Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)

1953-11-05 / 261. szám

NÉPLAP iiuVíiMBER 5, CSÜTÖRTÖK KOMSZOMOL POLITIKAI ISKOLA IRTA: D. MARKELOV, a moszkvai 2. sz. „Munka Vörös Zászlórend‘‘ csapágy* gyár komszomol politikai iskolájának propagandistája Gazdag jövedelemosztás Fényeslitkén Amikor Anja Aviluskina, a műhely komszomolszervezője azt javasolta Zója Rablovának, hogy kapcsolódjon be a komszomol po­litikai iskolájába, a lány először vállat vont: — Én préselőnő vagyok és nem akarok mérnök lenni, — mondta. — Az újságokat elolvasom és ez nekem elég. Zója azért mégis beiratkozott a politikai iskolára. Vele együtt kezdtek tanulni a múlt tanévben munkatársai, Maja Gulina prése­lőnő, Klava Batova ellenőr és Va- lentyin Oszipov is. Végétért az oktatási év. Egy szép júliusi estén a tanulásra te­relődött a szó. — Most már el sem tudom kép­zelni, hogyan lehet élni tanulás nélkül. Olyan sok hasznos dolgot ismer meg az ember. Még a munka is könnyebben megy, — mondta Zója elvtársainak. Zója Kablova ma már a sze- narálóműhely élenjáró gépkeze­lője. A vezetésem alatt álló komszo­mol politikai iskola más hallga­tóinak esete is hasonló Zójához. Az elmélyedő tanulás segíti a hallgatókat termelőmunkájukban is. Az elmúlt tanévben a SzKP. XIX. kongresszusának anyagát tanulmányoztuk. A kongresszus történelmi dokumentumaiban a fiatalok országunk további fej­lesztésének nagyszabású pro- grammját látják. Arra törekszem, hogy segítségére legyek a hall­gatóknak a pártkongresszus fel­adatainak megértésében. Nagy figyelmet fordítok arra, hogy mindenkiben tudatossá váljon saját szerepe ezeknek a felada­toknak megvalósításában. A tanulás eredményei aszerint mérhetők le, hogyan segítik elő a kommunista építés ügyét, a hall­gatók munka- és politikai aktivi­tásának fokozását. Ezért én min­dig arra törekszem, hogy az el­méletet a való élettel kapcsoljam össze. Falun messze visszanyúló ha- yományai vannak a hosszú téli téken végzett közös munka és ibadidő szórakozással való el- tésének. Legszebb népi játé- nk, népdalaink a „fonó”-val, a ikoricafosztó”-val vannak ösz- uggésben. Megyénkben is smert dolgozó parasztságunk ■ben a „tanyázás", az „esté- a „dohánysimítás”, a lako- at megelőző csigacsinálás. — írmunkásainknak már most ell készülni arra, hogy az nunka elvégzése után falusi lóink szabad, művelődésre, ■.ozásra, tanulásra szánt legszaporodnak. Ezeket a iporodott órákat, hosszú éket kell megtölteni tarta- l, nemes szórakozással — •.el. Az elmúlt évek mun- izsgálva, meg kell monda- ' nem vettük figyelembe tők igényeit. Elfeledkez- dául dolgozó parasztjaink évszázados szokásairól, Igattuk és nem töltöttük tat új, a mai életnek tartalommal. Ritka .érdeztük meg a dolgo- agy miről akarnak elő- rgatni, így sokszor unal- relgattak végig egy-egy ha’t. Tanácsaink végre- • buíttságai a népművelési kinftöbb esetben nem te- is fontos feladatnak, nem fiirpotak megfelelően kul- kaiTip, kérdésekkel. Egy-egy sainka|datnál kultúrmunká- zn,\ területre vitték dol- tt, hogy a maguk (y*közej,a kultúra különböző ^•-lo’atofcsegítették volna a behajtását. Érdekesen folyt le egyik foglal­kozásunk, amelyen a Szovjetunió belső helyzetéről volt szó. Első­nek Klava Batova, a komszomol politikai iskola bizalmija szólalt fel. A lány rendkívül izgatott volt. — Azt hiszem, — kezdte, — ke­vés lesz, ha csak megtanuljuk az anyagot. Érdeklődnünk kell az­iránt is, mit tett mindegyikünk annak érdekében, hogy sikeresen teljesíthessük a Kommunista Párt által elénk tűzött feladato­kat. Én is alátámasztottam Klava szavait. Beszéltem a hallgatóknak az ország népgazdaságának fej­lődéséről és közben rátértem a mi gyárunk feladataira. Mindannyian hozzászóltak a vitához. A fiatal termelőmunká­sok sok érdekes és tanulságos dolgot mesélhetnek saját munká­jukról, az alkotó munka örömé­ről. Azután felvetették a hibákat is. — Valamennyien minél jobban szeretnénk dolgozni, de a rend­szertelenségek gyakran okoznak zavart, — jegyezte meg Klava Batova. — A mi műhelyünkben például a múlt hónap végén lá­zas kapkodás volt, most pedig fél napot áll a munka. Jóllehet, a gyár teljes egészé­ben túlteljesíti a tervet, az egyes műhelyek és részlegek néha nem dolgoznak ütemesen. Ez aztán ar­ra vezet, hogy nem használják ki teljesen a termelési lehetősé­geket, jobbra-balra kapkodnak. Valentyin Oszipov emelkedett szólásra. — Mi lenne, ha közös erővel segítenénk kiküszöbölni ezeket a hibákat? — javasolta lelkesen. A komszomol politikai iskola hallgatói már a következő napon felkeresték A. I. Dobrinyin mű­vezetőt és azt javasolták: indul­jon munkaverseny az ütemes munkáért. A művezető támogat­ja javaslatukat. A komszomolisták ezután röp­lapokat adtak ki, amelyeken a A kultúrotthon-mozgalom fej­lődésében is alapvető hibát kö­vettünk el. Túlságosan a szám­szerű eredményekre törekedtünk, ugyanakkor elhanyagoltuk kul- túrotthonaink belső életének ki­alakítását, továbbfejlesztését. A művészi csoportok munkája még ma is alkalomszerű, igen sok esetben merev és rá akarja erő­szakolni dolgozóinkra az olyan rendezvényeket, amelyek nem megfelelőek dolgozóink igényei­nek. Ismeretterjesztő munkánk te­rületén az a feladat, hogy elő­adásaink színvonalát emeljük, nagyobb gonddal ügyeljünk elő­adóink továbbképzésére, fejlődé­sére. Hallgassuk meg a dolgozók véleményét, keressük meg, hogy melyek azok a problémák, ame­lyekről szívesen hallgatnának előadást. Ilyen módon jó szer­vező munkával rövid időn belül megsokszorozhatjuk az előadások hallgatóinak számát. Könyvtáraink munkájában is fel kell számolni az eddigi hiá­nyosságokat. Legyen könyvtáro­saink jelszava: „Könyvet minden dolgozó kezébe!” Könyvtárosaink az elmúlt évok tapasztalatai alap­ján keressék meg azokat a mód­szereket, amelyek segítségével fo­kozni lehet az olvasók számát és az olvasott művek megismerését, illetve megvitatását. Könyvtáro­saink hívják segítségül ebben a munkában a pedagógusokat, akik szívesen segítenek abban, hogy terjesszék a dolgozók között a 'könyvet, a tudás forrását. műszaki ellátás részlegét bírál­ták. A műhelyben helyeselték ezt. A komszomolisták fokozato­san minden munkást bevontak a munkaversenybe. A szeparáló műhely kollektívá­ja ma már betartja a rendszeres ütemtervet. Ebben nem kis ré­szük van a komszomol politikai iskola hallgatóinak. A soronkövetkező foglalkozáson igyekeztem szemléltetően bemu­tatni a szovjet emberek önfelál­dozó munkájának jelentőségét, hazánk gazdasági erejének foko­zása szempontjából. Valjn Sepel- kina csiszolómunkásnő például a napokban 200 százalékra teljesí­tette tervét. Ha mindannyian úgy dolgoztak volna, mint Sepelkina, akkor egyedül a politikai iskola hallgatói egy hónap alatt több, mint 400 csapágyat készítettek volna terven felül! Ez a tény mély benyomást tett hallgatóimra. — Gondoliátok csak el, micso­da tartalékok mennek veszendő­be! — kiáltott fel Lida Petrova, a golyóscsapágyműhely dolgozója. A politikai iskola eredményes foglalkozásai azt mutatták, hogy a fiatalok" elmélyülten tanulmá­nyozták áz anyagot. Politikai is­kolánk munkáját jó osztályzattal jutalmazták a Lenin-kerületi komszomolbizottságban. A tanu­lás megerősítette barátságunkat. Többször összegyűltünk a nyár folyamán is. A politikai iskola hallgatói élen­járnak a termelésben és kiveszik részüket a társadalmi munkából is. Valentyina Sepelkina csiszoló­munkásnőt pl. a Lenin-kerületi szovjet küldöttévé választották. Valentyin Kocseihin, a műhely komszomoltitkára, Galina Albert szakszervezeti csoportblzalmi. A propagandista munkája igen hasznos és komoly feladat. Jó érzés tudni azt, hogy az én mun­kám igényesebbé teszi az embe­reket önmagukkal szemben és újabb sikerek elérésére ösztönzi őket. Kultúrotthonaink fontos felada­ta, hogy sokkal hatékonyabban segítsék falun a mezőgazdaság fellendítését. Ennek érdekében újjá kell szervezni a mezőgazda- sági szakköröket, elsősorban a termelőszövetkezetekben. Ha ezek a szakkörök jól dolgoznak, meg lesz az eredménye már a követ­kező gazdasági év munkájában is. Legsürgősebb szervezeti fel­adat, hogy minden termelőszö­vetkezetben, minden gépállomá­son, állami gazdaságban kijelöl­jék a kultúrfelelőst. A téli kul- túrversenyre elő kell készíteni, meg kell szervezni a színjátszó és más egyéb művészeti csoporto­kat. Művészeti tevékenységüket kap­csolják hozzá a már kialakult népszokásokhoz, törekedjenek arra, hogy dolgozóink téli szabad­idejét minél jobban, minél hasz­nosabban, minél szórakoztatób- ban felhasználják, mert szóra­koztatva tanítani a művészeti csoportok sajátos feladata. A jól, sokoldalúan felkészült kultúrcsoport segítője, munkatár­sa pártunk politikai revelő mun­kájának. A kultúra munkásai­nak már most fel kell készül­ni az előttünk álló feladatok megoldására, mert csak az a kul túrmunka lehet eredményes, amelyet szervezetileg jól előké­szítünk, meghatározott feladat érdekében tudatosan irányítunk. Csévc Istvánná. Kedden este ünnepi, zár- számadási gyűlésre készültek Fé­nyeslitkén a Fürst Sándor terme­lőszövetkezet tagjai. Nemcsak a ritkán felvett ünnepi kalap, a fekete ruha, a nyakkendő tette ünnepélyessé a hangulatot, de a konyha felől áradó pörkölt szaga és az egyik teremből kiszűrődő muzsika hangja is azt bizonygat­ta: nagy nap ez a mai. A fiatal­ság már előre táncraperdült, így várta a gyűlés kezdetét. Örömük­nek megvolt az oka. Ifjú Molnár Sándor például már előre tudta, hogy családja ezen az estén 31 ezer 223 forintot kap. De ugyan­így tudta P. Márta Borbála is, hogy a családban hármuk része­sedése 32.599 forint lesz. Szép pénz ez! Ehhez a pénzhez még sok minden más jött és jön. Csak számoljuk az almát. Molnár Sán- dorék például a 31.223 forinthoz kaptak még 54 mázsa 88 kiló al­mát is, meg több, mint 30 mázsa krumplit. De még bort, cukrot, diót és sok minden mást visz a konyhára a szorgalmas munka, a már csépléskor kapott kenyérga­bona mellé. Nem volt csodálnivaló te­hát az előlegezett jó hangulat. Lassan az idősebbje is megér­kezett. Megkezdődött a. gyűlés. A tsz. elnöke, Olajos elvtárs beszá­molója még csak növelte az örö­möt. Mert abból olyasmi is kide­rült, amit csak sejtettek, de biz­tosan nem tudtak az emberek. Csak a zárszámadás mutatta meg, hogy milyen nagy a közös va­gyon is. A szövetkezet összes va­gyona 2 millió 929 ezer forint. Ennyit ér a jószágállomány, az épületek sokásága, a szer-zámok. Egy-egy munkaegységre a pénzt, a természetbeni juttatást össze­számítva, 55 forint 50 fillért tu­dott fizetni a szövetkezet és emellett még növelte a közös va­gyont is. Építettek sertésfiaztatót, tehénistállót, tengerigórét, az autónak garázst. (Ehhez tudni kell, hogy teherautót vettek, ami 60 ezer forintba került.) Aztán sorolta Olajos elvtárs a többit: hogy beruházásra tartalé­koltak 73 ezer forintot, hogy szo­ciális alapra 7.300 forintot tettek el, hogy apróbb kiadásokra 20 ezer forintot számítanak és így tovább. i Majd sor került a részesedés felsorolására és a pénz kiosztá­sára. Molnárék csakugyan 31.223 forintot kaptak. De Szaniszló András is 17.283 forintot tett zsebre ezen az estén, pedig csak egyedül dolgozik a szövetkezet­ben. A szintén egyedül dolgozó Farkas Ferenc is 14.047 forintnak nyitotta ki zsebét. így folyt tovább a zárszámadás gyűlése. Id. Balogh József, aki egyedül kapott most 12.920 forin­tot, gyorsán kiszámolta, hogy ez- évi keresete a pénzt, az almát, gabonát, mindent összeszámolva, 30.000 forintot tett ki. A nagyvarsányi Szabadság ter­melőszövetkezet példaadóan tel­jesíti államunkkal szembeni kö­telezettségét. Évi beadási kötele­zettségüket mindenből teljesítet­ték. A vetésnél is jó eredménye­ket értek el. Már túlteljesítették rozsvetési tervüket, s’a búza-ve­tésterv teijesitéséhez is nagyon közel állanak. Cukorrépából holdankint 20'0 mázsát termeltek, s már át is adtak a begyűjtési vállalatnak 2.000 mázsát, tíz hold termését. A betakarítást és az őszi mély­szántást teljes egészében elvég­zik november 25-re, Eddig 10 holdon végeztek mélyszántást. Egyénileg dolgozó parasztsá­gunk is befejezte az ószi kalászo- Jsok vetését, s a betakarítás is be­Lassan-lassan mindenkire sor került, mindenki megkapta a munkájáért járó pénzt. A terem lassan kiürült, az emberek helyet adtak a vacsorálóknak. A zené­szek is előkerültek szerszámaik­kal. A megelégedett emberek vacsora előtt az udvaron csoport­ba verődve beszélgettek. Fazekas Imre Molnár Gyulával kezdett beszédbe. Előbb csak a kapott jövedelem­ről szóltak, aztán lassan rátértek másra is. Ügy. hogy Fazekas Im­re kimondta azt is, ami nem tet­szik neki. — Jó. Szép pénz, amit kaptunk, komám, de azért, hallod, lehetett volna ez még több is! Molnár nem kérdezte, hogy mi­kép, mert ő is tudja. Bizony, nem mindenki adta munkája legjavát. Voltak, akik több napon át ki­maradtak a munkából, pedig szo­rított a kapálás, a kaszálás, a permetezés. Ilyen volt többek kö­zött Onda Sándor is. Az igaz, most már bánja, hogy naponta több, mint 55 forintért nyomta a. hűvösben a füvet. Dehát késő bánat. Az új esztendőben jobban meg kell gondolni a dolgot! Fazekas Molnárral folytatott beszélgetéséből az derült ki. hogy lehet még jövőre 65—70 fo­rint értéke is egy munkaegység­nek, csak mindenki dolgozzék becsületesen. Odébb, az udvar mélyén, egy magános ember támasztotta a fa­lat. Mészáros István, aki még a tavaszon hagyta ott a szövetke­zetei. Kint lakik a tornyospálcai határban, közel a tsz. tanyájá­hoz. Tornyosnálcán pedig ott la­kik Jánvári Gábor kulák is. Nos, ez a Jánvári a tavaszon rábeszél­te Mészárost, hogy hagyja ott a szövetkezetét és dolgozzon az ő dohányföldjén. Nehezen, de mé­gis ráállt erre Mészáros. Most pedig itt van! Az asszony otthon három nap alatt annyit perelt vele, hogy eddigi együttlétük alatt összesen se. De igaza van. Harminc, de legkevesebb 25 ezer forintot dobott ki Jánvári miatt az ablakon. Most ő is úgy tervez­getne, hogy mit vesz a. pénzen, mint Farkas Ferenc, akinek több. mint 14 ezer forint nyomja a zse­bét, itt. alig 10 méterre tőle. — Mit csináljak?! — töri a fe­jét. Aztán arra az elhatározásra jut, hogyha ebből a részesedésből ki is maradt, de nem marad ki a jövőéviből. Javában szólt már a zene, fo­gyott a bor, amikor Mészáros István odaállt Olajos elvtárshoz és csendes, kérlelő hangon ezt mondta: — Visszajönnék, ha visszafo­gadtok ... Biztató választ kapott: — Gyere csak nyugodtan, kell a munkáskéz jövőre is. VASS OTTÓ fejezéshez közeledik. A kukorica begyűjtési tervét eddig 99 száza­lékra teljesítettük, napraforgóból 90, burgonyából 30 százalékos az eredményünk. A község dolgozó parasztjai megfogadták, hogy no­vember 7-re mindennemű be­adási kötelezettségüket teljesítik. A beadási kötelezettség teljesí­tésében, a betakarítás elvégzésé­ben Tóth Rudolf, A. Szűcs József és Herczegh István járnak élen. Példát vehetne tőlük V. Szűcs József 19 holdas dolgozó paraszt is, aki ezekben nem áll­ta meg becsülettel helyét. Sziics Barnabás és Baráth Miklós sem teljesítik kötelezettségüket. Vinczc Géza tanácselnök Nagyvarsány, Legyen as eddiginél tartalmasabb, színvonalasabb a téli kultúrmunka! lói halad a beauüjtás es a vefós Nagyvarsányban

Next

/
Oldalképek
Tartalom