünk továbbra Is, mi ígérjük, hogy a további nagy fel útiatokat szívvel-lélekkel és minden tudásunkat, harcba vem' igyekszünk megoldani.

Kniek tnegyénk kultúrái!s éleiéből

A kultűrversenyre Mérkvállaj kultúrcsoportjai is beneveztek. Szorgalmasan próbáltak, s most 6-án este szórakoztató műsor keretében megtartják, a helyi bemutatót. Erre az alkalomra tanulták meg a „Fonó” népi-játékot, amelyet Suskó elvtárs, az iskola igazgatója dolgozott fel. A híres „Üveges táncot” is erre az alkalomra tanulták meg. A dolgozók nagy érdeklődéssel várják kul- túrcsoport jaik szereplését.

* * *

Nyírcsaholyöói már nem ilyen jó hírrel számolhatunk be. Innen ugyanis egyetlen egy kultúrcsoport sem nevezett be a versenyre. Arra hivatkoznak, „nem lehet a DISZ-szervezetet bevonni”. Ha foglalkoznának a DISZ-szel, bizonyára benevezett volna! Uj népművelési ügyvezető vette most át Nyírcsaholy kulturális munkájának irányítását. Roméljük, jobban megy majd a munka.

* * *

A vásárosnaményi járásban eddig már 100 csoport jelentette be részvételét a járási kultűrversenyre, összesen 1031 taggal. A résztvevők között sok tsz., állami gazdaság és gépállomási kultúi- esoport szerepel. Közöttük 13 rigmusbrigád énekli majd ki a versenyen jó, vagy rossz dolgozóinak munkáját.

* * *

Vámosatyán népballadák feldolgozásával készülnek az úttörők a nagy versenyre. A helyi ..Bíró Máté” című balladát mutatják be.

■f * *

A tivadari, gulácsi, tarpai, beregdaróczi községi tanácsok elhanyagolják a község kulturális munkáját. Ez megmutatkozik abban, hogy nem adnak segítséget a népművelési ügyvezetők- nek. A gulácsi tanács például tűri azt, hogy hónapok óta nem végeznek népművelési munkát a községben.

* * >k

Fehérgyarmaton népi együttest alakítanak a tan&cs, a ktsz., a tomegszerve2etek, közületek dolgozói.

* * *

A fehérgyarmati közgazdasági technikum tanulói a János vi tézzel készülnek a járási kul I árversenyre. Az iskolában élénk kultúrmunka folyik. A színjátszó csoporton kívül énekkart is szerveztek, amely most ti számén ti népdalokat tanul.

A mongol könyvkiadás eredményei

Az iskola-hálózattal párhuzamosan fejlődött a mongol könyvkiadás is. A forradalom idején az országban egyetlen nyomda működött, amelyben három kézisajtón mindössze hét munkás dolgozott. Ma csupán az Ulánbátor! állami nyomda korszerű rotációs gépei óránkint 20.000 lapot képesek kinyomtatni.

Egyedül az első ötéves tért' éveiben 33 mongolnyelvű tankönyvet adtak ki 629.000 példányban. Az évi könyvkiadás meghaladja a 40 millió ívet, tejhit évente körülbelül százezer

darab 160 oldalas könyvnek felel

meg.

A könyvkiadással együtt fejlődött a mongol sajtó is. Ma már] nyolc központi napilap, 13 folyóirat és 18 helyi lap jelenik meg: az országban.

Nagy mennyiségben adnak ki» a Mongol Népköztársaságban; szépirodalmat, politikai és szak- irodalmat. A dolgozó tömegek anyanyelvükön olvashatják é« tanulmányozhatják a marxizmus- leninizmus klasszikusait.

Bokáig elkerülte az álom. Jlall- iiutta, milyen panaszosan susog a nyárfa az altiak elölt és milyen egyhangúan szemerkél az eső. Fér. ■lére gondolt. Ha tatami haj érle volna, már itt lenne uz értesítés. A cm, semmi különös nem, történt vele. Csak egyszerűen nem ír. ügyszer már előfordult ez. Akkor a kerületben. ahol dolgozott, tífusz, járvány tört ki De. mégha járvány is van. ez a hallgatás akkor is indokolatlan. Hiszen meddig tart egy pársoros levelet megírni? Három, legfeljebb öt percig. Mivel is tudná■ megmagyarázni ézt a mostani, hangolását? óh, milyen szőr. nyüséges ember. Miért nősült meg. ha nem érdekli, mi van feleségével, gyerekeivel, lia minden percét orvosi hivatásának szenteli. Egyáltalán szerette-e valaha őt ez az em- I er? Sohasem veszi észre milyen ruha van rajta, nem érdekli esi- nos-e...

Mindegy most már, késő, ha megjön u levét, felbontatlanul visszaküldi és elutazik anyjához szmolensskbe. Mit ér az, hogy férje becsületes, önzetlen ember, kiváló orvos, ha nem törődik a családjával.

Valentyina elszunnyadt, majd újra felriadt és gondolatban meg. fogalmazott egg rövid, szigorú levelet, amilyben közli, hogy elválik tőle. Érdekes lenne tudni, vájjon mit érez majd akkor a férje?

Erre a gondolatra hirtelen egy régi kép jelent meg előtte, egy Ilidre/, őszi ájx.zakft^ Akkor is uffyan- ifrjcn unalmas, aprószemil eső esett. Valentyina, mozdulatlanul fe. kilát a-z áffiyon. »Sovdn// keze a, fc- her lepedőn még sárgábbnak tűnt. Szerette volna elrejteni, de meg sem tűdig mozdítani, Csodálkozva szólította férjét: ,,Eologya! Milyen

A FELES EG

Lett mu tt elbeszéléséből

különös, nem tudom felemelni u kezemet".

.1: ablak felöl akkor különös, zokogó hangot hallott. „Vologya!’’ hívta. He férje nem jöU azonnal. Később leült gr ágya mellé, és szót. latiul az as-szoiig kezére szorította Homlokát,

Mindkét szülése nehéz volt. Éjjel, nappal, bármikor nyitotta is ki g szemét, férje fehér, magas alakját mindig gtt látta az ablaknál, Köpenye hátul nyitva volt és gyűrött ingéből kilátszott egy vékony kis csík.

Vájjon csakugyan sitt akkor a férje, vagy. csal.- ő hallucindUt Valentyina ezen sokáig elgondolkozott most.

Heggel felé elnyomta az álom és álmában férjét hitta. Kezében tar. tóttá, Valentyina levelét, ,4,-r arca olyan volt. mint mindég: jóságos, kedves, csak a hangja, volt idegen, kemény: „Kos, ez a te dolgod. Ha ei akarsz válni, hát legyen. De akkor minők hívtál engem idei” Valentyina felzokogott a szívtelen zárok hallatára.

Almában úgy erezte, hogy hangosan sír, fojtogat jók a könnyek, Mikor felébredt, csodálkozott, hogy párnája száraz és szeme is alig ned vés.

Másnap minden felingerelle, semmihez sem volt kedve. A gyerme, kékhez is türelmetlen roll Mindjárt ineglegyin tette őket n legkisebb csínyfevésért is. \ gyerekek sírni kezdtek. Erre ö maga is majdnem, sirvafakadl:

— Hagyjátok már abba' — szólt rétjük. — Uram, terantöm, hogy finom ezt az örökös bömbö- 14st

tíalka odament hozzá, rácmelte nagy szemét, szempilláján egg könnycsepp ragyogott és bizalmat, lányi, szipogó hangon kérdezte:

— Mama... engem is i'insz'

Valentyina félrefordult, hogy elrejtse mosolyéit.

Délben cvn idegen asszony iött Hozzájuk, Cgapjákentlő és rollás kölnit volt rajta. Egy kis zsákot és két tejeskannát, állított a küszöbre, aztán■ megkérdezte:

— Itt lakik Xyrfjodor doktor?

— Igen... Csak most. nincs itt. hon. itjiclneztck másik kerületbe.

—■ éih, milyen kár! ön „ fele. ségef Vem emlékszik, rám?

— Vem — felelte Valentyina.

— Éli, annak a kislánynak vagyok az édcsavyia, akinek tavaly az életét, mentette meg „ doktor... Már minden orvos lemondott róla- amikor idehoztam. .1 gyerek egészen kék volt, karín. Iába jéghideg. .. Xegyren kilámééerrc, in. kunk innen.

— Igen, már emlékszem, Óljának hívják a kislányt, ágy-e' Hogy van? Egészséges? — kérdezic Valentyina.

— Egészséges. Második osztályba jár. El sem tudom, mondani ked. vesém, milyen hálásak rogyunk férjemmel együtt, Éjszakákon át, virrasztóit mellette a, doktor, cm. gém meg szidott.. _ Aranyat ér az ilyen ember! Akkor semmivel sem tudtam héliumát, kifejezni, de most.. Tegye el kérem. Jómódban élünk, saját tehenünk van . ..

Az a-sszong gyomait kihúzott g kabátja alól rj’y kis zacskó pénzt és letette az asztalra. Valentyina kiegyenesedett. Haragoson összeráncolt szemültí.ökk£l szólt a: nsz- ezortjjro.

— Hói/)/ la'pzCJi ezt? Ytijye cl rögtön. Xyefjodöv doktor nagyon megharagudna magára ezért.

— Miért haragudna meg? .Vem akdrok én semmi, rosszal. Tudom, hogy a doktor vem szokott elfő. riadni, semmit, de én rzt, egész lel. kémből... Ha ö nem fogadig, el. akkor legalább maga, kedvesem ..,

— Xem. nem! Sió sem lehet nilo!

Bocsásson meg lm... Van. aki elfogadja. Csupán meg akartam köszönni, hiszen édesgyermc- kem . ..

I (ilentyinu látta az asszony zo. vanii és mosolyogva mondta:

— len megéljem, hogy drága a kislánya viele de. a pénz igazán felesleges. ..

— yem. is indlam. Iiof/ij f/j/ere- kvl vonnak-, fj’/mhibh nclcilc hoztam- volna, valamit.

J : atszon/r süni boaánaikt tevék közepette fogta a kannákat és Cl. ment.

Estefelé becsengetett a postásnő. Valentyina hitetlenkedve. meredt rá.

— Ilyen későn? — kérdezte, hóiig leplezze furcsa -viselkedését. Mohét .-.zeniekkel nézte a táskát, amelyben a posta snö kotorászott. ,,Xo, most mindjárt azt mondja, hogy tévedés, nincs levet...’’

— - llát persze, hogy ilyen későn,

hiszen napjában háromszor járjuk régig a körzetet. mondta ,.ino.

niou a postásnő, aztán kivett egy levelet, meg egy pénzesutalványt. Valentyina eisápadt, amikor meglátta a borítékot. Vlagyimir irt.

I'crsze, hiszen rajta- Itivül senkinek sincs -ilyen kézírása. Milyen bolondos, hegye^ béták...

Gyorsan, fellépte, a bOi'itdkoi é* lázasan olvasni kezdett. Még hajt. hatatlan és szigorú akart lenni, de szemei nem engeMehnenkedtek me. leg fény költözött beléjük, "s falták, falták ti sorokat.

A téréiben férje azt irta. hogy egV másik levelei ér pópzt adott fit valám ilyen 7‘ozumanlactsikovnak. akivel n vonaton ismerkedett, meg’ „Gondoltam^ igg gyorsabban megkapod ...” Keresse meg ezt a Pv. ziimentscsikovot' kérje cl a kiiUle. igényi s vásároljon egy eziisirókút. amelyik „neked Vnljoska olyan jrif. áll".

I izeié*röl, lakásáról és UH-ról^ hogy miként él, egy szót gém Irt, csak arról. mennyire hiányzik neki, mennyire szeretné már látni. —I ,.I aljasa, nagyon várlak, azonnal írj, mikor utazol...? Vaijosd, kedvesem^ egy napot, se késlekedj, alig Táróin, hogy újra- lássalak.. .

Még valami ufé/irat is volt. „Add. ál üdvözletemet Andronovának. A cm volna kedve idejönnif ythpy szükségünk nm asszisztensnőkre és ő ragyogóan dolgozik”.

Valentyina hátradőlt székében, lehunyta szemét és elképzelte, hogyan, ívta férje a tévéiét. Ilizonyá. ra késő este. a szoba, hideg, mert- 0 vagy elfelejtette, vagy szégyellj kéi ni, hogy féltsenek be. ,1c aszta. Ion fekszik sztetoszkópja. Biztos mi,iáig hideg vacsorát eszik, s nincs mellette senki, aki ponáot •visel* jen i á ...

\ atentyina nagyol "óhajtóit M elfelejtve mindent, ami két hó. napja gyötörte, érezte, hogy a tárod, iránti sr.ereM és gyengédség forró érzése gill! meg Isikét.

—iR