Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)
1953-11-05 / 261. szám
1953 NOVEMBER 5, CSÜTÖRTÖK NÉPLAP 3 Vegeiért a szovjet élelmiszeripari dolgozók országos tanácskozása Moszkva (TASzSz): November 3-án Moszkvában végétért a Szovjetunió- élelmiszeripari dolgozóinak országos tanácskozása. A tanácskozás részvevői megvitatták V. P. Zotov elvtársnak, a Szovjetunió élelmiszeripari miniszterének az élelmiszeripar továbbfejlesztéséről, az élelmiszerek választékának kibővítéséről és .ninőségének megjavításáról szóló Beszámolóját. V. P. Zotov elvtárs részletesen Kifejtette az élelmiszeripar előtt álló feladatokat az élelmiszeripari termelés gyors kibővítése, az élelmiszerek minőségének és választékának gyors megjavítása terén. Részletesen foglalkozott azokkal az intézkedésekkel,, amelyek biztosítják a Szovjetunió Minisz- lertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága által „Az élelmiszerek termelésének kibővítéséről és miI nőségének- javításáról1' hozott határozat megvalósítását. I Az élelmiszeripar minden ága- Iratára vonatkozóan széleskörű programmot dolgoztak ki új vállalatok építésére, azok legkorszerűbb felszerelésére, úgyszintén a termelési folyamatok automatizálásával és gépesítésével kapcsolatos intézkedésekre. Zötov elvtárs hangsúlyozta: az élelmiszeripari vállalatok valamennyi dolgozójának kötelessége, hogy fc’ 'mólja a munkában mutatkozó hiányosságokat, hogy minden erejét, latbavesse az élelmiszeripari termelés jelentős fokozásával kapcsolatos feladatok teljesítésére és túlteljesítésére, ki- tartóan harcoljon az élelmiszer- ipari termelés minőségének javítása és ezzel annak biztosítása érdekében, hogy az elkövetkező években bőség legyen a Szovjet- unióban kitűnő minőségű élelmiszerekből. A beszámolóval kapcsolatos vi- j tában 59-en szólaltak fel. V. P. Zotov elvtárs záróbeszédében összegezte a tanácskozás munkájának eredményét. Hangsúlyozta, hogy az élelmiszeripari termelés fokozásával és az élelmi- szer minőségének megjavításával kapcsolatban most tervbevett intézkedések csupán kezdetét jelen- tik az élelmiszeripari dolgozók előtt álló hatalmas munkának. A tanácskozás munkájában résztvett G. M. Malenkov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsé- nak elnöke, . N. Sz. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára, A. I. Mikojan elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter, N. A. Mihajlov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja moszkvai városi bizottságának első titkára. A liCiíjffyel IlgyesüU Munkúüpárt Központi Bizottságai !►. teljes ülésének tézisei Varsó, (TASzSz.) A lengyel lapok közölték a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága 9. teljes ülésének „A hatéves terv teljesítésében elért sikerek és a natéves terv két ytolsó évének (1954—1935) fő gazdasági feladatai’ című téziseit. A hatéves terv első négy esztendejében — olvassuk a tézisekben — a párt és a népi állam figyelme az ország szocialista iparosításával kapcsolatos feladatokra irányult. Ebben az időszakban jelentékeny sikerek születtek az ipar, különösen, a nehézipar fejlesztésében. Az iparban, a közlekedésben, az építőiparban és a kereskedelemben megszilárdult a szocialista szektor. A hatéves terv végrehajtása során azonban jelentős aránytalanságok mutatkoztak. Ilyen mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés gyenge növekedése. 1950 és 1953 között az ipari termelés 115 százalékkal emelkedett az 1949-es színvonalhoz viszonyítva, a mező- gazdaság termelése viszont csupán 9 százalékkal. Az „Ipar” című fejezet kiemeli, hogy az egé~z ipar ossz- termelése 1950—-1953-ban 1949-hez viszonyítva 115 százalékkal növekedett meg. A tézisek az ipari termelés 1954—1955. évi általános növelését 1953-hoz viszonyítva 23—24 százalékkal szabják meg. Gyors fejlődési ütemet írnak elő a közszükségleti cikkeket gyártó ipar számára. A „Mezőgazdaság” című fejezet rámutat, hogy a mezőgazdaság össztermelése 1949-hez viszonyítva 9 százalékkal nőtt meg. A tézisek a mezőgazdaság, össztermelésének . növekedését -a következő két esztendőre (1954—1955) az 1953-as színvonalhoz viszonyítva 10 százalékban szabják meg. 1954—1955-re a mezőgazdasági gépek és felszerelések gyártásának kétszeres, a műtrágya- gyártásnak 35 százalékos növekedését írják elő 1953-hoz viszonyítva. A „Beruházások” című fejezet elmondja, hogy a mezőgazdasági beruházások 1955-ben 1953-hoz viszonyítva 45 százalékkal, a közszükségleti iparcikkek termelését szolgáló beruházások 38 százalékkal, a kommunális és lakásépítkezéseket szolgáló beruházások 26 százalékkal, a szociális és kultu- rális fejlődést szolgáló beruházások 34 százalékkal növekszenek. Hiányzik a kommunisták és a tanácstagok példamutatása, esért nem halad a begyűjtés Apagyon! Igen nagy örömmel fogadták a kormányprogrammot az apagyi dolgozó parasztok is. Hogyisne, mikor csak a kapásokból 10 százalékkal csökkent a beadásuk. Saját példájukon láthatták mindannyian, hogy államunk szívén viseli a dolgozó parasztok jobb- létének ügyét is. A borbeadásnál 48 és fél százalékos engedményt kaptak. Kenyérgabonánál pedig körülbelül 150 dolgozó parasztnak engedték el a tavalyi hátralékot, mikor rendezték becsülettel az idei beadásukat. Számos más engedményben is részesedtek még a falu dolgozó parasztiak Bizony jól jött az Babály Sándornak is, mikor 179 liter tej hátralékot elengedett neki államunk. És mivel „hálálja“ meg Babály ezt a nagy segítséget?! — Azzal, hogy már az idei beadásnál is megkezdte a hanyagságot. De nem ő az egyedüli a községben, aki hátralékos. Alig akad dolgozó paraszt, akinek adóssága ne lenne. A pártszervezet rossz munkája folytán a párttagok nagy része sem dicsekedhet saját példamutatásával. Badarász Miklós is, aki párttag és tanácstag, még mindig hátralékban van több, mint 5 mázsa burgonyával. De Badarász elvtárson kívül még 15 párttag adósa államunknak. Természetes dolog, hogy ahol a párttagok ennyire nem törődnek az állammal szembeni kötelezettség teljesítésével, ott a párton- kívüli dolgozó parasztoknál is hiba van ezen a téren. Mert hiszen nem is nagyon serkenthetnek a beadásra másokat olyan párttagok, mint Badarász Miklós, Bas- kó Mihály és a többiek. Ezért tartozik még Polgári Mihály 16 holdas dolgozó paraszt is 16 mázsa burgonyával, 1 mázsa tengerivel, 30 kiló baromfival, 35.30 kiló tojással, 1280 liter tejjel, 93 kiló sertéssel és 172 kiló szarvas-1 marhával. Ezért állnak még mindig a kukoricabeadásban 39 százaléknál, burgonyabeadásban 50 százaléknál, sertésbeadásban pedig csak 10 százaléknál. Van tehát mit pótolni az apagyi dolgozó parasztoknak, ha nem akarnak visszaélni államunk nagy segítségével. Mindenekelőtt azonban a párttagok szabaduljanak meg a szégyenfolttól, a hátraléktól, hogy emelt fővel mehessenek ki a dolgozó parasztok közé, őket is serkenteni a beadás teljesítésére. Jelentés o begyűjtés versenyéről (A megyei tanács jelentése a november 2-i állapotnak megfelelően) Állat és állati termék begyűjtésében: , Elsők: Nyíregyháza város Fehérgyarmati járás Csengeri járás Begyűjtési osztályvezető: Kosztin Sándor Szabó Endre Lóránt György Miniszteri meghatalmazott: Bényei Bálint Tapasztó Pál Balázsi Szeréna Utolsók: Nyíregyházi járás Raktalórántházi járás n »gykállói járás Kapástcrmények Elsők: 'érgyarmati járás L ’ ktalőrántházi járás V isárosnaményi járás Utolsók: 1 iszalöki járás Nagykállói jálás Nyírbátori járás Gulyás Emil Fekete András László János begyűjtésében: Begyűjtési osztályvezető: Szabó Endre Fekete András Varga András Egri Lajos László János Varga Sándor Bényei Bálint Füleld László Király Endre Miniszteri meghatalmazott: Tapasztó Pál Fülek! László Cserepes Zoltán Répánszlti Mihály Király Endre Soviczki János Egy ember a munkástelepről A MI telepünkön tulajdonképpen csak decemberben kezdődött az Októberi Forradalom. A gyár legtágasabb műhelyében, a hengerdében gyűltünk össze és ott választottuk meg a munkás bizottságot. A szónoki emelvényre — amelyet egy ócskavaskupac helyettesített — Kirill Mironov, egy köpcös, vö- rösszakállú hengerész lépett fel elsőnek. De még két szót sem szólhatott, mindenünnen kiáltások hangzottak fel: — Ö legyen az elnök!. . . — Ügy van! Éljpn Kirjusa! — Éljen az elnök! Mironov segélytkéröen nézett körül, mondani akart valamit, de a munkások lelkes kiáltásai elnyomták Mironov hangját, s csak a szája mozgásából gondolhatta az ember, hogy azzal kezdte: „Elvtársak!. . S már készült is a határozat szövege, hogy az üzem munkásai Kirill Mirono- vot „a termelés feletti munkásellenőrzést gyakorló“ bizottság elnökévé választják. És amikor magasba lendültek a kezek, hogy helybenhagyják Mironov jelölését, — csak akkor jutott végre hozzá, hogy közbekiáltson: — Dehát elvtársak! Nem lehet, hiszen én még . . . SENKI sem hallotta szavait. Odarohantak hozzá a „szónoki emelvényhez“, vál- lukra kapták és lelkes hurrázás közepette vitték a gyári irodához. Az egyik szoba ajtajára közben már ki is szegezte valaki a táblát: „Munkásbizottság“. A végrehajtó bizottság elküldött egy alkalommal Mironov- hoz egy cédulával, amelyben öt villanylámpát kért a gyártól. Mironov elvette a papírt, figyelmesen megnézte, aztán engem kezdett vizsgálni, tréfásan hunyorítva. — Mondd csak, kedveském, jártál te iskolába? — Jártam. Elemibe. — No, az szép dolog!. . . És olvasni is tudsz? — Tudok. — Igazán? — Isten bizony, tudok, Kirill Szavelics! — Ne esküdözz. Lássam, el tudod-e olvasni, ami itt áll ezen a papíron, amit hoztál. Akkor elhiszem. Fogtam az írást és elolvastam. — No nézd csak, igazán tudsz . .. Derék dolog. Hát írni tudsz-e? — írni is tudok. — Ejha! Aztán mondd, nem füllentesz? — Nem. — No, majd meglátjuk. FELVETTE az asztalról a tollat, bemártotta a tintába és a kezembe nyomta. — Hát akkor írd oda a sarkába, hogy „Szjomin raktárnok- nak, pont. Adj ki a VB-nek öt lámpát.. Megvan? — Meg. — Mutasd csak ... Ez már igen. derék fiú vagy! Figyelmesen vizs- gálgatta az írást, aztán vette a tollat és nagyokat szuszogva, minden erejét megfe-' szítve, hogy még. a verejték is kiült a homlokára, odaírta csupa nyomtatott nagybetűvel, hogy „Kir. Mir.“ -— ami nyilván azt jelentette, hogy Kirill Mironov. Sokáig simogatta a fejemet vasportól és tűztől feketére mart, kemény kezével, s közben a papírt nézte. Aztán körülnézett a szobában és halkan megkérdezte: — Idefigyelj, kedveském, megtaníthatnál engem is ími-ol- vasnl? ... Mert látod ... elnöknek választottak ... aztán ebből ilyen baj származik. Emiatt az aláírás miatt Kiri-Mirinek hívnak a tréfacsinálók. Nekem meg ezen igazán nincs kedvem ne-* vetni... ETTŐL kezdve sok- sok téli estén ültünk együtt Kirill Miro- nowal az ábécéskönyv mellett. Tizennyolc tavaszán aztán, az egyik ilyen estén. Mironov elvtárs kü- lönös kedvességgel kínálta a teát meg a fekete kétszersültet. Aztán így fordult hozzám: — Mondd csak, ide tudnád adni nekem ezt a könyvet? — Nagyon szívesen, Kirill Szavelevics. — Köszönöm. Tudod, vége a mi kettőnk esti egyetemé- nek. Holnap a frontra megyek. A helyi zászlóalj komisszárja leszek. Meg kell ver- ni a fehér bitangokat. A könyvet magammal viszem, most már magam is eliga- zodok benne valahogyan . . | ... Nemrég a Szak- szervezetek Háza oszlopcsarnokában a békekongresszus szónoki emelvényén egy őszhajú, borotváltarcú, keménytekintetű férfit láttam. Lapozgatott egyet-kettőt a jegyzetei között, aztán félretéve őket, arról kezdett beszélni, hogyan harcolnak a szovjet emberek a békéért a forradalom első napja óta. Lenin és Sztálin szavait idézte. .. Mikor lejött az emelvényről, odaléptem hozzá, örömömet és meghatottságomat alig tudtam visszatartani. Kezet nyújtottam neki: — Jó estét, „Kiri- Miri” elvtárs! Késő éjszakáig kóboroltunk a moszkvai utcákon, s a munkástelep Októberének emlékeit idézgettük. D. BELJAJEV Dulles „közvetít" Az amerikaiak kihasználják a francia gyarmatosítók nehézségeit, s mindjobban beavatkoznak az indokínai ügyekbe. Az a céljuk, hogy segítség ürügyén — politikailag, gazdaságilag és katonailag egyaránt — kiszorítsák a francia gyarmatosítókat az országból. Az amerikaiak „segítenek“ a francia gyarmatosítóknak, közvetítenek a francia kormány és Bao-Daj bábcsászár közti tárgyalásokban. A „közvetítés” eredményeképpen Bao-Daj a francia uralkodókörök bábjából egyre inkább az amerikaiak bábjává válik.
