Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)
1953-12-30 / 306. szám
TERJESZD A NÉPLAPOT! Hegedűs .1 ndráN elvtárs !»es»é«le a la^ai* D«S|«xók Pártja Központí Veaetőscgének «lésén Tisztelt Központi Vezetőség! A Központi Vezetőség október Sl-i ülésének határozata leszögezte, hogy Magyarországon a szocializmus további építésének kulcskérdése és egész fejlődésünk elöntő láncszeme a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Ezen fontos megállapítás alapján dolgozta ki a Politikai Bizottság a mezőgazdaság fejlesztésének programm- ját, amelyet ma, mint határozati javaslatot a Központi Vezetőség elé terjeszt. A mezőgazdaság általános fejlesztésére irányuló nagy célkitűzéseket, — amelyeket e tervezet tartalmaz, csak akkor lehet végrehajtani, ha egész pártunk és egész népünk megérti, hogy a mezőgazdasági termelés kérdésének felvetése egyenesen következik népi demokráciánk egész eddigi gazdasági és politikai fejlődéséből. E terv végrehajtása ezért nem is szűkén vett parasztkérdés, — mint ahogyan sokan még ma is gondolják — hanem egész népünk ügye. A mezőgazdasági termelés gyors fejlesztését nagyon mélyreható gazdasági okok teszik szükségessé. Népgazdaságunkban jelenleg nagy aránytalanság van az ipar és a mezőgazdaság között, ami az iparban is és a mezőgazdaságban is komoly zavarokat okoz; közismert, hogy az ipari termelés a felszabadulás-előttihez képest több, mint háromszorosára nőtt, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés egyhelyben topog. Elsősorban ez az aránytalanság okozta azt, hogy a mezőgazdasági termelés nem tudta megfelelően kielégíteni a lakosság élelmiszerekben mutatkozó szükségleteit, amelyek az utóbbi évek folyamán gyorsan nőttek, mert sokszázezerrel emelkedett a bérből és fizetésből élők száma, és mert városban és falun egyaránt nőtt a dolgozók jogos igénye a több és jobb élelmiszer iránt. A Központi Vezetőség júniusi határozata és a kormánypro- gramm, — amely új szakaszt nyitott népi demokráciánk történetében — gazdaságpolitikánk alapvető feladataként a dolgozók, elsősorban az ipari munkások életkörülményeinek állandó javítását jelölte meg. Az e célkitűzés elérése érdekében eddig végrehajtott intézkedések osztatlan örömet okoztak a dolgozók minden rétegében, de még csak kezdeti lépésnek tekinthetők. Ahhoz, hogy tovább tudjunk menni, mindenekelőtt meg kell teremteni az életszínvonal emelésének anyagi feltételeit, elsősorban a mezőgazdasági termelés fejlesztése útján, és biztosítani kell a lakosság bőséges ellátását kenyérrel, hússal, zsírral, tejjel, gyümölcsei és borral, valamint más élelmiszerei, továbbá nagyobb mennyiségű nyersanyagot kell biztosítani könnyű- és élelmiszeriparunk számára is, hogy a lakosságot jobban el tudjuk látni olyan fontos közszükségleti cikkekkel, mint a cukor, a textiláru, a cipő stb. A mezőgazdaságnak az ipari termeléssel szemben való elmaradottságának felszámolása azonban nemcsak gazdasági okokból, hanem a munkás-paraszt szövetség megerősítése szempontjából is szükséges, A mezőgazdasági termelés elhanyagolása gyengítette a párt befolyását a dolgozó parasztság között. A nehézségeket csak fokozta az, hogy a városi lakosság ellátásának biztosítása érdekében az elmúlt években a mezőgazda- sági termelés fejlesztésének segítsége, a dolgozó parasztok érdekeltségének növelése helyett a begyűjtés mennyiségét emeltük, amely mögött nem állt a termelés megfelelő növekedése. Ez odavezetett, hogy felhasználva az iparban kínálkozó munkaalkalmat, nemcsak a nagygazdák, hanem a dolgozó parasztok közül is sok tízezer ajánlotta fel földjét és ment dolgozni a városba, ami a tartalékföldek ugrásszerű megnövekedését eredményezte. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének napirendre tűzése és az a segítség, amelyet az ipari munkásság, fejlett szocialista iparunk ad a falunak, kedvezően fogja éreztetni hatását, mert megteremti a lakosság életkörülményei állandó javításának legfontosabb előfeltételét, az élelmiszerek bőségét; ugyanakkor a mezőgazdasági termelés felemelése, a virágzó mezőgazdaság, egyben jómódú, megelégedett dolgozó parasztságot is jelent. Mindez megerősíti a munkásosztály és a dolgozó parasztság elszakíthatatlan szövetségét, népi demokráciánk alapját. Ezek azok a gazdasági és politikai okok, amelyek miatt egész népi demokráciánk továbbfejlődésének alapvető kérdésévé vált a mezőgazdasági termelés növelése. Félreértések elkerülése végett azt is meg kell mondani, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése és tovább segítése, az ipar és a mezőgazdaság közötti rendkívüli aránytalanság felszámolása után is, a szocializmus építésének fontos részét fogja képezni: továbbra is pártunk politikájának előterében fog állni, annak alapját fogja képezni, mert ez az egyetlen járható útja annak, hogy megvalósítsuk gazdaságpolitikánk alapvető célkitűzését, a dolgozók életszínvonalának állandó emelését. E kérdés napirendre tűzése tehát megfelel egész népünk. munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk érdekének, azért túlzás nélkül mondhatjuk, hogy országos ügy ez, melynek megoldására mozgósítani kell pártunk minden erejét, egész dolgozó népünket. s népgazdaságunk minden erőforrását. A mezőgazdasági termelés általános fellendítésében támaszkodnunk kell országunk vezető erejére: ipari munkásságunkra és fejlett szocialista nagyiparunkra. Az ipari munkásság és a fejlett szocialista nagyipar nélkül a mezőgazdasági termelés fejlesztésében olyan célkitűzéseket megvalósítani. mint amilyent a Központi Vezetőség elé terjesztett tervezet tartalmaz, elképzelhetetlen. Ipari munkásaink, fejlett szocialista nagyiparunk segítségével a mezőgazdaságot gyorsan el tudjuk látni gépekkel, a termelés fejlesztéséhez szül: ".;es különféle ipari termékekkel és emellett inari munkásaink nélkülözhetetlen segítséget tudnak adni a mezőgazdaságnak a fej- 'ett technika alkalmazásában is. A mezőgazdasági termelés felemelésében nagy segítséget kell, hogy adjon értelmiségünk: a mezőgazdasági szakemberek, mérnökök, tanárok és tanítók szaktudása, tapasztalata is feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a földművelés kultúráltsága rövid idő alatt nagy léptekkel haladjon előre. A pártszervezeteknek úgy kell dolgozniok, hogy régi értelmiségünk zöme a fiatalokkal vállvetve, ezen ügy nagy jelentőségét felismerve, lelkesedéssel és odaadással munkálkodjék a terv maradéktalan végrehajtása érdekében. A mezőgazdasági termelés általános fellendítésében, a földművelés és állattenyésztés kultúrájának emelésében bátran támaszkodhatunk egész dolgozó parasztságunkra, annak szorgalmára és szakértelmére, népi demokráciánk, pártunk és kormányunk iránti hűségére, hazafias érzésére. Mi jellemzi jelenleg mezőgazda»*#! Icrmelésfinket ? Dolgozó parasztságunk a fel- szabadulás után nagy erőfeszítéssel és hősies munkával gyorsan helyrehozta a háború-okozta károkat. Termésátlagaink és állat- állományunk nemcsak elérték, hanem egyik-másik területen meg is haladják a felszabadulás előttit. Sok új módszer honosodott meg: a felszabadulás előttihez képest többszörösére nőtt a tarlóhántás, az őszi mélyszántás. Az elmúlt években elterjedt a silózás, új kultúrák honosodtak meg (pl. a rizs), s az öntözött terület sokszorosára növekedett. — Mindez mutatja, hogy a dolgozó parasztok és termelőszövetkezeti tagok nagy érdeklődéssel fogadják mindazt az újat, amelynek alkalmazásával emelni lehet a termésátlagokat, az állattenyésztés hozamait és növelni lehet a földművelés kulturáltságát. A mezőgazdasági termelés egyes területein megmutatkozó fejlődés ellenére is a termésátlagok és az állattenyésztés hozamai — különösen a szükségletek növekedéséhez képest — nem emelkednek kielégítően. Elsősorban azért, mert a mezőgazdasági termelés alapvető kérdéseinek megoldásában esak kevéssel jutottunk előre. Mindenekelőtt kevés gondot fordítottunk a talaj termelékenységének fokozására. Az elmúlt években a tagosítások miatt és a termelőszövetkezetek túlzott ütemű fejlesztése következtében, a faiun termelési bizonytalanság lépett fel, amely odavezetett, hogy sok dolgozó paraszt nemcsak földjeit nem javította, hanem még a szükséges trágyázást sem végezte el. Az alapvető agrotechnikai munkálatokban is — bár a felszabadulás élőit! helyzethez képest előrehaladtunk — nagy még a késedelem. Ez vonatkozik nemcsak a tarlóhántásra és az őszi mélyszántásra, hanem a vetésre, a növényápolási és itetaka- rítási munkákra is. Nem sikerült megteremteni az állattenyésztés hozama állandó növekedésének legfontosabb előfeltételét, a szilárd takarmnnyalapot, sőt szálastakar- mányaioik vetésterülete csökkent. A kukorica vetésterülete nőtt ugyan, de termésátlaga nem múlja felül lényegesen a felszabadulás előttit, rétjeink és legelőink pedig továbbra is rendkívül elhanyagoltak. . Mindezek miatt meg kell állapítanunk', hogy mezőgazdásági termelésünk — beleértve a növénytermelést és az állattenyésztést is. alacsony színvonalon áll — és a jelenlegi helyzetében nem képes .megfelelően kielégíteni népünk egyre növekvő szükségleteit. A mezőgazdasági termelés elmaradottságának egyik legfőbb oka. hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésére irányuló politikában. különösen a kötópparaszt-bérdésben, hibákat követtünk elElhanyagoltuk az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok támogatását, akiknek kezében van jelenleg is a szántóterület több mint hatvan százaléka. Ahelyett, hogy növeltük volna az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokkal a termelési kapcsolatokat, leszűkítettük azokat. A gépállomásokon egészen ezév júniusáig olyan díjrendszer volt érvényben, amelyik szinte lehetetlenné tette, hogy a gépállomások egyénileg gazdálkodóknak dolgozzanak. 1902-ben a gépállomások mindössze negyvenhétezer normál- holdnak megfelelő, a kedvezőbb feltételek mellett az év őszén már háromszázezer normáik ol dnak megfelelő talajmunkát végeztek az egyénileg gazdálkodóknak. Ez azonban a szükséghez képest még mindig nagyon kevés. Műtrágyát az egyénileg gazdálkodók csak a szerződéses termelés! keretében kaptak. E téren komoly hibát követeit el a földművelés-ügyi minisztérium és a Központi Vezetőség mezőgazda- sági osztálya is. A földművelésügyi minisztérium nagyon kevés érdemleges intézkedést tett az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelésének támogatására. A Központi Vezetőség mezőgazdasági osztálya pedig elmulasztotta feltárni a párt Központi Vezetősége előtt azt a súlyos helyzetet, amelybe az egyéni gazdálkodó dolgozó parasztok termelése került. Sztálin, a Szovjetunió hasonló időszakában nagyon élesen lépett fel ezzel a hibával — az egyéni parasztság lebecsülésével — szemben. ,,Vannak emberek, — mondotta — akik azt mondják, hogy az egyéni parasztgazdaság nem fejlődik tovább, azért nem érdemes támogatni.., Ezeknek az embereknek semmi közilk nincs pártunk vonalához.” Az elmúlt évek nagy eredménye, hogy a dolgozó parasztság százezrei megindultak a szövetkezés útján és ennek folytán jelenleg négy- ezerhatszázhet ven-hét szövetkezetünk van, 283.700 taggal; kezükben van az ország szántóterületének mintegy 20 százaléka. A termelőszövetkezeteken kiviil mintegy 500 állami gazdaság alakult, amelyekhez az ország szántóterületének 13 százaléka tartozik, ezen fejlődésnek a mezőgazdáság egész jövője és a szocializmus építése szempontjából nagy jelentősége van. Bár a kisüzemi gazdálkodás lehetőségei mezőgazdaságunkban még korántslncsenek teljesen kimerítve: a nagyüzemi gazdálkodás — mégpedig a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás — a fő útja annak, hogy teljesen felszámoljuk mezőgazdaságunknak az ipartól I való elmaradását, s megteremtsük a kizsákmányolásíól mentes, jómódú falusi életet. .Sok termelőszövetkezet és állami gazdaság már eddig is kimagasló eredményt ért el, ugyanakkor nagy részük még rtem példamutató nagyüzemi gazdaság; termésátlagaik különösen a kapásoknál, alacsonyak, és nem kielégítő az állattenyésztés sem. A termelőszövetkezetek a földművelésügyi minisztérium, az állami gazdaságok, elsősorban a volt állami gazdaságok és erdők minisztériuma hibájából, különösen azok bürokratikus vezetési módszere miatt, nem tudták megfelelően hasznosítani a nagyüzemben rejlő hatalmas lehetőségek kiaknázására azt a segítséget, amit az állam már eddSg nyújtott részükre. Közrejátszott ebben még az is, hogy sok ter me 1 ösvö vetkező!. ben és állami gazdaságiban törhetetlen a munkafegyelem, nagy a hanyagság és nem becsülik meg —' sőt elherdálják — a társadalmi tulajdont. Emiatt termolőszövel- kezeteink jelentékeny része jelenleg még nem eléggé Tonzó és még, mindig elég olyan állami gazdaság van, amelyik nem mintaképe, hanem szégyene a szocialista nagyüzemi termelésnek. A kulákgazdaságok területe az elmúlt években erősen lecsökkent. Míg 1940-ben a szántóterület 17 százaléka tartozott kulákgazdasA- gokhoz, jelenleg 4.7 százaléka. Es a csökkenés egyben azt is mutatja, hogy a kuláfe kizsákmánycláá korlátozásának politikája átcsúszott a kulákgazdaságok likvidál;'.- sáia. Ez is csökkentette a mező- gazdasági termelés színvonalát, mert a kulákok által az államnak, átadott földek jelentős részét, mint tartalékterületet, nem művelték meg kellőképpen. A mezőgazdasági termelés felemelésének előfeltétele, hogy pártunk parasztpolitikájában az elmúlt években elkövetett hibákat kijavítsuk. A mezőgazdasági termelés színvonalának emelése érdekében mindenekelőtt széleskörű termelési és áruforgalmi kapcsolatokat kell ki- építeni a város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság között, ilyen kapcsolatok kiépítése gazdaságpolitikánk legfontosabb feladata. „A NET feladata — állapította meg Lenin — döntő, minden egyebet maga alá rendelő fő feladata az, hogy megteremtsük az összefogást az új gazdaság között, amelyet elkezdtünk építeni és a parasztgazdaság között, arueiy millió és millió paraszt megélhetésének alapja.” A termelőszövetkezeteket és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat a népi demokratikus államnak közvetlenül termelési tevékenységükben keil segíteni, hogy többet és olcsóbban tudjanak termelni. hogy jövedelmező gazdálkodási ágakat fejlesszenek ki és hogy ezen az úton jómódú élet teremtődjék a faluban. Ezeknek a termelési kapcsolatoknak ki kell terjedni a növénytermelésben a munkák elvégzését elősegítő gépi munkára ; a dolgozó parasztságnak és a termelőszövetkezeteknek minőségi vetőmaggal való ellátására, (Folytaiig m 2. oldalon.*> ÜUclq. fi földárai eyycjülíetekf NÉPLAP X. ÉVFOLYAM, 306. SZÁM ARA 50 FILLÉR 1953 DECEMBER 30, SZERDA MII—II ......— IIIIBI ■IIMMMI ■■■■■■■...................■■■ HI ■III III.......I IMII llllillMMM IIII ■ IIIII1MHI I ■ ■■III ■ ■ I.......Ili
