Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)

1953-11-19 / 272. szám

(íit't.Mi­Első öntőidé lett a kisvárdai Vulkán A kis várd a i Vulkán vasöntö­dében több hónapon át elmarad­tak a tervteljesítéssel. Ez a mun­ka rossz szervezése miatt történ­hetett meg. A vállalat akkori vezetősége sokat hivatkozott anyaghiányra, pedig a harmadik negyedévben annyi nyersanyagot kapott az üzem, hogy a tervet akár 110 százalékra is teljesíthet- ték volna» A minőség is nagyon leromlott» A harmadik negyedév­ben például 17—18 százalékos ön­tödei selejt is előfordult. Miután Buzánszki Albin sze­mélyében új igazgatót kapott a vállalat és új emberek kerültek az üzem felelős posztjaira, meg­változott az élet a kisvárdai Vulkánban. Kovács Lajos elvtárs, az új párttitkár, továbbá Hetei Béla, az üzemi szakszervezet új elnöke is egyre többet törődtek és törődnek a termelési problé­mákkal-és a munkásokkal. Az üzem vezetői biztosították a havi terv teljesítésének feltéte­leit. Megszervezték a munka ver­senyt és csatlakoztak a kecske­méti, a salgótarjáni cs a soproni öntödék versenyéhez. Szeptem­berben a Vulkán dolgozói terme­lési eredményükkel még az utol­só helyen voltak • az ország többi öntődéi között. Szégycllték is a csúfos elmaradást. Ekkor új vál­lalásokat tettek az október havi terv teljesítésére. Elhatározták: még jobb munkát végeznek és novemberre elérik, hogy elsők lesznek a versenyben. Törekvé­sük eredményre vezetett. Októ­berben 103.4 százalékra teljesítet­ték a vállalati tervet és elnyer- ték a „Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium Tömegcikkipari Igaz­gatóságának legjobb öntödéje” feliratú vándorzászlót. Az utolsókból elsők lettek a Vulkán dolgozói, akik örülnek a vándorzászlónak, a termelési si­kernek, amit egy akarattal, kö­zös jó munkával értek el. Szí- lárd elhatározóc,,’'V hogy a ván­dorzászlót továbbra is megőrzik, j Elhatározásukat meg is valósít- j ják, amit az is bizonyít, hogy a „november 7”-müszakban átlag 121 százalékot értek el. Azóta is jól dolgoznak. Varga András öntő például állandóan 200 százalék fölött teljesít. Czifra Mihály és Cifra Ferene, akik 180 százalékot vállaltak, átlag 24S száza'ékot tel­jesítenek. Fazekas József 145-ről 202 százalékra növelte teljesít­ményét. A Vulkan dolgozói november 17-én 127 százalékot teljesítettek. Lelkesen segítenek a gyengébben teljesítő munkatársaiknak és el akarják érni, hogy november vé­géig 18-ról 10 százalékra csök­kenjen a normán alul teljesítők száma. Harcolnak érte, hogy a november havi tervet 105 száza­lékra teljesíthessék és az októ­beri 16.8 százalékos öntőd«! seiet- tét az eddigi 14.7 százalékról 12 százalékra csökkentsék. 0 R Ö K S É G Apám gyári 'munkát volt és örökségképpen hagyta rám, — mikor el- ment az élők Közül — azt a vasládikót9 melyet a napokban kaptam meg postán. Mikor meghozta a pos. tds, meglepődtem élőöt), mid Maas izgalommal kezdtem a kibontásához. S amint bontogattam e furcsa csomagot, egy csomó emléktárgy után, egy erősen forgatott, gyű­rött könyv leerült a ke- zembe. A könyv a Bol­sevik Párt Története volt, melyet apám hosszú évek során féltve Őrzött ős most örökségképpen rám­hnggott. Aftátn elment ax élők közül, de öröksége itt maradt. Úgy, mintha uta­sítás lenne ana: „őrizd meg féltő gonddá?. Vi­gyázz rá nagyon! — úgy mint ón, az apád, aki titkon jött össze munkás- társaival éjnek idején, erősen lesötétített külvárost hátakban, elhagyott völ­gyek barlangjaiban, hogy tanuljunk belőle. Hát mennyivel nagyobb a ti lehetőségetek, — akik békés országban éltek, hogy ennek minden sorál megtanulva, győzelemre vigyétek Marx, Engels tanát, melyet az Októberi Forradalommal tovább vitt Lenin, s majd Sztá­lin. Hát csak tanulj fiam, hogy bátor harca- sa legyél a szocializmus építésének . ..” .... és szinte hallom, hogy beszél apám, hogy bátorít minden szavával, ahogy kezemben tartom az olajos kezétől néhol foltos könyvet, a Bolsevik Párt Történetét. Tartom a kezemben és rá emléke- zem. Olyan e pillanatban, mintha most is élne. Ma. gam előtt látom ősz ha­jával gondoktól ráncos arcát, melyet az idők so- rán megtört az örökös kenyérgond. Meggörnyedt testét, melyet nehéz va­sak cipel őse hajlított meg. Azt• kérdezem magamtól: miért küzdött, miért szén. vedett élete végéig? S már kész is bennem a válasz. Ezért!.,. Ezért?! — milyen egy­szerű szó ez és mennyi minden t megm agy aráz, hlzért, a-mi itt. van most körülöttem, amit mér én is és mindannyian, akik megértük e kort, építjük magunknak. Hát rajta! Folytassuk tovább a tel. jcs győzelemigl Így beszélne apám is, ha élne. Ha a gond, a baj, a sok nélkülözés, az internáló táborban töltött idő alatt szerzett beteg­sége el nem vitte volna öt közülünk. De ha ö el is ment, emléke, öröksége itt maradt a mi csald, dunk!) an és én, a fia örökségével indulok el, hogy tovább tanuljak, hogy tovább képezzem magam. Vele együtt me­gyek el ma is a politikai iskolára. Köszönöm apám. hogy e könyvet rámhagy. tad a legkedvesebb cm­léktárgyaiddal együtt, ígérem, hogy azt az ügyet, melyet te szolgál, tál, én is hűséggel szol- gáiom! KRICSFALUSI GYÖRGY a MÁV mátészalkai dolgozója. 1953 NOVEMBER 19, CSGTöRlu ■ Közös műtermet kapnak a nyíregyházi kép ső misrészek Nemrégiben fejeződött be a nyíregyházi képzőművészek, őszi tárlata. A kiállításon szereplő művek csoportunk jelentős fejlő­déséről tettek tanúságot, azonban azt is elárulták: sokat kell még előremennünk a művészi fejlődés utján. Egyik megoldásra váró problémánk például — jelenleg ez a legjelentősebb is — ,a közös műterem, ahol alkotás közben segíthetünk egymásnak. — Nagy örömünkre szolgál, hogy problémánk megoldásában a nyír­egyházi városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Kuh ár András elvtárs segítségünkre siet. A végrehajtó bizottság támo­gatásával a nyíregyházi képzőművészek rövidesen megkapják közös műtermüket. BERKY NÁNDOR szobrászművész. izgalmas vaddisznéiiajsza a naményi határban Tréfában, jókedvben gazdug a mi népünk, gyakran szüle Ivek aj­kán vidám szólás- mondások, amikben mindig van tanulság. Nemrég történt, csal: néhány napja, hogy a vásá roln a men y i há tú r- ban elejtettek egy más­fél mázsástul! is na­gyobb vadkant, ami előbb megriasztott, megszalajtott három falut, — s máris az a szólás-mondás járja a gyúrói, naményi, var­sányi határban, hogy „úgy szalad, mintha a bockereki disznót haj. tanti’. A dolog úgy történi, hogy a Lánya határú­ban húzódó bockereki erdőbe elindult — ép­pen egy hete — egy vidám vadászbrigád. Ágútra „hegyezték■’ a puska csövét, no meg vaddisznóra is a hát. rabbja. Mert köztudo­másu, hogy a bockere­ki erdő sűrűjében nagy disznók tanyáz­nak. A nyúl mellett akadt ts disznó, pus­kavégre is kapták, csakhogy a testes vad­kan, sonkájában a va­dász golyóbisával, el. Mint n br ittad. szeme. clöl. .írkon-bokeon dt- c,sörtetett, átúszta ti Tiszát is — és nem­sokára Gyűrő határú, bon tűnt fel. Amint mesélik, egy öreg gyű- rei gazda jól össze is szidta a „rendellen malackát”, amiért ép­pen az ő kertjében ta­nyázott. De amifyr észre vet t e, mekkora agyarai vannak a „rendetlen malacka- nak’’ s hogy az egy jól megtermett vad­kan, méa a haja szála is az égnek meredt, s úgy elfutott, mint a, nyúl, telekiabálva ijedtében a, falut. Lett ars nagy riadalom. A hír mindjárt Nagy. varsányra, Kisvar- sémyra is elkerült, ki erre szaladt, ki amar- ra" mindenki látta az óriási vadkant, amely „reggel óta ki tudja hány embert pocsékolt már meg". .1 szegény vadkannák pedig esze ágúban sem volt a kűr­it U is megpocsékolni. Inkább az volt a gondja, hogy elhordja. az irháját Malclárí Béni gyáréi vadász elől, aki közben elő- kerítette puskáját cs űzőbe v* I tc a disznót, v i eg-meg csíki a ndozva nyolcas sör éttel — mert más faji a patron nem volt nála. Maié. kiilt a disznó, futott Béni vadász mintha csak a vadkan farká­hoz kötötte volna ma­gért, J5s nőtt (i riada­lom a három faluban. Igaz ugyan, akadt még bátor ember Mák- lóri Béni mellé. A naményi járási tanács- elnök is előkerült egy puskával, aztán egy rendőr járőr is élesre töltött. Mindezek után a vadkan — nem tud* ni, hogy golyót ól-e, vagy végső kimerülé­sében, vagy azért-c, mert, Makiári Béni jobb futónak bizo­nyult, — csak elnyúlt; az őszi mezőn. S miután elvonult a vadászok diadtilme. note a disznó 15j ki­lós leiemével, miután, vidáman kimérték a húsát az előbb még oly ijedten futkározú embereknek, a, vidám mondás is meg szüle­tett: „úgy szalad, mintha a bockereki disznót hajtaná’’. (—tyák.) ITT Al ÉG ALATT (Hamilton-csalód) ózimiAZ előadást adni. Természetesen fi­gyelembe kell venni azt is, hogy Angyal Sándornak Richard sze­repére, Csengeri Ildikónak Helen szerepére egy nap alatt kellett felkészülni az eredeti szereplők hirtelen megbetegedése miatt. — Mindemellett azonban az együt­tes maradandó emlékű előadást nyújtott. A darab olyan hatást váltott ki a nyíregyházi közön­ségből, hogy a befejezést jelentő függöny legördülése után is per­cekig helyén maradt. A mű legkiemelkedőbb po- J-*- zitív alakja Lola, a kínai lány, Lady Hamilton harc­téren elesett fiának gyermeket- váró felesége. Andaházi Margit alakítja. Lola a háborúban aktív résztvevője volt a fasizmus elle­ni küzdelemnek, bátor, haladó gondolkodású, művelt lány, aki forrón szereti hazáját, forrón sze­rette férjét, meri gondolkodása hasonló volt. Eljött férje eleste után a Hamilton-házba, a min- ganai birtokra. Anj'ósa ellensé­gesen fogadja, mert „színes” s ezt az előítéletét nem is titkolja. Lola érdekes alakja a darabnak. Ritkán jelenik meg, akkor is szerényen, csak olykor ível ma­gasba szenvedélye, ám szinte Ott érezzük alakját mindvégig — s nemcsak az ő alakját, hanem há­ta mögött bátor, hősi halált halt férjét, az egész kínai népet. — Andaházi Margit felfogása he­lyes volt, egyszerű eszközökkel elevenítette meg a kínai lány alakját. Játéka a legjobbak közé sorolható. Azonban egyes helye­ken, ahol a hazájáról, népéről, eszméjéről beszél: lehetne szen­vedélyesebb. Mintha a közmon­dásos kínai szerénység, udvarias­ság gondolata kicsit gátolta vol­na a játékban. Jill Ramsay alakja nem a leg- tisztázottabb a darabban. Mint a szereplő mondja: napszámos lá­nya, aki dolgozni jött a juh- farmra, azonban a szövegből is, a magatartásából is inkább azt érezni: csak a háború alatt dol­gozik hazafias felbuzdulásból, mert most szükség van arra, hogy helyettesítsék a fronton lé­vő férfiakat. Fogarassy Mária mindemellett becsületesen, szé­pen oldotta meg feladatát. Nehéz ennek az alaknak az egyéniségét megtalálni és megmutatni, de Fogarassy közel járt hozzá. Vé­leményem szerint azonban több segítséget kellene nyújtani a rendezőnek, hogy a lényeg, a mondanivaló alapeszméje kidom­borodjék. Jill alakjának opti­mistának, erőtől duzzadónak kell lenni, s ennek kifejezésére elmé­lyültebb alakítás szükséges — más alakítás, mint a bakfis az ugrándozó Helen derűjének meg­mutatására. I > íchard alakítója, Angyal Sán­-*•*- dór és Helen alakítója, Csen­gén Ildikó mindent megtettek, hogy a rendelkezésükre álló rö­vid idő alatt jó alakítást nyújt­sanak. Ez sikerült is. s ez tehet­séges színművészekre vall. Solti Berci Raynoldsa kiemelkedő volt, bár a darab nem biztosít az öreg alkalmazott számára széles drámai kibontakozást. Ti- ,,:os Sári Margarétje üde, színes roltja volt az együttes munkájá­nak. A darab egyik fő alakja, ne­gatív alakja Lady Hamilton, aki a haladásellenes, reakciós faji felsőbbrendűség elvakult hirdető­je, s ennél nem ismer könyörüle- t.et' még akkor sem, ha a fia fe- ségéről vagy fia gyermekéről van szó. Elvakult, józan gondol­kodásra képtelen ember, aki szembekerül saját gyeimekeivel is. Egyetlen szövetségese van csak, Iris, a romlott, cinikus mil­liomosnő. Lady Hamilton alakját Simor Erzsi hozta színpadra le­hetségesen. nagy alkctnivágyas- sal. Osszeségében nézve sikerült elérnie azt, hogy Lady Hamilton alakját meggyuiöljük. Am voltak jelenetek, amikor ez a gyűlölet felengedett, amikor Kétségoeesve veszi tudomásul, hogy saját gyermekei is ellene vannak. Itt azt kellene éreznünk: törvénysze­rű ez, hogy aki az élet ellen for­dul, az elbukik. Azt is meg kell mondani, egyes tragikus jelene­teknél, nagyobb kitöréseknél Si­mor Erzsi ugyanazokat a kéz­mozdulatokat, megszokott kicsit iparszerű kézmozdulatokat hasz­nálta, kevesebb volt a belső át­élés. Simor Erzsi kétségtelenül tehetséges színésznő, aki alakítá­saiban megtalálja a belső átélt- séghez, a lelkesedéshez, a szen­vedélyhez vezető utat s képes arra, hogy megtisztítsa magát a sablonostol, az iparszerűtől, a z a fontos, hogy soha ne --*• feledje el Sztaniszlavszkij jo tanácsát: , „A színész szaka­datlanul fejlessze magát.., Mondjátok meg őszintén: akar­tok-e tanulni?... Ti már felnőtt emberes vagytok, megvan színé­szi nevetek, joggal tarthatjátok magatokat kész mesternek, s számíthattok ennélfogva arra, hogy holtatok napjáig megéltek. Sokkal jobban csábíthat benne­teket két-három ragyogó szerep eljátszása, mint a hosszú, fá­rasztó tanulás ... Kertelés nélkül meg kell mondanom nektek, hogy ilyen tanulás nélkül művészi zsákutcába juttok ... Ami tegnap még jó volt, má már nem felel meg...” Ezeket a szavakat véleményem szerint Békésy Rita szívlelte meg a legjobban, aki újra maga­san kiemelkedő alakítást nyújtott Iris szerepében. Keveset beszél a színpadon, néha szól néhány mondatot, azonban ezeknek a mondatoknak annál nagyobb je­lentőségük van. Mi ói, ami Bé­késy Rita alakításánál megraga­dó, komoly művészi teljesítmény ?1 Az, hogy alaposan tanulmányoz­za megformálandó alakját s ép­pen ezért a szavak, hangsúlyozá­sok, mozdulatok legfinomabb ár­nyalataival alkotja meg azt, akit meg kell mutatni. Ilyen aprólé­kos, mindere kiterjedő, pontos, kidolgozott színészi munka mu­tathatja csak meg a tipikust. Az előadás nagyon komoly mű­vészi teljesítmény volt, a rende­zés jól tolmácsolta Mona Brand mondanivalóját. Még csak annyi bíráló megjegyzést a nyíregyházi •;al kapcsolaton tóbo gondot a világításra, a fényre. Az esti előadáson a színpadi fényt többször indokolatlanul, legalábbis látszólag indokolatla­nul váltogatták. Soltész Istvá' VI ona Brand a Béke-Világ- "-*■ tanács budapesti üléssza­ka alkalmával járt nálunk Ma­gyarországon. Magával hozta színmüvének kéziratát. Darabját bemutatták Ausztráliában is az­tán a hatóságok betiltották a nyugati „demokrácia” nagyobb dicsőségére. A darabot a magyar közönség számára a debreceni Csokonai Színház fedezte fel. — Magyarországot ez a színház mutatja be elöbzőr. Csak dicsérni iehet a színház kezdeményezé­sét. Nemcsak azért, mert egy eddig kevésbbé ismert, haladó fró művével ismertet meg ben­nünket, hanem azért is, mert en­nek a műnek komoly tanulságai vannak. A darab a Hamilton csa­ládról szól s egy családon belül vív ádáz küzdelmet egymással két világnézet. A haladó és a ha­ladásellenes. S vájjon, amikor Hamiltonné, vagy iris elvakult, gőgös, embertelen faji nézeteit halljuk, nem jutnak-e eszünkbe a hitlerista gonosztevők? Nem jutnak-e eszünkbe a ma ember- evői, az angolszász felsőbbrendű- ’ ség, a négerlincseket kitenyésztő amerikai életforma hirdetői, a í Wallstreet! halálgyárosok?! S a mű pozitív szereplőiben sem sa­ját boldogságukért, kiegyensúlyo- , zott életükért harcoló magánem­bereket látunk, hanem bátor bé­keharcosokat, vagy szimpatizáló­kat. S mindeme mondanivaló mellett megmaradt a mű emberi közelségben, őszinte emberi érzé­seket kelt fel. A magyar béke- • mozgalomnak igen nagy szüksé­ge lenne hasonló, a mi viszo­nyainkra alkalmazott drámára, színpadi írásműre. A drámának sikerült, többsé­gében tipikus alakjai vannak, s . éppen ezért lehetősége volt a színészi együttesnek színvonalas

Next

/
Oldalképek
Tartalom