Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)
1953-11-05 / 261. szám
NÉPLAP iiuVíiMBER 5, CSÜTÖRTÖK KOMSZOMOL POLITIKAI ISKOLA IRTA: D. MARKELOV, a moszkvai 2. sz. „Munka Vörös Zászlórend‘‘ csapágy* gyár komszomol politikai iskolájának propagandistája Gazdag jövedelemosztás Fényeslitkén Amikor Anja Aviluskina, a műhely komszomolszervezője azt javasolta Zója Rablovának, hogy kapcsolódjon be a komszomol politikai iskolájába, a lány először vállat vont: — Én préselőnő vagyok és nem akarok mérnök lenni, — mondta. — Az újságokat elolvasom és ez nekem elég. Zója azért mégis beiratkozott a politikai iskolára. Vele együtt kezdtek tanulni a múlt tanévben munkatársai, Maja Gulina préselőnő, Klava Batova ellenőr és Va- lentyin Oszipov is. Végétért az oktatási év. Egy szép júliusi estén a tanulásra terelődött a szó. — Most már el sem tudom képzelni, hogyan lehet élni tanulás nélkül. Olyan sok hasznos dolgot ismer meg az ember. Még a munka is könnyebben megy, — mondta Zója elvtársainak. Zója Kablova ma már a sze- narálóműhely élenjáró gépkezelője. A vezetésem alatt álló komszomol politikai iskola más hallgatóinak esete is hasonló Zójához. Az elmélyedő tanulás segíti a hallgatókat termelőmunkájukban is. Az elmúlt tanévben a SzKP. XIX. kongresszusának anyagát tanulmányoztuk. A kongresszus történelmi dokumentumaiban a fiatalok országunk további fejlesztésének nagyszabású pro- grammját látják. Arra törekszem, hogy segítségére legyek a hallgatóknak a pártkongresszus feladatainak megértésében. Nagy figyelmet fordítok arra, hogy mindenkiben tudatossá váljon saját szerepe ezeknek a feladatoknak megvalósításában. A tanulás eredményei aszerint mérhetők le, hogyan segítik elő a kommunista építés ügyét, a hallgatók munka- és politikai aktivitásának fokozását. Ezért én mindig arra törekszem, hogy az elméletet a való élettel kapcsoljam össze. Falun messze visszanyúló ha- yományai vannak a hosszú téli téken végzett közös munka és ibadidő szórakozással való el- tésének. Legszebb népi játé- nk, népdalaink a „fonó”-val, a ikoricafosztó”-val vannak ösz- uggésben. Megyénkben is smert dolgozó parasztságunk ■ben a „tanyázás", az „esté- a „dohánysimítás”, a lako- at megelőző csigacsinálás. — írmunkásainknak már most ell készülni arra, hogy az nunka elvégzése után falusi lóink szabad, művelődésre, ■.ozásra, tanulásra szánt legszaporodnak. Ezeket a iporodott órákat, hosszú éket kell megtölteni tarta- l, nemes szórakozással — •.el. Az elmúlt évek mun- izsgálva, meg kell monda- ' nem vettük figyelembe tők igényeit. Elfeledkez- dául dolgozó parasztjaink évszázados szokásairól, Igattuk és nem töltöttük tat új, a mai életnek tartalommal. Ritka .érdeztük meg a dolgo- agy miről akarnak elő- rgatni, így sokszor unal- relgattak végig egy-egy ha’t. Tanácsaink végre- • buíttságai a népművelési kinftöbb esetben nem te- is fontos feladatnak, nem fiirpotak megfelelően kul- kaiTip, kérdésekkel. Egy-egy sainka|datnál kultúrmunká- zn,\ területre vitték dol- tt, hogy a maguk (y*közej,a kultúra különböző ^•-lo’atofcsegítették volna a behajtását. Érdekesen folyt le egyik foglalkozásunk, amelyen a Szovjetunió belső helyzetéről volt szó. Elsőnek Klava Batova, a komszomol politikai iskola bizalmija szólalt fel. A lány rendkívül izgatott volt. — Azt hiszem, — kezdte, — kevés lesz, ha csak megtanuljuk az anyagot. Érdeklődnünk kell aziránt is, mit tett mindegyikünk annak érdekében, hogy sikeresen teljesíthessük a Kommunista Párt által elénk tűzött feladatokat. Én is alátámasztottam Klava szavait. Beszéltem a hallgatóknak az ország népgazdaságának fejlődéséről és közben rátértem a mi gyárunk feladataira. Mindannyian hozzászóltak a vitához. A fiatal termelőmunkások sok érdekes és tanulságos dolgot mesélhetnek saját munkájukról, az alkotó munka öröméről. Azután felvetették a hibákat is. — Valamennyien minél jobban szeretnénk dolgozni, de a rendszertelenségek gyakran okoznak zavart, — jegyezte meg Klava Batova. — A mi műhelyünkben például a múlt hónap végén lázas kapkodás volt, most pedig fél napot áll a munka. Jóllehet, a gyár teljes egészében túlteljesíti a tervet, az egyes műhelyek és részlegek néha nem dolgoznak ütemesen. Ez aztán arra vezet, hogy nem használják ki teljesen a termelési lehetőségeket, jobbra-balra kapkodnak. Valentyin Oszipov emelkedett szólásra. — Mi lenne, ha közös erővel segítenénk kiküszöbölni ezeket a hibákat? — javasolta lelkesen. A komszomol politikai iskola hallgatói már a következő napon felkeresték A. I. Dobrinyin művezetőt és azt javasolták: induljon munkaverseny az ütemes munkáért. A művezető támogatja javaslatukat. A komszomolisták ezután röplapokat adtak ki, amelyeken a A kultúrotthon-mozgalom fejlődésében is alapvető hibát követtünk el. Túlságosan a számszerű eredményekre törekedtünk, ugyanakkor elhanyagoltuk kul- túrotthonaink belső életének kialakítását, továbbfejlesztését. A művészi csoportok munkája még ma is alkalomszerű, igen sok esetben merev és rá akarja erőszakolni dolgozóinkra az olyan rendezvényeket, amelyek nem megfelelőek dolgozóink igényeinek. Ismeretterjesztő munkánk területén az a feladat, hogy előadásaink színvonalát emeljük, nagyobb gonddal ügyeljünk előadóink továbbképzésére, fejlődésére. Hallgassuk meg a dolgozók véleményét, keressük meg, hogy melyek azok a problémák, amelyekről szívesen hallgatnának előadást. Ilyen módon jó szervező munkával rövid időn belül megsokszorozhatjuk az előadások hallgatóinak számát. Könyvtáraink munkájában is fel kell számolni az eddigi hiányosságokat. Legyen könyvtárosaink jelszava: „Könyvet minden dolgozó kezébe!” Könyvtárosaink az elmúlt évok tapasztalatai alapján keressék meg azokat a módszereket, amelyek segítségével fokozni lehet az olvasók számát és az olvasott művek megismerését, illetve megvitatását. Könyvtárosaink hívják segítségül ebben a munkában a pedagógusokat, akik szívesen segítenek abban, hogy terjesszék a dolgozók között a 'könyvet, a tudás forrását. műszaki ellátás részlegét bírálták. A műhelyben helyeselték ezt. A komszomolisták fokozatosan minden munkást bevontak a munkaversenybe. A szeparáló műhely kollektívája ma már betartja a rendszeres ütemtervet. Ebben nem kis részük van a komszomol politikai iskola hallgatóinak. A soronkövetkező foglalkozáson igyekeztem szemléltetően bemutatni a szovjet emberek önfeláldozó munkájának jelentőségét, hazánk gazdasági erejének fokozása szempontjából. Valjn Sepel- kina csiszolómunkásnő például a napokban 200 százalékra teljesítette tervét. Ha mindannyian úgy dolgoztak volna, mint Sepelkina, akkor egyedül a politikai iskola hallgatói egy hónap alatt több, mint 400 csapágyat készítettek volna terven felül! Ez a tény mély benyomást tett hallgatóimra. — Gondoliátok csak el, micsoda tartalékok mennek veszendőbe! — kiáltott fel Lida Petrova, a golyóscsapágyműhely dolgozója. A politikai iskola eredményes foglalkozásai azt mutatták, hogy a fiatalok" elmélyülten tanulmányozták áz anyagot. Politikai iskolánk munkáját jó osztályzattal jutalmazták a Lenin-kerületi komszomolbizottságban. A tanulás megerősítette barátságunkat. Többször összegyűltünk a nyár folyamán is. A politikai iskola hallgatói élenjárnak a termelésben és kiveszik részüket a társadalmi munkából is. Valentyina Sepelkina csiszolómunkásnőt pl. a Lenin-kerületi szovjet küldöttévé választották. Valentyin Kocseihin, a műhely komszomoltitkára, Galina Albert szakszervezeti csoportblzalmi. A propagandista munkája igen hasznos és komoly feladat. Jó érzés tudni azt, hogy az én munkám igényesebbé teszi az embereket önmagukkal szemben és újabb sikerek elérésére ösztönzi őket. Kultúrotthonaink fontos feladata, hogy sokkal hatékonyabban segítsék falun a mezőgazdaság fellendítését. Ennek érdekében újjá kell szervezni a mezőgazda- sági szakköröket, elsősorban a termelőszövetkezetekben. Ha ezek a szakkörök jól dolgoznak, meg lesz az eredménye már a következő gazdasági év munkájában is. Legsürgősebb szervezeti feladat, hogy minden termelőszövetkezetben, minden gépállomáson, állami gazdaságban kijelöljék a kultúrfelelőst. A téli kul- túrversenyre elő kell készíteni, meg kell szervezni a színjátszó és más egyéb művészeti csoportokat. Művészeti tevékenységüket kapcsolják hozzá a már kialakult népszokásokhoz, törekedjenek arra, hogy dolgozóink téli szabadidejét minél jobban, minél hasznosabban, minél szórakoztatób- ban felhasználják, mert szórakoztatva tanítani a művészeti csoportok sajátos feladata. A jól, sokoldalúan felkészült kultúrcsoport segítője, munkatársa pártunk politikai revelő munkájának. A kultúra munkásainak már most fel kell készülni az előttünk álló feladatok megoldására, mert csak az a kul túrmunka lehet eredményes, amelyet szervezetileg jól előkészítünk, meghatározott feladat érdekében tudatosan irányítunk. Csévc Istvánná. Kedden este ünnepi, zár- számadási gyűlésre készültek Fényeslitkén a Fürst Sándor termelőszövetkezet tagjai. Nemcsak a ritkán felvett ünnepi kalap, a fekete ruha, a nyakkendő tette ünnepélyessé a hangulatot, de a konyha felől áradó pörkölt szaga és az egyik teremből kiszűrődő muzsika hangja is azt bizonygatta: nagy nap ez a mai. A fiatalság már előre táncraperdült, így várta a gyűlés kezdetét. Örömüknek megvolt az oka. Ifjú Molnár Sándor például már előre tudta, hogy családja ezen az estén 31 ezer 223 forintot kap. De ugyanígy tudta P. Márta Borbála is, hogy a családban hármuk részesedése 32.599 forint lesz. Szép pénz ez! Ehhez a pénzhez még sok minden más jött és jön. Csak számoljuk az almát. Molnár Sán- dorék például a 31.223 forinthoz kaptak még 54 mázsa 88 kiló almát is, meg több, mint 30 mázsa krumplit. De még bort, cukrot, diót és sok minden mást visz a konyhára a szorgalmas munka, a már csépléskor kapott kenyérgabona mellé. Nem volt csodálnivaló tehát az előlegezett jó hangulat. Lassan az idősebbje is megérkezett. Megkezdődött a. gyűlés. A tsz. elnöke, Olajos elvtárs beszámolója még csak növelte az örömöt. Mert abból olyasmi is kiderült, amit csak sejtettek, de biztosan nem tudtak az emberek. Csak a zárszámadás mutatta meg, hogy milyen nagy a közös vagyon is. A szövetkezet összes vagyona 2 millió 929 ezer forint. Ennyit ér a jószágállomány, az épületek sokásága, a szer-zámok. Egy-egy munkaegységre a pénzt, a természetbeni juttatást összeszámítva, 55 forint 50 fillért tudott fizetni a szövetkezet és emellett még növelte a közös vagyont is. Építettek sertésfiaztatót, tehénistállót, tengerigórét, az autónak garázst. (Ehhez tudni kell, hogy teherautót vettek, ami 60 ezer forintba került.) Aztán sorolta Olajos elvtárs a többit: hogy beruházásra tartalékoltak 73 ezer forintot, hogy szociális alapra 7.300 forintot tettek el, hogy apróbb kiadásokra 20 ezer forintot számítanak és így tovább. i Majd sor került a részesedés felsorolására és a pénz kiosztására. Molnárék csakugyan 31.223 forintot kaptak. De Szaniszló András is 17.283 forintot tett zsebre ezen az estén, pedig csak egyedül dolgozik a szövetkezetben. A szintén egyedül dolgozó Farkas Ferenc is 14.047 forintnak nyitotta ki zsebét. így folyt tovább a zárszámadás gyűlése. Id. Balogh József, aki egyedül kapott most 12.920 forintot, gyorsán kiszámolta, hogy ez- évi keresete a pénzt, az almát, gabonát, mindent összeszámolva, 30.000 forintot tett ki. A nagyvarsányi Szabadság termelőszövetkezet példaadóan teljesíti államunkkal szembeni kötelezettségét. Évi beadási kötelezettségüket mindenből teljesítették. A vetésnél is jó eredményeket értek el. Már túlteljesítették rozsvetési tervüket, s’a búza-vetésterv teijesitéséhez is nagyon közel állanak. Cukorrépából holdankint 20'0 mázsát termeltek, s már át is adtak a begyűjtési vállalatnak 2.000 mázsát, tíz hold termését. A betakarítást és az őszi mélyszántást teljes egészében elvégzik november 25-re, Eddig 10 holdon végeztek mélyszántást. Egyénileg dolgozó parasztságunk is befejezte az ószi kalászo- Jsok vetését, s a betakarítás is beLassan-lassan mindenkire sor került, mindenki megkapta a munkájáért járó pénzt. A terem lassan kiürült, az emberek helyet adtak a vacsorálóknak. A zenészek is előkerültek szerszámaikkal. A megelégedett emberek vacsora előtt az udvaron csoportba verődve beszélgettek. Fazekas Imre Molnár Gyulával kezdett beszédbe. Előbb csak a kapott jövedelemről szóltak, aztán lassan rátértek másra is. Ügy. hogy Fazekas Imre kimondta azt is, ami nem tetszik neki. — Jó. Szép pénz, amit kaptunk, komám, de azért, hallod, lehetett volna ez még több is! Molnár nem kérdezte, hogy mikép, mert ő is tudja. Bizony, nem mindenki adta munkája legjavát. Voltak, akik több napon át kimaradtak a munkából, pedig szorított a kapálás, a kaszálás, a permetezés. Ilyen volt többek között Onda Sándor is. Az igaz, most már bánja, hogy naponta több, mint 55 forintért nyomta a. hűvösben a füvet. Dehát késő bánat. Az új esztendőben jobban meg kell gondolni a dolgot! Fazekas Molnárral folytatott beszélgetéséből az derült ki. hogy lehet még jövőre 65—70 forint értéke is egy munkaegységnek, csak mindenki dolgozzék becsületesen. Odébb, az udvar mélyén, egy magános ember támasztotta a falat. Mészáros István, aki még a tavaszon hagyta ott a szövetkezetei. Kint lakik a tornyospálcai határban, közel a tsz. tanyájához. Tornyosnálcán pedig ott lakik Jánvári Gábor kulák is. Nos, ez a Jánvári a tavaszon rábeszélte Mészárost, hogy hagyja ott a szövetkezetét és dolgozzon az ő dohányföldjén. Nehezen, de mégis ráállt erre Mészáros. Most pedig itt van! Az asszony otthon három nap alatt annyit perelt vele, hogy eddigi együttlétük alatt összesen se. De igaza van. Harminc, de legkevesebb 25 ezer forintot dobott ki Jánvári miatt az ablakon. Most ő is úgy tervezgetne, hogy mit vesz a. pénzen, mint Farkas Ferenc, akinek több. mint 14 ezer forint nyomja a zsebét, itt. alig 10 méterre tőle. — Mit csináljak?! — töri a fejét. Aztán arra az elhatározásra jut, hogyha ebből a részesedésből ki is maradt, de nem marad ki a jövőéviből. Javában szólt már a zene, fogyott a bor, amikor Mészáros István odaállt Olajos elvtárshoz és csendes, kérlelő hangon ezt mondta: — Visszajönnék, ha visszafogadtok ... Biztató választ kapott: — Gyere csak nyugodtan, kell a munkáskéz jövőre is. VASS OTTÓ fejezéshez közeledik. A kukorica begyűjtési tervét eddig 99 százalékra teljesítettük, napraforgóból 90, burgonyából 30 százalékos az eredményünk. A község dolgozó parasztjai megfogadták, hogy november 7-re mindennemű beadási kötelezettségüket teljesítik. A beadási kötelezettség teljesítésében, a betakarítás elvégzésében Tóth Rudolf, A. Szűcs József és Herczegh István járnak élen. Példát vehetne tőlük V. Szűcs József 19 holdas dolgozó paraszt is, aki ezekben nem állta meg becsülettel helyét. Sziics Barnabás és Baráth Miklós sem teljesítik kötelezettségüket. Vinczc Géza tanácselnök Nagyvarsány, Legyen as eddiginél tartalmasabb, színvonalasabb a téli kultúrmunka! lói halad a beauüjtás es a vefós Nagyvarsányban